Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-04 / 2. szám
A KIRAKAT MŰVÉSZEI 2 : MSZMP • MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS L^PJA Doktor bácsi Egy tudományos tanácskozáson láttam először. Délután két óra volt, még ebéd előtt. Az elnöklő miniszterhelyettes újabb hozzászólást jelentett be. Egy hajlott, nagyapó korú ember bpegett az emelvényhez. A telemben ülő több száz hallgató húsz perccel utóbb forrón megtapsolta. Egy év múlva láttam megint, a Kaposvári Rendelőintézet új gyermekosztályának átadásakor. Ragyogott az arca, úgy tetszett, éveket fiatalodott ... Találkoztam vele délutánonként az utcákon: napsütésben, esőben és hóviharban. Gyógyítani ment. Majd mindenki köszöntötte... Mielőtt elmentem hozzá, kollégáitól érdeklődtem róla. Beszéltem fölötteseivel és néhány betegével is. Akkor lett orvos, amikor még hírét sem hallották az antibiotikumoknak. Amikor a gümős agyhártyagyulladás ellen még nem volt szérum. Amikor a csecsemőhalálozás mindennapos volt Bekopogok a rendelőbe. A szavak sztetoszkópján a szivét akarom megismerni. Egy idősebb ember fogad. Azt mondja, nehéz lesz. Az ajtón a tábla: »Dr. Véli György gyermekorvosA doktor már vár. Leültet a fehér lepedővel takart vizsgálópamlagra. Rokonszenves ember. Tar koponya, a szemüveglapok mögött kék sztiipár. — Miért, hogyan lett gyermekorvos? Rákönyököl az apró íróasztal sarkára és mosolyog. — A lakkcipőkért« .. Nem értem. Hallgat, aztán pagyon halkan hozzáteszi: — Akkor is úgy képzeltem, hogy a gyerek a legnagyobb kincsünk. Lakkcipőben akartam látni minden gyereket... Taxival sohasem szeretett járni, gyalog ment mindig. Volt úgy, hogy 20—30 kilóméiért gyalogolt egyetlen nap. — Hány éjszaka aludt nyugodtan? Csönd. — Hány riadt gyermekszívet hallgatott meg? Kollégái segítettek számolni. Szerényen is kijön nyolcvan- ezer vizsgálat. Duruzsol a kályha. A kis rendelő tele van könyvekkel. A műszerszekrényben szput- nyikrakéta és mackó pihen az injekciós tűk mellett. A falakon képek. Rengeteg gyermekkép. Kétszázkilencig számolom a síró, kacagó, mosolygó és morcos arcokat, akkor szól: — Mindig ez volt a legkedvesebb ajándék... Az első kép fakult. Murillo arcú kislány. Negyven éve múlt, hogy gyógyultan eljött, és átadta ezt a képet. Most már nagymama. Négy unokája van. Ó hozza mindig vizsgálatra a gyerekeket, és kezét- csókolomot köszön. A doktor bácsi is ... — Mit várt az élettől? — Gyógyítani akartam mindig ... — Es mit kapott? — Mindent... Neki csak egyetlen gyereke van. Orvos lett az is, tanársegéd az egyetemen. Két unokája van. Andrea és Gyuri. — Ha rossz, akkor Gyurika... Szorgalmasnak, fáradhatatlannak ismerik. Honnan volt és van ez a nagy erő, ez a szinte konok kitartás? — A gyerekek... Belőlük lesznek a miniszterek, az orvosok, a mozdonyvezetők,... Ök viszik tovább az életet. A gyerekek.« Mindig azok... Még szabad perceiben sem tud tőlük soha elszakadni. Kevesen tudják róla, hogy szenvedélyes antropológus. Külföldön jobban ismerik a nevét, mint idehaza. Emlékek, élmények kavarognak. Nemrég egy sofőrbundás férfi kopogott izgatottan a rendelő ajtaján. — Doktor bácsi, segítsen... Az unokám ... Néhány nappal utóbb újra jött és sugárzott... — Meggyógyult a fiú ... Elhoztam a képet... Az enyém ott van fönt az első sorban... Deres bajuszát simogatja. Most látom, hogy gyászszalag van a kabátján. — A barátom ... A legjobb barátja hagyta itt. Hűséges élettársa. Negyven év után. — Öt nem tudtam megmenteni ... Csönd lesz újra, mint any- nyiszor ezen az estén. Németh Sándor Nagyon hálás és nagyon hálátlan mesterség a kirakatrendezőé. Erről beszélgetünk az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat kirakatrendezőivel a Május 1. utcai dekorációsműhelyben. A falakról kész és félig kész alkotások néznek le. Az egyik plakáton az Opera kozmetikai készítményekre hívja fel a figyelmet egy csábítóan mosolygó női száj, a sarokban egy nyugdíjazott papír Télapó tűnődik a múlandóságon. A kirakatrendező munkája hasonlít egy kicsit a színházi rendezőéhez. A közönség csak azt tudja értékelni, amit közvetlenül kap. A kirakatban a szépen leomló selymet, az ügyesen redőzött szövetet, az ízléses színösszeállítást, a színpadon a jó alakítást vagy egy- egy szép, kifejező mozdulatot. Csak kevés embernek jut eszébe az, hogy a kirakat mennyi munka, mennyi fantázia eredménye. Művészi munka a kirakatrendezőé is. Kiss Elek két számot említ. Százkilencvenkettő, hét. Sok mindent tükröz, sok kérdésre ad választ ez a két szám. Benne van minden a kirakatok minőségétől a feszített munkatempóig. Százkilencven- két kirakathoz mindössze hét rendezője van a vállalatnak. Ilyen kevés szakemberrel nehéz a sokat emlegetett fővárosi színvonalat elérni, hiszen ott egy áruháznak van hét- nyolc kirakatrendezője. — Bár nem maradunk le a többi vidéki város mögött, nem vagyunk megelégedve kirakatainkkal — mondja Windt Ferenc. — Igaz, a játékkiállítás sok energiánkat emésztette föl. Ha ez nincs, többet tudtunk volna nyújtani. Néhány, szerintünk is jól sikerült kirakatot említenek: Bokorné földművesszövetkezeti kirakatát, a Gyermekáruházét, a Május 1. utcai divatáru- üzletét. — A leghálásabb »téma« a ruházati kirakat — állapítják meg. — Itt kedve, fantáziája szerint formálhatja az anyagot a rendező. A leghálátlanabbak a vas-műszaki, háztartási cikkek. De itt is megpróbálkozunk mindig újat adni. Szakképzésükről szólva örömmel újságolják, hogy újjáalakult a kirakatrendező szakosztály, új vezetőséget választottak, s előadásokkal mozdítják elő a rendezők fejlődését. Az előadások tematikáját kérdőívek alapján állí- lották öszse. Tapasztalatcseréket is rendeznek, a közelmúltban jártak Budapesten. Legközelebb egy hasonló nehézségekkel küszködő vidéki városba akarnak ellátogatni. Elmondják, hogy az utánpótlás nevelése felől nyugodtak. Szó van aról, hogy főiskolai szintre emelik a budapesti kirakatrendezői iskolát. S. M. A technika az ember életében Igen hasznos előadássorozatot indít a TIT (Tudósitónktól.) A technika ma már eljutott minden ember közvetlen közelébe. Senki sem lehet meg nélküle. A rádió, a villamosság sok készüléke, a motoros közlekedés valamilyen formában érint minden embert. Nagyon sokan azonban vagy semmit, vagy csak nagyon keveset tudnak e gépek működéséről. Pedig élettartamuk, használhatóságuk szempontjából nagy jelentősége van a hozzáértésnél!. Ez a fölismerés vezette az illetékeseket, amikor országos méretű ismertető előadássorozat indítását határozták el a rádió és a televízió, a háztartási villamos és gázkészülékek, a motorkerékpárok és személygépkocsik beszerzésével, üzemben tartásával kapcsolatos legszükségesebb tudnivalókról. Nálunk a TIT Somogy megyei szervezetének műszaki szakosztálya a Latinka Sándor Művelődési Házzal karöltve rendez a téli, illetve a tavaszi hónapokban 13 előadásból álló sorozatot. Az ehhez szükséges bemutatóanyagot a Somogy—Zala megyei Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat bocsátja rendelkezésre. Az előadások a Latinka Sándor Művelődési Házban lesznek délutánonként A pontos programról falragaszok és röplapok útján idejében tájékoztatni fogják a közönséget. Az előadásokat helybeli és budapesti előadók tartják. Az előadásokon való részvétel díjtalan. _ Az első előadást január 8-án J égési Lajos, a kaposvári GELKA műszaki vezetője tartja meg. Előadásának témája a rádió. vwvyvvvyvvvvvwvvvvywyYwyyyyvYvyyvyyYvy v wwwvywwyywywyywv yyvwwww [V yomtatott meghívót kaptunk. A Gavrilov és a Petkov család szeretettel vár bennünket Kalinka Anti- mova Gavrilova és Rajcso Gavrilo Petkov esküvőjére. A menyasszony a Blagoev- grádi Gép-nagykereskedelmi Vállalat tisztviselője, vőlegénye pedig a megyei mezőgazdasági igazgatóság agronómu- sa. A lakodalom a fiú szüleinek házában, Borovec községben lesz. Amikor reggel a szófiai útról a község irányába kanyarodtunk, két autóbuszt előzött meg gépkocsink. Aztán sok gyalogossal is találkoztunk. — A gyalogosok meg az autóbusz utasai mind a lakodalomba igyekeznek — mondotta Borisz Botev kollégánk. A lakodalomra készülő ház — régi emeletes épület —egy hegyi patak mellett, a vízmosás fölött állt. Csak nehezen tudtuk megközelíteni. Ám azért a két autóbusz is utánunk vergődött a keskeny, kanyargós és meredek úton. A zenészek — nagydobos, kisdobos és klarinétos — munkához láttak. A mi fülünknek ugyan szokatlan, de vérforraló, lendületes muzsikát produkáltak. Az udvaron hosszú asztalokra mintegy százötven .vendég számára terítettek. A ház túlsó oldalán tíz kondérban, szabad tűzön Totyogott az étvágygerjesztő illatú étel. Petkov bácsi — a vőlegény édesapja — és felesége ánizsos pálinkával, masztikával kínált bennünket Koccintottunk, s aztán a két -.reg az ifjú pár fogadására a ászülődött. 'Jjöltyár tá jak — halg^á^ mibeieh A fiatalok hamarosan megérkeztek. A kuma — vőfény —, Marina Gajdarszki őrnagy, a család régi barátja vezette őket. A zenészek hirtelen lassú muzsikára váltottak, és ünnepélyes léptekkel az érkezők elé mentek. Az udvar kapujánál Petkov néni kenyérrel, sóval, borral fogadta a fiatalasszonyt. Az ifjú asszony ekkor kezet csókolt anyósának és apósának. Asszonyok fogták körül az ifjú párt. A menyasszony fejéről levették a fehér fátyolt, és tarka kendővel cserélték föl. Petkov néni pedig fehér kendőt terített fia és menye nyaka köré. A kendő végét fogva, ünnepélyes zenére fölvezette őket a ház emeletére. — Miért kötik így össze kendővel a fiatalokat? — kérdeztük. — Régi szokás. Ha összekötözve lépnek be a szülői házba, azt mondják, jó házasság lesz, soha nem tudnak elszakadni egymástól, mindig szeretetben élnek együtt. Persze nem ezen múlik, de hát ez az Ősszekötözés a lakodalomhoz tartozik. Azért, hogy nincs templomi esküvő, nemigen szólnak az öregek, de a lakodalmi hagyományokat nem engedik el — válaszolta kuma. vagyis a vőfény. A fiatalok és Petkov néni hamarosan előkerültek . az emeletről. A bájos — s ami arrafelé nagy ritkaság — szőke menyasszony és a fekete hajú vőlegény hófehér zsebkendőket hoztak magukkal. A meghívott és a látványosságokat bámuló környékbeli kisgyerekeket keresték. Biztosítótűvel mindegyik kisgyermek ruhájára felerősítettek egy-egy zsebkendőt. Ez is ősi szokás. Az ifjú pár ezzel bizonyítja, hogy szeretik a gyermeket, s maguk is kívánják a gyermekáldást. Asztalhoz telepedtek a vendégek. ízes savanyútüdő-le- ves, főtt hús tormával, sültek, pörkölt, cseresznyepaprika, saláta, sütemény, pálinka, bor került az ünneplő emberek elé. Mi magyarok, ha külföldön járunk, sokat kritizáljuk az idegen konyhák termékeit. Itt a lakodalomban — s általában Bulgáriában máshol is — azonban elismeréssel kellett adóznunk a szakácsoknak. A kuma irányításával mind magasabbra hágott a jókedv. Pohárköszöntők, dalok hangzottak el egymást váltva. A menyasszony tálcával járt körbe az asztaloknál. A tálcán pálinkával töltött poharak voltak. A vendégek egymás után ürítették ki a poharakat. S azután 2—5—10 levés bankjegyeket tettek értük a tálcára. Itt nincs menyasszonytánc, .mint nálunk, hanem a vendégek így járulnak hozzá a lakodalom költségeihez. Ami egyébként e lakodalom költségeit illeti, bizony elég nagyok lehetnek. Nem is any- hyira a vendégsereg étellel- itallal való ellátása kerülhet oly sokba, hanem inkább egy másik — a mi számunkra furcsának tetsző — szokás végrehajtása. Óriási, vesszőből font fedett kosarat cipeltek ki az udvarra. Mellé széket állítottak. A székre az a fiatalember állt, aki eddig a szakácsok munkáját irányította. Pirospaprika-füzér volt a vállán. Kezében csörgődob. A vendégek köréje sereglettek. A fiatalember dobolni kezdett. Kinyitották a kosarat. Ingek, kendők, sálak, kesztyűk^ és egyéb ruházati tárgyak voltak benne. A doboló fiatalember neveket kiáltozott. Akit szólított, a kosárhoz lépett, s annak tartalmából valamit kapott, majd a kikiáltó egy piros- paprikát szakított le a füzérből, és az illető zsebébe dugta. Először nem értettük, hogy miről van szó. Azt hittük, ezeket az ajándékokat a vendégek hoztak a fiataloknak, s most megmutatják őket,' mint némely helyeken nálunk is szokás. így aztán nagyon meglepődtünk, amikor bennünket szólítottak, és a kosár mellé tuszkoltak. Frottírtörülközővel, zoknival, zsebkendővel aján. dékoztak meg bennünket. S mindenki nevetett rajtunk, amikor öröklődtünk, hogy miért kapjuk az ajándékot. Végül azt a magyarázatot adták, hogy a fiatalok az ajándékokkal kívánják emlékezetessé tenni esküvőjüket a vendégek körében. Megkezdődött a kolo. A muzsikusok véget nem érő, gyors ritmusú dallamba kezdtek. Butykossal kezében a kuma állt az élre. Férfiak, nők vegyesen kart karba fűzve összekapaszkodtak. A zene ütemére, mind sebesebben, két lépés jobbra, lábemelés jobbra, majd balra. A hosszú emberkígyó később körré alakult. Vidám kiáltások, füttyszó tarkították a klarinét rikoltását és a dobok pergését. • Este búcsúztunk. Nem akartak elengedni bennünket., Vagy ha már megyünk, legalább azt ígérjük meg, hogy másnap ellátogatunk a menyasszony szülői házába is. Mert ott Blagoevgrádban még folytatták a Borovecben kezdett lakodalmat. Kerkay László—Tímár Ede (Következik: SETA SZÓFIÁBAN) Jó testvérek Egy fiú magyarázza az öccsének: — Tudod, mi testvérek vagyunk, s mindenünket meg kell osztanunk egymással. Például, ha én kapnék két szelet tortát, az egyiket neked adnám. Te is nekem adnád az egyik almádat, ha kettő lenne? — Természetesen. — S ha két kerékpárod lenne? — Neked adnám az egyiket. — S ha két labdád lenne? — Ilyet kérdezni már nem becsületes dolog, hiszen tudod, hogy két labdám van. * * » Nyugtató — Kérdése jogos, asszonyom — mondja az orvos —, a férjének valóban nyugalomra és pihenésre van szüksége. Ezért hát kérem, hogy e nyugtató tablettákból háromóránként vegyen be egyet. • * * Egy amerikai autógyáros kihallgatást kér a pápától, és óriási összeget ajánl fel az egyház céljaira azzal a feltétellel, hogy vegye bele a Miatyánkba a »Cadillac-« szót. A szentatya felvilágosítja, hogy ilyen kérést lehetetlen teljesíteni. Ám az amerikánus nem könnyen hagyja magát elutasítani, újabb, még nagyobb, végül fantasztikus összeget ajánl fel. A szentatya felháborodva a makacsságon kivezetteti a kellemetlen látogatót. Az üzletember hazautazik, s otthon elmeséli az esetet üzlettársainak, és a következő kommentárt fűzi hozzá: — Ezek az olaszok már csak ilyenek. Kíváncsi vagyok, mennyit kaptak azért, hogy a Paternosterba bevették: »FIAT voluntas tun.« Egy ausztráliai orvoscsoport Űj-Guinea bennszülötteinek életét tanulmányozva megállapította, hogy az an- gorem törzs tagjai közül senki sem szenved fogfájásban. A jelenség okát kutatva rájöttek, hogy a törzsbeliek rengeteg gyíkot és kígyót esznek. Ennek alapján azt a tanácsot adták az ausztráliai fogfájósoknak, fogyasszanak minél több gyíkot és kígyót. * » * Toto, az ismert olasz komikus kisfiát megkérdezte a tanítónője: — Mondd, kisfiam, miért költöznek a gólyák ősszel dél felé. — Azért, mert a délen lakó emberek is szeretnének gyermeket — hangzott az ártatlan magyarázat, amelyet a kisfiú egy hamiskás kacsintással kísért. * * * . Kansas City törvényszékének tárgyalótermét átalakií- : ják. Az esküdtek padja elé \ emelnek deszkakorlátot, mert '■ az államügyész megállapítá- ; sa szerint a bírák és az ügy- j védek figyelmét nagymérték- ! ben leköti az esküdt nők lá- ! ba. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. a. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, cs nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesft.őknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft* tndex: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinka Sándor utca ti