Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-24 / 299. szám

SOMOGYI VEPLAP 12 Keftá, IMS. december 9*. „KISVÁROSOK ŐSZI VASÁRNAPJAI“ 1909 november 7-én járt városunkban másodszor az im­már elismert költő, Ady Endre. Most a Nyugat irodalmi folyó­irat matinéjával jött Kapos­várra, és itt kapta az ihletet a századéi éji kisvárosról. Hét évvel előbb ismeretlen ripor­terként volt már itt, és az ak­kor Nagyváradon megjelent sorai nagy felháborodást kel­tettek. Hogyne kellettek volna, amikor a városukra túlságo­san büszke kaposiak ezt olvas­hatták metropoliszukról: "Ami a várost illeti, olyan kellemet­len módon fél város. Nem tud­ja eldönteni, hogy kisváros ma­radjon-e, vagy nagyváros le­gyen... Egyelőre egy jelzőre szolgá t rá Kaposvár:1 a legpo­rosabb vár ős.« Azóta eltelt néhány esztendő és még ez mindig találó. 1909 nyarán az erről meginterjúvolt polgármester kijelenti, hogy: «nem tehet semmit«. Pedig: »Ebben a városban gyötrelem és kínszenvedés az élet... c. kö­zönség a szó szoros értelmében fetreng a porban, itt valameny- nyien belefutunk a porba.-« A város vezetőségének legfőbb gondja az új rendőregyenruha bevezetése, és a szerelem olcsó papnődnek egy helyre költöz­tetése. A város főleg kispolgárok lakta kisváros. A polgári la­kók nagy része megyed, váron tisztviselők, és a nyolcféle bank és takarékpénztár közé csoportosuló kis és nagykeres­kedő, iparosmester. Mivel se püspök, se gróf nem lakik köz­tük, néhány gazdag polgárhoz igazodnak. Rövid idő alatt elő­bukkanó családok »irányítják« itt a századfordulón az alig- alig pislákoló szellemi életet. A gimnáziumi és egyúttal megyed könyvtáron kívül, me­lyet alig látogat a város la­kossága, nincs semmi igényes szellemi központ. A főgimná­zium tanári kara lenne hivat­va terjeszteni a kultúrát, de néhány kivétellel elmerültek a kispolgári, kisvárosi szellemi tcspedségtoen. Csak nehány fiatal újságíró, ügyvéd, tanár, kereskedő figyel föl a század- forduló után, hogy itt valami új kezdődik, és hogy véget ér a hagyományos kitaposott út. De miért is figyelne föl a kaposvári polgárság zöme, mi­kor jól érzi magát Ízléstelenül berendezett szobáiban. Pénze, telcintélye, elismert rangja van, más nem érdekli. Nagy többségük »öncsinálta«, maga által kiemelkedett egzhzterüca vagy ezek első utódai. Nyo­masztó itt a levegő. Az élet édes nyugalma az, ami ráte­lepszik a polgárságra, és há­zon, kapun kívül hagynak min­dent, ami megzavarná ezt a »rookányos levegőt«. "Egy-egy század volt egy- egy óra...« ismételgeti Ady a novemberi vasárnapon. Ese­mény telenség, szürkeség, álmo- sífo magány uralja a vá­rost. Mennyire más volt a várost. Mennyire más volt a nagyváradi vasárnap, ahol minden óra, egy-egy boldog percnek tűnt és itt ugyanaz száz évnek. »Hideg és süket emberek — Néztek ream« az utcán és rajtuk kívül "kimenő s cselédek«-kel és kimen ős ba­kákkal találkozhat az ember. Ady tulajdonképpen szemé­lyes kapcsolatainak, Göndör Ferenc újságíró barátságának és ragaszkodásának köszönhet­te 1909-es útját. 1909. Ady éve az irodalomban. A Nyugat folyóirat külön Ady számot ad ki. Nevét mo6t már csodálat­tal és félelemmel emlegetik irodalmi berkekben. A sikert, elismerést most megkísérti vidékén is. A »végek« be­vétele nem könnyű feladat még egy Atíynsk sem. Október derekán említi először Lédá­nak írt levelében a kaposvári utat. Fél a vidéki matinéktól Ezt írja november 4-én: »... bizonyos, hogy a Nyugat­nak igenis nagyon jó rek’á.m- utak ezek az utak, csak bírná az ember gyomra és idegrend­szere. Itt Kaposváron mindent meg tett uk Ady ért azok, akik Szívügyüknek tartották a mo­dern irodalmait. Igaz, teljesen nem ismeretien a neve. M-aga Göndör másfél évvel előbb "Ady Endre« címmel egyik vasárnapi tárcájában elemzi pályáját. »Az életet soha senki nem érezte úgy, mint Ady Endre. Ami fölött komoly élet­bölcselők köteteken keresztül vitatkoznak: Ady Endre egy finoman átfogó sora megold­ja a problémát. Eletigazságok tündöklőén tiszta képét min­den strófában megtaláljuk.« Bizonyos kis tábora már volt az újnak, és most a legfonto­sabbra, a kaposvári közönség közönyének áttörésére segítet­ték Ady vállalkozását. Október 24-én a Somogyvár- megye napilapban jelenik meg az első híradás a matinéról »Ady Endre Kaposváron« cím- meL "Mindenképpen érdekes és nevezetes irodalmi esemény színhelye lesz november 7-én Kaposvár. Ady Endre, a genl- ális magyar költő rúnául le harmadmagával Kaposvárra, hogy a közönséggel Icözvetle- nül megismertesse az ő hatal­mas, forradalmat fölidéző poá­zisét. Az Ady Endre lázas, kü­lönös levegőjű versei forradal­mat idézték föl a »magyar ugaron«. Heves arcok dúltak és dúlnak ma is a teljesen új ösvényen haladó költő körül, akinek egyre több a megértője, de híveinek hatalmas táborával szemben még igen sokan van­nak, akik ellenségei az ő cso­dálatos mélységekbe világító poézisének.« Majd Reinitz Bélát, »aki az egyetlen hivatott megzenésítő- je Ady Endre verseinek«, és Mikes Lajost, aki Ady utánzói­ról fog felolvasni, mutatja be a lap olvasóinak. Négy nappal később a »So- mogy vármegyédben ugyan­azon címmel jelenik meg újabb méltatása: »Rippl-Rónai József föllépése a magyar pik- turában heves, nagy forradal­mat idézett elő. A régi isko­lák dohos agyú öregei az új színek és új formák hatalmas erejű óriását kiátkozták ugyan, de célt nem értek. Rippl-Ró­nai diadalmas hódítással első helyre került. Ugyanebben a formában üdvözölték nálunk az írásművészet nagymesterei Ady Endrét. És a fiatal, kon- geniális poéta ... minden tá- medtís, az öregek minden meg­rökönyödése dacára is bele­ékelte magát a köztudatba, és ugyancsak diadalmas hódítás­sal halad azon az úton, amely az igazi nagyok útja.« A »Somogyi Hírlap« október 28-án ugyancsak »Ady Endre Kaposváron — Művészestély a Koronában« címmel hoz mél­tatást. "Ady Endre ma már fo­galom: a modern magyar köl­tészetet jelenti a neve, amely előbbre vitte a magyar költé­szetet, mint bármelyik kortár­sa. A ma rohanó gyermekének lelkét nem tudja már teljesen betölteni a tegnap naiv, gyer­mekes költészete, a rohanó élet új érzelmeket szült, új gondo­latot váltott ki és Ady Endre a ma költője.« Az októberi utolsó számban két cikket találunk a »So­mogy várm€gyé«-ben. Az egyik­ben Salgó Sándor a debreceni újságírót é- késŐDbi híres köl­tőt rajzolja meg. "A szűk kö­ADY ENDBE: KISVÁROSOK ŐSZI VASÁRNAPJAI Ma találkoztam veletek, Kiket ma is siratva bánok, Őszi vasárnap — délutánok, Hideg ajkú, halott mátkáim, Kis városok bús leányzói: őszi vasárnap — délutánok, Ma megint találkoztam veletek. Mennyi szép fiatal erőt Unt álmodozással titokba Hordtam meredt karjaitokba Ködben harangoztak a tornyok S én a fényes Bábelek vágyát Hordtam mered karjaitokba. Mennyi szép, kár — voll, fiatal erőt. Hideg és süket emberek Néztek reám, a vánszorgóra, Egy-egy század volt egy-egy óra, Kimenős cselédek az utcán S szívemben szép, uszályos delnők. Egy-egy század volt egy-egy óra S körül hideg és süket emberek. Ma találkoztam veletek. Kiket ma is siratva bánok, őszi vasárnap — délutánok, Hideg ajkú, halott mátkáim, Kisvárosok bús leányzói: őszi vasárnap — délutánok, Ma megint találkoztam veletek. zépszerűség mostoha hazájában azonban, ahol csak a statiszti­kailag berubrikázott hivatalos nagyságokat illeti meg a tör­vényes elsőség, természetes, hogy csak a megbántás keserű szavaival köszöntötték a bátor, a merész jövevényt, az újítót, a Est szívből kívánta városunk haladó tábora, és izgalommal nézett a vasárnap elé. Ha nem nagy számban is, de ezzel pár­huzamosan gyülekeztek azok az erők, amelyek szeretnék megbuktatni Ady Endrét Ka­posváron. Az ellentábor fő szó­csöve a »Kaposvári Hírlap«, melynek szerkesztőjével né­hány héttel előbb nézeteltérése támadt Göndörnek, annak át­szeli arcátlan kihívásai miatt. A szerkesztő úr húzta a rövi- debbet, mert Göndör kard­párbajban alaposan megvag­dalta. A lapocskát a megyei függetlenségiek — élükön gróf Zichi Aladárral — pénze­lik. Táborában található igen sok helybéli »nagyság«, — pénzeszsák. Októben elején még hovászy Károly »Holnap« című versparódíáját hozza. Majd követi október 2-án a »Jönnek« című mérges mocs- kolódás. "...A gyöngébbek kedvéért meg kell írnunk, hogy "A holnap« cégjegyzése mellett van Magyarországon egy pár szabadlábon járó poé­ta«. Olcsó szellemeskedést en­ged meg a Belizár álnéven író; kényszerzubbonyokat rendeltet a mentőknél. Próbálkozik vers­ben is kifigurázni őket: »Hát még »hotnaposnak lenni, Azt hiszitek: ez semmi?... Próbáljátok: ez nem vicc! Megmondja Ady, Mikes, meg Beinitz.« S hogy »igazi irodalmat« is találjanak, Szabolcska-vescsék. következnek féltucatnyi meny- nyiségben. Megszólal tat jók Cséplő István kővág ószöllösi »fűzfapoétát« hevelek hullása­kor című »bölcselkedő költe­ményével« éppen november 7-én. Gondolható, mekkorát nevethettek rajta olvasói, mi­kor színvonala alatta marad a legkezdőbb kisiskolás gyer­mekverseknek. Ilyen kétféle helyi »előkészí­tés« után érkezik meg novem­ber 6-án az esti nyolcórás gyorssal Ady, Mikes Lajos és A Korona-szálló 1903-bee. A Kossuth tér (akkor Széchenyi tér) 1909 körül. Hippi-Bénái József Kóma-hegyi villája kertjébeo. vad forradalmárt, ki vakme­rőén tört át a hagyományok törvényessé emelt, sérthetetlen érzéséin, s a maga hamisítat­lan lelkiéletének szenzációiról mert beszélni. A kinevezett ge- nik szöges korbácsokkal igyek­szenek elverni őt maguktól, nehogy akaratlan megtépázza valahogy fényesre kimázolt, a könyökökkel mindjobban csil­logóvá súrolt glóriájukat.« A »Somogyvarmegyé—ben a »Vasárnapi följegyzések« kö­zött Göndör Ferenc rövid és találó megjegyzését találhat­juk. "Az intelligens közönség nélkülünk is tudja, hogy ennek a lé-rándulásnak kulturális je­lentősége van. Kultúr-eseminy színhelye lesz a jövő vasárnap Kaposvár és tessék elhinni, er­re a városra is ráfér már egy kis kultúra!!« Szinte minden számban ta­lálunk ezután valamilyen kis hírt vagy méltatást. November első napjaiban pedig arról ka­punk felvilágosítást, hogy So­mogy megye minden részéből készülnek a részt vevők a no­vember 7-i ünnepre ..ami biztató jele annak, hogy Ady Endre nemes poézisének lel­kes, nagy közönsége van.« A november 7-i »Vasárnapi följegyzések« között olvasható: "Az volna a mi legöszintébb vágyunk, ha ebben a városban mindenki az igazi jelentősége szerint tudná értékelni.... ha mindenki erezné a lelke leg­mélyéig: milyen gyönyörű, mi­lyen nagyarányú esemény szín­helye lesz Kaposvárjm Reinitz Béla. Göndörök tájé­koztatják az előkészületekről és arról is, hogy miért nem engedték lemondani, illetve el­tolni a matiné időpontját. Színié valamennyi jegyet elad­ták, pedig a legolcsóbb is egy korona volt. Az újért lelkesedő írod alomb ará toknak sikerült felrázni, felkelteni az ér­deklődést a városka lakóiban, legalább is egy részében. Min­denesetre nagyon sokat várnak a holnapi naptól ők is. Mi volt Reinitz és Mikes impressziója másnap a városról, nem tud­juk. Csupán Ady ajándékozta meg Kaposvárt ezzel a »Kisvá­rosok őszi vasárnapjaiéval. A matiné délután öt órakor kezdődött a Korona Szálló zsúfolásig megtelt nagytermé­ben. Elsőként Mikes Lajos: "Költészet és politika« címmel tartott előadást. Mikor elkezd­te Petőfitől kiindul *1 előadá­sát, »... még a közönség ide­genkedve gondolt az Ady End­re -nehezen megérthető, külö­nös "poszisére«. Ezután Mikes Lajos »... világított rá arra az útra, amelyen haladva elju­tunk a csúcsig: Ady Endréig, akit ő nemesek a Icgkiilönb, de a legmaqyarabb költőnek tart. És rk:k A.dy Endrére a hazaárulás vádját igyekeznek cryanús buzgalommal rásütni, azok. ha meghallják Mikes be­szédét: nagyon, el fogják ma­gukat szégyellni. Mikes nem zeng egekbe tornyosuló him­nuszt Ady Endréről, ő csak rá­mutat Ady Endre költészeté­nek motívumaira, és azokra a motívumokra, amelyek az el­lenharcot inspirálják« — írja Göndör tudósításéban. Kertész László elismerő szavait a »So­mogyi Hírlap«-ban olvashat­juk. "A ma bűnét vágta égő magyar szívvel, vad szemrehá­nyással, lemondó reménnyel a nemzet szemébe: riadva, ri­asztva szólt..., amit félszázad hazug poétái úgy elmulasztot­tak, ő teremtette meg a közös­séget a nemzet és a költészet között. Ady Endréé ez a hang. Űj mezsgyét vágott azon a úton, amelyen Petőfi járt, és amelyet félszázadon át gyöpö- sítettek be a megalkuvók. Ezen az új mezsgyén vezet az ő útja oda, ahol a jövő nagy, erős. okos, művelt magyar nemzete áll.« A hatás leírhatatlan. Az "...addig gyanakvó, bizonyta­lan arcokon a megértés lát­szott«. A hosszú tapsvihar a "hála megnyilvánulása volt, amiért bevezette a közönséget abba a csodás új világba, amelyben Ady költészete virul, amely a máé.« Második műsorszáma az est­nek Reinitz Béla jnegzonésí- teüt Ady verseinek »... nyug­talanítóan új, különös, meleg színekben pompázó muzsiká­ja.« "Lázban égett a terein et­től a zenétől — írja Kertész —, tombolt a hallgatóság és új meg új dalokat akart hallani. Minden dalt újabb tetszésor­kán követett, és hullott a vi­rág özönével az új magyar ze­ne megteremtőjének lábai elé.« (Valószínű, hogy szerepelt re­pertoárjában az "Űj vizeken járok« és »Kató a misén«. Az elsőt Temesváron és Aradon is énekelte, a második bizonyára sikere miatt jelent meg no­vember 19-étn a Somogyvárme- gyében.) Ezután már jó ismerősként Ady következett és »... kese­rű, fir.om szavakban ismertet­te az ö különös, szomorúan magyar helyzetét; odamért né­hány művésziesen tökéletes vágást ellenségeinek ábrázatá­ra, néhány versét szavalta el, köztük egyet, amelyet Kapos­váron írt. Mondjuk-e, hogy a főiolva­sott versek milyen káprázato­sán szépek voltak és a költő — az életre hozójuk — úgy tudta elmondani őket, ahogy kellett. Ezt nem kell talán külön meg­jegyezni, de azt már igenis harsonázva hirdetjük, hogy mindenki megértette tegnap Ady Endre verseit és tapsolva, tombolva, virágot dobálva kö­vetelték az emberek, hogy mi­nél több versét mondja el a közönségnek. Minden vers után percekig zúgott a taps, a Ko­rona díszes, nagy közönsége nem akarta leengedni Ady Endrét a pódiumról. Még soha nem láttuk mi a ltaposvári kö­zönséget ilyen lelkesnek, ilyen melegnek, ilyen hálásnak« — írja Göndör november 9-én "A vasárnapi irodalmi ünnep« című cikkében. A forró Ady-ünmeplés utón utolsóként ismét Reinitz követ­kezett: Ady szerelmes verseiből sajátszerzésü dalait adta elő. A helyi lapok közül egyik sem közölt részletes műsort Az itt írt Ady verset szinte egy na­pon közli a Nyugat-tal a So­mogyi Hírlap november 17-i száma. Néhány nap' múlva Aradon (nov. 11.) olvasá fel sikerrel az ottani matinén. Különben az aradi est Kapos­vár miatt maradt el, illetve el­tolódott. Mintegy 30—100 fő­nyi hallgatóság jött össze Aradon, ami igaz erkölcsi si­kert jövedelmezett, de anyagit nemigen, A jelenlevő gimnazista F<5- thy János jegyezte fel Rippl- Rónai és Ady összeismerkedé- sót. "Mikor a műsor véget ért és a közönség már elszéledt. Göndör Ferenc karonfogta Adyt és Rippl-Rónaiékhoz ve­zette ... — Hát te vagy az? — mondta Rippl-Rónai, mélyen belenézve Ady nagy barna sze­mébe. — Hát te vagy az? — mond- tata Ady Endre is, kezük ösz- szefenódott, megöleltéh egy­mást. Ady gyönyörű barna fe­je Rippl-Rónai vállán Rippl Rónai ezüstbe játszó művész fe­je Ady vállán pihent egy pil­lanatig.« Az estet már egymással töl­tötték Rippl-Rónai villájában! A találkozás eredménye hajna­lig tartó beszélgetés lett, a há­zigazda sajáttanmésű bora mel­lett. Készült egy tusrajz is Adyról ekkor, igaz nem a leg­jobb Rippl-rajzok kö'é tarto­zik. így azután Adyék a haj­naliig tartó beszélgetés miatt csak délután utaztak vissza a fővárosiba. A siker gyümölcsei ezután érlelődnek. A műveltebb váro­si polgár ezután nem restell kezébe venni egy-egy kötetet és legalább próbálja megérte­ni a »nyugatosekat«. Az igazi missziót továbbra is az újság­írók, néhány tanárember, va­lamint olvasott kisemberek, kézművesek, kereskedők vég­zik. A kispolgárság zöme el­húzódik, vagy csak mások előtt képmu tatásból, »műveltségük igazoláséra beszél rólunk«. A fiúgimnáziumben a fiatal Hudra tanár kockáztatja karrierét Adyért. Egy-egy fel­sős diák kezébe nyomja »Az Illés szekerén« kötetet és utá­na megbeszélik kettesben a verseket Ezután újabb diák kapja meg és így lesz egyre szélesebb tábora Adynak az "Űj időnek új dalaival«. Fél év sem telik el és Ady- ók szellemi táborának meg­semmisítésére összefog a váró* minden rendű-rangú reakció­sa. 1910 áprilisában egy isko­lai ünnepségen elhangzik a gimnáziumban a »figyelmezte­tés: " ... ismerjétek fel ha­zátok, megyarságtok ellensé­geit. Mert, sajnos vannak*. Nem is idegenek. E földnek korcsszülöttei. A nevük mo­dernek«. "...Forduljatok el ezektől az adyaktól, oláhgá- boroktól!...« A történelmi igazságnak tartozunk azzal, hogy — tévedés ne essék — a. beszédet nem a pedellus tar* tóttá, hanem az egyik iroda­lomtanár. Űgylátszik voll, mi­től tartani a konzervatív szel­lemű iskolában is. A helyi haladó gondolkodá­sú egyének érzéseit tolmácsol­ta az a névtelenül, még p fel­olvasás előtt megjelent cikk a »Somowi Hírlapban«, mely így vall róla: "ötven év múlva híveinek a száma légió lesz. Ma még húzódik tő'e a magyarság zö­me. NekibúsulAsait, lelki re­gényeit, hazáját ostorozó ma­ró haragját ma mén nem. sokan értik ... sokan félreértik. A Nyugat kis csoportja szeretet­tel csügg rajta ... ők értéke­lik minden szavát ennek » nyugati Magyarnak. Mert ma­gyar költő Ady. Mert ha a já- la'iott, brutálisan egészséges márrpolgárok.rak nincs ii Ínyére azért Ady mégis nagy költő. És bronz szobra mellett — amelyre nyugodt derűt hint a csillagos ég — ha a késői utód elhalad csöndesen, le fog­ja venni a kalapját... « ANDBASSY ANTAL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom