Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-07 / 56. szám
Szombat, 1%'?. március 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP A nemzetközi gazdasági együttműködés és a nacionalizmus NEMRÉGIBEN társaságban arról beszélgettünk, milyen hasznos számunkra, hogy öt baráti ország — Nyugat-Ukrajna, Románia, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország — összekapcsolta villamosenergia-hálózatát, s hogy ebből a hálózatból Magyarország 1965-ig annyi villamos energiát importálhat, mint amennyi egy teljes pécsi hőerőmű kapacitása. Mi is megállapítottuk, hogy ez jó dolog, hiszen milliárdos beruházást takarítunk meg, s olcsóbban is kapjuk az áramot, mintha itthon termelnénk, ugyanis köztudomású, hogy a nehéz bányászati viszonyok között termelt, alacsony kalóriaértékű magyarországi szenekből á szocialista országok közül nálunk állítható elő a legdrágábban villamos energia. A világos és — forintokban is mérhető — kedvező eredmények ellenére egyik beszélgető társunk azt a megjegyzést tette, hogy ha Magyarország nem épít annyi villamos erőművet, amennyi saját energiaszükségletét fedezi, hanem importálja a villamos energia egy részét, akkor a mi gazdálkodásunk — energiaszempontból — függő helyzetbe kerüL EZ A megallafítAs — amelynek szülőanyja a túlzott nacionalizmus, szülőapja az úgynevezett autarehiás szemlélet, mely az ötvenes évek elején jellemzője volt gazdaságpolitikánknak — mélységesen hamis, káros és elavult. A gazdasági függetlenség mondern értelmezése ugyanis távolról sem az, hogy gazdaságilag egy-egy ország csak abban az esetben független, ha saját maga termeli meg mindazokat a javakat, amelyek a népgazdaság számára elengedhetetlenül szükségesek. Miért? Elsősorban azért, mert olyan ország, amely a modern ipari termeléshez szükséges valamennyi fontosabb nyersanyaggal rendelkezik — a Szovjetuniót és az Amerikai Egyesült Államokat kivéve — nincs is Másodszor azért, mert az egyes országok gazdasági elkülönülését lehetetlenné, a nemzetközi gazdasági együttműködést pedig szükségszerűvé teszi a termelőerők fejlettségi foka. A termelőerők fejlettségének mai fokán a termelés régen túllépte a nemzeti határokat. A nemzetközi munkamegosztás, az egyes országok termelésének specializálódása és kooperációja a mai fejlett termelőberendezéseknél ma már éppen olyan törvény, mint amilyen törvény volt a termelőerők fejlettségének egy korábbi fokán az, hogy a mezőgazdaság és az ipar, majd később az ipar némely ágai különváltak és együttműködtek a több, olcsóbb termeié- sért. MIÉRT MONDJUK AZT, hogy a termelőerő fejlettsége már régen áthágta a nemzeti korlátokat, és modern módon, gazdaságosan termelni csak a nemzetközi munkamegosztás legszélesebb kiterjesztésével lehet? Először is azért, mert a termelés fejlődésekor nagyon érdekes dolognak lehetünk tanúi. Miközben ugyanis mind olcsóbban állítjuk elő a termékeket, a termeléshez egyre drágább gépeket, gépsorokat, berendezéseket használnak. Hogy ez mennyire így van, néhány szám eléggé világosan bizonyítja. A cipész kisiparosnak, ha üzemét egy dolgozóval bővítette, nem volt szüksége néhány tíz, esetleg néhány száz forintnál nagyobb beruházásra. (Egy kis asztalka, egy háromlábú szék, néhány olcsó szerszám.) A modern cipőgyárban egyetlen új munkahely megteremtése néhány százezer forintba kerül, de vannak olyan gyártási ágak is, ahol csak millió forintokkal lehet mérni egy- egy új munkahely beruházási költségeit. (Például kohászat, villamosenergia-ipar stb.) Ahhoz, hogy ezek az óriási beruházási összegek gyorsan megtérüljenek, s berendezéseket minél jobban ki kell használni. A modern terme) őbe- rendezéseket pedig általában csak akkor használhatjuk ki megfelelően, ha rajtuk a korábban elképzeltnél lényegesen nagyobb szériákban gyárthatók a termékek. E szériák nagyságát néhány adat eléggé érzékelhetően szemlélteti: lat, amelyeknél termelési tapasztalataink, kutatógárdáink ezt valószínűvé, lehetővé teszik. A termelés specializációját és nemzetközi kooperációját tehát, ha akarjuk, ha nem, meg kell valósítanunk. Ezt elkerülni nincs módunkban. Ez azonban egyáltalán nem veszélyezteti gazdasági függetlenségünket, ha azok a termékek, amelyeket itthon gyártunk, »kapósak« a világpiacon, ha azokat számos ország szívesen és részünkre kedvező árön hajlandó megvásárolni. A GAZDASÁGI függetlenség KULCSA, fokmérője egyre inkább a gyártás és a gyártmányok színvonalától függ. És éppen ebben spgít nekünk leginkább a szocialista országok nemzetközi együttműködése, mely -lehetővé teszi a termelés specializálódását, s amely módot nyújt arra, hogy a szocialista országok tudományos eredményeinek műszaki-gyártási tapasztalatainak átvételével megköny- nyítsék a fejlődést, az előbbre haladást minden szükséges területen. Ezáltal válik a KGST-ben kialakult tudományos tapasztalatcsere, munkamódszer-átadás, gyártmányszakosítás a világszínvonal elérésének, az egyes országok gazdasági és politikai függetlenségének fontos feltételévé. Dr. Garam József Fan mondanivaló juh a naggycsepelyiehne Január 15-én cikk jelent meg lapunkban »Hallassák hangjukat a szövetkezeti gazdák isk címmel. Ebben a nagy- csepelyiek zárszámadó közgyűléséhez fűztünk megjegyzést, és megírtuk: »A Kossuth Tsz gazdái nem tartották fontosnak, hogy ezen a nagy jelentőségű közgyűlésen beleszóljanak szövetkezetük közös dolgaiba.« Nemrég levelet kaptunk egyik nagycsepelyi olvasónktól. Arról tájékoztat, hogy miért hallgattak a szövetkezeti gazdák azon a közgyűlésen. Levelét így kezdi: »Azt olvasom a lapból, hogy a nagycsepelyi tsz-tagok nem szólaltak föl. Én megmondom, hogy miért nem.« És felsorol néhány hibát, szakszerűtlenséget — s mindezt a Kossuth Tsz vezetőinek a rovására írja. Szerinte a tagok fölvetéseire, észrevételeire durván, elutasítóan válaszolnak. A helyszínen próbáltunk később meggyőződni arról, hogy mi az igazság a levél tartalmából, s kértünk választ a nagycsepelyi szövetkezeti gazdáktól: mi késztette őket hallgatásra a zárszámadó közgyűlésen? Kodák János párttitkárral kimentünk a határba, a víztároló gátjához. Sokan dolgoztak itt. Molnár Lajos, Atal Sándor, Kiss Áron, ifj. Dobos Lajos meg még tíz-tizenkét ember kubikolta a földet, magasította a gátat. Csípett a hideg, ők azonban kiskabátban, rövid bekecsben szórták a földet így is melegük volt. — Nehéz, fárasztó munka, Ö is mai fiatal Tehergépkocsi Traktor Silókombájn Motorkerékpár Varrógép E NÉHÁNY KIRAGADOTT PÉLDA, úgy gondolom, érzékelteti a modern szériák nagyságát, de azt is, hogy Magyar- országon csak akkor van értelme ilyen nagyságrendben termelni, ha gyártmányainkkal nemcsak a belső, hanem a külső piac szükségleteit is lei akarjuk elégíteni. Marógépből például mi nem gyártunk több ezres szériát, mégis évi termelésünknek kb. 10 százaléka fedezi az itthoni szükségletet. Ha nem választjuk azt az utat, hogy marógéptermelésünket a jelenleginek tizedrészére csökkentjük — márpedig ezt nem választhatjuk, hiszen a termelés rendkívül drága, gazdaságtalan lenne —, akkor arra kell törekednünk, hogy a gazdaságos szérianagyság mellett termelt fölöslegeket más országokba adjuk el, és cseréljünk rajta olyan termékeket, am lyeknek gyártása itthon ne gazdaságos. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat vasút- és gépkocsirakodó munkásokat fölvesz. Jelentkezés •. Kaposvár, Berzsenyi 41* Telep, szállítás. (71881) Modern középüzemekben gyártott átlagos évi szérianagyság (zárójelben a hazai adatok) 15 000 (3650) 20 000 (2550) 50 000 (1940) 100 000 (50 000) 500 000 (50 000) A második dolog, ami miatt a nemzetközi gazdasági együttműködés elengedhetetlen követelmény, az, hogy ma valóban új termékek fölfedezése, kikísérletezése a szellemi és anyagi erőknek olyan hallatlan koncentrálását igényli, amellyel az ipar minden ágában még nálunk nagyobb ország sem rendelkezik. Szakemberek jól tudják, hogy az el-, ső méter nylonfonal kísérleteire, kutatására az Amerikai Egyesült Államokban több mint 25 000 000 dollárt fordítottak, s ez nem egyedülálló példa. Nem is olyan régen írtak az angol lapok — egy ipari kémkedés kapcsán — arról, hogy az egyik legnagyobb angliai, londoni gyógyszergyár egyetlen vérnyomáscsökkentő új gyógyszer kísérleteire több mint másfél millió fontot, tehát több mint négymillió dollárt fordított. Bármilyen drága is, az új termékek kutatásáról, kísérletezéséről egyetlen ország sem mondhat le. (Hiszen ezek jelentik a — sokat emlegetett — világszínvonalat, s ezek azok, amelyek azután busásan visz- szafizetik a rájuk fordított anyagi és szellemi erőket.) Azt viszont szinte egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy az ipar minden ágában, minden termékfajtánál egyforma erővel kutasson újabb megoldásokat. Éppen ezért Magyarország számára is az a járható út, ha csak bizonyos, meglehetősen szűk körre koncentráljuk kutató-kisérletező kapacitásunkat, azokban a tér mékekben igyekszünk elérni ! és megtartani a világszínvonaGyakran hallani az idősebbektől lebecsülő megjegyzéseket a mai fiatalokról. Ám nem szabad általánosítani. Hiszen a mai fiatalok többsége megállja helyét a termelésben és az élet más területén csakúgy, mint a régiek. Ezt bizonyítja Gelencsér Teréz példája is, aki két évvel ezelőtt került a Pamutí on ó-ipari Vállalat kaposvári gyárába, s kiérdemelte az elismerést. Jelenleg a B műszak KlSZ-alapszervezeté- nek titkára, és helyettese az egyik szocialista brigád vezetőjének. De beszéljen ő maga: — Mikor ide kerültem az üzembe, igen furcsa volt számomra minden. Űj volt a környezet, a szakma. De igyekeztem minél előbb elsajátítani, és sikerült hamarosan beleilleszkednem az' új környezetbe is. A KISZ-bizottság "segítségemre sietett, hogy minél előbb hasznos tagjává váljak a KXSZ-szervezetnek. — Igyekezetemet méltányolva a KISZ-bizottság a múlt év őszén arra kért, hogy vállaljam el a B műszak egyes alap- szervezetének titkári beosztását. Először vonakodtam, mert féltem, hogy nem tudom ellátni feladatomat. Ekkor elküldték Pécsre KlSZ-tanfo- lyamra, ott igen sokat tanuli tam, és így bátran elvállaltam a titkári megbízatást. Első dolgom volt az új vezetőséggel karöltve számba venni alapszervezetünk tagságát. A taggyűlésekre ugyanis csak 10— 15-en jártak el, pedig a nyilvántartás szerint körülbelül 60 tagunk volt. Kiderült, hogy sok olyan tagot is nyilvántartottunk, aki már rég. kivált a KISZ-szervezetből: férjhez mentek, vagy párttagok lettek, vagy automatikusan megszűnt KISZ-tagságuk. Most már a tagság zöme részt vesz a taggyűléseken, s tagsági díjukat havonta rendezik a KISZ-is- ták. Azelőtt az új tagok fölvételekor nem tettek fogadalmat a KISZ-zászlóra a fiatalok, most igen. Legutóbbi gyűlésünkön öt új tagot vettünk fel. Alapszervezetünkhöz öt szocialista brigád tartozik. Ezek tagjainak 70 százaléka KISZ- ista. Most szerveztünk egy új brigádot. Alapszervezetünk 9 tagja nyerte el múlt évi eredményei alapján a kiváló dolgozó címet. Törekvésünk az, hogy alapszervezetünk KISZ- istái közül minél többen váljanak érdemessé arra, hogy a párt tagjai legyenek. Én most jelentkeztem tagjelöltfelvételre, s nagyon szeretném, ha az üzem kommunistái maguk közé fogadnának. Ilyen fiatalok is vannak, méghozzá szép számmal! Szűcs Ferenc biztosan jól keresnek — jegyeztem meg az egyik embernek. Az rám nézett, letette a lapátot, és megvonta a vállát: — Lehet, hogy jól keresünk, de még nem tudjuk, mi jár ezért a munkáért Pedig már néhány napja itt dolgozunk — mondta. Kérdően néztem a párttitkárra. — Csakugyan még nem mindenkivel tudattuk a díjazást ... A beszélgetésre többen is körénk gyűltek. Elharangozták a delet, futotta az időből egy kis eszmecserére. Mindenki mondott valamit a szövetkezetről meg a vezetőségről anélkül, hogy különösebben biztatni kellett volna őket. Ki ezt, lú azt hozta szóba. Mintha arra várnának már régóta, hogy egyszer valaki beszéljen velük a gazdaságról. — Öt éve nem jutunk tovább a húsz forint körüli részesedésnél. — És miért nem? — kérdeztem nyomban. Fejvakargatással, egymásra nézéssel kezdődött a válasz. Láttam, azt latolgatják magukban, hogy mondják-e vagy ne a véleményüket. Most éreztem, hogy bátorítani kell őket. — Ha maguk méltatlankodnak az egy helyben topogás miatt, azt is maguknak kell tudni, hogy miért nem léptek előbbre. Vagy nem? — Hát hiszen a szomszédos faluban se dolgoznak többet az emberek, mégis több az osztalékuk — rukkolt ki az egyik gátépítő, majd így folytatta: — Ebből is látszik, hogy nem mindig a tagság hibáztatható ... — De nem ám! — vette át tőle a szót egy másik ember. — Mi, kérem, nem félünk a munkától, most is láthatja az elvtárs... Persze, hogy láttam. A gátépítés férfimunka a javából. De hát ezek az emberek nem csinálnak gátat egész évben, mással is foglalkoznak. És a problémák inkább ezekhez fűződnek. Itt van például a fuvardíj, a szalma- és a trágyaprobléma meg az év közben kiadott előlegek körüli visz- szásság. — Hiába szólunk, nem intézik el a dolgunkat — hallottam az emberek lemondó hangját. Ugyanez a hang ütötte meg fülemet a kertészetiekkel való beszélgetés közben is. Weisz Istvánné, Mónos Károly, Farkas Pál brigádvezető meg még sokan arról panaszkodtak, hogy hiábavaló a. beszéd, nem hallgat arra senki. Tehát megtaláltam a zárszámadó közgyűlés hallgatásának kulcsát. — Ezért nem szóltak akkor sem? — Ezért — mondták. Az úton hazafelé menet a hallottakról beszélgettünk Kodák elvtárssal. — Sok érdekes dolgot hallhatott most a titkár elvtárs — jegyeztem meg. — Igen, tanulságos beszélgetés volt. Mondtam én már Fehér elvtársnak, a szövetkezet elnökének, amikor hazajöttünk a balatonboglári tanfolyamról, hogy többször kellene beszélgetni az embere oxex a napi gondjaikról, a szövetkezeti demokráciáról meg egyebekről— A tsz-irodán tájékoztattuk a kinti tapasztalatokról Fehér Gyula tsz-elnököt és Szakáig József íőagronómust — Vannak tisztázatlan problémák — mondták a vezetők. — De igyekszünk mielőbb megoldani őket. Ez helyes lesz. így például az egyes személyeknél előfordult elszámolási hibákat is rendezni kell. Aki nem kapott krumplit tavaly, jogtalanul terhelték be a burgonya árával. Ezt és még néhány hibát az irodában lehet tisztázni. Vannak azonban dolgok, amelyek kikívánkoznak a négy fal közül. Ilyen a szövetkezeti gazdák tájékoztatása és kételyeik szétoszlatása is. Ezt nem lehet megoldani szűkebb körben. A szövetkezet vezetésével, a gazdálkodás irányításával elégedettek volnának a tagok, ha abba őket is jobban bevonnák. A magatartásbeli hibák kijavítását is várják. Meg azt, hogy meghallgassák őket. Többet kellene közöttük időzni, beszélgetni velük, hogy az ő szavuk is érvényesüljön. Mert beszélnek az emberek, ha tapasztalják, hogy szívesen hallgatják őket... — De nem mindig lehet egyetérteni velük — vetette közbe az elnök. — Nem lehetne sok hasznos gépet megvenni, ha rájuk volna bízva. Nos, innen, a bizalmatlanságból fakad a meg nem értés. Nem lehet első szóra meggyőzni a tagságot — de inkább csak egyes tagokat — bizonyos beruházások fontosságáról? Céltudatos, emberséges, meggyőző munka kell hozzá, szót kell értetni velük. A tsz-elnök aggályoskodott: — S ha mindent megbeszélünk kisgyűléseken, akkor miről tárgyaljunk a közgyűlésen? — Arról, ami az azt megelőző tanácskozásokból össze- geződött, kiforrt. így lesz egységes az álláspont. A szövetkezeti demokráciáról és a balatonbög- lári tanfolyamról szólva megemlítette az elnök, hogy jobban támaszkodnak a jövőben a pártszervezetre, bővítik az aktívahálózatot, azaz igényelni fogják az irányításban a szövetkezeti gazdák véleményét. Meghallgatják panaszaikat és javaslataikat, adnak a szavukra, mert a nagycsepelyieknek — mint a tapasztalatokból kiderült — igenis van mondanivalójuk. Hallgassák meg hát őket! Hernesz Ferene A Földművelésügyi Minisztérium és a Természettudományi Múzeum együttműködése a növényvédelemben A Természettudományi Múzeum évek óta segítséget ad a mezőgazdaságnak a termést károsító rovarok tanulmányozásával, tömeges megjelenésük előrejelzésével. A tudomány és a gyakorlat együttműködésének továbbfejlesztésére a múzeum és a Földművelésügyi Minisztérium, illetve az Országos Erdészeti Főigazgatóság most szerződést köt. A Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi szolgálata már régehben kiépítette fénycsapdahálózatát, amely az ország minden x-észén gyűjti a fényre reagáló lepkéket. A fénycsapda évente több százezer darabot kitevő »termését« a . Természettudományi Múzeumban dolgozzák fel. A mezőgazdaságban és erdészetben kárt okozó fajokat részletesen regisztrálják, a többiből pedig csak azokat a rovarokat választják ki, amelyekre a múzeum gyűjteményében szükség van. Az együttműködés már eddig is ei'edméayes volt mindkét intézmény számára. A múzeum olyan mennyiségű anyaghoz jut, amit semmiféle egyéni gyűjtéssel nem tudna megszerezni. Ugyanakkor a mezőgazdaság mind pontosabb tájékoztatást kap a kártevők elléni védekezés módjára és időpontjára. A közelmúltban az elmélet és a gyakorlat számára egyaránt jelentős megállapításra jutottak: eszerint a bagolylepkék első nemzedékének megjelenésekor már meg lehet állapítani, hogy a második nemzedék szá ma szükségessé teszi-e az ellenük való védekezést. A három intézmény szerződése értelmében a Természet- tudományi Múzeumban most kialakítják- az identifikációs központot Ha a mező- vagy erdőgazdaságban valahol a helybeliek előtt ismeretlen rovar lép föl, az identifikációs központ azonosítja, s ennek alar"-'ri — ha szükséges — a azdasági szakemberek eredmémez> megindíthatják nyes védekezést. az (MTI)
