Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-20 / 270. szám
< . ÁZ MSZMP. MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS IftPjA 4 — Halló, tanács! A gépkocsivezető-képzés Qi b| f b . ■ feltételeiről-- HflIÍO, Budapest! érdeklődünk V eterán fegyencek gyűlése a Trafalgar téren Két évvel, ezelőtt Kaposváron is létrehozták a KPM Autóközlekedési Tanintézetét. Az intézet feladata az, hogy hivatásos és magán-gépkocsivezetőket képezzen ki, vizsgáztasson le, s hogy szakmai és ismeretterjesztő tanfolyamokat indítson. Az Autóközlekedési Tanintézet, sajnos, nem tudja teljesíteni feladatát. Nem indította meg a hivatásos gépjárművezetők közép- és felsőfokú tanfolyamát. Az alapfokú hivatásos gépkocsivezetői tanfolyamon. az előírt napi négy óra helyett csak. kétórás foglalkozást tartanak, az előadók képtelenek összehangolni az elméleti és a gyakorlati foglalkozásokat Azért van ez így, mert a tanintézetnek nincs elég helyisége. A Tanácsház utcában levő egyetlen — kicsi és vizes — tanterem csupán arra elég, hogy az oktatási idő említett csökkentésével az alapfokú hivatásos és magán-gépkocsivezetői, valamint a gépkocsi-előadói tanfolyamot megtartsák benne. — Vajon a városi tanács mit tesz azért, hogy ezt az, áldatlan állapotot megszüntesse? — kérdeztük Somogyvári Józseftől, a Kaposvári Városi Tanács igazgatási osztályvezetőjétől. Somogyvári elvtárs azt mondta, hogy a tanács nem tudja megoldani ezt a problémát. Oly sok a szanálásra kerülő épület, hogy nincs szabad helyiség egy négyzetméter sem. Egyelőre az okoz nagy gondot, hogy hova helyezzék el azokat á közületeket, amelyeket az építkezéseik miatt el kell költöztetni. Ez nem valami biztató.. a Hívjuk a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot. A vonal túlsó végén a mi- misztérium autóközlekedési tanintézetének pénzügyi osztályvezetője, ár. Előd Zoltán jelentkezik. — Igen, ismerjük a kaposvári tanintézet nehézségeit — mondja. — Én is jártam a Ta- mácsiház utcai kicsi és nedves helyiségben. De nem akarják a tanintézetet kitenni onnan? — Nem! Azért hívtuk fel önt, hogy megkérdezzük: mivel tudná a minisztérium előmozdítani, hogy a kaposvári tanintézet jobb körülmények közé kerüljön. — Üj tanintézetet nem építhetünk — hangzik az osztály- vezető válasza. — Ha volna is rá fedezetünk, akkor se lenne érdemes Kaposváron új tanintézetet építeni. Ellenben ha a tanács adna egy rossz állapotban levő, kihasználatlan épületet, azt felújítási hitelből rendbe tudnánk hozatni, s kialakítanánk benne néhány oktatás céljára alkalmas helyiséget. Az osztályvezető válasza figyelmet érdemel. A városi tanácsnak élinie kellene a kínálkozó lehetőséggel. Kaposváron bizonyára van olyan épület, amelyet föl lehet újítani, s amely megfelelne az Autóközlekedési Tanintézetnek. Mielőbb föl kellene tehát kutatni egy ilyen épületet a városban, és kapcsolatot kellene teremteni a KPM autóközlekedési tanintézetének pénzügyi osztályával. Így a kaposvári tanintézet megfelelő körülmények között dolgozhatna. Mindent meg kell tenni, hogy ez sikerüljön. Ma, amikor rohamosan növekszik a gépjárműforgalom, és arra van szükség, hogy minél képzettebb gépjárművezetők üljenek a volán mellett, megengedhetetlen, hogy helyiség- hiány miatt süllyedjen a gép- járművezető-képaés színvonala. London Zuhogó esőben, eredménytelenül ért véget vasárnap a »veterán börtönviseltek« Trafalgar téri gyűlése. A Nelsonemlékmű sok vihart látott lépcsőiről az egybegyűltekhez elsőként a napokban szabadult Herbert Stratton 39 éves »szervező titkár« szólt, aki még a börtönben megfogadta, hogy megalakítja a »fegyencek országos szervezetét«. »Hölgyeim és uraim, jó öreg börtön töltelékek!« — megszólítással kezdődő beszédében Stratton ll éves tapasztalataira hivatkozva megállapította: Az angol börtönviszonyok azt az érzést keltik a bűriözőkben, hogy rosszabb soruk van, mint a háziállatoknak. Sajnálattal közölte a gyűlés részvevőivel, hogy' a belügyminisztérium nem járult hozzá a fegyencek szervezetének megalakításához, viszont javasolta, hogy a panaszokkal forduljanak a foglyok reformbizottságához. A gyülekezet korelnöke, a 60 éves Jimi Holt, aki összesen 39 évet töltött Anglia 12 börtönében, megjegyezte: A park- hursti fogháztól nehéz szívvel búcsúzott, de a többi tizenegyben egyre rosszabb a helyzet, és valamit sürgősen tenni kellene. A foglyok reformbizottságának elnöke, Lord Stonham beismerte, hogy nincsenek bennlakás alapján szerzett ismeretei, de ő is úgy vélte, helytelen hogy évi 60 milliót költünk' az emberek fogva tartására, és csak kétszázötvenezret arra, hogy megpróbáljuk kívül tartani őket. A Trafalgar téri gyűlés — a tapintatos távolból figyelő rendőrök legnagyobb megkönnyebbülésére — rendzavarás nélkül oszlott szét. (MTI) Sz. N. A Finommechanikai Vállalat átvette az AFOR-tól a propán-butángáz szerelését, karbantartását és bekapcsolását. A csehszlovák gáztűzhelyekhez nem voltak csatlakozórészek, s Fias István esztergályozta ki őket. Hlúdc h HuelvtnűvcUs Kovácsné,, amikor meghallotta, hogy a szobában Péter fia a legújabb ideáljának, bizonyos Katinak »isteni venyigéiről« zengedezik barátjának, elő- istzör nemi értette, hogy miről van szó. Miután ez említett Péter nevű második gimnazista »férfi« megmagyarázta, hogy a venyige kifejezés tulajdonképpen az ifjú hölgy »virgácsait«, azaz »fu- tóművedt« jelöli, illetve »jaj, de maradi vagy, mama, hát a lábát«, elszürinyülködött. Ó, egek, ez mégiscsak sok, hogy az ő kis Pé- terkéje, akit mindig szép beszédre, tisztelettudásra nevelt, akihez még a »nehéz időkben« is eljárt (igaz, csak titokban, a sötétség leple alatt) a tisztelendő úr, hogy fiatal és igencsak fogékonynak bizonyuló lelkét megóvja, irányítsa, így nyilatkozik egy minden bizonnyal úrilány lábáról. Este Kovács papának volt mit hallgatnia. Egy kis családi perpatvar után elhatározták, hogy valamiképpen vál- TOZtatnak Péter beszédstílusán. — Nem kell neki szólni — javasolta a mama —, mert ha tiltjuk, annál rosszabb. Csak emlegesse a »menő, hulla jó, állati klassz« stb. szavakat, végül megszokott lesz, s abbahagyja. Kovács papa eleinte ellenkezett, hogy »jó, jó, ezeket abbahagyja, de amilyen találékony, kitalál és fölszed újakat«, végül mégiscsak belenyugodott. Teltek-múltak a napok. Péter , és barátai össze-ösz- szejöttek egy kis »szpicsekre« Kovácsoknál. A mama eleinte be akarta dugni a fülét, amikor ilyen mondatokat hallott az if jaktól: — Csuda menő a nyanyád — mondta elismerően egy alkalommal Feri. — Nem ra- pajog, nem nyomja a szöveget, hogy »mindig ezek a mai fiatalok«. — Fogd be az etetődet! — intette le Törni. — Ne is emlegesd, cvideres leszek az ilyen süliét sódertől ..; Hanem, Péter, még mindig Katit falatod? Aztán rátértek a lányok anatómiájára. Úgy találta Kovácsné (a kulcslyukon keresztül), hogy- a szakkifejezésekben az ő fiacskája a legjáratosabb. Ismert mindent, az »ütközőtől« a »lökhárítóig«, hogy mindjárt az elején kezdjem a dolgokat. Kovácsné lassan megszokta. Később már megszűnt a kulcslyuknál szerzett szem- tengelyferdülése és hallásd zavara, nem érdekelték a bent történteit. Egy este Kovács papa félénken érdeklődött módszerük eredményességéről. — Nem akarok mószerolni, . de link az egész — mondta a mama —, alig tíz perce, hogy elavászkod- tak. Ejnye, tata, vidd arrébb a rnátnaikeverőidet, nem tudok tőlük csalingázni... S. RL NŐK A meghajlított oszlopon a neoncső az úttestet bámulta. Szerette volna meglátni magát a vizes aszfalt tükrében. De szüntelenül esett, esett... A tükörképet az esőcseppek — millió buborék — elmosódottá tették ... Egy leány állt a védelmet nem nyújtó eresz alatt. Kezét zsebre dugta, arcán végigfolyt az eső. Állt és várt, és szerette, hogy olyan hűvösek a csordogáló cseppek __ K ét pár kopogós cipő sza- porázta a lépéseket a másik oldalon, s nem olyan messze diszkréten becsukódott mögöttük egy ajtó... Zsebre dugott kézzel állt — élő szobor —, mikor a férfi melléje lépett. Akaratlan mozdulattal simította hátra homlokából a vizes tincset, mélyet lélegzett, úgy nézett föl. — Ne haragudj, hogy ilyen esőben hívtalak — szaladt ki a száján. Maga sem tudta, hirtelen mit mondjon: — Persze, nem tudhattam. hogy esni fog... — Ugyan... — a kar féltő- óvón, a jól ismert szerető mozdulattal ölelte át vállát. — Rémesen eláztál... Na, gyere gyorsan, menjünk valahová ... — Ne menjünk sehová — sietve, kapkodóan törtek elő belőle a szavak, s magában azt hajtogatta: most kell azonnal megmondani, most kell levenni a vállamról ezt a kezet — maiit szeretek — végérvényesen ... Milyen kegyetlen ez a szó. . . Mégsem mozdult. Újra a táncoló tócsát bámulta, és úgy tetszett, az esőcseppeken keresztül ott is látja a férfi vá- rakozó-csodálkozó tekintetét. — Csak azért hívtalak ... — nem emelte föl fejét, zsebre dugott kezét összeszorította, hogy ne remegjen. — No, mondd, miért? __ JVT iért nem jössz mostan ában hozzánk? — társai gyakran kérdezgették. Olyankor elmosolyodott, valamit mondott magyarázatként. Este otthon az ágy szélére ülve órákig tűnődött: »Milyen furcsa. Pont ezt a férfit szerettem meg. Miért? Miért hagytam, hogy ez az értelmetlen érzés meggyökerezzen bennem?« Értelmetlen ... Vajon tényleg az? "Lehet-e értelmetlen, ami az embernek boldogságot jelent? Megfogta fejét. nemet intett. De hát akkor mi ez? Tolva j- lás! Igen, ezt határozottan érezte. Már sokszor. Legutóbb akkor, mikor a feleségével meg a kisfiával látta. Szépek voltak együtt... A gyerek csacsogott, rángatta az apja kezét. Már nem volt ideje átmenni a túlsó oldalra, különben is pirosat mutatott a lámpa, ezért úgy köszönt, hogy nem nézett egyikük szemébe sem^ Tőlük lopja el. Igaz, csak ritkán és csak pár órára. De lopja azt, amit ajándékba kap az ember? Ű nem akarta, már a kezdet kezdetén sem akarta... De társtalan volt, mint ahogy társtalannak vallotta magát a férfi az asszony mellett... Majd egy év óta villan ösz- sze tekintetük. Mindig változatlan és mindig tiszta, őszinte ragyogással. És ő azóta töpreng. Sokszor mondta már: nincs értelme ennek. És mégsem tett semmit. Csak azért, mert úgy látta, őrá is éppúgy szükség van, mint neki arra, hogy ne legyen egyedül... Sokat volt már egyedül, és ezután az év után még jobban félt a magányosságtól... Pedig ő csak fél embert kapott. Mit, felet? Csak egy kis töredéket. Ű pedig mindent odaadott. Az ellentmondás mo- csaras_ ingoványos talaj, amibe annál mélyebbre süllyed az ember, minél jobban kapálózik ellene... Az ablakából sokat nézte a neonokat. Az emberi akaratnak engedelmeskedve világították az utcát. Az utcát, ami rendszerint mindig csöndes volt, a villamosok messze elkerülték ... Nézte a neonokat, és lassan meggyőződésévé vált, hogy azért hajtják így előre a fejüket, mert szeretnék egyszer magukat meglátni az aszfalt tükrében. HTudta, hogy ezen a na- -*■ pon itt fog állni, és várni fog. Azt is tudta, hogy nemhiába. Már két hete nem beszélgettek. Pedig egymás mellett éltek, naponta látták egymást. Az egyetem zsibongó, lüktető forgatagában gyakran találkoztak. A tanársegéd meg egy szürke s majd mindig sápadt hallgató. Kiváncsi, unott és közömbös tekintetek kereszttüzében köszöntötték egymást — Jó napot — hidegen kop- pantak a szavak, és recsegve törtek millió gondolattá, mint mikor tavasszal a jégcsap lehullik az ereszről a kemény aszfaltra... Ez az utóbbi két hét állította őt ide az esőre... — No, mondd, miért? >-* Sürgette a kérdés. Két hét óta komolyan készült a válaszra. Mint vizsga- időszakban szokta a tananyaggal ... A kéz megsimogatta az arcát, megpihent az álián, és kényszerítette. hogy fölnézzem — Csak nincs valami baj? A tiszta szeretettel mosolygó szemben meglátta a neonok tükörképét. — Nincs... Nincs semmi baj... — Hát akkor? — Kérni szeretnék tőled valamit ... Menj el... — Menjek el? Hová? Miért? Most jöttem. Hívtál! — Igen, hívtalak — milyen eszeveszetten táncolnak a buborékok a tócsán. — De csak ezért... Menj el.«, üjra hallgattak. A csöndnek néha több mázsányi súlya lehet. — Nem értelek ... Hát beszélj! Mi történt? Nem, most nem szabad beszélni — gondolta —, nem szabad magyarázni, megmondani azt, hogy mennyire szereti ezt az embert, akinek tekintete most tele van csodálkozó gyötrődéssel, aki most nem éri semmit; nem. szabad magyarázni, simogatással a szálak nem szakadnak el — olló kell oda... A kar lehull a válláról... Csak a cipőket látta. Tétován fordultak meg, és mintha ólombetét i'olna bennük, lassan elindultak, amerről jöttek ... Holnap ott fog ülni az előadáson a többi között egy sápadt hallgató, és lehajtott fejjel jegyzeteli a tanársegéd szavait. A tolla meg-megákad, mert nem tudja majd, hogyan kell leírni egy-egy betűt. , Alit a védelmet nem nyújtó eresz alatt. Egyedül. És most ismét nem tudta biztosan, hogy jól csinált-e... A tincs újra homlokába hullt, arcán végigcsorgott a hűvös eső... Felpillantott a neoncsőre. — Szegény. nem tudja magát meglátni... A tükörképet az esőcseppek — millió buborék — elmosódottá tették... Vörös Márta Ami mór nem látszik fantasztikusnak Az Aviacija i Koszmonav- tyika című szovjet folyóirat most megjelent 11. száma sok érdekes dokumentumot közöl a szovjet űrhajósok postájából. A. legtöbb levelet Gagarinnak és Tye- reskovának írták a világ minden részéből, de több levélíró a leendő űrhajósokat, a hetes és nyolcas számú jelöltet is köszönti. Egyes levelek szerzői a Holdra induló első szovjet űrhajó utasait szeretnék üdvözölni. A lap ehhez hozzáteszi: »Az ilyen levelek ma már nem látszanak fantasztikusnak. Nem állíthatjuk, hogy a hetes vagy nyolcas űrhajós indul a Holdra, de a Holdra való repülés előbb vagy utóbb okvetlenül megvalósul. * * * Vadak Az egyik portán a kacsák társaságában egy kisebb szárnyas tipeg. Csak annyiban különbözik a többitől, hogy nem nőtt meg nagyra, és sötétebb színű a tollazata. A látogató kíváncsian kérdi, hogy miféle szerzet ez a kacsaszerű állat. A gazda mosolyog: — Vadkacsa az, kérem. Amikor rátaláltam, el volt törve a lába. A múlt napokban lestuccoltam a szárnyát. nehogy elrepüljön, mert még nincs egészen rendben. A látogató bólogat, és közben észrevesz a háztetőn két pávagalambot. Elismerően mondja: — Látom, szívesen foglalkoznak itt a szárnyasok sze- lídítésével. Nyilván azok meg vadgalambok ott, mert azoknak is stuccolt szárnyuk van... A gazda erre már csak hallgat, de nagyon mélységesen. És arra gondol, hogy hallott ö régebben egy mesét, ami arról szólt: a városi kislány azt hitte a sündisznóról, hogy súrolókefe... — hf — * * * Mivel töltik szabad Idejüket a pesti nők? »Szabad idejében mivel foglalkozik a legszívesebben?« — erről faggatta ki nemrégen egy statisztikai fölmérés a pesti dolgozó nőket. Kiderült, hogy a »gyengébb nem« legerősebb oldala az olvasás. Legalábbis szabad idejüket a legtöbben — 41,4 százalék — ezzel tölti a legszívesebben. A második helyen még mindig egy régi női specialitás, a kézimunkázás (22,5 százalék) áll. A statisztikusok szerint ezt úgy kell érteni, hogy a keresőnőknél a kézimunka .többnyire a mozgalmas nap utáni idegnyugtató kikapcsolódást jelenti. A további sorrend: a legszívesebben pihen 6,1 százalék, gyermekeivel foglalkozik 6,6, rádiót hallgat 5,5 házimunkát végez 4,4, színházba, moziba jár 2,6 százalék. Viszonylag kevés a sportoló nő: mindössze 1,3 százalék. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. n. 2. Telefon 15-18. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy meevei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, I .a tin ka Sándor utca S.
