Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-31 / 303. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1963. december SS. A parázsló tűz bármikor fellángolhat Ciprusi helyzetkép tesítsenek »senki föld­jét«, amelyen angol csa­patok létesítenének rend­őri szolgálatot. Ugyancsak angol csapatok szállnák meg a törökök és gö­rögök által kiépített megerő­sített pontokat is a város­ban. Az angol járőröknek sza­bad mozgást kellene biztosíta­ni Nicosia görög és török vá­rosrészeiben egyaránt. A ciprusi rádió vasárnap újból megkezdte török nyelvű adásait, amelyeket az ellenségeskedések ki­törésekor szüntettek meg. A rádió bejelentette, hogy Ni­cosiában a rendőrség őrizetbe vett egy török századost, aki részt vett a ciprusi törökök oldalán a Nicosia egyik kül­városában folyó harcokban. Ugyanakkor egy magát a cip­rusi török társaság végrehajtó bizottságának nevező szerve­zet Londonból táviratot jut­tatott el U Thant ENSZ-főtit- kárhoz azt állítva, hogy görög fegyvereseket szállítanak Lon­donból és Görögországból Ciprusba, hogy azok részt ve­gyenek «-a törökök lemészár­lására irányuló görög terroris­ta megmozdulásokban«. Ha­sonló tartalmú üzenetet küld­tek Young vezérőrnagyhoz, a Cipruson állomásozó angol, görög és török haderők főpa­rancsnokához. Inönü török miniszterelnök vasárnap délután félórás meg­beszélést folytatott a ciprusi helyzetről Erkin külügymi­niszterrel. A külügyminiszter ezután fogadta a görög, majd az angol nagykövetet. Késő délután Inönü megbeszélésre kérette magához az összes tö­rök pártok vezetőit. Békekonferenciákat, gyűléseket rendez a tavasszal az Országos Béketanács Nicosia (MTI). Szemjonov, a TASZSZ hír- ügynökség és Bragin, a Prav­da ciprusi tudósítója a sziget- ország fővárosából küldött tudósításában megállapítja, hogy az elmúlt napok véres összetűzésekben megnyil­vánult feszültsége után vasárnap nyugalom ural­kodott a szigeten. Ez azonban csak látszólagos, mert a parázsló tűz bármikor fellángolhat. December 21-e óta első ízben vasárnap me­részkedtek ki az emberek Ni­cosiában az utcákra. Délben kisebb lövöldözések zaja hal­latszott a fővárosban. Duncan Sandys, a nemzet- közösségi ügyek minisztere a Nicosiában újonnan alakult összekötő bizottság négyórás ülésén ismertette »-békéltetési« javaslatait A javaslat értel­mében január közepére Lon­donba értekezletet hívnának egybe a ciprusi alkotmányre­form kérdésében. Mint isme­retes, a tervezett alkotmány- módosítást a ciprusi törökök vezetői ellenezték, s részben ez vezetett karácsony előtt a feszültség kirobbanásához. A londoni értekezleten részt venne az angol, a török és a görög külügyminiszter, vala­mint a ciprusi görögök és tö­rökök képviselői. Az angol külügyminisztériumhoz közel álló körök szerint a görög és a török kormány elvben nem ellenzi az értekezletet, viszont Makariosz elnök és Kücsük alelnök, a ciprusi görög, il­letve török nemzetiség veze­tői eddig nem nyilatkoztak. Sandys egyébként javasol­ta, hogy a görög-és a török város­rész között Nicosiában lé­A Béke-világtanács varsói ülésszakának részvevői felhív­ták a népeket, a békemozgal­makat, hogy 1964 tavaszán újabb akciókkal, demonstrá­ciókkal adjanak hangot béke­vágyuknak, s követeljék az általános, teljes és ellenőrzött leszerelés mielőbbi megvalósí­tását. Békemozgalmunk az el­sők között csatlakozott a kez­deményezéshez. Az Országos Béketanács legutóbbi összejö­vetelén elhatározták, ' hogy 1964 tavaszán az ideihez ha­sonlóan ismét egyhónapos ün­nepi eseménysorozattal sora­koztatják fel népüket a jó ügy támogatására. A részletes program még nem készült el, de az már biztos, hogy a nem­zetközi élet néhány fontos kér­déséről tudományos békekon­ferenciákat, gyűléseket és an- kétokat rendeznek. Ezenkívül barátsági esteken és egyéb kulturális rendezvényeken ad­nak hangot népünk vélemé­nyének, hogy a tárgyalások, a békés egymás mellett élés po­litikája a végső cél eléréséhez, a fegyverek és háborúk nélkü­li világ megteremtéséhez ve­zet. Az eseménysorozat május 9-én, a második világháború befejezésének évfordulóján zá­rul majd. (MTI) Erhard befejezte amerikai látogatását Austin (MTI). Erhard kancellár és Johnson elnök vasárnap újabb megbe­szélést tartott, az utolsót Er­hard hazaindulása előtt. Erhard és Johnson tárgyalá­sairól Közös közleményt ad­tak ki, s ez a többi között hangsúlyozza, hogy gondoskod­ni fognak az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztár­saság eddigi politiká járjak folytonosságáról. Az amerikai elnök és a nyugatnémet kan­cellár széles körű vitát folyta­tott a kelet-nyugati kapcsola­tok jelenlegi állásáról. Egyet­értettek abban, hogy meg kell védeni a szabad világ alapve­tő jógáit és érdekeit, s főleg abban, hogy nem szabad olyan megállapodást kötni, amely ál­landósítaná a kettéosztott Né­metország status quóját. Ezen az alapon a két államférfi megálla­pította, rendkívül fontos, hogy minden lehetőséget megkeressenek a kelet— nyugati kapcsolatok meg­javítására, a feszültség enyhítésére és a béke ki­látásainak kiszélesítésére. Kifejezték azt reményüket, hogy a nyugati hatalmak ilyen irányú erőfeszítései konstruk­tív válaszra találnak a Szov­jetunió részéről. A Nyugat politikájában a legfontosabb követelmény az, hogy növeljék az Atlanti Szö­vetség erejét és hatékonysá­gát, s ehhez létfontosságú az egyre teljesebb európai egy­ség. A kancellár kifejtette — s ezzel egyetértett Johnson is —, hogy az egység megvalósí­tására irányuló törekvések közben mindig tiszteletben kell tartani azt a hagyományo­san nyílt kereskedelmi kapcso­latot, amelyet Európa az Egye­sült Államokkal és a nyugati világ többi részével eddig fenntartott. Johnson és Erhard a beszél­getés során hangsúlyozta a gazdaságilag elmaradt orszá­gok hatékony támogatásánál! fontosságát. A nyugatnémet kancellár kifejtette, a Német Szö­vetségi Köztársaság tanul­mányozza azokat a módo­kat, amelyeknek eredmé­nyeként meg lehet valósí­tani a német nép békés újraegyesítését szabadság­ban és az önrendelkezés biztosításával. Kijelentette, hogy Nyugat- Németország tovább törekszik a kelet-európai országokkal való kapcsolatok megjavításá­ra. Johnson megismételte az Egyesült Államoknak azt az ígéretét, hogy ameddig arra szükség van, a hat amerikai hadosztály Nyugat-Németor- szágban marad. Erhard vi­szont kötelezte magát, hogy Nyugat-Németország — ugyan­úgy, mint az utóbbi években — elegendő hadianyagot vásárol ság elé kerül, mert az akko- ! ri ítélet csak az Auschwitzon ! kívül elkövetett bűneire vo­natkozott. * Hofmann Auschwitzban az az Egyesült Államokban an­nak a devizaveszteségnek a ki- egyenlítésére, amelyet az ame­rikai katonák európai állomá­sozása okoz. A két államférfi kifejezte azt a meggyőződését, hogy a NATO-partnerek által jelen­leg tanulmányozott javaslat a multilaterális atomütőerő megteremtéséről új lehetőséget nyújt majd a nyugati védelem megszilárdítására. Az elnök és a kancellár vé­gül megállapodott abban, hogy igen helyes lesz, ha a két or­szág kormánya mindezekben a kérdésekben szoros kapcsola­tot tart fenn. Erhard kancellár amerikai látogatását befejezve hétfőn hajnalban hazaindult Bonnba. kiválogatásában. Ezenkívül saját kezdeményezéséből a munkára beosztott foglyok kö­zül is sokat a gázkamrákba küldött Az auschwitzi pribékek pere Frankfurtban Bonn (MTI). Hétfőn a frankfurti bíróság, előtt a vádlottak személyi adatainak felvételével folyta­tódott a 22 auschwitzi pribék perének tárgyalása. Az ötvenkét éves Fritz Hof­mann, aki embertelen kegyet­lenkedésével tette hírhedté ne­vét Auschwitzban, a bíróság előtt kijelentette: — 1932-ben csak azért lép­tem be az SS-be. mert apám vendéglője ezt szükségessé tet­te, és már különben is kéznél volt bátyám SS-egyenruhája. Hofmannt, akinek számta­lan gyilkosság terheli lelkiis­meretét, két évvel ezelőtt már életfogytiglani fegyházbünte­tésre ítélték. — Teljesen igazságtalanul ítéltek el — válaszolt a bíró erre vonatkozó kérdésére. Most azonban ismét bíró­úgynevezett gyermektáborból tucatjával válogatta ki és küldte a gázkamrákba a hat- tizenkét éves gyermekeket. Amikor az Auschwitz melletti »cigánytábor« parancsnoka lett, sok foglyot kínzott ha­lálra. 1942 telén tizenkét szovjet foglyot meztelenre vétkőztetve kihajszolt a csikorgó hidegbe. Az éheztetéstől amúgy is le­gyengült foglyok csakhamar megfagytak. Az auschwitzi foglyok egy másik brutális kínzója, Os~ wald Kaduk 1940-ben önként csatlakozott az SS-hez. A bí­róság előtt kijelentette, hogy soha életében nem ivott any- nyit, mint Auschwitzban. Ka- dukot azzal vádolják, hogy részt vett negyven lengyel fo­goly agyonlövésében, a gáz­kamrákba küldendő foglyok Helyünk a világban - anno 1963 „Cseppben a tenger“ — szokták mon­dani, ha egy bonyolult és összetett fejlődési folyamat egyetlen jellemző pontba vagy epi­zódba sűríthető. Egy ország nemzetközi kap­csolatai, »helye a világban«, politikai, diplo­máciai és gazdasági szálainak szövevénye sok­kal bonyolultabb, összetettebb valami, sem­hogy lényegük ott csilloghasson egyetlen »cseppben«. Így van ez természetesen Ma­gyarország esetében is. Mégis, ha a szemlé­letesség és a fejlődés általános irányzatának »drámaibb« érzékeltetése kedvéért meg akar­juk kísérelni ezt a sűrítést, akkor a szóban forgó »csepp« majd egy esztendővel ezelőtt csillant fel először az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének New York-i üvegpalotájában. Ott is U Thant főtitkár szobájában, méghozzá egy töltőtoll hegyén. Ezzel a töltőtollal írta alá U Thant azt az utasítást, amely meg­szüntette az ENSZ rádióállomásának Ma­gyarország felé sugárzott, a hidegháború szel­lemét árasztó adásait, s utasította az illeté­keseket, hogy azokat helyettesítsék valóban tárgyilagos, a világszervezet munkáját és erőfeszítéseit ismertető adásokkal. Igaz, már két nappal később a State Department, az amerikai külügyminisztérium fejlécével dí­szített vastag borítékban letették U Thant asztalára Washington tiltakozását a főtitkári utasítás miatt. De ez a »leves« már nem volt különösebben forró. A tiltakozás meglehető­sen formális maradt... Talán ez az epizód jellemzi a legtömöreb­ben annak a fordulatnak a lényegét, amelyet az 1963. év hozott Magyarország nemzetközi kapcsolataiban. Természetesen hazánk kül- Dolitikai kapcsolatainak alapja a Szovjetunió­hoz és a többi szocialista országhoz fűződő testvéri szövetségünk. Ez a szövetség szilárd és érintetlen maradt: politikai, gazdasági, tár­sadalmi szempontból a teljes szilárdság bázi­sát jelentette számunkra azokban az években is, amikor — még az 1956-os ellenforradalom leverésének következményeként — Nyugatról a bizalmatlanság, sőt, mondjuk ki nyíltan: a politikai bojkott hideg légkörével vették kö­rül Magyarországot, A magyar társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális konszolidáció tényei persze a tények erejével egyre-másra ütötték a réseket ennek a blokádnak a falán. Ebben az esetben a »megszilárdulás«, a konszolidáció szó tartalma e fogalom lehető lagmagasabbrendű értelmezését takarta. Hi­szen Magyarországon nem az »szilárdult meg«, qmi volt az ellenforradalmi támadás előtt. A szocialista rend szilárdult meg ennek a szónak a legnemesebb és legemberibb ér­telmében. Bonyolult és nemzetközi jelentősé­gű folyamat volt ez. Kiterjedt a gazdasági, politikai, társadalmi élet egész területére. Megtisztította az ország egész közéletét a sze­mélyi kultusz korszakának rárakódott, meg­kövesedett rétegeitől. A konszolidálódás így voltaképpen egy tisztulási folyamattal ölel­kezett. A gazdasági élet szervezésében ez a folya­mat egyet jelentett az ipar szerkezetének és irányításának korszerűsítésével, a legalkal­masabb és legtehetségesebb gazdasági veze­tők előtérbe kerülésével. A mezőgazdaságban azt jelentette, hogy a szocialista átalakulás folyamatát, ezt a szinte »hagyományosan« nehéz és nagy emberi konfliktusokat is hor­dozó időszakot nem kísérte a termelés csök­kenése, s a gazdasági átalakulással lépést tu­dott tartani a parasztság tudatos egyetértésé­nek folyamata is. Mindez egyáltalán nem valami »elméleti«, megfoghatatlan tényező, hanem kemény po­litikai valóság, amelynek az ország nemzet­közi helyzetében megmutatkozott a maga ter­mészetes kisugárzása. Ama bizonyos reggel az ensz fő­titkári dolgozószobájában volt azonban min­denesetre az első csalhatatlan jele annak, hogy a tények előtt a világszervezet politikáját oly nagymértékben befolyásoló Egyesült Államok is visszavonulásra kényszerült. A nyáron, az ENSZ közgyűlésének külön ülésszakán az amerikai küldöttség már kénytelen volt le­mondani arról, hogy kétségbe vonja a ma­gyar ENSZ-delegáció megbízatásának jogos­ságát. Ez a »kétségbe vonás« a korábbi évek­ben sem akadályozta meg a magyar külpo­litikát abban, hogy hangját hallassa a leg­fontosabb nemzetközi fórumon. S a szavazá­sinál egyre jobban »morzsolódott« azoknak a száma, akik követték a washingtoni poli­tikát az úgynevezett magyar kérdés napiren­den tartásának provokatív, az egész nemzet­közi légkört mérgező gyakorlatában. Ez a nyár azonban magát az elkerülhetetlen for­dulatot is meghozta, s mint a legnagyobb amerikai hírügynökség, az Associated Press némi sajnálkozással megállapította: »Wa­shington kénytelen volt az egész ügyet száraz szemekkel elkísérni a temetőbe«. Ennek a po­litikai fordulatnak volt azután természetes következménye s mintegy megpecsételése U Thant ENSZ-főtitkár budapesti látogatása, tárgyalásai országunk vezetőivel, és az a búcsúmondat is, hogy »látogatásom eredmé­nyeivel nagyon meg vagyok elégedve«. A fordulat ezzel gyakorlatilag befejeződött: a magyar konszolidáció eredményei kivívták a »másik oldal« nehézkes elismerését is. A folyamat végeredményét Kádár János joggal jellemezte úgy, hogy »a Magyar Népköztár­saság tekintélye és megbecsülése külföldi ba­rátaink szemében tovább nőtt, és eredmé­nyeinket azok az erők is kénytelenek elismer­ni, amelyek szemben állnak velünk.« Magától értetődik, hogy a politikai fejlődés­nek megvoltak a maga szervezeti és gyakor­lati következményei is. Ezeket szinte lehetet­len esetenként felsorolni, hiszen Magyaror­szágnak hatvan országgal van diplomáciai kapcsolata és 330 nemzetközi szervezetbes vesz részt. Az elvi változás gyakorlati következmé­nyeit abban lehetne összefoglalni, hogy ha­zánk képviselői az eddiginél is aktívabban, az ellenséges politikai »blokád« sikeres áttöré­sének tudatában fejthették ki munkájukat a különböző nemzetközi szervezetekben. A magyar külpolitika s ezzel a nemzetközi icapcsolatOK alapja kettős: a test­véri szocialista országokkal a legteljesebb szo­lidaritás, a tőkésországokkal a békés együtt­élés elvi politikája. Mindkettő azt jelenti, hogy »helyünk a világban« a mindennapok munkájának és eseményeinek gyakorlatában mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok for­máját ölti. »Helyünk a világban« így hát rendkívül nagy mértékben gazdasági kapcsolatainkat jelenti. E kapcsolatok alapja Magyarország tevé­kenysége a KGST-ben, a Szovjetunió és az európai szocialista országok gazdasági együtt­működési szervezetében. Külkereskedelmi forgalmunk mintegy 70 százalékát a KGST- országokkal bonyolítjuk, s ezt már az ötéves tervek megkezdése előtt egyeztettük a szocia­lista országokkal. Ez lehetővé teszi, hogy a nyersanyagokban szegény Magyarország iparának nyersanyag- ellátása a világpiac ingadozásaitól, bizonyta­lanságaitól mentesen, szilárdan és zökkenő- mentesen megvalósuljon. Ezen a kapcsolaton túlmenően a KGST számára az 1963. év a magasabb szintű együtt­működés kibontakozásának esztendeje volt. Ennek megszervezésében Magyarország al­kotó módon részt vett, és előnyeiből is része­sült. Mindenekelőtt: kezdett a gyakorlatban is érvényesülni a kétoldalú megállapodásokon túlmenő sokoldalú, multilaterális együttmű­ködés hatása. Elérkezett Magyarországra a Barátság olajvezeték. Üj szakaszt nyitott energiagazdaságunkban, hogy összekapcsol­ták villamosenergia-hálózatunkat Csehszlo­vákia, Románia, Lengyelország, Nyugat-Uk­rajna villamosenergia-hálózatával. Végül: ez év őszén megszületett a KGST-országok kö­zös bankja, amelynek végrehajtó tanácsában természetesen a teljes egyenjogúság és egy­hangú döntési jog alapján Magyarország is képviselteti magát. Ennek a banknak a mű­ködése a gyakorlatban 1964. január 1-én kez­dődik meg. S még ugyanebben az évben köz­vetlen eredményeket hoz majd: meggyorsít­ja a gazdasági fejlődésünk számára oly fontos szocialista nemzetközi szakosítást és speciali- zációt, hitelpolitikájával pedig lehetőséget ad a szocialista országok nagyszabású közös be­ruházású terpeinek megvalósítására. Voltaképpen e KGST-kápcsolátok fejlődése is része a konszolidáció előbb vázolt folyama­tának. Hiszen a szocialista országok együtt­működésének elvileg magasabb szintre eme­lése nem vált volna lehetségessé az utóbbi évek erkölcsi-politikai légköre nélkül. S a magyar konszolidáció sem elszigetelt tünet volt, hanem része egy nagy érlelődési folya­matnak. A gazdasági kapcsolatok másik, tőkés ol­dalán is tovább szélesítettük a magyar gaz­dasági élet hatósugarát. Ez is a változásokban gyökerezett: a tőkés világpiacokon való méltó megjelenés ugyanis nem lett volna lehetséges a világszínvonal megközelítésének tudatos programja nélkül, ami viszont feltételezte az ipari szerkezet modernizálását és a szakértelem előtérbe ke­rülését. Politikailag is jellegzetes epizócía volt ebből a szempontból a tőkés kapcsolatok alakulásának az év végén létrejött magyar— nyugatnémet megállapodás, amely hosszú le­járatú kereskedelmi egyezményhez vezetett, sőt előírta hivatalos külkereskedelmi képvi­seletek kölcsönös felállítását is. Ez a megálla­podás nemcsak a viszonylag nagy volumenű magyar—nyugatnémet külkereskedelmi kap­csolatok miatt keltett különös érdeklődést, hanem politikai jelentősége miatt is. Lengyel- ország és Románia utáu ugyanis Magyaror­szág volt a harmadik szocialista ország, amellyel az NSZK ilyen megállapodást kötött. így e tárgyalások eredményes lebonyolítá­sával a magyar külpolitika is hozzájárult an­nak a »fájdalmas átértékelésnek« a kibonta­kozásához, amely egy idő óta mind határozot­tabb hangsúlyt kap Bonnban. Ennek az átér­tékelésnek az alapja az, hogy az adenaueri politika módszerei s mindenekelőtt a szocia­lista országokkal való diplomáciái"kapcsola­tot megtiltó Hallstein-doktrina oszlopait a reális helyzet már aláásta, s végleges össze­omlása voltaképpen csak idő kérdése. Gazdasági kapcsolatainkban külön hely illeti meg a fejlődő országokat Egész nem szocialista forgalmunkban ma mar körülbelül 20 százalék a fejlődő országok ará­nya. Ennek természetesen megvan a maga messzemenő politikai jelentősége is: Magyar- ország erejéhez és lehetőségeihez mértén részt vesz ezeknek az országoknak az iparosításá­ban (összes ide irányuló kivitelünk felét gé­pek, köztük komplett gyáríelszerelések te­szik ki.) Ez voltaképpen nem egyéb, mint gazdasági kifejezője külpolitikánk egyik alap­elvének: annak, hogy a legteljesebben támo­gatjuk ezeknek az országoknak ftiggitlenseg-i harcát, amely napjainkban éppen ez imperia­lista gazdasági függőségtől való szabadulásért az iparosítás lehetőségeinek megteremtéséért vívott nehéz és szívós küzdelemben csúcsoso­dik ki... íme: a »tenger« ugyanazt a képei nyújtja mint ama bizonyos »csepp« U Tv' töltőtol­lának hegyén. 1963-ban helyünk abb és . megbecsültebb a világban, mi'' Gömöri Latin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom