Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-01 / 280. szám
Vasárnap, 1963. december 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP A zákányt földművesszSr etkezet pálinkafSzdéjében hetek óta tart az idény. A rézüstökből tartályba, onnan pedig demizsonokba kerül a méregerős ital. A főzőmester szerint a környék lakóinak bőségesen jut majd a télre a •bemelegítöből«. Kárba veszett órák Csaknem kétszáz vagon cukorrépát kell a 13. sz. Autóközlekedési Vállalat tehergépkocsijainak elszállítaniuk a Gamás előtti átvevőhelyről. Szeretnének végezni, még mielőtt beáll a tartós esős időszak. Csütörtökön azért állított oda a kora reggeli órákban tizenhárom tehergépkocsi, hogy a szállítás zavartalan, folyamatos legyen. A legtöbb jármüvei hajnali öt órakor indultak s kaposvári telepről, hogy idejében érkezzenek. Mégis az első, répával megrakott gépkocsi csak hét óra után húsz perccel indult el Kaposvárra. Igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy a markolóval ellátott forgó rakodódömper késve érkezett, de a hajnali sötétségben úgysem dolgozhatott volna. Így a tizenhárom gépkocsinak órákat kellett tétlenül várnia, amíg sorra kerültek. "Helyes lenne, ha azokat a munkahelyeket, ahol nagyobb mennyiségű répát kell felrakni megfelelően kivilágítanák, hogy a sötétség ne akadályozza! a munkát. S főleg azért, hogy a gépkocsiknak ne kelljen értékes órákon át vesztegelniük. Sz. La (35) — 1938-ban el kellett hagynom az országot, mert zsidó vagyok. Szüleimnek már nem sikerült kijutniuk. Amikor át akartam őket hozatni, letartóztatták őket. Szüléimét testvéreimmel együtt elgázoeították Auschwi tzban. Éreztem szívem dobogását, és nem mertem a tisztre nézni. Ügy látszott, hogy ez a kijelentés a sebhelyesnek és Pertunak is tarkára forrasztotta a szót. Hallgatásukat a tiszt együttérzésnek magyarázta. — Nagyon leköteleznének minket, ha segítségünkre lennének az SS-banditák felkutatásában. Néhányat már elcsíptünk, de ez a gyáva csőcselék nagyobbrészt elbújt, vagy álcázta magát A legközelebbi napokban talán végigmehetnénk egy fogolytáboron. Talán felfedeznek néhányat ezek közül a gazfickók közüL — Hogyne, szívesen — mondta a sebhelyes hidegvérrel, és felszólítólag bólintott felénk. — Wamoach baitársunk volt yegtovább Dachauban, biztosan feltomer nó.iáriy gazembert Wampapch ón voltam, ezt a nevet adta nekem. Átláttam szándékán. Jól tudta, hogy éppen én alig ismertem ezeket a banditákat, minthogy mindössze az utolsó három hónapban kerültem érintkezésbe a lágerrel, öt viszont a különböző SS-fog- lyok rögtön felismerték volna. A legrémesebb azonban az volt, hogy ebben az iszonyú komédiában hallgatnom kellett. Bűnrészesnek éreztem ■tagam, és a német—amerikai tiszt fenyegetései ijedtséggel és félelemmel töltöttek eL A tiszt bólintott. — Jól van, erről majd még beszélünk. Nevem Fürst hadnagy. Ha valamelyik banditát már most ki tudná nyomozni, engem mindenkor megtalál itt. Ha nem lennék jelen, bármelyik amerikai katonához vagy tiszthez fordulhat. Néhány szót írt egy cédulára, és odaadta nekem. — Lehetséges egyébként, hogy néhány góhás tiszt fog ideérkezni. Ez az asszony tartson készenlétben két szobát... Intézkedni fogok, hogy mindenekelőtt önök lakhassanak itt. A két amerikai elbúcsúzott tőlünk és kiment. — Most aztán pácban vagyunk — mondta Partu sötéten. — Azt javaslom, hogy lógjunk meg. — Hova? — Nem tudom. De ha a zsidó rájön, kik vagyunk, felakaszt bennünket. — Igen, ha. De hogyan jön rá? Az iratokat mind elégettük, és aki a foglyok közül még életben van, régen szétszóródott a szélrózsa mi nden irányában. Egyébként közismert tény, hogy az ember az oroszlán barlangjában van a legnagyobb biztonságban. Ezért csak várjunk még egy kicsit. Egyelőre nem fenyeget semmi veszély.Ennél az elhatározásnál maradtunk. Ha a tiszt még egy szer visszatérne a kérdésre, nekem kell elvállalnom a fogolytábor átvizsgálását, és »természetesen senkit sem ismerhetek feli A TERMELÉS SEGÍTÉSÉT TARTJÁK FÖ FELADATUKNAK A marcali Vörös Csillag Tsz pártszervezetének tapasztalataiból Az irányító pártszervek megannyi elvi és gyakorlati útmutatást adtak a termelőszövetkezeti alapszervezeteknek. Ezek szerint az a feladatuk, hogy neveljék szocialista szellemben a tsz-tagokat, mozdítsák elő a közös gazdaság erősödését. Fő figyelmüket a termelésre kell fordítaniuk, Akkor felel meg a pártszervezet ennek a követelménynek, ha munka- programját a szövetkezet gazdasági tervére építi. Hogyan igyekszik ezt a szerepét betölteni a marcali Vörös Csillag Tsz pártszervezete? Válaszoljunk erre a kérdésre az utóbbi néhány hónap munkájának főbb tapasztalatai alapján. A vetési erőpróba A pártszervezet munkamódszerét úgy ismerhetjük meg legjobban, ha az őszi vetés megszervezéséből indulunk ki. A vetés volt ugyanis a pártmunka minden eddiginél nagyobb és sikeresebb erőpróbája. Azzal kezdődött a dolog, hogy a termelőszövetkezet vezetősége pontos, alapos, részletes ütemtervet készített a vetésre. Számba vették brigádonként, dűlőnként, táblánként a szántás-vetési tennivalókat, a rendelkezésre álló erőket, és meghatározták a részmunkák elvégzésének határidejét A végrehajtásért Varga László elnökhelyettest, Nagy József főagronómust és a brigádvezetőket tették feleegyébként jó tervezetet egyszerűen ismertette, hanem úgy, hogy taggyűlésen pontról pontra menve, személyre szólóan megjelölte kinek-kinek a a konkrét feladatát A traktorosokra vár — az ütemterv szerint és a dolog természeténél fogva — a munka neheze? Elengedhetetlenül szükségesnek tartotta a pártvezetőség, hogy velük külön is tanácskozzék. Nemcsak a hat párttagtól, hanem a tizennyolc traktoros mindegyikétől azt kérték, hogy tudása legjavával dolgozzék a vetés sikeréért. Molnár István és Izsák József pártmegbízatásként kapták, hogy a munkautalvány előírásai szerint szántsanak, s érjék el, hogy párton kívüli traktorostársaik is ugyanezt tegyék. Molnár János vetőgépre fogott traktorával; lelkére kötötték, hogy a vetést el ne kezdje addig, amíg meg nem győződött arról, hogy mások kifogástalan magágyat készítettek. A vetőgépek kezelését heten — köztük Inhoff Vendel, Szép István és Horváth Sándor (J) — vállalták. Ök is mindnyájan részt vettek a pártszervezet kibővített taggyűlésén. Korponai József — egyedüli párttag a zsákolok között — azt a megbízatást kapta, hogy a vetőmagot ne a kezdés idejére, hanem előtte legalább egy órával vigyék ki a mezőre. Szabó János magtárosnak a feladatát szintén meghatározták. A végrehajtás ellenőrzése lőssé. Más programot erre az időszakra a pártszervezet nem csinált, hanem a szövetkezeti vezetőség intézkedési tervének megvalósítására mozgósított. De nem ám úgy, hogy ezt az Egy hét telt eL Ez alatt a nyolc nap alatt semmi lénye-A ges nem történt. A négy fal^ között kuksoltunk, kártyáztunk, bort ittunk, vagy megpróbáltuk Ajaxot új mutatványokra megtanítani. Nem tö-A rődtünk vele, hogy mi történik^ odakinn. Ügy hírlett, hogy a háború hivatalosan is véget ért; minket ez nemigen érintett, számunkra azzal ért véget, hogy bevonultunk ebbe a villába. Egy dolog azonban gondot okozott. A Hauptsturmführer élelmiszerkészletei kimerülőben voltak, és ami talán még kínosabban érintett, dohányunk is fogytán volt már. Beszélgetéseinkben egyre gyakrabban esett szó a »feketepiacról. Jarolimmé, akinek vásárolnia kellett az élelmiszerjegyeit, hozta be kintről ezt a fogalmat Minthogy féltünk, hogy valamelyik volt fogoly véletlenül felismer, még mindig nem mertünk az utcára menni, így Jarolinnét küldtük el egy batyu ágyneművel a feketepiacra. Dohányt és élelmiszert kellett hozni. Egy óra múlva öt doboz cigarettát és egy kenyeret hozott nekünk. — Ha ez így megy tovább — állapította meg a sebhelyes —, két héten belül éhen halunk. Partu, te ismered legjobban Münchent, ezentúl neked kell megpróbálnod az üzleteket leEbben a dologban az az egyik legnagyobb eredmény, hQgy a pártszervezet eljuttatta szavát mindazokhoz. akikre a vetésben bármilyen tennivaló is várt A párttagokat taggyűlési határozattal kötelezték, a pártonokívülieket fölkérték munkájuk lehető leggondosabb elvégzésére. Kedvező hatást keltett a szövetkezeti tagság körében az a fölismerés, hogy a kommunisták ilyen nagy figyelmet szentelnek a vetésnek, és ekkora felelősséget éreznek sikeréért Közügy lett hát a jövő évi gabonatermés megalapozása a szövetkezetben. így kerülhetett sor arra, hogy a párttagok és pár- tonkívüliek egyaránt a párt- vezetőséghez fordultak, amikor azt látták, hogy a taggyűlés helyes határozata ellenére sem megy úgy a munka, ahogy kellene. Kovács László párttitkár és Benczik József tsz-elnök figyelembe vették ezeket a jelzéseket, hiszen hasonló tapasztalatokat már ők is szereztek. Most hosszabb idejű és általánosabb helyszíni ellenőrzést tartottak. Megállapították, hogy nem az emberek helytállásával, munkájával van baj, hanem a gépek irányításával. Csakhamar összeült ismét a taggyűlés és a vetés addigi tapasztalatainak elemzésére és a további intézkedések megjelölésére. Ennek az volt a legfontosabb döntése, hogy javasolták a tsz-vezetőségnek: bizza rá a traktorok irányítását az elnökhelyettes helyett Vass Ferenc gépesítési brigádvezetőre, aki eddig a műhelyi munkát szervezte. Kisebb horderejű vagy sürgős intézkedést követelő ügyekkel nem várakoznak addig, amíg a taggyűlés összeül, bonyolítani, ki tudja, hogy a hanem késedelem nélkül elvénasszony nem szed-e rá bennünket? Partu előbb szabódon egy kissé, aztán mégis útra kelt. Az eredmény kielégítő volt. kétszer annyit hozott a körzet- vezető ugyanannyi fehérneműjéért, azonkívül megnyugtató tudósítást a város helyzetéről. (Folytatjuk^ rendezik őket Erre leginkább a hetenkénti értekezleteken nyílik mód. Minden szombaton tanácskoznak ugyanis a szövetkezet függetlenített vezetői. Ezeken a fórumokon is meg a tsz-vezetőség ülésein is helyet kap most már a pártszervezet akcióinak értékelése. Nagy kampányok végén — mint amilyen a vetés i? volt — a párttaggyűlés összegezi a munka tanulságait. Szélesebb körben Az eddig szerzett tapasztalatok felhasználásával a további feladatokból is hasonlóan igyekszik részt vállalni a párt- szervezet. A vetés befejeztével leszűrték a tanulságokat, és meghatározták a novemberi és decemberi tennivalókat. Ezt is a tsz-vezetőség újabb intézkedési tervének alapján tették. Betakarítás, silózás. mélyszántás, szállítás, építkezés áttelel- tetés, gépjavítás, leltározás — ezek a terv egyes fejezetei. Most is személy szerint szabta meg a taggyűlés a kommunisták feladatait. A sok tennivaló közül hadd emeljünk ki néhányat. Jól benne járunk az őszben, napi feladattá vált az átteleltetésre való felkészülés. Illés Imre főállattenyésztő befedett a szénakazlakat, véglegesen számba veszi a takarmánykészleteket. A majorban rendet kell teremteni, a sertéstelepen a kátyús földutat járhatóvá kell tenni — ezért a pártszervezet előtt Horváth József, a sertésgondozók csapatvezetője felelős. A fiaztatók, süldőszállások té- liesítésének megszervezését is rábízták az érdekelt vezetőkre. A téli gépjavítás a szokottnál nagyobb feladat lesz. Az alkatrészigény pontos számba vétele végett elhatározták, hogy a javítás megkezdése előtt gépszemlét tartanak. Ügy döntöttek, hogy erre meghívják Báli István szerelőt, a helybeli gépállomás párttitkárát is. Közeleg a zárszámadás ideje. Szerpák György, a főkönyvelő helyettese azt a párt- megbízatást kapta, hogy a számviteli dolgozókkal beszélje meg a zárszámadás készítésének tennivalóit és jelentőségét. A leltározási ütemterv összeállítása, a leltározó bizottsági tagok fölkészítése ugyancsak fontos részfeladat, s ezeket is a könyvelőknek kell megoldaniuk a tsz-vezetőség segítségéveL Miről tanúskodik a pártszervezet jelenlegi munkaprogramja? Arról hogy szélesebb körű, átfogóbb, mint az előbbi. A vetés idején csaknem kizárólag egyetlen feladatra korlátozódott, most meg magában foglalja a szövetkezeti gazdaságnak szinte valamennyi ágazatát, s kiterjed az irodai munkára is. Megnőtt hát a párt- szervezet hatósugara. S a pártmunkának itt nem pártcsoport az alapvető szervezeti formája, hanem úgy válik közismertté — és mozgósító erővé — a párthatározat, hogy a kommunisták elsősorban saját munkakörükben, de környezetükben is érvényt szereznek neki. Mindennek eredményeként folyamatosan növekszik a párt- munka hatékonysága. Erősödő egységben Végezetül elemezzük még a pártszervezet munkájával összefüggő néhány kérdést Honnan indult el a marcali Vörös Csillag Tsz pártszervezete. Ezelőtt két évvel az alapszervezet mindössze hat tagot számlált, s közülük csak ketten dolgoztak a tsz-ben. Négy párttagot a területi alapszervezet küldött támogatásukra. Segítettek is a termelőszövetkezeti kommunistáknak a pártépítésben. Ez a kezdetben kicsiny kis szervezet olyan tsz- gazdákat vonzott soraiba, mint Tüttő István gyótai és Kláris József gombai brigádvezető; máshonnan jött a szövetkezetbe, vagy itt kérte fölvételét a pártba több traktoros és állat- gondozó. Ma huszonkilenc tagja van az alapszervezetnek. A megerősödött szervezet példa- mutatásra, helytállásra nevelte tagjait, ezért vívhatott ki elismerést magának a kommunisták közössége. Hogyan van az hogy ilyen hatékonyan segítheti a partszervezet a tsz-vezetőséget a termelés szervezésében? Az ennek az egyik alapfeltétele, hogy a szövetkezet gazdasági vezetői és a párttitkár megértették, hogy közös a feladatuk, és jó egyetértésben dolgoznak. Az elnök és párttitkár kapcsolatát zavarták ugyan korábban személyes nézeteltérések, de ezeket — a járási és a községi pártbizottság vezetőinek segítségével — idejében elrendezték. Egymásra találtak, segítik* támogatják egymást. A párt- szervezet nem bonyolódik bele jelentéktelen, személyeskedő vitákba, hanem egész erejét, energiáját a közérdek hasznos szolgálatára fordítja. Fölvethetik némelyek: nem fosztja-e meg magát a párt- szervezet a kezdeményezőnek járó nagyobb elismeréstől azzal, hogy a tsz-vezetőség munkatervére támaszkodik? Ilyen vita ebben a tsz-ben nincs. Nem járnak külön utakon, együtt csinálják, amit csinálnak. S a gazdasági vezetés intézkedési tervében benne van a pártszervezet tagjainak és a pártonkívülieknek a javaslata; a taggyűlési határozatban, a személyekre szóló feladatok megjelölésében is közös vélemény testesül meg. Nem mé- ricsgéli egyik testület vagy szerv sem, hogy kitől származik egy-egy ötlet vagy elgondolás, hanem azt nézi, jó-e, helyes-e az. S ha annak tartja* mozgósítja erejét a megvalósítására. JaTiilő munkamódszer A szövetkezeti demokrácia erősítésének, az emberek nevelésének előmozdítására is sokat tesz a pártszervezet. Javasolta például, hogy a tsz-veze~ tőség pártonkívüli tagjai is rendszeresen adjanak számot munkájukról. Azóta a vezetőség be is számoltatja őket. Ko- ronecz József fogatos például elmondhatta, hogy szeptemberben 25, októberben 41 munkaegységet szerzett. Hasonlóan példásan helytállt Ács László fogatos brigádvezető is. Pusztai Lajos viszont nem jelent meg a vezetőségi ülésen, mert aligha lett volna mondanivalója hiszen két hónap alatt mindössze 6,5 munkaegységet teljesített. Távolmaradásával is állást foglalt, s okulhat ebből a vezetőség is meg majd a közgyűlés is. Hasznos kezdeményezés ez az önvizsgáló módszer. Mindezek együttvéve azt mutatják, hogy a marcali Vörös Csillag Tsz pártszervezete fölismerte szerepét, és igyekszik azt minél jobban és jobban betölteni. Helyesen teszi, hagy helyszíni ellenőrzésre, a végrehajtásra is fordít legalább akkora gondot, mint a feladatok meghatározására. Ennek megfelelően például úgy intézkedtek, hogy az év utolsó két hónapjára adott pártmegbízatásokra havonta visszatérnek. Kijelöltek egy öttagú bizottságot arra a célra, hogy rendszeresen kísérje figyelemmel a novemberi—decemberi tennivalók végzését, és a két hónap elteltével ösz- szefoglaló jelentésben tájékoztassa a taggyűlést. Kialakuló, javuló munkamódszer ez. Azt szolgálja ez is, hogy például osszák be takarékosan a szénát, idejében téliesítsék az épületeket, szervezzék meg alaposan a gépjavítást. Mindezek a szövetkezet erősítésének egymással összefüggő részkérdései. Az ilyen feladatokra való mozgósítást a pártszervezet — nagyon helyesen — legsajátabb dolgának tartja. Kutas József