Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-12 / 35. szám
SomogyiMéplap Áz- MSZMP MEGYEI flITOtTSÁGA LS A MEGYE) TANÁCS L/VPJA Életmentő asszony Megrendezték a kereskedelmi tanulók vetélkedőjét A toponári Varga Margit képviseli Somogyot az országos versenyen ELŐSZÖR CSAK A FALUBELIEK kérdezték meg Varga Lajosnétól: — Margit, hogy is mentetted meg annak a Patakinénak az életét? S a vései fiatalasszony — ki tudja, hányadszor — elmondta az életmentés történetét. Böhönyén volt a női szabónál. Amikor minden dolgát elintézte, elindult haza. Jó darabot ment a kerékpárral, amikor meglátja, hogy valaki fekszik az út szélén, rajta a motor. Először azt hitte a bukósisakos, bőrcsizmás alakról, hogy részeg. Leszállt a kerékpárról, leállította a még berregő motort s feltámasztotta. Levette a bukósisakot és az arcvédőt az ismeretlenről. Azonnal észrevette, hogy rú- zsos a szája — tehát nő, A sebesült jajgatott, habos vér jött a száján. — Jaj, a napköziben vannak a gyerekek! — nyögte. Nagy kabátját a szerencsétlenül járt asszonyra terítette. Fölpattant a kerékpárra, s visszament Böhönyére. A gyógyszertárban kötszert, vattát, leszorítót és ragtapaszt vásárolt. Innen a postára sietett, telefonált a mentőknek. — Hogy hívják a sérültet? — kérdezte az ügyeletes. — Nem tudom, kérem, ott fekszik az árokparton, nagyon súlyos. Siessenek! Olyan gyorsan hajtotta a kerékpárt, ahogy csak bírta, szeretett volna minél előbb a betegnél lenni. Végre odaért. Az út szélén talált egy deszkát. A törött jobb kéz alá csúsztatta, s körültekerte pólyával. A motor az egyik lábát is összezúzta. A csont átszúrta a csizmát. Megpróbálta lehúzni á lábbelit. Nem lehetett, az asszony nagyon jajgatott. A szerszá- mósdobozból elővette a feszítővasat, s olló hiányában azzal repesztette föl a szűk nadrágot. Aztán bekötözte térdig a lábát. Az asszony közben elmondta, hogy Iharosberénybe igyekezett az anyósához. Megszédült, s felborult a motorral. Fél óra múlva megérkeztek a mentők. Megköszönték, Jiogy elsősegélyben részesítette a beteget, aztán elszirénáztak Marcaliba. VÉSÉN még mindig emlegetik ezt az esetet meg a másikat is. Egy nagykanizsai férfi elvesztette pénzzel és irattal megtömött aktatáskáját. Varga Lajosné megtalálta s visszaadta. Ezzel nem mindenki értett egyet a faluban. Néhányan meg is mondták Gábor Vendel bácsinak, Varga Lajosné édesapjának: — Nagy szamár volt a lányod, hogy visszaadta azt a tenger pénzt! Vendel bácsi se maradt adósuk. — Na és, ha te hagyod el? — vágott vissza. Erre elhallgattak a Margi- tot leszamarazók. Pataki Róbert, a szerencsétlenül járt asszony férje fölhívta a vései tanácsot, s kérte, hogy küldjenek el Varga La- josnéért, szeretne vele beszélni. — Jöjjön be a kórházba, szeretnénk személyesen megköszönni, amit tett — mondta Pataki Róbert a vései életmentőnek. Vargáné csak januárban mehetett el Marcaliba, nagyon rossz volt az út, nem járt rendszeresen az autóbusz. Nagyon készülődött a kórházba, s nem csalódott, olyan jó volt találkozni a megmentett asz- szonnyaL Varga Lajosné általános iskolás kora óta jár a Vöröskereszt tanfolyamaira. Budapestről hozat egészségügyi könyveket, esténként ezeket bújja. Ha a szomszédban valaki megvágja az ujját, csak átszalad: — Majd segít a Margit! A novemberi életmentés után egy elsősegélynyújtó dobozzal lepte meg Vargánét a Vöröskereszt. A hozzá tartozó naplóban szaporodnak a bejegyzések, többször történik valami baleset a József Attila utcában. VARGANÉ Már KISLÁNYKORÁBAN arról ábrándozott, hogy valamilyen egészségügyi pályát választ. Édesanyja korai halála megakadályozta ebben. Rászakadt a háztartás minden gondja, két évvel ezelőtt meg férjhez ment. A tanfolyamokról azonban nem marad el. Legutóbb a járási egészségügyi vizsgán szerepelt kiválóan. Ami odahaza beszédtéma volt, Marcaliban tananyag. A szóbeli vizsgán megkérdezték, hogyan részesítette elsősegélyben a huszonkilenc éves, háromgyermekes Pataki Róbertnét. Varga Lajosné kitűnően felelt. A vizsgán és az életben is. Lajos Géza (Tudósítónktól.) Munkaversenyben vannak a Kaposvári Kereskedelmi Tanulóképző Iskola diákjai. A tanulók a harmadik év első felének befejezése után vetélkedőn döntik el, hogy kit illet az ezüstjelvény s a vele járó »Kiváló tanuló« oklevél. Csak azok vehetnek részt a vetélkedőn, akik kitűnő vagy jeles eredményt értek el az elméleti és a gyakorlati munkában. A közelmúltban két élelmiszer, két cipőszakos és három húsipari kereskedelmi tanuló állt a bizottság elé, hogy bebizonyítsa rátermettségét, tudását. Az élelmiszerszakmában Varga Margit, a kaposvári földművesszövetkezet toponári élelmiszerboltjának és Berki József, az Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalatnak a tanulója tett bizonyságot jó felkészültségéről. Az elsőbbséget és az ezüst jelvényt, a »Kiváló tanuló« oklevelet Varga Margit toponári tanuló nyerte. A hónap végén ő vesz részt az országos versenyen Budapesten. Ha ott is sikerül helyezést elérnie, akkor aranyj el vényt, fél évvel korábban szakmunkás-bizonyítványt, »Kiváló tanuló« oklevelet, pénzjutalmat és kéthetes magyarországi vagy külföldi üdülést kaphat jutalmul. Varga Margit az országos versenyig a kaposvári csemegeboltban dolgozik, itt gyűjt újabb ismereteket, szerez nagyobb gyakorlatot. A. KÖRÖSHEGYT PATTKÄBÄN A hajdani dugadölt gyógyszerár helyett ma már korszerű pataka laboratórium és raktár van Kőröshegyen. A gyógyszerész, Bessenyei I.ászló kora reggeltől késő estig a környék lakóinak szolgálatában áll. Igazában nem is reggeltől estig, hanem reggeltől reggelig, hisz gyakran fordul elő, hogy éjszaka is föl- csengetik. r Bánié sző helyeit mßßbßcsiilßsi ! Harminc kereskedelmi társadalmi ellenőr tanácskozott a napokban Barcson. Grósz József, a járási tanács kereskedelmi felügyelője és Keczeli Lajos, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársa tájékoztatta őket feladataikról, s elmondották azt is, hogy milyen segítséget várnak tőlük a jövőben. Ám az egyik társadalmi ellenőr ezeket mondotta: • — Szívesen dolgozunk, segítünk. De falunkban is meg másutt is azt tapasztalom, hogy a vendéglők, az élelmiszeres vegyesboltok vezetőinek egy része ellenünk hangolja a közvéleményt. Azt hangoztatják, semmi közünk a munkájukhoz, törődjünk a saját dolgunkkal, ne üssük bele mindenbe az orrunkat... Fontos munkát végeznek a kereskedelmi társadalmi ellenőrök. Az ÁKF munkatársai, a vállalatok és a földművesszövetkezetek ellenőrei ugyanis nem lehetnek ott mindenütt, és csak ritkán jutnak el egy-egy kisebb faluba. Nem arról van szó, mintha azt tételeznénk föl, hogy a kereskedelmi dolgozók többsége mindent elkövet a jogtalan haszonszerzésre. De a társadalmi ellenőröknek nem is csak az árdrágítás, a súlycsonkítás, a vendégek és a vásárlók becsapásának megakadályozása a feladatuk, hanem az is, hogy segítsenek magasabbra emelni a kereskedelem a vendéglátás színvonalát. Csak azok igyekeznek a társadalmi ellenőrök munkáját megnehezíteni, akadályozni, akiknek valami miatt félnivalójuk van. A kereskedelem társadalmi ellenőrei önzetlenül, nagy felelősséggel végzik közérdekű munkájukat, s ezért nem ás- kálódást, bántó szót, hanem köszönetét, elismerést érdemelnek. S nemcsak a vendégek és a vásárlók, hanem a kereskedelmi dolgozók részéről is! Sz. L. 112 szeretkezett lakás épül az idén Kaposváron 112 szövetkezeti lakást építenek Kaposváron az idén. Valamennyit az északnyugati városrészben, és másfél szobából, étkezőhelyiségből fognak állni. A lakások 80 százalékát üzemeknek, vállalatoknak, intézményeknek adják. Ezek vezetői bírálják el, hogy me- ’yik dolgozóé legyen a lakás. \. lakásszövetkezeti szervező rizottság, amelynek többek között az a feladata, hogy eldöntse, melyik vállalat menynyi szövetkezeti lakást kapjon, hamarosan megkezdi működését. Ahhoz, hogy a bi zottság alapos és gyors munkát végezhessen, az szükséges, hogy valamennyi vállalat és intézmény kellő időben beküldje igényét a városi tanácshoz. Egyéni kérelmeket ne vesznek figyelembe. 'FuifaHfr&s is a s&aUtan$6tfya(n A művelődési ház előadótermében már akkora volt a füst, hogy a feldobott sztaniolpapír megállt a levegőben. Az előadó — egy híres eperkutató — késett, ez azonban nem zavarta a szaktanfolyam hallgatóit. Kihasználva a váratlan szabad időt, tré- cseltek. Furfangos János bácsi is ott szorongott közöttük. Az öregnek eddig híréfc-hamvát sem lehetett látni a továbbképzőn, nem is jelentkezett rá. A Boldogan Mosolyog a Rét Tsz tagsága ugyancsak ritkán látta őt dologidőben. Húzta a derekát a görcs, kerülgette az isiász, ha munkára szólították. A sír szélét emlegette ilyenkor, s a nagy kaszásról beszélt, aki már reá feni a szerszámát. Persze mindez csak lárifári volt, hiszen a háztájiban senkinek sem termett olyan szép kukoricája meg paprikája, mint neki. Kutyabaja sem volt Furfangosnak, ha otthon szorgoskodhatott reggeltől napestig. Közben megérkezett a híres kutató. Szálas Antal tsz-elnök annak rendje és módja szerint köszöntötte az igen tisztelt vendéget, majd így folytatta: — Nagy öröm, hogy ilyen nagy hírű előadó érkezett hozzánk, és annak is örülök, hogy Furfangos János bátyánkat szintén köszönthetem. Remélem, hogy jobb útra térésének első jele, hogy eljött közénk ő is — fejezte be mondóká- ját. Mindenki tapsolt, még a híres kutató Ls, majd egyszerű szavakkal nagy dolgokat magyarázott meg az eper termesztés rejtelmeiről. Az előadás után Furfangos a tsz-el- nök társaságában ment haza. Sokat beszélgettek az úton a közös gondjairól, a munkaerőhiányról és egyebekről. Furfangos kapujában így búcsúzott az elnök: — Akkor a következő előadáson is találkozunk! Igaz-e, János bátyám! — Én bizony nem megyek többet oda. Ma is csak azért voltam ott, mert az idén epret akarok termeszteni —» a háztájiban. — fi — Alku öt malacra A brigádvezető tavaly kapott akciós kocát. Jól sikerült az első elles, meghagyta hát továbbra is anyadisznónak. Az újabb malacozás ideje éppen a legkeményebb téli napokra esett. A háztáji ól hideg, huzatos, megfagynának benne a kis állatok. Szólt hát az elnöknek, engedje meg, hogy a hasas kocát bevihesse a meleg marhaistállóba. Ott meg a tehenészt kérte meg, vigyázzon rá. Néhány nap múlva megszülettek a malacok. — Hány van? — érdeklődött a brigadéros. — Tíz, de csak ötöt mondj a feleségednek, Jancsi. — Ötöt? Hát a többivel mi lesz, Miska? — Azokat megtartom magamnak — felelte tréfásan a tehenész. Ami a huncutságot illeti, azéri egyiküknek sem kell a szomszédba mennie.' Ennek a felezési szándéknak, az öt malac letagadásának van is alapja. Mert hogyan is adta el Jancsi a kiselejtezett anyadisznót? Este az átadás napján, amikor hazaért kissé rózsás hangulatban, kérdezte a felesége: — Hány kiló lett? Határozottan rávágta: — Kétszázhuszonegy. — De hiszen már két héttel ezelőtt kétszáznegyvenet nyomott, s azóta még hízott is — így az asszony. — Búgott, azért vontak le belőle annyit — találta ki hirtelen a brigadéros. Felesége az első hallásra el is hitte ezt a mesét, de aztán rájött a lódításra. — Zsebpénzed több van, mint mikor elmentél, és úgy látom, hogy közben ittál is — következtetett az asz- szony. Vége a mellébeszélésnek, kitudódott a valóság. Ivásra, cimborákra meg tartalék zsebpénznek kellett a különbözet. Hát ezért mondja Miska most, hogy azt az öt malacot is próbálja meg Jancsi otthon elszámolni — különbözeiként... K. L A tenger fenekeit an§7iráfi flotta ini^&kesége Súlyos hajószerencsétlenség a Tasman-tengeren Canberra (MTI). A háború óta a legsúlyosabb veszteség érte hétfőn éjjel az ausztrál haditengerészeti flottát. A Tasman-ten- Minden valószínűség szerint geren hadgyakorlat közben összeütközött a 19 000 tonnás Melbourne repülőgép-anyahajó, a flotta zászlóshajója és a 2800 tonnás Voyager, az ausztrál haditengerészet legmodernebb torpedóromboló-| ja. A repülőgép-anyahajó parancsnoki híd tájékán de rékba kapta a torpedórombolót, az ettől kettévált, s egyil| fele azonnal, a másik rész pedig három óra múlva e süllyedt. A szerencsétlenséget kivető pillanatokban a legénység nagy része a tengerbe vetette magát. Az eddigi jelentések szériát a 319 főnyi legénységből 234-et sikerült megmenteni. Nyolcvanötnek a sorsa ismeretlen. életét vesztette V. H. Stevens, a hajó kapitánya, aki az ösz- szeütközéskor a parancsnoki hídon tartózkodott. Nagy veszteség érte a Voyager tiszti állományát is, mert a Melbourne kettészelte a torpedóromboló tiszti kabinjait. A mentésben több repülőgép. 15 helikopter és számos hajó vett részt. A Voyager legénységének egyik életben maradt tagja megmentébe után elmondotta, hogy hajóján csak az árboclámpák égtek. Az összeütközéskor a hatalmas rázkódástól eszméletét vesztette, majd mikor később magához tért, látta, hogy a hajó oldalára billent. Minden úszott az olajtól. A matrózok kétségbeesetten kapaszkodtak a mentőövekbe és a faalkatrészekbe. Végül Is a Melbourne egyik mentőcsónakján őt és többi társát elszállították a hajóról. Néhány perc múlva a torpedóromboló felborult és elsüllyedt. , A súlyos hajószerencsétlenségről az első hivatalos nyilatkozatot Menzies ausztrál miniszterelnök adta. Menzies csupán súlyos emberveszteségekről beszélt, s kijelentette, hogy békeidőben Ausztráliában még sohasem történt ilyen nagyarányú hajókatasztrófa. Bejelentette, hogy haladéktalanul alapos ■ vizsgálatot indítanak. w '.SOfítOM Vesszőparipát, bolondériát is jelent a nyugati hír- ügynökségek szenzációs tudósításaiban gyakran szereplő hobby szó. Ha valaki összegyűjt százezer gombot, gyufaszálat, esetleg gemkapcsot, az már hobby, a hírügynökségnek pedig sztori. Ha egy pár a felhők felett, repülőgépen fogad örök hűséget, az hobby is meg sztori is. Valamikor azt mondták, hogy a házasságok az égben köttetnek. Egy olasz barlangkutató pár bebizonyította az ellenkezőjét: a Triest közelében levő óriásbarlangban mondta ki az igent. Százharmincnégy méter mélységben. A tiszteletre méltó két olasz fity- tyet hányt a merev szokásoknak. Laura Gregori menyasszonyi ruha és fátyol helyett kezeslábast, gumicsizmát és -speciális védősisakot viselt. A hírügynökség jelentése mélyen hallgat róla, hogy a barlangban töltötte-e a nászéjszakát az ifjú pár. Laura Gregori öltözéke — legalábbis szerintünk — nem illett az alkalomhoz. Vagy ki tudja? Minden hobbyt mi sem ismerhetünk. Széplélek (Balogh Bertalan rajza) * * * Megbetegszik a vidéki általános iskola énektanára. Nincs, aki helyettesítse. Az igazgató megkérdezi a tanári kar tagjaitól, nem tudná-e valamelyikük átvenni az énektanítást. A köztudottan botfülű számlán— fizika szakos tanárnak is fölteszi a kérdést: — No, Bandi, nem próbálnád meg? — Hát ha más nem vállalja — csap bele az igazgató tenyerébe. Majd hozzáteszi: — De nem lesz baj, ha mindig részegen megyek az órára? — Ne bolondozz, Bandi! — hökken meg a direktor. — Aztán ugyan miért? — Hja, barátom, valaminek ki kell nyomnia a hangot! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Laimka S. u. 2. Telefon 15-lb. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítől.nél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda Ipari Vállait kaposvári üzemében Kaposvé- Latinka Sándor utca I.
