Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-04 / 282. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1963. december 4. Erhard Texasban Egy kissé megüti az ember szemét a hír, bár az Egye­sült Államokban régi szokás, hogy az elnök vidéki birto­kán fogadja azokat a külföl­di politikusokat, akik nem hivatalos és ünnepélyes lá­togatásra, hanem többé-ke- vésbá bizalmas megbeszé­lésre érkeznek. Így érthető az a hír, hogy Nyugat-Né- metország kancellárja kará­csony után Johnson elnökhöz utazik, annak texasi birto­kára. Az első pillanatban komor gúny ébred az emberben Texas nevének hallatára, s hajlamosak vagyunk azt ír­ni, hogy legokosabb, ha Er­hard páncélkocsiban utazik oda. Persze egyáltalán nem valószínű, hogy haja szála is meggörbül a vendégnek — van azonban egy ennél sok­kal indokoltabb párhuzam. A dallasi lövéssel, világra- staóló botrányos zajjal jelent­kezett az amerikai szélső­jobb, jelentkeztek a nemzet­közi enyhülést gyűlölő erők. S mi nem felejthetjük el, hogy Nyugat-Németország- nak is megvan a maga Texa- sa. Nem ami a területet il­leti, hanem a hasonló erő­ket. Anélkül, hogy túlzott il­lúziókat fűztünk volna Er­hard kancellárhoz abban a párharcban, amelyet Aden- auerral vívott, mégiscsak ne­ki drukkoltunk. »Erhard va­lamivel jobb lehet« — ősz- szegeztük véleményünket. Nem tudjuk, milyen gondo­latokkal utazik oda Erhard, és mit érez majd, ha átlépi a hírhedtté vált Texas hatá­rát. De tudva azt a megve­tést, amely szinte az egész világon fölébredt a dallasi merénylőkkel és a mögöt­tük álló politikai csoportok­kal szemben, reméljük, eszé­be jut, hogy a nyugatnémet politikát is túl sokszor és túl gyakran befolyásolják a ha­zai »texasiak«, Mégis Erler lesz az SPD kancellárjelöltje? Berlin (MTI). Nyugat-Berlinben makacsul tartja magát az a hír, hogy az 1965-ben esedékes nyugat­német választásokon már nem Willy Brandt, hanem Fritz Erler lesz a szociáldemokrata párt kancellárjelöltje. Nyugat-berlini szociálde­mokrata körök kétségtelennek tartják, hogy Wehner, a párt szélsőjobboldalának vezére Willy Brand politikai súlyá­nak csökkentésére törekszik. A Wehner—Erler-csoport ed­dig nem mert nyíltan föllépni Brandt ellen, mivel közismer­tek voltak Brandtnák Kenne- dyhez, a meggyilkolt ameri­kai köztársasági elnökhöz fű­ződő kitűnő kapcsolatai. Most azonban a csoport abban re­ménykedik, hogy Brandt — elvesztvén legfőbb amerikai támaszát — könnyebben ki­üthető a nyeregből. Ellentétek Johnson és a déli államokbeli képviselők között Washington (MTI). Máris kezd kibontakozni az első komoly ellentét Johnson elnök és a kongresszus déli demokrata törvényhozói kö­zött. Annak ellenére, hogy az új elnök kongresszusi beszédé­ben sürgette a négerek egyen­jogúsításáról szóló törvényja­vaslat tárgyalását, Howard Smith virginiai demokrata képviselő# a képviselőház ház­szabály bizottságának elnöke egy televíziós interjúban ki­jelentette, nem lát semmi okot arra, hogy bizottsága ez évben döntsön arról, mikor kerüljön a javaslat a ház elé. A kormány azonnal vála­szolt Smith kijelentésére. Kedd reggel Johnson elnök együtt reggelizett a kongresszus de­mokrata párti vezetőivel. Ez­után nyilvánosságra került, hogy sürgősen megkezdik az aláírások gyűjtését egy olyan határozatra, amely kivenné a négerekről szóló törvényjavas­lat ügyét a Smith vezette házszabály bizottság kezéből. * * * Johnson elnök tegnap ta­nácskozott a kongresszus de­mokrata párti vezetőivel. A megbeszélésről távozó McCormack, a képviselőház el­nöke újságíróknak elmondotta, hogy Johnson nagy súlyt he­lyez a külföldi segélyprogram­ról szóló törvényjavaslat és a polgári jogok törvényterveze­tének mielőbbi elfogadására. Mint a Fehér Ház szóvivője közölte, Johnson elnök tegnap rendeletét írt alá, amelynek értelmében biztosítani kell, hogy McCormack folyamato­san tájékozódhassák az Egye­sült Államok biztonságát érin­tő kérdésekről. McCormack ugyanis az alkotmány • értel­mében a jelenlegi helyzetben az ország második közjogi mél­tósága. , IM Dallas. Joe Brown körzeti bíró ked­den utasítást adott, hogy de­cember 9-ről halasszák 1964. február 3-ra Ruby perét, aki november 24-én meggyilkolta a Kennedy elnök elleni me­rénylettel vádolt Oswaldót. Az amerikai igazságügy-mi­nisztérium által kedden a saj­tónak adott tájékoztatásból ki­tűnik, hogy november 24-én, hajnali két óra tájban egy is­meretlen telefonáló figyelmez­tette a Dallasban tartózkodó Shanklin FBI-felügyelőt: me­rénylet készül Oswald ellen. Shanklin azonnal jelentést tett az FBI washingtoni központ­jának, amelytől azt az utasí­tást kapta, hogy értesítse a dallasi rendőrséget. Ezt még a hajnali órákban meg is tet­te, sőt reggel nyolc óra után felhívta Jesse Curryt, a dalla­si rendőrség főnökét is, hogy tájékoztassa a telefonfigyel­meztetésről. Az FBI-felügyelő mindkét esetben azt a választ kapta, hogy legyén nyugodt, a dallasi rendőrség minden óv­intézkedést megtett Oswald személyének védelmére. (Reu­ter. AFP, TASZSZ) Befejeződik a „Toplitz-tó akció" Alaptalan várakozások vagy elkésett kutatás? Bécs. Heltai András, az MTI bé­csi tudósítója jelenti: Az osztrák belügyminiszté­rium közlése szerint még ezen a héten, december 6-án befe­jezik a kutatásokat a Toplitz- tónál. Megbízható forrásból származó értesülések szerint ez a »Toplitz-tó akció« teljes befejezését jelenti. A hír meglepetést okozott bécsi sajtókörökben. Néhány héttel ezelőtt ugyanis még ar­ról volt szó, hogy a kutatá­sokat télen, az időjárás okoz­ta nehézségek miatt szünetel­tetik, de tavasszal újra kez­dik. A feltárás folytatása an­nál is inkább indokolt, mivel — amint a • szocialista Arbei­ter Zeitung megírta — a tó­fenéknek a legutóbbi időikig csak körülbelül egynegyedét vizsgálták át a különleges műszerekkel fölszerelt búvá­rak. Miint ismeretes, a kutatás eddigi eredményei nem felel­tek meg a várakozásoknak. Általános vélemény szerint az egykori hitleri birodalmi biz­tonsági főhivatal titkos efe- táit süllyesztették itt el a ná­cik, amelyek egyrészt a Svájcban elhelyezett rablóit kincseikhez adnak kulcsot, másrészt egyes, ma is élő, egykori vezető nácik viselt dolgaira vethetnek fényt Ez­zel szemben az október 28-a óta folyt kutatások eredmé­nyeként csak a náci koncent­rációs táborokban hamisított font bankjegyek és a 40-es éveikben a tónál működött né­met haditengerészeti kutató­állomás fölszerelésének ma­radványai kerültek felszínre. Hamis pénzzel teli ládákat egyébként már 1959-ben ki­emelt egy nyugatnémet ké­peslap kutatócsoportja. Bécsi politikai megfigyelők rámutatnak: nehéz elképzel­ni, hogy a nácik ne süllyesz­tették volna mást is a Top- litz-tóba, hiszen a háború be­fejezése óta a volt fasiszta tisztségviselőkből alakult »top- Utz-tói kutatócsoport« tagjai, illetve megbízottai nem egy­szer kísérelték meg, hogy az elsüllyesztett ládákhoz jussa­nak. Néhány hónappal ezelőtt két Nyugat-Németországban élő egykori náci vezető megbí­zásából egy müncheni béka­ember merült le a tóba, s éle­tét vesztette. Végső soron ez a tragédia indította az oszt­rák hatóságokat arra, hogy szigorú felügyelet alatt, a nemzetközi sajtó képviselői­nek jelenlétében kutassák át a tavat. Ha tehát az érdekéitek 18 éven át pénzt, fáradságot és emberéletet sem sajnálva ku­tattak, valaminek kell —vagy kellett — lennie. Elképzelhető ugyanis az is, hogy az évek során bizonyos »magány-kuta­tások sikerrel jártak, s egyes személyek későbbi szenzció- hajhászá »leleplezései« szán­dékosan csak akkor hívták fel ismét a figyelmet az ügyre, amikor ez az érdekeltekre már veszélytelen volt. A venezuelai választásokról Caracas (AP, TASZSZ, Reuter). A venezuelai elnökválasztá­son, bár még nincsen hivata­los végeredmény, a hírügy­nökségek szerint biztosra ve­hető Raul Leoninak, a De­mokratikus Akció Párt jelölt­jének győzelme. Az eddig beérkezett szava­zatok megoszlása (valamivel több, mint 200 000 szavazat még összeszámlálásra vár) a kővetkező: Raul Leoni (Demokratikus Akció Párt) 985 230 Rafael Caldera (Keresztény Szocialista Párt) 691128 Arturo Uslar Pietri (függet­len jelölt) 499 311 Jovito Villáiba (Republikánus Demokrata Unió) 463 910 Hírügynökségi tudósítások szerint az ország fővárosában és vidéken feszült a légkör. Caracasban több fegyveres összecsapás zajlott le a rend­őrség és a nemzeti felszabadí- > tási front fegyveres erőinek tagjai között A fővárosban 10 000 rendőr és nemzeti gár­dista cirkál, vidékre pedig 40 000 főnyi rendfenntartó erőt irányítottak. A Prensa Latina hírügynök­ség caracasi jelentése szerint a december 1-én lezajlott vá­lasztásokról nyilatkozatot adott ki a Venezuelai Kom­munista Párt Központi Bizott­sága. A nyilatkozat többek között megállapítja: Bármi lesz is az eredmény, a választás csalás volt, ami­nek az a célja, hogy segítsé­gével fenntartsák a népellenes és imperialistabarát erők ural­mát. A Venezuelai Kommunista Párt nemzeti és demokratikus kormány létrehozását követe­li, amely a nép többségének akaratát fejezi ki. Követeli továbbá a törvényesség hely­reállítását, az országban ural­kodó elnyomás megszünteté­sét. (MTI) „Fekete forradalom, fehér ellenforradalom** bet. Ez évi 4—5 milliárd több­lethasznot biztosít a gyárosok­nak, nem szólva a »mellékes­ről«. Ez utóbbi abból szárma­zik, hogy a néger gettókba kényszerített fekete munkáso­kat a lakbéruzsora és az ár­uzsora ráadásként sújtja. Har- ‘rington, »A másik Amerika« című könyv szerzője kimutat­ta, hogy a néger családok csak feleannyit keresnek, mint a fehérek, az átlagos életkoruk pedig 8—10 évvel alacsonyabb. A JENKI NAGYTŐKE" DÉ­LI BELSŐ GYARMATA ipari koncentráció forrása lett ugyan, de ezzel egy időben — noha ezt nem akarta — meg­növelte a néger munkásosztály szerepét az egész amerikai munkásmozgalomban. Igaz, ez a mennyiségi és minőségi vál­tozás még nem a tudatos for- radalmiságot jelenti. Hangsú­lyos tendencia azonban, ame­lyet külső tényezők is erősíte­nek. Ilyen tényezők: 1. a gyarmati színes népek sikeres küzdelme nemzeti füg­getlenségükért; 2. az amerikai össznégerség haladó rétegeinek az a fölis­merése, hogy testvéreik harca a Fekete-Afrikában és az ő harcuk a Fehér-Amerikában — közvetve és közvetlenül támo­gatják egymást; 3. továbbá: az amerikai mun­kások és értelmiségiek színe- java nem a fehér ellenforra­dalmat hanem a fekete forra­dalmat segíti. A déli államokban létrejött új néger munkásosztály iéte több fronton vitte előre a fej­lődés ügyét Lökést adott a keleti néger munkásmozgalom­nak. Nagy'déli tömegeket moz­dított ki eddigi passzivitásuk­ból. Aktivizálta a néger ér­telmiséget is. A vallási szekták négerjei előtt megnyitotta a másik utat; az »imádkozz és dolgozz« jelszava helyett a »harcolj és boldogulj« jelszót hirdeti. Előrelátható, hogy eb­ben a folyamatban a mozga­lom céljait és eszközeit mind nagyobb mértékben a néger munkásosztály érdekei hatá­rozzák majd meg. Még nem eléggé tudatosan, de az ösztö- nösséget kezdi áttörni a for­radalmi munkásosztály egysé­ge felé. Olyan fordulat ez, amely egy politikai láncreak­ció méreteit öltheti. Fölismer­ték ezt az amerikai veszettek is, ezért szeretnék csírájában elfojtani a »négerkérdés« konstruktív megoldását. A PROBLÉMA RENDKÍ­VÜL BONYOLULT. De az alapképlet már világos: a fo­lyamatosan izmosodó néger munkásosztály új politikai té­nyező lett Amerikában, s nem all egyedül. Joggal írta tehát a konzervatív londoni Times: »Az USA színesproblémája olyan válság méreteit öltötte, amely nem ígérkezik átmene­ti jellegűnek...« Kennedy tragikus halála te­hát arra is utal, hogy a jenki ultrák még á felszíni engedmé­nyeket sem helyeslik. A néger munkásosztály számbeli nö­vekedése viszont új lendületet adott a fekete forradalomnak, amelyet olcsó engedményekkel aligha lehet többé mederbe szorítani... AMERIKA NÉGERJEI egyenjogúságot akarnak. Har­cukat fekete forradalomnak nevezi az Economist, az angol tőkések lapja, és fehér ellen- forradalomnak a fajüldözők ádáz mesterkedéseit. Drámai a küzdelem, amelynek az első négerlincselésektől a birming­hami bombamerényletig, a »Rights Act of 963« elnevezé­sű Kennedy-féle törvényjavas­lattól a dallasi gyilkosságokig számtalan fejezete van. Felme­rül azonban a kérdés, miért éppen napjaikban vált ennyi­re kihegyezetté a konfliktus. Vajon mi ment végbe a »né­ger lélekben«, hogy se bomba, se golyó, se rendőrkutya, se börtön, se semmiféle terror nem képes többé visszariasz­tani követeléseitől? Nos, a helyzet megértésének kulcsa a néger munkásosztály számbeli növekedése és politi­kai aktivizálódása. Az a hajtó­erő, amely az amerikai néger munkások növekvő osztályön­tudatában jelentkezik, megha­tározó új elem az egyenjogú­ságért folyó perdöntő küzde­lemben. Ez a tény természe­tesen nem csökkenti az egyéb tényezők jelentőségét, csak módosítja. De a módosulás mértéke éppen nem jelenték­telen. Vitathatatlan hogy az ame­rikai néger burzsoázia támo­gatja az amerikai össznégerség modern szabadságharcát. Ez a föllépése egyértelműen haladó. De az amerikai néger burzsoá­zia mint kapitalista tényező irtózik a radikális megoldá­soktól, és voltaképpen egyet­ért a nem néger kizsákmányo- lók általános politikájával. Ez a kétarcúság elvtelen kompro­misszumokat szül, s ezzel kés­lelteti a probléma megoldását. A néger értelmiség szerepe pozitívabb, noha illúziói van­nak a néger egységről. Azt vallja: »Minden néger elnyo­mott, minden néger együtt sza­badul fel.* Nem látja tehát egyfelől a néger burzsoázia kétarcúságát, és nem látja másfelől az osztállyá szerve­ződő déli néger munkásság di­namikus mozgását. A néger ér­telmiség képviselői között a Martin Luther King típusú pa­pi vezetők a legbefolyásosab- bak. Oka: sok néger a külön­féle vallási szektákba mene­kült az üldözések elől. AMI A JENKI BURZSOÁ­ZIÁT ILLETI, ez már nem egységes a néger kérdés meg­ítélésében sem. Egy része lé­nyegében szellemi atyja a Ku- Klux-Klan, a John Birch Tár­saság, a Minuteman és egyéb szervezetek négerellenes ter­rorjának. A másik része, amely jezsuitább eszközökkel akar előretörni a neokolonializmus útján s megpróbál teret nyer­ni a színes bőrűek világában, engedékenyebbnek mutatkozik saját színesei irányában. Leg­alább a szabadság látszatát hajlandó megadni nekik, hogy »kamat fejében« új gyarmat- (&•/ Afrikában és másutt. Ezzel af “ /Amikor lde.beköltöztünk, - Miért hetekbe? Most van törekvésével akaratlanul bár természetesen mindent eleget- szükségünk a portékára. Ne- de segíti a néger mozgalmat ’(•tünk — mondtam gyorsan. De hány hét múlva esetleg már Csakhogy a jenki burzsoázia Rögtön eszembe jutott, hogy ez egy másik városba vagyunk, nemcsak neokolonialista érdé-1 volt ugyan a szándékom, de a vagy talán már Amerikában, keinek szolgálatában befolyá- ^könyvek és a Hitlerkép még — Ez bizony lehet, de ha kl- solja a néger szabadságharcot, mindig a pincében van eldug- dobnak innen, akkor természe- a fekete forradalmat, hanem {va. tesen megzavarják összekötte­saját sírásóinak kitermelésével — Ez nagy kár — vélte Wil- téseinket is. is. Az történt ugyanis, hogy azíliams egész komolyan —, egy — Az igaz. — Az amerikaiak amerikai nagytőke fölfedezte a barátunk magával akarja vim- összenéztek. — Jó, uraim, nem maga belső gyarmatát, a délifni emlékül. Egy doboz Camel- akarunk komiszkodni. Maguk államokban parlagon heverő lel fizet Hitler könyvéért berendezkednek idelenn. mi olcsó néger munkaerőt. Oda- _ — Egy dobozzal? — A seb- pedig az emeleten lakunk. De áramlott és iparosított. Más ol-(*helyes rám kacsintott. — Ta- azt tanácsolom nektek, ne daláról nézve a jelenséget, fián meg tudom szerezni önök- mutatkozzatok a nü körze- nagy tömegekben a városok- < nek ezeket a könyveket... tünkben. Mi lakunk ebben a ba csábította a néger mezőgaz-( _ Oké, mikor kaphatom házban, és mi tűrjük el, hogy dasági dolgozókat, s ezzel el- fmeg? idelenn lakjatok, megértetté­indította ipari munkásosztály-{ — Holnap, nem, talán még tek? Bonnban tárgyal az angol pénzügy miniszter-helyettes Bonn (MTI). Dahlgriin pénzügyminiszter kedden Bonnban megbeszélést folytatott Boyd—Carpenter brit pénzügyminiszter-helyet­tessel. Bonni közlés szerint a megbeszélésen a Nagy-Britan- iának nyújtandó devizasegít- -ég ügyével foglalkoztak. A nyugatnémet kormány ugyanis korábban megígérte, hogy 1,2 milliárd márka ere­jéig különböző hadianyagot és egyéb iparcikkeket vásárol majd Angliában, hogy így el­lensúlyozza azt, a megterhe­lést, amelyet Anglia számára a Nyugat-Németországban ál­lomásozó csapatok fenntartása jelent. Az angolok azonban az utóbbi időben elégedetlensé­güket hangoztatták, .mivel a nyugatnémet vásárlások na­gyon vontatott ütemben ha­ladnak előre, és a megígért 1,2 milliár márka helyett ed­dig csak 700 millió márka ér­tékű nyugatnémet megrende­lést kaptak az angol cégek. n zfergyebeL] sebhelyes ARCÚ y,a10 szereződésüket. Az <|ma pe tudnom kell a pontos US News and World Report árakat szerint: »Az ivari koncentrációt ' . , Williams megmondta ed- fegyes náciművek árfolyamát. _^ Mindent összevéve, a pincében s zerint: »Az ipari koncentráció központja délre és nyugatra helyeződött át.* A terep ked vezett a tőkének, hiszen —\--------------------------> - «----------­a mint a Wall Street Journal íIevo„ könyvekből visszaszerez- La™- szemérmetlen őszinteséggel f hettük cigarettánk egyharmad meg is írta — »a déli államok- f részét. Most ismét belépett Harry. Barátja tudósította őt a készü­lő üzletről. — Rendben van. Csak az a kár, mister Williams, hogy a a, cigarettánkat... Williams nevetett, és erőtel­jesen ráütött a sebhelyes vál­ban a szakszervezetek viszony­lag gyengék, és a nyomorgó tömegek a szakszervezeti szo­lidaritást félretolva futnak a munkalehetőségek után Hamar pótolni fogja a veszteségét. Hozza csak a köny­veket és a többi holmit. Arany­ról is lehet szó. A nadrágzsebébe nyúlt, és egy tábla csokoládét vett elő. Az adagunk, mindketten — Wonderful — mondta —, A*1Novote°Vrernia*lhasábiainis van *gy jó barátom, megtakarítottunk’ belőle vafa­V. Zorin idézte azokat a jenLi ^ Magának ne*yven statisztikákat amelyek szerint ^rak’ tlzenot kövestől. Van- rr.arka, beszerzési áron, valódi délen még a fe£ér munkások H bőségeik? amerikai tej csokoládé, ’vltami­bére is 20 százalékkal alacso- f — Amennyit csak akarnak — nokkal, hadsereg-ellátmány, nyabb, mint a keleti fehéreké, fmondta a sebhelyes hidegvér- elsőrendű áru. Ahogy mond- A négerek pedig további 20 frei —, de az most hetedbe tub, cigaretta és csokoládé százalékkal kapnak keveseb- telhet, minden mennyiségben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom