Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-10 / 263. szám

Vasárnap, 1963. no inber 10. 3 SOMOGYI NSPLAP Biztató kezdet EGT PÁRTMUNKÁSBRI­GÁD látogatott el a közelmúlt­ban a csurgói járás jó néhány községébe, pártszervezetébe. Azt vizsgálták, hogyan készí­tették elő a pártoktatást. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a Csurgói Járási Pártbi­zottság jól dolgozott, sokat tett azért, hogy e vonatkozásban is előbbre lépjen a járás. A pártbizottságon gyökeret vert és megérlelődött az az el­határozás, hogy nem ismétlőd­hetnek meg a korábbi évek­ben előfordult hibák. A párt- szervezetek titkárai is fogad- koztak: nem engedik meg még egyszer, hogy félbeszakadjon a tanulás, hogy félmunkát vé­gezzenek. Ezért kapkodás nél­kül, türelemmel, de nagy fe­lelősségérzettel fogtak hozzá a pártoktatás előkészítéséhez. Az eredmény: a pártbizottság gazdája lett a pártoktatásnak, s mind többet törődnek vele a pártszervezetek is. Sokat kel­lett s még sokat kell hada­kozni azért, hogy e munka el­végzése ne csak a titkárnak legyen a feladata, hanem az egész vezetőségnek. A párt- szervezetek taggyűléseinek na­pirendjén szerepelt az oktatás helyzete, ezeken felhívták az elvtársak figyelmét a tanulás fontosságára. JÓ JEL, hogy a megkérde­zett titkárok többsége számot adott arról, hol tanulnak az alapszervezetbe tartozó pártta­gok. A többség tanul. Persze nem mindenki pártoktatásban vesz részt; sokan vannak olya­nok, akiknek a pártvezetőség azt javasolta, hogy végezzék el az általános iskolát, s erre az időszakra fölmentették ezeket az elvtársakat a pártoktatás alól, hogy ne terheljék túl őket. Harminchét tanfolyamot szerveztek, s ezeken most töb­ben tanulnak, mint az előző években. Szép számmal vontak be az oktatásba pártonkívülie- ket. Ami viszont kifogásolható: helyenként alacsony a terme­lőszövetkezeti tagok száma, és kevés a nő. S ez nem is csu­pán falusi tünet. A Csurgói Faipari Vállalat dolgozóinak több mint a fele nő. Ám a kb. 200 nődolgozó közül mind­össze négyen lesznek ott a tan­folyamon. Ez egy kicsit azt is mutatja, hogy miért maradnak távol, miért húzódnak a köz­élettől a nők. Persze meg is le­hetne fordítani a kérdést, ámde nem ez a lényeg. Valahol el kell kezdeni, különben megre­kedünk. Bármelyik termelőszö­vetkezetbe megy az ember, mindenütt azt látja, hallja, hogy a nők milyen derekasan kiveszik részüket a mezei mun­kából. Arra kellene törekedni, hogy önmaguk képzésében is ilyen lelkesek, szorgalmasak legyenek, hogy például az es­ti tanfolyamokon is legalább olyan arányban képviseljék nemüket, mint a munkában. E téren van még jócskán tennivaló a csurgói járásiban is. a párttagság zöme fejlődése, előrehaladása nélkü­lözhetetlen elemének tekinti önmaga képzését, s vállalja a tanulással járó áldozatot, le­mondást. De tapasztalni olyant is, hogy épp azok nem akar­nak tanulni, akikre igencsak ráférne a több tudás. A vizs­gálódó elvtársak találkoztak olyan nézettel is, hogy »Az járjon a pártoktatásra, aki rá­ér«. S aki ezt fölvetette, ar­ra hivatkozott, hogy neki sok a funkciója, így nem ér rá tanulni. Igaz, hogy a több megb bízatás több munkával, elfog­laltsággal jár, de nagyobb tu­dást is követel. A kettőt nem szabad összekeverni, s nem szabad az egyiket a másikkal szembeállítani. Varga József Kezdeményezés a kaposvári járásban a háztáji sertéshizlalás szervezésére Süldő helyett hígét adnak az akciós kocáért Eltemették Gondos István rendőr őrnagyot Nagy részvéttel temették el pénteken Gondos István őrna­gyot, a Nagyatádi Járási Rend­őrkapitányság vezetőjét, aki hosszas szenvedés után fiata­lon, 36 éves korában távozott el az élők sorából. Ravatala mellett a járási pártbizottság tagjai, az elhunyt munkatársai és honvédtisztek álltak dísz­őrséget. A munkatársak, barátok, tisztelők százai jöttek el a te­metésre, hogy végső búcsút ve­gyenek Gondos Istvántól. Ott voltak a temetésen a megyei párt- és a megyei tanács vb képviselői, a BM megyei rendőr-főkapitányságának ve­zetői is. A ravatalnál Kiss István rendőr alezredes mondott gyászbeszédet. Méltatta az el­hunyt érdemeit, aki mindig hű maradt osztályához, pártjához. A sírnál legközvetlenebb mun­katársa, Gál József százados vett búcsút családja, hozzátar­tozói, munkatársai és az egész járás lakossága nevében. A koporsót a gyászinduló hangjaira és díszlövések köze­pette engedték a sírba. A fris­sen hantolt sírt elborították a szeretet koszorúk Göllében először Kiss Fe­renc tanácselnöktől érdeklőd­tem a háztáji sertéshizlalás­ról, a jövő évre szóló szerző­désekről. Tájékoztatójából ki­derült, hogy nagyon jól isme­ri a feltételeket is, a helyze­tet is. Részletes, név szerinti kimutatása van arról, hogy a tsz-tagok az államnak az ak­ciós kocákért járó süldők kö­zül negyvenet átszerződtek hizlialáára, további 63 dara­bot előjegyzésbe vettek, s a jó kocákat egytől egyig te­nyésztésben tartják a jövőben is. Mindez egy kezdeményezés­nek a kezdeti eredménye. Azé a kezdeményezésé, amely a kaposvári járásban indult a háztáji sertéshizlalás szerve­zésére. Milyen meggondolások alapján kezdték meg, és ho­A Tejipari Vállalat Zalka Máté utcai telepén nyolcvagonos sajtérlelőt építenek. Fölülte lesznek: öltözők, női és férfifürdők, szociális helyiségek kezés kétmillió-százezer forintba kerül. Az érlelő szül eL ebédlő és mosogató. Az épít- a tervek szerint az év végére ké­Az ajtó odafönn csak be agyán létezik valami tele- mint annak idején az ablak- fáradtság csaknem menet köz- páitiaféle, akkor ebben a pilla- ból. Félsz megtenni, aminek ban vett le a lábamról, natban feltétlenül rám kell tegnap ilyenkor utolsó erőddel a Trisanna nem volt mély, gondolnia. De ha a csendőrök ellene szegültél?« viszont a lejtőn nagyon seb«, érdeklődték felőlem a nagy- Igen, féltem ettől a haláltól Kicsit távolabb, a másik par- bátyjánál, akkor azt is tudja _ egyáltalán a haláltól. Fél- ton fény égett. Itt a határöve- , hogy ki vagyok. tem, ha arra gondoltam, hogy zetben az elsötétítési előíráso- tam magam szenaba. Megpróbáltam képzeletben holnap már a ragadozó mada- kát nem vették nagyon szigo- _ felidézni alakját, de bármeny- rak körözhetnek fölöttem. Az- rúan. At kellett jutnom a má- Mfefnap reggel különös volt nyíre erőlködtem is, nem sike- tán újra azt az arcot láttam s’k oldalra. 82 ebredesem. Felig meg üom­rült. Csak a profilját tudtam magam előtt, azt a szörnyű a vízből kövek álltak volt támasztva. Nehéz lábbal Jrás hogy haladéktala­masztam fél a fokokon. Friss széna meleg illata vett körül. Letéptem magamról nedves ruháimat, és nyakig belefúr­M. ha merülve, úgy éreztem, mint­ha lebegnék. Különös zajok elképzelni, selymes,'szőke ha- arcot, a széles sebhellyel, hal- Óvatosan léptem egy kőlapra, ha tottäkT' mélyből’’"fülembe' Láttam kezének lágy lottam azt a cinikus hangot es ____________________________^„-Ik-’ m otóulatóiC^ hallottam játó- neV^rame^eT^h^Ttud- csaknem a patak köze- amelyeket féléber állapotom­kát. Mária — eszembe jutott, tam elviselni... Pén feküdt Most még egy kis ban nem tudtam megmagya­hogy Johann Sebastian Bach Tegnap volt, hogy az arcvo- ugrás — ás odaát vagyok... rázni. Mi történhetett? Miki1 első feleségét Maria Barbara- nalat kiegyenesítették? Jövő De a hó, amely a vízitől alá- voltak azok a sajátságos hali­nak hívták • • ■ héten talán már Lengyelen-- mosva messze túlnyúlt a par- gok alattam, hangok, amelyek, ezek íHgondolato^; de az^kten szágban vannak, és akkor nem ton, becsapott A patak fél nek semmi emberi az órákban, amikor az ember tart már soká..; méterrel szélesebb volt, mint nem volt? utolsó párbeszédét folytatja Nagy nehezen feltápászkod- gondoltam. Így a jeges vízbe Lábam hirtelen kicsúszott,Jvezését s a tanácselnök nyíl magával, szentek mint a hal- ^ aTComat & kezemet hó- ugrottam, megcsúsztam, és és süppedni kezdett MialattJ éfODen úav mutati; veztänV^S —az Utolsó kis val melegre dörzsöltem. A seb- most már nyakig benne voltam még mindig azt hitettem éL boldogságot, amelyet ebből a helyes arcú ne diadalmaskod- a Trisannában. _ magammal, hogy valami zava-f felvásárló szennyes világból még merít- -^k! Nem tart már soká, aztán A hideg ostorcsapásként ér- ros álom rabja vagyok, mel- hettem. j^n a leszámolás! Az élet pa- te a bőrömet Reszketve mász- lettem zörgött a széna. Pat­A percek elszaladták. A vá- ranyi ikrája megint győzött tam a partra. Most minden kény, gondoltam először, de anükor” a fáradtokmajdTlha ’ bennem. Túl voltam a halál azon múlt, találok-e egy szá- egy vasvilla ágai bújtak ki ol- talmasodik rajtam, ellenkező gondolatán, túl minden ostoba raz menedéket, mert a hőmér- dalt Üjra eltűntek, és egy kö- eredménnyel járt. Tökéletesen gondolaton. séklet ezen a vidéken már né- teg szénát vittek le magukkal, éber voltam, és minél inkább Gyorsabban le lehet jönni hány fokkal nulla alatt volt. A Egy ugrással kinn voltam ^nke^tfere1mten71ifétetber' a hegyről, mint felmászni rá, víz ráfagyott a kabátujjamra, fekhelyemről. És most teljesen Nehéz meghalni, ha az em- de kétszer olyan fárasztó, és és a nadrágomra. Szaladtam, felébredve megértettem a rej- ber vár rá, ha a gyomor jogait több figyelmet követel. Az iz- de a hideg azzal fenyegetett, télyt, és elnyomtam nevetése-J követeli, és az elgyötört tagok állandóan a végsőkig hoSy elakad a lélegzetem. Ki- met. A zajok az istállóból ra éíújra megfeszülnek. Folyton fjkez- tartani - egypár lépés már eredtek, amely 'alvóhelyem nek. Az önfenntartási ösztön niük kell a testet. Egy óra csa^c • •» alatt volt. A paraszt éppen dacolt az elégikus temetőro- mlilva lenn voltam a völgyben, Végre az istállólámpa mél- etette az állatokat, és a szénát mantikéval, és kétszeres gyá- , sietéstől remegve lett álltam, amely egy paraszt- a félig nyitott szénapadlásról SgX w*»* r"** «**■ ««r*; • meghalni is. »Miért nem teszel A parton haladtam tovább Az ablakok mögött sötét volt. Kevés híja volt, hogy széna három lépést — így gúnyoltam vízmentében. Valahol embe- A ház másik oldalán állt a helyett én essem a tehenek elé, magamat — a szakadékig, ha reknek kellett itt lakniuk. Ott pajta. Ajtaja zárva volt. Az a jászolba, meg akarsz halni? Csak há- pedig csűrök vannak, amelyek- ajtó mellett egy létra függött tóm lépés, aztán egy kis ugrás, ben aludni lehet — aludni. A a fedőn. A padlásra vezetett. (Folytatjuk.) Göllei tapasztalatok gyan folytatják ezt az ak­ciót? A járási tanácselnök levele Tudjuk jól, hogy termelő­szövetkezeteink évről évre több és több sertést hizlalnak, önmagában azonban ez a mind nagyobb mennyiség sem elegendő a rohamosabban nö­vekvő igények kielégítésére. Kell hát máshonnan is hízó. Szükséges is, lehetséges is, hogy a háztáji gazdaságok is adjanak közfogyasztásra. A megyei pártbizottság irányel­vei szerint az a kívánatos, hogy a háztáji sertéshízlalás ne csökkenjen, hanem leg­alább az eddigi szinten ma­radjon. Tapasztalataink viszont ar­ról tanúskodnak, hogy a ház­táji kocaállomány folyamato­san — időszakonként túlzott mértékben — csökken. Már­pedig a kocatartás a hizlalás alapja. Mindenekelőtt a ko­calétszám csökkenését kell megállítani, sőt gyarapítani kell az anyaállományt. Mint ismeretes, állami akció in­dult erre. A háztáji gazdasá­gok az Állatforgalmi Vállalat útján kocasüldőt kaptak hi­telbe azzal a feltétellel, hogy ellenértékét majd a szaporu­latból — süldőkkel — egyen­lítik ki. Ezzel az akció elérte elsődleges célját: nőtt a ko- calétszám, s lett hizlalni való süldő. A hízók közül kiválo­gatott minden koca, amint le­ellett, öt-hat vagy még több malaccal gyarapította a ser­tésállományt. A szerződés biztosítja, hogy a kiadott koca után süldőket kapjon az állam. Latolgatták a kaposvári járásban, hogy hogyan lehetne ennél egy lé­péssel tovább menni. A vég­cél ugyanis nem az, hogy sül­dőből, hanem az hogy hízó­ból legyen több. Van a ház­tájiban koca is, szaporulat is, abrak is — adjanak hát a tsz-tagok az államitól kapott kocáért süldő helyett hízót. Ezt a felvásárlási rendelkezé­sek lehetővé teszik. Ügy dön­töttek hát az ősz elején a já­l'nul meg kell kezdeni ennek az akciónak a szervezését. Mindezt levélben megírta Csek József járási tanácsel­nök a községi tanácselnökök­nek. Segítség a felvásárlónak Azóta nem sok idő telt el. S íme, a kezdeti eredmények Göllében is mutatkoznak már. Zsiga János felvásárlóval rendszerint együtt járja a fa­lut a tanácselnök. Nincs arról jellegük vita, hogy ki segít kinek. Mindketten közös ügyüknek tekintik a sertéshizlalás szer­ivántartása éppen úgy mutatja fa szerződés állását, mint a nyomtatványtömb­Most vásároljon! je. Bodó Lajos, Bíró József, Sárdi Géza, Szabó Lajos és mások nevénél ott a jal: meg­kötötték a szerződést. Reggel­től estig a tanácselnök termé­szetesen nem foglalkozhat csak ezzel a dologgal. Am ahova nem jut el, arról is érdeklő­dik, hogy mit intézett ott a felvásárló. így tudja például, hogy Kovács Ernő, Cser La­jos, Szabó Pál, Jakab Lajos, Halász József és mások is megígérték: amint nőnek a malacok, és a góréba kerül a kukorica, süldőiket hizlalásra szerződik át. Jártunk a minap este több gazdánál. Puska Ferenc, az­tán az Árpád utcában Ko­vács Lajos és Bilecz Ambrus egyaránt arról beszélgetett a felvásárlóval, hogy nem egy, nem kettő, nem három, ha­nem több hízót adnak közfo­gyasztásra ennek az akciónak a keretében. Itt jegyezzük meg, hogy az átszerződés még gyorsabban hozna eredményt, ha elszámo­lási bonyodalmak nem fékez­nék. Hitelben van a koca, ér­te járnak az államnak a sül­dők, ám ezeket nem most, ha­nem majd később hízóként adják át — ebből származnak az elszámolási nehézségek. Az Élelmezésügyi Minisztérium Állatforgalmi Igazgatóságá­nak figyelembe kellene ven­nie ezeket az új körülménye­ket. Jövőre is annyit, mint az idén A falut járva számvetést készítettünk. Sebestyén Antal, az Állatforgalmi Vállalat já­rási kirendeltségének vezető­je az adatok és lehetőségek ismeretében úgy nyilatkozott, hogy Gölle háztáji gazdaságai adhatnak jövőre is annyi hí­zott sertést, mint az idén. Eb­ben az évben 900 hízót érté­kesítenek, s 1964 első felére máris leszerződtek csaknem 300 darabot. S a szerződések száma naponta, sőt óráról órá­ra növekszik. A göllei gazdákra az jel­lemző, hogy nagy becsben tartják tenyészsertéseiket. Ko­cát mindaddig le nem vág­nak, míg szaporulatot várhat­nak tőle. Számosán vannak, akik a tavasszal, az akció ide­jén hizlalásra lekötött koca­süldőjük szerződését felbon­tották, hogy visszatarthassák tenyésztésre a jó fajta állatot. Mások pedig most nem elég­szenek meg annyi süldővel, amennyi van, hanem venni akarnak még négyet-ötöt, hogy több sertést hizlalhassanak. A kocakihelyezési akció si­kerrel járt, az átszerződés megkezdődött, a sertéshizlalá­si kedv nem csökkent, abrak is van elegendő a göllei ház­táji gazdaságokban. Bizton várhat a népgazdaság innen jövőre is legalább annyi hí­zót, amennyit ebben az évben. Kutas József Esslingeni faredőny minden méretben kapható négyzetméterenként 315,— és 377,— Ft-ért a TÜZÉP-telepeken : Kaposvár, Tab, Siófok, Balatonboglár, Balatonién } vés, Marcali, Nagyatád, Barcs, Csnrgó, Homokszentgyörgy. Import falicsempe kapható Marcaliban, Nagyatádon és Siófokon. (97705)

Next

/
Oldalképek
Tartalom