Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-03 / 78. szám
Péntek, 1964. április 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP szépülő községek és a fejlődés gondjai a barcsi járásban Az ember elindul Barcsról a járás »végébe«, s azt tapasztalja, hogy az itteni községekre már rég nem illik »az isten háta mögötti« jelző. Mindenhová bekötő út visz, villany vezet, s a legtöbb faluban új aszfaltjárda húzódik a házak előtt. Ahol eléggé találékonyak, rátermettek voltak a tanácsvezetők, ott a községek lakói sokat tudnak felmutatni. Tótújfaluban, Potonyban már majd minden utcában van új járda, s a'többi községben is szinte mindenütt a sláger: a járda. Erre teszik félre évről évre az összegyűlt községfejlesztési összegeket a tanácsok. Érthetően és helyesen az emberek nem engedik elaprózni a szűkös kis pénzalapokat. Kasté- lyosdombón például a tanácstagok kijelentették:' semmire sem engednek a közpénzből költeni mindaddig, amíg meg nem építik a járdát egész faluhosszat. A lakosság forintjaiból 28 000 forint jön össze évente a községfejlesztésre, és már csaknem 100 000 forintjuk meg 200 mázsa cementjük van a kastélyosdombóiaknak. A két és fél kilométernyi járdát a drávatamási termelőszövetkezet építőbrigádja készítené el, a vízhordáshoz fuvart a helybeli szövetkezet ad. Po- tonybam másfél kilométer hosszú járda készült el tavaly, ez fölemésztette a község pénzét, sőt még 60 000 forint bankhitelt is fölvettek. Salakot a Pécsi Hőerőműtől vásároltak, a felületet bitumenból készítették. 73 forintba került a járdának minden négyzetmétere; szerintünk olcsóbb, jobb és tartósabb a betonnál, s ha még egyszer kellene kezdeni, újból ezt a megoldást választanák. A kastélyosdombóiak viszont a betonjárda mellett törnek lándzsát. Nehezen beszerezhető: a terv és a cement A járásban tavaly a tervezettnél mintegy hatkilométernyi járdával kevesebb készült el főleg anyag- és kapacitáshiány miatt Vajon nem fenyeget-e hasonló veszély az idén, nem jámak-e úgy megint sok helyen, hogy eljár az idő, a pénzt meg nem tudják felhasználni? A községi tanácsok előrelátóbbak, mint tavaly, s igyekeztek a termelőszövetkezeti építőbrigádokra alapozni. A drávatamási tsz építőbrigádja másutt is vállal munkát, most szerveznek Tótújfalub|n is egy hasonló brigádot, ä Barcsi Községi Tanács építőrészlege kavicstermeléssel és betonáruk gyártásával is foglalkozik. Kastélyosdombón már dolgoznának a szakemberek, ám itt más baj van. Nincs terv, és nincs kavics. Terv nélkül nem szabad elkezdeni az építkezést, s bár idejében megrendelték, a Somogy megyei Tervező Iroda csak július végére ígérte a tervek elkészítését. Általános tapasztalat, hogy sok létesítmény építése azért késik, mert nincs terv. A Hazafias Népfront fölkérhetné a tervezésre jogosult szakembereket, hogy társadalmi munkával segítsenek a tanácsoknak az ilyenfajta akadályok elhárításában. Noha kavicsot sem kaptak az első negyedévben, ez volna még a kisebbik gond, mert a gyékényesig tsz megengedné, hogy saját embereikkel kitermelhessék a járdához szükséges kavicsot. Cement- és TÜZÉP-áruhiány is tapasztalható. Szorgalom, tettvágy viszont bőven buzog az emberekben. A falusiak már nem sajnálják a fáradságot, ha látják, hogy munkájuknak van értelme. Drávatamásiban pl., ahol az idén mozit, illetve kultúrtermet akarnak átalakítással teremteni, a faluban lakó, de másutt dolgozó 24 kisiparos két-két napi ingyenmunkát ajánlott fel. A községi KISZ- szervezet tagjai pedig a segédmunkát vállalták el fizetség nélkül. „A tóiúj falui módszer” A járásnál így említik a társadalmi munka szervezésének Tótújfaluban és Istvándiban bevált módját. Jóllehet a községfejlesztési hozzájárulás ösz- szege Tótújfaluban sem haladja meg a 30 000 forintot, ám ennél sokkal nagyobb érték ölt testet az újabbnál újabb létesítményekben. Elég megemlíteni, hogy az új házak kivételével minden utcában van járda, művelődési ház épül náluk, az idén bővítik a villanyhálózatot, és új orvosi rendelőt építenek. Miből, hogyan? — Nem ördöngösség ez, jó kapcsolatuk van a termelőszövetkezettel — világosított fel Kercza Lajos tanácstitkár. — A társadalmi munkavállalást a tanácstagok szervezik, a munka elvégzését pedig rábízzuk a tsz-re. Nem fából vaskarika ez? Nem. A tények a tótújfalui gyakorlat helyességét, életrevalóságát bizonyítják. A vb- vezetők így beszélnek erről: — Ha valahová ember kell, szólunk a tsz-nek és ad. Azokat küldi, akiket nélkülözhet, és értenek a dolgukhoz. A társadalmi munkában eltöltött időre munkaegységet írnak jóvá. Viszont a felajánlott munkára járó munkaegység értékével megterhelik a tagokat. Az egyéni és a közösségi érdek így szorosan összefűződik, szervesen kiegészítik egymást. Hasznos lenne a többi községben is elterjeszteni, megismertetni ezt a módszert, hiszen a társadalmi munka szervezése helyenként még gyenge oldala a faluvezetésnek. Varga József A jegy megvan, a vönat mehet ? Többen panaszolták — magam is tapasztaltam —, hogy azt a siófoki személyvonatot, amelyik 20 óra 31 perckor érkezik Kaposvárra, nem várja meg a gyé- kényesi gyorsmotor: öt perccel előbb elmegy, mielőtt a siófoki megérkezik. Igaz, a véletlen néha segít, olyankor, ha a gyors néhány percet késik, így sikerül átszállni rá. Csakhogy nagyon kellemetlen végigizgulni az utat »►elérem, nem érem-« töprengéssel. Nem mindegy, hogy három órával előbb van otthon az ember vagy később. Ha az utas nem veszi meg a gyorsra a pótjegyet, megbüntetik. Ha megveszi, és a vonat elment, akkor a fölöslegesen kidobott pénz miatt bánkódik. Jó lenne az új menetrend készítésekor figyelembe venni ezt, s megszüntetni ezt a hibát. H. S. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat segédmunkásokat, kőműveseket, és ácsokat vesz föl kaposvári, siófoki, marcali és más munkahelyeire a megyében. Jelentkezés az illetékes járási székhelyeken a tanácsoknál; a vállalat központjában, Kaposvár, Május 1. utca 57. szám; a siófoki fő-építésvezetőségen, Siófok, Fő utca 222. és az építkezéseken. (72361) Indokolatlan idegenkedés Sok szülő idegenkedik attól, hogy gyermekét tájgimnáziumba járassa. Igaz, a til-( takozásnak és a »kiskapu« keresésének heve alábbhagyott, de még ma is találkozni olyan szülőkkel, akik mindent elkövetnek azért, hogy gyermekük ne a körzetükben levő gimnáziumba kezdje meg középiskolai tanulmányait, hanem Kaposváron vagy valamelyik járási székhelyen. A múlt tanévben Igáiban, Böhönyén indult gimnázium az általános iskolával közös igazgatásban. Balatonbogláron szintén ilyen körülmények között kezdte el működését a Gyümölcs- és Szőlőtermelő Szakközépiskola. Szeptemberben Karád és Nagybajom általános iskolái mellett nyitja meg kapuit a gimnázium. Ügy látszik, hogy amikor iskolahálózatunknak e nagy jelentőségű fejlesztéséhez hozzáláttunk, nem magyaráztuk meg a szülőknek elég világosan, miért van szükség a táj gimnáziumokra. Mi az előnye annak, ha az igali, a böhönyei, majd a karádi és a nagybajomi általános iskolák tovább tanuló növendékei középiskolásként is régi iskolájukban maradnak. Kaposvár és a járási székhelyek gimnáziumai túltelítettek. Mind több fiatal útja vezet az általános iskolákból a középiskolákba. A szülő legtöbbször kollégiumi elhelyezést is kér gyermekének, holott lehetőségeink szűkre szabottak. A naponkénti beutazás rossz megoldásnak bizonyult. A nagy távolságról utazgató tanulók terhein is könnyíteni kívántak a tájgimnáziumok életrehívásával. Mert csak könnyebb 8—10 kilométeres körzetből beutazniuk a tanulóknak a korábban is így látogatott iskolaszékhelyre, mint például Böhönyéről bejárni Kaposvárra vagy akár Marcaliba. A szülők nem látják szívesen gyermekeik utazgatását az iskolaszékhelyekre. Költségekre hivatkoznak, és telenként arra, hogy bizonytalan a közlekedés. De nem könnyebb-e a tanulóknak, ha Magyaratádról, Somogyszilból, Ráksiból vagy Szentgáloskérről Igalba kell utaznia és nem Kaposvárra? Mind a fizikai, mind az anyagi teher kisebb. Arról nem is szólva, hogy fiatal gimnáziumainkban minden mást megelőzve megoldották a tanulók étkeztetését, tanulószobás ellátását. Igen, igen — így a szülők —, ezt mind elhisszük. Készek vagyunk elfogadni, hogy jobb, ha a gyerek a környezetváltozás zökkenői nélkül folytatja középiskolai tanulmányait. De csak jobb lenne — teszik hozzá —, ha olyan középiskolában tanulna, amelynek már vannak hagyományai. Ahol stabil a tantestület. Nos, erre hadd jegyezzük meg, hogy a megye legrégibb középiskolái — így a Táncsics Gimnázium és a csurgói gimnázium is — voltak valamikor kezdő iskolák. Sőt nem fölösleges talán arra sem figyelmeztetni, hogy 1945-ben négy középiskolája volt megyénknek. Tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését a cukoripari technikum, a tabi, a marcali, a nagyatádi gimnázium. Barcson és Fonyódon 1961-ben nyitotta meg kapuit a gimnázium. Mindehhez tegyük hozzá azt is, hogy míg 1961-ben a megye középiskolásainak száma 3971 volt, az 1963—64. tanévben már 6008. Jövőre pedig 7000 fölé ugrik a középiskolában tanuló fiatalok száma. . Sokan kívánnak tovább tanulni. A művelődésügyi miniszter közelmúltban kiadott iskoláztatási utasítása — amely kimondja, hogy biztosítani kell az általános iskolát eredményesen elvégző fiatal számára a középiskolai továbbtanulást — nem ért felkészületlenül bennünket. A lehetőségek megteremtéséhez már a folyó tanév előtt hozzáláttunk. A tájgimnáziumok, szakközépiskolák hálózatának bővítése nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy a tanulás iránti igényeket ki tudjuk elégíteni. A pártkongresszus határozatai között olvashatjuk: "A következő évtizedben általánossá tesszük a középfokú iskolai oktatást.« A párt VIII. kongresszusa óta másfél év sem telt el, amikor az említett miniszteri utasítás megjelent. Végrehajtása 78 000 általános iskolát végzett gyermeket érint az országban. A tovább tanulók aránya az 1964—65. tanévben a jelenlegi 46,7 százalékról 51 százalékra emelkedik. E változás nyilvánvalóan nem eredményezi még azt, hogy egy csapásra általánossá válik a középfokú iskolai oktatás. De azt nem tagadhatjuk, hogy iskolapolitikánk fejlődésének jelentős szakaszát nyitja meg már az 1964—65. tanév. Utaltunk arra, mennyivel emelkedik a megye középiskoláiban tanuló fiatalok száma. Űj iskolák, a nagy községekben, körzeti iskolák mellett, illetve a velük közös igazgatásban működő tájgimnáziumok nélkül nem tudnánk megfelelni a ránk váró iskoláztatási követelményeknek. Hogy ezekben az új iskolákban még nem zökkenőmentes az oktatónevelő munka? A tanulmányi eredményeket vizsgálva nincs okunk aggodalomra. Az általános iskolákkal közös igazgatásban működő tájgimnáziumok tantestületét az anyaiskola legjobban felkészült tanárai a Ikotják. Számosán közülük éppen megsokasodott oktatónevelő feladataik fölismerésének hatására vállalták az egyetemi továbbtanulást. Idővel tehát lesz elegendő szaktanár is. A bevezetőben említett idegenkedés okai alighanem félreértésen alapulnak. Miért? A szülők körében elterjedt az a hír, hogy a táj- gimnáziumok tulajdonképpen mezőgazdasági szakközépiskolák. Sajnos, csak késve és szórványosan szálltunk vitába a »jól értesültekkel«. Mert mi az igazság? Az, hogy tájgimnáziumainkban mezőgazdasági gyakorlati képzés is folyik. Nincs ebben semmi meglepő. Az általános iskolák általában ■ló kapcsolatot teremtettek községük termelőszövetkezeteivel vagy az állami gazdaságokkal. Erre a jó kapcsolatra épül a tájgimnáziumok gyakorlati oktatása is. Nincs tehát szó olyasmiről, hogy a tájgimnáziumok tanulói mező- gazdasági szakmunkások lesznek. Persze akadhat közöttük olyan, aki mezőgazdasági pályát választ. Az úttörő munka sohasem kecsegtet könnyű sikerrel. Kezdetben nehéz a szülők, a diákok rokonszenvét egy-egy új iskola mellé állítani. De gondoljuk csak meg, valahány nagyobb hagyományú középis- kalánknak volt »serdülőkora«. Felnőttek ezek az iskolák, oktató-nevelő munkájuk sikereivel váltak megbecsült intézménnyé. Nem vitás, hogy ez vár fiatal gimnáziumainkra is. Ne türelmetlenkedjünk, és ne ítélkezzünk korán. A tájgimnáziumok minden bizonnyal beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Ez azonban nemcsak az iskolán fordul meg, hanem a tanulók igyekezetén, a szülők megértésén, segítőkészségén is! László Ibolya Takarmánykeverő épül a Nagybereki Állami Gazdaság imre- majori üzemegységében több mint két és fél millió forint költséggel. A takarmánykeverőt még a nyáron üzembe helyezik. A tavaszi munkák kezdetén A KÉSŐI KITAVASZODÁS MIATT nem lehetett idejekorán megkezdeni a tavaszi mezőgazdasági munkákat. Az őszi gabonák fejtrágyázásának legkedvezőbb ideje már lejárt, és a legrövidebb időn belül el kell vetni a korai és középkorai vetésű növényeket. Persze ezenkívül még sok más feladat is van: az őszi mélyszántások elmun- kálása, a tavaszi istállótrágyázás, a tavaszi szántás, a vegyszerezés. Ezek összesen mintegy 600 000 normálhold- nyi munkát adnak. Ezenfelül van az őszi vetések ápolása. Ezt mind a következő néhány hétben kell elvégezni. A termelőszövetkezetek többsége szervezetten készült fel a tavaszra. A szükséges anyagi eszközök rendelkezésre állnak. Enyhíti a gondokat az is, hogy a tavaszi vetésű növények alá a terület nagy részén elvégezték az őszi mélyszántást. Az istállótrágya zömét kihordták. Jobbak tehát a föltételek, mint a múlt évek bármelyikében. A tavaszi mezőgazdasági munkák közül az első az őszi vetések fejtrágyázása. Haladéktalanul végezni kell vele, mert a késedelmesen kiszórt műtrágya nem fejtheti ki termésnövelő hatását. A másik fontos feladat az időszerű talajmunkák elvégzése. Az őszi mélyszántást, ahogy a talajra rá lehet menni, el kell simítóz- ni, le kell zárni, mert így tartalékolhatjuk a legjobban a szükséges nedvességet. Ezt a munkát most már mindenütt el lehet végezni egyszerűbb eszközökkel. Ott kell kultivátort használni, ahol a talaj erősen megtömődött. Csak egészen kivételes esetekben szabad az őszi mélyszántást tavasszal is szántani. Ahol nem simítoztak kellő időben, nem kezelték később a talajt, az erősen kigyomo- sodott földeket kénytelenek ismét szántani. Így azonban a talaj elveszti a nedvesség egy részét. Ez az eljárás helytelenítendő azért is, mert növeli a termelés költségeit A JELENLEGI IDŐSZAKBAN, amikor a talajmunkák megkezdődtek, el kell vetni a korai és a középkorai vetésű növényeket. Az idő sürget, ezért 8—10 napon belül a kukorica és a burgonya kivételével ezt a lemaradást pótolni kell, hogy a késői vetésű növények is optimális időben a földbe kerülhessenek. A megye tavaszi vetésterve 223 000 hold, ebből korai és középkorai vetésű 63 000, késői vetésű pedig a burgonya, a kukorica és a silókukorica, amely összesen 160 000 hold. Ez utóbbiaknál is el kell térnünk a hagyományos időtől, és a vetést — a mélyebb helyek kivételével — áprilisban be kell fejezni. A kukoricával kapcsolatban le kell küzdeni azt a helytelen nézetet, hogy a májusi vetés is adhat jó termést. A több éves tapasztalat azt mutatja, hogy a hibrid kukoricafajták a korai vetést igénylik. A mi időjárási viszonyaink között az időjárástól és a talajfelmelegedéstől függően április második, illetve harmadik harmada számít optimális vetési időnek. Csak az ekkor vetett kukorica képes megfelelő gyökérzetet fejleszteni, így a későbbi szárazsággal szemben is nagyobb az ellenálló képessége, és viszonylag jobban bírja a hűvösebb időjárást is. A termelőszövetkezeti ag- ronómusnak jó üzemszervezőnek kell lennie ahhoz, hogy a tavaszi munkák elvégzését jól megszervezze. A géppel dolgozó emberekre vár a legtöbb tennivaló. Olyan üzem- szervezési elveket kell követni, amelyek az erők összpontosítását teszik lehetővé. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindig a fő feladatra állítsák a gépeket és a munkaerőt, ez pedig most a vetés. Ennek kell alárendelni az erő- és munkagépeket, hogy a vetőgép-kapacitást mindenütt a legnagyobb mértékben kihasználhassák. A többi erőgéppel és munkagéppel azt a munkát kell elvégezni, amely a korai és a középkorai vetések után következik. A talajmunkákhoz és a vetéshez ajánlatos kapcsolt munkagépeket használni. Ez a módszer nemcsak a munkákat gyorsítja, hanem a talajt is kíméli. Növelni kell a kettős műszakok számát. Az ütem meggyorsítására a tsz-ek tűzzenek ki célprémiumot a talaj munkát és a vetést végzők ösztönzésére. A traktorosoknak biztosítsanak kedvezőbb munkakörülményeket, és honorálják külön jutalommal a vasárnapi munkákat. MINDEN TERMELŐSZÖVETKEZET rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel meg lehet gyorsítani a munkákat. A vezetőkön és a szorgalmas tsz-tagságon áll, hogy mennyi idő alatt tudják az időjárásból adódó kezdeti lemaradást megszüntetni. Gyorsan és jól dolgozni, törekedni az időkiesés pótlására és megtartani a szántás-vetés agrotechnikai követelményeit — ezekre ügyeljenek most a tsz-ekben, mert csak így adhatnak nagyobb termést az idén a földek. Molnár Imre megyei főagronómu„
