Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-22 / 272. szám

Péntek, 1903. november 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP .NÉGY. HŐNAP Öröm tölt el, amikor el­búcsúzom a Vas- és Fémipa­ri Vállalat fénycsőüzernétöl. •Az öröm elnyomta bennem azt a csalódást, amely érke­zésemkor ért az Arany utcai téglagyártól pár száz méterre levő lapos tetejű új gyárban. A csalódást az a különbség okozta, amely a valóság és aközött volt, amilyennek el­képzeltem ezt az üzemet. Azt hittem, amikor errefelé lépe­gettem, hogy egy rendezett, korszerű gépekkel fölszereli gyárról írhatok majd. Az Egyesült Izzó a megye köz­benjárására júliusban telepí­tette le a fénycsőgyárat Ka­posvárra. Azóta — gondoltam — bizonyára olyan körülipé- nyeket teremtettek itt, amik megfelelnek a termelés .mai követelményeinek, s előmoz­dítják, hogy az Afrikába és Indiába szállítandó fénycsőfe­jet folyamatosan, jó minőség­ben készíthessék el. Az üzemben megtudtam, hogy még korántsem ilyen kedvezőek a körülmények. Ki­csi és korszerűtlen a géppark, az egyik legfontosabb gép­ből, a pászti llázóból például csupán egyet kaptak Pestről. Ha elromlik, akkor le kell állnia az egész üzemnek. Szűk a hely is. A g&lvandzálában használt fűrészpor ott hever szétterítve a raktárnak és irodának használt teremben. Bizony az a terv, hogy a je­lenleg csupán 90 dolgozót fog­lalkoztató fénycsőüzemet 250 munkást alkalmazó, kétcsamo- kos gyárrá fejlesztik, még messze van a megvalósulás­tól. És mégis örömet éreztem, amikor kiléptem a gyár ka­puján. A kicsi és még sole nehézséggel küzdő, négy hó­napja működő üzemben ugyanis olyan embereket is­mertem meg, akikről, a leg­nagyobb elismeréssel lehet ír­ni: Horváth Lajosnéval, be­devils Andrásnéual, Lehoczki József nevel, Mi ff ács József né­véi, Pataki Ferenccel, Simon Kálmánnal és másokkal. Egyi­kük se vitt véghez nagy dol­gát, egyikük se hős. Egyszerű munkások, akikről ilyen hét­köznapi szavakat mondott Gáti József technikus, műve­zető: »Idejében jöttek dolgoz­ná, igyekeztek gyorsan és jól elsajátítani a munkafogásokat, támogatták az üzem vezetőit elképzeléseik megvalósításá­ban.« A művezető azonban jól tudja, mit takarnak ezek az egyszerű szavak. Azt jelentik, hogy a munkások jó szándé­ka, szorgalma megmentette az üzemet. Júliusban nyílt ti­tok volt, hogy a fénycsöveket csak akkor készíthetik to­vábbra is Kaposváron, ha rö­vid idő alatt olyan színvona­lon gyártják őket, mint Bu­dapesten. Az országban nem egy olyan üzem van, ame­lyet megbízhatnak a fénycső- gyártással, ha ezt a fontos exportcikket Kaposváron nem tudják ai kívánt minőségben ás mennyiségben elkészíteni. Az első hetekben ne­hezen ment a nagy pontossá­got kívánó fénycsőfejek gyár­tása. A főzőkanálhoz és a dur­vább fizikai munkához szo­kott ujjak sehogy sem akar­taik megbarátkozni az apró, finom, alumínium és rézalkat­részekkel. Az üzem vezetői azonban szigorúak és követke­zetesek voltak. Segítettek, de a minőség követelményeiből egy jottányit sem engedtek. Kritikus napok következtek. Pártcsoport, szákszervezet, aktívahálózat még nem volt. Néhány hangadó (eleinte fe­gyelmezetlen elemek is kerül­tek az ' üzembe) kezdeménye­zésére könnyen feje tetejére állhatott volna a termelés. Am nem tört ki anarchia. Sőt egy napon egy-két mun­káscsoport önként vállalkozott olyan munkára is, amelynek elvégzését eleinte még nem várták el tőlük. A kitartó szorgalom csakhamar meghoz­ta gyümölcsét. A kollektíva olyan színvonalon tudta elké­szíteni a fénycsőfejet, hogy az üzem vezetői kimondhat­ták: a begyakoriási idő le­járt, megkezdhetik az export­ra való termelést. Akadtak, akik akkor azt gondolták, hogy most már minden a rendes kerékvágás­ba zökkent, nem lesz több nehézség. Az élet azonban megcáfolta őket. Igaz, hogy augusztusban már 700 000 da­rab fónycsőfejet készítettek (júliusban csak 64 000-et), szeptemberben. meg másfél miUió darabot; igaz, hogy ok­tóberben 108 százalékra tel­jesítették a tervet, de azért ezek a hónapok tartogattak kellemetlen meglepetéseket is. Nemrég pl. a pasztillázógép elromlott, s emiatt tíz nap kiesett a termelésből. Az üzem vezetői arra kérték a munkásokat, hogy igyekezze­nek pótolni a lemaradást. És segítettek. A megjavított pasztillázó- góp mellett találkoztam egy munkással, Dimiter Jordanov- val. Amíg szemlét tartottak a leállított gépeken, elnyomta az álom. Az éjjel ugyanis nem aludt A gépet — kijavítása után — az éjszaka indították meg először, é§ ő kezelte. Vál­lalta, hogy nem megy aludni, délelőtt is bent marad , dol­gozni. Ilyen emberek vannak ebben a kis újdonsült üzem­ben. Szorgalmúk és akarásuk, megértésük, helytállásuk le­hetővé teszi, hogy ne csak megtartsák a jelenlegi profilt — amely hosszú időre ad munkát —, hanem bővítsék is; előmozdítja, hogy az Egye­sült Izzó vezetői mind több árut rendeljenek az üzemtől, és a rendelés arányában kor­szerűsítsék a gépparkot. Nemrég termelési tanácsko­zás volt az üzemben. Ezen a vállalat igazgatója nagyon megdicsérte a dolgozókat négyhónapi munkájukért. A szakszervezet képviselője meg is sokallta ezt, s azt mondta, hogy az igazgató már egész évre kiosztotta a dicséretet. Az üzem kapujában eszembe jutott ez a termelési tanácsko­zás. Én a látottak és hallot­tak alapján úgy éreztem, hogy az igazgató nem alapta­lanul bánt bőkezűen az el­ismeréssel. Sz. N. lOjTYSZOb nem mariul sereghajtó A múlt év júniusában e ha­sábokon megjelent írásomban, még azt elemeztem: miért se­reghajtó a somogyszobi Béke Tsz? Az akkori kép meglehe­tősen lehangoló volt... Az el­követett hibák és mulasztások következtében 1962-ben 1 032 000 forint állami dotáció­val is csak 18,08 forintot ért a munkaegység. Ezzel az »ered­ménnyel« a járás 25 tsz-e kö­zött a 23. helyen végeztek. Ha egy tsz elindul lefelé, ak­kor igen nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy visszaforduljon, fölemelkedjen. Az emberek bi­zalmát nagyon nehéz vissza­szerezni. Mégis ez évben már úgy indult a tsz, hogy a tagok is meg a járási vezetők is reménykedni kezdtek a jobb eredményekben. És ha a gazdaság egészét tekintjük, akkor meg kell látnunk a ha­ladást, valamint azokat az alapokat, amelyekre már lehet •építeni a jövőben. Ezt annál inkább keU hangsúlyozni, mert a régi nehézségek ma is fenn- illnák. A tagok nem lettek, fiatalab­bak, a hanyagok na\- része ma sem szorgalmasabb, és a mos­toha időjárásból kijutott a so­Fillérnyi pontossággal Megyénk néhány gépáUo- másán nagy jelentőséget tu­lajdonítottak annak idején a becsületboltoknak. Meg­nyitották őket, ellátták áru­val, és ha a traktorosnak elfogyott például a cigaret­tája, a kis boltban megve- hette. Nincs nagy múltjuk ezeknek az önfegyelmen, becsületen, lelkiismereten alapuló boltoknak. Néme­lyik csak pár hónapig mű­ködött. Vagy azért kellett bozánrti, mert nagyon ke­vés áru volt a szekrényben, és utánpótlásról nemigen gondoskodtak, vagy pedig azért, mert egyik-másik dol­gozó »elfelejtett« fizetni ..; Ha az újságból vagy a rádióból arról értesülünk, hogy tetten értek egy áru­házi szarkát vagy egy olyan embert, aki az önkiszolgáló boltban lopott, azt mond­juk: hiányzik a becsület. Leleplezés, megalázás, bűn- hődés — ez a sorrend. Pe­dig csak egyetlen dolog keH ahhoz, hogy mindez elke­rülhető legyen. Egyetlen­egy... — Bízok bennük, mert tudják, hogy nem nagy összegről ugyan, de a be­csületről van szó — mond­ta Csapó Sándor megyei tsz-könyvelő • Balatonboglá- ron, miközben az újságokat kirakta a Munkaügyi Mi­nisztérium üdülőjében az asztalra. Húsz Népszabad­ság, ugyanennyi Somogyi Néplap és még néhány he­tilap feküdt egymás mellett. Sehol egy teremtett lélek, a megye tsz-könyvelője egy másik teremben hallgatták a zárszámadási előkészüle­tekkel kapcsolatos tudniva­lókat. Amikor véget ért az előadás, a több mint száz könyvelő elözönlötte az elő­csarnokot, körülvették az újságos asztalt. Nem kér­deztek semmit. A múlt év­ben is így • volt a tanfolya­mon: az újságot elvették az asztalról, helyette oda tet­ték az árát. Miután a könyvelők ebé­delni menteik, Csapó elvtárs megszámolta az asztalon hagyott pénzt. Egy filter sem hiányzott. Becsület dolga az egész...' II. F. tnényű várományosa lennél a — Azt mondta, arról az ügy- és azt állítja, hogy ártatlan? Kuftrat 'egy pillanatra el- Szövetségi- Köztársaság vala- ről van szó, amelyiken éppen Hogy értsem ezt? haUgatott, aztán halkan szólt: melyik még üres cellájának, most tetszik dolgozni, valami — Seisert feljelentették. — Megvannak az összekötte­lásd Klaus Sasért, akit keve- Klaus Seiserről.. ; — Ez nagyon valószínű, kü- lései, egészen a legmagasabb sebbel gyanúsítanak... Dr. Falkotti és az ügyvéd lödben nem tartóztathatták körökig. Nem tudom, helyes-e,JÉpítettek egy 50 férőhelyes nö­_ Nem magad véded-e őt, meglepődve néztek össze. volna le. ha mindent elmondok önnek. Jvendékmanha-istállót és egy é s ezzel nem emelsz-e vádat? — Ez igazán furcsa — jelen- — De egy szó sem igaz ab- Ügysem lehet elkapni. »600 férőhelyes tojóházat. Be Az ügyvéd keserűen feine- tette ki dr. Werner elképedve bői, amivel vádolják — mond- — Ide hallgasson, Kufrat úr »szerelték mogyszobi határnak is. Mind­ezek mellé vegyük még a gép­állomás 1962. őszi és ez év ta­vaszi kifogásolható munkáját, és máris megtaláljuk a nö­vénytermesztés gyenge ered­ményeinek magyarázatát. Igaz, hogy a kukorica teljes területét hungazinozták, de ezt lerontotta az a tény, hogy a rossz minőségű tatraszi szán­tásba későn vetették, és emiatt igán naigy mértékben megsíny­lette az aszályt. Hasonló volt a helyzet a 112 hold burgonyá­val is: átlagtermése nem érte el az 50 mázsát. A silókukorica csak 30 mázsa körüli termést adott. A konzervipari növé­nyek terrpésátlaga szintén a tervezett mennyiség alatt ma­radt. Hol vannak hát a biztató jelek? — kérdezhetik joggal. _ Szerencsére az állattenyész­tés jelentékenyen megjavult másfél év alatt. Tavaly má­jusban 3,1 liter volt a fejési át­lag, az idén pedig valamivel meghaladta a 6 litert; ez tér' mészetesen még tovább fokoz­ható. A 800 tojótyúk 73 000 to­jást adott augusztus 31-ig. Tel­jesítik hízottmarha- és túltel­jesítik hízósertés-értékesítési tervüket is. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy bizony nem áHn-ak jól takarmány dolgá­ban. Pillangós és réti szénájuk ugyan jóval több van a tava­lyinál, de abraktakarmányból hiányuk lesz. Ha annak idején azt írtam, hogy Kisayura József becsüle­tes, jó szándékú, de gyongeke- zű elnök, most el kell ismerni, hogy állattenyésztési brigád- vezetőként jelentős érdemei varrnak a javuló eredményben. A legfőbb eredménynek a jövő év megalapozását tartjuk. A somogyszobi Béke Tsz október 24-én befejezte az ősziek vetéséit — 95 százalék­ban jó elővetemények után —, és ma a járásban kevés jobb vetést találhatunk, mint az övék. Bezosztaja 1-es búzájuk — kedvező időjárás esetén — 18—20 mázsás termést is ad­hat. Az egyéb időszerű mun­kával is igyekeznek. A burgo­nya válogatását befejezték. November 25—26-ra a kukori­cát is letörik. A mélyszántás — ezúttal jó minőségben — nyo­mon követi a betakarítást. Minden remény megvan arra, hogy november végére fel­szántják az összes földet. A té­len gondosan felkészülnek a tavaszi vetésre. Idejében és gyommentesen akarják a terü­leteket átadni az asszonyoknak, hogy könnyebbéin és szaporáb­ban menjen a növényápolás. Az elmúlt másfél évben nö­vekedett a tsz állatállománya. vetett. — Vádemelés, ugyan, ki ve­szi ezt tudomásul? Mit változ­tat ez »szent rendünkön«? Adj egy koldusnak öitven márkát, boldog lesz,*de vajon megvál­—, úgy látszik, látnokkal van ta Kufrat hevesein. — mondta dr. Warner —, több táliákba 70 000 dolgunk, ment erről a védői — Hannán tud ön egyáltalán mint harminc éve vagyok vé- * feladatomról tulajdonképpen erről az ügyről? dó ügyvéd, és már nagyobb még csak a bíróság tudhat Kufrat habozott. uraikat is láttam lebukni, mint' Kéretem az urat. — Mindent elmondok ön- egy ilyen kis gyártulajdonost • a vízvezetéket az is­forintért. Ma már öt traktort mondhatnak magukénak. A legnagyobb jelentőségű azonban itt is — mint minde­nütt — az emberek helytállása. Ha valahol nehéz a vezetőit helyzete, Somogyssobon az. Ezért becsüljük nagyra Hosz- szú Sándor elnök, Mezei Fe­renc agronómus, Salekovics István főkönyvelő, Fehér Jó­zsef és Dávidházi Ferenc bri­gádvezetők munkáját. Hibái­kat, tévedéseiket megbíráljuk, s a nehézségek leküzdésében erőnkhöz mérten segítettük és segítjük őket. Az őszi kampány sikerében kiemelkedő érdeme van a gép­áll omási trak teresek közül Hor­váth Józsefnek: 438 hold ke­nyérgabonát vetett el. Magyar István a szántásban tűnt ki. A tsz traktorosai közül Nagy Im­re, Stefanecz József, Horváth János és Nagy Sándor végez­tele jó munkát. A legkritiku­sabb időpontban jól dolgoztak a fogatosok is. Dicséretet érde­mel az a 60—65 asszony is, aki jóben-rosszban kivette részét a közös munkából. Bízunk ben­ne, hogy 1964-ben — éppen a : avuló eredmények láttán — azok is szorgalmasabbak lesz­nek, akik az idén még csak dol­gozgattak. A fejlődés — minden nehéz­ség ellenére — napról napra jobban lemérhető. Meggyorsulhat az ütem, ha a vezetők között teljés lesz az egyetértés. Akad itt is — mint mindenütt — néhány olyan tag, aki szeret a zava­rosban halászni, és akkor örül jobban, ha nagyobb a széthú­zás. Olyan is akad, aki — a Kossuth rádióra hivatkozva (!) — tudni véli, hogy »Csehszlo­vákiában visszaállt az egyé­ni gazdálkodás«. Sajnos, az ilyenfajta törekvések és hí­resztelések, ha rövid időre is, de megzavarják néhány em­ber tisztánlátását. Ezek a »jól értesülitek« azonban egyre in­kább hitelüket vesztik, mert évek óta jósolgatnak, tervez­getnek, de sohasem az törté­nik, amit ők várnak. A víz nem folyik visszafelé..; A somogyszobi pártszerve­zet és tanács igen nagy erő­feszítéseket tett a tsz föleme­lésére. A tsz-vezetők többsége kommunista, olyan ember, aki nem tud nyugodtan megpihen­ni, amíg Somogyszobot a jók között nem emlegetik. Bízva bíznak abban, hogy ez az idő már nincs messze. Minden el­ismerést megérdemelnék fára­dozásukért. Számukra az lesz a legnagyobb elismerés, ha a tsz-tagság jobban és megelé­gedettebben él. Torma István,. a Nagyatádi Járási Pártbizottság első titkára A két barát feszültein várta nek, de..; és pártfogóit Ha ennek a fic­toztattál vágy megszüntettél-e a kései látogatót. Dr. Fallrothra pillantott, aki hónak csakugyan van valami a ;• csak egy szemernyit is a nyo- Jó estét kívánok — mondta nem vette le róla a szemét. füle mögött, lakat alá teszem,> mór és egyenlőtlenség okaiból? a belépő —, nevem Kufrat. Dr. — Ez dr. Fallroth, orvos még ha miniszter volna is. Te-/ Circulus vitiosus marad ez, és Wemerrel szeretnék beszél- Nincs titkom előtte. hát pakoljon. ki, Kufrat úr. J a következetes gondolkodás ni ■ *; — És ha mindent elmondok Kufrat várt egy percig. ( semmin sem változtat, ha nem — Én vagyok. önnek, megígéri nekem, hogy — Mindent el akarok mon- ( követi következetes cselekvés. Er. Werner kezet nyújtott: a nevem és én magam is kima- daru. doktor úr, mindent, ma- < Dr. Fallroth válaszolni akart, Kufratnak. radofc a dologból? Nem aka- garnról is. Én abbahagytam, ■ ém ekkor csengettek. Kufrat ügyetlenül mégha- rok belekeveredni. Csak le- néhány éve már. De Jakutek — Vendég jön. jolt, ötven félé járhatott, ar- gyen már vége. Nem bírom fenyeget, amióta isimét itt van.; __ Senki<r sem hívtam meg ca kerek volt, alakja zömök, tovább, nem akarom elölről Mindig fenyegetéssel kétnysze-( ■_ dörmögte az ügyvéd. Jobbjában viseltes sapkát tar- kezdeni ezt a diszmóságot, nem rített, hogy részt vegyek a dől- / A házvezetőnő lépteire fü— tott akarom. garbón. Moat megmi. kezdi...} leltek; egy pillanattal később — Ügyfelemmel, Klaus Sei- Kufrat fáradtan támaszko* — Kufrat úr — mondta az ' serrel kapcsolatban akar velem dott egy székre. ügyvéd szelíden —, ha ilyen beszélni? Dr. Fallroth felállt, és meg- töredékesen beszél, nem értjük — Ugyanis tudom, hogy ár- fogta a karját meg egymást Most kérdezni! tut lan. — Üljön le. Kufrat úr, és tógok, és ön válaszol nékem. ( — Ügy? Küldte valaki? mondja el, ami a szívét nyom- Tehát, az első kérdés: honnan . — Nem, saját elhatározd- ja. Ne féljen, köztünk marad, ismeri- Jakutek ezt a Ssásert, és j somból jöttem, a dolog ugyan. Kufrat helyet foglalt nnort jelenhette föl. } iá ítav áll én én — Kufrat xvu-“<a"' ö „ , — Nagyon regi histoma ez. S megfelelő bevezetést keresett “ Jakutek jelentette fel —• Seiser jól tudta, hogy Jakutek f megfelelő bevezetést keresett ^ w belöle _ e] akarta ten- valójában nem is Jakutek. Ne-} Ismeri Seiser urat. ni láb alól..« künteugvanis mindig a »sebhe-\ — Nem, sohasem láttam. De _ Ki az a Jakutek? — tu- lyes« volt../ ) Kuftrat visszaélőkként mi-. belépett az asszony. — Engedelmet, doktor űr, kinn áll •fegy ember, és okvetle­nül beszélni akar a doktor úr­ral valami bírósági ügyben. Dr. Wemer bosszúsan rázta fejét ' — Most nem érek rá. Mond­ja meg neki. hogy nem válla­lok több védelmet. Kérvén magának mán ügyvédet. _____________ B ravó, doktorka! — kom- biztosan tudom, hogy ártatla- dakolta az ügyvéd. mentálta az orvos ezt az elha- nul ül* __ A gyümölcslé-gyár tulaj- ^or a7- orvos felt’«rótt, és az} t ározást Az ügyvéd meghökkent, és Roncsa, itt a városban. De iga- ügyvéd meglepődve kiáltott A házvezetőnő egy pillana- értetlenül nézte a férfit záhan nem is hívják Jakutek- ^i* ( ttg habozott — N-cm ismeri a vádlottat, nek,.. (Folytatjuk.) *.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom