Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-17 / 269. szám

NEGYEDÉVENKÉNT 1350 DARAB MOSDÖi MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANA£S LftPJA Vevőszámiá lás Szeptemberben jelent meg a belkereskedelmi miniszternek és a SZÖVOSZ elnökének kö­zös utasítása arról, hogy ke­reskedelmi központokat, alköz­pontokat és alapvető ellátási körzeteket kell kialakítani. A megyei tanács kereskedelmi osztályán felvilágosítást kér­tünk az utasítás lényegéről és kihatásairól. — Az intézkedést a kereske­delmi hálózat fejlődése tette szükségessé. A városokban már működnek olyan boltok, ahol a vásárlók minden szük­séges árut megkapnak. Emel­lett kialakultak kisebb ke­reskedelmi körzetek is, itt azonban már nem olyan nagy a választék. Most felmérjük ezeknek az üzleteknek a kör­zetét meg a vásárlóerő nagy­ságát, s a kapott adatokból ki­indulva intézkedünk a boltok bővítéséről, szakosításáról, újabbak létesítéséről vagy na­gyobb árukészlettel történő el­látásáról. A november 18-tól 23-ig tar­tó időszakban megyénk negy­ven falusi iparcikk- és ruhá­zati boltjában kérdezik meg a vevőktől, hogy honnan, me­lyik faluból vagy városból jöt­tek. Szeretnénk, ha a vásárlókö­zönség megértéssel fogadná munkánkat, és nem venné zaklatásnak a kérdezősködést, hiszen mindez az ő érdekük­ben történik — fejezték be a tájékoztatást a megyei tanács kereskedelmi osztályán. Közlekedési balesetek Elvesztette lélekjelenlétét Balatanberény külterületén, a 72-es számú úton Kolin Je­nő Kaposvár, Május 1. utca 41. szám alatti lakos szabály­talanul előzött személygépko­csijával, s nekiütközött egy teherautónak. Ez utóbbi ve­zetője, Gelencsér Ferenc lát­va, hogy az előzés veszélyes, megállította járművét. Kolin azonban elvesztette lélekjelen­létét, megijedt, a kormányt balra rántotta, s egy nyárfá­nak ütközött. Életveszélyes sérüléseket szenvedett, s ko­csijában 25 000 forint értékű kár keletkezett. Tízezer forint anyagi kár A közlekedési szabályok meg nem tartása miatt Bala- tonbogláron is súlyos baleset történt, illetve nagyobb anya­gi kár keletkezett a társadal­mi tulajdonban. Desics Imre Kaposvár, Bartók Béla utca 4. szám alatti lakos, az Élel­miszer-szállítmányozási Vál­lalat tehergépkocsijával a megengedettnél gyorsabban haladt, s összeütközött a ve­le szemben jövő teherautóval. A két járműben összesein tíz­ezer forint anyagi kár kelet­kezett. Ittasan vezetett Kölcsönkért motorkerékpár­ral, jogosítvány nélkül, itta­san motorozott Balatonlellén Kiss László rádpusztai la­kos. A 7-es számú főútvonalra való ráhajtás előtt nem állt meg, s nekirohant a Fekete József hajtotta szekérnek. Kiss László életveszélyes sé­rüléseket szenvedett, a mo­torkerékpár összetörött. A hősködés vége Balatonlellén egy másik baleset is történt — a 67-es számú úton. Nemes István húszéves budapesti lakos nem­rég vásárolt gépkocsijával ba­rátját szállította. A volán mellett vezetési rutinjával dicsekedett. A hősködés vége az lett, hogy a kormányt gon­datlanul fordította el, s nagy sebességgel az árokba szaladt; Sérülés nem történt, de a jár­műben tízezer forint kár ke­letkezett Műszaki „tettenérés" Szovjet kutatók a lenin- grádi útigazgatóság műszaki szakembereivel együttmű­ködve elkészítették és kipró­bálták a »Reisz—2.« elneve­zésű készüléket, amely »tet­ten éri« a megengedett se­bességet túllépő gépkocsive- vetőket. A készülék nagy frekvenciájú radarantenná­ból, alacsony frekvenciájú szerelvényből és automati­kus fényképezőgépből áll. Oszlopra vagy útmenti fára szerelik, és a megengedett sebességre szabályozzák. A készülék azonnal lefényképez minden gépkocsit, amely a megengedett sebességet túl­lépi. FÉNYCSÖVEK Segítenek a napnak? A Somogysárdra érkező idegen bizony sokat bukdá­csol az esti sötétben az úton. Csak a házak ablakain ki­szűrődő fény ad valamicske támpontot, ugyanis az utcai villanyégők nem világítanak. Pontosan délután ötkor el­alszanak, és sötétbe borul az utca reggel fél ötig, akkor ugyanis újra kigyulladnak, és égnek egész nap. Miért? A falubeliek úgy tartják, hogy fordítva állították be az automatát, és ezen nem változtat senki. Az emberek nagy bosszúságára már hosz- szú hónapok óta sötétbe bo­rul az utca éjszakánként. Vajon az Áramszolgáltató Vállalat a napnak segít vi­lágítani Somogysárdon? készül a Finommechanikai Vállalat marcali telepén. A mosdó­kat Somogyon kívül Szombathelyre, Tatabányára, Győrbe, Mis­kolcra és Pécsre szállítják. Hegyi Istvánná és Uisics Ilona cso­magolja a mosdókat. Ahonnan „megszökött a szerelem” Birkózik a rázós földúttal a gépkocsi. A vezető nagyon sajnálja a motort, és faggat­ni kezd, van-e értelme be­menni Tikosra. Mondom ne­ki, hogy mit akarunk megtud­ni ebben a faluban. A köny­vek szerint Tikos olyan köz­ség, ahonnét megszökött a sze­relem. Esztendőn át nem volt házasságkötés, és a »gólya sem hozott gyereket«. Azt mondja erre a gépkocsiveze­tő, hogy akkor menjünk, mert ilyet még ő sem látott. Elver­gődünk az elágazásig, ott az­tán megrekedünk. Merre, me­lyik kátyúson tovább? Jön egy kalapos, kék kötényes öreg, tőle kérdezzük. —Tikosra? — kérdi, aztán kacarászik a bajusza alatt. — Menjenek egyenesen ezen az úton. Ott van a világ vége, az Tikos ... A »világ végére« vezető út még rosszabb, mint a másik. Szerencsére nem hosszú, gyor­san célhoz érünk. A falu kicsi, három utcája van. A Táncsics utca a határ­ra nyílik, az Iskola utca a megsüppedt, csöndes temető­be vezet. Leghosszabb a Béke utca. Itt van a legtöbb ház. Három új ház téglából épült, a többi vertfalú. Az ablakok­ban muskátli virít. Csöndes minden, mintha kihalt volna a falu. Bejárom az utcákat. Te­remtett lélek sehoL Álmos szemű komondorok vakkanta- nak mérgesen. A téren görbe gerendákból összetákolt ha­rangláb, mellette időkoptatta kőkrisztus. Tanácstalanul nézelSdök, és akkor váratlanul felbukkan az út végén egy ember. Imbo- lyogva, lassan jön. Ahogy kö­zelebb ér, látom, hogy sánta. Fakó, zsirmarta kalapot, szür­ke cájgöltönyt és gumicsizmát visel. Egyszerre belém hasít a fölismerés. A bicegő járás, a sötétbarna arc. Ez Schifter Péter bácsi. Bizony az! Rá is köszönök gyorsan. — Jó napot, Péter bá­tyám ... Az öreg kutatóan vizsgál a kalapkarima alóL — Adjon isten magának is._ Nem ismer meg. Mondom neki a barátságunkat. Egy éve sincs még, hogy két napig egy szobában laktunk Budapesten a Hungária Szálló harmadik emeletén. Először volt Pes­ten, először szállóban. Az első éjszakán alig aludt valamit, mert attól félt, hogy valaki el­emeli a pénzét. — Az áldóját! — csap a vállamra hirtelen jött szere­tettel. — Most már megisme­rem. Maga fűzte be a cipőmet, nem is tudom, hogyan felejt­hettem el. Aztán mi szél hoz­ta erre? Kérdezget, magyaráz vidá­man, a pesti útról mesél, az operettprimadonnát említi, aki bizony »helyre lány volt«. Ha ilyennek láttam volna először, akkor nem ismerem meg. Mert ott Pesten nem beszélt, félsze­gen félrehúzódott, a színház­ban még a szépséges prima­donnának sem tapsolt. Talán öt szót hallottam tőle. Még ar­ra sem mert megkérni, hogy fűzzem be a cipőjét, pedig fél órán át kínlódott vele, mert nem hajlik a lába. — Miért jött? — kérdi még egyszer. Mondom neki, hogy a sze­relmet kutatom. Innét állítólag megszökött. Jó egy órán át beszélgetünk, akkor búcsúzik. Elindul a határba, mert vár­ják. Imbolygó járással, lassan megy az úton. Amit elmondott, az súlyra nagyon nehéz. És sötétebb, mint a Balaton túlsó partján feketéllő hegyek. A lényeg egyetlen szó: vérrokonság. Ami mögötte van, az kétségbeesett kiútkeresés. A hatszázholdas határ mindig kicsi volt itt. A szülők tervelték ki a házassá­gokat, mert az egyholdak va­gyont jelentettek. Kitörni nem tudott senki. Egyformák a por­ták, rokon a fél falu. Ez volt és »... szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elme­baj, egyke...« A megsüppedt temető sírfái bizonyítanak. A szórakozás: vasámapon­ínt erővetélkedő a harang­láb alatt. Göcsemelési verseny, birkózás. Felnőtt férfiak duhaj, szo­morú játéka. Ha azt írom, hogy ma sok­kal több van, lehet, azzal vá­dolnak, valótlant mondok. Mégis ha sorba veszem, a volt ninccsel szemben heggyé ma­gasodik a van. Megszűnt a földéhségből fakadó párválasz­tás. Ezzel kell kezdenem, és azzal folytatni, hogy ebben a faluban már nem ismerik a csecsemőhalálozást. A rendsze­res autóbuszjárat bevonta a vérkeringésbe ezt a falut is. Van vándormozi, televízió, könyvtár, villany. Igaz, még csak két-három éve, de van. A faluból tizennyolc fiatalem­ber jár az iparba dolgozni, a többiek itthon élnek. Szorgal­muknak híre van az egész já­rásban. A szerelmet jöttem keresni. A statisztika szerint megszö­kött. Mégis van. Emlékezet óta nem volt válás. A hűtlen­ség ismeretlen fogalom. Nincs erkölcsi kicsapongás. És ez örvendetes. Az is,; hogy a fiatalok világot látnak,: mást akartak, akarnak. Valami szebbet, igazabbat. Szerelmet a szerelemért. Biztosan meg­találják, mert keresik. Ez lesz majd az igazi, ök hozzák majd vissza Tikost a világ végéről. A szerelemből születő új nemzedék... N. S. NOITI Az Egy es u. .uw^uiozaiban készítik a korszer u tágítás egyik kellékét, a fénycsövet. Szállítás előtt próbaége­tésen ellenőriznek minden darabot. (Doiezsál felvétele) Bíborvörös volt az arca, amikor felállt, és így kezdte rövid felszólalását Csatáro- si Vilmos, a Bútoro­kat összekombináló Gyár vezérigazgatója a minőséget megálla­pító országos értekez­leten: — Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a beszámoló az első szótól az utolsóig valótlan, és vissza­utasítom mindazokat a kitételeket, ame­lyek a BÖGY-re vo­natkoznak. Tarthatat­lan minden állítás, és nélkülözi a tárgyi va­lóság legkisebb alap­ját is. Látszik, hogy az előadó kartárs nem ismeri a BÖGY munkafolyamatát, gyártmányait és azok kiváló minősé­gét. Különben nem állítaná előadásában — amely egyébként más gyárak és más termékek vonatkozá­sában helyesen álla­pítja meg a fennfor­gó súlyos hiányossá­gokat —, hogy ná­lunk, mármint a BÖGY-nél rossz a munka minősége. Tisztelt karfásak! Ná­lunk még nagyítóval sem lehetne hibát ta­lálni. Mert, kartár­saim, csak ne.m gon­dolják komolyan, hogy hiba, ha valaki visszahoz egy letört szekrényajtót, hiszen mi azt azonnal kija­vítjuk, és ugyebár a kijavított hiba, az nem hiba, ez csak mlágos. Ha hiba ma­radna, akkor sohsem javulnánk meg, ez pedig ellentétben áll szocialista emberis­meretünkkel és felfo­gásunkkal. Nálunk a legfőbb hangsúly a gyártmá­nyok minőségén van. A prémium, a csalá­di ünnepségek jutal­ma, a keresztelők, il­letve a névadók ajándéksorozata mind-mind azt céloz­za, hogy tovább emeljük a termékek minőségének nálunk amúgy is magas szin- vonalát. Különben önkritikusan be kell vallanom, kartársak, hogy a múltkor azért kellett elbocsátanunk egy munkást, mert ferdén vert be egy szöget, egyetlenegy szögecskét a »Leven­dula« kombinált bé­biülőkébe. Elbocsá­tottuk, kartársaim, mert rontotta BÖGY- ünk renoméját. Mi vigyázunk vállala­tunk hírnevére, ná­lunk örök jelszó: »Előre a kiváló minő­ségért !« Csak ennyit akartam mondani, kartárták. Az értekezlet után a SZÖGY és a HAGY igazgatói hosszasan rázták Csatár ősi ke­zét, és gratulálták neld azért a bátor ki­állásért, amellyel megvédte a BÖGY jó hírét, de ő csak közömbösen elnézett fölöttük, és tekinte­tével régi osztálytár­sát, Alázatos Tibort kereste. — Jó, hogy jössz — vonta félre a fo­lyosó szögletébe —, mondd csak, drága Tiborkám, nem tudsz egy jó maszek bútor­asztalost? Valami stílszerű, minőségi kombinált szobára lernte szükségem, férjhez megy a lá­nyom ... Megértesz, ugye?... Csak nem rendezem be a fiata­lok lakását holmi tö­meggyártmányokkal ! Gáldonyi Béla Tana SO&OK • ••••• Autósok egymás között — Olyan gyorsan vezet­tem — meséli barátjának az új autós —, hogy a kilo­méterköveket kerítésnek néztem. — Az semmi — mondja a másik —, én olyan gyorsan fordultam meg, hogy elol­vashattam hátul a rend­számtáblámat. ... Aki fogyni akar, menjen Rómába... A rómaiak imádják az ételt-italt, és senkinek sem jutna eszébe, hogy önmeg­tartóztatással őrizze meg karcsúságát. Rómában nem kell diétázni, mert maga az örök város gondoskodik a vonalak megőrzéséről: ha valaki el akar menni a Szent Péter-bazilikába, 560 lépcsőt kell megmásznia; a Március Aureli us-oszlop tetejére 190 lépcső vezet föl; a Trinita Dei Manti »spanyol lépcső­je« 137 fokos; az Ara Coeli 122 lépcső hosszúságú, nem beszélve a 28 »szent lépcső­ről«, ami talán az előbbiek­hez képest nem is látszik soknak, de — térden csúszva kell fölmenni rajta! • * • Ennyi szesztestvér! Az Egyesült Államok fő­városában, Washingtonban az egy főre jutó havi rövid­ital-fogyasztás eléri a há­rom litert. Ennek alapján az Egyesült Államok valószínű­leg első helyen áll a világon a szeszfogyasztásban. Nyolc­vanmillió 15 éven felüli amerikai gyakorlatilag min­den nap fogyaszt szeszes italt. • • • Bölcs mondások az öregségről Az öreg embernek fárad­ságosabb a poharat szájához emelnie — viszont kevésbé szomjas is. (André Gide) ... Készüljünk fel arra, hogy öregségünket alaposabban kiélvezzük, mint amennyire fiatalkorunkat tudtuk. Meny­nyi időt veszítünk, mennyit tékozlunk el életünkből húszéves korunkban! (Geor- ghe Sand) • • • Megöregedni annyit je­lent, mint elcsodálkozni és elkeseredni mindazokon a többé-kevésbé új, sőt bizarr dolgokon, amelyeket a ná- hink fiatalabbak elkövetnek. (Paul Léautaud) ... Az ember az egyetlen ál­lat, amely tudja, hogy meg kell halnia. (André Malraux) ... A haláltól kevésbé kell félnünk, mint bármi más­tól... Sem élve, sem halva semmi közünk hozzá: élve, mert élünk, holtan, mert ak­kor már nem vagyunk többé. (Montaigne) • * • Önmagunk fölé kell emel­kednünk, hogy megértsük: a világ minden csodálatos szép­sége abból fakad, hogy sem­mi sem tart örökké, és az egyiknek át kell adnia a he­lyet és az anyagot, hogy ki­bontakozhasson a másik, aki még nem volt. (André Gide) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye* Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy! Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca &

Next

/
Oldalképek
Tartalom