Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-22 / 93. szám
Szerda, 1964. április 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP Zselici őrjárat Hetvenkét traktor a dombokon Ági tál j ii n k - e ? Február második felében a kaposvári járás vezető testületéinek együttes ülésén foglalkoztak a tavaszi munkákra való felkészüléssel. Ezen a plé- numon Csöndör Lajos, a Kaposvári Gépállomás igazgatója többek között azt ígérte, hogy megkülönböztetett módon segítenek a zselicségi termelő- szövetkezeteknek. Azóta kitavaszodott, folynak a mezei munkák. Mahó Jánossal és Bútor Jánossal, a gépállomás főagronómusával, illetve szb-titkárával körútra indultunk, s megnéztük, hogyan haladnak a tavaszi szán- tás-vetésssel a Zselicségben. Vasárnap sem állnak a gépek A bárdudvarnoki Munkásőr Tsz-ben 15 gépállomási traktor dolgozik, ezenkívül két sfeját gépük is talaj munkát végez. Csizmadia József elnökhelyettes olyannyira elégedett a gépállomásiak szorgalmával, hogy így summázza a róluk alkotott véleményét: »Nagy bennük az igyekezet. Reggel ők az elsők, jóllehet előző éjszaka éjféltájban hagyták abba a tárcsázást.« És az is dicséretes, hogy vasárnap sem állnak le. Ennek is köszönhető, hogy bér a múlt héten még a cukorrépát vetették, de már jókora területet előkészítettek a kukorica alá, s ezen a héten földbe tehetik azt is. Itt is meg a Zselicség többi szövetkezetében is dolgoztak vasárnap a traktorok. A tsz-ek és a gépállomások között nagyon jó az összhang. Együtt oldják meg a tavaszi nagy feladatokat. A bárdud- varnokiak naponta megbeszélik a soron következő tennivalókat Popp János brigádvezetővel. Finta László brigádvezető is erről tájékoztatott, amikor a szennaiak meg a kapós- szerdahelyiek munkájáról esett szó. S így beszéltek a kapcsolatról a szövetkezetiek is a simonfai meg a szentbalázsi tsz-irodári. A jó együttműködésnek köszönhető, hogy például a szerdahelyiek a tervezett tavaszi szántással kellő időben végeztek, a cukorrépát meg a tavaszi árpát elvetették, s a további vetéseket is előkészített talaj várja. Ahol csak a lánctalpas boldogul A gépállomás traktorai közül 72 dolgozik a zselicségi tsz-ekben, ebből 13 a lánctalpas gép. Valamennyi lánctalpas traktoruk itt szánt, vet, sőt néha még tárcsáz meg simítóz is, mert gyengéBb gép nem bírná ezt elvégezni. Fodor János traktoros a bárdudvarnoki dombokon például csak egy hold mélyforgatást végez naponta. A sántosi határban is lánctalpas készítette elő a talajt a kukorica alá: »Harminc hóidat olyan helyen vetünk, ahol DT- nek kell simítóznia, sőt a vetőgépet is csak ez a gép bírja el« — mondja Horváth Ferenc tsz- hrigádvezető. Simónfán is, de általában az egész Zselicség- b«sj nélkülözhetetlen a lánctalpas traktor. Az idén kapott a gépállomás 7 új gépet ezek- I bői a típusokból. Említésre ’ méltó az is, hogy az átcsoportosításokat késedelem nélkül megoldják. A gyors átirányítás eredményeként például Szennán idejében végeztek az ősziek fej trágyázásával és az aprómagvak vetésével. Továbbra is ilyen ütemben Jó a munkaszervezés, szépen haladnak a szántás-vetéssel ezek a nehéz körülmények között gazdálkodó tsz-ek — állapítható meg a tapasztaltakból. Vágvölgyi Gáspár szentba- lázsi brigádvezető a mezőn beszéli meg a másnapi teendőket a gépállomási traktorosokkal, s mindjárt ellenőrzi is munkájukat. Elégedett velük a szövetkezet tagsága is, és a múlt őszi vetéshez hasonlóan tavaszi eredményeiket is premizálja majd a tsz. Ez említésre méltó, s csak örülni lehet annak, amit kőrútunkon az egyik gépállomási brigádveze tőtől hallottunk: »Ügy állunk a munkákkal, hogy áprilisban mindennel végzünk.« Jó, hogy ilyen bizakodó a hangulat, csak arra kell ügyelni, nehogy elbizako- dássá {váljék. Különösen a Zse- licségben kell körültekintőnek |enni, ahol egy kevés csapadék is hosszabb időre megakaszthatja a mezei munkákat. A talajmunkák üteme a sajátos viszonyokhoz képest kedvező. Sürget viszont a vegyszerezés. Egy brigád végzi az ősziek dikonirtozását és a kukoricaföldek hungazinozását. Egyik művelettel sem szabad elkésni, s ezért a sürgősségi sorrend megtartására kell törekedni Simónfán, Szentbalá- zson, Bárdudvarnokon és másutt is. Enélkül a tavaszi munkák kellő időben való ejvégzé- se ellenére sem érhetik el a várt hozamokat. Hernesz Ferenc Szükség van-e manapság arra, hogy az embereket felvilágosítsuk bizonyos kérdésekről, hogy neveljük, ösztönözzük, serkentsük őket, vagy tanácsot, véleményt kérjünk tőlük? Van-e létjogosultsága ma az agitációnak? Kell-e, igénylik-e, van-e hatása? Akadnak, akik úgy vélekednek, hogy már nincs különösebben szükség az agitációs munkára, hiszen — érvelnek — a párt politikája olyan jó és közérhető, hogy elfogadtatásáért jóformán semmit sem kell tenni, az emberek nagy többsége enélkül is szívvel-lé- lekkel támogatja e politika gyakorlati érvényesülését. S mondják még azt is: a dolgozók ma sokkal érdekeltebbek anyagilag a jó, fegyelmezett munkában, mint bármikor azelőtt, szerintük ez többet ér — mármint az anyagi érdekeltség elvének alkalmazása — minden ékes szónál. Vagyis — vélekednek — ha a munkás látja a borítékból, hogy érdemes volt jól dolgozni, akkor fölösleges minden szó, elvégre senki sem ellensége saját erszényének. Akadnak olyanok is, akik az ötvenhat előtti évek hibás gyakorlatára hivatkoznak, s kiőntenék a fürdővízzel a gyereket, elvetnek mindenfajta agitációs munkát. E nézetek vallói valahogy így okoskod- i tikája teremtette meg a lehenak: volt egy olyan időszak, amelyről rossz emlékek maradtak bizonyosfajta agitációs munkáról és módszerekről, s valósággal viszolyognak ettől a szótól: agitáció. Igazat adhatunk-e e nézetek vallóinak? Nem, nem tehetjük. A néptömegek meggyőzése, megnyerése, céljaink elérésére való felsorakoztatása nélkül nem győzhetett ^plna hazánkban a proletárdiktatúra, s nem érhettük volna el azokat az eredményeket, amelyekre ma teljes joggal büszkék vagyunk. Hogyan harcoltuk ki ezeket a vívmányokat? Ogy, hogy a párt politikáját, programját megismertettük, megértettük, elfogadtattuk a dolgozók millióival, s a tömegek tudatosan vettek részt a gyakorlati megvalósításban. A párt szocializmusért vívott harcának egyik legfőbb fegyvere mindig az agitáció volt, és az is marad. Tévednek azok, akik lebecsülik vagy idejétmúltnak, fölöslegesnek vélik az agitációs tevékenységet. Mi sem volna hibásabb, mint »hatályon kívül helyezni« az agitációt, azt állítani, hogy ma már nem szükséges az emberekkel foglalkozni. Éppen a pártnak az ötvenhat utáni években kialakult helyes poliM ín den háztájiban legyen tehén és koca A Tabi Járási Párt-vb. napirendjén az állattenyésztés fejlesztése A Tabi Járási Párt-végrehajtóbizottság megtárgyalta z állattenyésztés helyzetét. Bá a járásban tavaly emelkedett a tehén-, a koca-, az anyajuh- és a törzsbaromfi-állomány, a 100 kh-ra jutó állatsűrűség még mindig nem kielégítő. Sok tsz- ben indokalatlanul kevés a tehén. Az idei tervek szerint 1854- iől 2173-ra növekszik a tsz-ek teheneinek száma, a kocáké pedig 1198-ról 1563-ra gyarapodik. Sok szó esett arról is, gezték le a párt-vb ülésén. hogy meg kell állítani a háztáji állatállomány csökkenésének folyamatát. A termelőszövetkezeti és a tanácsi vezetők — hangsúlyozzák — nagy gonddal segítsenek a háztáji állomány számszerű fejlesztésében, az ismét meginduló üsző- és kocakihelyezési akció sikeres lebonyolításában. El kell érni, hogy minden termelőszövetkezeti családnak legyen tehene és kocája — szöVan elég tisztítószer a tavaszi nagytakarításhoz (Tudósítónktól.) Befejeződött a fűtési szezon, itt a tavaszi nagytakarítás ideje. A háztartási boltok a várható nagy forgalmat megfelelő raktárkészletekkel várják. A hagyományos és az újfajta tisztítószerekből bőséges választék van az üzletekben. Nincs hiány háztartási benzinből, szalmiákszeszből, bútor- és szőnyegtisztítókból, s van elegendő parkett- és padlótisztító, illetve -fényesítő is. A tartós fényt biztosító padlólakkot különösen ajánlják a szakemberek, mert ezek több évre leveszik a háziasszonyok válláról a parkett-tisztítás gondját. Egy újfajta szőnyeg- tisztító is forgalomba került Eszpressz néven. Előnye, hogy gyorsabban lehet vele szőnyeget tisztítani, mint az eddig ismert szerekkel. Javult a seprűellátás is. S a tavaszi nagytakarításhoz a mosópor mellett mosópasztát is lehet kapni. Festékekben sincs hiány: az épületek tavaszi átfestéséhez olaj festékek és lakkok megfelelő mennyiségben kaphatók. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat segédmunkásokat, kőműveseket és ácsokat vesz föl kaposvári, siófoki, marcali és más munkahelyeire a megyében Jelentkezés az illetékes járási székhelyeken a tanácsoknál: a vállalat központjában. Kaposvár, Május l ntca 57. szám: s siótoki fő-építésvezetőségen. Siófok. Fő ntca 222. és az építkezéseken. (72361) PP VETIK" A HALAT A háló megfeszül, s ficánkoló, ugráló, síkos testű halakkal telik meg. Fürge kezű munkások kosarakba számolják őket, majd a halak mérlegre, az adatok pedig papírra kerülnek, s utána újra a vízzel teli árokba öntik a kosár tartalmát. A jó idő beköszöntével az Alsó-somogyi Halgazdaság is megkezdte a »vetést«, kirakják a halastavákba a két- nytyas, átlagosan 70 dekás pontyokat, s egypár hónap múlva másfél-két kilogrammos súlyban küldik őket a bel- és külföldi piacra. Nem fölöslegesek és haszontalanok ezek a műveletek, ugyanis szabályos gazdálkodás folyik, pontosan ki kell szá- íhítani, hogy mekkora abrakadagokkal érhetik el a kívánt hízási átlagot. Szabó József főhalászmester részletes felvilágosítással szolgál. ötszáz kétnyaras pontyot helyeznek ki a halastavak minden holdjába. Öt-hat hónapra van szükség , ahhoz, hogy a mostani 70 dekás halak egy kiíogrammnyi húst vegyenek magukra. Ez alatt az idő alatt fejenként négy és fél kiló teljes értékű takarmányt fogyasztanak el. Hogy mit esznek? Földidió-darát és szemesgabona-hulladékot szórnak elébük a víztükörre. Szeretnénk elérni, hogy a halastó minden holdjáról legalább tíz mázsa tükörpontyot halászhassanak és értékesíthessenek. A hazai fogyasztók annak örülnek, ha minél nagyobb a hal, az exportpiacon viszont az a követelmény, hogy a tükörponty súlya ne Kosárba, majd mérlegre kerül a hal. A hasvízkór eUen oltással védik a haláiiomAnvt haladja meg a két kilogrammot. A halászoknak erre is kell ügyelniük, ezért gondosan, előírásszerűén adagolják a napi takarmányt. Az utánpótlásról is gondoskodnak. Igen sok apró ivadékot bocsátanak ki a teleltető- ből a halastavakba, s kirakják azokat a nagy, 8—10 kilós anyákat is, amelyeknek fő hivatásuk az ívás, a megfelelő mennyiségű ivadék biztosítása. Egy-egy ilyen nagy haltól 200 000 vagy még ennél is több ivadékot lehet nyerni. Mielőtt a halakat a tavakba vinnék, át kell esniük egy kötelező védőoltáson. Gyakorlott kezű munkások végzik ezt a műveletet; nagyságától függően fél- egy köbcenti desztilált vízzel hígított chlorocidot bocsátanak minden hal bal oldali hasüregébe, ezzel védik az állományt a kegyetlen betegség, a hasvízkór ellen. Hogy ez milyen sok időbe, aprólékos munkáarra következtetni lehet ebből a két adatból: több százezer halat kell a tavakba kihelyezni, s egy ember egynyarasból ötezret, két- nyarasból pedig csak kétezer halat képes reggeltől estig beoltani. Bármily hihetetlenül hangzik, de így van, „ halászok ragadozókat is bocsátanak a tavakba, mégpedig nem is akármilyeneket! A villámgyors és legveszélyesebb ragadozó halból, a süllőből például minden holdra húsz példányt helyeznek a vízbe. Ezeknek a vadhalakat és nemes halra kártékony m vízi élőlényeket, valamint az ivadékokat kell felfalniuk, elpusztítaniuk, ragadozó létükre voltaképpen ők is hasznos szerepet töltenek be. V. J. tőségét és egyúttal szükségességét az emberekkel való szorosabb együttműködésnek, jó kapcsolatnak. Ha jó a politika — márpedig ma jó —, akkor könnyebb eljutni az emberek szívéhez és értelméhez, könnyebb egyetérteni velük mindazokban a kérdésekben, amelyek napról napra felmerülnek. Helytelen az az álláspont, amely a felvilágosító, nevelőmunkát az anyagi ösztönzéssel, az anyagi érdekeltség fokozásával próbálja helyettesíteni. A kettő nem mond ellent egymásnak, nem helyettesítheti egymást, hanem kiegészíti egyik a másikat. Ahol lemondanak a politikai nevelőmunkáról, s mindent egy kockára, az anyagi érdekeltségre tesznek föl, ott baj van. Ahol például a legjogosabb normarendezést is csupán adminisztratív feladatnak tekintik, s fölöslegesnek tartják az intézkedés indokáról felvilágosítani a dolgozókat, ot. nagyon nagy politikai kár származhat ebből. De persze az agitáció sem csodaszer; bizonyító érvek híján a legszebb szólam sem ér többet ■ egy hajítófánál, sőt — erre is volt példa a múltban — alkalmas arra, hogy lejárassa a párt szavának hitelét, megingassa a dolgozóknak az ügyünk igazába vetett bizalmát. Jól kell teJfít bánnunk ezzel a fegyverrel! Míg némelyek lebecsülik, mások viszont szinte misztifikálják az agitációt, s csak különleges dolgokra tartogatnák. Pedig az agitációra nemcsak rendkívüli, ünnepi alkalmakkor van szükség, hanem mindennap és mindenütt. S élünk is vele elég gyakran. E tevékenység színtere nem határolható el, különösen nem a kommunisták számára, akik a pártba való belépésükkor azt vállalták, hogy fáradhatatlan harcosai, agitátorai lesznek a pártnak, a szocializmus ügyének, példamutatással és jó szóval nevelői társaiknak. Elengedhetetlen a helyes módszer és forma megválasztása. Általános követelmény, hogy ne szalasszunk el egyetlen alkalmat sem nézeteink terjesztésére, a felvilágosításra. Nem dolgozhat jól az a kommunista gazdasági vezető, aki nem vesz részt a termelési tanácskozásokon, aki azt hiszi, hogy elegendő kiadni az utasításokat. Az agitációs munka végzésére jó alkalomnak bizonyulhatnak a különféle összejövetelek, az egyéni beszélgetések, a faliújságok. Ebből következik hogy az agitáció nem öncél. Ilyenre nincs is szükség; általános szólamokra nem kíváncsiak, s azoktól nem lesznek okosabbak az emberek. Nincs helytől és időtől független agitáció. Nyilvánvaló például, hogy egy fonóüzemben elsősorban arra kell irányulnia a nevelőmunkának, hogy a dolgozók választ kapjanak, mit tehetnek saját üzemük eredményeinek növeléséért, a tervteljesítésért. Valakitől csak akkor várhatunk segítőkészséget, ha megmondjuk, mihez kérjük támogatását. Az agitációval az a célunk, hogy a dolgok jobban menjenek, növekedjék a felelősség- érzet, a szorgalom, az öntudat, s mindezek nyomában emelkedjék a termelés; önművelésükre, képzésük gyarapítására ösztönözzük a dolgozókat, eloszlassuk a kételyeket, segítsük megszabadulni az embereket rossz tulajdonságaiktól, káros szenvedélyeiktől, hogy eszmei tisztánlátást teremtsünk a felekben, fejlesszük a szocializmus ügye iránti állhatatosságot és odaadást. Varga József Ier Iák ERMELJÜNK AKARMAIVYTÖKÖT ! Az 1964. évi termésű tökmagot minden községben a földművesszövetkezet az alábbi áron vásárolja: Étkezési minőségű 700 Ft/q Ipari minőségű 450 Ft/q _________ (3158)
