Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-22 / 93. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1964. április 22. Ciprusi helyzetkép Odaítélték a Lenin-díjakut Moszkva (TASZSZ). Kedden nyilvánosságra hoz­ták a Lenin-díj Bizottság dön­tését az 1964. évi tudományos­műszaki, irodalmi és műszaki Lenin-díjak odaítéléséről. A kulturális díjakat Alek- szandr Goncsar, az ismert uk­rán író, Vaszilij Peszkov új­ságíró, Alekszandr Dejneka festőművész, 'Maja Pliszeckaja Balerina, Msztyiszlav Rosztro- povics gordonkaművész és Nyikolaj CSerkaszov színész kapta. Huszonkét Lenin-díjat tu­dósoknak, mérnököknek, ipari szakembereknek, munkásújí­tónak ítéltek oda. A kitünte­tettek között van Vlagyimir Kotyelnyikov, az ismert rádió­technikus és rádióelektroni­kus, Viktor Gluskov kiberne­tikus, Jan Pejve lett biológus és közéleti személyiség, Ippo­lit Vavidovszkij orvostudós, Bencion Vul fizikus, Fjodor Prijme nyelvész és több más tudós. (MTI) Nicosia (Reuter, AP, AFP). Katonai szempontból nyu­galom, politikailag azonban feszültség jellemzi a ciprusi helyzetet. Az érdeklődés ' kö­zéppontja ismét Név/ Yorkra helyeződött át, ahol U Thant ENSZ-főtitkárra vár a fel­adat, hogy Gyani tábornok jelentése alapján kiutat talál­jon az újabb zsákutcából. Mint már jelentettük, nem jártak eredménnyel azok a tárgyalások, amelyeket az ENSZ képviselői a ' nicosiai görög és török erődítmények lebontása érdekében folytat­tak. Megfigyelők szerint való­színű, hogy U Thant szerdán erélyes akciót kezdeményez a helyzet Végleges rendezése azonban valószínűleg még so­káig elhúzódik. Erre a lehető­ségre figyelmeztette az új­ságírókat Bunche, az ENSZ politikai ügyekkel megbízott főtitkár-helyettese, aki ked­den tért vissza New Yorkba Kasmírban, Cipruson és a gazai övezetben tett körútjá­ról. Bunche hangoztatta, hogy az ENSZ rendfenntartó erői csak lépésről lépésre halad­hatnak, s fő feladatuk az összetűzések ismétlődésének megakadályozása. A ciprusi görög lapok Ma- kariosz elnök szavait idézik. Makariosz kijelentette, hogy a törökök által javasolt úgy­nevezett »föderációs államfor­ma« semmiképpen sem elfo­gadható. A törökök a'sziget 38 százalékát követelik a ma­guk számára, át akarják cso­portosítani a ciprusi lakossá­got és valamiféle államszövet­séget akarnak csinálni Cip­rusból. Az elnök rámutatott, hogy a ciprusi törökök agresz- szív magatartásának indítékai az ankarai tervekben keresen­dők. Makariosz ismételten hang$úlyozta, hogy a ciprusi kormány minden erejével szembeszáll a fenti elképze­léssel. A ciprusi görög lapok ugyanakkor rámutatnak, hogy az angol kormány a török ál­láspontot támogatja. Követe­lik, hogy az angol katonák ne vegyenek részt az ENSZ rend- fenntartó erők tevékenységé­ben. Nicosiában kedden este nyu­galom volt, az erődítésekét azonban .görög és török fegy­veresek szállták meg. (MTI) A kubai kormány az ENSZ elé fogja terjeszteni a legutóbbi amerikai provokációk kérdését Havanna (TASZSZ). Az imperialista zsoldosok fölött aratott Playa Giron-i győzelem harmadik évforduló­ja alkalmából a havannai Chaplin-színházban ünnepi es­tet rendeztek, amelyen Fidel Castro kubai miniszterelnök mondott beszédet. Kijelentette: »Ha az imperialisták békét akarnak, akkor béke lesz. Ha háborút akarnak, attól sem fé­lünk.« — Playa Giron az amerikai imperializmus első latin-ame­rikai veresége volt — mondot­ta Fidel Castro. — A Playa Giron-i események megmutat­ták, hogy az Amerikai Álla­mok Szervezetét az Egyesült Államok külügyminisztériuma eszközként használja fel a latin-amerikai népek elleni harcában. A forradalom kezde­te óta eltelt öt év folyamán or­szágunk nem élhetett békében. Ezeknek az éveknek a törté­nete az ellenséggel szemben védekező nép története. Az amerikai imperializmusnak hazánk ellen irányuló gazda­sági, politikai és katonai ag­Fidel Castro beszéde ressziójával szemben kellett védekeznünk. Az imperialisták mindent elkövettek, -hogy for­radalmunk kudarcba fulladjon, de nem tudtak azt elérni, mert ez igazi forradalom. Az Egyesült Államok latin­amerikai politikájáról szólva Fidel Castro kijelentette, hogy e politika egyre agresszívabbá válik, a washingtoni kormány egyre sűrűbben avatkozik be­le a latin-amerikai népek ügyeibe. Példaként említette a panamai eseményeket és a bra­zíliai katonai államcsínyt. Az Egyesült Államok visszatért a legreakciósabb csoportokkal való szövetkezés politikájához, a »keménykezű« katonai kor­mányok támogatásához, a gyar­matosítás politikájához — mondotta Castro, majd így folytatta: — Mi nem félünk attól, hogy az imperialisták meg­szervezik az összes reakciós erők szövetségét Kuba ellen. Mi katonák vagyunk. Forra­dalmunk során állandóan a túlerőben levő ellenség ellen harcoltunk. Népünk híven ki­tart e történelmi hagyomány mellett. Jól fegyelmezett és jól fölfegyverzett hadseregünk van. A miniszterelnök közölte, hogy április 18-án és 19-én a guantanamói haditengerészeti támaszpont amerikai katonái egész sor komoly provokációt követtek el kubai határőrsé­gek ellen. — Az ilyen provokációk — hangsúlyozta Castro — nem egyes fegyelmezetlen katonák­tól indulnak ki, hanem a pa­rancsnokságon múlnak, és a washingtoni kormány tudtával történnek. A kubai kormány az ENSZ elé fogja terjeszteni e provokációk kérdését. — Az utóbbi időkben az Egyesült Államok folytatta Kuba légiterének megsértését. Mi sohasem fogjuk jogosnak elismerni e provokációkat — jegyezte meg Fidel Castro. — A józan észnek megfelelően, de bátran fogunk cselekedni. Minden türelemnek van hatá­ra. Békét akarunk, ámde nem akarunk megalázó és becste­len békét. A Playa Giron-i hő­sökhöz méltó békét akarunk. (MTI) Április 20-án Varsóban megnyílt a KGST vaskohá­szati állandó bizottságának ülése. Az ülésen küldöttséggel vesznek részt Bulgária. Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió. Megfigyelő­ként jelen vannak a KNK, a KNDK és Kuba képviselői. Dean Rusk amerikai kül­ügyminiszter hétfőn visszaér­kezett távol-keleti útjáról, s azonnal jelentést tett tapasz­talatairól az államfőnek. Új­ságíróknak kijelentette, hogy elégedett a Dél-Vietnamban látottakkal, bár az ország né­hány problémája — mondot­ta — még mindig válságos. Léopoldville-ben hétfőn' be­jelentették, hog y Kaszavubu rendeletére meg nem határo­zott időre meghosszabbítják a jelenleg érvényben levő rend­kívüli állapotot. Mint ismere­tes, Kongó fővárosában hat hónappal ezelőtt hirdették meg a rendkívüli intézkedéseket az ellenzék tevékenységének el­fojtására. Az Etna .tűzhányó két héten belül harmadszor tört ki hét­főn este. Ez alkalommal a központi kráterben voltak he­ves kitörések körülbelül fél órás időközökben, miközben a kilövellt hamu és izzó szik­ladarabok mintegy fél kilo­méter magasságba emelked­tek. A kitörések közben meg­indult a lávaömlés, de ez la­kott területet nem veszélyez­tetett. A damaszkuszi rádió közlése alapján jelentik a hírügynök­ségek, hogy egy szíriai kato­nai törvényszék halálra ítélte Abdel Karim Mohamed Kha- yatot, az észak-szíriai Hama városban levert zendülés egyik vezetőjét. Hruscsov szovjet miniszter- elnök De Gaulle-hoz küldött táviratában mielőbbi gyógyu­lást kíván a francia államfő­nek. LENINRŐL Házak és almafák fölött az orkán jegek ezüstjét szórta szerteszét, s úgy tűnt, Szimbirszkben, hol lámpa se volt tan, száz tájra ömlő hajnal fénye cg . .. T gy idézi a költő —• Sztepan Scsipacsov — képze- lete azt a napot, amikor Lenin megszületett. Csaknem egy évszázad — pontosan 94 esztendő — telt el azóta. A legendás évtizedek fontos eseményeinek króni­kája könyvtárakat tölt meg. »A bámulatos akaraterejű Le­ninben a legnagyobb mértékben megvoltak a forradalmi értelmiség legjobbjainak tulajdonságai« — írta róla Gorkij. — »Egyszer Gorkiban valakinek a gyerekeit simogatva azt mondotta: „Igen, ezek már jobban fognak élni, mint mi; sok mindent, amit mi átéltünk, ők már nem fognak végig­szenvedni. Az ő életük nem lesz ilyen kegyetlen.'’ A távol­ba, a dombok felé nézett, ahol a falu terpeszkedett, s el­gondolkodva hozzáfűzte: „És mégsem irigylem őket. A mi nemzedékünknek olyan munkát sikerült végeznie, amely történelmi jelentőségében páratlan. A mi életünk kénysze­rű kegyetlenségét valamikor megértik majd az emberek, és helyeselni fogják. Mindent megértenek majd, mindent”, és a gyerekeket gyengéden, valami különösen könnyed és óva­tos érintéssel simogatta« — jegyezte föl Leninről Gorkij ezt is. Ez a világraszóló nagy humanista valóban óriási tet­teket hajtott végre. A fontosak közül is a legjelentősebb esemény: a történelem kezdete óta először történt meg, hogy a szüntelenül tartó lázadások és fölkelések népének, az elnyomottaknak erejét egységbe fogta, haddá szervezte egy forradalmi vezérkar, amelynek élén Lenin állt. Kontinenseket rázott meg a korábbi évszázadokban a változások vihara, de addig soha olyan céltudatos, soha olyan tudományosan előrelátó, a népek akaratát olyannyira számításba vevő irányítása nem volt ezeknek a megmozdu­lásoknak, mint amilyen Oroszországban lépett a színre a múlt század végén. . az irányító erő — a negyedik rend későbbi " pártja, a proletariátus bolsevik törzskara — tör­ténelmi tanulságokat elemezett és összegezett, vereségekből és győzelmekből tanult, az 1905-ös forradalom utáni sza­kadékból jutott el megpróbáltatásokon, poklokon át 1917- hez, a diadal csúcsáig. Az első győzteseket Lenin vezette, az ő zászlaja lobog százmilljók előtt az egész világon. Le­nin teremtette meg korunk marxizmusát. A mű önmagáért beszél: a szocialista forradalom gyü­mölcsei már nemcsak Európában és Ázsiában érnek, ha­nem Kuba földjén Amerikában is. Afrikában pedig éppen napjainkban gyökeresedik meg — például Algériában. A győzelmek fényében újra meg újra igazolódik a leninizmus nagy igazsága: a célért, az osztály nélküli világ megterem­téséért folytatott küzdelem csak akkor lehet sikeres, ha a forradalmi öntudattal felzárkózó seregeket a közös nagy eszme hatja át, ha a küzdők eszközei tiszták, és a célok méltóak. Lenin óriási tudományos zsenijét elismerni, politikai és szerzői talentumát megbecsülni, példamutató humaniz­musát tisztelni annyi, mint ragaszkodni tanításainak szel­leméhez, vezetésének rugalmasságához, s elvetni a dogma- tizmus minden formáját. Ö mondotta: »Más dolog ábrán­dokat szőni — s megint más dolog megtanulni, hogyan építsük a gyakorlatban a szocializmust.« Megingathatatlan volt abban a meggyőződésben, hogy a bajok csökkentésének, elkerülésének, orvoslásának leg­főbb föltétele volt és lesz: állandó, szoros kapcsolatban lenni az élettel! És ezek a tanításai napjainkban a szocia­lista demokrácia kifejlesztését, a proletár internacionaliz­mus, az egység, az elvi szilárdság és következetesség ügyet maradéktalanul segítik. L enin az élet nagy védelmezője volt és marad. Le­nin a tisztaszívű nagy ember, a nagy humanista, a nagy harcos és a nagy vezető örök példájaként él száz­milliók szívében. Életművében pedig — halhatatlan ... TAKÄCS ISTVÁN KETTŐS--------------------------------­JÁTÉ K — Maga ismerte már előző­leg ezt az embert? — Igen ... — Milyen kapcsolatban állt vele? — Pénzt kaptam tőle köl­csön ... — Milyen összeget? — Húszezer forintot. Polgár elismerően füttyen­tett. — És utána, természetesen, szívesen hozott neki néhány kedves szót a disszidens rokon­tól, igaz? — Hát, kérem ... — Csodálatos véletlenek! — jegyezte meg az alezredes. — Egyáltalán, nem sok egy kicsit az egyértelmű véletlen a maga történetében, Vizy? Meg az is olyan furcsa, hogy ahol meg­kaparjuk, pénz bukkan ki. Először párszáz forint, amit erőszakkal dugnak a zsebébe, aztán tíz- meg húszezer. .. Elég nagy étvágyú ember lehet maga! A százados előrelendítette a kezét, Vizyre mutatott: — Tudja, az ilyenfajta sze­mélyes üzenetközvetítést amo­lyan garancialevélnek is fel­foghatjuk. Maga nyilván örült, hogy szívességet tehet a hite­lezőiének. hiszen ezután több bizalma lesz, no nem? Csak ült, mintha már vállán tartaná az egész épület súlyát. — Honnan ismerte ezt a Rozgonyit? — kérdezte ismét hivatalos hangon az ezredes. — Bemutattak neki. — Az előbb már megmagya­ráztuk, hogy nem szeretjük az általános alanyt! Ki, mikor? — Egy ismerősöm . .. Vida- kovics Jenő... ő ^ajánlotta, hogy vásároljam meg az autót, szerez rá pénzt... és így ... — Helyes, kezd érteni a nyelvünkön. Vizy, fején a nehezülő bú­várharanggal, szinte gépiesen adta a válaszokat az egymást követő kérdésekre. Már röp­ködtek a nevek, a tegnapból kibukkanó arcok. Szűtsről ér­deklődtek, majd ismét a rej­telmes Nándorról. Le kellett írnia a külsejét. Aztán lassan az ő magánélete felé terelő­dött a kihallgatás. Az óra nagymutatója két kört írt le azóta, hogy belépett Dara alezredes szobájába. De most már úgy érezte, mintha mindig is itt ült volna. Nem volt ennek a jelenetnek eleje, tartalma, vége. Egy örökkéva­lóság óta folyt, tagjai odanőt­tek már a székhez, agya elzsib­badt. Pedig még csak élesebb hangot sem ütöttek meg azok kette, az íróasztalnál. Végez­ték a dolgukat pontosan, hide­gen, okosan. Az alezredes ránézett segéd­tisztjére: — Mostanra talán elég, szá­zados elvtárs. Vagy van Vala­mi kérdése? — Csak egy. — Tessék. Polgár százados kutatón me­redt Vizy Imre elfolyó, fakó arcába. — Mi a maga eredeti foglal­kozása, Vizy? — Géplakatos voltam a MÁVAG-ban. — Hogyan került a sajtóba? — Kiemeltek. Előbb az üze­mi laphoz, aztgn 1956 után • a Reggeli Híradóhoz kerültem... Az alezredes bólintott. Szin­te hang nélkül jegyezte meg: — Értem. Polgár százados intett, hogy befejezték. Szinte magának mondta rekedtes hangján: — Magát aztán jól kiemel­ték! MENEKÜLNI Félórai hasztalan várakozás után Hirsch-Himes otthagyta a szokott helyet... Gyakorlatból tudta, ha most tovább vár, már a saját biztonságát is ve­szélyezteti. Az ő mesterségé­ben, ha valahol elkezd aka­dozni a fogaskerék, akkor amilyen gyorsan teheti, elug­rik az ember a gépezet mellől. És ma délután háromnegyed hatkor az eddig szabályosan működő szerkezet felmondta a szolgálatot. Az első felfedezhető hiba az MMM-ben történt. A második, hogy Vizy nem érkezett meg, már csak következmény. Per­sze több oka lehet. A legvaló­színűbb, hogy megijedt. Egyébként sem volt nagy vé­leménnyel az újságíróról. Fil­léres kis szerencsevadász. Mi­kor már bankókat kellene a szerencse asztalára hajítania, akkor inkább elsomfordál a játékteremből. Csakhogy itt nem.ő szabja meg, mikor vet véget a játéknak! Higgadtan végiggondolta a pillanatnyi helyzetet: legsür­gősebb kötelessége, hogy saját biztonsága érdekében össze­szedje újra a tenyeréből kifu­tott fonalakat Vizyre azért lett volna szüksége, hogy Szűtsről hírt kapjon. Ö maga senkihez sem fordulhat köz­vetlenül. Olyan, mint a bakté­riumtenyészetben turkáló ku­tató: csak csipesszel nyúlhat bármihez. Most tehát csipeszt kell kerítenie, eleven csipeszt. De ki legyen az? Horvai Ágnes egyszer már rendelkezésére állott, szállást szerzett szántára Budapestre érkezése után. A hivatalában nyilván nem találja meg. Ma­rad a lakása, a józsefvárosi kis mellékutcai albérlet. Nem a legóvatosabb dolog ugyan, hogy fölmerészkedik hozzá, de most még sokkal inkább meg­teheti, mint néhány óra múlva Befordult a Rákóczi útról a Vas utcába, továbbhaladt ké­nyelmes sétaléptekkel a Kőfa­ragó utcán. Nyolc óra sincs még. Fölsétált a második eme­letre, becsöngetett. Némaság. Még egy kísérletet tett, aztán visszatért az utcára. Nyilván senki sincs otthon. Ismét várnia kell. Persze, nem helves itt fel-alá lődörögnie. Eléggé elhagyatott környék ez, minek felhívnia magára a fi­gyelmet. Bevette inkább ma­gát abba a kis vendéglőbe, mely ferdén szemben nyílott Ágnes kapujával. Az ablak mellett ült le, hogy szemmel tarthassa a járdát. Nem szabad megijednie. So­ha, semmilyen körülmények között. Hiszen ennek a bizton­ságérzetnek köszönheti, hogy eddig is tartani tudta magát. Ezért bízták rá ezt a feladatot is. Nem sikerült. De biztos-e. hogy nem sikerül holnap? Egyelőre védőállásba kell hú­zódnia, újabb erőket szervez­nek majd — aki elhullik, leír­ják és kész. A cél sokkal szen- tebb, hogysem ráérnének gyá­szolni minden egyes ügyetlen vagy szerencsétlen frátert, aki rajta veszt. Itt nincs helye részvétnek. Egyik kint dolgo­zó irredenta-költő sorai jutot­tak eszébe: »Aki békét akar, az lehet Isten, de mi csak em­berek vagyunk: Magyarok — és hazánk nincsen!« Jó órát töltött a kisvendég­lőben. Megivptt még egy fél li­tert vízzel. Végre meglátta az utcasarok felől közeledő, is­merős nőalakot. Ágnes léptei­ben is frisseség, jókedv suho­gott. Szőke haja enyhén meg­lengett a szélben. Már indult is. Menet közben nyomta a pincér kezébe a pénzt. Ágnes épp befordult volna a kapun, mikor mellette termett: — Jó estét, kistestvér! (Folytatjuk.) I él-vietnami hazafiak sikerei , Saigon (MTI). A hazafias erők Tan An- Cho Lón térségében állomáso­zó alakulata Saigontól 20 ki­lométernyire megsemmisített egy ellenséges kiképző köz­pontot. Saigonból érkező jelentések ■szerint a múlt héten rekord- magasságot ért el a dél-viet­nami kormánycsapatok vesz­tesége. A hazafias erők ellen harcoló katonák közül ekkor összesen ezren vesztették éle­tüket vagy sebesültek meg. Az ezt megelőző héten a vesz­teség 600 fő volt. De Gaulle betegszobájából irányítja a kormányt Párizs (MTI). A De Gaulle-t kezelő orvo­sok kedden közzétett jelentése szerint a köztársasági elnök egészségi állapota gyorsan ja­vul. Valószínű, hogy e hónap végén elhagyhatja a kórházat. De Gaulle kedden délben betegszobájában fogadta Pom­pidou miniszterelnököt. Fel­hatalmazta őt a szerdai mi­nisztertanács vezetésére és meghatározta a kormányülés napirendjét. A köztársasági el­nök betegsége és lábadozása alatt sem adja ki kezéből az államügyek irányítását: be­tegszobáját közvetlen telefon- vonal köti össze a miniszter- elnöki palotával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom