Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-20 / 42. szám

n MSZMP MEGVEt BIZOTTSÁG A ÉS A MEGYE! TANACS LAPJ A Fiókkönyvtár" az alvégen Sötétbarna szemű, sovány- fiatalember. Szenvedélye a könyv, a szépirodalom, a ta­nulás és a muzsika. Az Ál­lami Biztosító helyi megbí­zottja — és községi könyvtá­ros. Szabad idejében behúzó­dik kis birodalmába, rendez­geti a köteteket, olvasgat. A kölcsönzési napokon sokan fölkeresik, gyerekek is, fel­nőttek is. Jól ismeri olvasói­nak érdeklődési körét, ízlé­sét, mindenkihez van egy-két közvetlen szava, s aki ráhall­gat, nem bánja meg. Mégsem ezek a tulajdonságok csigáz- ták föl érdeklődésemet irán­ta. Valami más, valami több ennél... — Ügy hallottuk, hogy »maszek« fiókkönyvtárat nyi­tott. — Olyasfélét — mondja halkan, s hozzáteszi, hogy ez tulajdonképpen nem olyan »nagy valami«. Mint ahogy tényleg nem az, mégis szót érdemel. — Ügy vettem észre, hogy sokan, ha nem állnak is ha­dilábon az olvasással, de va­lahogy restellnek eljönni a falu túlsó végéről. Főleg az idősebbek. Gondoltam egyet — én is arra lakom —, és ha­zavittem harminc-negyven kötetet. A könyvekkel azután bekopogtam először az utca­beliekhez, a szomszédokhoz. Nem utasítottak el, spt be­iratkoztak olvasónak. ' Haza­vittem a kartotékokat, a törzslapokat is, így állandóan tudom, mikor jár le a köl­csönzésük. Ha találkozom az erre lakó olvasókkal, érdeklő­döm, vagy fölkeresem őket, elmegyek egy-két helyre es­ténként. Így elértem, hogy az G yalogosok cIom \y ben ? A barna színű, T betűvel jelzett Moszkvics csak az utolsó pillanatban tudott megállni a József Attila Köny­vesbolt .és a Corso Cukrászda közötti gyalogátkelőhely előtt, olyan váratlanul lépett le az úttestre két férfi. Bizonytalankodtak. Az egyik menni akart, a másik meg­várni, amíg az autó továbbhajt. — Gyere — hívta társa. Ez kijelölt gyalogátkelőhely, itt nekünk van előnyünk! Igaza volt-e ennek a férfinak? Vajon kinek van előnye a kijelölt gyalogátkelőhelyeknél: a járókelőknek vagy pedig a gépjárműnek? E kérdésben elég nagy a bizonytalanság — állapí­totta meg a Belügyminisztérium Közlekedési Főosztályá­nak vezetője is. A gépjárművezetők nem ismerik, illet­ve nem alkalmazzák helyesen a gyalogátkelőhelyekre vo­natkozó közlekedési szabályokat. Sokan, bár látják, hogy az úttest tele van emberekkel, nem csökkentik jármű- ( vük sebességét. Elvárják, hogy a gyalogosok adjanak ne­kik utat. Mások viszont megállítják kocsijukat — ők vannak kevesebben —. s udvariasan engedik áthaladni a járókelőket. A KRESZ a gyalogosok kizárólagos előnyét csak az úgynevezett különleges, sárga lámpával ellátott átkelő-. helyeknél biztosítja, ilyen azonban Kaposváron nincs. A kijelölt gyalogátkelőhelyeknek — amilyenek nálunk is vannak — az a szerepük, hogy szabályozzák a gyalogo­sok áthaladását a forgalmas utakon. Hogy itt menjenek egyik oldalról a másikra, s ne ott. ahol kedvük tartja. S figyelmeztetés a gépjárművezetőknek is: itt gyalogát­kelőhely van, nagyobb gonddal, óvatosan vezessenek. Az országos közlekedési hatóságok véleménye sze­rint meg kell változtatni a gyalogátkelőhelyekre érvé­nyes szabályokat. Sokkal jobban biztosítja majd a járó­kelők testi épségének megóvását, ha a gyalogátkelőhe­lyeknél előnyben részesülnek a gépjárművekkel szemben. Ez azonban még csak terv. Addig, amíg az új sza­bály életbe nem lép, mindkét részről nagy figyelemre és óvatosságra van szükség. Ha azt látják a gyalogosok, hogy jármű közeledik, ne lépjenek elébe, engedjék el­haladni. A járművezetők pedig, ha azt látják, hogy a gyalogos az átkelőhelyen halad, ne restelljék kocsijukat megállítani. Szalai László GAZDÁT CSERÉDNEK AZ EDNYŰTT BÚTOROK Naponta találkozunk bútor­szállító autókkal, kocsikkal a városban. Szobabútor, konyha­fölszerelés talál gazdára, szin­te bútorvásárlási láz van mos­tanában. Még az idős házaspá­rok között is akad, aki kicseré­li megszokott, divatjamúlt bútorait modernre, újra. De mi történjék a régivel? Átveszi a Bizományi Áruház. Mert nemcsak az Iparcikk-kis­kereskedelmi Vállalat bútor­üzlete bonyolít le jelentős for­galmat, hanem a Bizományi Áruház is. A bútorárusítás mintegy százezer forintot hoz az áruháznak. A »bútorraktár« egyetlen kis szűk helyiség a felvevőhelyen. Nagy a zsúfoltság; lassan úgy járnak, hogy ha egy szekrényt még be akarnak hozni, akkor három másikat ki kell vinni. — Sajnos, ilyen rossz körül­mények között vagyunk kény­telenek dolgozni — mondja Hamar Kálmán becsüs, a »bú­torfront« irányítója. — Megfe­lelő helyiséggel négyszeresére emelhetnénk a forgalmat. Éppen üzletkötés közben za­vartam meg. Az Enyingi Álla­mi Gazdaságnak ad el mintegy 47 000- forint értékű bútort a Béke Szálló kiselejtezett da­rabjaiból. — Mi található jelenleg a raktárban? — Egy sötét hálószoba-, egy ' onyhabútor, két festett szek­rény, két ágy. Nagy a kínálat, de nincs helyünk. Sok mindenre kell ügyelnie a becsüsnek. Legyen komplett bútor, de legyen darab is; le­gyen drágább is, olcsóbb is; ta­láljon a vásárló világosat, ta­láljon sötétet, hisz ahány vevő, annyi kívánság, nehéz minden­igényt kielégíteni. Amikor arról kérdezgetem, hogy van-e remény, lehetőség az áruház bővítésére, csügged­ten legyint. — Nem törődik velünk a ta­nács, mivel országos vállalat vagyunk budapesti központtal. Pedig éppúgy a lakosságot szolgáljuk, mint bármelyik másik üzlet... — Hallottam, hogy OTP hi­tellevélre is vásárolhatnak az áruházban bútort. — Október óta már körülbe­lül tíz hálót éá kombinált sze- bát adtunk el. Kétezer forin­ton felül lehet OTP hitellevél­re vásárolni nálunk, kétezertől háromezerig hathavi, három­ezertől . ötezerig tizenkét havi, ötezren felül tizennyolc havi részletre. Élnek is ezzel a lehe­tőséggel a vásárlók. Egy asszony lép be, konyha­bútort keres. Mögötte egy má­sik, szekrényt ajánl eladásra. Ide is hozatta már az üzlet elé. A becsüs nem ér rá tovább. Búcsúzóul ennyit mond még: — Azért jó lenne, ha segíte­ne rajtunk a tanács .. . S. M. Önrablás? Los Angeles (AFP, Reuter, AP). Ifjabb Frank Sinatra, az is­mert amerikai énekes fia, akinek elrablása decemberben nagy port vert fel, kedden Los Angelesből New York-on át európai vendégszereplésre indult. Elrablóinak védőügy­védjei tiltakozást jelentettek be az ifjabb Sinatra távozása ellen azon az alapon, hogy a fiatal énekes propagandacél­ból saját maga, rendezte meg elrablását. A FEHÉR HÁZ HEGEIRE erre lakók is állandóan ol­vasnak, kölcsönöznek... — Milyen könyvtári propa­gandamunkát végez ezenkí­vül? — Főleg a könyvkiállításo­kat szeretem ismeretterjesz­téskor. Vagy irodalmi estet rendezünk, mint tavaly, ami­kor Móra Ferencet ismertet­tem diavetítéssel egybekötve. — Miért éppen Mórát? Hi­szen tavaly nem volt kerek évfordulója? — Kedvenc íróm. És sze­retném, ha mások is, minél többen megismernék. Ez Mó­ra esetében nem is nehéz. Már az előadás után kiköl­csönözték összes kiállított könyvét — Mit tapasztalt, kiket ol­vasnák szívesen a mai ma­gyar szerzők közül? — Mesterházi Lajos, Szil­vása Lajos, Illés Béla, Illyés Gyula, Passuth László és né­hány fiatal költő, prózaíró műveit keresik leginkább. Az a tervem, hogy ha lezajlanak az ismeretterjesztő előadások, költők műveiből irodalmi es­tet rendezünk. Ma már a község lakossá­gának mintegy 24 százaléka beiratkozott és rendszeres könyvtári olvasó. S ebben nem kis része van Dégi Zol­tán ordacsehi könyvtáros »maszek« fiókkönyvtárának a falu túlsó végén. Ez a fiatalember a mező- gazdasági technikum IV. osz­tályát végzi levelező hallgató­ként. Ha levizsgázik, a mező- gazdasági termelőmunkában találja meg hivatását, kenye­rét. De biztosan nem lesz hűtlen másik szenvedélyéhez, a szépirodalom népszerűsíté­séhez sem. Bár sok követője akadna majd kollégái körében! Wallinger Endre Néhány nappal Washing­tonba költözése után házá­nak kertjében a fekete férfi éppen a fűnyíró géppel fog­lalatoskodott, amikor egy fe­hér úrvezető hirtelen féke­zett, és kiszólt neki a kocsi ablakán; — Hé, fiú, mit kapsz te itt a fűnyírásért? A már kopaszodó »fiú«, a szálfatermetű néger férfi kö­zelebb lépett a kocsihoz, az­tán minden szót külön tagol­va mondta: — A ház úrnője megenge­di, hogy vele éljek, vilá­gos?! ... A 38 éves Carl Thomas Rowan volt ez a néger férfi, akit most az Egyesült Álla­mok legfőbb propaganda­szervének; az Amerika Hangját, és a tájékoztató irodák, könyvtárak, filmköl­csönzők egész hálózatát fenntartó U. S. Information Agencynek az élére 'állíta­nak az egészségi okokból tá­vozó Ed Murrow utódjául. Ez a kis epizód a fehér úr­vezetővel nemcsak arra utal, hogy Rowan »kemény fiú«, hanem arra is, hogy a körül­mények, amelyeknek köze­pette Washingtonban dol­gozni fog, ugyancsak kemé­nyek a magafajta néger szá­mára. Carl T. Rowan eddig is afféle »mutatványszám« volt: díjnyertes újságíró, tá­jékoztatási ügyekkel foglal­kozó külügyi államtitkár-he­lyettes, hiajd helsinki ame­rikai nagykövet — jeléiül annak, hogy a négerek ké­pességei semmivel sem alább valóak, mint a fehére­ké, de jeléül annak is, hogy az amerikai vezetés szüksé­gét érzi néhány magasabb polcra állított néger hivatal­noknak, hadd lássa a világ, hogy... ... Hogy most már egy né­ger még a Nemzetbiztonsági Tanács, az amerikai kormá­nyon belüli szűkebb és bi­zalmas kabinet ülésein is részt vehet. Mert az USIA mindenkori főnöke, ha nem is tagja az amerikai Nem­zetbiztonsági Tanácsnak, az üléseken hivatalból jelen le­het. Az amerikai sajtó jelenté­seiből ítélve Rowan jelölé­sével Washington két legyet üt egy csapásra. Az USIA új vezetője ugyanis nemcsak a bevezetőben említett fehér úrvezetővel volt »kemény fiú«, hanem — államtitkár­helyettes korában — a sajtó képviselőivel is. ö volt az, aki a dél-vietnami amerikai t'sztviselőknek kiadta az ukázt: »Újságírókat tilos olyan hadműveleti akciók színhelyére szállítani vagy engedni, amelyek nem kívá­natos riportok megjelenésé­re vezethetnek.« Márpedig ilyen területek ma is akad­nak az amerikai politika igen tágan értelmezett »ér­dekszférájában«, Dél-Viet- namban és másutt is. Más­részt az amerikai vezetés alig titkolt reménye, hogy Rowan néger volta »áram- vonalasítja« az amerikai propagandát az afroázsiai népek irányában is, amelyek érthető aggodalommal figye­lik az Egyesült Államokban a négerkérdésben uralkodó állapotokat. De noha Ravan maga szintén színes bőrű s ráadásul »kemény fiú« is, nem tudjuk, mit válaszol, ha új hivatalában mellének sze­gezik majd a kérdést: — Hogyan történhetett, hogy Atlantában egy meghí­vott ENSZ vizsgáló bizott­ság távozása után a Ku Klux Klan által megkorbácsolt négereket a rendőrség még le is tartóztatta? ... Mert az, hogy a Fehér Ház a Nemzetbiztonsági Tanács ülésére is beengedi a »maga négerét«, örvendetes, ha részben propagandaokokból történik is. De a megnyugta­tó majd az lesz, ha az atlan­tai éttermekbe is beengedik a négereket. S. P. Poharat is adjak?... . . . kérdezi a kaposvári posta büféjének dolgozója, miközben a kert üdítőt a vásárló été teszi. S ba a vevő »-igényes-«, ad neki po­harat is. Sértő ez az »udvariasság«! So­kat beszélünk a kulturált keres­kedelemről, vendéglátásról, .és köz­ben akadnak, akik megkérdezik a vendégektől, hogy kérnek-e poha­rat, vagy üvegből fogyasztják-e ei a kért italt. Mi lenne vajon, ha a postabüfé dolgozójának példáját más is kö­vetné? Ha az éttermekben az üveg bor mellé csak akkor tennének poharat, ha külön kérnék a ven­dégek? Ezt nem kell megkérdez­ni, hanem tölteni és úgy átadni az italt a vendégnek. Ismét betörtek a kaposvári hangszerboltba Tavaly október 25-én éjszaka í kirakat törött üvegén keresztül is­mereten tettesek behatoltak a kaposvári hangszerboltba. Akkor 3500 forint értékű hangszert — gi­tárt, szájharmonikát, rumba tök öt és furulyát — vittek el. A beha­tolás igen könnyű volt, mert törött ablak gumiba volt ágyazva, és be lehetett nyomni. A betörés után a kirakatot vízüveggel meg­csinálták. Február 15-re virradóra mégis újból betörtek a hangszer­boltba. Ugyanazon a helyen, mint októberben, a tettesek bezúzták a kirakatot, és elvittek három íaa- gónarmonikát. A rendőrség nyomozást indított a tettesek kézre kerítésére. cA takantóito­Blaha néni takarítónő egyik vállalatnál. Reggel az ezekben a pasztaillatú, súroló- takarítónő ott állt a terem kö- ko- kefékkel telerakott helyiségek- zepén fekete ruhában. A vállá­rán megy dolgozni, hogy nyolc ben szoktak tartózkodni a ta- lat dolgozói sorra megölelték, órára minden irodát rendbe karítónők, amikor befejezik Olyan tisztelettel és megbecsü- tehessen. Én akkor szoktam a munkájukat. Öt azonban nem léssel tették ezt, olyan ünne- másik oldalamra fordulni, találtam, itt. pélyesen, mintha Blaha néni amikor ő elindul hazulról. Benyitottam néhány iroda- valamilyen nagy ember volna. Mindig sajnáltam. Nem azért, ba. Friss levegő csapott meg, A takarítónő sírt, s csak eny- mert korán kell kelnie, hanem amikor beléptem. Az asztalok nyit mondott: »Köszönöm, na- azért, mert takarító. Szegény ragyogtak, a szőnyegek tisztán gyón fáj, hogy el kell men- — gondoltam sokszor —, mi terültek szét a kifényesített nem.« öröme lehet neki abban, hogy parkettán. Az 6 keze nyoma! Ebben a pillanatban jöttem szemetet söpör, port törölget, — gondoltam. Mit kínlódha- rá, hogy mindeddig tévedtem, ablakot tisztít, fölmossa a fo- tott, míg így rendbe tette eze- Blaha néninek nem eddig volt lyosót! Hogy egy atomtudóst, két a helyiségeket! A szobák- vigasztalásra szüksége, hanem mérnököt, szakmunkást, ta- ban senkit sem találtam. A majd ezután lesz. nárt vagy hivatalnokot gyö- telefonok csengtek, a haliga- Elindultam a folyosón. A nyörködtet a munkája, azt ér- tót senki se vette föl... szobákban csengtek a telefo­tem. De hogy egy takarítónő Elindultam a folyosó túlsó nők. Beléptem az egyikbe, és örömét lelheti a szemét eltá- vége felé. A kultúrteremből fölvettem a hallgatót, volításában, azt nem tudtam hangokat hallottam. Oda men- — Mi van maguknál?! — elképzelni. tem. Tisztán értettem minden kiabált egy férfi. — Miért Sohasem panaszkodott. Ezt szót: nem veszik föl a hallgatót? annak tulajdonítottam, hogy — Most elköszönünk Blaha — A takarítónő miatt — szerény, halk szavú asszony. Ö nénitől — mondta egy férfi. — mondtam. mindig mindenbe bele szokott Fájó szívvel válunk meg a mi — Hát ez nem rossz! Ki az törődni. Tegnap reggel elhatá- szeretett takarítónőnktől, aki a takarítónő, hogy megállhat roztarn, hogy elmegyek a vál- tizenöt esztendeig dolgozott miatta a munka? — kérdezte lalathoz, és megnézem munka vállalatunknál. Neki a takarí- gúnyosan. közben. Pia nagyon szomorú tás nemcsak kenyérkereseti — Nyugdíjba megy lesz, megpróbálom megvigasz- forrás, hanem hivatás is volt. mondtam —, most búcsúztat­talak Valamivel későbben kelt, Szeretetünk jeléül átadjuk a ják. Miatta tizenöt év alatt mint máskor. Arra gondoltam, vállalat ajándékát. Most, hogy nem állt meg niég a munka, hogy talán elaludt, pedig ez nyugdíjba megy, kérjük, gon- Csak most, először — és utol- még sohasem történt meg vele. doljon ránk ezután is olyan jára. Nyolc óra körül járt az idő. szeretettel és megbecsüléssel, — Bocsánat — mondta a amikor beléptem a vállalat mint amilyennel nti fogunk rá férfi aztán csöndben letet- kapuján. A félreeső zugok fe- emlékezni, te a hallgatót... IS indultam. Néhány percig Beljebb nyomtam az ajtót. A Sz. N. mzsoizOK Diagnózis Egy gyerek kérdezte a nagy tisztségben levő ha­lottkémtől: — Esván bá, ke mirül tuggya, hogy a halott, az halott? — Mirül, ecsém? Hát on- ran, hogy rénak a roko- nyok... Szünet Az apa tanulmányi sza­badságon van, izzad. Reggel munkába indul a család: dolgozik az asszony; a na­gyobbik fiúnak az iskola, a kisebbiknek az óvoda a »munkahelye«. Karcsika in­dulás előtt végigméri mele­gítőbe öltözött apukáját, s felelősségre vonó hangon megkérdezi: — Apu, te nem mész dol­gozni? — Nem, kisfiam, én itt­hon maradok... — Hű, de jó neked, ná­latok szünet van? ... Fej trágyázás (Balogh Bertalan rajza) * * * A járdán egy középkorú asszony kerékpározik. A szolgálatos rendőr mármesz- sziről föltartja a kezét, megállást parancsol: — Kérem, ön szabálytala­nul közlekedik — mondja szigorúan. Az asszony há­pog, szóhoz próbál jutni: — De Pista, az istenért... hiszen a feleséged vagyok. — Ne vitatkozzon az elv­társnő, szolgálatban vagyok. Szabad az igazolványt? És megbüntetik ötven fo­rintra. Amikor jön a pa­pír, éppen otthon van a férj. S az asszony rá támad: — Most itt van, edd meg, amit főztél... S a férj — szolgálaton kívül — szó nélkül a zse­bébe nyúl... * * * Az iskolaigazgató és a fűtő együtt utazott Kapos­várra. Amikor indultak vissza a járási székhelyre, az igazgató sok régi tanít­ványával találkozott az ál­lomáson. Egyiket elkísérte a vonatra, addig a másik a fűtővel beszélgetett: — Maga is ott tanít? Szemrebbenés nélkül vála­szol: — Igen. — Es tessék mondani: van már ott negyedik osztály? — Nem tudom, pedig már három éve ott fűtök... VVWS>WWSA<VS/>/WVWWW«VWVWWWW Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár* Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem érzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. In^ i: 25067. Index: 25067. észült a Somogy megyei Nyomda­ipa rí Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom