Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-31 / 303. szám

Kedd, 1983. december 31, 3 SOMOGYI NÉPLAP Közös erővel és jobb munkával a boldogabb életért (Folytatás az 1. oldalról) I mondja, hogy túlságosan jól megy nekik, s amely alatt azt értik, hogy némelyikük mások rovására jogtalan előnyökhöz jut. Van még önző, harácsoló ember, aki csak magával tö­rődik, mással nem. Azokról van szó, akik pénzszerzési hajszájukban másokat félre­löknek, háttérbe szorítanak, csakhogy fényűző életüket za­vartalanul tovább folytathas­sák. Ezek közül kerülnek ki a notórius panaszkodók. Föl kell figyelni az ilyen jelensé­gekre, nem szabad szó nélkül hagyniuk a vezetőknek és a közvéleménynek sem. Gyakran hallani, hogy a segítés ürügyén egyik-másik embernek öt-hat pártfogója is akad, míg más, valóban rá­szorulónak egy sem. Ez hely­telen. Nem szabad megfeled­kezni azokról a bajba jutott becsületes emberekről, akik segítségre, támogatásra szo­rulnak. A mi rendszerünkben senki sem maradhat egyedül, támasz nélkül, ha baj éri. Vi­szont senki sem tehet szert jogtalan előnyökre. Szembe kell szállni a kivételezés, a részrehajlás megnyilvánulá­saival és szocialista rendsze­rünk vámszedőivel. Ne értse félre senki: Ne­künk, kommunistáknak min­den törekvésünk a jólét meg­teremtése. Akkor tudunk iga­zán örülni, ha mindenki tisz­tességes, becsületes munkával növeli jólétét. Ezernyi példája van ennek és az egymás se­gítésének, megbecsülésének. Váljon tehát a mindennapi élet szerves részévé, minden ember természetévé, hogy baj­ba jutott társainkkal törő­dünk, és a lehetőséghez mér­ten segítjük. Szocialista társadalmunk ké­pes volt megszüntetni azt a nagy, kiáltó társadalmi igaz­ságtalanságot, amely oly hosz- szú ideig sújtotta az embere­ket. Miért ne volnánk képe­sek arra, hogy elvi alapon áll­va orvosoljuk azokat az egyé­ni, személyes jellegű, jogos sé­relmeket, amelyek itt-ott még jelentkeznek? Mennyivel más a helyzet ott, ahol a vezetők meg tudják értetni magukat az emberekkel! Mennyivel job­ban megy a munka ott, ahol a vezetők és a dolgozók közötti kapcsolat az egymás iránti tiszteleten és megbecsülésen alapul! Fáradozásunk sikere a jövő­ben is attól függ, hogy meg tudjuk-e magunkat értetni az emberekkel, hogy mennyire követnek bennünket a munká­ban. Amikor a termelés bo­nyolult kérdéseivel foglalko­zunk, egy pillanatra sem sza­bad megfeledkezni az anyagi és a szellemi javakat előte­remtő emberről. Munkánkat úgy osszuk be, hogy állandóan jusson idő az emberek ügyes­bajos problémáinak megoldá­sára. pártszervezeteink az új évben is álljanak a jobb és boldogabb életért ví­vott harc élvonalában, szervez­zék az embereket a nehézségek leküzdésére, a tervek teljesí­tésére. Lelkesítsenek bennün­ket a költő szavai: »Dolgozni, f91, mind lankadatlan, Amíg az élet fénye égi Hirdessük: itt nem boldogul más, Csak aki alkot, aki munkást« A megyei pártbizottság bí­zik abban, hogy Somogy dol­gozói, a munkások, a parasz­tok, az értelmiségiek és az al­kalmazottak a jövőben is helytállnak a munka frontján. Ehhez kívánunk erőt, egészsé­get és sok boldogságot. Segítenek a vezetőknek a jól dolgozó tsz-tagok Élenjáró tsz-tagok tanácskozása Több mini kétszáz millió forint terhességi és gyermekágyi segélyekre Január 1-én lesz egy éve, hogy életbelépett az a kor­mányrendelet, amely újra sza­bályozta a dolgozó nők szülési és gyermekgondozási szabad­ságát, az özvegyi nyugdíjakat és a tsz-tagokra is kiterjesztet­te a gyógyászati segédeszköz­ellátást. Az állam nyújtotta támoga- • tás növekedésére jellemző, hogy míg 1962-ben januártól november végéig 115,1 millió forint volt a kifizetett gyer­mekágyi segélyek összege, 1963-ban — a szülési szabadság nagyarányú kiterjesztése kö­vetkeztében — ez az összeg 207,8 millió forintra emelke­dett. Az özvegyi nyugdíjak föl­emelése több mint 173 000 asz- szonyt, köztük 23 000 hadiöz­vegyet érintett. A termelőszövetkezeti tagok gyógyászati segédeszközökkel való ellátására 1963 első 11 hó­napjában az SZTK 76,9 millió forintot fordított — szemben a tavalyi 67,8 millió forinttal. (MTI) Első alkalommal gyűltek össze tanácskozásra tegnap a megye szövetkezeteinek mun­kában élen járó dolgozói a megyei pártbizottság, a Haza­fias Népfront és a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak meghívására. A sok té­makörre kiterjedő munkaérte­kezlet vezérfonala az volt, miben és hogyan segíthetik a szövetkezet tennivalóiból leg­többet vállaló tagok a vezető­ket, hogyan járulhatnak hozzá leginkább gazdaságuk előreha­ladásához, erősödéséhez. Gergely József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa többek között a faluról elhúzódott fiatalok problémájáról, a mezőgazda- sági szakmunkásnevelésről szolt. A továbbhaladás igen fontos feltétele, hogy a tagok szorgalma párosuljon szaktu­dásukkal — mondotta. Országh Zoltán, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa a szö­vetkezetek fejlődéséről beszéld Molnár Imre megyei föagronó- mus a gazdaságok előtt álló legfontosabb feladatokról szólt. Kiemelte, hogy a kenyérgabo­na-kérdés megoldásának alap­jait megteremtettük a jó mi­nőségű vetéssel. Ezeres Béla, a mezőgazdasági állandó bi­zottság titkára, a kapospulai tsz főagronómusa a jelenlegi legfontosabb feladatra hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy most, a tervek készítése­kor igen fontos a tagok észre­vételeinek meghallgatása, a gazdálkodás arányait csak így lehet helyesen kialakítani. Sok hasznosat vittek ma­gukkal a tanácskozás részve­vői, további sikereket kíván­tak nekik az előadók, s kérték őket, hogy az eddigihez ha­sonló szorgalommal, odaadás­sal mozdítsák elő gazdaságuk erősödését, gyarapodását (59) — Benne vagyok. Hassel- berg úr, talán maga mondaná el először, milyen állapotban találta meg Kufratot, és mi van vele, a többit aztán maga tudja meg tőlünk. — Megengedi? — Hassel- berg a konyakosüvegért nyúlt. — Tessék, tessék. Egy pilla­nat, hozok egy poharat A felügyelő gondosan tele- töltötte konyakospoharát, meg­ízlelt egy kortyot aztán így szólt: — Először is: nem én talál­tam meg a maguk Kufratját Mikor a kapitányságon értesí­tettek, akkor ő már útban volt a kórház felé. Megtekintettem a baleset színhelyét, kihallgat­tam egy tanút, aki, mint min­den tanú az autóbaleseteknél, természetesen még a kocsi színében sem volt biztos, nem­hogy a kocsi számát látta ^ol- na. Minden, amit ki tudtam szedni belőle, annyi, hogy egy sütet lomusineról van szó, va­lószínűleg egy Opelről. — A baleset a Kufsteiner Wegen történt. Ismerik ezt a vidéket. Rossz világítás, nincs igazi járda. A szemtanú állító­lag megfigyelte, hogy a vezető mintegy hatvanas-hetvenes se­bességgel egyenesen a férfira kormányzott, elgázolta, és az­tán még nagyobb sebességgel kereket oldott Ez minden, amit eddig a balesetről tudok. Normális esetben arra gyana­kodnék, hogy a vezető erősen alkoholos állapotban volt — Nem áll — szólt közbe dr. Fallroth —, sőt, a vezető na­gyon is józan volt — Nem hagynánk inkább Hasselberg felügyelőt beszél­ni? kérdezte az ügyvéd szem­rehányóan. — Már a végén vagyok — mondta a felügyelő, és ismét ivott egy korty konyakot. — Egy kolléga átadta mindazt, ami a szerencsétlenül járt zse­beiben volt. A tárcában az­tán megtaláltam a maga cí­mét, ezért hívtam fel. Ez min­den; mpst maga következik, doktor. — Egy kérdést még, Hassel­berg: tud valamit Kufrat álla­potáról? — Mielőtt idejöttem, még egyszer felhívtam a kórházat. Az ügyeletes orvos többszörös csonttörésről, súlyos gerincsé­rülésről és belső vérzésekről beszélt Pontos diagnózist ter­mészetesen még nem adhatott Véleménye szerint azonban kevés a remény, hogy a be­teg még visszanyeri az eszmé­letét Dr. Fallroth sötéten mond­ta: — Akkor a sebhelyes elérte célját Még ma kell valamit tennünk, doktor. — Hogyan? — kiáltott dr. Werner bosszúsan. — Ismer­jük a gyilkost, és mégis tehe­tetlenek vagyunk. — Nem magyaráznák meg, mit jelent mindez? — kérte a felügyelő. Dr. Wemer karon ragadta a rendőrtisztviselőt — Hasselberg — magyaráz­ta izgatottan —, nem baleset az, aminek Kufrat áldozatul esett. Gyilkossági kísérletet követtek el ellene. A felügyelő előretolta alsó­ajkát, és feszülten figyelt az ügyvédre. — Honnan tudja ezt ilyen pontosan? — Mert ismerem a merény­let tettesét, illetve értelmi szerzőjét — Pillanatnyi tartózkodási helyét is? — Azt is. — £s a bizonyíték? „Rendes gyerek a főnök** Egy nyurga fiatalember jött hozzám, nem panaszosként, még csak nem is tanácsot ké­rőén. Vendégségbe. Keresztbe vetette hosszú lábait, s vala­hogy így kezdte: — Bajban vagyok, öregem. Nem szóltam közbe. Ittam a szavait. Talán kiderül ké­sőbb, hogy miért — Megint elrontottam vala­mit Pedig már volt egy fe­gyelmim. Képzeld, öregem, nyugodtan alszom odahaza, csak tizenegykor lett volna órám. Telefonálnak. Azonnal jöjjek, mert várnak a levele­zők. Elfelejtettem. Egy cédu­la volt az asztalomon: »Murá­nyi elvtárs, ha végeztél, gye­re föl hozzám.« Baj van, tud­tam mindjárt. És szólt a fő­nök: »Nem értem, Murányi elvtárs, hát mi pedagógusok vagyunk... Fegyelemre taní­tunk. Most mit tehetek? Igaz­gatói figyelmeztetés, érted. És három hónapig nem kaphatsz prémiumot.« Ez volt az első. Még csak nem is káromkodhattam, mert igaza volt. Talán túlzásnak tar­tod, egy kicsit még imponált is ez a határozottság. Van va­lami a módszerében, ami meg­kapja az embert. Nem ment­ségként mondom, más is járt már így, de senki sem harag- szilt. Nincs miért... Hanem most nagyon meg­ijedtem. Képzeld el a követ­kező szituációt Jön hozzám Mihóta, azt mondja: »Lalikám, ha tudsz, segíts. Volna egy sürgős elintéznivalóm. Neked órád van négytől ötig, ha négy lányt elengednél... Tudod, akkor előre hozhatnám őket, és megkérném Kirsányi kollégát, hogy foglalkozzon a gyerekek­kel — helyettem. Ugye, meg­érted? Feltétlenül el kell utaz­nom ... Gondoltam, nálam kilencven gyerek van, nem hiányzik az a négy. Miért gáncsoskodjak? Csakhogy botrány van ám, ko­mám, óriási botrány! Tudod, mi történt? Mi szépen meg­egyeztünk, Mihóta elment. A főnök meg — hihetetlen szi­mata van — bekukkant a te­rembe, s látja, hogy a négy gyerek ott van, de tanár nincs sehol. Nem szólt semmit (kü­lönben igen becsülöm benne, hogy a növendékek sosem tud­nak az ilyen belső dolgokról). Megy a másik terembe, ott meg olvasni látja Kirsányi kollé­gát, akinek odaát kellett vol­na lennie. Persze észbe kapott mindjárt, rohant az igazgató után, magyarázkodott, és mi­után a főnök értésére adta, hogy »majd még visszatérünk erre«, beosont a terembe pó­tolni a pótolhatatlant. A főnök másnap hívja Mi- hótát. »Nem értem, miért van szükség erre, Mihóta elvtárs! El kell menned? Rendben van. Miért nem jössz be hozzám?« És hívja Kirsányi kollégát, ő is motyog valamit. De ha ezzel lezárulna az ügy... Tudod, csak csodálni tudom a főnököt Azt hiszed, bele­nyugodott a válaszokba? Nem, öregem. Előszedte az óraren­det. Akkor aztán végképp ösz- szekeveredett előtte minden. Föltűnt neki, hogy hiszen ő nem azokat a növendékeket látta a tanteremben, akiknek Mihóta órát tartott volna. Hon­nan került ide ez a négy nö­vendék? — kérdezhette önma­gától És most jövök én. Nem szólt még egy szót sem, csak tegnap jöhetett rá, hogy én is bűnrészes vagyok. Aligha al­szom az éjjel. Mert mit mond­hatnék? Hogy meggyőződésem szerint Mihóta szólt a dirinek? Ez aljasság. Ezt nem érdemli meg, meg aztán nem is állna rá a szám. Szentségemre mon­dom, tudom előre, hogy mit fog mondani. Üzenetet kapok reg­gel: »Murányi elvtárs, légy szí­ves, gyere föl hozzám.« És én megyek. Bekopogok, hellyel kínál. Aztán azt mondja: »Mu­rányi elvtárs, hogy is volt az a hétfői óra? Te növendékeket engedtél el az órádról, ugye? Nem értem, miért csináljátok ezt. Te jól képzett pedagógus vagy nagy pedagógiai érzékkel és gyakorlattal. Mindig büsz­ke voltam rád. Hogy juthattál el idáig? Mégis, szeretném tudni, hogyan látod a dolgo­kat ...« Erre mit mondhatnék? Le­hajtom majd a fejem, és hall­gatok, mint... Legföljebb megkockáztatom, hogy... »Hát igen, hibáztam.« S ak­kor ő válaszol majd: »Azon fáradozom, hogy minden órát rendesen megtarthassatok, biz­tosítom a feltételeket. Gondos­kodom arról, hogy kivétel nél­kül minden növendék ott le­gyen az órádon. S te elengedsz négyet Legközelebb nyolcán hiányoznak majd. Mit mon­dasz akkor? Bejössz hozzám* hogy nem tudod megtartani az órát? Nem, elvtársam, ez így nem mehet! Te pedagógus vagy...« — és akkor kioszt­ja majd a penitenciát. Igazga­tói figyelmeztetés vagy pré­miumelvonás lesz? Nem tu­dom. De most mondd meg őszin­tén: nem rendes gyerek a fő­nök? Dehogynem! Akárhogy forgatom magamban a dol­got, igaza van. Az istenfáját, öregem, megint rossz volt a pedagógiám... Jávori Béla Új jogszabály a dolgozók egészségének és testi épségének védelméről Ékesszóló számok A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának év­könyve szerint 1963 közepén az országnak 225 millió lako­sa volt. A gyermekek, a kü­lönböző tanintézetekben tanu­lók, a főiskolások és a nyug­díjasok száma százhúszmillió. 25 millió a nyugdíjas. A dolgozók 48 százalékának főiskolai vagy középiskolai képzettsége van. Minden har­madik állampolgár, aki megha­ladta a hetedik életévét, ta­nul. A lakosság 52 százaléka a városokban él. A Szovjetunió­ban csaknem 20 millióval több a nő, mint a férfi. Ez a há- , ború súlyos következménye. A Hivatalos Lapban megje­lent a dolgozók egészségének és testi épségének védelméről szóló törvényerejű rendelet. Az új jogszabály egyesíti és kor­szerűsíti az eddigi rendelkezé­seket, növeli a szakszerveze­tek, az illetékes minisztériumi és vállalati szervek hatáskö­rét. A törvényerejű rendelet az egészséges és biztonságos munkakörülmények megvalósí­tásával kapcsolatos feladatok végrehajtásának irányítását és összehangolását, a szabályok megtartásának ellenőrzését a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának hatáskörébe utalja. Meghatározza a rendelet a vállalatok vezetőinek munkás- védelmi feladatait is. A válla­lat igazgatójának kötelessége az egészséges és biztonságos a munkakörülmények biztosítá­ssá, tervszerű javítása, a vonat­Dr. Werner zett. — A bizonyíték. Nesze ne­ked, Günter. Most mivel bizo­nyítsunk!? Arca egyszerre természetel­lenesen kivörösödött, halánté­kán kiugrottak az erek. Tehe­tetlen dührohamában mindkét öklével az asztalt verte, hogy a poharak belerezdültek. — Átkozott banda! — kiál­totta magánkívül. — Egy ilyen vadállat teljes nyugalomban ül összerabolt villájában, és sem­mit sem tehetsz ellene. Felfog­játok-« végre, micsoda ragyo­gó jogállamban élünk? Hol a bizonyíték? Mindent szabad nálunk, mindent, ha rajta nem csípik az embert, ha óvatosan gondoskodott alibiről. Vagy talán' azt hiszitek, hogy a seb­helyes személyesen ült a kor­mánynál? Meg kell bolondul­ni! Az ügyvéd hevesen lélegzett. — Úristen — folytatta —, miért kellett nekem pont ezt a nyomorult pályát választanom, miért kellett jogot tanulnom orientalisztika vagy filozófia helyett!? Bár felrobbanna vég­re az egész jogászvilág, ez a mocskos állam az államban! Kezét szívtájára szorította, arca fájdalmasan eltorzult. Az orvos felugrott. — Gyorsan, feküdj le! — parancsolt a betegre, és kinyi­totta nyakkendőjét. — Már semmi baj, Günter — dünnyögte dr. Werner. Az orvos kiszaladt, és egy pohár vízzel jött vissza. Az fkozó intézkedések végrehajtá­nehezen léleg- ügyvéd reszkető kézzel vitte# szajához^aiiroth arra akarta$sának ellenőrzése. A törvény- kényszeríteni barátját, hogy)erejű rendelet azt is kimond- kipihenje magát a heverőn, de) ja; a dolgozók kötelesek meg­tartani az egészséges és biz­az ügyvéd hamarosan ismétf ^ Már kendben vagyok, el-)tonsá*os munka végzésére vö­méit. — Egy székben foglalt unatkozó szabályokat helyet a törvényerejű rendelet ér­, t&y még nem láttam Jtelmében a különböző oktatási gat lazadozm, doktor — mond-i. ... ... ta a felügyelő csodálkozva. —í intézményekben jelleguk­Higgye meg, nincs értelmednek megfelelően — oktatni hogy a mi szakmánkban feliz-jkey az egészséges és bizton­gassa magát az ember. Sokl . munkavégzés szabálvait mindenhez hozzászoktam, és aj63808 munkavégzés szabályait. bőröm is eléggé megvastago-i A vállalatoknak is gondoskod­dott. De persze most kíváncsi-iniuk kell arról, hogy a dolgo­vá tett, nem mondaná el egészizók az egészséges és biztonsá­nyugodtan az ügyet. fgos munka végzésére vonatko­ho^ énSmondj^gel Hasseí-#zó szabályokat elsajátítsák, berg felügyelőnek a történte-# Kiterjed a rendelet az óvó két, és tedd meg nekem azt af szívességet, hogy nem izgatod) többé fel magad. Most már) igazán sajnálom, hogy ebbe a, dologba egyáltalán belekezd-: tél. Ha így folytatod, néhányj napon belül kikészülsz. — Már nem izgatom magam j — bizonykodott dr. Werner^ rendszabályokra, a kötelező or­vosi vizsgálatokra, a dolgozók munka- és védőruhával való ellátására, valamint a vállala­toknak az üzemi balesetek és a dolgozók más egészségügyi ...... , , , .károsodása esetén fellépő erőltetett nyugalommal —, de# lehet némi igazad, talán való- i anyagi felelősségére. ban nem ér rneg ez az ügy # ^z illetékes minisztériumok ennyi faradságot. Néha úgy tu-# nik nekem az egész, mint egyJa törvényerejű rendelet végre- rossz színdarab. Az ember el-1 hajtása során saját munkate- játssza szerepét — olyan jól,# ... ...... . . ,, , ahogy' tudja, és addig, amed-;rületükon a szakszervezetekkel dig lehet — és végül? Mi vál-i egyetértésben, a SZOT sza- tozik? # bályzatának megfelelően jár­(Folytatjuk.) nak eL (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom