Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-01 / 280. szám

Vasárnap, 1963. december 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP A zákányt földművesszSr etkezet pálinkafSzdéjében he­tek óta tart az idény. A rézüstökből tartályba, onnan pedig demizsonokba kerül a méregerős ital. A főzőmester szerint a környék lakóinak bőségesen jut majd a télre a •bemelegítöből«. Kárba veszett órák Csaknem kétszáz vagon cukorrépát kell a 13. sz. Autóköz­lekedési Vállalat tehergépkocsijainak elszállítaniuk a Gamás előtti átvevőhelyről. Szeretnének végezni, még mielőtt beáll a tartós esős időszak. Csütörtökön azért állított oda a kora reggeli órákban ti­zenhárom tehergépkocsi, hogy a szállítás zavartalan, folya­matos legyen. A legtöbb jármüvei hajnali öt órakor indultak s kaposvári telepről, hogy idejében érkezzenek. Mégis az el­ső, répával megrakott gépkocsi csak hét óra után húsz perc­cel indult el Kaposvárra. Igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy a markolóval ellátott forgó rakodódömper késve érkezett, de a hajnali sötétségben úgysem dolgozhatott volna. Így a ti­zenhárom gépkocsinak órákat kellett tétlenül várnia, amíg sorra kerültek. "Helyes lenne, ha azokat a munkahelyeket, ahol nagyobb mennyiségű répát kell felrakni megfelelően kivilágítanák, hogy a sötétség ne akadályozza! a munkát. S főleg azért, hogy a gépkocsiknak ne kelljen értékes órákon át vesztegel­niük. Sz. La (35) — 1938-ban el kellett hagy­nom az országot, mert zsidó vagyok. Szüleimnek már nem sikerült kijutniuk. Amikor át akartam őket hozatni, letartóz­tatták őket. Szüléimét testvé­reimmel együtt elgázoeították Auschwi tzban. Éreztem szívem dobogását, és nem mertem a tisztre néz­ni. Ügy látszott, hogy ez a ki­jelentés a sebhelyesnek és Per­tunak is tarkára forrasztotta a szót. Hallgatásukat a tiszt együttérzésnek magyarázta. — Nagyon leköteleznének minket, ha segítségünkre len­nének az SS-banditák felkuta­tásában. Néhányat már elcsíp­tünk, de ez a gyáva csőcselék nagyobbrészt elbújt, vagy ál­cázta magát A legközelebbi napokban talán végigmehet­nénk egy fogolytáboron. Talán felfedeznek néhányat ezek kö­zül a gazfickók közüL — Hogyne, szívesen — mondta a sebhelyes hidegvér­rel, és felszólítólag bólintott felénk. — Wamoach baitársunk volt yegtovább Dachauban, biztosan feltomer nó.iáriy gazembert Wampapch ón voltam, ezt a nevet adta nekem. Átláttam szándékán. Jól tudta, hogy ép­pen én alig ismertem ezeket a banditákat, minthogy mindössze az utolsó három hónapban ke­rültem érintkezésbe a lágerrel, öt viszont a különböző SS-fog- lyok rögtön felismerték volna. A legrémesebb azonban az volt, hogy ebben az iszonyú komédiában hallgatnom kel­lett. Bűnrészesnek éreztem ■tagam, és a német—amerikai tiszt fenyegetései ijedtséggel és félelemmel töltöttek eL A tiszt bólintott. — Jól van, erről majd még beszélünk. Nevem Fürst had­nagy. Ha valamelyik banditát már most ki tudná nyomozni, engem mindenkor megtalál itt. Ha nem lennék jelen, bárme­lyik amerikai katonához vagy tiszthez fordulhat. Néhány szót írt egy cédulá­ra, és odaadta nekem. — Lehetséges egyébként, hogy néhány góhás tiszt fog ideérkezni. Ez az asszony tart­son készenlétben két szobát... Intézkedni fogok, hogy minde­nekelőtt önök lakhassanak itt. A két amerikai elbúcsúzott tőlünk és kiment. — Most aztán pácban va­gyunk — mondta Partu söté­ten. — Azt javaslom, hogy lóg­junk meg. — Hova? — Nem tudom. De ha a zsi­dó rájön, kik vagyunk, fel­akaszt bennünket. — Igen, ha. De hogyan jön rá? Az iratokat mind eléget­tük, és aki a foglyok közül még életben van, régen szét­szóródott a szélrózsa mi nden irányában. Egyébként közis­mert tény, hogy az ember az oroszlán barlangjában van a legnagyobb biztonságban. Ezért csak várjunk még egy kicsit. Egyelőre nem fenyeget semmi veszély.­Ennél az elhatározásnál ma­radtunk. Ha a tiszt még egy ­szer visszatérne a kérdésre, nekem kell elvállalnom a fo­golytábor átvizsgálását, és »ter­mészetesen senkit sem ismer­hetek feli A TERMELÉS SEGÍTÉSÉT TARTJÁK FÖ FELADATUKNAK A marcali Vörös Csillag Tsz pártszervezetének tapasztalataiból Az irányító pártszervek meg­annyi elvi és gyakorlati útmu­tatást adtak a termelőszövetke­zeti alapszervezeteknek. Ezek szerint az a feladatuk, hogy neveljék szocialista szellem­ben a tsz-tagokat, mozdítsák elő a közös gazdaság erősödé­sét. Fő figyelmüket a termelésre kell fordítaniuk, Akkor felel meg a pártszervezet ennek a követelménynek, ha munka- programját a szövetkezet gaz­dasági tervére építi. Hogyan igyekszik ezt a sze­repét betölteni a marcali Vö­rös Csillag Tsz pártszervezete? Válaszoljunk erre a kérdésre az utóbbi néhány hónap mun­kájának főbb tapasztalatai alapján. A vetési erőpróba A pártszervezet munkamód­szerét úgy ismerhetjük meg legjobban, ha az őszi vetés megszervezéséből indulunk ki. A vetés volt ugyanis a párt­munka minden eddiginél na­gyobb és sikeresebb erőpróbá­ja. Azzal kezdődött a dolog, hogy a termelőszövetkezet ve­zetősége pontos, alapos, részle­tes ütemtervet készített a ve­tésre. Számba vették brigá­donként, dűlőnként, táblán­ként a szántás-vetési tenniva­lókat, a rendelkezésre álló erőket, és meghatározták a részmunkák elvégzésének ha­táridejét A végrehajtásért Varga László elnökhelyettest, Nagy József főagronómust és a brigádvezetőket tették fele­egyébként jó tervezetet egysze­rűen ismertette, hanem úgy, hogy taggyűlésen pontról pont­ra menve, személyre szólóan megjelölte kinek-kinek a a konkrét feladatát A trakto­rosokra vár — az ütemterv szerint és a dolog természeté­nél fogva — a munka neheze? Elengedhetetlenül szükséges­nek tartotta a pártvezetőség, hogy velük külön is tanács­kozzék. Nemcsak a hat párt­tagtól, hanem a tizennyolc traktoros mindegyikétől azt kérték, hogy tudása legjavá­val dolgozzék a vetés sike­réért. Molnár István és Izsák József pártmegbízatásként kapták, hogy a munkautal­vány előírásai szerint szántsa­nak, s érjék el, hogy párton kívüli traktorostársaik is ugyanezt tegyék. Molnár János vetőgépre fogott traktorával; lelkére kötötték, hogy a ve­tést el ne kezdje addig, amíg meg nem győződött arról, hogy mások kifogástalan magágyat készítettek. A vetőgépek kezelését heten — köztük Inhoff Vendel, Szép István és Horváth Sándor (J) — vállalták. Ök is mindnyá­jan részt vettek a pártszerve­zet kibővített taggyűlésén. Korponai József — egyedüli párttag a zsákolok között — azt a megbízatást kapta, hogy a vetőmagot ne a kezdés ide­jére, hanem előtte legalább egy órával vigyék ki a mezőre. Szabó János magtárosnak a feladatát szintén meghatároz­ták. A végrehajtás ellenőrzése lőssé. Más programot erre az idő­szakra a pártszervezet nem csinált, hanem a szövetkezeti vezetőség intézkedési tervének megvalósítására mozgósított. De nem ám úgy, hogy ezt az Egy hét telt eL Ez alatt a nyolc nap alatt semmi lénye-A ges nem történt. A négy fal^ között kuksoltunk, kártyáz­tunk, bort ittunk, vagy meg­próbáltuk Ajaxot új mutatvá­nyokra megtanítani. Nem tö-A rődtünk vele, hogy mi történik^ odakinn. Ügy hírlett, hogy a háború hivatalosan is véget ért; minket ez nemigen érin­tett, számunkra azzal ért vé­get, hogy bevonultunk ebbe a villába. Egy dolog azonban gondot okozott. A Hauptsturmführer élelmiszerkészletei kimerülő­ben voltak, és ami talán még kínosabban érintett, dohá­nyunk is fogytán volt már. Be­szélgetéseinkben egyre gyak­rabban esett szó a »feketepiac­ról. Jarolimmé, akinek vásá­rolnia kellett az élelmiszerje­gyeit, hozta be kintről ezt a fogalmat Minthogy féltünk, hogy valamelyik volt fogoly véletlenül felismer, még min­dig nem mertünk az utcára menni, így Jarolinnét küldtük el egy batyu ágyneművel a fe­ketepiacra. Dohányt és élelmi­szert kellett hozni. Egy óra múlva öt doboz ci­garettát és egy kenyeret ho­zott nekünk. — Ha ez így megy tovább — állapította meg a sebhelyes —, két héten belül éhen halunk. Partu, te ismered legjobban Münchent, ezentúl neked kell megpróbálnod az üzleteket le­Ebben a dologban az az egyik legnagyobb eredmény, hQgy a pártszervezet eljuttatta szavát mindazokhoz. akikre a vetésben bármilyen tennivaló is várt A párttagokat taggyű­lési határozattal kötelezték, a pártonokívülieket fölkérték munkájuk lehető leggondo­sabb elvégzésére. Kedvező ha­tást keltett a szövetkezeti tag­ság körében az a fölismerés, hogy a kommunisták ilyen nagy figyelmet szentelnek a vetésnek, és ekkora felelőssé­get éreznek sikeréért Közügy lett hát a jövő évi gabonater­més megalapozása a szövetke­zetben. így kerülhetett sor ar­ra, hogy a párttagok és pár- tonkívüliek egyaránt a párt- vezetőséghez fordultak, amikor azt látták, hogy a taggyűlés helyes határozata ellenére sem megy úgy a munka, ahogy kel­lene. Kovács László párttitkár és Benczik József tsz-elnök fi­gyelembe vették ezeket a jel­zéseket, hiszen hasonló tapasz­talatokat már ők is szereztek. Most hosszabb idejű és általá­nosabb helyszíni ellenőrzést tartottak. Megállapították, hogy nem az emberek helytál­lásával, munkájával van baj, hanem a gépek irányításával. Csakhamar összeült ismét a taggyűlés és a vetés addigi ta­pasztalatainak elemzésére és a további intézkedések megjelö­lésére. Ennek az volt a legfon­tosabb döntése, hogy javasol­ták a tsz-vezetőségnek: bizza rá a traktorok irányítását az elnökhelyettes helyett Vass Ferenc gépesítési brigádvezető­re, aki eddig a műhelyi mun­kát szervezte. Kisebb horderejű vagy sür­gős intézkedést követelő ügyekkel nem várakoznak ad­dig, amíg a taggyűlés összeül, bonyolítani, ki tudja, hogy a hanem késedelem nélkül el­vénasszony nem szed-e rá ben­nünket? Partu előbb szabódon egy kissé, aztán mégis útra kelt. Az eredmény kielégítő volt. kétszer annyit hozott a körzet- vezető ugyanannyi fehérnemű­jéért, azonkívül megnyugtató tudósítást a város helyzetéről. (Folytatjuk^ rendezik őket Erre leginkább a hetenkénti értekezleteken nyílik mód. Minden szombaton tanácskoznak ugyanis a szö­vetkezet függetlenített vezetői. Ezeken a fórumokon is meg a tsz-vezetőség ülésein is helyet kap most már a pártszervezet akcióinak értékelése. Nagy kampányok végén — mint amilyen a vetés i? volt — a párttaggyűlés összegezi a mun­ka tanulságait. Szélesebb körben Az eddig szerzett tapasztala­tok felhasználásával a további feladatokból is hasonlóan igyekszik részt vállalni a párt- szervezet. A vetés befejeztével leszűrték a tanulságokat, és meghatározták a novemberi és decemberi tennivalókat. Ezt is a tsz-vezetőség újabb intézke­dési tervének alapján tették. Betakarítás, silózás. mélyszán­tás, szállítás, építkezés áttelel- tetés, gépjavítás, leltározás — ezek a terv egyes fejezetei. Most is személy szerint szabta meg a taggyűlés a kommunis­ták feladatait. A sok tennivaló közül hadd emeljünk ki néhányat. Jól benne járunk az őszben, napi feladattá vált az átteleltetésre való felkészülés. Illés Imre fő­állattenyésztő befedett a széna­kazlakat, véglegesen számba veszi a takarmánykészleteket. A majorban rendet kell terem­teni, a sertéstelepen a kátyús földutat járhatóvá kell tenni — ezért a pártszervezet előtt Horváth József, a sertésgon­dozók csapatvezetője felelős. A fiaztatók, süldőszállások té- liesítésének megszervezését is rábízták az érdekelt vezetők­re. A téli gépjavítás a szokott­nál nagyobb feladat lesz. Az alkatrészigény pontos számba vétele végett elhatározták, hogy a javítás megkezdése előtt gépszemlét tartanak. Ügy döntöttek, hogy erre meghív­ják Báli István szerelőt, a helybeli gépállomás párttitká­rát is. Közeleg a zárszámadás ideje. Szerpák György, a fő­könyvelő helyettese azt a párt- megbízatást kapta, hogy a számviteli dolgozókkal beszél­je meg a zárszámadás készíté­sének tennivalóit és jelentő­ségét. A leltározási ütemterv összeállítása, a leltározó bizott­sági tagok fölkészítése ugyan­csak fontos részfeladat, s eze­ket is a könyvelőknek kell megoldaniuk a tsz-vezetőség segítségéveL Miről tanúskodik a pártszer­vezet jelenlegi munkaprog­ramja? Arról hogy szélesebb körű, átfogóbb, mint az előbbi. A vetés idején csaknem kizá­rólag egyetlen feladatra korlá­tozódott, most meg magában foglalja a szövetkezeti gazda­ságnak szinte valamennyi ága­zatát, s kiterjed az irodai mun­kára is. Megnőtt hát a párt- szervezet hatósugara. S a párt­munkának itt nem pártcsoport az alapvető szervezeti formája, hanem úgy válik közismertté — és mozgósító erővé — a párthatározat, hogy a kommu­nisták elsősorban saját munka­körükben, de környezetükben is érvényt szereznek neki. Mindennek eredményeként fo­lyamatosan növekszik a párt- munka hatékonysága. Erősödő egységben Végezetül elemezzük még a pártszervezet munkájával összefüggő néhány kérdést Honnan indult el a marcali Vörös Csillag Tsz pártszerve­zete. Ezelőtt két évvel az alap­szervezet mindössze hat tagot számlált, s közülük csak ket­ten dolgoztak a tsz-ben. Négy párttagot a területi alapszerve­zet küldött támogatásukra. Se­gítettek is a termelőszövetke­zeti kommunistáknak a párt­építésben. Ez a kezdetben ki­csiny kis szervezet olyan tsz- gazdákat vonzott soraiba, mint Tüttő István gyótai és Kláris József gombai brigádvezető; máshonnan jött a szövetkezet­be, vagy itt kérte fölvételét a pártba több traktoros és állat- gondozó. Ma huszonkilenc tag­ja van az alapszervezetnek. A megerősödött szervezet példa- mutatásra, helytállásra nevelte tagjait, ezért vívhatott ki el­ismerést magának a kommu­nisták közössége. Hogyan van az hogy ilyen hatékonyan segítheti a part­szervezet a tsz-vezetőséget a termelés szervezésében? Az en­nek az egyik alapfeltétele, hogy a szövetkezet gazdasági vezetői és a párttitkár megér­tették, hogy közös a feladatuk, és jó egyetértésben dolgoznak. Az elnök és párttitkár kapcso­latát zavarták ugyan korábban személyes nézeteltérések, de ezeket — a járási és a községi pártbizottság vezetőinek segít­ségével — idejében elrendez­ték. Egymásra találtak, segítik* támogatják egymást. A párt- szervezet nem bonyolódik bele jelentéktelen, személyeskedő vitákba, hanem egész erejét, energiáját a közérdek hasznos szolgálatára fordítja. Fölvethetik némelyek: nem fosztja-e meg magát a párt- szervezet a kezdeményezőnek járó nagyobb elismeréstől az­zal, hogy a tsz-vezetőség mun­katervére támaszkodik? Ilyen vita ebben a tsz-ben nincs. Nem járnak külön utakon, együtt csinálják, amit csinál­nak. S a gazdasági vezetés in­tézkedési tervében benne van a pártszervezet tagjainak és a pártonkívülieknek a javaslata; a taggyűlési határozatban, a személyekre szóló feladatok megjelölésében is közös véle­mény testesül meg. Nem mé- ricsgéli egyik testület vagy szerv sem, hogy kitől szárma­zik egy-egy ötlet vagy elgon­dolás, hanem azt nézi, jó-e, he­lyes-e az. S ha annak tartja* mozgósítja erejét a megvaló­sítására. JaTiilő munkamódszer A szövetkezeti demokrácia erősítésének, az emberek neve­lésének előmozdítására is so­kat tesz a pártszervezet. Java­solta például, hogy a tsz-veze~ tőség pártonkívüli tagjai is rendszeresen adjanak számot munkájukról. Azóta a vezető­ség be is számoltatja őket. Ko- ronecz József fogatos például elmondhatta, hogy szeptember­ben 25, októberben 41 munka­egységet szerzett. Hasonlóan példásan helytállt Ács László fogatos brigádvezető is. Pusz­tai Lajos viszont nem jelent meg a vezetőségi ülésen, mert aligha lett volna mondaniva­lója hiszen két hónap alatt mindössze 6,5 munkaegységet teljesített. Távolmaradásával is állást foglalt, s okulhat eb­ből a vezetőség is meg majd a közgyűlés is. Hasznos kezde­ményezés ez az önvizsgáló módszer. Mindezek együttvéve azt mutatják, hogy a marcali Vö­rös Csillag Tsz pártszervezete fölismerte szerepét, és igyek­szik azt minél jobban és job­ban betölteni. Helyesen teszi, hagy helyszíni ellenőrzésre, a végrehajtásra is fordít leg­alább akkora gondot, mint a feladatok meghatározására. Ennek megfelelően például úgy intézkedtek, hogy az év utolsó két hónapjára adott pártmegbízatásokra havonta visszatérnek. Kijelöltek egy öt­tagú bizottságot arra a célra, hogy rendszeresen kísérje fi­gyelemmel a novemberi—de­cemberi tennivalók végzését, és a két hónap elteltével ösz- szefoglaló jelentésben tájékoz­tassa a taggyűlést. Kialakuló, javuló munkamódszer ez. Azt szolgálja ez is, hogy például osszák be takarékosan a szé­nát, idejében téliesítsék az épületeket, szervezzék meg ala­posan a gépjavítást. Mindezek a szövetkezet erősítésének egy­mással összefüggő részkérdései. Az ilyen feladatokra való moz­gósítást a pártszervezet — na­gyon helyesen — legsajátabb dolgának tartja. Kutas József

Next

/
Oldalképek
Tartalom