Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-02 / 257. szám

Szombat, 1963. november 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP Katonák a traktoron Az az érzésem támadt ami­kor beléptem a Karádi Gépál­lomás egyik szobájába, mint­ha egy laktanya hálótermébe tévedtem volna. Az emeletes vaságyak mellett vállfákra akasztott katonaruhák, az ab­lakpárkányon tányérsapkák so­rakoztak. Az ágyakon pedig a szokásos takarodó utáni kép fogadott: katonák készülődtek az alvásihoz, magukra húzva a jó meleg pokrócot. De nem laktanyába nyitot­tam, hiszen odakinn még ma­gasan járt a nap, korai lett volna a takarodó, és akik itt most pihenőre tértek, nem har­cászati gyakorlatot hajtottak végre. Szántottak egész éjjel. Azért jöttek ide a gépállo­másra, hogy segítsenek az őszi talajmunikákban, két műszak­ban do’goznak a rájuk bízott traktorokon. Jóllehet már reg­gel 7 órakor átadták a váltó­társaknak a giópeket, mégsem feküdtek le mindjárt aludni. Hogy miért? — Az egyik kormos még az éjjel beásta magát a földbe, segítettük kihúzni — mondta Hunyadi Sándor. — Nem hagyjuk cserben egymást, ösz- szefogunk. Erre tanítottak ben­nünket az alakulatnál ísjü Napbarnított aircú, leszerelés előtt álló katonák. Messziről jöttek, Békés megyében van a szülőfalujuk. Sík vidék az ar­ra, a karádi dombok meg me­redekek, erőlködik rajtuk a gép, ha fölfelé kaptat a tető irányába. Nem is dicsekedtek a teljesítménnyel, — A Töviskesi Állami Gaz­daságban, ahol bevonulásom előtt dolgoztam, négy-öt hol­dat is felszántottam egy mű­szak alatt a körmössel. Itt bi­zony két-három holdnál többet nem tudok teljesíteni a nehéz terep miatt — említette Török Imre. Ha lassan is, de szépen dol­goznak. Munkájukkal elége­dettek a gépállomás és a szö­vetkezet vezetői. Meg is adtak mindent ahhoz, hogy jól érez- zőn itt tett szert Segesden. zók magukat a katonák. Ru­hát, kosztot a gépállomástól, szombaton délután és vasár­nap pénzkereseti lehetőséget a karádi Búzakalász Tsz-től kap­tak. Répát hordtak, és hetven­öt forintot kerestek másfél nap alatt. Csak egy teljesítésre vá­ró kívánságot említettek. Azt, hogy adjon a gépállomás fűtőt a fürdőhöz, hogy gyakrabban lemoshassák magukról a szán­tóföld porát meg az olajak Börner Mihály a több mint tízezer holdas mezőberényi Vörös Csillag Tsz-ben volt traktoros. — Szívesen jött Somogyba? — kérdeztem. — Igen. A jó traktoros örül, ha gépen ülhet, mindegy, hogy hol. Az agyagföld régi ismerő­söm, otthon a Körös mentén is ilyen kemény a talaj. Csak ott egyenesebb... — És hogy tetszik Karád? A katonák összenéztek. — Azt mondták, arról híres ez a falu, hogy ?zép lányok vannak itt — mondták. — Azonban a munkától még nem értünk rá körülnézni. — Arról tudnak-e, hogy an­nak idején itt is tanított Gár­donyi Géza? Ott az emléktáb­la az iskola falán. — Erről nem tudtunk, de megnézzük.;; A segesdi határban járva is a katonák munkáját szemlél­tük. Szépen szántottak, elisme­résre méltó teljesítményt hagy­tak maguk mögött a traktorok. Pánovics Imre, a segesdi Oj Élet Tsz elnöke és Gergő Sán­dor, a járási tanács mezőgaz­dasági osztályvezetője elége­dett a Nagyatádi Gépállomás­ra kihelyezett katonák munká­jával. Itt is becsülettel helyt­álltak az újonc traktorosok (mint megtudtuk, itt tanulták meg gyakorlatban a traktor- vezetésit a gépállomáson), és szívesen' vállalták a két mű­szak nehezebbik részét: vala­mennyiem állandóan éjszaká­sok. — Nem panaszkodhatunk rájuk — mondta Vittmarm Jó­zsef, a gépállomás igazgatója —, derekasan dolgosának és ta­nulékonyak. A tanulékonyság jó tulaj­donság, és aki el akar sajátíta­ni valamilyen mesterséget, an­nak bizony rendelkeznie kell vele. Awtalfi Sándor és Tóth Gábor is a honvédségnél sze­rezte meg a vontatóvezetői jo­gosítványt, de gyakorlatra iga­Somogysaobon találkoztunk Abelovszky Károllyal. Ö a Pest megyei Gyálból jött So­mogyba. Bevonulása élőitt se­gédmunkás volt Budapesten, ám ő is traktorra kívánkozott. Két műszakban dolgozott, ép­pen ebédelt, amikor beszéltünk véle. — Én egy civillel dolgozom, 5 a váltótársam. Mindig együtt tisztítjuk meg a gépet, segí­tünk egymásnak... Később a gépállomás igazga­tója elmondta, hogy sajnos az ilyen jó kapcsolat nem mindig van meg. Nemrég például az egyik traktoros kijelentette, nem hajlandó együtt dolgozni két műszakban egy katonával, nem fogadja el váltótársnak. S mindezt azért, mert nem akar­ta, hogy a néki kiadott gépre más is ráüljön. Kellemetlen volt néki, hogy egész éjjel is kell dolgoznia, nemcsak nyúj­tott műszakban. — Még jó, hogy kevés az ilyen dolgozónk —• mondta az igazgató. A katonák szívesen vállalták az éjjeli munkát, megbecsülést szerezve önmaguknak, alakula­tuknál!. Bebizonyították, hogy a katonazubbomy alatt is szor­galmas, munkaszerető ember szíve dobog. Hemesz Ferene A tömsgszervezetek munkájáról tárgyait az MSZMP Nagyatádi Járási Bizottsága (Tudósítónktól.) Az MSZMP Nagyatádi Járási Bizottsága a közelmúltban megtárgyalta a járásban levő tömegszervézetek munkáját. A vita alapjául szolgáló beszá­molót Gémesi Sándor, a járási pártbizottság titkára terjesz­tette elő. Gémesi elvtárs beve­zetőjében megállapította, hogy az utóbbi években a nagyatádi járásban is tovább erősödött a párt es tömegek kap­csolata, mélyült a kölcsönös bizalom. Ebben természetesen nagy szerepük van a tömeg­szervezeteknek is. A továbbiakban elmondta, hogy a tömegszervezetek nem rendelkeznek mindenütt helyi­séggel, ahol van, ott is hiányos a fölszerelés. Kevés az olyan otthonos tömégszervezeti klub, mint amilyen a lábodi, a kuta­st, a csökiMyi és a nagyatádi. Ezután a tömegszervezeti ve­zetők elfoglaltságáról beszélt. E vezetők többsége alkalmas a vezetésre, ám az a baj, hogy gyakran egy-egy személy több tömegszervezet vezetőségében, elnökségében is dolgozik. A járás lakosságának 36 száza­lékát tartják nyilván a tömeg­szervezetek. Eszerint minden házban van egy tömegszerve­zeti tag. A valóságban azon­ban az a helyzet, hogy egy- egy ember több tömegszerve­zetnek is tagja. Az MHS tag­ságának 52 százaléka pl. a KISZ-nek is tagja, de jelentős részüket tartja számon a szak- szervezet is. A beszámoló további részé­ben a tömegszervezetek mun­káját elemezte a pártbizott­ság titkára. Az üzemekben, ál­lami gazdaságokban közvetle­nül, folyamatosan segítik a termelést — mondotta. Nagy szerepük van abban, hogy üzemeink teljesítik, sőt túl is teljesítik terveiket. A falusi KISZ-szervezetekről szólva a beszámoló megállapította, hogy nem tettek meg mindent a parasztfiatalok megnyeréséért. Sok községben a tömegszerve­zetek a tsz-tagságnak csupán kis hányadát mondhatják ma­gukénak. Például Kutason a nőtanácsban alig van paraszt- asszony, a hatvantagú KISZ- nek pedig csupán 5—6 isz- fiatal tagja van. A hiányosságok ellenére mé­gis számottevő eredményt mondhatnak magukénak a tö­megszervezetek. A mezőgaz­daságban 25 ifjúsági munka­csapat csaknem 400 tagja vett részt a munkaversenyben 1963-ban. A szövetkezeti KISZ-tagok társadalmi mun­kaóráinak száma megközelíti a tízezret. Az üzemekben 21 ifjúsági brigádban másfélszáz fiatal versenyez. A kulturális^ az általános, szakmai és poli­tikai képzés- terén igen szép eredményeket értek el a tö­megszervezetek. Ez megmutat­kozik abban is, hogy az 1963/ 64-es tanévre beiratkozott hat- száz esti általános iskolás- fel­nőtt zöme dolgozó paraszt. Több százan vesznek részt a szakmunkásképző tanfolyamo­kon, a politikai oktatásban^ a művészeti csoportok mun­kájában, különböző kulturá­lis és sportrendezvényeken. A beszámoló után a járási pártbizottság három pontból álló határozatot hozott a tö­megszervezeti munka elősegí­tésére. Az első arról intézke­dik, hogy a járási párt-vb 4—5 éven belül minden köz­ségben oldja meg a tömegszer­vezetek helyiségproblémáit. A második határozat értelmében decemberben és januárban minden községben 4—5 napos tanfolyamokon adnak elméleti és gyakorlati segítséget a tö­megszervezeti vezetőségeknek, elnökségeknek, aktíváknak. A harmadik pont céltudatosabb szervező munkára hívja föl a tömegszervezetek járási veze­tőit. D. S. — Mér úgy megy a dűlő vé­gén a ráfordulás a táblára, mint annak a rendje — dicse­kedtek. Egyikük szentesi, a má­sik meg debreceni Antalfi pá­lyamunkás volt, Tóth pedig vasöntő. A pályamunkás most Belorusszal, a vasöntő SZ— 100-as traktorral dolgozott. Megszerették a gépeiket. — Ha 'hazaimegyünk, tsz-ben vagy gépállomáson ülünk trak­torra. Szép munka ez nagyon... Melyik fontosabb? Lassan elkészül a kilencedik épülettömb is a Marx Ká­roly utcai szövetkezeti lakótelepen. Több mint száz család él már itt De nemcsak ők, hanem a környéken lakók is ké­rik: létesítsenek valahol a közelben egy élelmiszer-csemege- boltot Van ugyan a Marx Károly utca és a Tóth Lajos utca sar­kán, s a Zalka Máté utcában is egy-egy élelmiszerüzlet, de mindkettő távol esik a lakótelep központjától. A csemegeüa- letre azért is szükség van, mert a városrendezési terv sze­rint a Tóth Lajos utca sarkán és a Zalka Máté utcában is megszűnik az élelmiszerüzlet, ha az új piacteret megnyitják. A szövetkezeti lakótelep Hársfa utcai oldalán épülő új házban üzlethelyiségek is lesznek. A tervek szerint azonban itt mértékutáni szabóság és oipőjavító műhely lesz majd. Állítólag a tervek elkészítésekor az Élelmiszer-kiskereskedel­mi Vállalat nem tudott pénzt biztosítani az épület kivitelezé­séhez, s ért a szövetkezetek vállalták magukra.. Véleményünk szerint azonban az élelmiszerboltra na­gyobb szükség van, mint a szabóságra és a cipőjavító mű­helyre. Az lenne a megoldás, h az ÉUemiszer-kiskereskedel- mi Vállalat visszatérítené a 'Szövetkezeteknek a házépítésre adott összeget, s a sízövetkezeti lakótelepen élelmiszerüzletet nyitna. Béke és barátság Francia ifjúsági küldöttség járt megyénkben Franciaország levegőjét, a francia koanmuinista fiatalok lelkességét, szenvedélyes ér­deklődését, üdvözletét hozták magukkal Magyarországra Ro­land Favaro vezetésével Mo­nique Bekhtacmi, Marcel Guimtard, a Mouvement de la Jeunesse Communiste Fram- caise, a francia KISZ küldöt­tei, valamint Robert Pinel, a DÍVSZ magyarországi össze­kötője. Itt tartózkodásuk alatt több budapesti üzemet keres­ték fel, megismerkedtek Du­naújvárossal, majd a megyei KISZ-bizattság vendégeként két napöt töltöttek Somogy­bam. A megyei KISZ-bizottságon Tóth János megyei titkár tá­jékoztatta a küldöttséget a szervezetek munkájáróL - A vendégeket főiként a mezőgaz­zíercfíebeL Vagy csak egy virtuóz tö­kéletes játéka lett volna, ami úgy megragadott? Leküzdhetetlen kíváncsiság fogott el, hogy lássam az elő­adót Felálltam, és lábujjhe­gyen az ajtóhoz mentem. Amit láttam, még nagyobb csodál­kozással töltött él. A zongoris­ta fiatal nő volt, legfeljebb két-három évvel lehetett idő­sebb nálam. Csak a profilját láthattam. Keskeny és finom volt, és magasra fésült, konty­ba csavart, világosszőke haja miatt kissé szigorúnak látszott. Lenyűgözve figyeltem mozdu­latait, amelyek, minthogy egye­dül érezte magát, odaadóan természetesek voltak. Mozgásá­nak éppen e szabad, kötetlen játékéban, amely minden ak­kordjának képszerű kifejezést adott, volt valami rendkívül megkapó. Heinrich Kleist tanulmánya jutott eszembe, amelyben egy párbeszéd a báj eredetiségéről szólt. A költő végkövetkezteté­se: kellem és szépség csak ön­kéntelenül jöhet létre. Amikor lapozott a kottában, észrevett. Megijedt, és abba­hagyta a játékot. Arca egy pil­lanatra elkedvetlenedett, de aztán barátságosan mondta: — Bocsásson meg, mindjárt hívom a vendéglőst. Kiejtéséből úgy véltem, hogy müncheni. Alig nézett rám, és most is úgy ment él mellettem, hogy egy pillantás­ra sem méltatott." Nyilván sza­badságát töltötte itt. Gyorsan azt mondtam: — Van időm, kérem, játsszék csak tovább! Meglepődve állt meg. — Nem idevalósi? — Nem, berlini vágyóik. Ti- rolinak festek? — Azt hittem, idevalósi... — Biztosan olyan vagyok, . mint egy útonálló? — kérdez- másról, mint az időjárásról, tem tréfálkoznia. — Ezt nem akartam monda­ni — folytatta mosolyogva. Zavarba jöttem. Elkerültem csodálkozó, kutató pillantását, és így szóltam: — Csodálatosan játszott; ele­jétől kezdve hallgattam. — És tudja is, hogy mit ját­szottam? — kérdezte. Volt a kérdésében valami irónia, mintha art akarta vol­na mondani: »Ne beszélj olyan dolgokról, amikhez nem ér­tesz.« Pillantásom ebben a pil­lanatban véletlenül a krómo­zott söröspultra esett. Felis­mertem benne az arcomat, és megértettem az ellentmondást külsőm és szavaim között. Ha­jam fésületlenül, csapzottan lógott homlokomba, arcom bo­rostás vol/t, és tapadt rá a szenny. Szégyenkezve próbál­tam meg legalább a. hajamat rendbehozna az ujjaimmal. — Lisztet játszott, a Halál- táncot. Bocsásson meg elha­nyagolt külsőmért. Fenn vol­tam a hegyen, a barátommal hegyi túrát tettem, ő már elő­rement .;» Válaszom csodálkozásra késztette, majd így felelt: — Mindjárt gondoltam, hogy a hegyről jön. Ritkán találni errefelé valakit, aki zene iránt érdeklődik. Egyébként vesze­delmes most a hegyekben jár­ni. Múlt héten két embert te­metett el a lavina. — Hallottam róla — mor­mogtam. — Itt lakik; Schönwiesben ? — Nem, Imstben. — Szabadságon van itt? — Igen, néhány napra csak. — Én müncheni vagyok. A vendéglő a nagybátyámé. Igaz, itt, Schönwiesben valamivel nyugodtabban él az ember, de huzamosabban nem szeretnék itt lakni. Fél éve nem hallok a piacról vagy a háborúról., < Milyen szép, gondoltam ma­gamban, és milyen szép lenne az élet, ha most itt maradhat­— Igen, amíg ki nem bom­báztak minket. — Ä háború után majd befe­jezheti tanulmányait, — Talán. Zavart hallgatás következett. Ránéztem, és nem tudtam, mit mondjak. Elkerülte tekintete­met, és a söntésasztal mögöt­ti ajtó felé fordult. — Hívom a nagybátyámat. Éppen ellenkezni akartam, mikor az ajtó kinyílt. A ven­déglős lépett be. Magas, izmos, termetes ember volt. — Márta — fordult unoka­húgához —, karikózz csali gyor­san a városba, Bleichridához. Már mindent előkészített, csak el kell hoznod. Futólag szemügyre vett, és megkérdezte mit kívánok. El­ment az étvágyam a meleg ételtől, mikor a hajtókáján megpillantottam vényt. — Egy korsó barna sört — mondtam, és ugyanakkor már mérgelődtem is miatta, semmi kedvem nem volt most' inni. Csak a lány miatt mondtam. Visszaemlékeztem azokra a híresztelésékre, amelyek cel­lánkba is behatoltak. Ezek sze­rint az olaszok állítólag letar­tóztatták Mussolinit, A hangszóróból a bemondó, szavai hallatszottak: »... Az Atlanti-óceánon húszezer brut­tó regisztertonnát süllyesztet­tünk el, Londont bombáztuk, Olaszországban visszafoglaltuk t Belane falut...« Odaadtam a ’ vendéglősnek kétmárkás bank-1 jegyemet, és ittam néhány kor-1 tyot a hideg sörből. Odaadta a visszajáró aprót, miközben fe­szülten figyelte a hangszórót. — Na, mit mondtam, megint előremasírozunik. Indulásira készülődtem. »A keleti fronton — folytat­ta a bemondó — a helyzet vál­tozatlan. Vinmyica és Bergyi- csev térségében változatlanul nék, mindig a közelében. Ha neki, hogy négyre ott vagy. volnának hamis irataim, köny- nyűszerrel itt maradhatnék a háború végéig. Mindenütt ke­vés a munkaerő. De hogyan — Azonnal indulok — mond­ta. Kinyitotta az ajtót, és ba­rátságosan bólintott félém. — a mi™- jei_ folyik csapataink elhárító har-5ttti, a szövetkezeti fiatalokkal ca. Az ellenségnek nagy vesz-) Somogyszilben ismerkedtek teségei voltak emberben *=<> meS a francia küldöttek. Be- g , emberben es, jarva a tsz-majort, nem fogy­anyagoan. Kijev városát srt-(itak id a kérdésekből, a" ter- lárdan kezünkben tartjuk...«|lméseredmények alakulásától a — Heil Hitler — hallattszott?föld feletti silózásig minden érdekelte őket. « Este baráti találkozón vet­fl lepett be. - Na, rm újság ai^ M a fa]u íiataJjaival, harctéren. ('akik a francia kommunista Felhasználtam a pillanatot,^ fiatalokról érdeklőditek, s ar­Mária egy pillanatig határa- hang a bejáratnál. Egy fér- zatlanul állt az ajtónál. — Eredj már, megígértem daságban dolgozó KISZ-esek tevékenysége, élete, valamint a mezőgazdasági szakemberkép­zés érdekelte. A magyar vi­szonyokkal összehasonlítva Marcel Guintard elmondotta, hogy a szakember utánpótlás kérdésében Magyarország ma­gasan Franciaország fölött áll. Nálunk évente ötször any- nyi mezőgazdasági szakember keríti ki a technikumokból, az akadémiáikról és az egyete­mekről, mint Fnanfciaország- bam. — A magyar fiatalok élete könnyebb, mint a mienk — mondotta Roland Favairo. — Sok mindent kapnak az ál­lamtól, amit természetesnek vesznék, de nekünk külön- külön meg kell küzdenümk ér­te. Monique Békhtaoui a női egyenjogúság, a lányok mun­kája után érdeklődött. Csodál­kozva hallgatta Tóth elvtár­sat, aki a női ifjúsági munka­csapaltokról, az állattenyész­tésben dolgozó nők magas ke­resetéről beszélt. Országos ver­senyeket nyertek, kitüntetése­ket kaptak a lányok. Sámoly Rózsa somogyszili baromfi- gondozó példáját említette meg. Másnap a Balaitomboglári Állami Gazdaságiba látogattak el a vendégek. Itt Szendrődi Győző, a gazdaság egyik fiatal mezőgazdasági mérnöke ka­lauzolta a küldöttséget, be­szélt a gazdaság eredményei­ről, a fiatalokról. Elmondotta többek között, hogy nagy se­gítséget jelentenek a nyári építőtáborok a gazdaságnak. Nyáron mintegy 1200 közép­es főiskolás fiatal dolgozik itt. A termelőszövetkezeti élet­juthatnék hamis iratokhoz? Ha Viszontlátásra! legalább egy ismerősöm lenne itt, akkor talán még iratok nél­kül is menne — hiszen már nem tarthat soká a háború. — Maga is játszik? dezte. — Azelőtt játszottam egy ke­veset, de art hiszem, már min­dent elfelejtettem. Sőt, egy időben szerettem volna zenét taulni, de ennek már régen vége. Maga a konzervatórium­ba járt? Az én köszönéseimet már nem hallotta. A vendéglős a söntés- asztalra tette a sört, azután be­kér- kapcsolta a rádiót — Dél -Olaszországban állí­tólag újra kezdődik a tánc, nagy offenzíva. Átkozott ma- karónirágók, nem lehet bízni ezekben a taljánokban. Mind áruló. De a Duce megint sza­bad, méghozzá valahol a Bren­ner közelében tartózkodik. és sietve távoztam. Egy ostoba gondolat járt^ minduntalan a fejemben. Azt reméltem, hogy az útón talál­kozom a lánnyal A vendéglős a városba küldte — az csak Schönwies lehetett? Kinn már alkonyodra kezdett. Elindul tam a város irányába. Kerék­párral öt perc alatt ott kellett lennie. Nem tudtam szabadul­ni a gondolattól, hogy viszont­láthatom, és beszélhetek vele. (Folytatjuk.) ról, hogy mit tudnak rólunk a franciák. Ady,, József Attila, Munkácsy hevét említették a vendégek, s arról beszéltek, hogy mennyire elismerik a magyar művészetet, a magyar eredményeket A béke és bartáság jelszavá­val búcsúzott a francia kül­döttség, s ígéretet tettek, hogy a látottakról, a tapasztalatok­ról tájékoztatják a francia fiatalokat. A francia küldöttség rövid budapesti tartózkodás után folytatja útját Jugoszláviába. (Strahl)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom