Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-13 / 36. szám
c YTLAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ArAs 50 FILLÉR SomogyiHéplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM 36. SZÁM ★ CSÜTÖRTÖK, 1964. FEBRUÁR 13. Mai számunk tartalmából: fi pártoktatás „eiső leliilejének“ tapasztalatai a kaposvári járásban (3. o.) A földművesszövetkezefelc és a háztáji termelés (5. o.) Mi is az a Minutemen ? (6. o.) A szovjet mezőgazdaság belterjesítéséről tárgyalt tegnap az SZKP KB plénuma Moszkva (TASZSZ). Szerdán reggel a nagy Kreml palotában megkezdődött az SZKP Központi Bizottsága plénumának délelőtti ülése. A részvevők folytatták a szovjet mezőgazdaság belterjesítéséről hétfőn megindult tanácskozást. A délelőtti ülésen elhangzott korreferátumok során a Litván SZSZK, a Lett SZSZK és az Észt SZSZK mezőgazda- sági miniszterei kifejtették, hogy a szovjet Baltikum elsősorban az állattenyésztésben mutat fel igen nagy haladást. Az utóbbi tíz év alatt e köztársaságokban a hústermelés majdnem megkétszereződött, a tejtermelés pedig 1,4—1,9-sze- resére növekedett. R. Csarijev, Türkménia mezőgazdasági termelési és begyűjtési minisztere beszámolójában rámutatott arra, hogy az ásványi műtrágyafélék alkalmazása, a komplex gépesítés és az öntözés a terméshozam növelésének és az önköltség csökkentésének döntő feltétele. A köztársaság gyapottermesztése egy év alatt 21 százalékkal növekedett. A komplex gépesítés lehetővé teszi, hogy az idén legalább 100 000 tonna gyapotot takarítsanak be gépekkel. Petroszjan, az örmény minisztertanács elnökhelyettese arról beszélt, hogy az örmény SZSZK éghajlati viszonyai közepette az öntözéses földművelés ásványi műtrágyafélék fokozott felhasználásával egybekötve adja meg a lehetőséget a mezőgazdaság belterjessé tételére. Ezután megkezdődött a beszámoló és a korreferátumok vitája. A vitában felszólalt OI- sanszkij, a Lenin Mezőgazda- sági Tudományos Akadémia elnöke, Barajev, az országos gabonatermelési kutatóintézet igazgatója és Macepuro, a nem-feketeföld övezet mező- gazdasági gépesítési és villamosítási kutatóintézetének igazgatója. (MTI) Johnson és Home a két nagyhatalom vitás kérdéseiről Washington. Polgár Dénes, az MTI washingtoni tudósítója írja: Johnson elnök és Sir Alec Douglas-Home brit miniszter- elnök szerdán megkezdte két napra tervezett tanácskozását. A két szövetséges ország vezetőjének tárgyalása ezúttal különös érdeklődésre tarthat számot, mert a két kormányt néhány kérdésben nyilvánvaló és megoldhatatlannak látszó ellentétek választják el. A nézeteltérések főként három ponfBan nyilvánulnak meg. Az első a Szovjetuniónak nyújtandó hitel kérdése. Washingtoni jól tájékozott körök szerint ebben a kérdésben nem várható megegyezés. Hasonlóképpen nem számífigyelmeztetni fogják az angol kormányt, hogy kénytelenek lesznek szankciókat megfontolni azok ellen a nyugati országok ellen, amelyek továbbra is kereskednek Kubával. Washingtoni brit körök szerint azonban ez a fenyegetés nem lesz hatással Angliára. A harmadik vitás kérdés abból adódik, hogy Nagy-Bri- tannia enyhén szólva habozik a Washington által javasolt közös nukleáris parancsnoksághoz való csatlakozás ügyében. Ezeken a vitás problémákon kívül a brit—amerikai tárgyalásokon el kell dönteni, milyen megoldást javasolnak Ciprus 'kérdésében. A két nyugati nagyhatalom szeretné elkerülni, hogy a kérdés az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerüljön, ahol a Szovjetunió is beleszólhatna a probléma rendezésébe. A balatoni üdülés gondjairól tárgyaltak Bogláron tanak megegyezésre a Kubával folytatott kereskedelem kérdésében sem. Amerikai diplomaták magánbeszélgetésekben arra céloztak, Az 1964. évi balatoni üdülési idény időszerű kérdéseiről tanácskozott tegnap a Somogy megyei Tanács Gyógy-, Üdülőhelyi és Idegenforgalmi Állandó Bizottsága. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Major Béla, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkára, Mohácsi Lajos, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője; Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára; Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke; a megyei tanács több osztályvezetője, valamint a siófoki és a fonyódi járás több párt- és tanácsi vezetője. Dr. Somogyi Jenő áb-elnök bevezetője után hosszú vita alakult ki a részvevők között a Balaton-part nyári ellátottságának és az üdülési idény feltételeinek biztosításáról. Mohácsi Lajos, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője javasolta, hogy a BIB legközelebbi ülésén tűzze napirendre és vitassa meg a Balaton-part különböző jellegű és egyre gyarapodó feladatainak összehangolását; a megyei tanács pedig hívjon életre e feladatok koordinálása céljából egy külön szakigazgatási csoportot. Hagy képernyős Iv-készüiék és porszívó is kapható ezentúl részletre A belkereskedelmi miniszter most megjelent utasítása alapján módosították az áru- vásárlási kölcsönakcióban árusítható cikkek jegyzékét. E- szerint 1964. február 10-től az Alba Regia és az AT—611 típusú nagy képernyős televíziós vevőkészülékek, valamint a hazai gyártmányú porszívók is megvásárolhatók OTP-hi- tellevél ellenében részletfizetésre. Ezzel egy időben az olajtüzelésű fürdőszobakályhát és a kerékpárt törölték a kölcsönakcióból. Az ezekre a cikkekre február 10-ig kiadott hitellevelek érvényességi határidejükön belül beválthatók. (MTI) »öreg maiam nem vén malom« — így vélekedik Siófokon Hernádi János malomvezető és fómolnárja, Kincses István, akik több mint tíz éve vezetik nagy gonddal a siófoki »öreg mai- i mot«. Igaz ugyan, hogy nem a legkorszerűbb a malom berendezése. a mr Inárok azonban biztosítják, hogy fennakadás nélkül menjen a munka. A malom dolgozói rendszeresen teljesítik tervüket. Naponta csaknem két vagon gabonát őrölnek a siófokiak. Képünk az utolsó munkafolyamatot ábrázolja, a liszt-»levéfelt«, amelynél Kincses főmolnárt látjuk. •> INTÖHl A szocialista országok gazdasági együttműködésének időszerű kérdései Apró Antal előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerda délután Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja A szocialista országok gazdasági együttműködésének időszerű kérdései címmel előadást tartott. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában rendezett előadáson részt vett Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Cseterki Lajos és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai; ott volt az előadáson az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tagja, politikai és gazdasági életünk sok ismert személyisége. • • • Apró Antal bevezetőben a KGST másfél évtizedes fejlődéséről szólott. Az utóbbi 15 éves időszak gazdasági fejlődését — mondotta —, ha nem is teljes mértékben, de érzékelteti az a tény, hogy 1950- hez képest 1962-re a KGST- országok ipari termelése együttvéve több mint 3,5-sze- resere növekedett. Ezen belül Bulgáriában az ipari termelés csaknem ötszörösére, Magyar- országon 3,2-szeresére, az NDK-ban 3,3-szeresére, Lengyelországban négyszeresére, Romániában 4,5-szeresére, Csehszlovákiában 3,2-szeresére, a Szovjetunióban 3,6-szere- sére emelkedett. Amíg a szocialista országokban az ipari termelés 1962-ig a háború előtti évekhez viszonyítva csaknem nyolcszorosára emelkedett, addig a világ többi országában mindössze csupán 2,6-szoros a növekedés. A KGST-tagállamok teljes árucsere-forgalma az 1950-es 7,4 milliárd rubelről 1962-re 28,6 milliárd rubelre, vagyis 3,8-szeresére emelkedett. Ezek a számok és tények világosan igazolják az országaink között kialakult új típusú gazdasági kapcsolatok eredményességét. Apró Antal ezután a KGST szervezetének, munkamódszereinek fejlődését ismertette, majd az együttműködés továbbfejlesztésének legfőbb alapelveiről beszélt. — A KGST-tagállamok párt- és kormányvezetői — mondotta — a múlt év nyarán tartott ülésükön összegezték a nemzetközi gazdasági együttműködés jelenlegi kérdéseit, az együttműködés továbbfejlesztésére tett intézkedéseket. Külön szeretnék idézni Kádár elvtárs beszédéből, amelyet a Központi Bizottság megbízásából mondott el ezen a tanácskozáson: »Az a véleményünk, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa munkája — a munka fő vonalát tekintve — helyes irányban, a tavalyi tanácskozáson közösen elfogadott irányelvek alapján fejlődik. Azonban a fejlődés üteme — megítélésünk szerint — lassúbb, mint ahogyan sze-zt- nénk, illetve ahogyan azt az országaink politikai és gazdasági életében bekövetkezett szocialista fejlődés lehetővé és szükségessé teszi. Ahogy a politikában, úgy a gazdasági építőmunkában sincs »saját JíüLün vLv Csak egy út van, amelyen eredményesen lehet továbbmenni, új sikereket elérni: ez a szocialista nemzetközi együttműködés útja.« Igen nehéz a gyakorlatban a különböző gazdasági fejlettségi színvonalon álló országok céljait és érdekeit összeegyeztetni, összehangolni a KGST egészének fejlesztésével. Ez az oka elsősorban annak a lassúságnak, melyet Kádár elvtárs — de a többi szocialista ország vezetője is — jogosan fölvetett az 1963. évi moszkvai tanácskozáson. A gazdasági fejlődés egyes problémáinak mérlegelésekor — amelyek a gazdasági fejlődés különböző színvonalán levő országokra vonatkoznak — nézeteltérésekre kerülhet sor a KGST-országok között is. A probléma elsősorban az, hogy a nemzeti érdekek automatikusan nem esnek egybe a közösség egészének érdekeivel. Sőt a kapitalizmustól örökölt színvonalkülönbségbe miatt a nemzeti és a közösség érdekei közötti ellentmondás szinte törvényszerűen jelentkezik. De csakis a szocializmusban, az egész közösség érdekeinek ösz- szehangolása, a proletár internacionalizmus alkalmazása során valósítható meg ezen nem antagonisztikus ellentmondások leküzdése olyan úton, amelyen haladva nem utasítjuk el egyetlen ország érdekeit sem, hanem az egész közösség érdekeivel egyeztetve oldjuk meg. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt álláspontja a nemzetközi gazdasági kapcsolatok problémáira a fejlődés meggyorsítására vonatkozóan egyértelmű. Mi a közös út, a szocialista országokkal való két- és sokoldalú szoros gazdasági összefegás mellett foglaltunk és foglalunk állást. Ennek a mindjobb gyakorlati megvalósítása vezet el a nemzetközi együttműködés kiszélesítéséhez, a fejlődés meggyorsításához. Apró Antal a továbbiakban a kőolaj- és földgázvagyonra vonatkozó adatokat ismertetett. Utalt a Barátság kőolaj- vezetékre, a Béke nemzetközi villamos távvezetékre és a megépítendő magyar—csehszlovák közös dunai vízierő- mű-rendszerre. Ez a vízierő- mű-rendszer kedvező gazdasági mutatók mellett kereken 900 mgw csúcsteljesítményt biztosít, és évi 3700 millió kwó villamosenergiát szolgáltat. Így kereken évi ötmillió tonna barnaszén kitermelését, illetőleg behozatalát pótolja. A közös vízierőmű-rendszer beruházási költsége — az előzetes számítások szerint — 12,4 milliárd forint. A csehszlovák és magyar fél a közös beruházási költségekben 50— 50 százalékos arányban vesz részt, és ebben az arányban osztják meg a termelt villamosenergiát, és ilyen arányban viselik a vízierőmű-rendszer igazgatási, fenntartási költségeit is. A megvalósításra előreláthatólag az 1966—1975- ös tervidőszakban kerül sor. A nagymarosi vízierőmű első gépei az építés megkezdését követő negyedik évben lépnek üzembe. Az előadó ezután a színesfémipari együttműködéssel foglalkozott: — Magyarországon az adott Színesfémipari nyersanyaghelyzetnek megfelelően a távlatban elsősorban a timföldipar fejlesztését irányoztuk elő — mondotta. — Egyéb nehéz- színesfémipar létesítését hazánkban távlatilag sem tervezzük. Ezt az indokolja, hogy amúgy is csekély rézérckészletünk a közeljövőben kimerül, a termelhető ólom- és cinkkoncentrátumok mennyisége pedig nem teszi lehetővé gazdaságosan üzemeltethető kohók létesítését. Hazánk ipari fejlődése szempontjából igen nagy jelentősége van az alumíniumiparnak. Az alumíniumipar megteremtéséhez mindenütt a nyersanyagon kívül nagy mennyiségű olcsó villamos energia és jelentős beruházás szükséges. Magyarországnak előnyösek «z adottságai a bauxitbányászat fejlesztésében. Országunk energiaadottságai azonban nem teszik lehetővé alumíniumkohászati termelésüpk megtöbbszörözését. Emiatt alapvető jelentőségű a magyar alumíniumipar fejlesztése szempontjából az 1962. november 15-én megkötött magyar—szovjet timföld—alumínium-egyezmény, amely feloldja a Magyarország bauxiígaz- dasága és energiaszegénysége közötti ellentmondást. Az egyezmény szerint az 1967 —1980. évek folyamán fokozatosan növekvő mennyiségben évi 330 000 tonna timföldet szállít Magyarország a Szovjetunióba. Ebből a timföldből ott a rendkívül olcsó vízenergia felhasználásával 165 000 _ tonna alumíniumot nyernek, és ezt a mennyiséget tömbalumínium alakjában visszaszállítják Magyarországra. (Egy tonna alumínium előállításához két tonna timföld szükséges.) A magyar timföld a szovjet kohókhoz vízi utakon, a Dunán fölfelé szállított nagy mennyiségű szovjet áru visz- szatérő üres hajótérnek kihasználásával szállítható. A szállítási költség csak töredéke az abból adódó gazdasági előnynek, hogy a Magyarországról szállított timföld ko- hósítása a Szovjetunió korszerű, alacsony önköltséggel működő vízerőműveinek energiájával töiténik. Terveink szerint az 1980- ra rendelkezésre álló fémmennyiség alapján Magyarország egy főre jutó alumíniumfelhasználása lényegesen meghaladja az Egyesült Államok 1960. évi színvonalát és Franciaország, illetve az NSZK jelenlegi alumíniumfelhasználását. Apró Antal ezután áttért a termelés nemzetközi szakosítása és kooperációja problémájának ismertetésére, s ennek során elsősorban a gépiparban és a vegyiparban megvalósuló szakosításról szólott. A Magyar Népköztársaság az eddig végrehajtott szakosítások alapján 215, termékfajta gyártásában érdekelt a KGST- ben. Ismertette, hogy a ránk szeü f""'H gépek és berendé(Folytatás a 2. oldalon)
