Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-27 / 48. szám

Csütörtök, 1964. február 27. s SOMOGYI NÉPLAP Krupszkaja H-uszonöt évvel ezelőtt, 1939. február 27-én hetven­éves korában halt meg Krupszkaja. Ez a cso­dálatos asszony, aki szerénységével és tudásával egyaránt beírta nevét a történelembe, Lenin felesége volt. Együtt élt vele jóban, rosszban. Fiatalon, húszéves korá­ban vállalt feladatokat első ízben a forradalmi munkás- mozgalomban. Huszonöt éves korában a »Harci szövetség a munkásosztály felszabadításában« nevű szervezet tagja, s ettől kezdve mindvégig Lenin oldalán harcolt. Tartózkodó szerénysége kiváló pedagógiai tudással pá­rosult. És egyenletes lánggal lobogó forradalmi hittel. Sem­miféle megpróbáltatás vagy a mozgalom apály _ időszak nem volt képes rá, hogy meggyőződésében megingassa vagy elcsüggessze. Csak a tudományos megalapozottságú eltökéltség képes arra, hogy ilyen fokú szilárdságot adjon az embernek. Az értelembői és az érzelemből fakadó energiák együttesen emelték őt föl az osztályharc lenini színvonalára. Végigélte Leninnel együtt a szibériai száműzetés keser­ves időszakát. Ott volt az Iszkra, a Vperjod és a Proleta­ry című forradalmi újságok szerkesztőségeiben. 1917-ben a Központi Bizottság titkárságán tevékenykedett. Sohasem akart feltűnni, mindig pontosan megoldotta minden fel­adatát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után helyettes népbiztosként a szovjet oktatásügy szervezőinek első soraiban harcolt. Életművének maradandó része a szovjet pedagógia tudományos alapjainak kidolgozása. Élete utolsó éveiben tagja volt a lenini párt Központi Ellenőrző Bizottságának, majd a Központi Bizottságnak is. A világ harcos asszonyai, a jobb jövőért munkálkodó nők milliói mélységes szeretettel gondolnak rá. Ügy érzik, hogy Krupszkaja tiszta nőiessége, szilárd forradalmi meggyőző­dése és határtalan emberszeretete példaképe lehet minden nőnek, aki a végképpen fölszabadított emberek új vilá­gáért lelkesedik. KILENCSZÁZ NAP EREKLYÉI A könyvterjesztés mindennapos munkása (Tudósítónktól.) A csurgói járás minden köz­ségében ismerik Vincze Pált, a csurgói könyvesbolt bizo­mányosát. Pali bácsi — min­denki csak így szólítja — túl van már a hatvanon. Ahogy szaporodik éveinek száma, úgy növekszik a könyvek iránti szeretete. Jellegzetes alakját már messziről fölis­merik. Mindig három bőrönd­del indul el könyvterjesztő útjára. Kettőt összeszíjazva a vállára köt, egyet pedig a ke­zében visz. Négy év óta járja a falvakat, elmegy a legki­sebb pusztára is. A megyében nem sokan di­csekedhetnek olyan eredmé­nyekkel, mint ő. 1961-ben 42 000 forint értékű könyvet adott el, i 962-ben ez az ösz- szeg 81700 forintra . emelke­dett, a múlt évben pedig 107 000 forintnyi könyvet vá­sároltak tőle. Ha valakinek szüksége van valamilyen mű­re, csak egy szót kell szól­nia, Vincze Pál előteremti. Az utóbbi években 255 külön­féle könyvsorozatot rendeltek meg nála a járás dolgozói. Ál­talában szépirodalmi és ifjú­sági könyveket vásárolnak tő­le, de sokan érdeklődnek a mezőgazdasági és egyéb szak­könyvek iránt is. Hogy kinek a műveit szeretik a legjob­ban? Általában Bárány Ta­másét, Passuth Lászlóét és Fekete Istvánét. Legszorgal­masabb vásárlójának Szinyéri Margitot, a járási tanács dol­gozóját, Tóth Ernőt, a gyéké- nyesi tsz agronómusát, Ver­ese Lásziónét, egy gyékényesi vasutas feleségét, Beck Lász­ló erdőmérnököt és Mokar János iharosi tsz-tagot tartja Pali bácsi. Járja a falvakat fáradha­tatlanul, viszi három nehéz bőröndjét. A kultúra, a könyvterjesztés mindennapos munkása... Érdemes megemlíteni... Ha szóba kerül az ilyen eset, aa embert mindig jó érzés töl­ti el. Valaliol egy pénztáros rosszul ad vissza, s a vásárló figyelmezteti: «-Két forinttal többet adott. . .-*< Becsület? Emberbaráti köte­lesség? Mind a kettő. Egyre többször találkozunk vele — de jó, hogy így van! Még akkor is, ha csak húsz fillérről van szó ... A somogybükkösdi méhész, Hegedűs László esetében ennél sokkal többről volt szó. Nyolc mázsa mézet adott le. Augusz­tusban kezdte a szállítást, ak­kor még Kiss Józsefné volt a csurgói méhész szakcsoport át­vevője. Októberben adta le az utolsó kiló mézet Hegedűs László, de akkor már más vé­gezte a felvásárlás teendőit. Befejeződöts az elszámolás, mindenki indult haza, de He­gedűs László ott maradt. Nem tetszett neki valami, kérte az augusztusi felvásárlási jegye­ket, de bizony nehéz volt raj­tuk kiigazodni a hozzá nem ér­tőnek. Aztán kibökte, hogy mi bántja: — Kissnétől én 1800 forinttal többet kaptam augusztusban, mint amennyi járt. S ezzel — mint aki tehertől szabadul —, le is tette az asz­talra az összeget. Az új felvá­sárló utánanézett a könyvelés­nek, de ott minden egyezett. Nem történt semmi más,, csak Kissné elfizette magát. Ha He­gedűs László nem jelentkezik, neki kell megtérítenie az 1800 forintot. Nem húsz fillérről volt szó — «ízt hiszem, érdemes megemlí­teni . .. D. Z. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat vasút- és gép­kocsirakodó munkásokat fölvesz. Jelentkezés: Kaposvár, Berzsenyi u. 4L Tlelep, szállítás. (71881) Az ÉM 22. sz. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT keres NYUGDÍJAS kőműves, ács, Állványozó, festő-mézoló, villanyszerelő, valamin' épületlakatos szakmunkásokat TELJES MUNKAIDŐVEL dunántúli és budapesti munkahelyeire. Jelentkezés Bp. V., Irányi u. 17. sz. munkaerő- gazdálkodás. (1336) Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat segédmunkásokat, kőműveseket, ácsokat és villanyszerelőket fölvesz kaposvári, siófoki, marcali és más munkahelyeire a megyében. Jelentkezés az illetékes járási székhelyeken a tanácsoknál; a vállalat központjában, Kaposvár, Május 1. utca 57. szám; a siófoki fő-építésvezetőségen, Siófok, Fő utca 222. és az építkezéseken. (98636) Húsz évvel ezelőtt törték át a szovjet csapatok a ne­metek Leningráű köré vont gyűrűjét. A múzeum ablakai a Né­vára néznek. A város itt gyűjtötte össze mindazt, ami megmaradt, amit úgy őriztek a hozzátartozók odahaza, mint a szemük fényét. A kilenc- száz nap ereklyéi láthatók itt naplónak ..inevezett füzet, re- peszdarab, gyerekrajz, népfel­kelő-puska, egy szimfónia partitúrája, acélöntő kanál, színlap. Nincs szükség vezetőre. A kiállított tárgyak mindent el­mondanak. Szigorúan és tö­mören. Jelzők nélkül. Az el­beszélés nevekből, tettekből és dátumokból áll. Az élők Ezekből a gépalkatrészekből levest főztek, katonai és az elesettek katonai ira­taiból. »Kérem, hogy szervezze­nek harckocsizókat, s küld­jenek a frontra hat fiam­mal és két lányommal: Mi- haillal, Alekszandrral, Szemjonovval, Anatolijjal, Nyikolajjal, Ivánnál, Anasz­táziával, Kiagyijával. Bessz- nov Nyikolaj Nyikandro- vics.« így indult el a háború első* napjaiban a Koljajev utcai házból egy polgárháborút járt leningrádi családja, hogy megvédje szülővárosát. Le- ningrád 160 000 lánya és fia kelt a város védelmére. Me­netszázadba jelentkeztek a ki- rovi, a frunzei, a viborgi vá­rosrész lakói. Félmillió leningrádi építet­te a védelmiberendezést. Hét­száz kilométer lövészárkot ásott, ötezer fa- és betonerő­döt emelt, s ezrével a bari­kádokat és torlaszokat. »... Ha Oroszországra rátör az ellen, egy emberként fo~ gadjuk«... A leningrádiak hűek voltak Vlagyimir lljics szavaihoz. Lenin városa harcba szállt. 1941. szeptember 8-a volt az első nap a hősi kilencszázból- Az ellenség gyűrűje egyre szorosabb. S itt a másik ször­nyű ellenség is — az éhség. A mérleg serpenyőjében egy tíz- meg egy két és fél de- kás súly. Majdnem többet nyom a szikkadt kenyérda­rabkánál. Tizenkét és fél de­ka. A leningrádiak kenyér­fejadagja 1941. november 20- tól. Felét dohos rozslisztből, a másikat cellulózból, malátá­ból és olajpogácsából sütöt­ték. Ezt kapták a város la­kói az ostromzár idején a hi­deg nappalra s a bombarob­banás megvilágította hosszú éjszakára. Hiszem, hogy még nem küzdött ember ilyen kitartóan az éhséggel és a halállal... Receptgyűjtemény, az ostrom­zár idején étkezésre használt takarmányfüvek rajzai. Her­bárium a botanikuskert tu­dósainak ajánlata alapján. Csalánleves, csalánpüré, csa­lánlepény. Savanyított és szá­rított paréj. Lóhere- és tyúk­húrkotlett. Pitypangsaláta, pitypangleves, pityjlangszósz. A Rabocsij és a Nagina gyárban leszedték a textilgé­pekről a diszaőbőr alkatré­szeket. Harminckétezer tá­nyér levest főztek, tízezer kotletet és huszonkét tonna kocsonyát készítettek belőle. Szójaolajat, élesztőt, asztalos- enyvet, mindent bevetettek az éhség ellen. A város még így is nagy árat fizetett: 632 253 leningrádi halt meg az elég­telen táplálkozás miatt az ostromzár idején. S beköszöntöttek a kegyet­len és állandó bombázás és tüzérségi tűz hónapjai. A fa- sic-7'" 158 lövedéket és ^ ombát zúdítot­,ik a városra lajd minden ut- "a, ház, híd, ke­reszteződés be­lesett egyszer- kétszer a véde­lem első vonalá­ba. Minden asz- ;zony, gyerek, öreg harcolt, aki az ostromlott város­ban maradt. .’üzetlap. Mind két oldalán „y erekír ás: »Álig tűn­tek fel a va­dászgépek, egyet máris le­lőttek. Éppen a kapu alatt áll­tam. Nagyon gyakori a lö- a városban... Ügye­letben vagyok. Bocsáss meg, sietek, körül kell járnom a padlást. Hogy érzed ma gad? Csókollak. ... Apukám! Szomorúság fog el, amikor lebombázva és szétlőve látom a gyer­mekkorom óta ismert he­lyeket. Tombolnak a fasisz­Kenyérfejadag az ostromzár idején. völdözés A padlásról írok. együtt üljük meg, úgy, mint azelőtt. Türelmetlenül vá­rom, hogy mikor érkezel. Gondolom, hogy az olyan rokkantakat, mint te, nem engedik ki a frontra ... ... Nagy szerencsétlenség történt... Anyuka nem érte meg az újévet, a decemfyr 29-ről 30-ra virradó éjszaka végkimerülésben elhunyt. Átkozott fasiszták. A köny- nyek és a hisztéria nem se­gít. Rendíthetetlenül előre kell nézni. Még nagyon sok megpróbáltatás vár ránk. Ne aggódj értem, kemény va­gyok. Nem tört meg édes­anyám halála, az éhség, az állandó légitámadás. Ha szétverjük a német hordá­kat, újra együtt leszünk, s új, jobb életet kezdünk. Igen, ez hamarosan eljön. Csókol fiad, Zsorzsik.« Zaotzs Rozsgyesztvenszkij ál­ma nem teljesült. Egy nyugta­lan márciusi estén fölkapasz­kodott a háztetőre, s eltalálta egy bombarepesz. összeszedte minden erejét, lemászott a te­Tanya Szavicsjeva és naplója. ta emberevők. Türelmetle­nül várjuk, mikor vetik vissza őket, hogy hozzád utazhassunk a vologdai kórházba. Idehaza minden rendben van. Tegnap le­dobtam a padlásról két gyújtóbomba darabjait. ... Tegnap repeszbombá­kat dobtak a fasiszta repü­lőgépek a város központjára Bombázáskor a földszinten tartózkodtam. A légnyomás a falhoz vágott. Kutyaba­jom. A ház is egyben van. A viszontlátásra. ... Megkaptam a novem­ber hetediki leveledet. Írod, hogy zsemlét ettetek az ün­nep alkalmából. Mi három olajpogácsából sütött le­pényt, két sült krumplit et­tünk, s ittunk rá egy pohár bort. Oda se neki. Remélem, hogy a következő ünnepet Az ÉM Betonelemgyártó Vállalat dombóvári telepe nehéz fizikai munkára keres férfi munkaerőt. A fölvételhez szükséges : személyazonossági igazolvány, munkakönyv, MIL-lap, egy hónap­nál nem régebbi keletű tanácsi igazolás, katonakönyv és tüdőröntgenlelet. Munkásszállásunk és üzemi konyhánk van (4298) tőről, elvonszolta magát az el­sősegélynyújtó helyre. »Meg­sebesültem ...« — mondta. S most abban a lakásban vagyunk, ahonnan a bátor út­törő a leveleket írta, ahonnan a ház harci figyelőhelyére in­dult. — Egy napot késtem — em­lékezik vissza Jevgenyij Pet- rovics Rozsgyesztvenszkij. — Alig engedtek el a kórházból, csak nagy üggyel-bajjal sike­rült bejutnom a városba. Elő­ző este temették el Zsorzsot a hősök közös sírjába. A gyerekek gyújtóbombákat oltottak, levelet kézbesítettek, meglátogatták a legyengülte- ket, vizet hordtak, elfogták a kémeket, s iskolába jártak, akárcsak a háború előtt. Potyomkin közoktatásügyi népbiztos nem akarta elhinni, amikor értesült róla, hogy 1942 tavaszán képesítő vizsgákat tartanak Leningrádban. El­küldte a Közoktatásügyi Nép­biztosság kollégiumának egyik tagját az ostromlott városba. A tizedik osztályosok csakugyan vizsgáztak. Géppel írt meghívó. A vég­zős Ligyija Dmitrijevna Va- sziljeva nevére szól. Négyszáz fiú és lány gyűlt össze ezen a júniusi estén a nyári szín­házban, hogy részt vegyen a hagyományos estélyen. Két­százötvenen beiratkoztak a 2. számú Örv--tudományi Inté­zetbe. Ez volt akkor a város egyetlen felsőfokú iskolája. Ligyija Vasziljeva ma már az orvostudományok kandidátusa. A múzeumban őrzik Tanya Szavicsjeva apró. betűrendes noteszát. Kilenc bejegyzés van benne. Az utolsó az M betű­nél. »Mind meghaltak.« Az egész szovjet haza, a föld sok millió lakója lelkesen figyelte a Néva-parti város vé­dőinek harcát, s meghajtotta fejét hősi tettük előtt, »Az Amerikai Egyesült Államok népei nevében örökre emlékezetembe zá­rom Leningrad városát. Hős katonáit, hű férfiait, asszo­nyait és gyerekeit. A beto­lakodók elzárták őket né­püktől, az állandó bombázás, a hideg, az éhség, a betegség kimondhatatlan szenvedést zúdított rájuk, mégis meg­védtek szeretett városukat...« Franklin D. Roosevelt írta alá azt az okmányt, amelyből ezek a sorok valóle. ... Ezer meg ezer ember jár­ja a Névára néző épület ter­meit. Leningrád eposzának ereklyéit állították ki a szigo- ú múzeumi tárlókban. Ezek a gyak mindig megdobogtat- ,k az emberek szívét. A láto­gatók elolvassák a naplókat, az iskolai füzetbe rótt sorokat, a plakátok riadóztató sorait, a körülzárt városban nyomott milliós példányszámú könyvek fejezeteit; meghallgatják le­mezről Vszevolod Visnyevsz- kij szenvedélyes és közvetlen hangját; megnézik a diorámá­kon és maketteken, milyen volt az utcák és a városkapuk képe az ostromzár idején; meg­bámulják a repülősök és mes­terlövészek, tábornokok és népfelkelők fényképeit; sokáig tanulmányozzák a Ladoga-tó jegét tartósító készüléket és az 1944. január 22-én a város egyik utcájában robbant utol­só ellenséges lövedék repeszét. A hősies védelemről tanús­kodó ereklyék méltó helyre ke­rültek a Leningrád Története Múzeum tizenkét termében. Az Ogonyok című heti­lapból fordította: L. G. Művelődéi CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Este 7 órakor: Lili bárónő. Arany-bérlet. VÖRÖS CSILLLAG FIMSZlNHAZ Egy ember, aki nincs. Szé­lesvásznú magyar bűnügyi film. 10 éven aluliaknak nem ajánlott. Előadások kezdete 5, 7 és 9 órakor. (Március 1-ig.) SZABAD IFJÜSAG FILMSZÍNHÁZ A négy szerzetes. Széles­vásznú olasz film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Előadások kezdete 4, 6 és 8 órakor. (Március 1-ig.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom