Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

SOMOGYI NÉPLAP

8

Yasárnap, 1964. március IS.

LUKÁCS IMRE:

E

zt a nevet csak úgy akasztottuk Gáli Pista bátyámra, ha megáll rajta, hordja, ha nem, attól sem dűl össze a világ. Hanem azért nem kaparja azt már le róla senki, nyakába nőtt, akár a feje. Ügy kell a vén pipaszutyongatónalí, minek nyakaskodik akkor is, ha igazsága nincsen.

Igaz, nem nagy ideje annak, hogy lábra kapott a szó falúnkban, és »megkereszteltük« az öreget. Voltaképpen azon múlt az egész, hogy az asz- szony parancsol a házban: ahogyan ő fütyül, úgy táncol az ember. Jobban inkább táncolna, poharazna, de nincs miből. Jóllehet, a télen tíz hízót hajtott a piacra, ám az asszony kötényébe takarta a százasokat, azóta se látott belőlük. Valahol pedig ott rejtőzködhetnek a sifonérban, csakhogy tilos az — nagy bánatára. Néhanapján egy-egy húszast mégis a lajbizsebbe csúsztat poharazásra a felesége, de milyen az a nóta, amelyiknek számolják az árát? ...

Ha adott is, nem act most már többször Juli néném, mert »nincs« lett a neve sok szép forintjuknak, azazhogy: inkább hamu. Bolond dolog volt, de megesett, sopánkodhatnak utána eleget Hiába, nem minden imádság válik arapnyá, lehet abból más is.

Minek is ment a templomba, maradt volna veszteg. Mert hajnalban, este, harang ha kondult, Juli néném imádkozni indult Azon az estén is misézett, az emberére parancsolva: tetőtől talpig megmosakodjék. Amint kipocskolta a lavórból a vizet, eszébe ötlött, tisztát kellene magára vegyen. Mivel kint szorongtak ilyentájt a konyhában, beballagott a nagyszobába. Igen ám, csakhogy ő se volna Gáli Pista, ha a pipa egyszer szájából kimaradna. Hallatlanul büszke rá az öreg, mit se bánva, hogy fogai rámentek a szipákolásra. Hovatovább annyira jutott e neines szenvedély gyakorlásában, hogy amikor alszik, akkor is szájában fityeg a csibuk.

De ne szaporítsam a szót, ahogy őkigyelme a sifon aljából előkotorta a fehérneműjét, egy csipetnyi tűzszikra a pipából kipattant. Nem vette észre, és dolgát végezve beledőlt az ágyba. Fújta a kását, mint a parancsolat. Arra ébredt, hogy a hazatért asszonya markolász- sza üstökét, ráncigái ja kegyetlenül.

— Kelj fel, bolond Gáli, odavan a pénzünk, elégett a pénzünk!

Mit se ért már iparkodásuk, hamu lett a tíz hízó árából. Nosza járta másnap faluhosszat a beszéd, a »kereszteltetés«.

— A makacsságának köszönheti. Hányszor mondtuk, vigye pénzét a takarékba — locsolták fejére a keresztvizet a jő szomszéd Csikósék.

— Makacs ember volt ez világéletében. No, most jól megjártad, »makacs« Gáli — mondogatták.

H

anem másképpen is rászolgált e titulusra. Néha úgy megkötötte magát makacsságával, hogy nem tudtuk, bosszankodjunk-e vagy nevessünk rajta. Ott volt például az aratás. Mindenki jóváhagyta, hogy kombájnnal dolgozzunk, csak ő ellenkezett váltig, hajtogatta egyre-más- ra:

— Minek ide kombájn, elpocsékolja a búzát. Akkora tarlót hagy, hogy elvész benne a Borjú, szétszórja a magot, akár jövőre ne is vessünk, mégis terem.

Bár az öreg szavára sokat adtunk, hiszen értett a gazdálkodáshoz, a keze alatt meg akkorára nőttek a hízók, mint á szamarak, gyorsan gömbölyöd- tek, miképpen sárgadinnyék a napon — az idén a terület nagyobb részét mégis kombájnnal arattuk. Több se kellett neki. Amikor tanyája körül duruzsolt a gép, kijött megnézni, hogyan munkálkodik. Álltunk ott többen, de rossz szót nem mondhattunk, neki is leesett az álla a csodálkozástól, az elismeréstől. Ennek ellenére kis idő múltán odaállított a brigadéroshoz.

— Hallod-e, Pali fiam, me^ tudnád-e csinálni, hogy a tanyám körül ne kombájn arasson?

— De hiszen a jóelébb még saját fülemmel hallottam, hogy agyondicsérte maga is.

— Az igaz, csakhogy gondolnom kell a jószágaimra, mert ahol ez arat, azon a tarlón a galambok is éhen halnak.

S

zóval ilyen ember az öreg. A maga feje után megy, többre becsüli a »van«-t, mint a »majd lesz«-t, s ami egyszer az ő tulajdonába került, ahhoz

ga ahhoz, mit lázit a szakve zetés ellen.«

Csendes ember Pista bá-, tyám, egy szóból értő, mérgét^ befelé fordítja, ha eszi is ma-j gát vele. Hiszen nem cseléd-J nek, gazdának léptünk a kö-^ zösbe valamennyien, márpedig ( akkor vigyáznunk kell itt min- f den szem búzára, minden szem ^ krumplira, minden forintra. S( lám, még azt mondták rá, lá-4 zító, nem ért a dologhoz. Még* hogy nem ért! be a kutyafáját,) majd megválik, mennyit ad azi a föld! )

H

anem a krumpliból semmi sem lett. A vetőmag alig kerülti ki belőle. Beigazolódott a Pista bátyám szava, nótázó haj-1 lama úgy odamaradt, mint a bizodalma. Azt tartotta, ahol 15 hold termését kihajítja az agronómus az ablakon, melléKU1SZ GYÖRGY: A malomárok télen (monotypia)

Mi, akik télen, tavasszal vit- A lisztes Bagi molnár kö- hét. És a kapott búzából szép,

tűk földjeinket a közösbe, zömbösen hányta mázsára a fehér lett a liszt, a szv„_.t .%.eszörnyen ragaszkodik. Persze, foghat 100 holdon is. Még ak- most úgy vetet,tük le magunk- zsákokat. De Gáli bátyám ar- nyerünk meg — mint a harazért szeretjük. Akkurátus kis kor sem oldódott meg_jókedve r(jj a bizalmatlanságot, mintha ca kiszínesedett a várakozás- mat — könnyű, üde, éltető.

Z?í.n°iRa’ - a™*kajR^ttuk, jMny- nem is hozzánk tartozott vol- ban, szeme úgy odafénylett a _ ste megyek a gyűlésre.

............ “ ~ na. Kiesett gondunkból a mutatóra, mintha egész életé- I— Szövetkezetünk közmegélhetés, hiszen most rak- nek boldogsága azon dőlne el, ■“ pontjában világító

e

mber, mindig jó kedvvel, da likózva jár, hetyke, hegyes kalapot hord, és lábméretéhez képest hatalmas gumicsizmákat. Danol, fütyül állandóan, talán mert otthon hallgass a neve, vagyis inkább »valaki« a háznál, mert ha bármit kell csinálni, mindig azonképpen pélnyi búzánk, árpánk termett, nem i* tudjuk hová teregetni.

dálódzik az asszony: »valaki« szérűjén tömérdek zsákban-fi,. tűk szekérre az első közös esz- öt mázsa lesz-e, vagy kevesebb ablakok már messziről elébem

tendő kenyerét- a búza. hullatják fényüket. Ahogy beagyon vártuk hosszú Nem lett annak híja egy teszem mögöttem az ajtót, elvolt az esztendős ki- gramm se. Még tán több is lett csendesednek. Gáli bátyám, az tartás. Csak Gáli bá- valamivel, de ki törődött ve- agronómus, az elnökünk és tyám arcára nem reményke- le? Annyira elmerült magában Nagy Marci már ott ülnek az

vetőmagra cseréltünk, s mégse akart fogyni. Jutott mindenkinek bőven előlegbe is, nem lehetett panasz. Az osztást szerda reggel kezdtük A major

N

elmehetne a kútra, »valaki« megcsinálhatná ezt vagy amazt. Ebből aztán már ért eleget.

szorult a szem. Ö az elsők kö- dett a mosoly. Mérges pillán- “ öreg, azt se bántajolna, ha asztal körül. Arcukon olyan a zött került sorra velem együtt, tásokkal nézegette a búzacsoOdafordítottam a két szürkét mót, mintha keveslené. Pedig

Mint mondtam, megférünk a az eperfa alá, közel a mázsászövetkezetben vele, sőt szeretjük Különösen akkor nőtt meg a becsülete, amikor a tizenöt hold krumplit vetettük

láshoz. A raktáros, Módra János (jegenyefa ember, két Gáli is kitelne belőle), nó meg Jó- zsa Gyurka, a fiatal agronómus

Csak úgy véletlenségből járt irányították a mérést Meg- arra, hiszen szíye-lelke, no nézték a kimutatást, és egy- meg a beosztása is a malacok- másra hüppantották a teli zsákokat, mígnem az öt mázsa búza, a három mázsa árpa kocsiderékba került. Aztán az enyém is.

Sokan álltunk a mázsa kőhöz, a hízókhoz húzza. Éppen egy kocsi vetőgumót hoztunk nagyszemű, fekete krumplikat, amelyek úgy ragyogtak, mintha pocsolyából szedtük volna

menten leszakad a malom teteje. A molnár meg se szó, se beszéd, csak üríti egymás után kifelé a zsákokat, és csatolja a lefolyócső alá, hogy zuborog- jon beléjük a finom, fehér liszt. Mire aztán magunkhoz eszmélünk, már vihetjük is hazafelé sütéshez az egész rakományt. No de sebaj.

M

ielőtt befordítom a lo

össze, és a hozzáértő szem rög- rül, az emberek egymás haia- törj észrevette, befűllött gu- ra billentették a zsákokat, lépelőttünk mérték le, de nyilván úgy vélte magában az öreg, ki tudja, hogy jár az a mázsa, hova húz az a mérleg. Meg hát az agronómus mérte, őbenne pedig már nincs bizodalma.

Oda is szólt útközben hozzám:

— Hej, Marci fiam, kicsi csomója van ennek a búzának, a fene a magját! Bezzeg tavaly, nem fért egy kocsira, annyi termett, most meg, lásd, tán még öt mázsa sincs, ahogy fait az öreg.

így saccolgatom. Mert ki tu- — Azt hittem, becsap, keve- ^ .„ .

dóm én nézni ezt is, ha már sebbet mér az a kölyök. Tu- szik> ketten későbbén jönnek.

pircsság, az öröm, mint az asztalon domborodó három cipó. Három érintetlen cipó. Az ^g- ronómusnak nincs felesege, kivel süttethetett volna Előveszem a negyediket. Asztalra teszem. Aztán egymásra nézünk, és csak nevetünk, mintha bolondok lennénk. Már ő is vakat a Gáliék bekö- nevet, bajusza alól úgy kuntő útjára, még egy- korodik elő a jókedv, mintha

™t*J0Tm&ZZa gondola- az egész ember abból volna.

Várjuk a többieket. Ügy látmók azok, nem lesz róluk tér- tek vele párat, majd belecsúsz- a disznókat eltalálom. Szóval, dód, a krumpli-eset miatt. De Pista bátyám megszólal.

Ac Ír A T— 11 1Í-* yv r, 1 -m 4 O r#Al í* 1 ír— Inltrilr 1 r n n 1 1 rl~» n 17 r»14- f\l-l twl r, w, , JA 1 — — M AI. 1 ________________- -______________ Jl i. ._____1________________ r , , . . ■ t í i r _ _

c

sak el a malomhoz, nehogy egy kilóval is csalatkozhassunk!

»lés, kár földbe rakni. Szólt i!s tatták a .kocsikba. Volt, akivel a fiatal agronómusunknak, de asszonya is eljött, és ott mo- jól megkapta, ilyenféle választ solygott ácsorogva, mint távotehetett zsebre: »Nem ért ma- labbi bokorból az őszirózsa.

000<XXXC0C000CCXXXXXXXXXXXXX>D0000000000000C>000CO<X>000C)000000000e000

A kulturális szemle kezdetén

Jó és kevésbé jó tapasztalataink a barcsi járásban

amondó lennék, kanyarodjunk úgy látni, nem rosszindulatú,

— Jövőre a krumpligumót együtt válogassuk, nehogy annyit adjon, mint az idén.

I

smét nevetünk valamennyien. Miért ne nevetnénk? Hiszen boldogulásunk útját megtaláltuk a közösben, és az első esztendő kenyere fehér lett, jobA kulturális szemle alapvető feladatát az operatív irányító szervek felhívása így fogalmazza meg: »Műveltségi színvonalunk emelése, a tanulási mozgalom föllendítése, az ízlés fejlesztése és az érdeklődés fölkeltése a szocialista kultúra alkotásai iránt.«

Vajon a felkészülés és a három-négy hete zajló körzeti bemutatók tapasztalatai szerint sikerül-e a követelményeknek megfelelni? Ezt vizsgáltuk a barcsi járásban.

Korai volna egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. Egy jellemző vonást mindenesetre már az eddigi tapasztalatok is láttatnak: a szemle legelterjedtebb megnyilvánulási formája (a négy közül) az idén is a műkedvelő művészet. Akadnak részvevők a szellemi vetélkedőkön, a társastáncversenyeken és a József Attila olvasómozgalomban is, ám ezzel nagyjából ki is merül a kulturális szemle. Leszűkült ez a sokrétű mozgalom néhány »hagyományos« ágazatra, látható és »lemérhető« eredményekre, s úgyszólván szó sem esik az esti és levelező oktatás, az ismeret- terjesztés területének nyolc- kilenc s a klubéletnek öt-hat benevezési, részvételi ágazatáról, lehetőségéről.

Nagyjából ez tükröződik a barcsi járásban is. A februárban Ladon, Lakócsán és Babócsán megtartott körzeti bemutatókon műkedvelő művészeti csoportok, szólisták vettek részt. Örömmel hallottuk, hogy a járási bíráló szakemberek például Ladon közkel a művészeti továbbképzés lehetőségeit.

Tovább fejlődött, színeiben gazdagodott néhány délszláv községünknek, például Lakó- csának, Tótújfalunak nemzetiségi tánckultúrája, népi muzsikája. A lakócsai együttes a mohácsi busójáráson is sikert aratott Azonban egybehangzóak a vélemények, és a felkészülés tapasztalatai is ezt mutatják: általában szürkébb, erőtlenebb a műkedvelő mű' vészét az előző éviekhez képest, visszaesőben van a produkciók színvonala.

Miből adódnak ezek a jelenségek?

Sok energiát lekötött a lé- góoktatás. Ez is hozzájárult némely csoportok készületlen- ségéhez, elmaradásához. Szervezési hiba is nehezítette az előkészületeket: a körzeti bemutatók korai ütemezése — azzal a megokolással, hogy a szemlét a tavaszi munkákig be kell fejezni. A darányi körzeti bemutatót például január 15-re tűzték ki (!), majd elhalasztották. A KISZ járási vezetői később rájöttek, hogy tervük irreális, de még a februári körzeti bemutatók sem hagytak elegendő időt a felkészülésre a három körzetben.

A kapkodó elSkészületekból,

a kellő szakvezetés hiányából, a nem körültekintő műsorválasztásból adódik az érezhető fásultság, az egyhangúság, a színtelenség. Igen kevés a mai, modern téma, a korszerűen érdekes látnivaló és ötlet a színpadokon. Pedig a közönség ezt igényli! És hálás

megelégedésre alaposan, lel-1 is érte; ezt bizonyította a bolha tapasztalatlan is. Süttetek Julisommal egy cipót és megkínálom estére az első kenyérből. Gyere el hamarabb te is, hiszen vezetőségi gyűlés lesz...

Aztán még motyorász valamit, miközben behordom a kamrájába a lisztet. Oda se ügyelek, indítom a kocsit. Szeretnék már otthon lenni. Kíváncsi vagyok, mit szól az asz- ban fehér, kívánatosabb, mint

tatók hosszabb időszak mun- szony a járandóságomhoz, reméltük. Derűs kedvünk röpkájának, próbáinak a szemléi. Biztosan örülni fog. Amikor Pen, pitypang bolyha a szélMégis lépten-nyomon tapasz- kicsalia a kocsizöreés holdoe ben.

talható az, amit például Drá- klcsaI;ia a Kocsizorges, boldog

vaszentesen láttunk. A KISZ- mos°ly rándul az arcán. Eléfiatalok bemutatták ugyan a bem röpdös, tapogatja a teli

Makrancos házasok című szín- zsákot, tenyerébe markolja a müvet, azonban a kulturális f c.

szemlére tervezett jelenetet feh po t Szólok hozza- csak nem sokkal a körzeti be- — Hallod, az öreg Gáliék mutató előtt kezdték tanulni, friss kenyeret esznek vacsorá- Sajnos, ritka még az egész ra. sütnél-e te is? evben vagy hosszabb időn át . .

rendszeresen működő, állandó A Ielevel bólint, s mar lor- müvészeti csoport, szakkör, dúl a munkához. A konyhából Hogyan várjunk színvonalat kihallani, amint csattog kezé- az ilyen esetekben? . .. ., ,

Előfordul az is, hogy a ben a szita’ s telba szelel a KISZ-fiatalok nem veszik ko- liszt- Gondolom, segíteni illemolyan a szemlén való meg- nék, és friss, jószagú szalmával jelenést. A szulokiak a ladi befűtök. Mire a búbos beme- korzeti bemutató napjan renlegszik, dagasztva, kiszakítva, estjüket, és nem jelentek meg sütőlapátra gömbölyödik a a szemlén. Csokonyavisontán tészta.

tosrrSZkés^ülődtern aégSbarcri AmÍkor kiszedi a cipókat aZ

körzeti bemutató helyett, és asszony, kenyérszag csapódik csak erélyes felszólításra áll- az orrunkhoz, és arcára piros- tajS®* korábbi szándékuktól, ság. Kezembe kerül a kés, né- Uj színeket, változatosságot „„„ , , _ , ,

csak a barcsi körzeti bemuta- zem’ ho1 szeljem a kenyeret tó előkészületeivel kapcsolat- Tudom, gyerekkoromban szobán tapasztaltunk. Itt a ha- kás volt, hogy anyám a cipó

művészeti ágak belét kacsazsírral kente meg, mellett keretes formában tér- x .

veztek modern tánc- és tánc- amikor asztalhoz telepedtünk, zenei, illetve irodalmi színpa- De előbb apám kezébe vette a di műsort. S egyedül itt tér- kést, mint most én, mert csak veztek néhány KISZ-szervezet - . _

(például a barcsi, somogytar- az ° J°ga vo't megszegni azel- nócai fiatalok) szellemi vetél- s° cipót.

kedését is. Jó pillényit kanyarított beA barcsiak három körzeti 'öle, míg elhadarta: »Isten ad- bemutatójáról tíz közül alig ta> ember szegte.« Ritkán a3- két-három csoport kerülhet be ta, azt is feketére, kevésre, a járási szemlére. A bírálók Olyankor anyám tisztelettel a minőséget vizsgálták — s ha nézte, és az új kenyér öröme egyfelől fájó pont is ez —, a szerteáradt a szobában. NáA hét

könyvújdonságai

kiismeretesen értékelték a Iá-1 hóiak Korai saláta című vi-1 színvonal megkövetelése hasz- lünk nincs ilyen ceremónia, tottakat; tanácsot adtak, ésj iám jelenete is Babócsán. I nos és tanulságos. Boldog vagyok. S különben

ismertették a csoportvezetők-1 Továbbá: a művészeti bemu-1 Wallinger Endre is, a »van«-nak csak örülni leAz Európa Könyvkiadó Modem Könyvtár sorozatában jelent meg Vaszil Bikov A harmadik rakéta és Juan Rul- fo Pedro Ráramo című regénye. A sellők címmel jelent meg Basil Davidson izgalmas, egzotikus környezetben játszódó cselekménye.

A Magvető Kiadó adta közre Berkesi András új regényét, Játék a tisztességgel címmel. Szilvási Lajos És mégis őrizetlenül címmel írt regénye napjainkban játszódik. Harmadik kiadást ért el Fejes Endre nagysikerű műve, a Rozsdatemető. Oravetz Paula új regénye Leselkedő hajnal címen jelent meg. A Vidám Könyvek sorozatban adták közre Salamon Béla humoreszkjét Szódásüveg és környéke címmel.

A Táncsics Kiadó Ütikalan- dok sorozatában jelent meg Máté György útikönyve Fények a dzsungelben címmel.

A Móra Ifjúsági Kiadó jelentette meg Lipták Gábor Regélő Dunántúl című könyvét, Szántó Piroska illusztrációival. Mandy Stefánia bájos mesekönyve Ikrek könyve címmel jelent meg, Heinzei» mann Emma illusztrációival.