Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-05 / 29. szám
p Szerda, 1964. február 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP ■mninnHnMR A hauiHCi és a luílOfn ike\ Már biztosan hallottak rólunk. Mi vagyunk a jutái három ikerborjú. Január 15-én láttuk meg a napvilágot. Ketten azóta is itt élünk a bejárati ajtó mellett a Naranccsal, a mamával, de egyikünket Koletár József állatgondozó a Rózsának adott nevelésre. Hogy ki az a Rózsa? Egy másik tehén. Szívesen fogadta testvérünket. Hogy minket hogy hívnak? Még nem tudjuk. A névadásra majd csak ezután kerül sor. A gondozók döntik el, hogy kinek mi legyen a neve. Ebbe nekünk nincs beleszólásunk. Megmondjuk azt is: büszkék vagyunk másik három testvérünkre is, akit már elszállítottak. Azt mondják a gondozók, hogy jól viselkedtek. Mi sem szeretnénk szégyent hozni a mamára. Tessék elhinni, hogy nagyon finom a tej. Azt mondják, ettől lehet megnőni nagyra ... Elkeltettem százezrek Kevés olyan tanácsülés van, ahol a falu lakosságának képviselői ne sürgetnék községük szépítését, fejlesztését. Noha sekat tesznek saját erejükből is az emberek, nincs az a pénz, aminek ne volna helye. Pedig egy esztendő alatt is mi minden épül csak egyetlen járásban is! A statisztika például kimutatja, hogy a siófoki járás 21 falujában nem kevesebb, mint tíz és fél kilométer korszerű járda, csaknem három kilométernyi kövesút és többek között öt tanterem készült tavaly a községfejlesztési alapból. Sok ez vagy kevés? Ha a korábbi fejlődés üteméhez hasonlítjuk a számadatokat, akkor minden okunk megvan az elégedettségre. De felötlik egy másik gondolat is. A statisztika ugyanis azt mondja, hogy sok tanács nem tudott mit kezdeni a rendelkezésére álló pénzzel, s december 31-én mintegy hárommillió forint elköl- tctlen maradt. Vagyis míg bevételi tervüket 179,6 százalékra teljesítették a községek, a tervezett pénznek csak 80 százalékát költötték el. Az ilyen takarékosság bizony haszontalan és nem dicsérendő. Persze nem csupán elhatáa siófoki járásban rozás, tervezés dolga a községfejlesztési összegek elköltése — ezt nem kell bizonygatni. Több tárgyi nehézséggel találták szembe magukat a tanácsok is: a hosszú ideig elhúzódó tél, az építőanyag, illetve az építőipari kapacitás hiánya nem várt akadályt gördített a községfejlesztés útjába. Ám ellenpéldáért sem kell más járásba menni. A balatonendré- diek, a kőröshegyiek, a bala- tonszárszóiak, amikor látták, hogy vállalatra nem számíthatnak, saját iparosaikkal építtették fel a tűzoltószertárat, de készült így iskola, járda és lakás is egyik-másik faluban. Leleményességükért, fárasztó- kilincselésükért dicséretet érdemelnek ezeknek a községeknek a vezetői. A számok azt is mutatják, hogy ahol a vezetők mindent megtettek a községfejlesztési tervek teljesítéséért, ott a hívó szóra a lakosság is kivette részét a munkából. Balaton- földvár például tízezer forint értékű társadalmi munkát tervezett, lakói azonban keresztülhúzták a számításokat, s több mint huszonhatezer forint értékű munkát végeztek eL Zamárdiban 60 000, Bala- tonkilitiben 36 000, Bala- tonszárszón 20 000. Siófokon a tervezettnél négyszer többet, 203 406 forint értékű munkát végzett a lakosság. Az ilyen takarékosság helyes, és elterjesztésre érdemes. Sajnos, nem egyedülálló az olyan példa sem, mint amilyen Ádándé: itt a tervezett 15 000 forinttal szemben mindössze 3300 forint a társadalmi munka értéke. Az elköltetlen tíz- és százezer forintos tételek a tanácsvezetők osztályzatai is szervezésből és előrelátásból. Érdemes levonni belőlük a tanulságot! Varga József Huszonhét másodpercenként egy telefonkészülék Lengyelország legnagyobb 'telefongyára a radomi. A gyár 60 százalékban exportra dolgozik. Az idén a Szovjetunióba, Görögországba, Brazíliába és több más országba összesen 200 000 telefonkészüléket exportál. A radomi telefongyár futószalagjáról 27 másodpercenként kerül le egy telefon- készülék. A m e r n ye i elnök D onevácz György, a szö- vetkezet talcarmányosa .végzett a tanácsházán. Hivatalos ügyben, tüdőszűrés végett járt ott. S gondolta, ha már így kiöltözött, hadd lássa a tsz-elnök is. Bement hát Hárságyi János lakására. Bemehetett, hiszen jól tudta, hogy az elnök ajtaja mindig mindenki előtt nyitva van. Még most is, amikor Hárságyi elv-társ. a felsőfokú technikum levelező hallgatója, vizsgára készül. De hát hogyan vennék ezt figyelembe a mernyeiek. hiszen, ha tanulnia kell is az elnöknek, az egész falu életének eseményei nem igazodhatnak a még oly rövid tartamú tanulmányi, szabadsághoz sem. Márpedig a tsz-elnök a községnek az az embere, akitől elvárják, hogy tudjon valamennyi születésről és halálozásról, házasságkötésről és válásról, egyszóval a szövetkezeti családok mindennapos életéről. És ne csak tudjon minderről, hanem vállaljon is részt a gondokból, siessen a bajbajutottak segítségére, terhűkből vegyen át a vállára ... Egész embert, talpig embert kívánó hivatás.... TVÍ ikor is kezdte? Az alaXTA kuláskor, ötvenkilenc elején. Akkor választották meg először elnöknek, s azóta egyszer hivatalosan ismét megtisztelték bizalmukkal. Kézfeltartás nélküli szavazásnak pedig naponta tanúja. Mert Mer- nye is azok közé a faluk közé tartozik, amelyek drága tandíj árán tanulták meg: dehogyis mindegy, hogy ki áll a szövetkezet vezetésének posztján. De erről inkább majd később. Faggatom a kezdet nehéz napjairól. Kutat emlékei között, s csak ennyit mond: »A vetőmag összeszedése, beszerzése volt a legnehezebb az első közös tavaszon.« Járt házról házra, s lett elegendő burgonya. Ám árpa meg zab csak a központi készletből került. Az első közös vetés, az új élet indulása azon az ötvenkilen- ces tavaszon: maholnap történelemmé váló emlék. S manapság mi adja a legtöbb dolgot az elnöknek? A távollétében hanyatlásnak indult közös gazdaság fokozatos rendbe hozása, a panaszok, kérelmek elbírálása, a bajok, sérelmek orvoslása, az emberek ügyes-bajos dolgainak intézése. Mindez — tudom — túlságosan általánosnak tetszik így, nézzük hát közelebbről az elnöki teendőket. Kétszer ment el iskolára. Először Zsámbékon tanulta a tsz-vezetés tudnivalóit. Rendetlenség, sikkasztás — ez fogadta, amikor hazatért. El is határozta, hogy hosszabb időre többé nem húzza ki lábát a faluból. Ám jöttek a szakoktatás szervezői, érveltek és meggyőzték. S 1962 őszén, ha késve is, elment Tátompusztára, a felsőfokú technikumba. Utódjául egy a gyakorlott brigádvezetőt választottak meg. Még be sem fejeződött azonban az első tanév, máris kérték, hívták, majd egyre türelmetlenebbül sürgették: jöjjön azonnal haza, mert minden a feje tetején áll. Nyugodtan készülni a szövetkezet majdani szakszerűbb vezetésére, amikor a tsz-nek már most kell ’ a gyakorlat tűzkeresztségén' átesett elnök? Ad föl az élet néha ilyen fogas kérdéseket, kerül az ember néha ilyen válaszút elé. Nem tétovázott Hárságyi elvtárs. Nem tétovázhatott, hiszen a sokasodó bajok szinte pattanásig feszítették a mernyei nép béketűrésének húrját. Tegnap levizsgázott, ma itt áll a közgyűlés színe előtt. S a szavazáskor mindenkinek a keze a magasba lendül. Ezek a kezek eddig nemcsak szavazni tudtak, hanem dolgozni is. De mi lesz most? Majd meglátjuk, majd igyekszünk. Erőt, reményt ad az a bizalom, amely teljesen megtölti a gyűléstermet. Kint mi is van? Üres a magtár, pedig tíz hónappal ezelőtt tele volt. A kertészkert embermagasságú gazban sínylődik. Gaztenger az út mellett megkapált kukoricásokon belül is. Az egyszámláról elfogyott a másfél millió, hiányt mutat a fizetési mérleg. Ű s most — hatvanhárom nyarán — ismét neki szavaz bizalmat a tagság, tőle várja, reméli, hogy jóra fordítson mindent, ami el van rontva. Egyedül persze képtelen rá. De hát nincs egyedül, mellette, vele van az egész falu. A közgyűlés utáni nap a nagy próba napja. Hajnalban indul a határba. A hintózörgésre sorra gyúlnak ki a villanyok a hatokban. Ébred a falu, jön a nép a borsóföldre. Az első csata máris biztos győzelmet ígér. De az életnek sok-sok ilyen csatája van. Mindegyiket meg kell vívni. Vívja is Hárságyi elvtárs, vívják a mernyeiek. Ütmutatás, szervezés, intézkedés nem mindig elég ehhez, kell esetenként az is, hogy példát, szemmel látható példát adjon az elnök. Nem veszi be a száraz föld az ekevasat? Felül Hárságyi elvtárs a traktorra, s fordul néhányat. Megindul, aztán jó ütemben folytatódik a nyári mélyszántás. A kocsisok jóformán délután abba akarják hagyni a gabonahordást? Éppen abban az terem az elnök, paszó sem hangzik ek hanem ő' maga is szórja az asz- tagra a kévéket. Nincs senki, aki besöté- tedés előtt hazaindulna. 1. ialakult vezetési mód- szere van. Munka közben alakította ki. Az ellenőrzésnek legalább akkora jelentőséget tulajdonít, mint a feladat meghatározásának. Megbeszélte a traktorosokkal, hogy veinek éjszaka is? Éjfél után motorra pattan, s irány a mező. Az egyik istállóban nem járt már két napja? Ma hajnalban az ott dolgozó tehenészeket látogatja meg. S elmegy hozzájuk vasárnap reggel is, hogy lássák: az elnök sem ünnepel. A tél és a nyár mindennapos munkásait, az újévtől szilveszterig szinte folyamatosan dolgozó embereket tartja a legnagyobb becsben. S nemcsak tisztelgő látogatások ezek, hanem rendet figyelő, derekas munkát elismerő, hanyagságot szóvá tevő, meghitt, közvetlen beszélgetések is. Mennyi, de mennyi panaszt, kérést, észrevételt, megjegyzést raktároz el csak egy-egy kora reggeli kőrútján is! Ott- s hon reggel keveset időzhet, TAKÁCS ISTVÁN KETTŐS------------1 JÁTÉK (2) Na de hát tiz nap múlva vége lesz a világbajnokságnak.« Még sóhajtott is mellé. »Olyan mint egy színész. Bezzeg ha hazarendelték volna...« — mormogta Zalai, s arréb tolta a kéziratot a telefonszámokkal együtt. Igen, Vizy Imrének szerencséje van. Benne van a jó szériában. A Reggeli Híradó sportrovat vezetője s mellette ő, az ötven év • felé ballagó újságíró csak szerződéses ... Hányszor kérte már Fülöp főszerkesztőt, aki a lap megindulásakor idehozta, adjanak neki egy státust, ne legyen szerződéses, s ne kelljen a Lóverseny Üjságnál lennie. — Mindennek eljön az ideje — biztatta ilyenkor a fő- szerkesztő —, légy nyugodt, nem feledkezek meg rólad. De az ígéret ígéret maradt. S ha külföldi út került szóba, akkor természetesen Vizy Imre ment, hiszen ő a belső munkatárs ... Megcsörrent a telefon. Unottan nyúlt a hallgatóért. — Tessék, Zalai. — Itt Cica beszél. — Ki beszél? — Cica. Miau, miau, már megint nem ismersz meg ezüsthalántékú? Cica a Dongóból. — A, te vagy az? Meg sem ismertem a hangodat. Mi van veled? Eszedbe jutottam? — Képzeld! Pedig rengeteg a dolgom... Látni szeretnélek. — Csak nem! — De komolyan. Olyan egyedül vagyok! Jó lenne a válladra hajtani pillanatnyilag bronz színű fejemet. — Sok a dolgom. Hívj inkább máskor, jó? — Kár erőlködnöd. Sajnos, nem tudsz lerázni. Tizenkettőkor lépek le, aztán veled akarok találkozni. — Akkor én még dolgozom, fiacskám. Minden a nyakamba szakadt, a kollégám külföldön van. _ — Nem baj. Bemegyek eléd, úgy, mint régen. Szervusz! — Inkább ne gyere be! — Mi az, csak nem vagy foglalt? Akkor sem rázhatsz le. Fél egyre ott vagyok. Taxin, seját költségre. Várj meg. — Előbb telefonálj... — próbálkozott Zalai, de a drót túlsó végén már nem hallották. Cica csak beszélni szeretett telefonon, az esetleges kellemetlen válasz előtt letette a kagylót Zalai két kezébe hajtotta homlokát. Rossz kedve volt. Most meg itt van ez a Cica. Mit akar megint? Olyan mint a szélvész. Jön, kedves, szerelmes, aztán egyik óráról a másikra eltűnik. Egy évvel ezelőtt történt. Talán éppen júniusban. Akkor is itt ült, ebben a kis szobában a szerkesztőségben, s hallgatta a Kálvin tér halk, éjszakai zaját. Vidakovics jött fel. Ez nem volt szokatlan. Vidakovics évek óta ott tűnik fel, ahol ő van. Foglalkozását senki sem tudja. Mindig kitűnő igazolványai vannak. Hozzá lóverseny-jegyekért és tippekért jár. Az előbbit köny- nyebben adja, mint az utóbbit. Hol van ma biztos tipp? S tudja, ha véletlenül mond egy lovat, Vidakovics már a Viharban, vagy egyéb eszpresz- szóban holtbiztos tippként közli barátaival, meg azokkal, akik vendégül látják egy fél konyakra. Vidakovics most az egyszer nem lóverseny-jegyekért jött. Még tippért sem faggatta. Megállt előtte szótlanul, íróasztalán keresztbevetődött a hosszú, fekete árnyék. Míg föl nem nézett, a sovány, csupa- csont arcú férfi türelmesen várt. Aztán azon a súlytalan, mellékes hangon kérdezte meg, amely már Zalai emlékezetében Vidakovicsot jelentette: — Magának jó barátja Karsai Béla, nem? Zalai meglepetten válaszolta: — Igen. Mit akar tőle? — Igazán szót sem érdemel. Vegye föl a kishúgomat a Dongó Vállalathoz. Karsai régi, gyerekkori pajtása volt. Most a legnagyobb fővárosi vendéglátóipari vállalat vezérigazgatója. mert várják már az irodában. Jöhetnek hozzá tsz-tagok és — Zalaikám, magának egyikívülállók egyaránt. S ha va- teleíonjába _ kerül és engemilaki magas hangon kezdi mon_ otthon a noverem megköszöni ,,, ,,, . , rúz érte, ha az a szegény kis-' Az e*nok anna? lány végre elhelyezkedik. AJkabbra fogja a szót: Azt vall- vendéglátóiparhoz van kedve.ija, hogy nagy hanggal semmit Remekül főzi a feketét és nagyon csinos .. . mit akar még az ilyen Dongó Vállalat egy fiatal nőtől, mondja? — és laposat kacsintott az újságíróra. De Zalai észre sem vette. sem lehet elintézni; életelve, hogy az elnök a kiabálásban, a veszekedésben nem kelhet versenyre senkivel sem. Mintha végtelen volna a türelme. EnKitapasztalta már a saját bő-j nai csak figyelme, figyelmes- ren, milyen komisz dolog, ha? . egyedül áll az ember a világ- Jsege nagyobb' Minden fontos ban és nincsen kihez fordul-? dol6ot felír munkanaplójába, nia. Miért ne segítsen annak1 |S számára minden fontos, ami- az ismeretlen lánynak, ha dől- |Vel hozzá fordultak, vagv amit gozni akar? \ , , , És Kasznár Otti, aki csak? Szemelyesen taPasztalt Nem röviden Cicának hívatta ma-j[ í§ér elhamarkodottan, megfon- gát, néhány nap múlva a Don-]| tol minden szót. Amit viszont gó központi éttermében, a?megfggrt azt okvetlenül elin- Margit-szigeten főzte a feke-i. . , . , fgf ftezi. S ha o kévés ehhez, akEgyik délelőtt Zalai otthon>kor elkíséri a panaszost a já- tartózkodott a Szövetség utcá-(íráshoz, a megyéhez, a bíróságban. Egyedül élt, maga tartót-i'ra vagy az SZTK-hoz. ta rendben a lakását, s ha ked-'| rPudomány ez, nagy tudo- -------- « f 1 mány, amit tankönyvből nem lehet megtanulni. Emberismeretre, ügyes-bajos dolgok elintézésére, a falu gondjainak viselésére, az élet iskolázza, oktatja a szovetkeze- J ti elnököt. K utas József ve kerekedett, még meg is főzött magának. Most is éppen a paprikás krumplit készült a gázra tenni, mikor rácsengettek. Fiatal lány állt az ajtóban. Meglepetten nézett rá. (Folytatjuk.)
