Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-10 / 263. szám
HORVATH GYULA: BODÓ BÉLA: VW B UNOK H ajnalban akasztás. Négy me rebben. Eh, mozdulni, be- nyi elkapja a levegőben. órakor a fogház előtt szélni úgysem tud. Egy húsz- — Kisztihand — mondja kell lenni, jelentkezés fillérest elvesz. ............................ p ontosan négy órakor, udvar- Ez a üdére, a gyermekkori ra felvonulás negyed öt, — fél lopás. Húsz fillér közönséges ötkor elővezetik az elítéltet. savanyúcukorra, ropogtatni. A meghívottak a nagy fal- Húsz fillér — az apa egy hét nál, szemben a katonai négy- múlva meghal, szöggel, balról a fekete posz- Egy zacskó tóval leterített asztal, jobbról egy iidérc örökre... az akasztófa. — Istennél a kegyelem... A fiatalember fölébredt éjfél után, fölébredt egy órakor, azután minduntalan fölébredt. Kali ezentúl egész éjszakára adta kölcsön a szobáját Ma- yerné azt mondta az urának: ván gyakorlata volt a gyil- . a kosságban. farkasnak, mélyen meghajol. Tölgyfa utca, a ház komor, Húsz fillér egy pengő — mint a bűn maga. Ott la- ezresek. ^ kott... Ott, a konyhában daL assan teük az idő. Me- rabolta fel: a csendőr a hen- leg van. Mayerné, Ve- test, egy hentes szaktudásá- ronka ledobta magáról vaR. A felesége — sápadt, .... . ____.yolos, a vádlottak m egy, azt mondja Mayernek: padjän. Nem ^ semmiről. zacskó savanyúcukor, a takarót. Reggel majd haza- evászfátvolos » ~«gy azt mond). M.yem* __ ------—.......... ez. *ee. — Egész ej jel ápoltam a baL o pni bűn, húsz fillér rátnőmet. miatt pedig örökös li- Nézheted az arcát: mintha dércet szerez az ember, igazat mondana. Nézheted a De hiszen lopnak! Akárhová szemét: nincs benne hazugság, néz: lopnak. Kali útlevelekre — Olyan beteg szegénykém... vesz fel komoly összegeket, fe- — ez az igazság, lét a rendőrtisztviselőnek ad- A lihegés, a boldog felkiáltá- esv Dostás barátnőié naev he- ía’ felét zsebreváeía Buzáki, a sok, a ragyogó sikolyok — ez teg nTla alszif vekonv ht törvényszéki tudósító az ügy- mind nem igaz. zugság volt egvszálú. Maver v®c^ket vaSja. Ha az ügyvéd Húsz fillér irtózatos bűn, a féri _ egyébként öreg em- nevAt megemlíti a tudósításban az ezresek igazán semmiséb ér! iönyvlíőeS galops = ^ ^ ^ba« “ teSvo}nre^a7eevSZétt,éfeH' egész ügyef elhalígatia (kelle! ^ „ te volna ezt az egy szálát, de metien ienne az ügwéd klien- Most mar öltözni kell. Kall nem is gondolt rá. Mayerné s^nek szereoelni az ügyben és például csal a kártyánál. dennek van taksája. A színhá- ved, rosszul számol a remizi rovatvezetőnek még a kis nél, persze ön javára. Most tesebb hazugságon — lenni ezzel a fiatalemberrel, ez a legfontosabb, még ha a házasság felborul is. A fiatalember most ébren van. Számol a sötétben. Tizenöt perc alatt felöltözik, negyedóra innen a katonai fogház, fél négy előtt kell tehát felkelnie. De mi lesz Mayer- néval? Nem maradhat az idegen lakásban, hajnalban pe- di* kapunyitás előtt nem mehet haza. Felkattintotta a villanyt, nézte a fekvő asszonyt. Szája félig nyitva, látszik a hátsó aranyfoga. Vékony vak- kantásokkal horkol, Uheg is — nem szép ez. A fiatalember megpróbálja arrébb fordítani. — Na, Pubi — mondta félálomban Mayerné. Közelebb húzódik a fiatalemberhez. Légfűtés van a szobában, fullasztó meleg. Mayerné egyik lába a paplan felett Bokája alatt egy barna folt, anyajegy — ez sem szép. Vagyis ha nem lenne itt Mayerné, ha hazament volna még az éjszaka... Kaü például, aki a lakást kölcsön adta, most javában kártyázik az Otthon Körben, onnan megy nyugodtan az akasztásra. Mayerné fűrészelve horkol — ez sem szép. Még lehetne egy kicsit aludni. De meleg van! Túlfűtik a házat. M iket beszélt a Mayerné! Jött, fulladozva a sietéstől, három (Szekeres Emil rajza) színésznők is fizetnek. Ohó!? már bizonyosan ő is befejezi, Persze, nem készpénzben. A Farkast például mindenki tisz- kop- teli a szerkesztőségben. Nagy pantás az előszobaajtón, ez a titkos jel. Csengethetne is, de inkább három koppantás, ő, a fiatalember, várja ott, az előszobaajtónál. Miket beszél! A postafiókban volt egy főnöke, megkörnyékezte. De nem, Pubi, mit gondolsz rólam?! A férjemen meg rajtad kívül: senki. Különben is kiderült: azt akarta, hogy hamisítsam meg a jegyzéket, és felezzünk. Nahát, rosszul ismert! Lopni! Én? Elbeszélés közben felült az ágyban, egyik ingválla lecsúszott. Így bájos volt, félmezte- . , ,, , . . „ . _ l enül, Mayerné. Ve- g.'ftSyS'Ä“ S minden ügyet ismer, a gazdaszava van, nagy úr. A háta mögött mégis mindenki így hívja: — A tolvaj. Sőt: Miklós Andor néha kiszól a titkárának: — A tolvaj itt van? A költő, apró, mérges ember, szerkesztő ő is, csengfet az altisztnek: — Ezt a kéziratot vigye a tolvajnak. Persze a tolvaj első minőségében: vámszedő. Ismer min- bolta Kodelkát, a den bankvezért, minden ipar- Egy kosárbőröndiben űzet, indul a fogházba. Kártyázni jó. Csalni. Itt hagyja Mayennét a lakásban, döntött, akasztás után újra érte jön, hazakíséri. — Szegény jó barátnője, a nagybeteg. Ilyen a világ. A férj egyedül, betakarva a hazugsággal. Káli kártyázik, ő a Mayerné- val. Az elítélt a cellájába, nemsokára akasztják. Persze az akasztás jogos. Nincs kétség, jogos. Ez a Léderer Gusztáv megölte és feldara- hentest. vitte ki Ha nézed a szemét, nincs benne hazugság. A keze tiszta, ez az igazság, nincs rajta vér. A szerkesztőségi ház udvarán, a üft közelében ül egy krémszínű macska. Bálint György mindig simogatja, a farkas mindig a macska felé rúg. Mayer ott alszik, a felesége itt. — Nagyon beteg a barátnőm. De szabadíts meg a gonosztól, ámen. A túlfűtött lakás után nagyon hideg van az utcán. Fel kell gyűrni a télikabétgallért, a kalapot benyomni a homlokba. Fogház. ÓT. Igazoltatás. Rácsok. Igazoltatás. Őrség. Igazoltatás. Rácsok. Igazoltatás. Kali már ott van az udvaron. — Na? — kérdezi, vigyorog. — Na? — kérdezi vissza Kálit, hidegen. — A te szerencséd a szerelemben nekem hevott szerencsét a kártyában. Vagyis: Kali nyert az éjszaka. Vagyis: csalt. Sokan vannak már a fogház-udvaron. Magas épület, mögöttük magas fal. Aztán az udvar, egy asztal feketével borítva. Az akasztófia..; Hajnal, hideg van. Kopognak. Köhögnek. Pontosan fél öt. A falban — eddig nem is vették észre — megnyílik egy ajtói — Jön! — Jön..j A katonai négyszög — sisakos katonák — két oldalán gyásszal leborított dobok. — Bum. Bum. Ütik a dobokat. Tehát ez a gyilkos. Semmiarcú, szürke ember, bum, bum, dobszóra lép. — A Léderer — súgja Kali izgatottan. Mintha azt súgná: itt a nagy sztár, Jeritza Mária vagy Anatole 1956. X HÓNAP A fák megálltak csupasz ágaikkal markolták az eget A piciny rigók még bent aludtak a kongó barlangokban Emberek jöttek a házak felől csendben nesztelenül Középütt a nagyfogú erdész kezén kötél feszült arcán a megvetés Hajnalodott A domb mögül felizzott már a nap sötét odvaikból előbátorodtak a rigók és énekeltek a reggelnek Álltak a fák Közöttük játszott a szél feldobálta a leveleket a fákra aztán vitte tovább Az erdész egyformán nézte az erdőt haja hullámzott Felette meg-megreccsentek az ágak és hintáztak tovább A falut is elérte a hajnal kakasok kukorékoltak az égre Nem hajtott a kanász — elment az emberekkel az 6 kezén is kötél feszült arcán meg félelem Még látta az erdészt, amint játszott vele a szél és egyformán nézte a fákat... ARATÓ KÁROLY: ÉJJELI MŰSZAK VTÍH Mentem, mögöttem lihegett a gyár, a fáradtság se tudott fogni már, mentem, mint ki érzi: kap valamit — egy nyári reggelt, ég madarait. A fény kimarta belőlem az éjt, napsugarak bombáztak szerteszét, fütyültem volna — jártam hallgatag a végigrepedt horizont alatt. El-elkísértek ismerős zajok, kerülgettek, akár a kamaszok, vitte s visszahozta őket a szél, visszhangzott tőlük a nyár, ősz, a tél. Tudtam: az álmos gép miért morog s ha ércbe harap, dühös és konok — S hallgattam, hogy döngölik az eget gőzkalapácsok, acélhengerek. ronka! Felháborodva ismételte, mérgesen immár: — Lopni?! És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól — imával aludt el. Közben kezével a fiatalembert simogatta. Még csak három óra. Lopni hát bűn. Benyúlni az értékcikk kasszába a postán, meghamisítani a jegyzéket, fevállalat-tulajdonost. Nem zsa- a feldarabolt holttestet rol, mint az apró közgazdasá- nához. Jogos. Várjunk sági visszaéléseket, a botrá- az nyokat, a botrányok hátterét. Nem kell fenyegetőznie: három lapban írhatja meg. Az Estben, a Magyarországban, a Pesti Naplóban — három lapban teregetheti ki a bankok, a vállalatok tolvajlásait, törvény szélén járó gazságait, tudják Inge felhúzódott, ezt. Ö tehát csak összeget meztelen. Persze, a Du csak. A vallomá- derül ki, Léderer először tudomásul vette: a hentes udvarol a feleségének. Azt is mondták: felajánlották pénzért a feleségét. Aztán a hentest megölte a pénzért. — Pubi — mondja bizonytalanul Mayerné, félálomban. alsó teste nagyon memond, ennyit a három lapnak, leg van. lezni a fiókvezetővel. Igen, ez ennyit neki- Ezért \°}vaJ . Vagyis Mayer - nem isme6 — mondjak a szerkesztosegi n ugyan személyesen — azt folyosón —, mert az összegek mondaná: egészen a lapnak járnának. Ha — Uram, itt van az én kis a lapoknak több jövedelmük feleségem. Jó asszony, most lenne, talán fizetésjavítást kap- is egész éjszaka ápolta a nának a munkatársak. rátnőjét. Ha önnek is — Tőlem lopja el, meg tőled fe-tszik, Igazán jutányos — lázad doktor Merényi a fo- szeS£rt lyosón. Négy diplomája van, Aztán bűn. A fiatalemberhez állandóan visszatér egy üdére, álmában ráül a mellére. Beteg az apja, nem tud mozdulni, szélütött. Gyerekkorában történt ez, a fiatalember akkor tízéves volt. A beteg mellett, egy széken ap- _________ ________ ___ r ópénz, tízfilléresek, húszfillé- sok gyereke. Négy diplomával resek, egy-két oengo. Csendben js csak gyorsíró, bizony nem az ágy mellé lép. A beteg szeme rebben, a mozdulatlan öreg kéntelen más mozdulatra. Az aprónénz a szék oi^lréién. Nérí a rénzt. A pengősöket, a húszfilléreseket. A beteg szeéletművész — Tőlem lopja el — dühöng a folyosón. A tolvaj néha arra megy, elővesz a zsebéből egy pengős mert ellenkezne, Mayer kést ránt, egyenesen a torkába.... — Aludj csak, Veronka — mondja Mayemének. Persze, az a Léderer más. Csendőrfőhadnagy, nemrégen érmét, feldobja, doktor Meré- még fehérterrorista volt Nyílíró, vagy: Blériot, a repülő. Semmitmondó arc. Ez a gyilkoe. Ami feltűnő rajta: gyűrött uniformisának nyaka csupa rongy. A parolit letépték róla, a főhadnagyi csillagokkal együtt — Bum. Bum. A gyilkos, mögötte a hóhér, segédjével. Egy pap, mellette, kereszttel. K ali meglöki a fiatalembert. Most kell jegyezni, az arcát nézni a hentes-gyilkosnak. Míg tiszt volt, fehér kesztyűt viselt, kutyakorbáccsal járt, nyaka alatt most rongyos az uniformis, a cafrangok alálógnak. A fiatalemberen átnyilal: Ha Mayerné felébred?... De Íriszen megbeszélték, érte megy, majd, ha ezt az embert ... Ember? — megakad. Rongy. Mint amik a nyakán lógnak, a használt cérna is látszik. Fehérterrorista, gyilkos. Ki sajnálja? — Érdekes — mondta Ma- yemé az ágyban —, a Mata- yemek is el kellett mennie e úgy nászéjszakájáról. Valami baj ősz- volt a cégnél... Aztán ezt mondta: — Hozzál egy darabot a kötélből, jó, Pubi? ... Mayerné gyorsan beszél, szeret fecsegni. Ezért tudta meg a fiatalember, hogy Mayer nagytermetű és kövér, valósággal óriás. Száz kilónál is súlyosabb, A fiatalember ránézett a bd tófára. Az akasztófa mindenféle súlyú embert kibírna. — Több mint száz kiló, istenbizony — fecsegett az ágyban Mayerné. A fogház-udvarán mintha minden titokban történne. A feketeposztós asztalnál most hirtelen egy fekete ruhás civil. — A főügyész. — Kaü ismét oldalba löki a fiatalembert. A főügyészen csíkos nadrág, fekete zakó. Ünnepi öltözet. Mi ez, ünnep? Valakit felakasztanak. Megérdemli. De csíkos nadrág, szalonkábát? Mayerné azt is elfecsegte: Mayeren zsakett volt, amikor esküdtek. Utána a szigetre mentek, a nagyszállóba, de Mayernek a nászéjszakájáról be kellett mennie a céghez. Hívatták. A főügyésznek himlőhelyes France, az az arca> vékony a hangja. Alezredes, most szalonkabátban van, — Ő a halál — mondja Káli, izgalmában meglöki a fiatalembert. Aztán hozzáteszi: — Ezt ne írd meg. Ezt én írom meg. Ö a halál, ezzel a papírlappal suhint, ez a kaszája. — Ez is az enyém.;. Nem, nem írja meg. Az ügyésziek vékony a hangja. Mintha sipítana. — Felolvasom az ítéletet. Most olvasni kellene az ítéletet a gyilkos arcán. De ez az arc csak szürke, szürke. Üres. Hirtelen megperdülnek a dobok, pr, prrrr. Az ügyész kezében vékony pálca. Reccs. Kettétöri: — Istennél a kegyelem. A fiatalember félszemmel néz az elítéltre. Mellette már a hóhér, segédjével. A dobok pereknek. Prrr. A fiatalember erővel Ma- yernéra gondol. Veronka! A lába a paplan felett. Formás lába van. Veronka. — Láttad — löld oldalba sugárzó izgalmában Káli.- - rátlóm. A gyilkos felemelte a kezét, mintha még szólni akarna. — Hogyisne — magyarázta később Kali — katonai ítélet- hirdetésnél! Itt fogbeapofád van, halálos ítéletnél is — hova jutnánk! Kali rajongott a katonaságért. A keze előbb halt meg, ahogy felemelte és reményt©» lenségében nyomban leejtette — gondolta a fiatalember. Maga elé nézett most, a fogházudvar kövére. Aztán Kálival, a többi újságíróval, ügyvédekkel kávéházba mentek.----Még alszik — mondta h alkan Kálinak. — A gőzbe megyek úgyis — felelte Kali. — Miattam délig alhat. Aztán ezt kérdezte: — Nagyon kifárasztottad? Nem felelt. Sokszor előfordul: nem lehet válaszolni vagy beszélni. Apja az ágyon, szélütötten, bénán. Csak a szeme rebben, nem mondhatja. — Ne lopj. Mayernének azt mondta a főnöke, csak a jegyzéket kell meghamisítani. Meghamisítani, egy-két számot kiigazítani* megvan a fedezet. — Tudod, ezért udvarolt nekem. Közönséges gazember! Erre is mit lehet felelni? Ez még, ez a Léderer, közönséges gyilkos volt. Valamit még akart mondani. De a katonaságnál fogdbeapofád van, halálos ítéletnél is. Ilyen a világ. Milyen? A Mayer száz kilónál is több. A felesége Kálinál alszik* a kölcsönlakásban a riportennél, akit nem is ismer. A lába szép, bár bokáján az anya» jegy elég csúnya. Sárga. Erről sem lehet beszélni. Az ügyvédek, a riportereit hangosak. Haboskávét rendeltek, vajat, dzsemet, tojást — komplett reggelit. A pincér gömyedten hozza, az üvegpoharakból fehéren csurran alá a hab. Hab, hab — undorító. Az a Léderer feldarabolt egy embert. Hentesbárddal, éles késekkel. Vér, vér. Hab, vér, hab, vér. Émelygett a gyomra. A mosdóban levette a kiskabátját is. Ingét feltűrte vállig, legszívesebben lerántotta volna magáról. Aztán szappanozni kezdte magát, nagy habot vert, hab, víz, hab, víz... Lemosta magát, aztán ismét a szappanhoz nyúlt nagy hab, sok víz ... — Most érte megyek — mondta aztán KahnaJr. — A kulcsot add le a házmesternek — bólintott
