Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-30 / 302. szám

Rétfő, 1963. december 30. 5 SOMOGYI N'EPtJU* A SZÍTAKÉSZÍTŐ — Az én éle­tem? Regényt írhatna belő­le... Hosszan ka- carászik a ke- íebajusz alatt. Amíg mulat, megnézem és lerajzolom. Hi­hetetlenül so­vány, ráncos arc, derűs, kék szem. Rongyos daróckötény, foszlott ruhát viseL A kony­ha, ahol be­szélgetünk, rendetlen, ba­rátságtalan, hi­deg. — Két do­logról vagyok nevezetes — dicsekszik to­vább a sovány arcú, fogatlan öreg. — Világ­életemben jó szitákat készí­tettem. He­gedűs Pál kun­telepi szitás munkája min­dig márka volt a vásárokon. A másik pedig: mindig sze­rettek az asszonyok... _ — Négy feleségem volt. Leteszem a tollat. — így van, fiam. Mellőlem elkopnak az asszonyok... Első feleségét húsz év után elhagyta, mert anyagias volt. Kettőtől a fenyővel szegélye­zett temetőben vett búcsút A hetvenedik év küszöbén nő­sült negyedszer. Most kísérte utolsó útjára a negyediket. — Az első három házasság szerelemből született. Ez az utolsó is tetszett, de hát nem minden a szépség... Ez az utolsó egy évig be­teg volt. A szerelmes szívű öreg hűségesen ápolta. Szel­lőztetett, párnát igazított, gyógyszert adott be, és hogy gyorsabban szaladjon az idő, szitákat készített az asztalon. — Ha dolgozom, mindig fiatalnak érzem magam... Ez a szakma egy vagyont adott nekem. Három házam volt meg tizenhat holdam. A há­zak elmentek, a föld megvan. A szakmáról kérdezem, mert ő a legöregebb szitás. Hatvanhárom éve hajladozik a keretek fölött. A szerelem­ről mesél. — Az a legszebb dolog a világon... ff. S. Hol töltsük a szilvesztert? — Hol szilvesztereztek? — kérdik már napok óta úton- útfélen egymástól az embe­rek szinte köszönés helyett. Ez most a fő kérdés. Akad­nak, akik otthon, a szűk csa­ládi körben, a rádió és a tv mellett búcsúztatják az óévet De hol köszönthetik az 1984-et azok, akik nyilvános helyen akarnak szórakozni? Három kaposvári fiatal, Ka­ti, ' Péter és Marika beszélge­tését jegyeztük fel. Három ko­nyak mellett beszélgetnek már jó ideje. — Én azt javaslom, hogy nézzük meg mégis szilveszter­éjjel a Vörös Csillagban a Kísértetkastély Spessartban című nyugatnémet filmet. Ki­tűnő szatíra — mondja Mari­ka. — Azt hallottam, hogy az idén is megtartják a ha­gyományos malacsorsolást... Péternek nem tetszik az'öt­let — Tudjátok jól, hogy na­gyon szeretek táncolni, és imádom a jó vacsorát. Men­jünk a Békébe; lesz zene, ko­csonya, korhelyleves, malac­sült, bor, pezsgő... mi kell még? •— Nem lesz hely ... Nagy a tömeg... — ellenkeznek a lányok. Péter védi a támadásokat. — Az éttermen és a grillen kívül a folyosókon is állíta­nak fel asztalokat. Körülbelül kilencszáz—ezer vendégnek biztosítanak helyet. Reggel öt óráig, a záróráig ott szórakoz­hatunk. Kati a Belvárosit ajánlja. Elmondja, hogy a harmincfo­rintos asztalfoglalást beszá­mítják a fogyasztásba, s tán­colni is lehet. — De jó lenne, ha előtte megnéznénk a színházban a Potyautas című zenés vígjáté­kot. Nagyszerű darab, hangu­latkeltőnek kitűnő— — Szüleim a Latinka-házba mennek — szól Marika —, nagyon jól szórakoztak tavaly is. Az idén két tánc- és egy cigányzenekar mellett mulat­hatnak a vendégek... Jó len­ne egy fél órára oda is benéz­ni. — Az ÉDOSZ-ba is kiláto­gathatnánk — vág közbe Ka­ti —, állítólag jó kabarémű­sorral készül a művelődési otthon művészeti csoportja. Egy kicsit messze van, de megéri... Péter zárja le a vitát. — Maradjunk abban, hogy az Ifjúsági Házban találko­zunk. Ott aztán eldönthetjük, hogy maradunk-e, vagy hová tartsunk tovább ... S. M. A kötelező gépjármű-szavatossági biztosítás 1964. évi dija január l-én esedékes, és január 31-ig pó’lékmentesen fizethető. A magánautók biztosítási díja két részletben, január l-én és július l-én is fizethető. FONTOS! A kötel-ző gépjármű-szavatos-ági biztosítás csak a mások személyében és vagyontárgyaiban okozott károkra terjed ki. Saját személyére és gépjármüvére az autót-ilajdonos törés-, tííz-, lopás-, baleset- (casco) biztosítást, a motoros pedig motorkerékpár-biztosítást köthet. (il79) Állami Biztosító Közös feladat a tbc elleni küzdelem Százmillió Korunk embere megszok­ta a nagy számokat. Űrha­jók repülik körül a Földet, és »nyelik« a 40 000 kilomé­tereket. Vannak sok száz­milliós népek és sok száz millió tnt robbanóerejű nuk­leáris fegyverek. Vannak matematikai számgigászok, amelyek között rövid idő alatt már csupán elektroni­kus számológépekkel képes az ember gyorsan eligazodni. Mit jelent hát az a kis szám- csoda, hogy a tízmilliós ma­gyar nép falvakban élő la­kossága 1963-ban százmillió forint értékben vásárolt könyvet? De a hétköznapok króni­kása lelkendezve kiált fel: »Atyámfiái, csoda nagy szá­mok néha a kicsik, csak meg kell érteni nagyságukat!« Nem olyan régen, alig 20— 25 éve még a hárommillió koldus országának nevezték Magyarországot. E haza je­lentős íróinak zöme, az egé­szen nagyokat kivéve, né­hány ezér embernek írt. A városok határain túl, a ki­csiny falvakban és a sötét tanyavilágban többnyire a kalendárium volt az egyet­len olvasmány. Esetleg a be­tyártörténetek silány f üzetei, a ponyva egy-egy kóborló példánya. Mi mindennek kellett megváltozni e hazában, hogy egyetlen év alatt százmillió­ért könyvet vásároljon a »szántóvető egyszerű em­ber?« Százmillió forintért könyv! Atyámfiái, világnagy szám ez, pedig lesz még nagyobb is! Életünk hatalmas lendü­letének éneke ez a szám. Költők lantjára méltó téma. Valami, amiről nem lehet elég hangosan lelkendezni. Győzelem ez, egy nép foly­tonos, mind magasabb fokt\ újjászületésének égjük be­szédes bizonyítéka. Ó, ha ezt Petőfi megérte volna! AZ IDÉN KAPOSVÁRON kevesebb volt a gümőkóros beteg, mint 1962-ben. Ezt hal­lottuk dr. Borsos Dezsőnének, a tüdőgondozó városi részlege vezetőjének a tbc társadalmi bizottság legutóbbi ülésén el­mondott beszámolójából. Sok beteg ugyanis meggyógyult, és jóval kevesebb gyermek be­tegedett meg ebben a vesze­delmes,- alattomos kórban, mint azelőtt. Elbizakodottságra azonban nincs ok. Kaposváron még mindig 630 tbc-s betegei tarta­nak nyilván. A szűrővizsgála­tokon elég sok új beteget ta­lálnak. Az első szűréskor száz­zal, a most folyó, második szű­réskor már eddig tizenhattal növekedett a tbc-sek száma Hogy a helyzetkép teljes le­gyen, megemlítjük, hogy hat­vanhárom fertőző környezet­ben élő gyermeket részesíte­nek megelőző, gyógyszeres ke­zelésben, valamint hogy elég sok olyan gyógyult van a vá­rosban, akinek könnyebb mun­kát kell adni, mert korábbi foglalkozását nem űzheti. MIK A TOVÁBBI TENNI­VALÓK? Folytatni kell a szűrővizsgálatokat, könnyebb munkát kell adni a gyógyul- taknak, segíteni kell a tbc-se- ket lakásproblémájuk megol­dásában. Nagyjából így som­mázható a tüdőgondozó 1964. évi terve is, amelyet a tbc tár­sadalmi bizottsági ülésén dr. Borsosné ismertetett. Az első hallásra azt hinné az ember, hogy az említett fel­adatok könnyen megoldhatók. Ám a tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy ez koránt sincs így. A most folyó szűrés még mindig nem elég gyors, nem elég zökkenőmentes, noha a gondozóintézet minden intéz­kedést megtett, hogy meggyor­sítsa a vizsgálatot. A lakosság egy része azonban nem tanult az első szűrés tapasztalataiból. Némelyeknek az első szűrés­kor talált száz új beteg nem elég figyelmeztető jel arra, hogy komolyan kell venni a vizsgálatokat. Sokan távolma­radásukkal hátráltatják a tü­dőgondozó dolgozóinak mun­káját. Nemrég a rendőrségnek kellett hét embert arra bírni, hogy alávesse magát a pár perces vizsgálatnak. A leg­többször éppen a betegek vo­nakodnak a ízűréstől. A na­pokban talált tizenhat beteg­ből tíz olyan volt, aki az első szűrésre nem ment el. Nem megy simán a gyógyul- taknak megfelelő környezetbe való helyezése sem. Még min­dig nem sikerült megvalósítani a társadalmi bizottság múlt évi javaslatait. Nem adtak te­lephelyet a háziipari szövetke­zetnek, amely sok volt beteget tudna foglalkoztatni, ha meg­teremtenék ennek föltételeit. Csak terv maradt, hogy jó né­hány gyógyult mint bedolgozó, kapjon munkát a Világítás- technikai Vállalattól. Nem vizsgálták felül az üzemekben, hogy a könnyebb, úgynevezett védett munkahelyeken csök­kent munkaképességűek dol­goznak-e, s hogy megfelelő kö­rülményeket biztosítanak-e a volt tbc-seknek. Sajnos, ked­vezőtlen a kép a gümőkóros betegek lakáshoz juttatása te­rén is. A városi tanács vb-nek azt a határozatát, hogy az új lakások három százalékát tbc-s betegeknek kell adni, sajnos, között lakó bé—s— gyógyulá­sát mozdítják elő, hanem azt is lehetővé teszik, hogy a be­tegeket elkülönítsék az egész­ségesektől, főként a gyerekek­től. Meg kell vizsgálni, hogy a tbc társadalmi bizottságnak a gyógyultak elhelyezésére vo­natkozó javaslatai közül me­lyek hasznosíthatók 1964-ben. Ha szükséges, gondoskodni keli arról, hogy a gyógyultak akár bedolgozással, akár pe­dig egy-egy üzem profiljának bővítésével olyan munkához jussanak, ami nem ártalmas egészségükre, amitől nem es­nek vissza betegségükbe. Van már példa az országban arra, hogyan lehet a gyógyultakat foglalkoztatni. Az egyik buda­pesti rehabilitációs üzemben például autóba, motorba való biztosítékokat, motortekercse­ket, falra akasztható képekhez szöget gyártanak a volt bete­gek. Naponta hat órát dolgoz­nak teljesítménybérben. A Nehézipari Tröszt a szociális juttatások alapjából 30 száza­lék pótlékot fizet nekik. A be­tegekkel együtt dolgozó egész­ségesek húsz százalék veszé­lyességi pótlékban részesülnek. Hasonló üzemet Kaposváron is létesíthetnének. Jó lenne, ha ezzel a problémával a városi tanács végrehajtó bizottsága a közeljövőben foglalkozna. A hamarosan megjelenő rehabi­litációs törvény hathatósan hozzájárul majd a gyógyultak elhelyezéséhez. AZ ÜZEMEKBEN VIZS­GÁLJÁK FELÜL, hogy min­den volt tbc-s beteg olyan munkahelyen dolgozik-e, ami nem ártalmas egészségére. Ügy véljük, hogy ha a textil­művek és a ruhaüzem vezetői tudnak gondoskodni a gyó­megOjmáiott £LEM r Minden nyelvnek meg­vannak a maga előnyei. Sze­relmi dalokat énekelni leg­szebben olaszul, vallomáso­kat suttogni legválasztéko­sabban franciául, vezénysza­vakat pattogni legcélszerűb­ben németül, káromkodni pedig legszívbőlfakadőbban magyarul tud az ember. Ha pedig ez így van, Tó­biást igazán zseniális férfiú­nak kell tekintenünk, mert az egy pillanatig sem két­séges, hogy legcifrábban ká­romkodni ő tudott széles e hazában. Tóbiás páratlanul kacskaringózó káromkodás- sai közvetlenül az őstalajból fakadtak. Múzsája ama Bim­bó névre hallgató, rendkívü­li ökör volt, »-akivel« Tóbiás mint urasági béres ballagott napestig a szántásokon. A Bimbó, a nem mindennapi értelemmel felruházott ökör ugyanis megfigyelte, hogy mikor Tóbiás, a béres ká­romkodni kezd, mindenkép­pen tanácsos elindulni, mert a káromkodás után követke­zik az ostor. Ennek az ökör­mértékkel korszakalkotó föl­fedezésnek volt az eredmé­nye, hogy a Bimbó nem vár­ta be az ostort, hanem egy­két biztató káromkodás után nekirugaszkodott a szántás­nak. Tóbiás ezt őszinte elis­meréssel nyugtázta, és így lassan eltűnt közülük az a bizalmatlanság, mely ember és ökör között a fenyítések miatt évezredek óta kiala­kult. A Bimbó lassan a mű­élvező szakértelmével he­gyezte füleit a különleges veretű káromkodásokra. Les­te mint katonák a lelkesítő trombitaharsogást. Tóbiás pedig, mint ahogy pásztorok faragnak művészien kimun­kált ostornyeleket, úgy cizel­lálta remekbe formált ká­romkodásait n címeres inspi­rátor tiszteletére. A meghitt kapcsolatnak azután egy-két történelmi epizód vetett véget. Előbb a földbirtokosok, majd az ök­rök mentek ki, a divatból. A v__ ____________ B imbót is marhahúslevesbe szólította a kötelesség, és Tóbiás, az egykori béres egy napon tizenkét ekét vonszoló lánctalpassal ,pöfö­gött végig a határban. A lánctalpas jobb segítő­társnak bizonyult, mint a Bimbó, nem kellett mellette a szántásban kocogni, se no­szogatni, mégse tudta a gé­pet megszeretni Tóbiás. Csöndes nosztalgiával gon­dolt a hajdani ökrökre, em­lékeiben a múlt valóságos ókörmennyországgá válto­zott, melynek legszebb aranytrónusán természetesen a Bimbó trónolt mint min­den ökrök mennyei királya. Akkor is éppen ábrándo­zásaival volt elfoglalva, mi­kor a lánctalpas nagyot döc- cenve megállt, magyarán mondva: bedöglött. Tóbiás őszintén meghök­kent, de azután kijavította. A továbbiakban aztán még sokszor kijavította, mert a gép is olyan, mint a házas­ember, idősebb korában szí­vesebben ki-kirúg a hámból. Végül is eljött a perc, mi­kor a lánctalpas végképp be­döglött. Tóbiás csak állt ott mel­lette a szántáson gutavörö­sen, fülig olajoson, és égre emelt tekintettel megeresz­tett egy olyan keserves, cif­ra káromkodást, hogy azt a Néprajzi Múzeumban lehe­tett volna mutogatni. Hanem ekkor igazán meg­döbbentő dolog történt. A lánctalpas a káromkodás után minden teketória nél­kül magától elindult. Tóbiás képe egyszerre fel­ragyogott, bizalmasan meg- veregette a gépet, mintha a Bimbó farát veregette volna. Az egymásra találás nagy pillanata volt ez. Így fogadta barátjának a traktort Tóbiás, és azóta ki­zárólag a szeszélyes masiná­nak káromkodik. Boldog ember. Művész, aki megtalálta a közönségét. Fülöp György nem valósították meg. AZ ÜJ ÉVBEN az eddiginél sokkal többet kell tenni azért, hogy a tbc társadalmi bizott­ság tervei, javaslatai valóra váljanak. A szűréskor a lakos­ság nagyobb megértését vár­ják a gondozó dolgozói. Jó len­ne, ha mindenki belátná, hogy saját és mások érdeke egy­aránt azt kívánja, hogy ponto­san megjelenjen a szűrésen. Hiszen amúgy sem lehet ki­bújni alóla. Aki önmagától nem megy el a vizsgálatra, azt a rendőrség fogja elővezetni. Jobban érvényt kell szerez­ni annak a vb-határozatnak, amely kimondja, hogy az új lakások három százalékát a tbc-seknek leéli adni. Ezzel nemcsak a rossz körülmények gyultak elhelyezéséről, akkor ezt másutt is megtehetik. S ha már a feladatoknál tartunk« hadd említsük meg: igen idő­szerű volna a városi gondozót bővíteni, korszerűsíteni, hogy jobban elláthassa munkáját. Az említett feladatok meg­valósítására a gondozó és a tbc társadalmi bizottság ereje nem elég. Szükség van az ál­lami, a társadalmi szervek és á lakosság támogatására is. Csak így gyümölcsözik kellő­képpen az a nagy áldozat« amelyet az állam a gümőkór leküzdésére hoz. Szegedi Nander Hogyan utazhatunk Csehszlovákiába? Jelentős könnyítést tartal­maz a most megjelent kor­mányrendelet azok számára, akik a jövőben Csehszlová­kiába kívánnak utazni. Mint ismeretes, a két ország kö­zötti utasforgalom 1964-től je­lentősen egyszerűsödik. Pél­dául a Somogyból utazni kí­vánók, ha utazási szándéku­kat a járási (városi)' rendőr- kapitányság illetékes osztá­lyán bejelentik, díjmentesen űrlapot kapnak, majd előre­láthatólag két-három nap alatt kézhez kaphatják az egész évre szóló személyi iga­zolvány-betétlapot. Ezzel egy évben — ha így kérik —több­ször is átléphető a magyar— csehszlovák határ. Egyszerűb­bé válik az utazással kapcso­latos valuták kiszolgáltatása is . ÜNNEPI VÖRÖS CSILLAG December 30-án du. 5, 7 és 9-kor JÁNOSIK December 31-én dn. 3, 5, 7 és 9 órakor JÁNOSIK Este II órakor Kísértetkastély Spessartban Éjfélkor malacsorsolás De. 9-ii-ík foiytatúlagos ki/aitémfl or Január l-én du. 3, 5, 7 ée 9-kor JÁNOSIK De. 11 órakor MEGSZOKOTT FALU (matiné) MŰSOR SZABAD IFJÚSÁG December 30-án dn. 4, fél 7 é« 9 órakor A FÉLELEM BÉRE Decembt-r 3 l-én dn. 3, fé1 6 é» Ő órakor A FÉLELEM BÉRE Jannfir l-én du. 3, fél h éa 8 órakor A FÉLELEM BÉRE De. fél 11 órakor Boldogság madara (matiné)

Next

/
Oldalképek
Tartalom