Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-21 / 271. szám

Csütörtök, 1963. november 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP Finom falatok birodalma Néhány szakavatott mozdulat, és máris át­kerülhetnek a szép szelet húsok a csórna- goi ókhoz. Bala^o nszeme-, sen működik a Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vál­lalatnak az az üzeme, ahol a félkész étele­ket állítják elő. Az itt készült vacsoratálak, mind közked­veltebbé vál­nak. A munká­ból hazatérő h.í- zia&szfcmy.oknak nem kell egye­bet tenniük, mint megfőzni vagy megsütni a húst, a köretet. Nem rabolja el ide­jük jelentős ré­szét a nyers­anyagok vásár­lás au tisztítása, előkészítése. Há­romfajta leves­hez valót cso­magolnak itt az ű^rves kezű asz- szonvok. és meg­számolni is ne­héz, hogy meny­nyi második fú­rást. Készíte­nek alufóliás ételeket, úgy­nevezett tv-tá- la&at is. A nváron nem működött az üzem, de most. a hűvösebb idő beálltával mind több munkája lesz. Elvégre a háziasszonyok szeretnek taka­rékoskodni az idejükkel, ere­jűkkel, és miért ne tegyék meg, ha lehetőség kí­nálkozik rá?, Rt már a kész »félkész« tál látható. Akár sütni is lehetne. Kari behunyta a szemét, amikor az orvos a fúrót fogá­ra tette. Bár előbb kinn lettem volna, amikor a fecskendőt elő­készítette — gondolta. — Mi­helyt a tömést kezdd keverni, lei kell ugranom, különben ké­ső lesz. Az ablakot azzal a fe­hér porcélántégellyel zúzom be. — Ne üljön olyan görcsösen, nem fog fájni. Kari elengedte magát. Hom­lokán verejtékcseppek jelentek meg. Aztán az orvos hátralé­pett. — öblítsen kérem — szólí­totta fel. Kari kissé előrecsúszott és fogta a vizespoharat. Dr. Mah­lert elfordult, hogy a gyógy­szert, elkészítse. Kari egyetlen lökéssel előrc- ugrott, s közben mindkét szek­rényt fellökte. A megrémült doíktor kiáltását és Mettinger káromkodását elnyelte a felbo­ruló szekrény robaja és csö­römpölése. Kari betörte -az ab­laküveget, és megbilincselt ke­zét előretartva, egy szökéssel kiugrott. Az őr, aki pillanatnyi ijedel­me után közbe akart lépni, in­jekciós fecskendőkre és ampul­lákra taposott, és először fél­re kellett tolnia az egyik fel­borult szekrényt, hogy az ab­lakhoz férjen. Ott azonban már ■etnmi sem látszott foglyából. Felhúzott pisztollyal, dühöngve rohant ki a szobából az utcára. Karinak nyoma veszett. * * * A matróznak már csak har­minc perce volt, amíg a lőtérre indulnak. Egyedül volt cellá­jában. Karját két katona a há­tára szíjazta. A matróz a prics- csen ült, és tágra nyílt szem­mel meredt maga elé, egyetlen világos gondolatra képtelenül. Csak anyjának képe — aki né­hány nappal előbb még meg­látogatta — lebegett elmosó­dottan előtte. A harminc perc éveknek tűnt. A két katona kinyitotta az ajtót, és fejükkel intettek, hogy hagyja el a cellát. Támö- gatniuk kellett, amint a szál­lítóautóhoz vezették. Sírt. A kocsiban tizenhat ember ült a fapadokon. Kettő közü­lük a katolikus és az evangé­likus pap volt, kettő pedig ka­tona, ők őrizték a szállítmányt. A többi tizenegynek karja há­tára volt szí jazva, mint a mat­róznak. A kocsi elindult. A benn- ülók a rácsos ablakon át lát­hatták, mi történik odakint. Tizenkét ember utoljára látta ezeket a képeket: fákat, autó­kat, járókelőket, villamosokat, aztán a nagy, hófedte mező­ket. A két pap cigarettái adott körbe. Az elítéltek fogai közé dugták, és valamennyien még egyszer, utoljára tüdejük­re szívták a füstöt. Senki nem beszélt, k t Kisgi/aláni hétköznap A reggeli hűvösben szürke ködruhába bújt a falu, a mező, de a szürkeség alatt is eleven' élet zajlik. Ennek egypéir pil­lanatképét mutatjuk be, a tél­re készülő ftisgyalán egy hét­köznapjának néhány esemé­nyét. o Üresek a falu utcái. Az is­kola udvarán csivitelő diák­had. Amikor Tóth Lajosné ta­nító az osztályba irányítja őket, végképp csend terül a kürtnyékre. Csak két embert látni az utcán. Fábián Ferenc és Doszpot Lajos útőrök már a nagy esőkre és a hóolvadás- ira készítik elő az árkot: tisz­títják a medret és az áteresze­ket. — Végeznünk kell, mielőtt az esős idő beköszönt, különben vízzel telik meg még az úttest is — mondják. A forgalmat figyelem. Fél óra alatt egy ponyvás GAZ meg két kukoric-aszárral meg­rakott lovas kocsi megy végig az utcán. A fogatok a háztáji földekről hordják a szárat, hogy szabad legyen az út az ekének. — Mindig ilyen csöndes az utca? —i kérdezem az ú tőrök­től. — Nem, csak amióta az o&S. munkált tartanak. megfelelő helye. Ügy tervezik, hogy jövőre befejezik az épít­kezéseket, s nem kellenek to­vább a szükségmegoidásból használt férőhelyek. Az istállókat jái'juk Horváth János brigádvezetővel. Lucer­naszéna kellemes illatát érez­zük. Most még csak a hízó­marhák kapnak száraz takar­mányt. A tehenek zöldet esz­nek. Ettől a 46 jószág 25 liter­rel több tejet ad egy fejesre. A major mögötti szénakaz- lak mallett népies asszonycsa­pat válogatja a burgonyát. Tudják, hogy sietniük kell, mert megjött a vagon. Ha dél­után ötig nem rakják meg, fekbért fizetnek. — Elkészülnek? — Biztosan — mondják az asszonyok. Fürge ujjakkal szedik to­vább. A hrigádvezető nem tud­ja eldönteni, kit tartson, a leg- szorgaimasatabnak: Csima Ist­vánnál, Szabó Péternél, Széles Józsefnél vagy a fiatalokat: Fekete Józsefijét, Fehér Fe­renciéi, Major Margitot. Azt határozottan mondja, hogy ezen az őszön helytállásból, a közös iránti felelősségérzetből jelesre vizsgáztak az asszo­nyok. Most, a szitáló esőben és a hűvös szélben is szorgal­masan dolgoznak itt is, a ku­koricaföldön is. — Hány hokiról tudnak be­takarítani naponta? — Hét-nyolc, esetileg kilenc hold a napi teljesítmény. Me­hetnék gyorsabban is, de a silókombájn nem bírja. Sötétedéskor abbahagyják a szárvágást. A silózógép kezelői Orsós György és Hirt Albert hazamennek, de a traktoros ekére fog és szánt. Gyakran az éjfél veti haza. * * * Bees feledett. Az utcán haza­felé tartó emberekkel találko­zom. A fényes ablakok mögött vacsorához készül a család. A tsz-irodában még sokáig dol­goznak. A betakarítással meg­szaporodott a könyvelők mun­kája is. Horváth János és Ba­lokká Péter ezekben a napok­ban gyakran megnyújtják munkaidejüket. Ott van velük a főagrenőmus is. A követke­ző napok tennivalóit veszi számba. Aztán ők is nyugovóra tér­Gagarint előléptették Moszkva. Rogyion Malinovszkij mar­sall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere soron kívül ezre­dessé léptette elő Jurij Gaga­rin alezredest, a világ első űr­hajósát, az űrhajós csoport pa­rancsnokát —■ közölték illeté­kes helyen az MTI moszkvai tudósítójával. (MTI) A szakma kiválói Egy évvel ezelőtt tizenhét fiatal szakember határozta el a textilművekben, hogy jó munkájával megszerzi a ki­váló mérnöktechnikus címet. Közülük kilencen teljesítették a SZOT és a KISZ által elő­írt feladatokat. A kilenc leg­jobb: a mérnökök közül Kör- tési Tibor, a technikusok kö­zül pedig Bayer Nándor, Széki Tibor, Kovács József II., Dö­géi Imre, Ádámfi János, Eitler György, Bálint János és Ga­lambos Attila. nek. Kereza Imre Egy elbocsátási ügy — tanulsíígohkal Aki dcfgoemi tpid, mind a mezőn van. A delet is kint töltik, hiszen amikor már ilyen rövid a nap, nem érde­mes hazamenni. A tsz majorjában füstoszlo­pot cibál a szél. A kőművesele rakták a tüzet, hogy legyen hol megmelegíteni kezüket, délben pedig megsütni a sza­lonnát. — Mióta dolgoznak? — A tavasszal kezdtük — mondja Horváth Lajos. Azóta megépítették a juhho- öályt és a sertésfiazstatót, most a hizlaldát csinálják. — .Mikorra végeznek? — Még a jövő héten átad­juk. Akkor be is fejeztük erre az évire. A hizlalda kifutóján még friss a betonozás. — Ez bizony kemény munka volt — mondják a kőművesek a betonozásra célozva. — Megizzadtunk mi is meg a ki­segítő munkások, Babóc.sai La­jos, Szabó Elek., Antal Mihály és Nagy Ferenc is. Körben piros cserepes, fe­hérre meszelt épületek sora­koznak. Mind az idén készült, 576 000 forintot fordított rá­juk a szövetkezet. Nagy szük­ség volt már az új épületekre — ezt Szabó Gábor íőagromó- mustól tudom, mert a közös állatállománynak nem volt © A szépen fejlődő zöld veté­sek mellett nagy barna táblák mutatják, hogy jó ütemben halad a mélyszántás. Nem messze a falutól egy UTOS birkózik a földdel. Szabó Sán­dor traktoros a hármas ekéről kénytelen volt levenni egy ekefejet, mert a falázott föl­dön gyakran megpörög a trak­tor kereke. — Mióta szánt? Gondolkodni, számol. Ne­hezen megy, mert kora reggel kezdődik a munkanap, s gyak­ran átnyúlik éjfél utánra is. — Ha jól számolom, tíz napja — válaszolja végül. — És meddig tart még? — A hónap végére valószí­nűleg elfogj'. Távolabb, a kukoricaföldön egy DUTRA írja a köröket Mögötte a pótkocsin nagy ha­lom föltéipett kukcricaszár tor- nyosodik. A tábla végén Szé­les Géza Belorusszal már vár­ja a pótkocsit, hogy bevomtas- sa a faluba. Minden tagnak visznek két vontató szárat, hogy legyen átadni, vagy ha kell, etetni. Bóna János, a nagy gép ve­zetője szidja az esőt. — Nehezen megy így. Ha jó idő volna, kisebb traktor is elbírná a silókombájnt, én pe­dig szánthatnék. A lőtér bejáratánál a kocsi megállt. A két katona kiszállt. Ellenőrizték az iratokat, és összehasonlították a listákat. A matróz azt gondolta: »Tálán utólag még helyt adtak Icegyel- mi kérvényemnek, talán nem vagyok a listán!-« De ott volt a neve, tizenkettediknek. Az­tán továbbment a kocsi egy fenyöerdön keresztül, egészen egy mesterséges mélyútig. Benn halálos csend volt. Kint­ről hangok hallatszottak. Iszo­nyú volt a várakozás. Végre kinyitották az ajtót. Egy hadnagy egy nevet szólí­tott. Ismételnie kellett, amíg az elítélt sápadtan felállt és kilépett. Az ajtó ismét bezá­rult. öt perc múlva sortűz ro­pogott. A bennmaradtak ösz- szerázkódtak, némelyek fel­nyögtek. A papok megpróbálták vi­gasztalni őket. tJjra nyílt az ajtó. és szólí­tottak egy nevet. Újra eltelt öt perc, amíg a sortűz széttép­te a csendet. A matróz egész testében reszketett. Mire őt szólították, utolsónak maradt a kocsiban — máris tizenegyszer elszenvedte a halált. Egy hadnagy újra felolvasta az ítéletet, amelyet szökésért hoztak. A matróz hallotta a szavakat, de értelmüket nem fogta fel. Ehhez a ceremóniá­hoz három percre volt szükség. Egy őrmester betonfalhoz -ve­zette, amely előtt egy facölöp volt a földbe verve. Kötelekkel szorosan megkötözte. A matróz nem vette észre, hogy lába előtt a homok vértől nedves. Sajátságos módon tagadólag rázta fejét, amikor az őrmes­ter szemkötőt nyújtott feléje. Tíz méterrel a matróz előtt felsorakoztak a katonák, öt ember térdelt, öt pedig a tér­deplők mögött állt. Az őrmes­ter vezényelt. A matróz üres tekintettel a fenyők koronájára meredt, RUFRAT Az ügyvéd elhallgatott. — Nincs tovább? — kérdez­te dr. FaLLroíh. — Dehogy nincs, csak ki­váncsi vagyok mi a vélemé­nyed? — Mit mondjak? Néha jó visszagondolni azokra az idők­re. — Vagyis nem kételkedsz többé a sebhelyes létezésében? — Utóvégre köztudomású, hogy voltak ilyen vadállatok. Más kérdés, hogy ügyfeled nem tévedett-e, amikor Mün­chenben hajszolta, és mit tu­dom én, nem képzelődött-e most a napokban is, itt ná­lunk. Dr. Werner felnevetett. — Ez a döntő kérdés, bará­tom. Mert ha Seiser nem téve­dett, akkor ennek a gentle­mannek városunkban kell tar­tózkodnia; és kétes öröm az a tudat, hogy egy ilyen szörnye­teg itt van a közelünkben. De barátunknak talán csakugyan sok egy kissé a fantáziája. Pél­MONDV ACSIN ÁLT INDO­KOK ALAPJÁN azonnali ha­tállyal elbocsátottak egy fia­tal kalauznőt a 13. sz. Autó- közlekedési Vállalattól. Már az első fokú bírósági tárgyaláson sorra megdőltek a vállalat vádjai, és igazságos döntéssel hatályon kívül helyezték a jogtalan határozatot. Az AKÖV jogi képvisalője folleb- bezett, de a másodfokú bíró­ság is a kalauznő javára dön­tött. Űj fegyelmi határozatot kellett hozni, olyat, ami arány­ban áll a csekély vétséggel. November 8-án a kalauznőt egyhónapi időtartamra segéd­munkássá minősítették. De miért kellett ennek az ügynek öt hónapig húzódnia? Vajon a vállalati egyeztető bi­zottság nem mérlegelhette vol­na a bírósághoz hasonlóan a kalauznő fegyelmi vétségét? Dehogynem! És itt meg kell állni egy pil­lanatra. A Területi Egyeztető Bizottság számtalanszor talál­kozik olyan ügyekkel amikor a napnál is világosabb, hogy a panasztevő dolgozónak van igaza, a vállalati egyeztető bi­zottság mégis elmarasztalja. Gyakori, hogy szavazategyen­lőséggel küldik a döntéseket a TEB-hez, hiszen így kényel­mesebb. A »te sem bántasz en­gem, én sem bántlak téged« szemlélet érvényesülésének hosszú huzavona a következ­ménye. Elkerülhették volna az öthónapos időhúzást a kalauz­nő ügyében is, de csak akkor, ha némelyeknek nem az a ha­tározott szándékuk, hogy a szó szoros értelmében elüldözzék a vállalattól a fiatal dolgozót. Mit kellett volna tenni? Egy­szerűen azt, hogy nem a men­demondákra hallgatnak, ha­nem a tényekre. ÉRDEKES AZ IS, ami a bí­rósági tárgyalások után tör­tént. A jogtanácsos és a válla­lati képviselő nem tájékoztat­ta az igazgatót, hogy a kalauz­nő beteg, orvosi kezelés alatt áll (ez egyébként a bíróság ítéletének indokolásában is ol­vasható), s vidéki járatra he­lyezték. Ezzel megakadályoz­ták, hogy gyógyíttassa magát. Érthető, hogy Hoffmann Sán~ dór igazgató felháborodott, amikor elmondtuk neki az ese­tet. Intézkedett, hogy a kalauz­nő — fegyelmi büntetésének letelte után — olyan munka­helyre kerüljön, ahonnan aka­dálytalanul eljárhat az orvos­hoz. Elrendelte az igazgató a kalauznőnek járó munkabér kifizetését is — ti. ez is húzó­dott hónapok óta. Milyen következtetést von­hatunk le az említett esetből? Azt, hogy a vállalat ügyeit képviselő némely dolgozók nem tartják kötelességüknek az igazgató tájékoztatását, vagy rosszul tájékoztatják, s emiatt furcsa intézkedések tör­ténhetnek. HOZZÁTARTOZIK AZ ÜGYHÖZ egy másik tény is <,-v%vi(nem véletlenül szerepel a me­ggyei bíróság ítéletében!), és az dául nem tűnt fel neked, hogy az az asszony még ma is fog­lalkoztatja, holott az óta a pla­tói szerelem óta már évek tel­tek el? Különös egy ember ... csali azért különös ez, mert re­mek korunk majd minden em bér érzelmi életét beszűkítette, és mind szilárdabb kéreggel vamja be. Annak a lázas, vér­re menő hajszának, amely az is rendkívül tanulságos. A ka­lauznőt azért büntették meg, mert sértő kifejezést használt fölötteseivel szemben. A bí­róság figyelmeztette, hogy máskor tartózkodjék az ilyes­T Ü^'t^od? Lehet’^jrnitől, s felhívta a vállalat ~í egyik-másik vezetőjének fi- " jgyeimét, hogy ők se beszélje­nek durva hangon a dolgozók­kal. Idézünk a bírói ítéletből: »...Nagy Lajos forgalmi osz­tályvezető az általa készített üzletért folyix, utjaban allf hivatalos jelentésben egy fe- n.-Iliden valódi arzelem es es:-\gyelmi eljárás alá nem is vont zes. Menj el egy komoly film- f gépkocsivezetőt ,eszelős’ mez­hez, es hallani j-Ogod, amint * jegyzéssel illetett. Ha a vezető fiatalemberek kuncognak vagy \ beosztásban levő dolgozó is nevednek; figyeld meg őket a ilyen hangot használ, úgy táncparketton, nem sokat lát-f?iincs meg a megfelelő erkölcsi hatsz abból az életörömből, főlapja, hogy megfelelő hangot amelyet a táncnak ki kellene ^ követeljen .meg beosztott dol- fejezme. _ \gozóitól. Szükségesnek látszik — Eyen jelenségek minden- \még kiemelni Nagy Lajos és kor voltak — ellenkezett azlBakonyi Dániel vállalati alkal- ügyvéd —, emlékezz csak, f mazottaknak azon megjegyzé- Giinter, nem rúgtunk-e ki oly-f séf, hogy a személyi forgalom, kor mi is a hámból, míg iiata-\ alkalmazottainak megalázko­lok voltunk? fdó, meghunyászkodó rriagatar­— Persze, mindig voltak ki-fiúst kell tanúsítani. A forgat- lengések, csakhogy ezek épp f mi osztály vezetője szerint feltűnő kilengések voltak. Mostfmás vállalati dolgozóval is azonban megváltozott a mérce, yiolt már baj, azonban a dol­A természetellenes dolgok máT úgy elterjeditek, hogy észre sem vesszük, és egy szavunk sincs ellenük. A szennyiroda­lom elárasztja könyvesbolt­jainkat, a közönséges durvasá­got celluioidszalagom konzer­válják. (Folytatjuk.) ígok rendbe jöttek, mert azok [meghunyászkodtak.« Négy mondat csupán, de jmicsoda szemléletet takar! Ez is az elbocsátási ügy ta^ : nulságaihoz tartozik. És véle­ményünk szerint további fej­tegetést érdemel a vállalat ^pártszervezetének taggyűlésén. Polesz Györg» «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom