Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. február 9 Kádár János elvlárs látogatása CsoniráÉ megyében Mint már jelentettük, Ká­dár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, a Mi­nisztertanács elnöke, Komó­csin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának és Pullai Árpádnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB osztályvezető­jének társaságában szerdán es­te háromnapos Csongrád me­gyei látogatásra Szegedre ér­kezett. Kádár János látogatá­sa során megismerkedett a megye dolgozóinak életével, találkozott párt- és tanácsi ve­zetőkkel, üzemi dolgozókkal, termelőszövetkezeti gazdákkal, értelmiségiekkel, a megye la­kóinak legkülönbözőbb réte­geivel. Tájékoztatta őket az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről, és eszmecserét folytatott velük a helyi prob­lémákról, feladatokról, a jövő terveiről. A vendégek csütörtökön délelőtt a Pamutnyomó-ipari Vállalat szegedi gyáregységét — a volt Szegedi Textilműve- ket — keresték föl. Móczán Lajos beszámolt a gyáregység munkájáról, ter­melési eredményeiről és a fej­lesztési tervekről. A hivatalos tájékoztató hamarosan kötet­len hangú, baráti beszélgetés­sé alakult, amelyben a sike­rek, az eredmények mellett szó esett a hétköznapok gond­jairól, nehézségeiről is. A vendégek ezután gyárlá­togatásra indultak. A gyáregy­ség vezetőinek kalauzolásával először az épülő új üzemrésze­ket tekintették meg. A vendégek sorra járták a többi üzemrészt is. Kádár elv­társ hosszan időzött a gépek előtt, beszélgetett a fonó- és szövőnőkkel, a szocialista bri­gádtagokkal és a munkásgárda .'gfiatalabbjaival, az ipari ta- ulókkal. Érdeklődött munka- '.irülményeikről, s megismer- ;dett a fontosabb munkafo- amatokkal. A kártolóban a iogatás alkalmából üzemi ülést tartottak, amelyen Ká- r János beszédet mondott. *’ “jzvetlen szavakkal köszönte eg a szívélyes fogadtatást, s őszinte dicséret hangján ilékezett meg a gyáregység melési eredményeiről. Be­llt a belpolitikai élet napi­adén levő kérdéseiről, s ngsulyozta, hogy az 1964. évi veket akkor teljesíthetjük nytalanul, ha a dolgozók óbbra is odaadással, egyet- :ssel, helytállással támogat- a párt és a kormány poli- íát lelkes hangulatú gyűlés i Kádár János és a többi ’ég együtt ebédelt a gyár mében a második műszak -izóival. . ebédet városnézés követ­iután Hódmezővásárhely- dultak. Űtjukat néhány 3. megszakították a szege­lszabadulás Termelőszö- :et mcwegházi növényter- j telepénél. A hat és fél oldás közös gazdaság ve- ragy szeretettel fogadták ’égeket, és érkezésük hí- ! jöttek a szomszédos Mó- renc és. Haladás Tsz ve- is. csak néhány percesre ter­1 látogatás végül is több .'él órára nyúlt, s a szívé- '.ázigazdák meleg kézszo- al búcsúztak a vendégek­Imezővásárhelyen az If- ■ Háznál több százan k össze, hogy szíves szó­meleg barátsággal kö- ék a Központi Bizottság itkárát. Ifjúsági Ház nagytermé- .ádár János aktívaülésen ^zott a város párt- és ta- :zetőkkel, a helyi üze- vállalatok, termelőszö- :etek képviselőivel. ■ár János péntek délelőt- gatásain az új útra tért rád megyei parasztság íja, eredményei és tá­rlatai tárultak fel. A Ma- tartó kocsisort Kiszom- n a József Attila Terme- /etkezet vezetői és tagjai, ■ség lakói néhány percre ’lították, hogy szót vált­nak a Központi Bizottság titkárával. A látogatókat átok alatt valóságos em- ,/űrű vette körül. Idősek és fiatalok, Kiszombor apraja- r agy ja virággal, frissen sült . izikenyérrel kedveskedett a vendégeknek. A köszöntések sorozatát kedves jelenet zárta: a legkisebb kiszomboriak ne­ében az ötesztendős Nagy Csilla jókora szegfűcsokorral lépett Kádár János elé, és for­más beszéd kíséretében, nyúj­totta át virágait a miniszter- elnök bácsinak. Kádár János érdeklődött a szövetkezet munkájáról, ered­ményeiről. A közvetlen, szívé­lyes hangulatú beszélgetéssel gyorsan teltek a percek, ám hamarosan indulni kellett. Kádár elvtárs sok sikert, eréd- ményes munkát kívánva bú­csúzott a kiszomboriaktól, és folytatta útját a hagymater­mesztés hazájába. A makói városi-járási párt- bizottság székházánál a város vezetői tolmácsolták a helybe­liek köszönetét, hogy Kádár János fölkereste városukat. A pártbizottságon néhány percet időztek a vendégek, majd a Lenin Termelőszövetkezet el­nökének invitálására átmentek a művelődési házba, a szövet­kezet életének nagy eseményé­re, a zárszámadó közgyűlésre. A művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt, s a megje­lentek hosszan tartó, lelkes tapssal fogadták az elnökség­ben helyet foglaló kedves ven­dégeket. A közgyűlésen felszólalt Kádár János is. Keresetlen szavakkal mondott köszönetét a tsz tagságának, Makó város társadalma képviselőinek a szíves fogadtatásért, s tolmá­csolta a Központi Bizottság és a kormány üdvözletét, jókí­vánságait. Beszédében foglal­kozott hazánk gazdasági életé­vel, s beszélt a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tekin­télyének erősödéséről. Hosszan zúgott a taps a párt első titkárának szavai után. Ezután elfogadták a zár­számadást, majd Molnár Lász­ló párttitkár zárta be a jól si­került közgyűlést. Kádár Já­nos a makói Vadász Étterem­ben együtt ebédelt a termelő- szövetkezet tagjaival, és po­hárköszöntőt mondott. Délután Szegeden, a megyei tanács épületében pártaktíva- értekezletet tartottak, ame­lyen Kádár János a megye pártmunkásait tájékoztatta az időszerű hazai és nemzetközi kérdésekről. Este a Tisza Szálló nagyter­mében a megyei pártbizottság és a Hazafias Népfront értel­miségi találkozót rendezett, amelyen a Tisza-parti metro­polis szellemi életének kiváló­ságai, nagynevű tudósok, aka­démikusok, egyetemi és főis­kolai tanárok, ismert írók, mű­vészek vettek részt. A vacso­rával egybekötött összejövete­len Budó Ágoston akadémikus köszöntötte a kormány elnö­két. Méltattá azt a támogatást, amelyet a párt és a kormány nyújt a tudományos munká­hoz, a szellemi alkotómunka feltételeinek állandó javításá­hoz. Az üdvözlésre Kádár János válaszolt. Kiemelte, hogy a párt és a kormány nagyra ér­tékeli az értelmiség szerepét a szocialista épitőmunkúban. Hangsúlyozta, hogy a szocia­lista társadalom messzemenően biztosítja a tudományos bú­várkodás, kísérletezés szabad­ságát, a tudományos élet fej­lődését. Ugyanakkor a társa­dalmi haladás fontos feltétele, hogy a tudomány munkásai új és új szellemi kincsekkel se­gítsék a nép életszínvonalának emelését, az emberi élet szeb­bé, boldogabbá tételét. Csongrád megyei tartózkodá­sának utolsó napján, szomba­ton Kádár János Csongrádra és Szentesre látogatott. Üt- közben »műsoron kívül« meg­állt Kisteleken, ahol az útvo­nal mentén sok százan vára­koztak, hogy ha csak néhány percre is találkozhassanak ve­le. A vendégek rövid időre be­mentek a tanácsházára is. Itt Kádár János elmondotta, hogy Csongrád megyei látogatása és találkozása az üzemi munká­sokkal, termelőszövetkezeti parasztokkal és értelmiségiek­kel sok hasznos, értékes ta­pasztalatot nyújtottak a veze­tés munkájához. — Mindig öröm és jóleső érzés olyan emberekkel talál­kozni, akikkel közösek céljaink, terveink, egy ügyért munkál­kodunk, egy úton járunk. Őrizzük meg ezt az egyetér­tést, őszinteséget, nyíltságot, összetartást, amely országunk mai légkörét jellemzi, és leg­főbb záloga további előrehala­dásunknak — mondotta töb­bek között. Csongrátíon a művelődési ház tanácstermében találko­zott Kádár elvtárs a párt és a tanács végrehajtó bizottsá­gának tagjaival, a helyi üze­mek, szövetkezetek vezetőivel. Góg Mihály beszámolt a város iparának, mezőgazdaságának munkájáról. Több hozzászólás után Ká­dár János mondott beszédet. Elismeréssel szólt Csongrád megyének az elmúlt években elért fejlődéséről, és hangsú­lyozta: ezek az eredményelv is alátámasztják annak az elha­tározásnak a helyességét, hogy a párt és a kormány a jövőben is az eddigi irányvonalat kö­veti politikájában. A csongrádiak kérésére, hogy mielőbb ismét szakítson időt személyes találkozásra, látogatásra, a párt első titkára mosolyogva mondta: — Egy úton járunk, s akik azonos irányba haladnak, előbb vagy utóbb feltétlenül ismét találkoznak. A vendégék ezután Szentes­re mentek. A tanácsháza nagy­termében baráti találkozóra került sor, amelyen részt vet­tek a járás termelőszövetkeze­teinek vezetői, párttitkárai, a járási pártbizottság és tanács vezetői, községi párttitkárok, aktivisták. Kurucz Márton részletesen tájékoztatta a párt első titkárát a szentesi járás termelőszövetkezeteinek el­múlt évi eredményeiről, ipará­nak fejlődéséről, ismertette azokat a fogyatékosságokat, nehézségeket, amelyek a gyor­sabb ütemű fejlődést hátrál­tatják. A beszámoló után a ta­lálkozó részvevői ismertették szűkebb hazájuk, termelőszö­vetkezetük, gazdaságuk gond­jait, terveit, sikereit. Az elhangzottakra válaszol­va Kádár János szívből jövő köszönetét mondott a baráti fogadtatásért, az őszinte han­gú, sikereket és bosszúságo­kat, eredményeket és problé­mákat egyformán felölelő tájé­koztatásért. Hangsúlyozta, hogy a megyében tett körút so­rán mindenütt azt tapasztalta: a szorgalmas munka, az össze­fogás eredményeként jobb, boldogabb és teljesebb lett az élet. Hozzáfűzte azonban, hogy megelégedettségre semmi okunk sincs, mert az igények szinte napról napra nőnek. A párt-, a gazdasági és állami vezetőknek egyaránt legfőbb kötelességük, hogy az igények mielőbbi kielégítéséért mun­kálkodjanak. Ebben a munká­ban természetesen az oroszlán- részt a kommunistáknak kell vállalniuk. E megtisztelő köte­lezettségnek minden bizonnyal eleget is tesznek, ha a nép széles rétegeinek egyetértésé­vel, támogatásával végzik munkájukat. A csaknem háromórás, köz­vetlen hangú beszélgetés után rövid séta következett Szentes főterén, majd a vendégek a Fegyveres Erők Klubjában ebédeltek meg. A Csongrád megyei három­napos látogatás programja ez­zel véget ért Elutazáskor a szentesi pá­lyaudvaron több mint félezren gyűltek össze a vendégek bú­csúztatására. Ott voltak a me­gye, a járás, a város vezetői, a társadalmi és tömegszerve­zetek képviselői. Az indulásra kész vonat mellett rögtönzött gyűlésen Győri Imre, a megyei pártbizottság első titkára vett búcsút Kádár Jánostól. Kádár elvtárs meleg hangon köszön­te meg a szíves vendéglátást. A búcsúztatás részvevői azzal váltak el a párt első titkárától: »A mielőbbi viszontlátásra, Kádár elvtárs.« Kádár János, Komócsin Zol­tán és Pullai Árpád szombaton a kora esti órákban visszaér­kezett Budapestre. (MTI) NEM TÖLTIK TÉTLENÜL AZ IDŐT Mezőgazdasági tanulók is van­nak az Öreglak! Állami Gazdaság­ban. A jövő me­zőgazdasági szak­munkásai télen sem töltik tétle­nül az időt. Min­dig találnak ma­guknak munkát. Ott jártunkkor éppen a bab vá­logatása folyt. A lányok jóked­vűen végzik a különben unal­mas munkát. NEM VÁRTAK CSODÁRA ÉPPŰGY, MINT SZERDÁN, egy évvel ezelőtt is tele volt az iharosi kultúrterem fér­fiakkal, fejkendős, berliner- kendős asszonyokkal. Akkor is közgyűlés volt. Zárszám­adás. Bár akkor Molnár Jó­zsef elnök ezzel zárta a be­számolót: »Tegyünk meg mindent, hogy jövőre jobban menjen«. Sokan lehangoltam magukban zsörtölődve hagy­ták ott a gyűléstermet. A be­számolóban ugyanis az állt, hogy a szövetkezet több mint félmillió forintos mérleg­hiánnyal zárta az 1962. esz­tendőt. De nem eresztették búnak fejüket. Hittek abban, hogy jobb irányítással, em­berséggel no meg az állam hathatós segítségével leküzdik a bajokat. S most újra közgyűlést tar­tanaié Vajon mire vitték egy év alatt, mi valósult meg a fogadkozásból? Hallgatom az érdekes beszámolót. Az elnök ben a legjobb eredményeket érték el. Nemcsak a mérleg­hiányt gazdálkodták ki, ha­nem jelentős tartalékot is ké­peztek. Ez azt bizonyítja, hogy a gyenge tsz-ek is vi­szonylag rövid idő alatt kilá- bolhatnak a bajokból, ha a jó vezetés párosul a tagság szor­galmával. A legnagyobb ered­ményt annak tulajdonítjuk — mondotta a járási első titkár —, hogy a vezetőség és a tag­ság között jó viszony alakult ki, a kölcsönös bizalom jel­lemzi ezt a kapcsolatot. A ve­zetőség tavaly az év elejétől nagyfokú szervezettséget biz­tosított, ezért tudták idejében és jó minőségben elvégezni az időszerű mezei munkákat. Szeptember 23-ra az összes őszi gabonát elvetették, s no­vemberben végeztek az ösz- szes föld felszántásával. Vége­zetül arra kérte az iharosia- kat, hogy járuljanak hozzá jobban a járási székhely zöld­ségellátásához, hiszen van rá lehetőségük, és Csurgó érdeka is megkívánja. ÜJSZERŰ, ÉRDEKES ÉS SZÓKIMONDÓ volt az ellen­őrző bizottság elnökének be­számolója is. Nevén nevezte a hibákat, felsorolta, miben volt hibás a tagság; a vezetőség­nek szemére vetette, hogy ta­valy bizony hét hónapig nem hívtak össze közgyűlést, és néha-néha a vezetőségi ülések is el-elmaradoztak. Ilyen az idén ne forduljon elő — hívta föl a figyelmet. Mindezt le­számítva — jelentette ki —, az ellenőrző bizottság meg­győződése szerint a vezetőség határozottan, jól irányította a szövetkezetét, a tagsággal va­ló kapcsolata jó, a főagronó- mus, a főkönyvelő és a bri­gádvezetők is egytől egyig alkalmasak arra, hogy tovább ra is a megkezdett úton ve­zessék a szövetkezetét. Nem vártak és nem várnak csodá- ra. , Varga József köszönetét mond a tagságnak a jó munkáért. Kiemeli, hogy az öt év alatt még egyszer sem végeztek olyan gyorsan a PUEAJKAS EMBEREK Hűtőházi riport mezei dolgokkal, mint tavaly. »Mg sokkal többen vannak olyanok, akik a vezetés mel­lé állnak, és segítik minden gondjában. Külön ki kell emelni az asszonyokat. Kezük munkájával szebb lett a ha­Megfeszül a csörlő, néha el­hangzik egy hórukk, s meg­mozdul a vagon. Lassan a be- tonpadhoz gurul. Az emberek elengedik a drótkötelet, az egyik belevakar borostáiba, az­tán elmennek a sínek mentén A négy emelet magasságú épületen egyetlen ablak sincs. A falakat húsz centiméter vas­tag parafával szigetelték, és ha nem mondják, nem is hin­né az ember. Jégből van a mennyezet, jégből a falak... Ki gondol itt a parafára? tár, többet oszthatunk. Dicsé­ret illeti fogatosainkat, állat­gondozóinkat, takarmányo- sainkat.*' De nemcsak a szor­galmasokról ejt szót az elnök. Kifejti, hogy még tavaly is Átadtak olyanok, akik figyel­en kívül hagyták a közösség érdekét, s amikor legjobban szorított a munka, elmentek máshova dolgozni, és másokat is lebeszéltek, hogy a tsz-be menjenek. az Állhatatos, szor­galmas EMBEREK HELYT­ÁLLÁSA kézzelfogható ered­ményeket hozott. Bár jégverés és szárazság volt, állataik szá­ma nem csökkent, hanem nőtt; 900 literről I393-ra nö­velték a tehenetkénti tejhoza­mot; áruértékesítési tervüket 30 százalékkal túlteljesítették. Patronáló üzemük, a Kapos­vári Baromfifeldolgozó Válla­lat testvéri segítségnyújtása, a járási párt- és tanácsszervek okos tanácsai nem kerültek rossz helyre. Tavaly félmilliós mérleghiány, ma 330 000 fo­rintnyi tartalék — e két szám jól jellemzi a két dátum közti változást. Közben 1 170 000 fo­rinttal gyarapodott a szövet­kezet tiszta vagyona. Bár a tervezett 26 000 munkaegység helyett 36 000 egységet hasz­náltak fel, a termelési tervbe vett 19,56 forinttal szemben 25,25 forint osztalék jutott. Ezért mondhatta Bertalan József elvtárs, a Csurgói Já­rási Pártbizottság első titká­ra: Olyan közgyűlésre jöttünk el ma, ahol a múlt esztendő­hátra a vagonokhoz. Két fürge kis ember jön ki egy ajtón, testük ormótlanul vastag a sok ruhától, pufajká- tól. A vagon ajtajával bajmo- lódnak. Másik két, ugyancsak ormótlanul vastag ember egy teli kocsit tol melléjük. — Ez a vagon Pécsre megy. Marhahús. A negyedik vagon — mondja Decsi György rak- tárnok, ahogy ő nevezi magát: fullajtár. — Ha ezt berakták, akkor azokat a fehér vagono­kat húzzák be. Az egyik pufajkáson lát­szik, hogy vékony ember. So­ványságát csak kiemeli a sok ruha. Azt mondta, hogy a fi­zetést a megmozgatott mázsa után kapják. — Mit jelent a megmozga­tás? — Ki és betárolunk. Ezt. Jön a vagon, s ha üres, telerakjuk, ha meg tele van, akkor kiürít­jük. És azt jelenti még, hogy a melegre gondolunk ... Hét éve, mikor idekerültem, arra gondoltam, hogy jó lenne a po­kolban ... Ott meleg van ... No de semmi baj — mondja Illés Lajos. — Jó itt? — Megszokta az ember. Jó. Megnézi a hűtöházat? — Igen. Az útikalauz szerepére Rit­ter Sándor főgépész vállalko­zott. Ö irányítja itt a hideg »gyártását«. A kompresszorok rázkódnak, szalmiákszagot le­helnek. Nagy lyuk van a gép­terem közepén. — Űj kompresszorokat sze­relnek be rövidesen. Marhahús, zöldbab, borsó, szilva, spenót; mínusz tíz, hu­szonhét, negyven fok. Sárga­barack hegy. Ezt dolgozzák fel most az asszonyok egy másik épületben. Ott meleg van meg barackillat. — Most kezdték el a fel­dolgozást. Egy dobozzal be­tettem ide... Jól van, nem színeződik el... Olyan, mint­ha friss volna. — Oda is menjenek be — tanácsolja egy pufajkás és az egyik vasajtóra mutat. — Ott príma hideg van. Nemso­kára elérjük a negyvenet... — Ezt a termet a BARNE- VÁL béreli... Csirkéket fa­gyasztanak ... Mi csak a hi­deget adjuk — tájékoztat a fögéRész. — Négy termet bé­relnek. Az emberek közben telerak­ták a vagont. — A napi adag: két em­bernek négv vagon ... Hét órát dolgozunk. Az üres kocsit egy asszony tolja be a lifthez. De most nem tolja rá — nem kell több. — írjon föl engem is... En is a rakodóknál vagyok... Takarítok, meg kocsit to­lok . . . Szoktam venni én is ilyen mirelitet... Finom — mondja, aztán megiramodik, s nagyot kiált: — Hééé! Már megyek! A rakodók álldogálnak egy kicsit, elszívnak egy cigaret­tát. Illés Lajos hozzám for­dul: ­— Szeretek itt lenni. Megfeszül a csörlő, néha elhangzik egy hórukk, és meg­mozdul a vagon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom