Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-31 / 25. szám

MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ÁRA: 50 FILLÉR XXI. ÉVFOLYAM 25. SZÁM PÉKJEI, 1964 JfiüüáR 31. Mai számunk tartalmából: I A megyei kórház baleseti osztályának gondjai (3. o.) OTTHONUNK (5. o.) „Villámvizsga“ az országúton (6. o.) Újabb pucci Dél - Vietnamban Saigon (MTI). Hírügynökségi jelentések szerint csütörtökre virradó éj­szaka államcsíny zajlott le Saigonban, megdöntötték a há­rom hónapja hatalomra került katonai juntát. A hajnali órákban nagyszá­mú katonaság páncélosok kí­séretében megszállta az utcá­kat, s körülvette a fontosabb középületeket. Helyi idő sze­rint reggel nyolc órára már az egész fővárost hatalmukba ke­rítették. Meg nem erősített hírek sze­rint letartóztatták Duong Van Minh tábornokot, a katonai junta vezetőjét, Tran van Don hadügy-, Ton That Dinh bel­ügyminisztert, majd nem sok­kal később Nguyen Ngoc Tho miniszterelnököt. Az első je­lentések szerint az egész ak­ció vértelen volt. A puccs indokáról egyelőre nem sok tény ismeretes. Any- nyit tudni, hogy a zendülők vezetője Nguyen Khanh tábor­nok, az ország északi részén állomásozó első hadtest pa­rancsnoka. A tábornok két nappal ezelőtt Saigonba érke­zett, hogy részt vegyen a ka­tonai junta értekezletén. Ezen az értekezleten állítólag né­zeteltérések támadtak a jelen­levő katonai vezetők között, és ez indította Nguyen Khanh tá­bornokot a puccs kirobbantá­sára. A saigoni repülőteret átme­netileg lezárták, megszakadt a légi összeköttetés a külvilág­gal. A saigoni rádió viszont hosszabb hallgatás után ismét megkezdte adását. A helyzet mindezek ellené­re még tisztázatlan. Voltak olyan jelentések, amelyek sze­rint Duong Van Minh tábor­nok, a megdöntött katonai jun­ta vezetője megmaradhat posztján, ha támogatja a puccsisták célkitűzéseit. Jól tájékozott források sze­rint rövidesen megalakul az új kormány Tran Van Ly egykori közép-vietnami kormányzó ve­zetésével. A diplomáciai meg­figyelők egyértelműén *ame- rikabarát« és »franciaellenes« államcsínyről beszélnek. Erre utal a puccs vezetőinek koráb­bi magatartása, s erre mutat­nak jelenlegi megnyilatkozá­saik és tetteik is. Nguyen Khanh tábornok nem vett részt tavaly novem­berben Diem elnök uralmának megdöntésében, hanem azok­nak az erőknek volt a vezető­je, akik az Egyesült Államok­kal egészen nyíltan együttmű­ködő kormányt akartak hata­lomra juttatni. Állítása szerint a jelenleg megdöntött katonai juntában viszont voltak olyan elemek is, akik »Franciaor­szághoz húztak«, és pártolták De Gaulle francia elnök Dél- Vietnamra vonatkozó »semle­gesítési tervét«. A puccsisták állítása szerint a napokban őrizetbe vettek egy »francia ügynököt«, aki kapcsolatot teremtett a junta egyes tagjaival. Saigonban az a hír járja, hogy Cabot Lodge amerikai nagykövetnek már jóval ko­rábban tudomása volt a puccs- ról, sőt Nguyen Khanh tábor­nok előre értesítette a terve­zett államcsínyről. A legfrissebb hírügynökségi jelentések elmondják, hogy Saigonban nyugalom van, az üzletek, iskolák megnyíltak, akadálytalan a közlekedés. Eltévedt-e az NDK határát megsértő amerikai repülőgép? Washington (TASZSZ). A szovjet külügyminiszté­riumnak az Egyesült Államok moszkvai, nagykövetségéhez küldött jegyzéke nem hagyott kétséget afelől, hogy az NDK légiterébe behatolt amerikai repülőgép pusztulásáért és három pilótájának haláláért teljes mértékben az amerikai hatóságokat terheli a felelős­ség. Szerdán az amerikai és kül­földi újságírók megszállták a külügyminisztériumot igye­kezve megtudni, ki és milyen céllal küldte az amerikai ka­tonai repülőgépet az NDK lé­giterébe. Egyikük sem tudott azonban kielégítő választ kap­ni. A külügyminisztérium hiva­talos szóvivőjének nyilatkoza­ta, amely szerint a repülőgép »letévedt útvonaláról«, t sen­kit sem elégíthet ki. A repü­lőgépen igen tapasztalt tisz­tek tartózkodtak: egy alezre­des és két százados. J. Hanns- ford alezredes 24 évet szolgált az amerikai katonai légierő­nél, részt vett a második vi­lágháborúban, a koreai hábo­rúban és a távol-keleti had­műveletekben. A másik két tisztnek szintúgy sokéves szol­gálata volt az amerikai légi­erők kötelékében és a külön­böző hadszíntereken. Ezen túl- menőleg Közép-Európa egy­általán nem dzsungel, és ta­pasztalt pilóták nem is tud­nak egyszerűen eltévedni, hi­szen a repülőgépen annyi korszerű hírközlési navigációs és tájoló eszköz van. Rendelkezik-e valamilyen adattal arra vonatkozólag, hogy a repülőgép a rossz idő­járás miatt tért le útvonalá­ról? — kérdezték a riporterek a külügyminisztérium szóvi­vőjét. A szóbanforgó napon azon­ban a külügyminisztérium nem panaszkodhatott az idő­járásra sem. A látási viszo­nyok jók voltak, és az. ameri­kai sajtó beismerése szerint a repülőgépnek az NDK légi­terébe történt behatolását kö­vetni lehetett a nyugat-né­metországi területen elhelye­zett amerikai rádiólokátorok ernyőjén. A külügyminisztérium hi­vatalos képviselői egy másik fontos kérdésre sem tudtak választ adni: volt-e a repülő­gépen légi felderítés célját szolgáló fényképező készülék? Ebben a kérdésben nem va­gyunk szakemberek — ismer­ték be a külügyminisztérium­ban, és az újságírókat a Pen­tagonhoz irányították A had­ügyminisztérium viszont ért­hető okok miatt, helyesebb­nek tartja, ha hallgat e.rről a kérdésről. Ezért hatottak oly kevéssé meggyőzően a hivatalos Wa­shington tiltakozásai az NDK légiterébe behatolt amerikai repülőgép értelmetlen ember­áldozatokkal súlyosbított pusztulása miatt «&'£'») 1964. évi állami költségvetést tárgyalja az országgyűlés Csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Mi­nisztertanács elnöke; Apró Antal, Biszku Bé­la, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Mün- nich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, valamint a Politikai Bizott­ság póttagjai; az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyi­totta meg az ülést. Az országgyűlés Vass Istvánná javaslatára megállapította az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: 1. Az 1964 évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása: 2. a parlamenti küldöttségek cserelátoga­tásairól és az Interparlamentáris Unió tevé­kenységéről szóló beszámoló; 3. interpellációk. Ezután megkezdődött az első napirendi pont tárgyalása. Dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter beszéde A miniszter elmondotta, hogy 1963-ban a szocialista ipar termelése hét százalékkal, mezőgazdasági termelésünk — a kedvezőtlen időjárás ellené­re is — négy-öt százalékkal magasabb volt az előző évinél. Számos új nagy létesítménnyel gazdagodott az ország. Az álla­mi építőipar több lakást adott át, mint az előző évben. Sok új szociális és kulturális intéz­mény kezdte meg működését. A munkások és alkalma­zottak egy főre jutó reál- jövedelme körülbelül 7 százalékkal volt na­gyobb, mint az előző év­ben, a parasztságé ennél kisebb mértékben nőtt. A jövedelem növekedésében szerepet ját­szott néhány tartós fogyasztá­si cikk árának leszállítása, az alacsony özvegyi nyugdíjak emelése és a szülési szabadság meghosszabbítása. Csökkentek a zöldség- és gyümölcsárak. A foglalkoztatottak számának emelkedése jelentősen hozzá­járult a lakosság bevételeinek gyarapodásához, amelyeket a túlórák nagymérvű többlete is növelt. A takarékbetét-állomány kereken 3,5 milliárd fo­rinttal 12,2 milliárdra emelkedett. Az életkörülmények alakulá­sának egyik mutatója, hogy a televízió-előfizetők száma egy év alatt csaknem másfélszere­sére emelkedett, és meghalad­ta a 465 ezret. A külföldre uta­zó magyarok száma meghalad­ta a félmilliót; közülük a nyu­gati országokba több mint százezer ember látogatott. Ha­zánkat körülbelül ötszázezer külföldi kereste föl. Az elért eredmények alap­ján bővültek államháztartá­sunk bevételei, és lényegében az előirányzat szerint alakul­tak a felhalmozási és fogyasz­tási kiadások. Meg kell je­gyezni azonban, hogy a legna­gyobb bevételi tétel — állami vállalataink befizetése — el­maradt a tervezettől. Az ön­költségcsökkentési tervek nem valósultak meg; ez részben a kedvezőtlen időjárással függ össze, de azt is jelzi, hogy a termelékenység növelé­se, a munkaszervezés, a technológiai és munkafe­gyelem megszilárdítása nem állott kellően elő­térben. Nemzetközi fizetéseink mér­lege általában a tervnek meg­felelően alakult, azonban a kenyér- és takarmánygabona­termés kiesése jelentős, előre nem számított importot tett szükségessé. Mivel az európai országokban általános volt a rossz termés, főleg tengeren túli tőkésországokból kellett a hiányzó részt pótolni. Ezért, valamint a kohó- és gépipar exportteljesítményének lema­radása miatt az előttünk álló időszakban népgazdaságunk központi kérdése az export, ezen belül a konvertibilis de­vizát biztosító kivitel fokozá­sa. 1964. évi népgazdasági tervünk a fejlődésnek az előző évinél valamivel nagyobb ütemével számol, és a nemzeti jövedelem mint­egy 7 százalékos növelését irá­nyozza elő. Az állami ipar ter­melésének növekedése megha­ladja a 7 százalékot. Az átla­gosnál gyorsabban nő a vegy­ipar, a villamosenergia-, a A költségvetés bevételeinek főösszege 92,9 milliárd forint, 8,5 milliárd forinttal több az előző évi teljesítésnél. Hason­ló mértékben nőnek a költ­ségvetés kiadásai. A többlet- kiadásokból beruházásokra 2,7 milliárd forint, a termelőszö­vetkezeteknek nyújtott hitelek, valamint hozzájárulások növe­kedésére 1,9 milliárd forint jut. A közületi intézmények kiadásainak emelkedése 3,1 milliárd forint, amiből a szo­ciális, egészségügyi és kulturá­lis célokra 1,9 milliárd forint jut. Államháztartásunk 1964. évi előirányzatai reális, de nem könnyű feladatokat tartalmaz­nak. A beruházások és a kö­zületi fogyasztás növekvő igé­nyeivel az elmúlt évben nem tartott lépést állami vállala­taink befizetéseinek emelkedé­se. Szükséges, L.gy a költség- vetés e legfontosabb bevételi forrását terveinknek megfele­lően maradéktalanul realizál­juk. Szükséges az is, hogy a beruházásoknál, vala­mint az intézmények gaz­dálkodásában az eddiginél szigorúbban alkalmazzuk a takarékosság elvét. Ezért a kormány takarékossági intézkedéseket határozott el, amelyek szerint a vállalatok­nál és a közületeknél a lét­számnövelés mértékét redu­kálni kell, és a beruházások­ból, a közületi kiadásoknál inegtakarításokat kell elérni az eredetileg, tervezettel szemben — mondotta a miniszter, majd jígy folytatta: ^ Államháztartásunk bevéte­leinek 81,2 százalékát a válla­latok befizetései adják, így a terv és a költségvetés végrehajtá­sának egyik legfontosabb előfeltétele, hogy e bevé­teleket fokozzuk, hogy az önköltségcsökkentést és különösen a termelékeny­ség növelését jobban elő­térbe állítsuk. gépipar, valamint az építő­anyag-ipar termelése. Az ipar exportszállításának a termelés növekedésénél nagyobb mér­tékben kell emelkednie. A me­zőgazdasági termelésben 5 szá­zalékos növelést tűztünk ki cé­lul. A beruházásokra előirány­zott 46 milliárd forint körül­belül 10 százalékkal haladja meg az előző évit, ezen belül jelentősen nőnek a mezőgaz­dasági és a vegyipari beruhá­zások, valamint a lakásépítke­zések. Tovább növekszik a la­kosság reáljövedelme is. E tervelőirányzatokon épül fel 1964. évi költségvetésünk. Gazdasági fejlődésünknek ugyanis olyan fokára jutottunk el, amikor a munkaerő-gaz­dálkodásban új helyzet bonta­kozik ki. A mezőgazdaságból nyerhető utánpótlás lehetősé­gei sokkal kisebbek az eddigi­nél. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának javulásával, a jövedelmek növekedésével egyidejűleg számos dolgozó megy vissza a faluba a városi munkahelyekről. A fiatalok­ból adódó utánpótlási lehető­ségek szintén szűkültek, mivel ifjúságunk egyre nagyobb ré­sze tanul hosszabb ideig. Alap­jában véve ezek pozitív jelen­ségek, de azt jelentik, hogy a termelés növekedését a létszámemelés helyett egy­re inkább csak a terme­lékenység növelésével biz­tosíthatjuk. A nemzetközi összehasonlí­tások azt bizonyítják, hogy számos iparágunkban alacsony a termelékenység színvonala. A termelékenység növelésében döntő szerepük van a beruhá­zásoknak, a műszaki fejlesz­tésnek. Azok a hatalmas ösz- szegek, amelyeket az ipar és a mezőgazdaság beruházásaira fordítunk, éreztetik is hatásu­kat. Nem kisebbek azonban azok a tartalékok sem, ame­lyek a jobb üzem- és munka- szervezésben, a technológiai és munkafegyelem erősítésében rejlenek. Sokat tehetnénk például a termelékenység növeléséért a belső szállítások és rakodások gépesítésével. Vállalatainknál e munkák ma jelentékeny fér­fi munkaerőt kötnek le. Az ilyen rakodó, cipekedő mun­kára egyre kevesebben vállal­koznak. A gépesítés viszont messze van attól a színvonal­tól, amely általános fejlődé­sünknek megfelelne, holott e gépek nem tartoznak a legbo- nyolultabbak közé. Érdemes er­re a feladatra a KGM terüle­tén nagyobb erőt összpontosí­tani. A közlekedésben e prob­léma talán még nagyobb je­lentőségű. Az eddiginél jobban kell takarékoskodnunk, fokoznunk, kell a termelékenységet A munkaerőhiány az elmúlt évben elsősorban az építőipar­ban mutatkozott, s a tervezett­hez képest a létszám évi átlag­ban 4—5 százalékkal volt ala­csonyabb. Ugyanakkor a nem megfelelő szervezés, anyag­hiány és egyéb okok miatti ál­lásidők az összmunkaidő 25— 30 százalékát tették ki. Ebből 12 százalék körüli az úgyneve­zett elkerülhető veszteségidő. A munkát kevesebb hely­re kell összpontosítani, ez egyéb előnyök mel- • leit a folyamatos mun­kavégzést is jobban biz­tosítja. Nagyobb figyelmet kell for­dítani az adminisztráció szer­vezésére, az ügyvitel-gépesítés­re, már csak azért is, mert az új szervezetben az adminiszt­ratív dolgozók létszáma nem egy helyütt indokolatlanul mégnövekedett. Űj, modern üzemeinknél az irodai munkát is korszerűen kell szervezni. Néhány szót a munkafegye­lemről. A dolgozó emberek nem egyformák. Egyesek ön- maguktól maximális teljesít­ményt nyújtanak, mások átla­gosan dolgoznak, vannak azon­ban olyanok is, akik a munka­végzés terén nem dicsekedhet­nek valami nagy öntudattal. Ez utóbbiaknál a vezetésnek ha­tározottabban kell eljárnia: ha a nevelő munka, az anyagi előnyök megvonása nem vezet eredményre, végső soron az elbocsátástól sem szabad visz- szariadni. A munkafegyelem erősí­tése a dolgozók döntő többségében pozitív ha­tást vált ki, a munkások és alkalmazottak zöme nem nézni jó szemmel a »lógósokat«. A szervezettség és a fegyelem javításában nagy szerepe van az »alsó parancs­noki karnak«, a részlegveze­tőknek, művezetőknek, cso­portvezetőknek, akiknek min­den segítséget meg kell adni e tevékenységükhöz. Hozzuk felszínre a tartalékokat A népgazdasági terv erede­tileg a tárcák igényei alapján a létszámok növelésére 112 ezer főt irányzott elő. A létszám ilyen méretű emelése azonban azt jelentené, hogy a termelés­felfutás nem kielégítő mérték­ben táplálkozna a termelé­kenység növeléséből. Az is­mert munkaerőhelyzet is alá­támasztja, hogy e téren taka­rékoskodnunk kell. Ezért hatá­rozott a kormány úgy,. hogy az Összlétszám fél százalékával mérsékelni kell a felfutást. Ez szerény követelmény. Meg­győződésünk, hogy ennél lé­nyegesen nagyobb tartalékok rejlenek vállalatainknál, és ezeket mielőbb felszínre kell hozni. A foglalkoztatottak szá­ma így is mintegy kilencven­hatezer fővel nő. A szocialista munkabrigá­dok ragyogó példái bizonyít­ják, hogy milyen '' ’ iosítmé- nyeket lehet elé1 nunka szervezettségében melé­kenység növelésé’'?.--. A termelés igazodjék a szükségletekhez A pénzügyminiszter ezután hangsúlyozta, hogy a vállalati gazdálkodásban és a termelés irányításában fokozottan fi­gyelembe kell venni a szük­ségleteket, a felhasználók, a ve«"1' érdekeit. Elsősorban a- ' £s g(>-­s>.- ’’élmény. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom