Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-24 / 299. szám
Kedd, 1963. december 24. 13 SOMOGYI NÉPMf Egy parasztember halála 1 parasztembert Soós Józsefnek. hívták. Darányban élt, ötvennyolc évet. Meghalt 1944. december 5-én délután 3 órakor. A visszavonuló SS-ek ölték meg. Saját istállójában lőtték agyon, mert körömszakadtúig ragaszkodott a lovához. Harmadszülött volt. Az első világháborúban a Piavénái megsebesült. Kitüntették érte. Apjától öt holdat örökölt. Kemény, konok kitartással még hatot szerzett hozzá. Azt mondják, szorgalmas, szótartó ember volt Azon a napon halt meg, amikor felszabadult a falu. Keresem a tanúkat Akkor, man az esős decemberi napon jajszótól volt hangos a falu. Soós József fiát a kocsmában találom. Kérem, beszéljen arról a napról, az apjáról, a faluról. Sokáig hallgat, aztán rekedt hangon beszélni kezd. — Tizenkilenc éve történt, mégis úgy él minden bennem, mintha tegnap lett volna. Nagyon szerettem az apámat. Én voltam a büszkesége, örült, hogy bevonultam katonának, Örült, hogy tizedes lett belőlem, mert 6 sima parolinos volt az első világháborúban. Szünetet tart, iszik egy korty tört. Maga elé mered. — Akkor már hetek óta katonaszökevény voltam. Tudtam, hogy fölösleges a vérontás. Szolnokról szöktem Budára, ott kaptam civill ruhát. Abban jöttem haza. Csak a fegyveremet tartottam meg... Azon a reggelen hideg volt. Apám hajnalban jött haza. Alig állt a lábán a fáradságtól. Harkány alá rendelték fuvarba az SS-ek. Még le sem piheni, máris verték az ablakot. Később újra jöttek, délelőtt megint. Először a tehenet vitték el, azután az egyik lovat. Barcs felé terelték maguk előtt az állatokat. Apám csak állt és zokogott. Akkor látták először sírni. Délután egy órakor egy zömök, bikanyakú SS-szakaszve- zető jött újra. A másik lovat akarta elvinni. Apám könyör- gött, rimánkodott. Letérdelt, és úgy kérte, hogy legyen már egy kis szíve. Elvitte a tehe-^ net, el a másik kancát, elégedjen meg azzal, a sárgát hagyja meg. Az SS csak röhögött. Végül megunta a dolgot, és szájon vágta édesapámat. Már fogta a kantárszárat, amikor az öreg végső elkeseredésében felkapta a vasvillát A bikanyakú még akkor is röhögött Nem tudom, honnan vette apám a bátorságot Talán éppen ez a vérforraló röhögés tette. Teljes erőből ütött pontosan az SS pofájába. A másik német katona egy pillanatra megdermedt majd rohant a kocsihoz a géppisztolyért Apám a rét felé szaladt. Sorozatokat lőttek utána. A jobb karját két találat érte. Nem állt meg, vitte az ösztöne... — Ez délután egy órakor történt. Mindezeket anyámtól tudom. En akkor bujkáltam. Majdnem két óra volt, amikor eljött hozzám a Tóth suszter, és mondta, hogy lelövik apámat. Nem törődtem vele, hogy meglátnak, rohantam tolmácsot keresni. Mindegyik félt. Az első, akihez mentem, egy fakereskedő volt. Elutasított. A második szintén módos ember, arra hivatkozott, hogy még élni szeretne. A harmadik egy szegény napszámos, nem mondott semmit, csak karon fogott, és jött velem. Szaladtunk végig az úton. Alig vetBaromfi- és cukoripari azakmtban jártas szakembert élelmiszeripari technikummal állandó inunkéra fölveszünk. Keresünk nyugdíjas haiszekerloket is. Jelentkezés részletes önéletrajzzal, személyesen vagy levélben : Minőségi Ellenőrző RT. (MERT), pécsi kirendeltsége, Pécs, Alkotmány n. 5. sz. (Iöl279) tem észre, hogy az asszonyok, szemrehányó, gyűlölködő te-' kintettel néznek rám. Három] óra volt pontosan, amikor odai értünk a házunkhoz. Már az] udvaron hallottam anyám sírását Benyitottunk a szobába, i Húsz-huszonöt SS ült ünnepi] lakomát. Csirkepaprikás, pala-] csinta és bor volt az asztalon. Oda léptünk a parancsnokhoz,] a tolmács kérdezte, hogy mii van apámmal. Egy mondat] volt a válasz: három perce ha-i lőtt. Valahogy megértettem Nem tudtam uralkodni maga-ö mon. Levertem az asztalról mindent. Olyan csönd lett,] hogy hallani lehetett az órai ketyegését. Az SS-tiszt üvöl-j tött valamit, a tolmács azti mondta, engem is kivégeznek.] Két katona lefogta a karomat, kivezettek az udvarra. Ahogy a kapu elé értünk, a szomszéd] ház előtt riadót fújt a kürtös.' Egy pillanatra elengedtek.] Szétütöttem, és elrohantam a] szalmakazlak felé. Talán egy1 órán át bujkáltam, azt hittem,] elvonultak. Beszaladtam az is-i lállóba, ott találtam meg apá-| mat. Hátulról lőtték fejbe, ai golyó a jobb szeme fölött jött] Ki. Éppen a sárga helyére zu-] hant... Három vagy négy SS' ládákat dobált tőlem alig tíz] lépésre egy tehergépkocsira.' Nagyon siettek. Előkaptam a] géppisztolyomat és közéjük lőttem. Kettő megtántorodott. Aztán felbúgott a mötor, . el-] rohantak, öt órakor már szov-i jet felderítők járták a falut., Éjjel tizenegykor apám melletti imádkoztunk, jött két szovjet] katona. Amikor megtudták, hogy ml történt, megölelték] édesanyámat, és borús arccal' továbbmentek... II parasztember fia ennyit, tudott. Azt mondta, járjam' végig az Árpád utcát, a többit] majd elmondják ez emberek. Kopogok az ajtókon. Az első] szomszédnál éppen reggelinél] ül a család, Ennyit mondának:' — Ahogy Soós bácsi — nyu-i gosztalja az isten — elmene-] kült, a németek ötven férfit] hajtottak össze egy istállóba.. Azt mondták, ha nem kerül] elő két órán belül az öreg, mindegyiket kivégzik. A következő sárga háznál egy öregember: — Cudar idő volt. Befogtak! a transzportba engem is. Csak] az asszonynép maradt. A jegy-] ző meg a bíró két ikrei járta] a házakat. Azt mondták mindenütt,] BEMUTATJUK AZ ÚJ MUNKÁCSY GIMNÁZIUMOT Hosszú évek zsúfoltsága, nehézségei után minden alkalommal külön örömet jelent belépni a kellemesen tágas, napfényes osztálytermekbe. A korszerű épületben korszerű oktató-nevelő munka folyik. Sok érdekes szemléltetőeszköz mozdítja elő a tananyag feldolgozását, a tanárok és a tanulók munkáját. Földrajzórán vagyunk a 11. g osztályban. Zetz József szaktanár a sivatag fogalmáról és a szél munkájáról magyaráz, 'mialatt Lóczi István igazgató diavetítővel a falon szemlélteti egy-egy új ismeret képét. »Milyen volt szőkesége, nem tudom már, // De azt tudom, hogy szőkék a mezők, // Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár, //Se szőkeségben újra érzem őt.« Teljes a csönd, lélegzet sem hallatszik a IV. b-ben. A gondolat, a figyelem most nem kalandozik másfelé, és száműzött csínytevések hangulata, a feleltetés izgalma is. A gondolat, a figyelem a költőé most, aki megejti, birtokba veszi a sziveket. Csak néhány másodperce kezdődött meg az irodalomóra. A lemezjátszón a költőt egy Kossuth-díjas művész, Básti Lajos hangja idézi meg. Zenélnek a verssorok; a hallgatók egy része már elmélyedt, mások most kapcsolódnak bele a csodálatos muzsika hangulatába. • > Kicsöngetés után... Huszonöt osztályteremből ezer- harminc diáklány és fiú özönli el a hatalmas zsibongót, ahol meny- nyezetig érő üvegfal ontja, a napfényt. Jóleső érzés sétálni, felüdülni benne 45 perc lekötöttsége, izgalma után. Franciáéra a III. a üvegfalú osztálytermében. Napfény árad szét itt is a barna és a szőke fürtös fejeken. Amikor belépünk, egy szemhunyásnyira megszakad a munka, de mire kettőt-hármat villan a fényképezőgép lámpája, már ismét javában beszélgetnek, Egyszerű mondatokká szövik a tanult szavakat dr. Lukács Dezsőné tanárnő kérdései nyomán. »A la redaction... monsieurs jour- nalistes ...«•— ennyit mi is megértünk; azaz rólunk folyik a szó. Furdal a kíváncsiság... Vagy talán jobb Is, hogy nem értjük? W. E. hogy írmagja sem marad a fa- QOÖOCÖCOOQCOCCCOCCOÖCGCOOOOÍXXXXKXKXXXJOOCiOOa COCOCOOCOOOCOOCODOOCOCOOCOOOCOOOOOOOOOOO-JOOOO hmak, ha nem adják ki Jóskát ... A rokonok, ahol megbújt: — Hallottuk, hogy miket mondanak. Először az ötven férfit végzik ki, azután a vásá- térre hajtják a népet, és mindenkit legéppuskáznak. Remegtünk két órán át. Akkor egyenest ide jött a járőr a mi pajtánkhoz. Valaki elárulta a rejtekhelyét ... Egy másik ház. Kicsi öregasszony: — Jó volt úgy, hogy elárulták. Mi lett volna a faluval? ötvenet vagy ezret egyért? Miért szerette úgy a lovát?... Utoljára a tanácsházra megyek. Számadást akarok készíteni. — Hány halottja volt a falu. nak a háborúban? — Kilenc. És Soós bácsi, mint civil. A falu felszabadításáért vívott csatában tizenhárom szovjet katona halt hősi halált. Kimegyek a hóesésbe. A vasút előtt szemközt jön velem a parasztember fia. —- Értesítést kaptam, hogy márkában nevezzem meg a káromat Azt írják, megtérítik. Mit írjak bele? Várja a választ. Nem tudok mit mondani. Nem tudom, hány márkát ér egy ember élete... Nagyobb gondot a dolgozók egészségvédelmére (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság egy bejelentés alapján" megvizsgálta az Alsóbogát! Állami Gazdaság vltyapusztal üzemegységében dolgozóit egészségügyi helyzetét. A vizsgálat több hiányosságot és mulasztást tárt fel. A konyhán, sut élelmiszerraktárakban, az étkezőben és a munkásszálláson a tisztaság és a rend úgyszólván ismeretlen. A mosogatóhelyiséget mosőkonybának használják. Az étkező füstös, piszkos, a dolgozók nem tudnak hol kezet mosni. A munkásszálláson som fürödhetnek, mosakodhatnak. A szarvasmarhák gondozói és a fejőgulyások hasonló körülmények között dolgoznak. Mindezt tetézi, hogy otthon is használják a védő- és munkaruhákat, csizmákat, bár ezt tiltják rz egészségvédelem és • Munka Tör» vénykőnyv előírásai. A tabi Járás közegészségügyi felügyelője az utóbbi években több vtesgálatot tartott Vityapüsztán: mindannyiszor felhívta a figyelmet a hiányosságok megszüntetésére. Ennek ellenére alig változott a höljnzet. Itt az ideje, hogy megszüntessék ezt a tarthatatlan állapotot. A megyei Igazgatóság válaszai A fentiekkel kapcsolatban kértük az Állami Gazdaságok Somogy megyei Igazgatóságát, nyilatkozzék, mit kívánnak tenni a vltya- pusztai rendellenességek kiküszöbölésére. Nagy József megyei Igazgató a többi között az alábbiakat írta az Alsóbogát! Állami Gazdaság Igazgatójának: »Meggyőződtem arról, hogy a NEB jegyzőkönyvében fölvetett hiányosságok a valóságnak minlióatül Sándor gaoben megfelelnek". Hatékonyabb ellenőrzésre utasította a gazdaság igazgatóját. Elrendelte, hogy az üzemi konyhákat, az ebédlőket, az élelmiszerraktárt, a munkásszállásokat és a mellékhelyiségeket tartsák tisztán, gondoskodjanak folyóvizes kézmosási lelietőségről az ebédlőben, a mosogatóhelyiséget rendeltetésének megfelelően használják, a muhkásszáűáson szereljenek föl zuhanyozókat, s felhívta a figyelmet a munka- és védőruhák szabályszerű használatára. Az igazgató azt Is közölte, hogy utasításainak végrehajtásit ellenőrizni fogja. Erié — ismerve a vt tyapusztaiak tétovázását — nagy szükség lesz. 282 millió rubel üdülésre A Szovjetunió Fekete-tengeri fürdőhelyein jelenleg 50 ezren üdülnek. A partvidéken egész éven át 210 szanatórium, üdülő és panzió működik. Évente négymillió ingyenes és kedvezményes beutalót adnak ki. Ezekre a célokra az idén 282 millió rubelt fordítottak. A „KOLLÉGA" Úgyszólván minden nap bejár a presszóba egy magas, őszülő férfi, és szorgalmasan ' jegyezget Néha föl-fölnéz, vé- gighoidja tekintetét a vendégeken. Aztán ír tovább. — Újságíró — suttogta egy alkalommal a szomszéd asztalnál egy lány a barátnőjének. — Ismeretlen kolléga?! — csodálkoztam magamban, s figyelni kezdtem. A múltkoir a mellette levő asztalnál ültem, amikor a »kolléga« összegyűrte az előtte heverő tenyérnyi lapot, és így sóhajtott föl, kínosan ügyelve arra, hogy a közelben ülők meghallják. — Sehogy séta megy ez a riport! Egy este aztán oda jött a mi asztalunkhoz. — Ne haragudjanak a zavarásért — kezdte illedelmesen—, újságíró vagyok. A most készülő nagyobb lélegzetű írásomban szeretném önöket megszólaltatni, — Foglaljon talán helyet —- invitáltuk. Leült, jegyzetfüzetet, tollat vett elő, és várakozás teljesen nézett ránk. — Mégis, mibe segíthetünk önnek? — kérdeztem. — Különben melyik lapnál dolgozik? —■ Itt a Somogyi Néplapnál — válaszolta szemrebbenés nélkül. — Egy éve kerültem ide. — Akkor már elég jól ismerheti a várost — állapítottam meg: Vidéke is jár? — Hogyne! ki á falvakba. No de rátérhetnénk a riportra. Melyik vállalatnál dolgoznak, hogyan találták meg helyüket az életben? Néhány firázist mondtam, s ő szorgalmasan felvéste. — Érdekes pálya 1 diet a magáé — keedtem el később, — hogyan lehet az ember újságíró? — Imi kell tudná, ennyi az egész. Egy kis rutin, egy kis fellépés — válaszolta magabiztosan. — Szeretne újságíró lenni? — Hogyne — válaszoltam. — Miért, talán, tudna segíteni? Rejtélyesen mosolygott, — Talán. Tudja, rám nagyon hallgatnak a szerkesztőségben. Magából, ahogy nézem, jó újságíró lehetne idővel... Gondolatban megköszöntem néki az előlegezett bizalmat, majd megkérdeztem: — Mondja, és mikor találhatom . meg a szerkesztőségben? Egy peresre zavarba jött. — Csak a jövő szerdán megyek be. A tudósító rovatban megtalál. De most mennem kell, várnak az egyik üzemben — szólt és távozott. Azóta várom őt a szerkesztőségben mindennap. Most ón sze- ,vetném meginterjúvolni, hogy milyen érzés szélhámosnak lenni. ft. M.
