Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

VtLÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ÁRA: 80 FILLÉR Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. évfolyam 3. szám. Az új év első munkanapján KÖRÚTON AZ ÜZEMEKBEN Az önkritikus mósnaoos A Somogy megyei Faipari Vállalatnál őrhelyén találtam a portást. Köszönését alig hal­lottam meg a bejárattól pár lépésnyire levő porelszívó be­rendezés dübörgésétől. Benyi­tottam a kézifényező-műhely- be. A munkások egy pillanatig az ajtó felé tekintettek, aztán ismét a kezükben levő munka­darabokra, szerszámokra fi­gyeltek. Néhány másodpercig néztem őket. önkéntelenül ál­mos arcokat, fáradtan járó kezeket kerestem. De hiába. Nem lassultak a mozdulatok egyik munkapadnál sem. Odaléptem az egyik mun­káshoz, Kővári Gyulához, és megkérdeztem, hányán hiá­nyoznak. — Ketten vannak távol, de igazoltan — mondta. — A mű­hely többi dolgozója idejében bejött. Egy hét múlva át akar­juk adni a kereskedelemnek a negyven garnitúra fényezett hálót, a hatvanöt heverőt és a negyvenöt falipolcot. Ezt mondta a gépházban So­mogyi József művezető és Sza­bó József brigádvezető is. Az, hogy a jelzett időben átadják a bútort, már szinte biztosra vehető. Decemberben ugyanis a januárban esedékes mun­kákból is sokat •elvégeztek. Ennek köszönhető —• mondták a munkások —, hogy most kapkodás nélkül dolgozhatnak, és ügyelhetnek a minőségre is. Mivel másnapos hangulat­ban levő emberrel egyik üzem­részben sem sikerült találkoz­nom, megkérdeztem, hogy nem jött-e be valaki ittasan. — Egy ember — mondták. —• De úgy érezte, hogy nem tudna helytállni, akadályozná a többieket is a munkában, ezért mindjárt reggel haza­ment. Kivett egy nap szabad­ságot. önkritikus volt... Mindenki megjött Utam a Finommechanikai Vállalathoz vezetett. A teker­cselőrészleg dolgozóit keres­tem föl. Amikor beléptem az üzemrészbe, meglepődtem. A helyiségben néhány embert láttam csupán. Hol vannak ,a többiek? Még mindig ünne­pelnek? Vagy tekeregnek egy másik üzemrészben? — vil­lantak át bennem a kérdések. Már-már arra gondoltam, hogy a Finomechanikai Válla­latnál — ahol a korábbi évek­ben majdnem mindig a legne­hezebben indult meg a terme­lés — úgy látszik, 1964. január 2-án sem változtattak a hely­telen gyakorlaton. Ám a kö­vetkező percekben megtudtam, hogy a részleg minden dolgo­zója pontos időben bejött dol­gozni. Lazaságnak, másnapos hangulatnak nyoma sincs. A munkások azzal a szilárd elha­tározással lépték át az üzem kapuját, hogy az idén tovább növelik a részleg jó hírnevét. Régebben ez a részleg egyike volt a legrosszabbaknak a Du­nántúlon. Állandóan csökkent a megrendelés. A múlt eszten­dőben megszüntették a hiá­nyosságokat, átszervezték a munkát, korszerűsítették a ter­melést, javították a minőséget. Emelkedett is a megrendelők száma. A javítási időt a ko­rábbi két hónapról hat-nyolc napra csökkentették. Az idén a vezetők is, a munkások is több odaadással akarnak dol­gozni. Tervük valóra váltását azon­ban máris anyaghiány aka­dályozza. Az első negyedévre csupán hatszáz kilogramm hu­zalt kannak. (Mintegy kilenc- száz odrára™ cégük.) Azonban még ebből a Másodikán reggel elindul­tam hogy benézzek néhány kaposvári üzembe. A kíván­csiság vitt. Ugyanis decem­berben, az év végi hajrá ide­jén azt mondta nekem vala­ki, figyeljem csak meg, hogy januárban milyen ímmel- ámmal kezdődik meg a munka. Így szokott ez lenni — tette hozzá. Év elején amolyan »ráérünk, hosszú még az év« hangulat uralko­dik az üzemekben, év végén pedig kapkodhatnak, hajráz­hatnak. Amikor a ködös reg­gelen útnak indultam, eszembe jutottak ismerősöm szavai. Vajon igaza lesz-e? hatszáz kilogrammból sincs egy deka sem. Tartalék sincs e fontos anyagból. Az új évet nem akarták az­zal kezdeni, hogy hazaküldjék a tekercselő dolgozóit. Igye­keztek tehát más munkát biz­tosítani nekik. Nagy részük ezért nem tartózkodik a rész­legben. Kiss István részlegvezető le­hangolt az anyaghiány miatt. Az imént említette, a korábbi években olyan rossz híre volt a tekercselőnek, hogy még a kaposvári üzemek se hozták ide javíttatni motorjaikat — Egyszer Székesfehérváron találkoztam a textilművek egyik javításra váró motorjá­val — mondta. — Őszintén szólva elszégyelltem magam. Éreztem: annak, hogy a ka­posvári üzem Székesfehérvár­ra kénytelen vinni a javításra szoruló motorokat, a mi gyen­ge munkánk az oka... Változtattak a helyzeten. Rendbe hozták a tekercselő­részleget, de most, úgy látszik, anyaghiány miatt visszazuhan­nak abba a kátyúba, amelyből szívós, következetes munká­val kiemelkedtek. Legalább az a kevés anyag volna itt, ame­lyet az első negyedévre ki­utaltak! De nincs. Nem hiszem, hogy akad em­ber ebben az országban, aki­nek be lehetne bizonyítani, hogy ennek így kell lennie. Szeretik a pénzt Ä Mértékutáni és Vegyesru­házati Vállalatnál Bíró István igazgató azt mondta, hogy az üzem munkásai úgy dolgoznak, mint az év bármelyik más napján. Mindenki pontosan be­jött. — A mi üzemünk dolgo­zói szeretnek sok pénzt kapni — mondotta. — Tudják azon­ban, hogy a pénzért meg is kell dolgozni. Es nem restek, megteszik a magukét. A konfekciórészlegben lá­tottak igazolták az ^igazgató szavait. A surrogó varrógépek már ontották a ruhaneműt. Az asszonyok feszült figyelemmel hajoltak villanygépeik fölé, és gyors mozdulatokkal igazítgat- ták a tű alá helyezett szövetet — Egy kicsit még érezzük, hogy két nap nem gyakoroltuk a varrást. De azt hiszem, ha­mar belejövünk újra — mond­ta Jóna József né. — Terme­lünk ahhyit, mint más napo­kon. És hogy szavának hinni le­het, azt a raktári bizonylatok is igazolják. Január 2-án reg­gel 996 méter düftint, 980 mé­ter klottanyagot és 619 méter szövetet vettek ki a raktárból. Ez semmivel sem marad alat­ta annak az anyagmennyiség­nek, amelyet más napokon szoktak igényelni. Ha a rész­leg dolgozóinak lelkesedése nem hagy alább, ismét megke­resik személyenként a havi 1700 forintot vagy még annál többet is. 1964. január 5., vasárnap Szovjet küldöttség Kubában A kubai forradalom évfordu­lójának ünnepségeire a sziget- országba érkezett szovjet kül­döttség Podgornij, az SZKP Központi Bizottsága elnöksé­gi tagjának és a Központi Bi­zottság titkárának vezetésével szombaton ellátogatott a fő­város közelében levő Nemzet­közi barátság-parkba, ahol a szovjet és kubai barátság je­léül egy fát ültetett el. (MTI) Az utcán találkoztam egyik ismerősömmel. Almosán bandukolt a hivatalba. Sokat evett, ivott az ünnepekben — mondta —, semmi kedve dolgozni. Boldog új évet kívánt, az­tán mintha ólomlábakon járna, lassan elindult munkahelyé­re. Boldog új évet — mondtam én is. Arra gondoltam: hogy az új év milyen boldog lesz, az attól is függ, mennyire igyek­szünk munkánkkal azzá tenni. Ügy éreztem, hogy Jónáné és társai, akik nem álmosan, nem kedvetlenül mentek dolgozni, hanem mindjárt az év első munkanapján teljes erővel hoz­záláttak feladatuk elvégzéséhez, ismerősömnél sokkal inkább előmozdítják, hogy boldog legyen az új év. Szegedi Nándor ifin/ • Mai számunk tartalmából: Bőhm József megyei tanácselnök nyilatkozata (3. o.) f'l, Kincskeresők ’") . <*■ Vőy .-,, : .. Egy város élni tanul (5. O.) Kulturális melléklet (7—8. o.) GYERMEKEKNEK (9. o.) Mindenféle — mindenfelől (10. o.) Bírósági pillanatképek (12. o.) A szavak tettekkel párosulnak Hruscsov üzenetének világvisszhangja Egy indián falu pusztulása Brasilia (AFP.) A brazíliai Mato Grosso ál­lamban, az Amazonas me­dencéjében novemberben le­romboltak egy indián telepü­lést, és lakóit lemészárolták — jelentette az új év első napjaiban a brazíliai állam­ügyészségnek az indiánvédel­mi szolgálat igazgatója, dr. Noel Jutels. A »Cintas Largas« (Nagy Övék) törzshöz tartozó indiá­nok Mato Grosso állam észa­ki részén, az Aripuana-folyó partján táboroztak, és az volt a szándékuk, hogy állandó fa­lut építenek maguknak. A fa­lu helyének kiválasztásánál az indiánok számára döntő szem­pont volt, hogy távol esett a lakott településektől: legalább három napnyi járóföldre. A tömegmészárlást egy Antonio Junqueira nevű gumigyáros szerveA<> ««eg, hogy »-megtisztítsa« az fis- erdőt. A »vad indiánok« ugyanis ve­szélyeztették volna a kau- csukíák értékes nedvének le- csapolásával foglalkozó »se- ringueiró«-k munkáját. A mészárlás részleteit az akciót végrehajtó öttagú cso­port egyik letartóztatott rész­vevője mondotta el. A cso­port egy Cessna típusú kis repülőgépen érkeztek a hely­színre. Tagjai állig fel voltak fegyverkezve pisztolyokkal, géppisztolyokkal és kézigrá­nátokkal. Az öt bérgyilkos a terü­let »megtisztításáért« 809 dollárt kapott. A jelentés felhívja az ál­lamügyész figyelmét arra, hogy Maranhau államban ha­sonló mészárlások fenyeget­nek, ha a hatóságok nem hoz­nak azonnal megfelelő ellen- intézkedéseket. (MTI) NEW YORK A nyugati fővárosok sajtóját és közvéleményét továbbra is élénken foglalkoztatja az az üzenet, amelyet Hruscsov szovjet miniszterelnök intézett a világ állam- és kormányfői­hez. Az AFP washingtoni tu­dósításában megállapítja, hogy Johnson elnök behatóan ta­nulmányozza Hruscsov javas­latait Washingtoni politikai körökben általános az a felfo­gás, hogy Hruscsov új javas­latával magához kívánja ra­gadni a kezdeményezést ab­ban a »békeoffenzívában«, arneij bizonyos idő óta a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok részéröl egyaránt kibon­takozóban van. A New York-i sajtó a Hrus- csov-üzenetet az utóbbi napok legfontosabb politikai doku­mentumának tekinti. A TASZSZ New York-i tu­dósítója megállapítja, hogy a szovjet kormányfő javaslatait amerikai körökben »óvatosan« fogadták. Jellemző Hightower- nek, az AP hírügynökség szem- leírójának kommentárja, mely úgy véli, hogy Hruscsov üze­netét jelenlegi formájában visszautasítják majd. Ez a visszautasítás azonban nem közvetlenül történik, hanem »a Nyugat ellenjavaslatainak se­gítségével«. Hightower rámu­tat arra, hogy amerikai vezető személyiségek kikérik az üze­nettel kapcsolatban az Egye­sült Államok NATO-beli szö­vetségeseinek véleményét is. A szemleíró szerint a kialakí­tandó nyugati álláspontban fontos szerepet fog játszani a nyugatnémet kormány állás- foglalása. VARSÓ A Trybuna Ludu kommen­tárjában így ír: Hruscsov elv­társnak a világ állam- és kor­mányfőihez intézett felhívása az elmúlt két hétben a szocia­lista országok részéről immár a harmadik kezdeményezés a világ békéjének megszilárdítá­sa és megerősítése, a nemzet­közi feszültség enyhülése ér dekében. Két héttel ezelőtt a szovjet kormány a katonai ki­adások és a hadsereg szemé­lyi állománya létszámának egyoldalú jelentős csökkentésé­vel intézett felhívást a világ­hoz. Pár nappal ezelőtt Wla- dyslaw Gomulka öt konkrét javaslattal járult hozzá a fegy­verkezési verseny fékezéséhez, valamint a leszerelési tárgya­lások további megkönnyítésé­hez. 1964 első perceiben pedig Hruscsov fordult fontos ja­vaslattal a világ vezetőihez a területi és határproblémák bé­kés rendezése ügyében. Hruscsov felhívása — hang­súlyozza a lap — új, jelentős kezdeményezés, amely nagy érdeklődést és szimpátiát kel­tett az egész világon. Szeret­nénk remélni, hogy a nyugati államok vezetői ezúttal pozi­tívan válaszolnak a Szovjet­unió kormánya miniszterelnö­kének felhívására. PÁRIZS Párizsban hivatalosan még nem foglaltak állást a szovjet kormányfő üzenetéhez, ame­lyet Vinogradov nagyköve pénteken a késő délután: órákban nyújtott át De Gaul- le-nak. A szombat reggeli lapok ve­zető helyen részletesen ismer­tetik a szovjet javaslatot. Ki­emelik, a nemzetközi enyhü­lésre irányuló törekvésben a kezdeményezés továbbra is a Szovjetunió oldalán van. Moszkva nagy békeoffenzívát indít — írja a Combat —, Johnson újévi üzenetében ki­fejezésre juttatta jóakaratát, Hruscsov konkrétan részletes javaslattal válaszol. Megjelöli azokat a súrlódási pontokat, amelyeket meg kell szüntetni, köztük a »külföldi támaszpon­tokat«, ami megmagyarázza, hogy Washington nem fogadta jól a Szovjetunió tervét. A nemzetközi helyzet azonban ma már nem olyan — hangoz­tatja a lap —, hogy a Szovjet­unió újabb kezdeményezését egyszerűen »propagandának« minősítsék és kézlegyintéssel intézzék el. A szocialista Populaire sze­rint Hruscsov javaslata arra irányul, hogy a NATO és a Varsói Szerződés aláírói közti megnemtámadási egyezmény tervét kiterjesszék mindazok­ra az országokra, amelyek haj­landók ezt elfogadni. A L’Humanité kommentár­jában ezeket írja: A világ is­mét meggyőződhetik: a Szov­jetunió nem elégszik meg az­zal, hogy beszéljen a békéről, a szavak tettekkel párosulnak. A katonai költségvetés 600 millió rubeles csökkentése után a Szovjetunió újabb konkrét javaslatot tesz. A javaslat el­fogadása lényegesen csökken­tené az államok közötti súr­lódási felületet, felszámolná a feszültség fészkeit, növelné a kormányok, az országok kö­zötti bizalmat. A háború kizá­rása a területi vitákból a bé­kés együttélés politikájának nagyszerű megnyilatkozása. Felelős politikusok nehezen térhetnek ki a szovjet javaslat elől, amely bizonyára megnye­ri a népek támogatását. LONDON Péntek esti híradásaiban az angol rádió- és televízió-adó­állomások elsőrendű fontossá­gú eseményként, vezető helyen ismertették Hruscsov szovjet miniszterelnök »világméretű megnemtámadási paktumá­nak« tervezetét. A hírmagyará­zók kiemelték, hogy ezekben az órákban a világ valamennyi fővárosában — Londont is be­leértve — a szovjet béketerve­zetet tanulmányozzák. Angol hivatalos állásfoglalásra — bár a szovjet kormányfő üze­netét már csütörtökön kézhez vették — csak a péntek esti órákban került sor, miután Washingtonban az amerikai külügyminisztérium szóvivője •csalódást keltőnek« nevezte a zovjet javaslatokat. Ekkor az angol külügyminisztérium is a zokásos formulához folyamod­va kijelentette: »Első pillantás­ra úgy tűnik, hogy a szovjet emlékirat csupán megismétli a már ismert témákat.« Az an­gol külügyi szóvivő minden- setre hozzáfűzte, hogy a szov­jet kormányfő »hosszú levele további tanulmányozást igé­nyel«. Londoni értesülések szerint Rusk amerikai külügyminiszter ás David Ormsby-Gore wa­shingtoni brit nagykövet a jö­vő héten tanácskozni fog a szovjet békepaktum-tervezetre adandó nyugati válaszról. BONN A nyugatnémet lapok kivé­tel nélkül az első oldalon ha­sábos címekkel számolnak be a szovjet jegyzékről. A Frank­furter Allgemeine Zeitung ve­zércikkében elismeri, hogy »az atomkorszakban a hábo­rú lehetetlenné vált«, hangsú­lyozza azonban: Nyugat-Né- metország nem fogadhatja el azt, hogy »az erőszakról való lemondás és a két német ál­lam elméletének kombináció­ja megszilárdítsa Németország kettéosztottságát.« A Die Welt vezércikkében dühös kirohanást intéz a szov­jet javaslatok ellen és azt hangoztatja, hogy »az erő­szakról való lemondással a Nyugat rendkívül aggasztó módon egyoldalúan megkötné a kezét.« A szociáldemokrata West­falische Rundschau viszont hangsúlyozza: »Elmúltak im­már azok az idők, amikor a szovjet jegyzékekre és javas­latokra nemet lehetett mon­dani, még mielőtt megszáradt volna rajtuk a tinta. A nyu­gati fővárosokban elhatároz­ták, hogy Hruscsov javaslatait nagyon gondosan tanulmá­nyozzák, mielőtt véglegesen állást foglalnának. Nem lesz könnyű dolog Hruscsov ja­vaslatait kereken elutasítani. Az erőszakról való lemondás nem csupán az erkölcsi kö­vetelménynek felel meg, ha­nem a háborús fejlemények beláthatatlan következmé­nyei miatt az atomkorszak­beli politika gyakorlati olda­lának is. Olyan lemondás ez, amely eleget tesz az emberi­ség békeakaratának«. A Der Mittag kiemeli, hogy »a kelet—nyugati politika most ismét mozgásba került«, majd rámutat arra: a szovjet javaslat épp olyan fejfájást okoz majd Bonnban, mint an­nak idején az atomcsend- egyezmény megkötése. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom