Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-04 / 282. szám

Szerda, 1963. december 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP A dolgozók általános jogi műveltségéért Volt idő, amikor lebecsültek a jog jelentőségét. Azóta ez a helytelen felfogás megszűnt A párt és a kormány helyes és következetes politikája jó irányba terelte a társadalmi felfogást Ma a szocialista tör­vényesség az uralkodó. Az ál­lamhatalom valamennyi szer­vére és az állam valamennyi polgárára egyaránt kötelezőek a * gszabályok. Mivel nálunk a szocialista törvényesség érvényesül, a jog kihat a társadalmi viszonyok fejlődésére. A szocializmus tel­jes fölépítésének szakaszában a fő feladat a termelés növelé­se s a terveket megvalósító dolgozók tudatának formálása. A feladatokat érző, gondolko­dó emberek hajtják végre. Az öntudatos dolgozók ismerik a célokat, tudják munkájuk ér­telmét, s más kedvvel dolgoz­nak, mint azok, akik jogbi­zonytalanságban élnek. Növeli a néptömegek alkotó kedvét, hogy nálunk lét- és jogbiztonság van, az emberek igazsáíérze'.e szerint bánnak a dolgozókkal. Bárki meggyő­ződhet róla, hogy hazánkban mindenhol érvényesül a szo­cialista törvényesség. Ez növe­li az emberek munkakedvét. A szocialista jog társadalmi sze­repének ékes bizonyítéka ez a tény. Igazságérzet minden ember­ben van, ez önmagában azon­ban még kevés. Feltétlenül nö­velnünk kell a dolgozók álta­lános jogi műveltségét S ne jogszabályokat tanítsunk, ha­nem értessük meg a jog lénye­gét, -társadalmi szerepét ismer­tessük meg az emberekkel a szocialista társadalomban mindenkitől elvárható maga­tartást Tényekkel kell alátá­masztanunk, mit jelent a tár­sadalmi és az egyéni érdek összhangja, a szocialista együttélést Az a célunk, hogy a dolgozók ne tilalomfát lássa­nak a jogszabályokban, hanem a zavartalan társadalmi együtt­élés, a társadalmi fejlődés, nél­külözhetetlen eszközét. Ismer­je meg mindenki a bűnözés je­lenlegi helyzetét, különféle formáit, okait Feladatunk, hogy felhívjuk a figyelmet a jogellenes cselekedetek, a rosszhiszemű és csalárd eljá­rások törvényes következmé­nyeire. Ez megváltoztatja a dolgozók szemléletét, átalakít­ja tudatukat, s megszilárdítja a szocialista erkölcsöt. A jog lényegét ismerő em­ber még nem jogi Sizakember. Az általános jogi műveltség terjesztésének különben sem ez a célja. A dolgozók a szük­séges jogi ismeretek birtoká­ban sokkal hamarabb fölisme­rik tevékenységük társadalmi vonatkozásait, sókkal könnyeb­ben megállapítják eljárásuk helyességét vagy helytelensé­gét. Az embereket mindig érde­kelték a jogi tárgyú előadások. A munkaügyről, a család- és termelőszövetkezet i jogról, a fiatalkoriakról szóló előadások sokat használtak: alakították a dolgozók tudatát. Sajnos, ezek az előadások csak a jog szűk területével foglalkoznak, nem éri*'‘ették az előző részben említetteket, így a hallgatók a fától nem látták az erdőt. A találomra válasz­tott előadások nem növelik az emberek általános jogi mű­veltségét. Csak tervszerű és szervezetit munkával lehet vál­toztatni a helyzeten. A jogi is­meretterjesztés legfőbb gazdá­ja a TIT. Támogatja munká­ját a Jogász Szövetség. Más társadalmi szervezetek (nép­front, nőtanács stb.) ugyancsak tartanak jogi tárgyú előadáso­kat A cél érdekében a társadal­mi szervezeteknek s elsősor­ban a TIT-nek a legfontosabb témákra kellene összpontosíta­niuk az erejüket Az üzemi előadássorozatokon, a munkás- akadémiákon több jogi tárgyú előadást tarthatnánk. Gondol­kodni lehetne rajta, hogy nem szervezhetnének-e szabadegye­temet az illetékesek a megye­székhelyen. A szakemberek több jogi előadást tarthatná­nak itt, s ez tovább növelné az emberek általános jogi mű­veltségét Dr. Iharos Imre, a megyei bíróság elnökhelyettese. Tizenkét ifjúsági brigád dolgozik 108 taggal a Somogy megyei Építőipari Vállalatnál. A központifűtés-szerelő Szé­kely Rezső-brigádoí a közel­múltban »Szocialista brigád« címmel tüntették kt Befejeződött a tőzeg termelés A Fonyódi Tőzegüzem mun­káját erősen befolyásolja az időjárás. A hideg beállta arra •kényszer!tette a vállalat dolgo­zóit, hogy abbahagyják a tő- -zegtermeiést Ezután csak csa­torna- és derítőtisztítással, szállítással, valamint tőzegke­veréssel foglalkoznak. A tőzegüzem, sajnos, nem tudta teljesíteni idei tervét. A kedvezőtlen kora tavaszi idő­járás, a vagonhiány olyan ki­esést okozott, amelyet nem tud­tak már pótolni a vállalat dol­gozói, A vállalat jövő évi feladata nagyobb lesz az ideinél. Min­den intézkedést megtesznek, hogy áprilisban (ha nem lesz rendk'vül rossz időjárás) teljes erővel megkezdhessék a tőzeg- IrrmetéRt, és ideiében teljesít tessék 1964. évi tervüket. REQQELTÖL ESTIG a baféi tsz-irodán A batél állomástól a faluig mindenütt szürke sár takarja az úttestet. A gyalogjárda sem különb. Csak az iskola előtt szórták le hamuval a kocsi- utat, hogy a diákok száraz láb­bal kelhessenek át. Vajon milyen a határ? A választ az irodán Huri Béla tsz-elnök adja meg. — Alig lehet kint látni em­bert. A nagy sárral a gépek sem tudnak megbirkózni. Még egypár hold kukoricaszár áll lábon. Ha szikkad a föld, ak­kor egykettőre letakarítjuk azt is. A határ csöndes, de a tsz- irodában annál nagyobb a A kereskedelem jól felkészült a télre. Sok meleg holmi került a boltokba. Képünkön: A KÖVIKÖT Nagykereskedelmi Vállalat­nál Uleca Mihályué, Kroszonyák Lajosné és Szabó Jánosné a nemesvidi boltoknak készíti elő az árut. forgalom. Kisgyurkó Józsefné adminisztrátor rendes napi munkáját végzi, de az elnök alig ér rá szót váltani még a brigádvezetövel is. Elsőként az Állami Biztosí­tó emberei kopogtatnak. A tsz- tagok önsegélyező csoportját szervezik a faluban. A kétéves biztosítás ezen az őszön járt le. — Most ismét megkérdezzük a tagokat, ki akarja megújí­tani — világosít fel Keresztes József, a csoport vezetője. Magukhoz veszik az okmá­nyokat, aztán elindulnak a fa­luba. A délutáni eredmény azt mutatja, hogy a tsz-tagok több­sége igényli ezt a biztosítási formát. Amikor a biztosító emberei elmennek, az elnök is útnak indul. Most mérik az állato­kat. — Ha időm engedi, ilyenkor én is kimegyek — mondja az elnök —, hogy lássam, meny­nyit fejlődtek az állatok egy hónap alatt. Hárman maradunk az iro­dában a raktárossal és az ad­minisztrátorral. A főkönyve­lő Kaposváron van. Pénzt hoz a bankból. — Ha az emberek nem ta­lálják az irodában az elnököt, akkor ide kopogtatnak — mondja az adminisztrátor. Máris nyílik az ajtó. — Az elnök merre van? — kérdi egy idősebb ember. — Kiment az istállókhoz. — Az előleg végett jöttem — folytatja. — Hallottam, hogy búcsúra lehet fölvenni. Nekem is kellene háromszáz forint. Aztán újra megindul a mun­ka, de nem sokáig. Egy erős, temperamentumos ember lép be az ajtón. — Raktáros úr, megjöttem! Kovács Károly raktáros mo­solyog a megszólításon. — Adtak? — kérdi. — Majdnem elzavartak ben­nünket. Telefonon megmond­ták, hogy csak holnap lesz, de te máris küldtél bennünket. — Azt tegnapelőtt mondták — évődik tovább a raktáros. Fonai Gábor traktoros a fo­nói keverőüzemből jött. Ser­tés- és marhatápot szállított. — így megy ez napról nap­ra — mondja az adminisztrá­tor a raktárosról szólva —, alig lát munkához, máris jön­nek érte. A raktárostól Deák Sándor főkönyvelő veszi át a kilin­cset. — Sikerült pénzt hozni? — kérdi Kisgyurkóné. — Nagyon helyes a pénztá­ros. Valahányszor meglát, min­dig int, hogy csak menjek oda. Tudja hogy sürgős a vonat miatt. — Ez már a búcsúi pénz? — kérdem. — Nem, ez munkaegység­előleg. Amikor kevesellem a három köteg pénzt, a főkönyvelő mo­solyogva mondja: — Ja, kérem, Batéban taka­rékos emberek laknak. Nem veszik föl az előleget. Azt mondják, jó lesz az majd egy­ben az év végén. Mindössze ti­zenhét-tizennyolc család kér havonta előleget. Hónap elején mindig összeírjuk, kinek kell pénz, és csak azoknak hozunk id a bankból. A beszélgetést a postás sza­kítja félbe. Újságokat, levele­ket tesz az asztalra. — Nagy a forgalom? — kér­dem. — Általában kedd a nehéz nap, mert a járásnál szomba­ton és hétfőn vannak bent, és akkor intézik a levelezést. Ilyenkor nem sok van — mu­tatja az újságlapok közül elő­szedett négy levelet. Aztán újabb emberek jön­nek. Ügy látszik, a búcsúi ki­adásokra többen kérnek pénzt, mint ahányan előleget. Csapó György nem minden­napi eseményre készül. Lako­dalom lesz a családban. Eh­hez pedig sok pénz kell. Na­gyobb összeget kér a tsz-től előlegként. A késő délután már sokkal csöndesebb. Csak a villany- szerelők jönnek be, hogy alá­írassák a számlát az újonnan elkészült gépműhely kiadásai­ról. Aztán már csak az író­gépkattogás meg a számoló­gép zörgése töri meg a csen­det. A tagok az istállók körül szorgoskodnak. Megkezdődött az esti etetés. A tsz-irodán is összegezik a napi munkát, aztán elalszik á sápadt fényű neon. Kercza Imre Szemünk előtt fogyasztották el a csokoládét, aztán vissza­vonultak szobáikba. — Ha jól meggondoljuk, nem is jártunk olyan rosszul velük — szólt Partit, — Mindenesetre alaposan meg kellet fizetnünk. Az iste­nit, száz skatulya cigaretta! A sebhelyes ölűével fenyege- tődzött. — De azárt igazad van, Pár­ta, ezzel a kettővel lehet va­lamit kezdeni. És egy napon kamatostul behajtjuk majd rajtuk az ellopott cigarettán­kat Most gyere velem a pin­cébe. Szerencse, hogy Kufnat nem égette még el a könyve­ket Késő este becsöngettünk Eschenbachnál. Neki kellett ki­húznia minket a csávából. Egy idegen úr nyitott ajtót — Mit kívánnak? Eschenbach úrral akartunk beszélni... — Elköltözött, nem tudom, hova. — A férfi becsapta az ajtót az orrunk előtt Odalenn találkoztunk egy la­kóval, aki felvilágosítást tu­dott adni. Eschenibach a főut­cába iköltözött. Elindultunk új lakása-felé. Olyan környék ez, ahol csak üzletemberek és ma­gas állású tisztviselők vehettek lakást maguknak. Párta, aki jói ismerte a várost, elcsodál­kozott — Ha az a fickó itt lakik, akkor egész vagyont szedhetett össze. — Abból még aligha szerez­hetett lakást a mostani lakás­ínségben. — Pénzért akár kastélyt is lehet vásárolni. No, nézd csak ezt a házat. Márványlépcsők, felvonó, persze rossz, de nem sok idő telik bele, és issnét mű­ködni fog. A lakásajtón réztábla csil­logott: »Erwin Eschenbach, ingatlanközvetítő«. Még jobban csodálkoztunk, amikor egy cselédlány nyitott ajtót — Parancsolnak, kérem? — Eschenbach úrral szeret­nénk beszélni, de mondja csak, kisasszony, nem vagyok biztos benne, hogy azonos-e? Régen laknak már itt Esehenbachék? — Csak pár napja. Be van­nak jelentve? — Eíz már a téboly! —Pairtu rám vigyorgott. — Mondja meg az úrnak, hogy két üzlet­fele akar vele beszélni. Ebben a pillanatban megje­lent maga Eschenbach úr. Va­donatúj ruhát viselt, és még­hozzá meg is volt mosakodva és fésülködve. Alig ismertük meg. — Á, Header úr, Wampach úr, kénem, kerüljenek csak beljebb. — Mint egy páva, úgy feszített végig a hosszú folyo són, néhány ajtó mellett elha­ladva. Látszott rajta összehará­csolt gazdagságán érzett, szinte gyerekes öröme. Kinyitott egy ajtót. — Kérem, fáradjanak be. Látható büszkeséggel tanul­mányozta arcvonásainkat, aho­gyan a szobában szétnéztünk. És csakugyan nem leplezhettük meglepetésünket A pádlót vastag peraC&szőnyeg borította. Egy dohányzóasztal, nehéz bőr­székek, nemesfából készült tá­lalószekrény és a hozzátartozó tálalóasztal, egy nagy állóóra, valamint egy sor olajfestmény, ez volt a berendezés. És mind­ezt valódi francia parfüm illa­ta lengte körül. — Hallja — mondta Párta, miután körülnézett —, hogy hozta ezt össze? Húszévi ócs­kavas-kereskedésiből csak nem lehet ilyen szépen berendezett, hároanszobás lakásra szert ten­ni... — Négy és fél szobás — iga­zította ki Eschenbach, akinek hízelgett a megjegyzés —, a fél szoba a lányéi Ja, uraim, most aztán felszínre kerülnek a tehetségek. Érteni kell az üzlethez. Nem akarják meg nézni a lakásomat? Végigvezetett bennünket a lakáson, minden szoba tele volt bútorokkal, képekkel és szőnyegekkel. A konyhában feleségével találkoztunk, aki úgy pávástocdott, mintha kar­neválra cicomázta volna fel magát, és éppen illemtan lec­két adott a cselédlánynak. Tő­le származott az Isten tudja, honnan felhajtott parfüm illa­ta Hájas nyakán bársonysza­lag lógott,- amelyen egy csodá­latos kő szikrázott. — Készítse el a fürdőt — pa­rancsolta a lánynak, miközben szemügyre vettük a konyhát. Nyilván évek óta ez volt az első alkalom, hogy egész teste vízzel került érintkezésbe. — Tehát, mivel szolgálhatok* uraim? — Mivel? — morgott Párta. — Jól tudja, maga zsivány. Egypár ami került a kezünk ügyébe. Mi a helyzet a Ideák­kal, arannyal, órákkal, brilián­sokkal és így tovább? Felszólítás nélkül helyet fog­laltunk a bőrszékekben. A volt ócskás sandán nézett ránk. — Ezt a hangot határozottan kikérem magamnak, Header úr! — mondta dühösen. — Vagy pedig más üzleti kapcso­latokat kereshetnek maguknak. — Párta megvetően vigyor­gott — Nos, vezérigazgató úr, mi szívesen kötnénk méltósá­goddal néhány feketeüzletet. Részvények nem állnak ren­delkezésre, ugyebár? Meg kell hát maradnunk a kompenzá­ció primitívebb formájánál. Vagy uraságodnak franciául tetszik tárgyalni? Le grand Ganove comme ci, comme ca, ami annyit jelent, hogy ... — Menjen a pokolba! — Jó, menjünk a pokolba. A Roxi-bár tulajdbnosa ugyan négy héttel ezelőtt szintén még csak egyszerű pincér volt, de legalább nem vesztette el humorát — Tehát mit ajánl — adta be a derekát Eschenbach, ami­kor Párta felemelkedett. — Egyelőre csak cigarettát és csokoládét egyébként pe­dig venni akarok. — Ostobaság, azokra a dol­gokra, amelyekre magának szüksége van, megvannak a vevőim. Vagy többet ajánl, mint az amik? — Ismernem kellene az ára­kat. — Telkek. — Honnan vegyek telkeket? Minden mennyiségben ajánl­hatok cigarettát és csokoládét, ez minden. Meglepett, milyen gyorsan i megváltozott az ócskás a múlt J hét óta. Amit évtizedekig rom-; gyokkal, üvegekkel, papírral és régi limlommal gyakorolt, az most egyszerre hihetetlen készséget és biztonságot adott neki ahhoz, hogy óriási érté­kű ingatlanokkal kufárkodjék. Valóban az ócskások ideje vir­radt fel, mert ezeket az eg­zisztenciákat éppen az az egy­szerű, félig legális, félig ille­gális üzletkötés vetette fel­színre, amelyben az áru je­lentette az egyetlen értéket. Ezen a területen otthon vol­tak, és egyenruhás partnereik­nek mindegy volt, kivel ke­reskedtek, csak keresni lehes­sen rajta — A pénzszerzés egyetlen titka a hírforrások — magya­rázta Eschenbach. — Az em-^ berek éhesek, tehát eladnak. ' (Folytatjuk.) Gondolnah-e a léire es barcsi építkezéseken? Minden nap jó idő most már csak ajándék — ezt tart­juk ilyenkor, december ele­jén. Azonban óhatatlanul a télre kell gondolni, mert hi- |deg szelével már itt kopog az ajtókon, s nem tudni, mikor zúdít a nyakunkba ónos esőt meg havat. Az építők is erősen figye­lik a meteorológiai jelentése­ket meg az eget is, hogy mi­kor . kell abbahagyni a kinti munkát, mi várható. Barcson három nagyobb építkezés fo­lyik. Felkészültek-e a télre, milyen intézkedéseket tettek, hogy a zordabb időben is dol­gozhassanak? A lakatosáru-üzem építése változatlanul lassan halad. Vasanyag hiánya miatt nem tudják elkészíteni a Il-es sze­relőcsarnok tetőszerkezetét, s ezért csupán bontási munká­kat végezhetnek a télen. Az Ózdi Kohászati Művek csak december közepére ígérte a vasat. Akkor elkezdeni a mun­kát már nem lehet. A lakóház és az irodaház té- liesítésének föltételeit biztosí­tották, itt már csak a belső munkák vannak hátra. Meg­teremtették a dolgozók fűtési, tisztálkodási és étkezési lehe­tőségeit is. Fűrészporoskályhá­kat szereltek föl a munkahe­lyeken. Külszíni munkát csupán a Ill-as csarnok széntárolója födémének építésénél végezhet­nek; eddig kétezer négyzetmé­ter nádpadlót és ötszáz négy­zetméter ponyvát szereztek be, hogy megvédjék a munka­helyeket a hidegtől. Megkezdődött a szeptem­berben átadott új gimnázium bővítésié <!) is. Három új tan­termet és politechnikai mű­helyt építenek hozzá Ez a munka még nagyon a kezdet kezdetén — az alapozásnál — tart, és nem látjuk semmi biz­tosítékát annak, hogy a té­len folytatni tudják-e. Minden jel arra mutat, hogy már csak jövőre lehet itt- haté­kony munkát végezni. A gimnázium tőszomszédsá­gában két négylakásos, eme­letes házat építtet a községi tanács. A munka jól halad, már csak a tetőfedés van hát­ra, s máris megkezdhetik a belső vakolást. A, tanács kokszkályhákat vásárolt a bri­gádoknak. Ha megérkezik a cserép, az egyik épületet az év végéig átadják tulajdono­saiknál:. Azt tapasztaltuk a barcsi építkezéseknél, hogy nem ké­szültek fel tökéletesen a télre. A rossz idő beálltával anyag­hiány miatt abba kell hagyni a munkát. Nem lehetne biztosítani, hogy ne akadályozza semmi se az építkezéseket? P. Gy. Kaposvári lakosú kilyhafitőt felveszünk a fűtési időszakra. Jelentkezni lehet a ísposun Ruhaíizem munkaügyi osztályán. 97919

Next

/
Oldalképek
Tartalom