Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-18 / 40. szám

\ Kedd, 1964. február 18. SOMOGYI NÉPLAP Több mint 2000 hallgatója van a szakszervezetek politikai iskoláinak Az SZMT nagy gondot for­dít a szakszervezeti tagok po­litikai továbbképzésére. Az idén több mint kétezer hall­gatója van a politikai isko­láknak megyénkben. Megkér­tük Galambos Sándor elvtár­sat, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának kulturális, agitációs és propagandabizott­ságának vezetőjét, adjon vá­laszt néhány kérdésünkre. — Mi a célja a szakszerve­zeti politikai oktatásnak. — Elsősorban azok a dolgo­zók a szakszervezeti politi­kai iskolák hallgatói, akik ko­rábban semmilyen politikai képzésben nem vettek részt. Az iskola célja, hogy alapot adjon egy magasabb szintű politikai oktatásnak; hogy fölkeltse a dolgozók érdek­lődését népünk és a szocia­lista világrendszer gazdasági, politikai, kulturális eredmé­nyei iránt, s hogy megismer­tesse őket a szakszervezetek múltjával, jelenével és jövő­jével. Megyénkben 105 iskola­tagozat van: 39 első és 66 másodéves. — Mi az iskolák tananyaga? — Célunk az is, hogy meg­ismertessük a hallgatókat a marxizmus—leninizmus alap­jaival. Megtanítják őket ar­ra, hogyan értelmezzék he­lyesen a körülöttünk áramló élet kisebb-nagyobb esemé­Mi újság a somogyszobi földművesszövetkezetben ? (Tudósítónktól.) Tovább fejlődik a segesd— somogyszobi földművesszövet­kezet üzlethálózata. Nemrég vásároltak 70 000 forintért So- mogyszobon egy épületet, s azt presszóvá és önkiszolgáló élelmiszerbolttá alakítja át a szövetkezet építőbrigádja. Az új létesítmény 425 000 forintba került. A berendezés már meg­érkezett. * * * A sakvízellátás megjavítá­sára a szövetkezet korszerűsíti boüiási szikvízüzemét, és fel­újítja a segesdi üzemet is. Mindkét üzembe új gépel vá­sárolnak, * * * Eredményesen zárta a múlt évet a íöldművesszövetkezfet. Nyereségterv ükét 622 000 fo­rinttal 124,7 százalékra telje­sítették. A szövetkezet dolgo­zói így kétheti fizetésüknek megfelelő nyereségrészesedést kapnak. Az fmsz tagságának a vásárlások után' 35 000, a részjegyek után 16 000 forin­tot fizetnek. * * * Sikere van az fmsz szolgál­tatórészlegének. Rendszeresen kölcsönöznek edényeket, de viszik a falusiak Bolháson, Se- gesöen, Somogyszobon a mo­sógépet, a porszívót és a pad- lókefélőt is. A szolgáltatás a múlt évben 17 000 forintot ho­zott a szövetkezetnek. * * * A földművesszövetkezet még a múlt év decemberében két növényvédő társulást alakított 106 taggaL A társulás tagjai a háztáji és a szórvány gyümöl­csösökben végzik el a perme­tezést és egyéb védelmi mun­kákat. A gépek rendelkezésre állnak, a brigádok felkészül­tek az első tavaszi munkákra. nyeit. Ezenkívül többek kö­zött a magyar szakszerve­zetek XX. kongresszusáról, a szocializmus építésének kom­munista módszeréről, a né­pi-nemzeti egységről, az ér­dekvédelemről, a békés egy­más mellett élésről tartottak, illetve tartanak előadásokat és konzultációkat. Ebben a tanévben változtattunk az ok­tatás módszerén. Az előadó húszperces ismertető beveze­tőt tart, utána a hallgatók kötetlen beszélgetés során vi­tatják meg a témát. Érde­kessé és színessé teszi az ok­tatást, hogy a legtöbb elő­adáshoz diafilmet vetítenek. — Milyen témák érdekük leginkább a dolgozókat? — A legtöbb kérdés a né­pi-nemzeti egységről szóló előadásokon hangzott el. De nagy érdeklődéssel fogadták a KGST-ről hallottakat is. A gyarmati rendszer széthullá­sáról, a kommunizmusról és a békés egymás mellett élés politikájáról szóló témáknál is szép számmal kapcsolódtak be a beszélgetésbe. Munkaegység-számításra oktatják a somogybükkösdi brigád- és csapatvezetőket Riluper János, a somogy­bükkösdi Szabad Föld Terme­lőszövetkezet főagronómusa, mihelyt hazatért a balaton- boglári tanfolyamról, hozzáfo­gott az ott hallottak hasznosí­tásához. Hat előadásból álló sorozatot szervezett a brigád- és csapatvezetőknek, s a mun­kaegységszámításra oktatja őket Az első előadáson mintegy húszán vettek részt, és nem­csak vezetők, hanem munka­csapatokban dolgozó szövetke­zeti gazdák is érdeklődéssel hallgatták agronómusukat. Ezúttal a kenyérgabonáról és a kapásokról esett szó: nem­csak a munkáért járó egység kiszámítása, hanem ezeknek a növényeknek a termesztési el­járása is szerepelt az előadás­ban. A soron következő összejö­veteleken a korszerű állatte­nyésztésről és a helyes mun­kaszervezésről hangzik el majd előadás. Sor kerül a pre­mizálással kapcsolatos tudni­valók részletes ismertetésére is. A közelmúltban közgyűlé­sen döntöttek a somogybük- kösdiek arról, hogy milyen ösztönző módszereket alkal­maznak áz idén. A kukoricá­val kapcsolatos munkákért például csökkentett egységjó- váírásban részesülnek, és az össztermés meghatározott szá­zalékát kapják. . Hogy annak idején könnyebben eligazodja­nak a szövetkezeti gazdák, most a százalékszámítást is át- ismétlik. nevetett, ha valaki a hölgy ko- rát vagy szépségét firtatta. Aztán őt is elérte a végzete. Pártfogónőjével Linzben járt, ott látta meg Lulut... Még Pestről ismerte a Váci utcai eszpresszó divatos mixernőjét, a belvárosi aranyifjúság ked­vencét, s már Pesten megpró­bált udvarolni neki. De hiába rángatta elő a százasokat, hiá­ba öltözött a legdivatosabban, Lulu kinevette. Most itt van Linzben. Egyszer sikerült is vele találkoznia, de a lány most is olyan fölényes volt, mint Pesten. — Neked itt is olyan jól megy, hogy a régi barátaidat is lenézed? — kérdezte dühö­sen. — Ne tegezzen, nem va­gyunk olyan jóban! Ha honfi­társak vagyunk is, ez még nem jogosítja föl arra, hogy szem- telenkedjen ■— azzal sarkon fordult, s otthagyta a fiút. Andi nem adta fel a harcot. Nem bírt lemondani a lányról. Azt is kinyomozta, hogy egy magyar nő segítségével igen gazdag férfiak barátságát ke­resi és aratja le. Mindezen túl Lulu igyekezett megtarta­ni úrinő jellegét, sőt ha hozzá fordult egy hazulról érkezett, akinek itt legfeljebb csak lá­gersors jutott, szívesen nyúlt a pénztárcájába Andi bulldog módjára kö­vette. Mindig s mindenhonnan újított pénzt. Ezerféle munkál vállalt, ami nem volt fáradsá­gos, de jól jövedelmezett. Így ismerkedett meg Hirsch-Hi- mcssel, s az ő megbízásából hozta közelebb a társasághoz Szélest. Egyszer Linzben, reggél négy órakor a Duna partján sétált. A sors szeszélye Lulu- val sodorta össze. A lány — bár le volt törve — mégis csak annyit engedett meg, hogy egy fél órát együtt sétálhassanak és kizárólag Budapestről be­széljenek. Lulut akkor fogta el először az a láz, amelytől ké­sőbb annyit szenvedett: a hon­vágy. Ez a találkozás Andi erejét megkétszerezte. Mégiscsak enyém lesz ez a nő! Mikor megtudta, hogy Lulu most Salzburgban üdül, elhatározta, ezt az estét vele tölti, és en­nek érdekében kétezer schil- linggel akarta megvágni a ve­zérkart. A kocsi fékezett. Megérkez­tek. Ugyanebben a pillanatban állt meg a ház előtt egy másik autó is. Andi föllélegzett Ha Halmos M. Miksa, az ales pénzügyminisztere is most ér­kezik, akkor pedig semmi baj nincs, még nem késtek el. Halmos M. Miksa nagyon megváltozott. Akik egy évvel ezelőtt, Spiegelgassei gyer- mékruha-kereskedő korában találkoztak vele — természe­tesen a gumibugyik és a csör­gők mellett bármilyen nyugat­német vagy olasz csempész­áru vrl is foglalkozott —, rá sem ismertek volna. A nagy lóversenyveszteségek, az általa szervezett magyar disszidens futballcsapat felosztása, sze­relmi ügyeinek szerencsétlen alakulása, mindez lefogyasz­Késziil az esti iskolák tanterve A pedagógus-szakszervezet hatvan tanár, illetve tanító részvételével megyénkben is megvitatta a dolgozók általá­nos iskolája tantervének ter­vezetét. Több felszólaló bírál­ta az esti és levelező oktatás hiányosságait. Különösen a fi­zika- és a történelemórák szá­mát kevesellték, illetve a tan­anyag aránytalanságait kifo­gásolták. A vita jegyzőkönyvét eljuttatták az Országos Peda­gógiai Intézethez, hogy a töb­bi megye tapasztalataival együtt ezt is felhasználhassák á végleges tanterv kidolgozá­sakor. tolta, s az amúgy is szúrós szemű, vastagszemüveges, ko­pasz férfit még keményebbé tette. Nehéz hónapokon ment át. Bizony először ügynökölni próbált, míg végül össze nem hozta a sors vitéz Fadgyas Miklóssal. Az alezredes min­denre elszánt embereket kere­sett Bécsben a magyarok által megszállt eszpresszókban, de elsősorban a híres Tomi-Boby csárdában. Az egykori pesti zenészek magyar csárdát imi­táló lokálja nemcsak a külföl­diek, de a búsmagyarok talál­kozóhelye is volt. Fadgyasnak egy tiszttársa ajánlotta Halmost. Lehet, hogyha 1942-ben a Don part­ján találkoznak, az akkor még vezérkari százados gondolko­dás nélkül felköttette volna az egykori pesti kereskedő mun­kaszolgálatost. De az idő meg­változott. Vitéz Fadgyas Mik­lós is félretette fajvédő elveit, és a cél érdekében már senki­nek sem kérte az anyakönyvi kivonatát nagyszülőkig vissza­menőleg. Mivel Halmos ügyes volt és a pénzügyi gazdálko­dást is jobban értette, mint a kefefrizurás alezredes, így a »huszonnégyes« fedőnév alatt dolgozó központ pénzügyi ve­zetője lett. Halmos ismét megtalálta ön­magát. Járása rugalmassá vált, de a pénzt nem szórta már. Vigyázott az amiktől kapott dollárokra, s még jobban ar­ra, hogy minél több kerüljön az ő csekkszámlájára. Modora Ünnep Bányán AMIKOR AZ ERDÉSZET KÉTLOVAS KOCSIJÁN Bá­nya felé haladunk, önkéntele­nül is a villanyoszlopokat ke­resem: a meghívás ugyanis vjllanyavatóra szól. Bent a faluban — mit, falu!, lakott hely a hivatalos neve, és még a legújabb térképen sem sze­repel — az első ház előtt ott magasodik az oszlop, szép fé­nyesen mosolyog a villanykör­te, a nap meg szinte szikráz- tatjé) a távolba tűnő vezetéket. Csönd van. Mintha ünnep volna. Vagy tán az is? Nem piros betűs naptári, csak egy­szerű helyi ünnep. A villany megérkezésének ürömére. Az iskola udvarán televí­zióantenna ágaskodik, bent az egy szem tanteremben meg va­donatúj Alba Regia fogadja a belépőt. Már ez is ’/an. A fénnyel együtt érkezett. — Kedden már kipróbáltuk. A villanyszerelők bekapcsol­ták az áramot, és aztán eljött a fél falu — mondja Horváth János tanító, miközben széltől és hidegtől pirosra csípett ar­com igyekszem melengetni konyhájukban. A nyolcvanhat éves Papp István bácsi meg a hasonló korú Danes néni is ott volt a tv-nézésen. Bojtor Józsi bácsi csodálkozott erősen, hogy az a kép honnan jön ide, s ho­gyan mozog a szája abban a ládában az embernek.. Megmosolyogtató naívság? Bányán nem. Ismerni kell a környezetet, az elmaradottsá­got. Mert néhányan még vil­lanyt sem láttak életükben, nem hogy televíziót. És hiába olvastak róla az újságban, ha nem tudták elképzelni, hogy milyen az. NAGYON MEGMARADT BENNEM EGY KÉP, egy je­lenét. A tanítóék lakásában. A petróleumlámpa, a szemet rongáló, de fényt, világossá­got adó petróleumlámpa még ott volt a konyhaszek­rény tetején, de előtte már üresen kongott a véletlenül megrúgott kanna. Nem lesz rájuk szükség többet. S a töb­bi lámpára meg pipicsre sem. Az esti iskola tizennyolc öreg­diákjára három nagy opálbura szórja majd a fényt, a színját­szók világos kultúrteremben próbálhatnak, és ott a tv is. A sokat jelentő televízió. Beszélgetés közben ' benyit egy öreg ember az ajtón. A 75 éves Varga Sándor bácsi tyúkot hozott az ünnepre. — A szomszédba vigye, Sándor bátyám, ott gyűjtik... Mert az emberek közös ün­nepet terveznek, közös ebéd­del, közös beszélgetéssel, este a régi volt. Nem kért: utasí­tott. Segített az emberek beT szervezésénél és ezért az alez­redes külön meg is dicsérte. Együtt mentek fel a lépcsőn, hármasban. Széles igyekezett ( Halmos mellé sodródni. — Emlékszik még, kedves i Halmos úr, mikor az ügetőn, a i sajtópáholyban ... Pesten... Hajaj ... Rég volt... — Rég... és elmúlt — sző- , gezte le határozottan Halmos. < Egyáltalán nem volt ínyére, i hogy Széles a pesti dolgokra < szeretné emlékeztetni. Megérkeztek. Míg Halmos1 egy percré bement Fadgyas-1 hoz, azalatt mindenki elfoglal-1 ta helyét a nagy teremben.< Széles, szokás szerint gyorsan' megszámolta hányán vannak. Ezt még főszerkesztő korában* szokta meg, hogy valamivel* agyonüsse az időt. Tizenöten* voltak. Fadgyas jobbjára Hal­mos került. S mielőtt az alez-1 redes megnyitotta a megbeszé- 1 lést, először a kopasz, szivaros, j egykori kereskedőre nézett. — Nagyon döcögnek a dől- * gok — kezdte Fadgyas, aztán egyre szigorúbb hangon foly-, tatta és sorolta a hibákat — • • • nézzék meg őket odaát,, talpraálltak, építkeznek, hely-, reállították á romokat, mi pe-, dig itt csak ülünk, vitatkozunk < és várjuk hova gurul a dollár? < Hát ebből elég volt. Minket i nem azért fizetnek — kemé­nyen az asztal lapjára koppan­tott ceruzájával, s most már i úgy beszélt, mintha napipa­rancsot olvasna. (Folytatjuk.) meg színdarabbal és tánccal. Reggelig. Az első napon nem akarják leoltani a lámpát, csak ha már megvirradt. Mondom a tanítónak, hogy nézzük meg a sütő-főző asz- szonyokat, sikerül-e megbir­kózniuk a sok vén tyúkkal. Mert ők is nevetik ám, hogy ó gazdasszonyok, úgy látszik, legöregebb aprójószágaikat ad­ták a közösbe. — Összeadtuk, összeadtuk, ele minek? Úgysem jönnek el a fejesek Bányára... Az isten háta mögé... — zsörtölődnek közben a menyecskék, de azért szaporán tépik a tollat a ba­romfiakról. Magamban nagyon izgulok: most az egyszer jöjjenek el a »fejesek«, mert igaz, hogy tá­vol esik Bánya a jó úttól, de azért itt is élnek emberek. És mától már nem is akárhogyan. Jöjjenek el, mert nagyon vár­ják őket. Délfelé már nagy a sürgés­forgás. Az iskola mögött ma­gas oszlopot állítanak fel, a tv-antennát költöztetik végle­ges helyére; kislányok és kis­fiúk széket cipelnek, meg tep­sit hordanak; a kultúrterem­ben már duruzsol a kályha. — Ég a. villany! — kiált fel valaki az utcán. — Nézzétek! ÉG A VILLANY. Fénye elvész a nappali világosság­ban. De ég. Kérdezem a szerelőket, hogy ki volt a »tettes«, ki kapcsolta be az áramot. Bogdán Ottó vezető körzet­szerelő jelentkezik. — Most már mindig égni fog. De ha megírja, írjon arról is, hogy jó lenne a hazakkal is végezni minél előbb. Ad­jon az anyagosztály csatlako­zókat, aztán mi megcsináljuk hamar. Terepjáró autó áll meg a kultúrterem előtt. Mégis el­jöttek! Dr. Takács István, a járási pártbizottság első titká­ra meg Csele József járási ta­nácselnök száll ki a kocsiból. Hát mégse isten háta mögötti hely ez a Bánya! — Az utat, azt kellene meg­pendíteni előttük — mondja valaki, és Méneséit bácsi ke­resetlen szavakkal vállalkozik is rá az ünnepi ebéd előtti vá­rakozás közben. — Van már telefonunk, most villanyt is kaptunk. De út is jó lenne nagyon, mert így ősz­től' tavaszig... — és mondja szaporán, okosan a szót. KÉSŐ ESTE VAN, amikor elindulunk Bányáról. A terep­járó autó befogadott engem is, így a két vezetőtől megkérdez­hetem az út ügyét. — Kap Bánya utal? — Az FM a már bejelentett igényeken felül még négymil­lió forintot biztosított építés­re azzal a kikötéssel, hogy csak a Zselicségben lehet felhasz­nálni — mondja a párttitkár. — És ebből lehetne utat csinálni? — Azt mondták, szerezzünk kapacitást... El sem hinnék ezek az emberek, ha megkezd dődnék a mérés ... — Azt hiszem, föl kell majd mennem Pestre — szólal meg a vb-elnök. — Beszélek ott ezekről a dolgokról... Az autó nagy zökkenőkkel kijut az erdészet kövesútjára. A távolban fények világíta­nak. Bánya villanyt kapott. Polesz György Meghívták az ipartelepí­tési tanácskozásra Bökölődő Józsefet, a minden lében ka­nál vállalati előadót is. Rég­óta várt már az alkalomra Bökölődő, hogy úgy isten- igazából beolvashasson a mi­nisztériumoknak a vidéki ipartelepítés lassúsága miatt. Amikor a meghívót elol­vasta, rögtön látta: itt van a nagy alkalom, hogy szóhoz jusson. Ügy gondolta, hogy a miniszterhelyettes közelé­ben foglal majd helyet, s a magas rangú vendég felé for­dulva, minden 'szónak kellő nyomatéket adva mondja majd el: a minisztérium ígé­ri, hogy kitelepíti Pestről ezt meg azt az üzemet vi­dékre, de ígéretét nem vált­ja valóra. Nyíltan meg fog­ja mondani: annak, hogy az ipartelepítés akadozik, nem az a fő oka. hogy a pestiek ragaszkodnak üzemeikhez, hanem az, hogy a miniszté­riumok felelős beosztású dolgozói kényelmesek, fél­nek a problémáktól. , Fél tizenegykor a tanács­kozás vezetője bejelentette, hogy Kékessi János után Bökölődő József fog felszó­lalni. Bökölődő megköszörülte a torkát. Igaz — gondolta —, még legalább tíz perc eltelik addig, míg szóhoz juthat, de hát a torkot, amely ily nagy igazságokat fog hamarosan eldörögni a tisztelt értekez­let előtt, készenlétben kell tartani. Eddig minden na­gyon szépen alakul, minden úgy megy, ahogy elképzelte — állapította meg elégedet­ten mosolyogva. A következő pillanatban azonban ráfagyott arcára a mosoly. A nevét hallotta. Kékessi emlegette. Jobban odafigyelt, s minden szót megjegyzett. — En egyetértek azz$l, elvtársak — hangsúlyozta Kékessi —, hogy a miniszté­riumok nem mindig fejlesz­tik olyan ütemben a váro­sunkba telepített üzemeket, ahogyan kellene. Az is igq.z, hogy néha nem váltják be ígéretüket, ilyen vagy olyan ' nehézségekre hivatkoznak. De kérdem: vajon mi itt lent mindent megteszünk-e? Azt hiszem, nem. Itt például a gyereksapkagyár- tó üzemnek az ügye. Most lehetőség volna arra, hogy bővítsük. Csupán egy-két la­kót i kellene az üzem környé­kéről elköltöztetni ahhoz, hogy ötven vagy száz nőt ve­hessenek fel dolgozni. Bökö- lődö kartársat bízták meg azzal, hogy gondoskodjon a lakók elköltöztetéséről. Meg is ígérte, hogy megoldja a problémát, ígéretét azonban nem váltotta valóra. Ügy ér­zem, mi sokszor nagyon nagy jelentőséget tulajdoní­tunk annak, ha egy Buda­pestről letelepített profillal növelni tudjuk a munkások számát, de nem becsüljük eléggé a meglevő üzemeink nagyobbításával ' kínálkozó jóval kedvezőbb lehetősége­ket. Bökölődő kartársat el kell hogy marasztaljam azért a lagymatag ... Bökölődő ekkor csöndben felállt, s mélyen lehajolva a széksorok között kiosont a teremből. — Bökölődő kartárs követ­kezik szólásra — mondta a tanácskozás vezetője. — Kiment, nem jól érzi magát, nagyon náthás — mondta valaki. — Náthás a csudái! — súg­ta oda szomszédjának az egyik részvevő. — Szégyelli m,agát, s talán izgalmában lett rosszul. — Csakhogy végre beol­vastak neki — mondta a másik. — Most legalább majd megy annak a gyerek- sapkaüsemnek a fejlesztése. — Nehogy azt hidd — kont­rázott az első. — Két hétig tart, míg kiheveri ezt a rosszullétet, újabb két hé­tig védelmezni fogja a kü­lönféle igazoló jelentések­ben önmagát. — Az Vegföljebb négy hét. Nem olyan nagy idő ... — Az igaz — mondta az első. — De akkor már az üzem bővítésére nem lesz építőipari kapacitás. Szegedi Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom