Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-10 / 263. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1963. november IS. VÁRKONYI MIHÁLY: A baj fél mégy után néhány perccel következett be. A kongó, hűvös csarnok már majdnem teljesen üres volt. Elhalkult a délelőttök szokott zsdbongása, a kőművesek, daruszerelők, betonozok, gépbe- állítók már mind az öltözőben voltak. Csak egy villanyszerelő állt emeletnyi magas létrájának tetején, s piszkált valamit a jövendőbeli daru egyik áramvezető sínén. — Még ezt a radiátort bekötjük és nekünk is fáj ront — mondta Csele, és égő cigarettáját tartotta oda a hegesztőpisztoly elé. A gázt a hüvelykujjával engedte meg, egy kis oxigént is adott rá, ne kormozza össze a láng a cigaretta végét. A keverék azonnal meggyulladt, s halk szószegéssel kezdett égni a pisztoly pipacsutorához hasonló görbített végén: de talán valami koromszemcse került az égőfejbe, mert mikor Csele visszadugta a szájába a cigarettát, a láng halkan pattant egyet, elaludt, és helyén vékony koromcsík ömlött ki nagy erővel. — A fene... na, most jó lesz. Szóval mindjárt végzünk, aztán megyünk. Ügy hogy ne félj, nem késed le az edzést A fiúra pillantott: ne nyafogjon neki ez a kölyök minden másnap, hogy miatta nem lesz belőle élsportoló. De az nem szól semmit: kimeresztette a szemét és valahová a háta mögé bámult. Mi bajod? — akarta kérdezni Csele: ebben a pillanatban azonban már érezte is a réz hegesztő pisztoly kibírhatatlan forróságát Ránézett: csak úgy dőlt belőle a füst, de már elzárni sem Volt ideje. Éppen hogy elengedhette: még földet sem ért, mikor már csupán egy meg- ' olvad I. alaktalan réz-massza csüngött a helyén, két gusru- vezeték végén. H át ennek vége — akarta mondani Cseh, de közben már meg is fordult és meglátta a gázvezetéken végigfutó lángot. Mindjárt belehasított a felismerés: két másodperc és robban a palack. A vastag acélfalú, száz légkörre biztosított gáztartály. És ha robban, szétvágja a nyakánál az acél lemezt: ezer repeszda- rab szalad majd szerteszét. Aligha marad élő emiber a környéken. Bár világosan látta a veszélyt, az első gondolata mégis a csodálkozás volt. Kétségtelen, a palack robbanásának veszélye minden hegesztésnél fennáll: déhát az olyan ritka dolog. Most éppen vele történne ilyesmi? Vele, aki majd harminc éve barátkozik a sziszegő lánggal, ezen főzi a tízórai tojásrántottáját, ha olyan, helyen dolgoznak, ahol nincs még fürdő, ezzel melegíti esténként a vödör vizet. Rögtön ezután rettenetesen megijedt. Minden apparáthoz legalább két gumi-vezetékpár tartozik: neki is kettő van, egy rövid és egy hosszú. A láng másodpercenként hét- nyolc méteres sebességgel sétál végig a kábelen: ha a hosszút teszi ma fel... De a rövidet tette. A tizenöt méterest. Még egy lélegzetnyi idő, vagy annyi sem: és ott a láng az áránál. Aztán a palackban. És akkor... akkor vége. Akkor mindennek vége. Ez a mindennek vége most nem csupán a robbanást jelentette: hanem a teljes értelmetlenséget és lehetetlenséget is. Csak oda kellene menni a feszmérő órához: egy kis csavart egyetlen kézmozdulattal megigazítani. Csupán hat lépés: két nagy ugrás, és semmi sem történt. Feltéve, ha most azonnal ugrik. Mert egy fél- másodperces késedelem már a biztos halál. Ha a palack mellett éri a robbanás, a fejéből csupán néhány maszatos csepp marad. Egy ilyen esetről hallott; hol is... mindegy. Ugrani kell: vagy a palaok felé, vagy .. Lehet menekülni is. Valószínű, hogy ez sem ér már semmit, de meg lehetne próbálkozni vele. Valahol a háta mögött van egy falkiszögelés: ha azt eléri és betud állni mögéje, talán megmenekül. Nem biztos: a robbanás majd megmozgat mindent, a munkapadot, a szerszámokat, talán még a vasbeton tetőt is ledobja. Szanaszét hullik majd a faldarab és vastörmelék: a kijáratnál megállnak azok, akik indultak volna haza. Tűzoltó- szirénázás, mentők. Talán csak megsebesülne. A villany- szerelő biztosan nem menekülne meg: már a légnyomás is levágná a létráról. És a fiú a háta mögött... ha elkapná és magával rántaná őt... Menekülni. Már késő. Menekülés: ez a szó most annyit is jelentett egyúttal: nincs hová menekülni. 1^1 őst már félt. Semmi mást nem érzett a világból, csak ezt a határtalanul nagy félelmet. A tető, a falak kitágultak: a vakítófehér félelem világnagyságúra növekedett körülötte és benne. Á lángot nézte meredten: a lángot, ami bent fut a gázvezetékben, kívülről nem is lehet látni. Csak a gumi válik törékennyé, olyan szürkévé, mint nyáron a Duna iszapja, repedezetté és morzsolhatóvá ott, ahol fut a láng. Ezt a halott-szürke gumit nézte, amint eszi, eszi, megállás nélkül falja az ép, egészséges vezetéket. A tűz behatol a szelepen keresztül a palackba: kibírhatatlanul lassan és iszonyatosan gyorsan felharsan az üvöltözés. Talán imádkozni kellene hozzá: állj meg, te! Állj hát meg! A félelem úgy ölelte körül, s vasmarkaival úgy szorította össze az agyát, a szívét, a mellkasát, hogy lélegzőm sem tudott. A tüdejébe szorított levegő feszítette a bordáit: agyát nyomta a fenyegető lüktetés. Nem lehet, hát ő még élni akar: ma este moziba kell menni, a gyerek érettségizik nemsokára. Nélküle nem lesz sem mozi, sem érettségi: nélküle semmi sem lesz. De hát várj — könyörgött szivdobbanása a kérlelhetetlen lángnak. — Állj meg, csak egy percre! S mint a gyermekkorában énekelt zsoltár, úgy búgott fel benne az iszonyat: nem halhatok meg így és itt Csontjai elvesztették keménységüket: úgy érezte, azonnal leomlik a cementpadlóra, végigcsattan, elfolyik, megsemmisül, mielőtt bekövetkezne az általános, a körülötte mindenre kiterjedő megsemmisülés. Meg kell állnod — parancsolta, kérte pillantása a lángot: de az hideg sziszegéssel kúszott tovább. TV/Iost vad harag töltötte el. Ha kitágította volna ezt a másodpercet egy órára, két évre, húszezer évre: mindent odavagdosott volna a lánghoz. És szidalmazta volna: csupán frecskendező szavakkal, bőven omló nyállal. Ha most valóban megáll a láng, hogy megvárja, amíg ő cselekszik, nem cselekedett volna: úgy tombolt benne a düh, hogy ez minden mást elnyomott. Fenyegetni szerette volna ezt a fenyegető tüzet: látni félő meghunyászkodását, azt a félelmet, melyet ő érzett az előbb. Élő, érző lénnyé szerette volna varázsolni ezt a baljóslatú sziszegést: hogy bánthassa, kínozhassa, valamit visszaadjon abból a kínból neki, amit ő érez. Egy pillantással befogott maga körül mindent. Látta a gondtalanul fütyörésző villanyszerelőt a létráján, háta mögött a fiú tétovaságát, valahol az oldalán a szárnyas vaskapu nyitódását és azt is, hogy valaki bejön. Még egy áldozat. Egyszerre látta a fehér, gyanútlan falakat: a bordáikkal megszaggatott tetőt és mögötte az eget kékleni. Látta a gyárudvaron ritkásan növő lágy kis füveket, a gyárkaput, előtte a villamos megállót. Azt is látta, amit még életében soha nem látott: a tengert, a háfödtte csúcsokat Ázsiában, a felhők hullámos taraját, ha felülről nézi őket az ember. A sejtjei emlékeztettek már, nem ő maga: vízalatti zöldes sötétséget látta, hegyek emelkedését és vizek vándorlását. A/T»gölni! — éledt benne a ■'A parancsszó. Az egész teste zokogott: egyetlen lendülettel dobta magát előre. Elpusztulok, de megölöm — látta olyan világosan a gondolatait, mintha ékes lángbetűkkel írták volna eléje a falra. Egyet tekert a biztonsági csavaron, érezte, hogyan ül helyére a szelep: aztán a gumikábelhez ugrott, rátaposott, ne égjen tovább. így is leégett legalább a fele. — Máma nincs edzés, Sanyi bácsi — hallotta a fiú hangját. Kábulton nézett rá. — Milyen edzés? Miről beszélsz? — Hát az előbb mondta, hogy nehogy lekéssem az edzést. Most mondta, ebben a másodpercben — nevetett rá a gyerek... —■ Elfelejtette már? — Most mondtam? — tűnődött Csele. Ügy látszik, nem vett észre semmit a fiú, gondolta. — Azt hittem... na, mindegy. Lehet, hogy most mondtam. KAPOSVÁR, LATINKA TÉR (Szlovák György rajza) KILÁTÓ Jorgosz Széf erísz, az új irodalmi Nobel-díj as Világszerte meglepetést keltett, hogy a sok esélyesnek emlegetett író és költő helyett Jorgosz Szeferisz görög költő kapta meg az idei irodalmi Nobel-díjat — jóllehet az ő neve nem szerepelt a világlapok »jelöltlistáján-«. Jorgesz Szeferisz jelentős költő, mégis úgy véljük: a megtiszteltetés nemcsak az ő munkásságának, hanem az utóbbi évek új görög irodalmának elismerése1 is. A világirodalomban néhány év óta egyre erőteljesebben jelentkezik ez az irodalóm. Sze- feriszen kívül Nikosz Kazan- zakisz, Konsztantinosz Kava- fisz, Kosztasz Varnalisz és Ja- nisz Ritzosz műveit fordították le több nyelvre is, és arattak világszerte elismerést. Jorgosz Szeferisz finom tollú formaművész. Bár világnézete és költészete közel áll Eliot »kihaló világhoz«, Szeferisz mégsem tartja magát Eliot szellem testvérének. Halál és pusztulás Szeferisz verseinek újra meg újra visszatérő gondolata, de az ő költészetében ezek a fogalmak bizonyos pozitív értelmet is nyernek: Szeferisz hisz az örök megújulásban. Ügy látja, hogy a mai ember élete káosz, szomorúság és céltalanság, de mégsem értelmetlen szenvedés, mert a jövendő nemzedékek eljutnak majd a harmóniához és a megnyugváshoz. „Irma, te édes“ filmen Billy Wilder, a híres amerikai rendező filmre vitte Bref- fort Irma, te édes című zenés vígjátékát, Shirley McLainen- nel a főszerepben. A francia kritika— mint a francia környezetben játszódó amerikai filmeket általában — e2t is“ gúnyolódva fogadta. Megállapítja, hogy csak a díszletek hitelesek, mégpedig azért mert a film díszlettervezője a néhány év óta Hollyvoodban élő magyar Traunner Sándor, sok-sok nagyszerű Carné-film díszlettervezője, aki nagyon jól ismeri a macskaköves párizsi utcákat, a kis kávéházakat és garniszállókat. A többi azonban hamis és talmi a filmben. Az Express kritikusa például megjegyzi, hogy az ebben a hiteles párizsi miliőben mozgó, angolul beszélő amerikai színészek úgy hatnak mintha Fel- tin őeminenciája, Párizs érseke arabul prédikálna a Natre- Dame székesegyházban...« 112 új szovjet film Az Izvesztyija jelentése szerint 1964-ben a Szovjetunió filmstúdióiban 112 új filmet forgatnak. A Moszfilm Stúdióban Jut- kevics »Lenin Poroningben« címmel Leninnek az első világháború előtti életéről és munkásságáról készít filmet. Rajzman »A kommunista fiá«-t forgatja, Pirjev filmre viszi A. Csajkovszkij »Távoli csillag fénye« című regényét. Csuhraj az »Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony-« címmel forgat filmet. Bondar- csuk befejezi a »Háború és béke« első két részét és hozzákezd a harmadik rész forgatásához. A Lenfilm Stúdió terveiben első helyen áll a »Hamlet« új fimváltozata Szmoktu- novszkijjal a főszerepben. Szmoktunovszkij egyébként Batalovval együtt megfilmesíti Lermontov »-Korunk hősé«- nek egyes részleteit Az ukrán filmművészek a többi között Pervencev forgatókönyve nyomán megfilmesítik a vaskohászokról szóló »őfelségét«, a fiatal Sevcsenkóról szóló »Álom« című művet. Dzsessz vagy nem dzsessz? A dzsessz és a templom« téma vitája nem akar elülni. A legutóbb az augsburgi »Risiko« című lap követelte, hogy r (Mi — embertől emberig Amikor meghallottam, hogy Mister Trapp hazaérkezett, azonnal autóba ültem, hogy meglátogassam. Az emberek azt mondták, hogy legjobb lesz, ha egyenesen a hegyre megyek, mert a szőlőben dolgoznak. Csak az asszony volt ott. Én egészen biztos voltam néhány dologban, mert viszonylag még fiatal vagyok. Így például azt hittem, hogy az asszony jókedvű lesz, beszédes, mosolygós. Tévedtem. Gömbölyű öregasszony bukdácsolt elő a rendek közül, s a kezében egy csokor zöldhagymát tartott. — Ügy hallottam, hogy Mister Trapp, bocsánat, Trapp János harminc év után hazajött Kanadából... , — Hozott valamit? — Hát hozni hozott... — Mennyit? — Húszezret. — Szép... És mit csináltak vele? — Rendbetettük a házat. — Ez nagy öröm lehet... Az asszony hallgat, s elnéz valahová a fejem felett és a hegygerinc fölött a messzeségbe. Most már bizonytalan vagyok: — Talán van valami ... — Tudja, ez a Trapp, és mégsem a Trapp ... Beszéljen vele. Először a tsz-ben kerestem, de ott azt mondták, hogy Misink maradt, elővette a zsebkését és azzal szeletelte tovább. — Hol dolgozott? — Ottawában... Egy jó lyók. Hiába keresgéli a régi vizeket. Minden megváltozott. Az emberek is. Az öreg Kati néni nem érti Mister Trappot, és Mister Trapp se érti Kati nénit Harminc év van közöttük, egy világháború, két ideológia, néhány országhatár és az Atlantióceán. S talán van közöttük más is, férfiak és nők. Szőke vasgyár volt... Először amerikai nők és Nagy Tavak, Crmnrronnn hán/lkk __j. ' — ____ - . aa ’ s öpörtem, később aztán egy automata vágóhoz kerültem adagolónak... De most már évek óta nyugdíjas voltam ... Haza kellett jönnöm,... — Miért? mozdulatok és árulkodó lekszek. refMister Trapp most már tudja, hogy a legnagyobb út embertől emberig vezet. Az At- , lanti-óceánon már átkelt, s Kívántam ezt a berek sza- most egy másik óceánon igyek- got- szik átkelni, egy sokkal méMost ]o. lyebb és sokkal nagyobb óceá— Nem. A berek szag az mon, melynek neve nincs, megvan, de semmi más. Min- formája nincs, de valóságo- denki idegen, az asszony is... sabb, mint az a másik, mely- Maga persze ezt nem érti. Né- bői az áramlások a világ öszter Trapp már hazament. Iga- ha ránézek, aztán eszembe jut- szes óceánjaiba átömlenek. — Hazajött... Az öregasszonynak szomorú, ködöket takaró, egymásba csúszó ráncok mozogtak az arcán. Nem látszott boldognak, és az öröm jelei sem mutatkoztak a szája körül. Leginkább egy imamalomhoz hasonlított, melyet a vallási rituálék drámai árnyalására használnak egyes keleti országokban. zuk volt, otthon találtam. Az istálló előtt állt, illetve görnyedt, és egy vesszőkosárba marharépát reszelt. Egy pillanatra fölegyenesedett, odanyújtotta csuklóját, aztán újra a kosár , fölé hajolt és dolgozott tovább. Hatalmas öregember volt. Szögletes arcú, szögletes vállú. A munkát egy pillanatra sem hagyta abba, a kosár fölé hajolva felelgetett. Amikor nak a Nagy Tavak, meg a Szent Lőrinc folyó. Azt hittem, másforma ez az asszony. De hát harminc év... Most már az egész világon idegen maradok ... A szemei is nagyok ennek a Mister Trapp most répát reszel, s egy óra múlva talán kiül a ház elé, az eső utáni mély berekszag feledteti vele a Nagy Tavakat, s talán majd valami csónakféle is indult, mely átevez vele azon a titokTrappnak. Barna bogarában ™e.lV alevez. veíe azon a m°K- néha egy kis fény gyullad, zatos’ ™vesmcs oceanon, melyamikor beszél. Ugyanabba a folyóba nem lehet kétszer belelépni. Trapp nek a másik partján a kedvetlen kis gömbölyű öregasszony botladozik. a répákból már csak a csutká- János életében elrohantak a foBertha Bulcsu »maradjon a dzsessz a templomokon kívül«. A dzsessz-isten- tiszteletekazt a veszélyt hordozzák , hogy a »templomot kísérleti teleppé változtatják«. Különleges attrakciókkal az ifjúságot a templomba vonzani »szegénységi bizonyítvány« — véli a lap. Azt azonban elismeri, hogy a jelenlegi egyházi zene bizonyos reformjára szükség van, de elébe kell vágni, hogy az ifjúság jusson arra á groteszk gondolatra, hogy »a templomot dzsessz-pincévé degradálja és a Miatyánkot gondolatban az éppen hallott blus melódiájára ugráló lábhegy- gyel és vonogló csípővel ledarálja« A hamburgi Blankensee egyházközség templomában gyér látogatottság mellett rendezték az első dzsessz-zenés istentiszteletet. Egy modem swing dallamára adták elő az evangélikus akadémia pályázatán első dijat nyert művet, amelynek szerzője köszönetét mond szerencséjéért, minden szépért és jóért, sőt végül még a dzsesszért is. Mint a »Welt« megjegyzi, az úristen aligha leli kedvét az ilyen banalitásokban. Nem fognak azok vonzerőt gyakorolni az ifjúságra sem. Próbálkozzanak inkább asztalitenisszel — ajánlja a hamburgi lap.
