Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-31 / 303. szám
Kedd, 1983. december 31, 3 SOMOGYI NÉPLAP Közös erővel és jobb munkával a boldogabb életért (Folytatás az 1. oldalról) I mondja, hogy túlságosan jól megy nekik, s amely alatt azt értik, hogy némelyikük mások rovására jogtalan előnyökhöz jut. Van még önző, harácsoló ember, aki csak magával törődik, mással nem. Azokról van szó, akik pénzszerzési hajszájukban másokat félrelöknek, háttérbe szorítanak, csakhogy fényűző életüket zavartalanul tovább folytathassák. Ezek közül kerülnek ki a notórius panaszkodók. Föl kell figyelni az ilyen jelenségekre, nem szabad szó nélkül hagyniuk a vezetőknek és a közvéleménynek sem. Gyakran hallani, hogy a segítés ürügyén egyik-másik embernek öt-hat pártfogója is akad, míg más, valóban rászorulónak egy sem. Ez helytelen. Nem szabad megfeledkezni azokról a bajba jutott becsületes emberekről, akik segítségre, támogatásra szorulnak. A mi rendszerünkben senki sem maradhat egyedül, támasz nélkül, ha baj éri. Viszont senki sem tehet szert jogtalan előnyökre. Szembe kell szállni a kivételezés, a részrehajlás megnyilvánulásaival és szocialista rendszerünk vámszedőivel. Ne értse félre senki: Nekünk, kommunistáknak minden törekvésünk a jólét megteremtése. Akkor tudunk igazán örülni, ha mindenki tisztességes, becsületes munkával növeli jólétét. Ezernyi példája van ennek és az egymás segítésének, megbecsülésének. Váljon tehát a mindennapi élet szerves részévé, minden ember természetévé, hogy bajba jutott társainkkal törődünk, és a lehetőséghez mérten segítjük. Szocialista társadalmunk képes volt megszüntetni azt a nagy, kiáltó társadalmi igazságtalanságot, amely oly hosz- szú ideig sújtotta az embereket. Miért ne volnánk képesek arra, hogy elvi alapon állva orvosoljuk azokat az egyéni, személyes jellegű, jogos sérelmeket, amelyek itt-ott még jelentkeznek? Mennyivel más a helyzet ott, ahol a vezetők meg tudják értetni magukat az emberekkel! Mennyivel jobban megy a munka ott, ahol a vezetők és a dolgozók közötti kapcsolat az egymás iránti tiszteleten és megbecsülésen alapul! Fáradozásunk sikere a jövőben is attól függ, hogy meg tudjuk-e magunkat értetni az emberekkel, hogy mennyire követnek bennünket a munkában. Amikor a termelés bonyolult kérdéseivel foglalkozunk, egy pillanatra sem szabad megfeledkezni az anyagi és a szellemi javakat előteremtő emberről. Munkánkat úgy osszuk be, hogy állandóan jusson idő az emberek ügyesbajos problémáinak megoldására. pártszervezeteink az új évben is álljanak a jobb és boldogabb életért vívott harc élvonalában, szervezzék az embereket a nehézségek leküzdésére, a tervek teljesítésére. Lelkesítsenek bennünket a költő szavai: »Dolgozni, f91, mind lankadatlan, Amíg az élet fénye égi Hirdessük: itt nem boldogul más, Csak aki alkot, aki munkást« A megyei pártbizottság bízik abban, hogy Somogy dolgozói, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek és az alkalmazottak a jövőben is helytállnak a munka frontján. Ehhez kívánunk erőt, egészséget és sok boldogságot. Segítenek a vezetőknek a jól dolgozó tsz-tagok Élenjáró tsz-tagok tanácskozása Több mini kétszáz millió forint terhességi és gyermekágyi segélyekre Január 1-én lesz egy éve, hogy életbelépett az a kormányrendelet, amely újra szabályozta a dolgozó nők szülési és gyermekgondozási szabadságát, az özvegyi nyugdíjakat és a tsz-tagokra is kiterjesztette a gyógyászati segédeszközellátást. Az állam nyújtotta támoga- • tás növekedésére jellemző, hogy míg 1962-ben januártól november végéig 115,1 millió forint volt a kifizetett gyermekágyi segélyek összege, 1963-ban — a szülési szabadság nagyarányú kiterjesztése következtében — ez az összeg 207,8 millió forintra emelkedett. Az özvegyi nyugdíjak fölemelése több mint 173 000 asz- szonyt, köztük 23 000 hadiözvegyet érintett. A termelőszövetkezeti tagok gyógyászati segédeszközökkel való ellátására 1963 első 11 hónapjában az SZTK 76,9 millió forintot fordított — szemben a tavalyi 67,8 millió forinttal. (MTI) Első alkalommal gyűltek össze tanácskozásra tegnap a megye szövetkezeteinek munkában élen járó dolgozói a megyei pártbizottság, a Hazafias Népfront és a megyei tanács mezőgazdasági osztályának meghívására. A sok témakörre kiterjedő munkaértekezlet vezérfonala az volt, miben és hogyan segíthetik a szövetkezet tennivalóiból legtöbbet vállaló tagok a vezetőket, hogyan járulhatnak hozzá leginkább gazdaságuk előrehaladásához, erősödéséhez. Gergely József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa többek között a faluról elhúzódott fiatalok problémájáról, a mezőgazda- sági szakmunkásnevelésről szolt. A továbbhaladás igen fontos feltétele, hogy a tagok szorgalma párosuljon szaktudásukkal — mondotta. Országh Zoltán, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa a szövetkezetek fejlődéséről beszéld Molnár Imre megyei föagronó- mus a gazdaságok előtt álló legfontosabb feladatokról szólt. Kiemelte, hogy a kenyérgabona-kérdés megoldásának alapjait megteremtettük a jó minőségű vetéssel. Ezeres Béla, a mezőgazdasági állandó bizottság titkára, a kapospulai tsz főagronómusa a jelenlegi legfontosabb feladatra hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy most, a tervek készítésekor igen fontos a tagok észrevételeinek meghallgatása, a gazdálkodás arányait csak így lehet helyesen kialakítani. Sok hasznosat vittek magukkal a tanácskozás részvevői, további sikereket kívántak nekik az előadók, s kérték őket, hogy az eddigihez hasonló szorgalommal, odaadással mozdítsák elő gazdaságuk erősödését, gyarapodását (59) — Benne vagyok. Hassel- berg úr, talán maga mondaná el először, milyen állapotban találta meg Kufratot, és mi van vele, a többit aztán maga tudja meg tőlünk. — Megengedi? — Hassel- berg a konyakosüvegért nyúlt. — Tessék, tessék. Egy pillanat, hozok egy poharat A felügyelő gondosan tele- töltötte konyakospoharát, megízlelt egy kortyot aztán így szólt: — Először is: nem én találtam meg a maguk Kufratját Mikor a kapitányságon értesítettek, akkor ő már útban volt a kórház felé. Megtekintettem a baleset színhelyét, kihallgattam egy tanút, aki, mint minden tanú az autóbaleseteknél, természetesen még a kocsi színében sem volt biztos, nemhogy a kocsi számát látta ^ol- na. Minden, amit ki tudtam szedni belőle, annyi, hogy egy sütet lomusineról van szó, valószínűleg egy Opelről. — A baleset a Kufsteiner Wegen történt. Ismerik ezt a vidéket. Rossz világítás, nincs igazi járda. A szemtanú állítólag megfigyelte, hogy a vezető mintegy hatvanas-hetvenes sebességgel egyenesen a férfira kormányzott, elgázolta, és aztán még nagyobb sebességgel kereket oldott Ez minden, amit eddig a balesetről tudok. Normális esetben arra gyanakodnék, hogy a vezető erősen alkoholos állapotban volt — Nem áll — szólt közbe dr. Fallroth —, sőt, a vezető nagyon is józan volt — Nem hagynánk inkább Hasselberg felügyelőt beszélni? kérdezte az ügyvéd szemrehányóan. — Már a végén vagyok — mondta a felügyelő, és ismét ivott egy korty konyakot. — Egy kolléga átadta mindazt, ami a szerencsétlenül járt zsebeiben volt. A tárcában aztán megtaláltam a maga címét, ezért hívtam fel. Ez minden; mpst maga következik, doktor. — Egy kérdést még, Hasselberg: tud valamit Kufrat állapotáról? — Mielőtt idejöttem, még egyszer felhívtam a kórházat. Az ügyeletes orvos többszörös csonttörésről, súlyos gerincsérülésről és belső vérzésekről beszélt Pontos diagnózist természetesen még nem adhatott Véleménye szerint azonban kevés a remény, hogy a beteg még visszanyeri az eszméletét Dr. Fallroth sötéten mondta: — Akkor a sebhelyes elérte célját Még ma kell valamit tennünk, doktor. — Hogyan? — kiáltott dr. Werner bosszúsan. — Ismerjük a gyilkost, és mégis tehetetlenek vagyunk. — Nem magyaráznák meg, mit jelent mindez? — kérte a felügyelő. Dr. Wemer karon ragadta a rendőrtisztviselőt — Hasselberg — magyarázta izgatottan —, nem baleset az, aminek Kufrat áldozatul esett. Gyilkossági kísérletet követtek el ellene. A felügyelő előretolta alsóajkát, és feszülten figyelt az ügyvédre. — Honnan tudja ezt ilyen pontosan? — Mert ismerem a merénylet tettesét, illetve értelmi szerzőjét — Pillanatnyi tartózkodási helyét is? — Azt is. — £s a bizonyíték? „Rendes gyerek a főnök** Egy nyurga fiatalember jött hozzám, nem panaszosként, még csak nem is tanácsot kérőén. Vendégségbe. Keresztbe vetette hosszú lábait, s valahogy így kezdte: — Bajban vagyok, öregem. Nem szóltam közbe. Ittam a szavait. Talán kiderül később, hogy miért — Megint elrontottam valamit Pedig már volt egy fegyelmim. Képzeld, öregem, nyugodtan alszom odahaza, csak tizenegykor lett volna órám. Telefonálnak. Azonnal jöjjek, mert várnak a levelezők. Elfelejtettem. Egy cédula volt az asztalomon: »Murányi elvtárs, ha végeztél, gyere föl hozzám.« Baj van, tudtam mindjárt. És szólt a főnök: »Nem értem, Murányi elvtárs, hát mi pedagógusok vagyunk... Fegyelemre tanítunk. Most mit tehetek? Igazgatói figyelmeztetés, érted. És három hónapig nem kaphatsz prémiumot.« Ez volt az első. Még csak nem is káromkodhattam, mert igaza volt. Talán túlzásnak tartod, egy kicsit még imponált is ez a határozottság. Van valami a módszerében, ami megkapja az embert. Nem mentségként mondom, más is járt már így, de senki sem harag- szilt. Nincs miért... Hanem most nagyon megijedtem. Képzeld el a következő szituációt Jön hozzám Mihóta, azt mondja: »Lalikám, ha tudsz, segíts. Volna egy sürgős elintéznivalóm. Neked órád van négytől ötig, ha négy lányt elengednél... Tudod, akkor előre hozhatnám őket, és megkérném Kirsányi kollégát, hogy foglalkozzon a gyerekekkel — helyettem. Ugye, megérted? Feltétlenül el kell utaznom ... Gondoltam, nálam kilencven gyerek van, nem hiányzik az a négy. Miért gáncsoskodjak? Csakhogy botrány van ám, komám, óriási botrány! Tudod, mi történt? Mi szépen megegyeztünk, Mihóta elment. A főnök meg — hihetetlen szimata van — bekukkant a terembe, s látja, hogy a négy gyerek ott van, de tanár nincs sehol. Nem szólt semmit (különben igen becsülöm benne, hogy a növendékek sosem tudnak az ilyen belső dolgokról). Megy a másik terembe, ott meg olvasni látja Kirsányi kollégát, akinek odaát kellett volna lennie. Persze észbe kapott mindjárt, rohant az igazgató után, magyarázkodott, és miután a főnök értésére adta, hogy »majd még visszatérünk erre«, beosont a terembe pótolni a pótolhatatlant. A főnök másnap hívja Mi- hótát. »Nem értem, miért van szükség erre, Mihóta elvtárs! El kell menned? Rendben van. Miért nem jössz be hozzám?« És hívja Kirsányi kollégát, ő is motyog valamit. De ha ezzel lezárulna az ügy... Tudod, csak csodálni tudom a főnököt Azt hiszed, belenyugodott a válaszokba? Nem, öregem. Előszedte az órarendet. Akkor aztán végképp ösz- szekeveredett előtte minden. Föltűnt neki, hogy hiszen ő nem azokat a növendékeket látta a tanteremben, akiknek Mihóta órát tartott volna. Honnan került ide ez a négy növendék? — kérdezhette önmagától És most jövök én. Nem szólt még egy szót sem, csak tegnap jöhetett rá, hogy én is bűnrészes vagyok. Aligha alszom az éjjel. Mert mit mondhatnék? Hogy meggyőződésem szerint Mihóta szólt a dirinek? Ez aljasság. Ezt nem érdemli meg, meg aztán nem is állna rá a szám. Szentségemre mondom, tudom előre, hogy mit fog mondani. Üzenetet kapok reggel: »Murányi elvtárs, légy szíves, gyere föl hozzám.« És én megyek. Bekopogok, hellyel kínál. Aztán azt mondja: »Murányi elvtárs, hogy is volt az a hétfői óra? Te növendékeket engedtél el az órádról, ugye? Nem értem, miért csináljátok ezt. Te jól képzett pedagógus vagy nagy pedagógiai érzékkel és gyakorlattal. Mindig büszke voltam rád. Hogy juthattál el idáig? Mégis, szeretném tudni, hogyan látod a dolgokat ...« Erre mit mondhatnék? Lehajtom majd a fejem, és hallgatok, mint... Legföljebb megkockáztatom, hogy... »Hát igen, hibáztam.« S akkor ő válaszol majd: »Azon fáradozom, hogy minden órát rendesen megtarthassatok, biztosítom a feltételeket. Gondoskodom arról, hogy kivétel nélkül minden növendék ott legyen az órádon. S te elengedsz négyet Legközelebb nyolcán hiányoznak majd. Mit mondasz akkor? Bejössz hozzám* hogy nem tudod megtartani az órát? Nem, elvtársam, ez így nem mehet! Te pedagógus vagy...« — és akkor kiosztja majd a penitenciát. Igazgatói figyelmeztetés vagy prémiumelvonás lesz? Nem tudom. De most mondd meg őszintén: nem rendes gyerek a főnök? Dehogynem! Akárhogy forgatom magamban a dolgot, igaza van. Az istenfáját, öregem, megint rossz volt a pedagógiám... Jávori Béla Új jogszabály a dolgozók egészségének és testi épségének védelméről Ékesszóló számok A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának évkönyve szerint 1963 közepén az országnak 225 millió lakosa volt. A gyermekek, a különböző tanintézetekben tanulók, a főiskolások és a nyugdíjasok száma százhúszmillió. 25 millió a nyugdíjas. A dolgozók 48 százalékának főiskolai vagy középiskolai képzettsége van. Minden harmadik állampolgár, aki meghaladta a hetedik életévét, tanul. A lakosság 52 százaléka a városokban él. A Szovjetunióban csaknem 20 millióval több a nő, mint a férfi. Ez a há- , ború súlyos következménye. A Hivatalos Lapban megjelent a dolgozók egészségének és testi épségének védelméről szóló törvényerejű rendelet. Az új jogszabály egyesíti és korszerűsíti az eddigi rendelkezéseket, növeli a szakszervezetek, az illetékes minisztériumi és vállalati szervek hatáskörét. A törvényerejű rendelet az egészséges és biztonságos munkakörülmények megvalósításával kapcsolatos feladatok végrehajtásának irányítását és összehangolását, a szabályok megtartásának ellenőrzését a Szakszervezetek Országos Tanácsának hatáskörébe utalja. Meghatározza a rendelet a vállalatok vezetőinek munkás- védelmi feladatait is. A vállalat igazgatójának kötelessége az egészséges és biztonságos a munkakörülmények biztosítássá, tervszerű javítása, a vonatDr. Werner zett. — A bizonyíték. Nesze neked, Günter. Most mivel bizonyítsunk!? Arca egyszerre természetellenesen kivörösödött, halántékán kiugrottak az erek. Tehetetlen dührohamában mindkét öklével az asztalt verte, hogy a poharak belerezdültek. — Átkozott banda! — kiáltotta magánkívül. — Egy ilyen vadállat teljes nyugalomban ül összerabolt villájában, és semmit sem tehetsz ellene. Felfogjátok-« végre, micsoda ragyogó jogállamban élünk? Hol a bizonyíték? Mindent szabad nálunk, mindent, ha rajta nem csípik az embert, ha óvatosan gondoskodott alibiről. Vagy talán' azt hiszitek, hogy a sebhelyes személyesen ült a kormánynál? Meg kell bolondulni! Az ügyvéd hevesen lélegzett. — Úristen — folytatta —, miért kellett nekem pont ezt a nyomorult pályát választanom, miért kellett jogot tanulnom orientalisztika vagy filozófia helyett!? Bár felrobbanna végre az egész jogászvilág, ez a mocskos állam az államban! Kezét szívtájára szorította, arca fájdalmasan eltorzult. Az orvos felugrott. — Gyorsan, feküdj le! — parancsolt a betegre, és kinyitotta nyakkendőjét. — Már semmi baj, Günter — dünnyögte dr. Werner. Az orvos kiszaladt, és egy pohár vízzel jött vissza. Az fkozó intézkedések végrehajtánehezen léleg- ügyvéd reszkető kézzel vitte# szajához^aiiroth arra akarta$sának ellenőrzése. A törvény- kényszeríteni barátját, hogy)erejű rendelet azt is kimond- kipihenje magát a heverőn, de) ja; a dolgozók kötelesek megtartani az egészséges és bizaz ügyvéd hamarosan ismétf ^ Már kendben vagyok, el-)tonsá*os munka végzésére vöméit. — Egy székben foglalt unatkozó szabályokat helyet a törvényerejű rendelet ér, t&y még nem láttam Jtelmében a különböző oktatási gat lazadozm, doktor — mond-i. ... ... ta a felügyelő csodálkozva. —í intézményekben jellegukHiggye meg, nincs értelmednek megfelelően — oktatni hogy a mi szakmánkban feliz-jkey az egészséges és biztongassa magát az ember. Sokl . munkavégzés szabálvait mindenhez hozzászoktam, és aj63808 munkavégzés szabályait. bőröm is eléggé megvastago-i A vállalatoknak is gondoskoddott. De persze most kíváncsi-iniuk kell arról, hogy a dolgová tett, nem mondaná el egészizók az egészséges és biztonsányugodtan az ügyet. fgos munka végzésére vonatkoho^ énSmondj^gel Hasseí-#zó szabályokat elsajátítsák, berg felügyelőnek a történte-# Kiterjed a rendelet az óvó két, és tedd meg nekem azt af szívességet, hogy nem izgatod) többé fel magad. Most már) igazán sajnálom, hogy ebbe a, dologba egyáltalán belekezd-: tél. Ha így folytatod, néhányj napon belül kikészülsz. — Már nem izgatom magam j — bizonykodott dr. Werner^ rendszabályokra, a kötelező orvosi vizsgálatokra, a dolgozók munka- és védőruhával való ellátására, valamint a vállalatoknak az üzemi balesetek és a dolgozók más egészségügyi ...... , , , .károsodása esetén fellépő erőltetett nyugalommal —, de# lehet némi igazad, talán való- i anyagi felelősségére. ban nem ér rneg ez az ügy # ^z illetékes minisztériumok ennyi faradságot. Néha úgy tu-# nik nekem az egész, mint egyJa törvényerejű rendelet végre- rossz színdarab. Az ember el-1 hajtása során saját munkate- játssza szerepét — olyan jól,# ... ...... . . ,, , ahogy' tudja, és addig, amed-;rületükon a szakszervezetekkel dig lehet — és végül? Mi vál-i egyetértésben, a SZOT sza- tozik? # bályzatának megfelelően jár(Folytatjuk.) nak eL (MTI)
