Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-10 / 58. szám

Közös a gond, közös az öröm Z\ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS.L^PJA Felnőttek az iskolapadban Összetett mezőgazdasági szakmunkásképzés Korádon Alkonyattájt a felvillanó ab­lakszemek sugarai nehéz lép­tű embereket kísérnek a falu központja, a fény övezte isko­lák felé. Tízen a hetedikben Több ezer mezőgazdasági dolgozónk vállalja ezt az utat. Némelyek az esti általános is­kolába, mások a szakmunkás- képzésre járnak. Sőt' akadnak olyanok is, akik a kettőt együtt vállalták. Megyénkben az 1963 —64. művelődési évben von­ták össze kísérletképpen az ál­talános iskola VII. osztálya és a szakmunkásképző tanfolyam első éves anyagát. Karádon, ahol meglátogattunk egy ilyen osztályt, az ősszel huszonket­tőn vállalkoztak erre a feladat­ra. Ma csak 16 hallgatót talá­lunk ott, s közülük hatan csak a közismereti órákat látogat­ják, mivel nem a mezőgazda­ságban dolgoznak. Tízen azon­ban vasszorgalommal készül­nek az összevont szakmunkás- képzés első vizsgáira. Kapóra jön « tíz százalék is.„ Szünetre csöngetnek, amikor belépünk. Halkan beszélgetve várják a következő órát, előt­tük atlasz, földrajzkönyv. Na­pi nyolc-tíz órai. munka után este 6-tól fél 11-ig ülnek ezek­ben a padokban. Nézem az ar­cokat, harminc éven aluliakat keresek, de hasztalan. Tekin­tetükben a fáradtságot kuta­tom, de mosolyognak. Most még frissen fog az agy, este ki­lenc után már nehezebb. Az ablak felőli padsorban nyolc­tíz fejkendős asszony. A fiata­los arcú Strangli Jánosné már nagymama. Kérdezgetem, mi ösztönözte a tanulásra. — Két menyecske lányom, vőjeim is érettségiztek. Nem akarok nagyon elmaradni tő­lük... Hogyan és mikor jut idejük tanulni? Este, ha elcsöndesedik a család. Keresztes Rozália, a nőtanács elnöke a mérlegelő­nél dolgozik. Ha a munka en­gedi, ott is jut egy-egy óra, fél óra elővenni és olvasgatni a tankönyvet. Markai József tsz- fogatos így vall a tanulás mel­lett: — Szükséges bővíteni a tu­dást, de az a tízszázalékos bér­többlet is kapóra jön ... Ná­lunk biztosítják ezt. Szavait megerősíti Dobos Já­nosné is. Ö már megszerezte az állattenyésztő szakmunkás-ok­levelet, most a hetedik osztályt végzi. Az itatásos borjúneve­lésben dolgozik. — ... Meg aztán másképpen tud bármihez hozzászólni az, aki tanul. Tapasztaltam ezt már a tanfolyamon is ... Tisztán látják céljukat, és azt, hogy mit vállaltak. Megka­pó az elhatározásuk, akaratuk, kitartásuk, a tanulás értelmé­be vetett hitük. Ez a kép ma­radt meg bennem beszélgeté­sünk végén, amikor Torma Magdolna tanár biológiaórája megkezdődött. Megtartani az embereket! De hol vannak innen a fia­talok? És hogyan morzsolód­hatott le a hallgatóknak több mint fele? Egy 5—600 tagú tsz mindössze tíz-tizenkét szak­munkás utánpótlásáról tudna gondoskodni? Megkezdődtek a TIT járási közgyűlései Ez év júniusában hívják ösz- sze a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat IV. kongresz- szusát A kongresszus előké­szítésére az országos irányel­vek alapján március 8—lö-e között zajlanak le a TIT járási közgyűlései. A közgyűléseken a járási tit­károk beszámolnak szerveze­tük ismeretterjesztő és nép­művelő tevékenységéről, elem­zik a mezőgazdaság, a művé­szet, a természettudományok, a filozófia területén és a más szakágakban végzett munkát. A közgyűlés megvitatja a kö­vetkező évek feladatait, és ha­tározatokat hoz. Ezután meg­választják a TIT új járási el­nökségét és a megyei közgyű­lés küldötteit. Az első járási közgyűlést vasárnap tartották meg Sió­fokon. A beszámolóban és a vitában megállapították, hogy a járási szervezet munkája 1963-ban már rendszeres, tervszerű volt; megnöveke- détt a TIT-nék a népműve­lésben betöltött szerepe, és javult az ismeretterjesztő munka minősége is. Az isme­retterjesztő előadások ará­nyán változtatni kell — álla­pították meg —, mivel ennek homlokterében a balatoni is­meretterjesztés állt a járási, a területi munkával szemben. A közgyűlés határozatot hozott; három — ipari, mezőgazdasági és balatoni ismeretterjesztő szakcsoportot kell alakítani az előadások megszervezése és színvonaluk emelése céljából. A járási közgyűléseket - kö­. A hasonmás gyötrelmei A londoni D. Provent min­denkinél jobban tudja, milyen keserves dolog túlságosan ha­sonlítani valakire. A rendőr­ség ugyanis immár harminc- nyolóadszor tartóztatta le, 'Yiert megtévesztően hasonlít egy bűnözőre. vető plenáris szakosztályi ülé­seken értékelik a szakosztá­lyok háromévi munkáját, s megválasztják az új szakosz­tályi vezetőséget és az orszá­gos választmányi tagokat. Molnár Sándor iskolaigazga­tó több éves tapasztalatai el­gondolkoztatóak. Évente átlag tizennyolcan-húszan végzik el esti tagozaton az általános is­kolát Karádon. ÁllfjVenyésztő szakmunkásképzést ic szervez­tek már egy ízben eredménye­sen. A fiatalok jó része két- három éve másutt, a falun kí­vül keresi a megélhetését, no­ha jöttek is vissza már közü­lük. A jelenlegi összevont tan­folyamot viszont főleg olyanok hagyták félbe, akik az állatte­nyésztésben dolgoznak. A fog­lalkozások ütköztek a munká­val, tanulásuk ezért jelentős anyagi áldozattal járt volna. Ellenkező példa is akad. Ha­rangozó Lajos az etetőistálló­ban dolgozik, öt zokszó nélkül elengedik mindig, hogy befe­jezhesse általános iskolai ta­nulmányait. Kovács József pe­dig jobb beosztást cserélt fel a takarmány-előkészítéssel, hogy tanulhasson. Az ilyen azonban még ritka. Gyako­ribb, hogy visszalépnek, »ne­hogy valaki szóvá tegye ...«, vagy olyan »munkatársi« han­gok miatt, hogy »miért dol­gozzak én mások helyett?«. Egy Békés megyei tsz-ben hallottam, hogy ők hetente egy-egy konzultációs napot tar­tanak az esti iskolával kom­binált szakmunkásképzés si­kere érdekében. Ilyenkor — mi sem természetesebb, mond­ták — a brigád, a munkacsa­pat gondoskodik a távollevők munkájának ellátásáról. Kétségtelen, hogy a két-há- rom évenkénti 10—15 új szak­munkás nagyon kevés, külö­nösen olyan nagy termelőszö­vetkezetben, mint a karádi. S ha a szervezés hellyel-közzel sikerült is, megtartani az em­bereket a szakmunkásképzés, a tanulás számára sajnos, itt is nehéz. Nagyobb gondot kellene for­dítaniuk erre a tsz-eknek és a felügyeleti szerveknek! Wallinger Endre Matics Eszter, a textilművek Dalos Ida szocialista brigádjá­nak vezetője mindig siet. Hol itt, hol ott tűnik fel a gépek között. Most is, hogy kerestem, csak úgy futtában újságolta, hogy brigádja harmadszor is elnyerte a szocialista címet. S hóna alá csapva a leszedőlá­Hogy ez így van, az a több éves közös munka eredménye. Ezért nálunk nem is fordul elő, hogy valaki száz százalé­kon alul teljesítse tervét. Ta­valy egész évben nem volt mi­nőségi kifogás brigádunk mun­kájára. Igazolatlan hiányzás sem fordult elő. Ha valakinek dát, máris szalad a lánccsévé­lőbe hüvelyért. Az egyik lesze­dő csoportnak is ő a vezetője. Van mit tennie! Alighogy visz- szatért a heraxhüvellyel telt ládával, bocsáhatkérően né­zett rám: — Hiába, nem lehet lazsál­ni, mert akkor zsörtölődnek a fonónők. Persze jogosan. A mi feladatunk, hogy percnyi pon­tossággal. leszedjük a gépekről a fonállal telt hüvelyeket, és üreseket rakjunk fel. Csakis így lehet folyamatos a terme­lés. Itt mindenki versenyben dolgozik, s úgy kell ellátnunk a gépeket, hogy ne legyen zökkenő. — És maguknál soha sincs zökkenő? — Igyekszünk, hogy ne le­gyen. Mert mi sem akarunk rossz pontot szerezni. Külön­ben nálunk már mindenkinek vérében van, hogy egymást segítse. Közös a gondunk, kö­zös az örömünk. A brigád minden tagja tudja: nincs jo­gában mulasztásával társait hátrányos helyzetbe hozni. problémája van, az az egész brigád problémája, és közösen igyekszünk megoldani. — És a tanulás? — Nálunk mindenki tanul. Kollektívánk tíz tagjából hárman párt-, négyen KISZ oktatásra, hárman filmszemi- náriumra járnak. Együtt is szórakozunk. Ha szabad időnk van, moziba, színházba me­gyünk. A múlt évben kirán­dultunk is néhányszor. Leg szebb élményünk a budapesti kirándulás volt, de sok érde­kességet láttunk a nagyatádi üzemekben és a Kaposvári Cu­korgyárban is. Egyszóval a mi kis gárdánk jól összeforrt. Ha elhatározzuk pl., hogy tár­sadalmi munkát végzünk, ak­kor mindenki odamegy. Tud­juk, mi a kötelességünk ... Még folytatná, de észrevet­te, hogy társa várja a gépnél, ezért sarkon perdül, és máris a gépek között termett. Forró Margit hívta, s a fonalat vizs­gálták, mikor a fényképezőgép lencséje rájuk irányult. Szűcs Ferenc szeretettel ÖREGEK NAPJA BALATONÚJLAKON A SZENZÁCIÓ HULLÁ­MAI még a mai napiig sem ültek el Balatonújlakon, pe­dig az a nevezetes esemény,' amely azóta is foglalkoztatja a falu közvéleményét, február utolsó előtti szombatján zaj­lott le. Üton-útfélen erről be­szélnek az emberek, kivált az öregebbje. Az esemény első­sorban nekik jelentett rend­kívülit, eddig soha nem ta­pasztaltat. A termelőszövetkezet, a ta­nács és a tömegszervezetek közösen rendezték meg csak­nem nyolcvan idős ember ré­szére az öregek napját. Be­vallásuk szerint nem mer­tek gondolni ekkora sikerre. Arra meg hogyan is számít­hattak volna, hogy szenzáció lesz az eseményből? Az öre­gek napjának rendezői házról házra jártak a 6á éven felü­liekhez a meghívással. Vala­mi rendkívüliről lehet szó — gondolták sokan —, ha ma­guk az »elöljárók« jönnek a meghívottakhoz. Néhányan úgy vélekedtek, jó ember a tanácselnök, vagy rendes »gyerek« ez a Börczi Gyula, a szociálpolitikai állandó bi­zottság elnöke, miért ne te­gyük meg nekik azt a szíves­séget, hogy elmegyünk szom­baton arra a gyűlésre?! Egy nénike csak hosszas rábeszé­lésre állt kötélnek, de kije­lentette, hogy eljön ugyan, arra ne számítsanak azonban, hogy akármit is aláír. Nagy volt aztán a meglepő­dés, amikor kiderült, hogy nem kért itt senki szívességet, aláírni sem kell, csak éppen tudomásul venni a köszöntő beszédelvből, megvendégelés- ből, műsorból, hogy a fiata­lok megbecsülő szeretettel ve­szik körül az öregjeiket. ÁLTALÁNOS VÉLEMÉNY, hogy ilyen még nem volt Ba­latonújlakon. Mármint ilyen könnyes-derűs sikerű ese­mény, mint az öregek napja volt. Délután négykor kezdő­dött a kis ünnepség hivata­los része. Ügy számítottak a rendezők, hogy ennek is, az uzsonnának is, majd a birka- pörköltes, bor-sörös vacsorá­nak is vége lesz este nyolcra. Talán a meghívottak is így gondolhatták. Aztán ... Em­ber tervezett, és a felforróso­dott hangulat végzett A ta­nácstitkár elvtárs tréfálkozva panaszolja, hogy otthon még mindig tart a »mosolyszüret«, Neheztel a felesége, mert azt ígérte, hogy nyolckor otthon lesz. Nem tehette meg. A csaknem nyolcvan idős ember mindjobban belemelegedve élvezte a feléje áramló tisz­teletet, vacsora után már nó­ta is került, táncos kedv ke­rekedett. Bódis Viktor bácsi, aki 76 éves kora ellenére még dol­gozik a tsz-ben éjjeliőrként, azt emlegeti leginkább, hogy őt soha még lakodalomba sem hívták valamikor ilyen szé­pen. Meg is írja egy Borsod­ban lakó ismerősének, hogy ilyen öregek napja nem volt talán még az egész országban! Az est sziporkázó hangula­tában magához szólította a tanácselnököt egy bácsika: — Tudod, öcsém, íöbbet nem zsörtölődök a gyerekek­kel a kultúrház miatt, most értettem meg, hogy miért szeretnek idejönni. Lukács bácsi, aki rendkívül büszke arra, hogy valamikor huszár volt, azt vallja, hogy utoljára talán a saját lako­dalmában volt olyan széles jókedve, mint itt az öregek napján. A FÖLDMÜVESSZÖVET- KEZET kórusa és zenekara szerepelt a rövid kis műsor­ban. Aztán a zenekar ott ma­radt muzsikálni. Így esett, hogy az ünnepség félidején megkezdődött a nótázás, s amikor ez sem volt elég, hogy magasra csaphasson a jókedv, következhetett a tánc. Már javában folyt az éneklés, amikor az egyik vezetőnek feltűnt egy csöndesen üldögé­lő házaspár. Az ember ké­nyelmetlenül feszengett, az asszony meg látható kívánko- zással nézte az éneklők ko­szorúját. — Miért nem énekelnek ma­guk is, kedves bátyám?! Nincs talán elég hangulat? — Az volna, édes öcsém, de böjt van! Soha segítség jobbkor nem jöhetett volna — az izgatottan fészkelő nénike rászólt szigo­rú párjára: — Ugyan már, apia! Na­gyon az elején vagyunk még a böjtnek! Amikor elébük állt a zene­kar, hogy melyik a legkedve­sebb nótájuk, már nem sza- bódtak... A fiatalok, akik egész idő alatt a vendégszerető házi­gazda tisztét látták el — a nap végeztével ők is kísérték haza a meghívottakat — a felszolgálás szüneteiben be­mutatták a modem táncokat. Lett aztán hangos derültség, mert a tisztes nagymamák és dédek között akadt vállalko­zó, aki megpróbálta a »resze­lés« táncot, a tvisztet is. — Hallod-e, Rozi, nem azért van ez a mulatság, hogy az elnök megnézze, melyi­künk bír még kapálni? AZ A SZÓBESZÉD JÁR­JA a faluban, hogy minden második héten lesz egy öre­gek napja. Van, aki örül, akad, aki tiltakozik, mert bi­zony a tánctól elszokott iz­mok még ma is sajognak. Ennyi kellemetlen emléke ma­radt a nagy eseménynek. A többi? Az olyan szép, amit a régebbi öregek el sem tudtak volna képzelni! László Ibolya smsofiOjK MORZSÁK Frappáns válasz Az anya a lányának arra a kérdésére, feleségül men­jen-e az olyan férfihoz, aki feltehetően megcsalja majd, ezt válaszolta: — Mondd, akarsz te egyáltalán férjhez menni? Talpraesett tanuló A tanítónak arra a kérdé­sére, hogyan hívják azt az ■embert, aki szüntelenül be­szél, jóllehet senki sem kí­váncsi rá, így válaszolt a diák: — Tanár úrnak. Mit csinál? Egy amerikait meghívtak egy régi angol kastélyba. A falon függő egyik portréra mutatva a házigazda ezeket mondotta: — íme, Sir Henry, a di­nasztia megalapítója. — Mit csinált? — kérdez­te az amerikai. — Megalapította a dinasz­tiát. A vendég vállvonogatva a következőket teszi hozzá: — Ez világos, de mit csi­nált nappal? Barátnők Két barátnő beszélget a harmadikról: — Tudod, mindenki azt beszéli, hogy Jutkának ha­todik érzékszerve is van. — Igen, a többi öt helyett. Duplán kellemes A vendég kétszer érzi kel­lemesen magát: Először, ami­kor megérkezik, másodszor, amikor távozik. Takarékosság Két szépség pletykál az eszpresszóban kávé mellett: nem könnyű beosztani a pénzt, ezért elhatároztam, hogy takarékoskodni fogok. Ebben az évben egy ruhával kevesebbet csináltatok. — Én pedig egy baráttal többet tartok. Tolvajnak tettetik magukat A New York-i áruházak­nak nagy károkat okoznak az áltolvajok. E szélhámo­soknak az a specialitásuk, hogy lopást színlelve hagy­ják letartóztatni magukat. A dolog tisztázása után bepe­relik az áruházat becsület- sértésért, és anyagi kártérí­tést követelnek a jó hírne­vükön ejtett foltért. Az ilyen gengszterek is bandákban dolgoznak. A legutóbbi két esztendőben számos pert megnyertek, és jókora ősz- szegeket vágtak zsebre. **• Éjjel-nappal „dolgozik“ A New York-i Samuel Scott eredeti módon oldotta meg az egész napos munka problémáját. Scott éjjeliőr a Broadwayn, nappal pedig az egyik bútorüzlet kiraka­tában alszik mint az aján­lott ágy élő reklámja. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő- fizethetö a helyi postahivataloknál és postáskézbesítől.nél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, 1 Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom