Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-10 / 263. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1963. november % A dél-vietnami rendőrség közlése szerint eddig 250 poli­tikai foglyot bocsátottak sza­badon. A dél-vietnami hírügy­nökség jelentése szerint jelen­leg a Diem-rendszer által léte­sített »titkos börtönök-« helyé­nek megállapítására folynak kutatások. Az AFP saigoni je­lentése szerint Dél-Vietnamban a múlt héthez viszonyítva meg­élénkült a katonai tevékenység. Számos nagyobb összecsapás volt a főváros környékén is. A kormánycsapatok vesztesége e héten 475 ember volt. A havannai forradalmi tör­vényszék csütörtökön befejezte egy ellenforradalmár banda ügyének tárgyalását. A banda tagjai meggyilkoltak egy ku­bai gazdálkodót és egy népi rendőrt. A bíróság öt halálos ítéletet hozott. Londonban sztrájkolnak az autóbuszoknak béremelést és jobb munkaviszonyokat köve­telő vezetői és kalauzai. Lon­donban és peremvárosaiban több mint száz autóbuszgarázs szüntette be a munkát. Jagan brit-guayanai minisz­*erelnök elhagyta Londont. El­utazása előtt azzal vádolta Angliát, hogy rabszolga mód­jára alárendeli magát az Egye­sült Államoknak. A miniszter- elnök elítélte az angol kor­mányt, mert az Egyesült Álla­mok és a brit-guayanai ellen­zék kedvéért nem volt hajlan­dó kijelölni Brit-Guayana füg­getlenné válásának. időpontját, és új választási rendszert kény- szerített ki. A francia kormány feloszlat­ta a polinéziai francia gyarma­tokon működő ellenzéki párto­kat. A pártok ugyanis mozgal­mat indítottak a polinéziai szi­geteken tervezett francia atom­robbantó központ létesítése el­len. Az atomkísérleti telep építése azonban már megkez­dődött, és a hivatalos szervek igyekeznek elnyomni a lakos­ság tiltakozását. A polinéziai szigetcsoport hatalmas katonai táborrá alakul át; a tervbe vett nukleáris robbantások borzal­mas veszélyt jelentenek a csen­des-óceáni szigetcsoport lakos­ságára. A bolgár állambiztonsági szervek letartóztatták Ászén Hrisztov Georgievet, a Bolgár Tudományos Akadémia jogi in­tézetének tudományos főmun­katársát, mert egy kapitalista kémszolgálatnak dolgozott. A letartóztatott beismerte bűnös­ségét. Ausztria én a Közös Piac tárgyalásai Bécs (MTI). Ezen a héten fejeződtek be Brüsszelben a legutóbbi ta­nácskozások Ausztriának az Európád Gazdasági Közösség­hez való társulásáról. Fritz Bock osztrák kereskedelmi miniszter Salzburgban gazda­sági szakértők előtt kijelentet­te: haladást értek el a tár­gyalásokon. A miniszter han­goztatta, hogy ezúttal először egyeztek meg konkrét részle­tekben Ausztria társulását il­letően, s megállapodtak ab­ban is, hogy' az osztrák kor­mány — valószínűleg csekély kivételekkel — magára nézve is kötelezőnek ismeri majd el a Közös Piac vámtarifáját. Amint a salzburgi tanácskozá­son hangsúlyozták: »Egy a Közös Piaccal kötött vám- f kereskedelmi megállapod é kevés kötelezettséget és ke­vés előnyt jelentene Ausztria számára, annál "többet viszont a társulás, amely a gyakor­latban közel állna a gazdasá­gi és szociálpolitikai unió­hoz.« Az osztrák szakértők meg­állapították: »Bár az Európai Gazdasági Közösség kész te­kintetbe venni Ausztriának a semlegességből eredő kötele­zettségeit, viszonzásként meg­értést vár a Közös Piac lét- fontosságú követelményei te- lántetében.« Arról, hogy mit jelentené­nek a gyakorlatban a fenti elgondolások, figyelemreméltó adatokkal szolgál a Der Rund­blick című bécsi folyóirat legújabb száma. A lap meg­írja: Hivatalos adatok szerint Ausztriának a Közös Piac or­szágaiba irányuló kivitelét jelenleg 1,5 milliárd schilling értékű vám terheli, ugyanak­kor Ausztria 3 milliárd schil- linget vesz be az ezekből az államokból szállított árukra fizetett vámokból. A társulás esetén ez az igen tekintélyes bevételi forrás kiapadna. »Ausztria a Közös Piac or­szágainak gazdasági föllendü­lésében csak akkor részesed­hetne — folytatja a lap—, ha megváltoztatná gazdasági struktúráját. De fémleme­zeinkkel és papíráruinkkal, a két nagy osztrák exportcikkel nincs sok keresnivalónk a Közös Piacon. A vámok le­építése csak az Ausztriába exportáló nyugati cégeket hozná előnyösebb helyzetbe, az osztrák kivitel emelésének lehetőségei összehasonlítha­tatlanul csekélyebbek. Az Európai Gazdasági Közösség 5z év februárjában emlékira- iot hozott nyilvánosságra, ezt az osztrák kormány is tanul­mányozza. Az emlékirat az együttműködés legközelebbi lépéseként közös adó-, valuta- és szociálpolitikai rendszer bevezetését javasolja. Az adó­zási rendszer megváltoztatása három és fél milliárd schil­ling bevételtől fosztaná meg az osztrák államot; a szociál­politika átállása visszalépést jelenteje, hiszen Ausztria e vonatkozásban haladottabb, mint a Közös Piac országai. Az emlékirat végül — az in­tegráció logikus következmé­nyeként — közös külpolitika követését kívánja az Európai Gazdasági Közösséghez tar­tozó országoktól. Ez pedig — tekintettel az államszerződés­re — Ausztria számára elfo­gadhatatlan« — írja többek között a Der Rundblick. Választási gyűlésen A francia „gyufa 99 Pierre Messmer francia hadügyminiszter hivatalosan közölte: megindult a hirosi- mainál háromszorta nagyobb hatóerejű francia atombom­bák sorozatgyártása, egymás után készülnek el a Mirage —IV. elnevezésű bombázó re­pülőgépek is — az »önálló francia atomütőerő« létrejött. A büszke bejelentés csak a francia sovinisztákat és a hidegháborút nyíltan (a »me­legháborút« pedig titkolt mó­don) igénylő nemzetközi reak­ciót töltheti el örömmel. Persze még ezekben a körök­ben is tudatában vannak an­nak, hogy a francia »atom­ütőerő« eltörpül nemcsak a szovjet vagy az amerikai, hanem még az angol nukleá­ris fegyverzet mellett is. De Gaulle egy minisztere mon­dotta magánbeszélgetés köz­ben szellemeskedő formában: »Ez csak gyufa ... « De olyan gyufa, amellyel lángra lehet lobbantani a vi­lágot! Ha történetesen a fran­cia elnök egy nemzetközi konfliktusban a saját feje után indulva elhatározná a maga atomfegyvereinek beve­tését, és ezzel ellenfelének hasonló riposztját idézné elő, a szövetségi rendszer mecha­nizmusa a más felségjelű ra­kéták kilövellését is maga után vonná ... Franciaország mindenesetre elpusztulna, ezt aláhúzza a párizsi Monde kommentárja is: »Hot hidro­génbomba elegendő arra, hogy Jeanne d’Arc hazája egyetlen temetővé váljék... « A párizsi polgári lap hírma­gyarázója nem is mutat örö­met a francia »atomütőerő« megszületésekor, inkább ezt hangsúlyozza: »A francia nukleáris stratégia az öngyil­kosság stratégiája.« Még szerencse, hogy meg­tudjuk, e pillanatban a nagy­hangú bejelentések mögött kevés a tartalom: mindössze három Mirage—IV. áll ké­szen, az előállított atombom­bák száma is jelentéktelen. S ezért van még idő a világbé­ke megőrzésére hivatott po­litikusoknak és a békevágyó tömegeknek megakadályozni ezt a veszélyes játékot a »gyufával«. S még felfedezhető Mess­mer hadügyminiszter hival­kodó nyilatkozata mögött a diplomáciai blöffölés szándé­ka. A NATO sokoldalú atom­haderejére vonatkozó döntő tárgyalások előestéjén, az új nyugatnémet kormánynak Washington és Párizs közötti választása előtt történt a köz­lés. Belpolitikai hatásvadá­szat is lehetett a célja: bizto­sítani a mindenkor ingadozó, szélsőjobboldali módon gon­dolkozó tisztikar hűségét, és a hamisan értelmezett nem­zeti becsvágy fölkeltésével visszaállítani De Gaulle tá­bornoknak és kormányának a bérharcok közepette meg­tépázott tekintélyét. Mindezek az indokok azon­ban nem másítják meg a tényt: a mai francia vezetők kezében ott a világégést elő­idézni képes »gyufa«! Home választókerületében több volt a birka, mint az ember. — Ügy látom, a megjelentek többsége támogatja a megválasztásomat! (Endrődi István rajza) Kiszélesedett a francia kommunisták és szocialisták közös akciója Párizs (MTI). A francia szocialisták Moszk­vában járt küldöttségének pén­teki sajtókonferenciája vezető helyen foglalkoztatja a francia lapokat A L’Humanité vezér­cikkében kiemeli: A francia szocialista vezetők Moszkvá­ban meggyőződtek a Szovjet­Ru§k sajtóértekezlete Washington (TASZSZ). Washingtonban sajtóérte­kezletet tartott Dean Rusk, az Egyesült Államok külügy­minisztere. A tudósítók kér­désed elsősorban azokat az incidenseiket érintették, ame­lyek nemrég zajlottak le a Nyugat-Berlint Nyugat-Né- metországgal összekötő autó­sztrádán. Rusk igazolni igyekezett az amerikai katonai gépkocsiosz­lopok eljárását, amely állí­tása szerint »a régen megái­füSta,3íUkír«^ az épület és háztartási általános biztosítás EVT DÍJA: családi házra, nyaralóra 2 szobáig 130 Ft 2 vagy ennél több szoba esetéti 150 Ft Kérjen részletes tájékoztatást kerületi, városi, járási fiókjainktól (kirendeltségeinktől). Állami biztosító lapított szabályokhoz« igazo­dott Az Egyesült Államok kül­ügyminisztere a Szovjetunió­ra igyekezett hárítani a fele­lősséget azért, .mert rende­zetlen a berlini és a német kérdés. Rusknak számos kérdést tettek föl az Egyesült Álla­mok dél-vietnami politikájá­ra vonatkozóan. Rusk kifejez­te azt a reményét, hogy az új dél-vietnami rendszer elődjénél, a Ngo Dinh Diem- féle rendszernél sikeresebben tud majd harcolni a Viet- kong partizánjai ellen. Ruskot kérték, magyarázza meg, miért van az, hogy az Egyesült Államok elítéli a latin-amerikai államcsínye­ket, viszont üdvözölte a dél­vietnami államcsínyt. A kül­ügyminiszter, akit nehéz hely­zetbe hozott a kérdés, azt válaszolta, hogy ezt a prob­lémát nem lehet »általánosí­taná«. (MTI) Bernal professzor a dél-vietnami kérdésről unió békeakaratának őszintesé­géről. A-kommunisták és a szocialisták között fennálló né­zeteltérések nem akadályozzák meg, hogy napjaink legfőbb kérdésében, a nemzetközi fe­szültség enyhítésében, a mun­kás- és demokratikus erők bé­keharcában azonos álláspontot foglaljanak el. A cikk utal Guy Mailét ki­jelentésére, mely szerint a Francia Szocialista Párt és a Francia Kommunista Párt vi­szonya nem került szóba Moszkvában. Magától értetődő — írja a L’Humanité —, hogy ez a két francia munkáspárt ügye, amelyet Párizsban kell » eldönteni. Kétségtelen azonban, í hogy a két párt között bizo- f nyos kérdésekben mutatkozó f közeledés egyik fél számára f sem közömbös. Guy Mollet Moszkvában nem tette magáé­vá a kommunista eszméket, sajtókonferenciája azonban op­timista elemeket tartalmazott. Joggal remélhető, hogy a kom- ( munisták és a szocalisták kö­zös akciója kiszélesedik — han­goztatja a Francia Kommunis­ta Párt lapja. A Populaire is leszögezi, hogy a szovjet vezetők gondosan ke­rülték a francia szocialisták és és kommunisták viszonyának kérdését, mert azt francia ügy­nek tekintik. Az utazás azon­ban bizonyos tekintetben meg­könnyíti a francia szocialisták és kommunisták közötti prob­lémák megtárgyalását — han­goztatja a cikk. London John Bemal professzor, a Béke-világtanács ügyvezető elnöke a dél-vietnami hely­zettel foglalkozó nyilatkoza­tában megállapítja: — Az új katonai rezsim első intézke­dései alapján nem lehet re­mélni az ottani helyzet lé­nyeges megváltozását. »A dél-vietnami nép elleni háború folytatódik, vagyis a parasztokat változatlanul be­hajtják a stratégiai falvakba; a levegőből továbbra is mér­gező vegyszereket szórnak, és rapalmbomákkal árasztják el a városokat és falvakat. Foly­tatódik a nagymérvű ameri­kai katonai beavatkozás; a nemzeti fegyelem hangoztatá­sa pedig arra mutat, hogy Dél-Vietnam népe nem szá­míthat valóban demokratikus reformokra« — állapítja meg a nyilatkozat. A Béke-világtanács ügyve­zető elnöke végül hangoztatja, hogy a vietnami nép boldo­gabb jövője érdekében ener­gikus lépéseket kell tenni a Béke-világtanács -elnöksége által hozott határozatok — a dél-vietnami háború fel­számolása, az amerikai had­erő kivonása, az 1954. évi genfi határozatok megtartása, a vietnami nép önrendelkezé­si jogárak biztosítása — megvalósítása érdekében. Dehler tárgyalásokat sürget a Szovjetunióval Bonn (MTI). Dehler, a bonni parlament szabad demokrata párti alel- nöke Karlsruheben mondott beszédében élesen bírálta a kormány eddigi külpolitikáját, és hangsúlyozta, hogy Bonn csak üres frázisokat hangozta­tott az újraegyesítésről, de nem cselekedett őszintén a német egység helyreállítására. Dehler rámutatott arra, hogy a kor­mány az újraegyesítés , ügyét voltaképpen feláldozta az »eu­rópai integráció« gondolatáért, még sincs semmi nyoma az »egységes Európának«. A kor- ■tány nem használta fel a ki- ártott a német népnek«* összeszorított fogakkal vág- amely a város mögött tam utat magamnak a hótaka- elkanyarodott, róban. Mire a nap már csak Háromezer méter magasság­tompa visszfényét hagyta az ban óriási kerülőt téve, vissza- égan, a kereszt előttem állt. érkeztem. Vártam egy pillanatig, fülel- Az éjszaka leereszkedett tem. Ember nem látszott, nem Nem mozdultaim. Bátortalanság hallatszott. A kereszt felé vett erőt rajta, és egy gondo- másztam. »Elértem! — ujjong- lat öltött bennem egyre erő- tam bensőmben — végre elér- sebb alakot: — meghalni — itt tem!« fönn befejezni. Milyen könnyű­A keresztre egy fatábla volt nak látszott most tettre válta- erősítve. Felálltam, hogy elöl- ni őzt a gondolatat. Ha meg- vassam feliratát. A fatáblán ez fagy az ember, semmit nem állt'beégetve: »Hexenkopf, 3088 órez belőle. Néhány óra alvás, méter.« Alatta turisták vésték amelyből nincs felébredés, be nevüket, közeli városok és Akkor mindennek vége, dátumok sorakoztak, amelyek vége ennek a nyomorúságos ('már néhány évvel korábbiak mászásnak, vége az éhségnek, nálkozó lehetőségeket, hogyívoltak- A kereszt négyélű fá- vége a bujkálásnak és az egész, előbbre vigye a megoldáshoz a1 lába egy tréfacsdnáló a követ- szörnyű háborúnak. Olvastam német kérdés megoldását —fkező mondást karcolta be: mondotta Dehler, és hangsú­lyozta, hogy Bonn valamiféle »csodára« várt, és elmulasztot­ta, hogy aktív politikát folytas­son Kelet irányában. Dehler kijelentette, hogy au­Magasabb csúcson a szél is frissebb — Csinosabb lánnyal a bűn is kisebb! egyszer énről. Csak nyugodtan ülve maradni és elaludni, eny- nyi az egész. Nem tarthat so­ká, mert a hideg máris meg­bénította és érzéketlenné tette testemet. Lenéztem a völgybe, ahol a ______ __________.... Kábultam támolyogtam né- a ,V,5JUC, alIÍ,x a g usztusi moszkvai látogatása-1 hány lépést a boszorkányfejre sötétben a város feküdt. Vala- kor azt a benyomást szerezte:' emlékeztető sziklacsoportig, hol, nem messze onnan kellett »Az oroszokkal lehet beszélni,' amelyről a hegy a nevét kap- a vendéglőnek lennie. Vajon és kifizetődő dolog velük tár- ta. És most ébredtem tudatá- most is ott ül-e a zongoránál? gyalni.« »Együttélésre kell tő-'ra a szörnyű tévedésnek, Különös, hogy akikor — milyen rekedni a Szovjetunióval — famely erre a végzetes útra ve- régen is volt már — éppen a mondotta végül —. annak ide-fzetett. Mélyen lenn kis játék- Haláltáncot játszotta. A búcsú­ién a rapallói szerződés sem'szerekként feküdtek Landeck hangversenyem. Vajon eszébe — házai. Tisztán láttam m Inat, jutottam-e azóta? Ha csak-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom