Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-22 / 297. szám

Vasárnap, 1963. december 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP A tizenkettedik hónapban HOGYAN LELTÁROZNAK ? Megyénk üzemeiben meg­kezdték az év végi számbavé­telt Hogyan leltároznak? — ezt kérdeztük három vállalat főkönyvelőjétől. A Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalatnál — A múlt évi leltár — mondotta Czink Mátyás, a vállalat új főkönyvelője — sajnos, nem volt pontos. Nem elég lelkiismeretesen, nem elég körültekintően készítet­ték el. A rossz leltár is hoz­zájárult ahhoz, hogy néme­lyek megkárosították a társa­dalmi tulajdont. Az esetből levontuk a tanulságot. Jövőre olyan elszámolási rendszert vezetünk be, amivel nyomon követhetjük az árut egészen az elszállításig. Tervünk va­lóra váltásához mindenek­előtt az szükséges, hogy az idén megbízható leltárt készít­sünk. A számvitel ugyan's csak akkor lesz jó, csak ak­kor válik a vállalat vezetői­nek kezében hasznos eszközzé, ha pontos adatokkal kezdjük az új évet. Intézkedtünk, hogy a leltár pontos legyen, hogy a mérleg­be csak a valóságnak megfe­lelő adatok kerüljenek. Kije­löltük a leltározó bizottságo­kat. Ügy készítettük fel őket, hogy feladataikat jól végez­hessék. A Barcsi Fűrészüzemben i — Már október elsején meg­kezdtük a leltározást — mon­dotta Juhász Vilmos, a Barcsi Fűrészüzem főkönyvelője. — Mielőtt hozzáfogtunk volna, ütemtervet készítettünk. Rög­zítettük benne, hogy a hat szakbizottságnak mit mikor kell elvégeznie, hogy decem­ber 31-ig befejezhessük a lel­tározásit Arra törekedtünk, hogy minden szakbizottságban adminisztratív és műszaki dol­gozók is legyenek. A bizottsá­gok tagjai jól felkészültek. Biztosítottuk a leltározás min­den eszközét A leltározáskor is gondosan megvizsgáljuk, hogy nem halmozódott-e fel újabb fölösleges vagy elfekvő készlet, nincs-« hiány, nem romlott a minőség. Az esetle­ges hiányosságok okait meg­keressük. Mindent megte­szünk, hogy a hibák ne is­métlődjenek meg. A Finommechanikai Tóth István, a vállalat fő­könyvelője. — Ez igen nagy feladatokat ró ránk. Ügy szerveztük meg a munkát, bogy a leltározást idejében befejezhessük. Hogy a bizott­ságok munkáját meggyorsít­suk, már a leltározás előtt feltártuk és nyilvántartásb? •/ettük a fölösleges és elfekvő készleteket. A mintegy 213 000 forint értékű elfekvő és fö­lösleges készlet egy részét fel­használjuk, a többit más vál­lalatoknál értékesítjük, illetve leértékeljük. Amivel márssm- mit sem kezdhetünk, leírjuk. Az elfekvő készletekről a le­hető legpontosabb nyilvántar­tást készítettük. Kiállta a bank revízióját. A vállalat egyéb vagyonáról is megbíz­ható leltárt veszünk fel. Nagy figyelmet fordítunk arra, hegy a befejezetlen és félkész ter­mékeket a mérlegutasítás sze­rint értékeljék a leltározó bi­zottságok. Szegedi Nándor Vállalatnál — Több ezer cikket kell leltároznunk — mondotta SZEMTELENÜL ? Szanyi István, a Csurgói Faipari Vállalat gépcsoportveaetöje újí­tott a parketícsisz-oió gépen. Eddig csak hosszú anyagot mun. káIhattak meg rajta, most minden méreiü parkettát gyalul a gép. Ezu-áu a hulladék faanyagot is felhasználhatják. Az újí­tással évente 160 000 forintot takarít meg a vállalat. A nápfronlblzolfséosR íüiává'aszüsára ksszü nek a fabi járásban (Tudósítónktól.) A Hazafias Népfront tabi járási bizottsága szerdán ta­nácskozásra hívta össze a köz­ségi népfrontbizottságok és ta­nácsok elnökeit, valamint a községi pártszervezetek kép­viselőit. Egyed László járási népfronttitkár beszámolt a mozgalom eredményeiről, majd a népfront-bizottságok új já választás á val kapcsolatos feladatokat beszélték meg. A népfrontbizottságok újjáválasz- tására hivatott nagygyűlése­ket 1964. február 1-e és 25-e között tartják meg. A na­gyobb községekben nem egy nagygyűlésen, hanem a taná­csi választókerületekben meg­tartandó gyűlésen választják meg a 40—50 tagú bizottságo­kat. A tanácskozáson felszólalt Kaveczki János, a járási párt­bizottság (főelőadója ás. Hang­súlyozta, hogy a községi párt­ós tanácsi szervek vezetői még jobban támaszkodjanak a népfrontbizottságokra a gaz­dasági és kulturális feladatok megoldásában. Régi téma éledt újjá ben­nem. Egy éve már, hogy erő­sem foglalkoztatott a gondolat, mégis úgy döntöttem: hallga­tok. Érdekes epizód játszódott le közben, beszélgetés inkább, enni a ima intett, hogy várjak még. Mi történt hát? Egy régről ismert kulturális vezetővel beszélgettem, s szo­kásomhoz hívein elmondtam, hogy mi foglalkoztat, mire ké­szülök. Figyelmesen végighall­gatott. Láttam, hogy elgondol­koztatja a dolog, de nem rea­gált rá különösképpen. Leg­alábbis szóban nem. Arról beszéltem, hogy mi­lyen szenvtelenek tudunk len­ni néha saját dolgaink iránt, mennyire nem érdekel az, amiért dolgozunk, amiből »lünk. Kérdően nézett rám, s akkor elmondtam, hogy na­gyon ritkán lehet látni kultu­rális vezetőiket a különféle ren- i dezvényeken, s az -emberek | szóvá teszik ezt... j A gondolat, azt hiszem, | egyetértésre talált. Akivel be- i '-zélgettém, azóta minden es- j tón ott ül az első sorokban, i láthatóan élvezi a zenét, az ál- i talános iskolások próbálkozá­sait, a nagy kórusok bemuta­tóját, az irodalmi színpadok orodukpióját, s ha nem csaló­dom: másképpen értékel... Valamiféle erjedést remél­tünk ettől, a helyzet azonban változatlan. Jelentős esemé­nyek sorozata hívja a város la­kéit, s közben — ha szabad így mondani — kialakul egy típus, amely következetesen ellenáll. Beszélünk arról, hogy például az orvosi kar újabban rendkí­vül feltűnően elzárkózik min­den kulturális esemény elől mondván, hogy itt az autóm, tehát Pestre vagy Pécsre me­gyek kultúrát szívni. De ez korántsem foglalkoztatja úgy az embereket, mint amikor éppen a kulturális vezetők ré­széről tapasztalnak ilyen húzó- dezást. Két-három évvel ezelőtt még úgy formálódott panasszá ez az észlelés, hogy »mit várunk mi a közönségtől, a munkások­tól, ha a kultúra apostolait sem érdeklik a rendezvények-«. Ezt a megfogalmazást egy meglehetősen ferde szemlélet sugallta. Ezzel próbáltak ugyanis magyarázatot találni a közönségszervezés hibáira, szinte a vezetők megjelenésé­től várták a telt házakat. Ma már jól tudjuk, hogy ez fából vasikarika. Másfajta igényről hall az ember lépten-nyoroon, s ez az gény jogos! El lehet-e fogad­ni azoknak az embereknek a távolmaradását, akik irányít­ják, vezetik a kulturális életet? Honnan merítik tapasztalatai­kat, minek alapján értékelik a fejlődést, az egyes csoportok helyzetét, munkáját, miből vonják le általánosításaikat, s intézkedhelnek-e megnyugta­tóan? Legutóbb, amikor a kulturá­lis hét eseményei zajlottak, új­ra csak körülnéztünk a szín­házteremben. Most ugyanúgy hiányozlak onnan azoic az ar­cok, melyékeit gyakran vi­szontlátunk az értekezleteken, ahol egy-egy lényeges kulturá­lis kérdésről döntenék. Nem vádolni, hanem kérni vagyunk hivatottak. Azoknak a nevében, akik nem a kultú­rából élnek, akiié éjt nappallá téve, munkájuk után, csupán a művészet iránti szeretettől sarkallva fáradoznak azon, hogy egy-egy produkció létre­jöjjön, s hozzájáruljon kultu­rális fejlődésünkhöz. Nem ér­dekelne minket e nagy-nagy erőfeszítés eredménye? Nem tudunk eléggé lelkesedni őér­tük s hivatásunkért? Vannak persze akadályok, és vannak kivételek is. A színház­ban még csak megfordulnak a kultúra apostolai, de másutt ritkán találkozunk. Az együt­tesek tagjai a megbecsülés hiányát érzik ebből, mások a hivatástudatot, az elkötelezett­séget kérik számon. És valljuk meg, mindkettőben van vala­mi. Sok emberrel beszéltem már erről. Mindenki egyetér­tett. De találtak magyarázatot, s ezeket csak részben lehet el­fogadni. Valakitől azt hallot­tam: »-Bn nem érték a zené­hez, tehát nem is érdekel.-« De hát miért nincs ott az irodal­mi esten, a kulturális bemuta­tón? Miért nem látni sehol? Más valaki ezt mondja: »0, ha én mhndehova el akarnék menni!« De / nem várjuk őt mindenütt. Néha mégis érde­mes lenne körülnézni egy-két rendezvényen, önmagunk épü­lésére is, mások javára is, hogy tisztán lássunk, s helyesen értékeljünk. Akadnak aztán olyan ismerőseink, akiknek hivatásuk, szakmájuk a zene, az irodalom, a művészet, akik­nek — úgy gondolnám — vers és muzsika, művészet nélkül temető az élet... és mégsem jönnek. Nem érdekli, vagy sze­mélyes kapcsolataik befolyá­solják őket? Megmagyarázha­tatlan szinte... Kerestem az okokat. Igen, közbejöhet egy értekezlet, egy vidéki út, betegség; családi gond is távol tarthat valakit és ezernyi más. De nálunk nem erről van szó. Nálunk követ­kezetesen üresek a pro tököli - székek, s azt hiszem, inkább kényelmesek vagyunk, mint­sem elfoglaltak. Szenvtelenek vagyunk, s nem érdeklődők, néha másodkézből ítélkezők, s nem meggyőződéssel' elemzők. Igaz. az irodalmi estek, a koncertek munkaidő után hí­vogatnak. De a fáradságot pó­tolhatná a hivatástudat, az őszinte érdeklődés, a megszál­lottság, a lelkesedés, amely oly sok meggyőző példát túr elénk a pódiumokról ■ • ■ Példákat keresek magam­ban, összehasonlítok. S még ha minden hasonlat sántít is, ide kell írnom: miféle agronó- mus az, aki sohasem jár ki a földekre, aki nem tudja, hol vannak a gazdaság táblái, csak papírról, s nem simogatja sze­mével a magasba szökő kalá­szokat. Miféle mérnök az, aki irodából irányít, s nem örül együtt az esztergályossal, a marossal munkasikerei, újítá­sai láttán? És milyen édesapa az, aki nem megy el szülői ér­tekezletre, a Télapó-ünnepség­re, ahol kisfia életében először szaval? Vannak jó tulajdonságaink, érzelmeink is. szeretet, lelkese­dés, buzgóság. Ne hagyjuk hát ezeket elhalványulni önma­gunkban, s ne tudjunk szem> telenül elmenni események mellett, melyekben voltakép­pen a mi munkánk is tükröző­dik. Jávori Béla Megvizsgáltuk: Mennyit kereshetnek a nyugdíjasok havonta? hagy ez az ember, akit halott­nak hittem, most váratlanul felbukkant. Egyetlen magya­rázat volt csak: nyilván Berlin másik részén lakik. A Fried- rich-strassótól tíz percnyire volt az övezethatár. Megkönnyebbülve lélegzet- tem fel, amikor a sebhelyes az Oranieniburgi Kapunál átszelte a teret, ás aztán befordult a Lenin-strasséba. Amíg ebben a szektorban marad, biztos le­hettem felőle. Ezen a környé­ken alig jártak az utcán. Hagy­tam kissé növekedni a távolsá­god, és rendőr után néztem kö­rük De sehol sem bukiőant fel egyenruha. Az utcák egyre el- hagyatóttábbaklká váltak. Ez a városrész régebben alvilág­ként volt hírhedt; a csúf bér- kaszárnyák szűk utcáikban és hátsó-udvaraikban még ma is számos olyan alakot rejteget­tek, aki éjszaka űzte iparát. Kereszteztük a Kleiner Hamburgier Strassét, a Kop­pen Platzot, aztán a sebhelye« befordult egy mellékutcába. Mire odaértem, már nem lát­tam. Tanácstalanul fürkésztem végig a kapubejáratokat Az utca másik oldalán egy széles kapualjat láttam, mindkét ol­dalán számos cégtáblával. Át­mentem. A bejárat három hát­só udvart kötött össze egymás­sal. Az utolsó udvarban észre­vettem a sebhelyest Éppen befordult balra. Átfutottam a kapualj cég­tábláit "Dr. Thiele, a bőr- és nemi betegségek szakorvosa, melléképület jobbra«, »Hering- kereskedés, II. udvar«, »-Krau­se ás Tsa., bútorasztalos, III. udvar jobbra«, »Müller, rádió­javító műhely, II. udvar«, »Pahlmann és Fiai szerszám- gyár, III. udvar balra«. Még csak egy gépgyár-kombinát hiányzott, különben szinte mindent meg lehetett találni ebben a házban. A Pahlmann-szerszámgyár volt az egyetlen műhely a har­madik udvarban balra. Ha csa­ládok nem laktak ottt, a sebhe­lyesnek ebbe a műhelybe kel­lett mennie. Habozva léptem a kapualjba, amelynek falait szemmel láthatólag már egy fél évszázada nem vakol hált be. Ha a sebhelyes most visz- szajörahe, a találkozás & ezzel a döntés elkerülhetetlen lenne. Ám akadálytalanul eljutottam a harmadik udvarba. Ä jobboldali asztalosműhely­ből körfűrészek sistergése hal­latszott. A másik oldalon, ahol a két felső emeletet napfény öntötte el, emelkedett a Pahl- mann és Fiai-szerszámgyár szürke homlokzata. Tőle balra és jobbra függöny volt az ab­lakokon. Tehát laktak itt csa­ládok is. Hová mehetett a seb­helyes? »Irodahelyiségek a negyedik emeleten« — olvastam a szer­számgyárba vezető lépcső- házban, egy táblán. Fölkómlei- tem a lépcsőházban az emele- tekrek. A keskeny ablakok minden emeleten nyitva álltak. Fönn, ahol besütött a napsu­gár, világosan fel lehetett is­merni a lépcső karfáját és az elmosódott meszelést. Lehetet­len, hogy a sebhelyes ilyen rö­vid idő alatt már a negyedik emeletre ért — ahhoz rohan­nia kellett volna. Hallgatóz­tam, de a lépcsőházban csend volt. Talán valamelyik lakás­ból egy másik utcára lehet jut­ni, Tanácstalanul fürkésztem az ablaksorokat. Az asztalosműhelyből kijött egy munkás. Egy ablakkeretet vitt. Megszólítottam, és meg­kérdeztem tőle, hogy ki lehet-e jutni az udvarból egy másik utcára. Letette az ablakkeretet. — Nem felelte—. álékor bi­zony vissza kell mennie, itt deszkák zárják el a világot — És orgonacsokromra pillantva hozzáfűzte: .— A menyasszony- kát látogatjuk meg? — Nem, nem, csak meg akartam rövidíteni az utamat. Errőt tehát biztos nem lehet a legközelebbi keresztutcába jutni? — Semmi esetne sem, külön­ben minden reggel és minden este megarövidíthetnénk az utunkat. Ez a válasz megnyugtatott. Ezek szerint a sebhelyesnek Az utóbbi hónapokban több nyugdíjas olvasónk fordult szerkesztőségünkhöz ezzel a kérdéssel. Az Országos Nyug­díjintézet nem folyósítja nyug­díjukat, pedig havi keresetük nem haladja meg az 500 forin­tot. Van ugyan egy kis föld­jük, de nem sokat terem, nincs belőle számottevő jövedelmük. Arra kértük az SZTK ka­posvári alközpontjának nyug­díjosztályát, hogy tájékoztassa olvasóinkat. Az osztályvezető elmondotta: A nyugdijszabály szerint az öregségi és a rok­kantsági nyugdíjas havi ötszáz forintot kereshet anélkül, hogy korlátoznák nyugdíját. még itt kellett tartózkodnia. | — A nyugdíjasok gyakran De hol ? Pahimainn és Fiainál? nanassral fordulnak a Valamelyik lakásban? í azzal a panasszal tórámnak a Nem látott egy embert vi- t különböző szervekhez, hogy lágosszürke nyári kabátban er-vnem kapják meg nyugdíjukat re jönni? Talán három perce* — mondta az osztályvezető. — mehetett keresztül az udvaron. 6 s.,k tart1ák ezt s ar- A munkás megint felemel te * sérelmesnek tartják ezt, s ar ablakkeretét f ra hivatkoznak hogy keresetük sincs róla,* nem több havi ötszáz forint- műhelyben nak a legtöbbször azonban ki­sdérül, hogy a nyugdíjasnak f földje van, s jövedelme után adót fizet. A nyugdijat folyó­sító szervek összeadják a mun­kabért és a földből származó jövedelmet, s ha a két összeg a havi ötszáz forintot megha­ladja, nem folyósítják tovább a nyugdíjat. szerint számítják a — Fogalmam egész idő alatt a voltaim. Továbbment Hol lehet a sebhely®? Újra végigvizsgáltam az ablakokat; sehol sem észleltem semmi szokatlant Itt legalább nem, jöhet ki észrevétlenül, gondol­tam örömmel. Ha elöl, a kapu ­aljban várnék, mellettem kel-, lene elmennie. De mi van, ha a sebhely® itt lakik, és talán nem is hagyja már el a házat?) __M= S emmi esetre sem várhatok itt bizonytalan ideig. Csak egyífoldbo1 származó jövedelmet? választásom maradt: visszai — Nem a betakarított ter­ff vatemiképpen>mény mennyisége az irány- ertesdtenem kell a rendőrséget. •* ,, , „ , / TT. , ,, . , adó, hanem a szobán forgo te­Vissaa akartam lepm a ka-ii ........... . , ... „ , „ ,. , Áruiét évi jövedelemadója. Ha pualjba, hogy elhatározásomat<• ,, , ,, ... * ,A„ ______, ,|például a nyugdíjas 50—100 m egvalósítsam, amikor oda-T' . ^ . , , .. , ..................forintot fizet egy evre, olyan fönn, a szerszámgyár irodái. . . , .... , . . , ’ , , , Í80 forint havi jövedelmet vesz­ban kanyflt egy ablak. Ahogyii , .... , . ... \nek figyelembe. Ezek szerint felnéztem, pillantásunk talaüt legfßljebb 420 forintot kozott. Az iroda ablakan a »Mkereshet a nyugdija mellé. Ha ley® jo i1 több a fizetése, akkor elveszti (Folytatjuk.) t nyugdíját, Akik 100—150 forintot fizet­nek, azoknál havi 120 forintos jövedelmet számítanak. Minél többet fizet a nyugdíjas, annál nagyobb havi jövedelmet téte­leznek föl. Ha a nyugdíjas 1200 forint jövedelemadót fizet egy évre, már nem is vállalhat munkát. Ha megteszi, nem fo­lyósítják tovább a nyugdíját, mert havi jövedelme feltéte­lezhetően eléri az ötszáz forint határösszeget. A jogszabály részletesen fel­sorolja, hogy az ötszáz forint határösszeg szempontjából mi­lyen jövedelmeket lehet figyel­men kívül hagyni. Ilyen töb­bek között az újítási, a feltalá­lói és a kiküldetési díj, ha nem haladja meg a havi 310 forintot, továbbá a természet­beli juttatások térítéssel fede­zett része. Az 5/1959. Mü. M. számű rendelet II. mellékletében le­vő átszámítási táblázat ponto­san feltünteti, hogy a különbö­ző nagyságú adó hány forintos havi jövedelemnek számít. Minden nyugdíjasnak érde­ke, hogy összjövedelme ne ha­ladja meg a havi 500 forintot. A BAKONYI MÚZEUM Csikasz Imre szobrászművész emlékkiállításának rende­zésével kapcsolatban kéréssel fordul mindazok­hoz, akiknek birtokában a művész alkotása, vázlata vagy életére vonatkozó dokumentuma van, számba­vétel és esetleges kiállítás céljából közöljék azt a ^ múzeum igazgatóságával S (Veszprém, Lenin liget 5.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom