Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-18 / 40. szám
SOMOGV1 NÉPLAP ' ■ 2 Kedd, 1984. február 18. Kritikus fordu a ciprusi helyset Makariosz rádióbeszéde — Összeült a Biztonsági Tanács Nicosia (TASZSZ). Makariosz érsek vasárnap késő este rádióbeszédet intézett a néphez, amelyben hangsúlyozta, hogy ezekben a felelősségteljes órákban, dől el Ciprus jövője. — Országunkat két veszély fenyegeti — mondotta az elnök —, a külföldi intervenció és a belső összeütközések ki- újulásának veszélye. — Az országon belüli összetűzésekről szólva az elnök rámutatott, hogy ezek a nyílt külföldi beavatkozás következményei. »Szilárd meggyőződésem szerint semmiféle katonai erővel nem lehet megoldani belső problémáinkat, amíg a ciprusi görögök és törökök nem kapnak lehetőséget jóakaratuk és amaz óhajuk kinyilvánítására, hogy békében akarnak élni egyazon szigeten.« Ismeretes, hogy a terrorista cselekmények, a lövöldözések és fegyveres összeütközések egy török szélsőségesekből álló szűkkörű nacionalista szervezet tevékenységének következményei. Ezt a szervezetet angolok és amerikaiak uszítják és támogatják. »Ismét megerősítem — jelentette ki Makariosz —, hogy a görög fél helyre kívánja állítani a békét és a normális életet a szigeten. Együtt akarunk élni a törökökkel a kölcsönös megértés szellemében. Remélem, hogy török részről ugyancsak jóakaratot fognak tanúsítani. Ha azonban minden reménység ellenére a szélsőségesek továbbra is ragaszkodnak a sziget felosztásának külföldi terveihez, s ezeket erőszakkal próbálják megvalósítani, a legnagyobb határozottsággal nézünk a veszély elébe. Nem hátrálunk meg a fenyegetésekkel és nyomással szemben. Ciprus túlságosan kis ország ahhoz, hogy bárkit is fenyegethessen. Eléggé erős azonban ahhoz, hogy harcba szálljon igazságáért. Hisszük, hogy ebben a küzdelemben nem maradunk egyedül.« Befejezésül az elnök rámutatott: A ciprusiak, bár el vannak szánva a törvényes jogaikért folytatandó harcra, mélyen meg vannak győződve arról, hogy a nagyhatalmak, a Biztonsági Tanács tagjai nem engednek meg semmiféle támadást fiatal köztársaságuk ellen, és biztosítják a békét a szigeten. Támogatást kérünk e nemzetközi szervezettől országunk megvédéséhez, területi integritásának és sérthetetlenségének megőrzéséhez — mondotta befejezésül Makariosz. * * » MOSZKVA Az utóbbi napokban kritikus fordulóponthoz érkezett az események menete Ciprusban — állapítja meg J. Gavrilov a Pravda hétfői számának hasábjain. A szigetről érkező jelentések egyre nyugtalanítóbbak. Arról tanúskodnak, hogy a múlt hétvégén a NATO-országok végzetes lépésekre ragadtatták magukat a NATO-megszállás tervének a ciprusi kormánnyal való elfogadtatása érdekében. A cikkíró rámutat, hogy újabb híresztelések szerint Törökország támadásra készül, katonai előkészületek folynak Görögországban is, a 6. amerikai flotta pedig ismét közeledik a ciprusi partokhoz. * * • NEW YORK Kiprianu ciprusi külügyminiszter vasárnap este Londonból New Yorkba érkezett. »Azért jöttünk ide — mondotta újságírók előtt —, hogy kérjük az ENSZ Biztonsági Tanácsának segítségét az agressziós cselekedetek ellen annak megakadályozására, hogy a Cipru- -si' Köztársaság függetlenségét, területi jogait megsértsék.« Á miniszter hangsúlyozta, ha szükség van arra, hogy nemzetközi fegyveres erők tartózkodjanak Cipruson, akkor azoknak a Biztonsági Tanács ellenőrzése alatt kell lenniük, mert erre a célra a Biztonsági Tanács a megfelelő szerv. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn magyar idő szerint 21 órakor kezdte meg a ciprusi kérdés megvitatását, most másodszor azóta, hogy decemberben kirobbant a görög—török konfliktus. (MTI) Egyelőre nincs tűzszünet . a Szomáliái — etiópjai határon Addisz Abeba (MTI). Bár vasárnap délben hivatalosan életbe lépett a tűzszünet Etiópia és Szomália határán, a helyzet távolról sem nyugodt. A két állam kölcsönösen vádolja egymást: Etiópia Szomáliát, Szomália pedig Etiópiát a tűzszüneti parancs semmibevételével. Vasárnap este a Dar es Sa- laam-i értekezletről hazatért Jifru külügyminiszter kijelentette: »Az a tény, hogy a Szomáliái kormány vasárnap délután megsértette a tűzszüneti egyezményt, igen komoly helyzetet teremt. A kormány úgy döntött, újabb jegyzékekben tájékoztatja a helyzetről az Afrikai Egységszervezetet és az Egyesült Nemzetek Szervezetét. A nyilatkozat után Jifru fogadta az afrikai államok Addisz Abebában akkreditált nagyköveteit, és közölte, utasítást adtak az etiópiai csapatoknak, hogy Dolónál viszonozzák a tüzet. Az AFP vasárnap esti jelentése szerint a harc Dolo térségéből, amely Etiópia, Szomália és Kenya határának találkozásánál fekszik, az ellenségeskedés két-három másik térségre is átterjedt. Ismét bomba robbant Saigonban Saigonban vasárnap este ismét bomba robbant — ezúttal egy főleg amerikaiak látogat ta mozi előcsarnokában. A robbanás megrongálta az épületet, a több mint ötszáz néző közül két amerikai meghalt, majdnem ötvenen megsebesültek. A mozi bejáratánál tartózkodó amerikai katonák lövöldözni kezdtek, egy vietnamit agyonlőttek. Az Egyesült Államok saigo- ni nagykövetsége hétfőn bejelentette, szigorúbb biztonsági intézkedésekkel kívánja megvédeni a Dél-Vietnamban élő amerikaiakat. (MTI) TAKÁCS ISTVÁN KETTŐS (14) Kiderült, hogy régi ezredtársa volt. Felsóhajtott: »Jaj, de nehéz a helyzete egy titkárnőnek. Nem jókedvéből került ide, de hát most ennek is örülnie kell. Rendes fizetés, ruha, Salzburgban van és olyan kedvesek az amerikaiak ... ■— Belépett a belső szobába. Vitéz Fadgyas Miklós előtt az íróasztalon vaskos aktaköte- gek, körös-körül a falon, pedig az elmaradhatatlan térképek. Fadgyas kérdőn nézett titkárnőjére. Szúrós szemű, kerettelen szemüveges, kefefrizu- rás férfi volt, ordított róla, hogy nem érzi jól magát civilruhában. , A legjobb szabónál készített ruha is úgy lógott rajta, mintha nem rá szabták volna. — Keres valaki? — nézett föl. — Három férfi van itt, alezredes úrral szeretnének sürgősen beszélni. — Mifélék? — Parasztok. — Küldje el őket. — Nem hagyják magukat. — Most nincs időm. — Nagyon fontos dolgokat akarnak elmondani. — Dobja ki őket — aztán mikor Blanka kifelé tartott, Fadgyas utánaszólt —, nagyon büdösek? — Nem szagoltam őket. — Nem viccelünk, már megtanulhatta volna. Ha fontos, adok számukra tíz percet. — Röviden! — vezényelt Fadgyas, mikor a három ember már ott toporgott előtte. Ügy látszott, eléggé megszeppentek, végül a legfiatalabb megszólalt: — Azért jöttünk igazgató úr... — ... nem vagyok igazgató -*• vágott közbe Fadgyas —, alezredes vagyok, magyar királyi alezredes, s ha velem beszélnek, álljanak vigyázzba! A három ember megijedt, vigyázzba kapta magát. Fadgyas azonnal tovább vezényelt: — Pihenj! Halljuk! A legfiatalabb kezdett beszélni, akit társai egyszerűen Jecának hívtak. Senki sem tudta még abban a kis Győr melletti faluban sem, ahonnan egy csillagtalan éjszaka elindultak, hogy szerencsét próbáljanak a túlsó oldalon, hogy Jeca Jenőt vagy Jánost jelent. A szövetkezetben agronómus volt, csak Maros kartársnak hívták, aztán akik közelebb kerültek hozzá, lejecázták. Most egyre szenvedélyesebben folyt belőle a szó. Felelősséget érzett ezért a két emberért, hiszen ő biztatta fel őket a határátlépésre. S amikor hónapokig kallódtak különböző lágerekben, az ő kis német tudásának volt köszönhető, hogy a bajuszos egy takaros menyecskéhez került Linz mellett egy gazdaságba. A menyecske nagyon egyedül volt, mert az urát egy évre becsukták. Kétszer adta el ugyanazt a pár lovat... A bajuszos rendben tartotta a gazdaságot, meg a menyecskét, sőt még nekik is segített, de aztán hazajött a gazda és kezdődött a vándorlás élőiről. Az alezredes órájára nézett, unta már a szózuhatagot. Közbevágott: — ... Mikor bejöttek, tíz percet adtam. Ebből hat már letelt. Ügy látom, maguk ké- .regetők. Azok az idők már lejártak. Aki a szabad földön eddig nem tudott elhelyezkedni, az nem érdemli meg, hogy a nap rásüssön. 1958-at írunk. Nyár van, lassan két éve lesz az utolsó, csodálatos magyar felkelésnek! Én 1945 márciusa óta itt élek, szolgálom a hazát,.. Maguk, ezt nem értik! Tehát — hangja még keményebb lett — segély nincs ... Ha ez volt az a fontos, amit mondani akartak, elmehetnek! Papandreu alakít kormányt Görögországban Athén (MTI). A vasárnapi választások a görög demokratikus erők jelentős győzelmét hozták. A polgári Centrum Unió és az Egységes Demokratikus Baloldali Párt megszerezte a leadott szavazatok kétharmadát, és a novemberi választásokhoz képest a szavazatoknak majdnem tíz százalékát hódították el a minden haladó ellen vad harcot indító Nemzeti Radikális Unió és a vele szövetkezett úgynevezett haladó párt tiszavirág életű választási koalíciójától. A Centrum Unió megszerezte a többséget, és így Papandreu kedden vagy szerdán megalakíthatja kormányát. A szavazás vasárnap este ért véget, és egész éjjel dolgoztak a szavazatszedő bizottságok, valamint az eredményt ismertető sajtóközpont. A százalékos arányok kialakulása tulajdonképpen már az éjféltájt érkező részeredményektől kezdve világos volt. Éjszaka tett nyilatkozatában Papandreu kijelentette, hogy az eredmények teljesen igazolták reményeit. Késő éjszaka a sajtóirodába látogatott Paraszkevoluposz, az ügyvezető kormány elnöke, s újságírók * kérdésére közölte, hogy a szavazások minden rendbontás nélkül zajlottak le, a görög nép elégedett azoknak kimenetelével. Megkérdezték a ciprusi helyzetről, de a visszavonulás előtt álló politikus csak annyit mondott, hogy az jelenleg nem ad rendkívüli nyugtalanságra okot. Újságírók látogatása a guanlanamói támaszpont körzetében Havanna (TASZSZ). Fidel Castro miniszterelnök meghívására a Havannában akkreditált külföldi újságírók február 14—15-én látogatást tettek Guantanamo körzetében. Az újságírók megtekintették azt a vízmüvet, a mely ivóvízzel látta el az amerikai támaszpontot. A vízművek képviselője elmondta az újságíróknak, hogy korábban naponta 2 300 000 gallon (1 amerikai gallon 3,7 liter) vizet szolgáltattak a támaszpontnak. Mivel az Egyesült Államok elfogott négy kubai halászhajót, a forradalmi kormány válaszul megszüntette a támaszpont vízellátását. Most csak egy órán át kap vizet a támaszpont a nők és a gyermekek számára. Az amerikai támaszponton hosszú időn át dolgozott körülbelül háromezer kubai alkalmazott, akik a környező településeken laktak. Az utóbbi napokban az amerikai hatóságok tömegesen bocsátják el felmondás nélkül a kubaiakat. Alig néhány nap alatt 432 kubait tettek ki. Az elbocsátott kubaiak elmondják az újságíróknak, milyen embertelen bánásmódban részesítették őket az amerikai hatóságok. »Ügy bántak velünk az amerikaiak, mint a kutyákkal — mondta az újságíróknak Caballero, aki 18 évig dolgozott a támaszponton. — Havi 120 dollárt kerestem, most pedig elküldték, holott tíz gyermekem van. De nem nyugtalankodom, mert a forradalmi kormány munkát ad nekem«. (MTI) Francia vélemények az Erhard — De Gaulle találkozóról A L’Humanité kommentárjában rámutat, De Gaulle és Erhard tárgyalása, akárcsak Johnson Jss Home legutóbbi találkozója rávilágít a nyugati szövetségesek közti ellentétek súlyosbodására. Mindegyik a saját játékát játssza. Erhard egyre nyíltabban a Kis-Euró- pa szóvivőjének szerepére törekszik. De Gaulle ázsiai, afrikai és latin-amerikai imperialista terveit szövögeti. Abban, hogy Franciaország és Nyugat-Németország közös »stabilizációs bizottságot« létesít, és Bonn képviselői részt vesznek majd a kevésbé fejlett országok ügyeiről tárgyaló francia tárcaközi értekezleteken, a francia és a nyugatnémet bankok, nagyvállalatok érdekei jutnak kifejezésre. Ugyanezek az érdekek késztették De Gaulle-t, hogy a francia és a nyugatnémet fegyvergyártás összehangolását követelje, és ennek fejében újabb gyakorlóteret ajánljon fel Franciaországban a Bundes- wehrnek. (MTI) A három férfi lassan hátrálni kezdett az ajtó felé, aztán a bajuszos megállt. Szembenézett az alezredessel. Jól ismerte ezt a fajtát. A felszabadulás előtt cseléd volt. Ismerte a régi urakat, hiszen számára is csak 1945 hozta meg ázt a lehetőséget, hogy a saját földjén gazdálkodjék. Aztán bekerült a tsz-be és százszor is megbánta már azt a napot, mikor összeveszett az elnökkel és hallgatott Jecára. — Kérem szépen ... alezredes úr ... én haza szeretnék menni! Van egy gyerekem, tizenöt éves, azt is akarom látni... — Vagy úgy, haza akar menni? Ezzel kellett volna kezdeni! Sok hazafi vállalkozott már arra, hogy hazatérjen és ott segítse az új élet, a mi életünk kialakulását. — Hát haza enged minket? — lépett elő a kopaszodó, akinek eddig még a hangját sem hallották. — Természetesen! De előbb kijelölt táborban még egy kicsit elbeszélgetnek magukkal. — Táborba pedig nem megyünk — szólt közbe Jeca. Nagyon rossz emlékei voltak a lágerekről. — Nem? ... akkor vége a kihallgatásnak! Lelépni! Az ajtó felé indultak, de Fadgyas utánuk szólt: — Ha meggondolták magukat és elég éhesek lesznek, utalvány és készpénz akad a titkárságon. Megtörölte homlokát, aztán lassan az ablakhoz sétált. Kinézett a salzburgi utcára, nézte a gyönyörű osztrák nyarat. De csöppet sem érzékenyült el. Gondolatai messze jártak. Túl a határokon. Vértelen arca megszínesedett, mikor a Voronyezs körüli harcok idé- ződtek föl benne. Akkor lett alezredes, mikor újabb és újabb egységeket vetett be azért, hogy még egy fél óráig fedezze a németek visszavonulását.’ Eh, álmok! A keleti front, az volt az igazi. Eljött az ablaktól s kemény léptekkel Blankánál termett. — Az urak még nincsenek itt? — Még nem jöttek — felelte a lány. — De keserves ez civilekkel — sóhajtotta. — Sohasem tanulják meg a pontosságot. Ha együtt vannak, jelentse. A Salzburg felé vezető országúton egy személykocsi száguldott. Kilométerórája állandóan száztíz-százhúsz között ugrált. Sofőrje félkézzel vezetett, másik kezével időnként megsimogatta vékony, fekete bajuszát. A mellette ülő kövér férfi idegesen lökdöste. — Megőrült? Miért rohan? — kérdezte. — Sietni kell. Az alezredes úr nem ismer tréfát, Szereti a pontosságot. — Még jobban rákapcsolt. Most már a százharminc kilométert is elérte a gépkocsi sebessége. — Ne féljen, főszerkesztő úr — mondta a fekete bajuszos hunyorogva —, még negyven kilométer, lepöfögöm én azt gyorsan ezzel a kávédaráVasárnap magyar és szovjet vasúti küldöttség érkezett a jugoszláv fővárosba. A magyar küldöttséget dr. Rödönyi Károly közlekedésügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója, a szovjet küldöttséget pedig Vlagyimir Gavrilov, a Szovjetunió közlekedésügyi miniszterhelyettese vezeti. A francia rádió és televízió dolgozói hétfőn 24 órás sztrájkba léptek. A napi műsor csak hanglemezekből áll, a televízió ernyőjén nem jelennek meg képek. Két héten belül ez a második munkabeszüntetés a francia rádióban és televízióban. A művészeti és műszaki dolgozók részben béremelést követéinek, rész- pen pedig a műsorpolitika ellen tiltakoznak. Nem értenek egyet azzal, hogy a rádió és televízió a kormány kizárólagos propagandaeszköze legyen. A republikánus elnökjelöltségre pályázó Nelson Rockefeller, New York állam kormányzója vasárnap hidegháborús hangú televízióbeszédet mondott. Kijelentette, hogy ha megválasztják elnöknek, erőszakot használ Kuba ellen, »amennyiben erre szükség lesz«. Az indiai Hyderabadban vasárnap este összedőlt a cirkusz bambuszrudakból épített tribünje, amelyen több mint tízezer néző zsúfolódott össze, hogy tanúja lehessen a vendégszereplő szovjet cirkusz előadásának. Az összedőlt állványok mintegy százötven nézőt megsebesítettek, közülük ötvenet kórházba kellett szállítani. A pakisztáni Sargodha közelében az országúiról az út melletti tóba zuhant egy kiránduló iskolás gyerekekkel zsúfolt autóbusz. Huszonhat gyermek vízbe fulladt, kilenc gyermek és a busz vezetője megmenekült. A szardíniái Oristanóból Vagliariba vezető országúton vasárnap hat fegyveres bandita feltartóztatott 25 egymás után érkező gépkocsit, s mind a nyolcvan utast kifosztották. lóval — aztán ráfeküdt a kormányra. Széles Kálmán még Sárváron ismerte meg Geréb Andort. Akkor nem volt ilyen nagy fiú. Megszeppenve járkált az utcán, és boldog volt, hogy az egykori főszerkesztő észrevette. Széles a lóversenypályáról ismerte Gerébet. Beszélték róla, hogy a hajtők titkára, mások úgy tudták, feláron ad meccsjegyeket, vagy biztos tippeket, esetleg bizonyos nők címét is szívesen közvetíti. Gyakran forgott Vi- dakovics társasága körül is. Geréb Andor mindössze huszonegy éves volt. Szinte hencegve mesélte, hogy sem apját, sem anyját nem ismerte. Az utca nevelte, s az október 23-i fegyverosztásra sem várt külön meghívót. — Az volt az igazi, amikor rohamra indultunk az Üllői úton — dicsekedett Sárvárt Andi. Akadtak ugyan, akik megjegyezték, hogy előbb az Öra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnál tett látogatásról is mesélhetne. S ennek némi alapja is lehetett, mert a lágerbeli viharos huszonegyes partiknak sokszor egy-egy Pestről származó karóra volt a tétje... Becsben elváltak az útjaik. Széles a lóversenyen próbálkozott, Andit pedig már a második héten örökbe akarta fogadni egy idősebb asszony. Kicsit csúnya volt, de a fiúnál ez nem sokat számított: »Jól el kell sötétíteni a szobát...« —
