Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-17 / 292. szám (293. szám)

.ZvMS^MP MtGVEI BIZOTTSÁGA E.S A MEGYÉT TAN ÁCS ijífrj A j j Gazdag elképzelések — ö^SKef^g’ás nélkül Tallózás Vízvár művelődési tervében MI AZ, AMIVEL ÖRÖMET A tár nyaló teremből Czilinger, a „halmozó“ SZEREZ a vízváriak művelő­dési terve? Ismeretterjesztésük, nem korlátozódik alkalomsze­rű előadásokra. A jól kiválasz­tott négy témát filmekkel, mű­sorokkal szemléltetik; az olva­sómozgalom föUendítésére (a lakosság egyötödét szeretnék rendszeres olvasóvá tenni) könyvankétokat, diavetítése­ket, író-olvasó találkozót ren­deznek; »önálló filmestek« cí­men filmre vitt regényeket mutatnak be; szülők akadé­miáját és az ifjúság részére szellemi vetélkedőket rendez­nek. Szakköri munkával eme­lik a műkedvelő színjátszás színvonalát; változatos, színes klubmunkával akarják biztosí­tani a KISZ-fiatalság társas­életét, kulturált szórakozását és sokrétű szakköri munkával az úttörők hasznos elfoglaltsá­gát Ezenkívül több színdarab és népi tánc megtanulása, fel­nőtt énekkar szervezése, a falu és a tsz monográfiájának elké­szítése dolgozók iskolája és mezőgazdasági szakmunkás- képző tanfolyam szervezése is szerepel — többek közt — a művelődési tervben. Még fel­sorolni— így dióhéjban is — sok. KGRDÉS, hogyan sike­rül MINDEZT TELJESÍTE­NE Milyen erők állnak a ten­nivalók, , feladatok halmaza mögött? Jól kezdődött a művelődési év Vízváron. A dolgozók esti iskolájában huszonegyen ta­nulnak. Ez a csaknem 1300 lel­kes faluban nem sok, egy ki­csit alaposabb szervező mun­kával többen is lehetnének, de jó, hogy »már« ennyi dolgozó tanul, igényli az alapművelt­séget. Nemrég tartották meg az első ismeretterjesztő elő­adást »Hazánk tájai« címmel, rövid műsorral és filmvetítés­sel hirdették; csinos meghívó­kat készítettek hozzá az úttö­rők, és egyforintos belépője­gyet szedtek. Kétszáztízen zsú­folódtak össze a művelődési házban — már akik befértek. Helyes, ötletes szervezéssel maradandót nyújtani a hall­gatóságnak: ez a jó ismeret- terjesztő előadás titka. S ezért sikeresek mindenütt a gondo­san előkészített bérleti elő­adássorozatok. Mindez ígéretes, jó előjel Vízváron. Mégis, tallózva a terv feladatai között, jó egy­néhány mögött nincs ott a megvalósulás biztosítéka, s ezt érzik, tudják a helyi vezetők is. Mi okozza a kétkedést? Tavaly 17 hallgatója volt a mezőgazdasági szakmunkás- képző tanfolyamnak. A terve­zett kilenc előadásból több el­maradt. Most megindítanák a második tanfolyamot, szerve­zésével a tsz-t bízták meg. A község tanácsi és kulturális vezetői nem sok reményt fűz­nek a sikerhez, jóllehet de­cember 15-re tervezték a tan­folyamkezdést. Bodor János, a tsz agronómusa szerint »való­színű«, hogy megtartják ezt a tanfolyamot Mikor hogyan? Erről senki sem tud semmit. Holott a művelődési terv egyik legfontosabb része a szakmun­kásképzés! De nézzünk néhány más fel­adatot is. A kézimunka, a re­pülőmodellező, a mezőgazda- sági szakköri munka és a könyvismertetés iskolai jelle­gű, noha megérné kiterjeszte­ni. Az önálló filmesteket vita követné, de hogy ki vezesse, hogyan és kiknek, arról nincs elképzelésük. A KISZ-klubélet érdekes, változatos terveinek végrehajtását az alapszervezet titkára az utóbbi időben már nem szorgalmazza, holott so­kat vártak tőle. Így szárny­szegett vállalkozás ez. Szerve­zés hiányában pangásra van ítélve a felnőtt énekkar is. A tennivalóknak nincsenek fele­lősei, így — egybehangzó a vé­lemény — Varga György mű- velődésiotthon-igazgatóra vár a megvalósítás, a szervezés oroszlánrésze. Vajon a jó és izgalmasan érdekes művelődési terv elké­szítésekor hol követtek el hi­bát a vízváriak? ELŐSZÖR IS: SOKAT MARKOLTAK. Szép, hogy ennyi mindent terveztek, azon­ban elmaradt a feladatok, el­képzelések átgondolása, rend­szerezése. Nem emelték ki a fontosat, a lényegeset, nem la­tolgatták, hogy mit lehet, mit győznek erővel és mit nem. Kikre számíthatnak, és kik vállaljanak felelősséget a rész­feladatokért? És itt a másik nagy hiba. Van »papíron« egy operatív bizottság, tagjai kö­zül néhány ember bele is kap­csolódott a tervezés munkájá­ba. De azóta színüket sem lát­ták. A tanács vezetői sem gon­doskodtak arról, hogy ezt a művelődési bizottságot időn­ként összehívják, például a művelődési terv teljesítésének megindulása, illetve irányítá­sának folyamatos (egy-két ha­vonkénti) megvitatása végett. A tömegszervezetek (nőtanács, népfrontbizottság) segítségére — ez is egybehangzó vélemény — nem számíthatnak. A helyi Vörös Csillag Tsz vezetői sem érzik még a Vili. kongresszus szabta feladat, a gazdasági- szervező munka és a kulturá­lis nevelőmunka együtthatásá­nak jelentőségét. Ez tükröződik a kulturális alap felhasználásából is. Nem tagadják meg ugyan az anyagi támogatást, de nem is kérde­zik meg a tervezéskor, hogy mire lenne szüksége a falunak. Spontán módon költöttek el csaknem 40 000 forintot az idén, igaz, nem fölöslegesre, de nem is mindig a legfontosabb­ra. Felhasználatlan még 28 000 forint, azonban még nem dön­tötték el, hogy mire fordítsák. »Esetleg segélyezésre« — vá­laszolták érdeklődésünkre. Pe­dig kellene klubszobaberende­zés, az énekkari munkához pia­nínó és sok más egyéb. Baj az is, hogy a község kilenc pe­dagógusa közül csak alig egy- kettő vállal irányító, szervező munkát a kulturális terv meg­valósításáért. VÁLTOZATOS, színes, eleven és tartalmas kulturális élet bontakozhatna ki Vízvá­ron. Csak határozottabb irá­nyítással tömöríteni és foglal­koztatni kellene azokat az em­bereket , akiknek szívügyük a népművelés! Wallinger Endre Egy furcsa ember állott a napúikban a Kaposvári Járás- bíróság dr. Gelencsér lloma- tanácsa előtt. Nyaka, feje gipszben — közúti baleset ér­te —, testtartása merev. Csak a szemét tudja forgatni. Hol a bírót, vagy az ügyészt, hol pedig védőjét leste, hogy vajon hogyan reagálnak szavaira ... * » * Czilinger József 28 éves ka­posvári lakos a vádlott. Jó is­merőse a bíróságnak; az ügyész, dr. Lukács Tibor már nem is beszél róla másként, mint »Czilinger, a halmozó.,.« A bíró asztalán ,ott tornyosul­nak azok a tanúvallomások, jegyzőkönyvek és más bizonyí­tékok,. amelyek a vádlott bű­nösségét tanúsítják. Czilinger 1958-ban nősült, házasságukból két gyermek született. 1961-ben elváltak. A bíróság mindkét gyereket az anyáinak ítélte oda, az apát pe­dig havi 460 forint tartásdíj fi­zetésére kötelezte. Czilinger azonban azon volt, hogy a fize­tés alól, ha csak lehet, kibúj­jon. Ezért 1961 nyarán tartási kötelezettség elmulasztásának bűntette miatt bíróság élé került. Hathónapd felfüggesz­tett börtönre ítélték. Nem fize­tett ezután sem. Közben egy is­merősétől pénzt lopott. Üjább tárgyalás, most már tizenegy hónapra ítélték, s ebből nyolc hónapot le is kellett ülnie. A börtön az emberek több­ségére nevelő hatással van, utána igyekeznek megjavulni, új életet kezdeni. Nem így Czilinger! 1963 februárjában szabadult, márciusban dolgoz­ni ment az Építőipari Vállalat­hoz, de már májusban otthagy­ta munkahelyét. Rövid ideig a Téglagyári Egyesülésnél dol­gozott, innen fegyelmivel ke­rült eL Ekkor a cukorgyárban vállalt munkát. Most a Kapos­vári Gépállomáson dolgozik. Valamennyi munkahelyét — egy kivételével — önkényesen hagyta ott. Eszébe sem jutott, hogy a tartósdíjat bárhol is levonassa vagy fizesse. Köz­ben egy általa hamisított meg­hatalmazással fölvette egyik volt munkatársának fizetését a téglagyárnál, majd egy rábízott levelet fölbontott, a benne le­vő pénzt eltulajdonította. So- mogyváron bort lopott. Haza­ment anyja falujába, segített egy idős özvegy asszonynak a szüreti munkák elvégzésében, s míg az étellel, itallal kínálta, ellopta erszényét, benne ke­véske pénzét. Így halmozta egyik bűnét a másikra. Miközben a tanácsvezető bí­rót hallgatom, aki ismerteti, hogy mi minden terheli Czilin­ger József lelki ismeretét, a vádlottat nézem. Arcán kö­zöny, nem látni rajta lelkiis- meretfurdalást, megbánást. Mi­lyen érzés lehet benne gyer­mekei és volt felesége iránt. Rövidesen kiderült ez is az ügyész kérdéseire adott vála­szaiból ' — Miért nem fizeti a tartás- díjat? — Annak a... (olyan kifeje­zést használt többször is gyer­mekeinek anyjára, amiért fi­gyelmeztetni kellett, s amiért eljárást kellene indítani elle­ne). — Hová tette keresetét? — füittam, elszórakoztam. — Gyermekei nem érdekel­ték? — Nem, egyáltalán nem. — S ha letelik a büntetés fizet? — Önszántamból egy fillér, sem... * » * A védelem arra hivatkozik., hogy Czilinger József apja a második világháborúban el­esett, hat testvérével apa néb kül nőtt fel, anyjuk kevés ke­resetéből szűkösen éltek. Ez azonban nem enyhíti a vádlott tettét. Hiszen a saját életé­neit, gyermekkorának példái­ból még jobban tudnia kellene, hogy egy magára maradt anyá­nak milyen nehéz a helyzete, főleg akkor, ha — mint felesé­gének is — nincs megfelelő jö­vedelme. A tanúk vallomására is csu­pán egyszer válaszolt, amikor valaki azt mondta, hogy két ízben látta Czilingert része­gen. — Nem értek egyet a tanú­val — mondta fölényesein, va- gáhykodva —, voltam én részeg többször is.... • * • — Mit kíván mentségére fel­hozni, mit kér a bíróságtól az utolsó szó jogán? — kérdezik CzilingertőL Amennyire a gipszkötés en­gedi, fölényesen megvonja a vállát, és cinikusan válaszol: — Semmit... Ítéljenek amennyire akarnak!... Fölényessége azonban elpáro­log, s ijedten rezzen össze, amikor dr. Gelencsér Ilona ta­nácsvezető kihirdeti az ítéletet: — Huszonkét hónapi börtön, háromévi jogvesztés .. s — Enyhítésért fellebbezek — jelenti ki elfúló hangon. Az ilyen ember azonban, aki féked ti a társadalom • segítő kezét, aki a megbánásnak leg­kisebb jelét sem mutatja, aki elhanyagolja gyermekei neve­lését, nem érdemel enyhébb ítéletet. Szalai László Ma temetik Rosier Endrét Fájdalmas vesztesés érte a mapryar zeneművészetet: RBsler Endre Kossulh-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, a Magyar Állami Operaliáz tagia.a Zeneművészeti Főiskola tanára pénteken 59 éves korában meghalt. Rosier Endrét ma, kedden temetik. Az elhunyt ravatalát az Állami Operaház előcsarnokában állítják fel, itt délelőtt 10 órai kezdettel gyászünnepséget ren­deznek. Rosier Endrét 12 Órakor a Kerepesi temetőben, a csalad sírboltjában helyezik örök nyugalomra. ONY Verpeléti bemutatta meny­asszonyát, Hédikét a barát­jának, Balogh C. Dezsőnek, a Hírharsona című lap mun­katársának. 2. Másnap Verpeléti megkér­dezte a barátját: — Hogy tetszett a meny­asszonyod — Szép és okos — felelte az újságíró. — Gratulálok. Verpeléti büszkén kihúzta magát. S. Harmadnap az újságíró ki­jelentette Verpelétinek: — Büszke lehetsz a meny­asszonyodra. Csodálatos nő. Minden mozdulata csupa báj, csupa kecs. A szeme úgy ragyog, mint a drága­kő. Vonásai finomak, barát­ságosak. A hangja muzsika. Termete királynői. Gratulá­lok. — Köszönöm — suttogta elérzékenyülten Verpeléti. — Boldog vagyok. Nem is tu­dom, méltó vagyok-e a sze-» relmére. 4. Negyednap Balogh C. De­zső félrevonta Verpelétit az eszpresszó ban:------ Még csak annyit, ba­rátom, hogy Hédiké, a meny­asszonyod az ország legszebb nője. Mosolya egyedülálló Közép-Európában. S az az o rrocska! Meglásd, csodájára fognak járni! Hédiké szép­sége bátran fölveszi a ver­senyt Nyugat legszebb leá­nyaival. S nemcsak gyönyö­rű hanem lenyűgözően okos is. Intelligenciája páratlan. Gratulálok. Nagyon boldog leszel... — Gondolod? — sóhajtotta elgondolkozva Verpeléti. 5. Ötödnap az újságíró így folytatta: — Három év múlva te le­szel a világ legboldogabb nős embere. Feleséged még szebb lesz, mert szépsége addigra kivirágzik. Asszonyosabb lesz, mozdulatai higgadtab­bak, vonásai lágyabbak. Be fo$ja aranyozni a napodat. Nem ismersz majd magadra: meghízol, megnősz, nyugod- tabb leszel, megkomolyodsz. A külföldiek csodájára fog­nak járni a házaséleteteknek. Gratulálok. — Köszönöm — rebegte gondterhelten Verpeléti. 6. A hatodik napon Balogh C. Dezső tovább lelkesedett: — Szerencsés fickó vagy. Hédiké valóságos fönyere» mény. Tíz év múlva ti lesz­tek Nagy-Budapest legideáli­sabb házaspárja. Hédiké minden igényt kielégítő, mo­dern, kényelmes, jól fölsze­relt lakásban vár majd es­ténként, természetesen csók­kal, a népi demokráciák leg­édesebb csókjával és olcsó, ízletes, tápláló vacsorával. Tíz év múlva Hédiké lesz a város legszebb, legszelleme­sebb, legkedvesebb háziasz- szonya. — Na, majd meglátjuk — nevetett cinikusan Verpeléti. 7. A hetedik napon az újság­író fölkereste Verpelétit, és ismét Hédikéről beszélt: — Irigyellek. Tudod_ mi­lyen lesz ötven év múlva Hédiké? Ö lesz a legédesebb nagymama a világon. Szép­sége, ha nem lesz is a régi, de még mindig ragyogni fog. Galambősz fej, mosolya csu­pa jóság. Kéz a kézben sé­táltok majd az őszi park­ban, hulló levelek alatt, okos dolgokról diskurálva ... Lel­ki szememmel magam előtt látlak benneteket... Két szép, bölcs öreg ... Az utcán megfordulnak utánatok a fiatalok... Csodálatos lesz ... Gratulálok!... Verpeléti nem szólt egy . szót sem. Komoran nézett maga elé. 8. A nyolcadik napon Verpe­léti szakított a menyasszo­nyával. Nem sokkal később elvett feleségül egy csúnya, de veszekedős természetű nőt, aki csak hamisgulyást tud főzni, viszont szépen korcsolyázik. Ügy hírlik, Verpeléti bol­dog és elégedett. Mikes György A hatás A négyéves Kati sokat be­szélt evés közben. — Katika — mondta neki anyukája —, evés közben nem beszélünk, a jó és okos kislány igyekszik csöndesen megenni az ebédet. Kati elgondolkodott anyu­kája szavain és elhallgatott. A következő ebéd közben azonban újra sokat csacso­gott. Ügy látszott, elfelejtet­te, amit anyu az evésre vo­natkozóan mondott. Egyik délben Kati össze­kente ruháját étellel. Anyja emiatt nagyon megdorgálta. Amikor ö elhallgatott, 'átvet­te a szót az apa, s korholni kezte Katit. A kislány megunta a fej­mosást, és ezt mondta: — Apu, ne beszélj! Most eszünk.,, — szn — * * * Egyre megy... A szardíniái Nuoro köz­ségben nemrég megjelent egy ember, aki teljes ko­molysággal állította, hogy ő — Hitler. — Gyerünk, Hitler, az őrszobáira! — csapott a vál­lára egy rendőr. — Ott majd tisztázzák, hogy mi a teendő a háborús bűnösökkel. Az őrszobán mindjárt lát­ták, hogy az ember, aki Hit­lernek nevezte magát — el­mebeteg. A zavart elméjű ember az őrszobán helyesbítette a dol­got mondván, hogy ő tulaj­doniképpen nem is Hitler, ha­nem Mussolini. A rendőrparancsnok hivat­ta a mentőket, és a pácienst ideggyógyintézetbe szállítot­ták. Az orvosi vizsgálatnál emberünk beismerte, hogy ő nem is Mussolini. — Hát akkor voltaképpen kicsoda? — kérdezte az or­vos? — Konrad Adenauer va­gyok — hangzott a válasz. Kérem az ujjlenyomatát! New York államban az orvosok, gyógyszerészek és állatorvosok diplomáját nem mindig fogadják el. A jövő­ben a vizsgákon jelentke­zőktől ujjlenyomatot vesz­nek a személyazonosság meg­állapítására, ugyanis gyakran előfordult, hogy fizetett »he­lyettesek-« jelentek meg a vizsgákon. * * * Egy genllercan leveléből Egy angol üzletember ezeket diktálja kenkurrensé- hez intézett levelében: »Titlcámőm mint úrhölgy nem írhatja le azt, amit ön­ről gondolok. Én magam mint gentleman egyáltalán nem is gondolhatom azt, amit önről gondolok; de ön, minthogy nem gentleman, tudni fogja, hogy mi a véle­ményem önről.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megs el Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissea. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáftkézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. index: 25061 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor »tea •»

Next

/
Oldalképek
Tartalom