Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-31 / 255. szám

Csütörtök, 1963. október 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP Már látják munkájuk értelmét Szorgos asszonyok a nagyberényi határban Még por zik az út a gépkocsi után. Szemben vontatók jön­nek megrakva cukorrépával, az emberi fáradozás gyümölcse útjára indul... A föld Iwpár, még néhány répahálom ül rajta. Sárga-szá­razzá érve meredeznek a ku­koricaszárak, és itt-ott meg­csillan a fáradt napsütésben az ökörnyál... Még egészén kora tavasz volt, amikor itt jártam Nagy- berényben. A nagy istállónál krumplit válogattak az asszo­nyok. Tenyerük bamállott a földtől meg a krumpli héjától. Éppúgy szabadkozva, kötényü­ket simogatva nyújtottak ke­zet, mint most Tóth Pétemé és P. Tóth Ferencné. Ledobálják a répahalomról a levelet, az­tán fölegyenesednek. — Nemsokára elfogy ez is — mondják. Megrakottón kifordul a táb­láról egy teherautó. — Mind a ketten léét részt vállaltunk, kettőnknek 1400 négyszögöle volt. Szép a ter­més, rég nem emlékszem ilyenre ... Sokad dolgoztunk. Megszedtük már a kimért ku­koricánkat is.. . —( Prémium? — Az is van. 345 kiló kuko­rica — mondja egyikük. — Nekem is annyi. A répa után meg mázsánként 30 deka eulcrot kapunk — teszi hozzá társa. — Annyi cukrunk lesz, hogy lakodalmat lehet tartani! — Gyerünk, asszonyok, ra­kodni! — kiáltják a vontatótól. Sietve indulnak, de még visz- ssaszólnak: — Csak még sokáig jó idő le­gyen, hogy a hungazinos kuko­ricából is sokat szedhessünk... Bókáig süllyednek a földbe, szoknyájukba belekap a szél. Hangos és csendes panasz-1 szavak jutnak eszembe, lciáito- zó keserűség. Annak idején tő­lük hallottam azt is. És meny­nyire mások most ezek a mon­datok, mennyire mások lettek az asszonyok. — Minden jóindulatot meg­érdemel ez a község — hallom Paska Ferenc tsz-elnök hang­ját, és arra gondolok, hogy jó­formán semmi más betakaríta- nivaló nincs már Nagy herény­ien, csak a vegyszeres kukori­ca.. i Nem is olyan régen zöld volt fát minden a határban, olyan üde, szemet nyugtató zöld, mint az a gyönyörű salátapa­lánta, melyet a kertészetben Nagy Imréné, Vörös Istvánná meg Nyárádi Jánosné ültet most a hollandi ágyakba. S inig Nagy Imréné huncutul ne­vető szemmel, vigyázzba vágva magát, tréfásan tisztelegve je­lenti, hogy a létszám majdnem teljes, megtudom Nyárádinétól azt is, hogy ezek az asszonyok kertészeti munkájuk mellett minden kimért területet meg­kapáltak.;., Fárasztó volt. Most ősz van, és nem bánják, hogy így történt. » ... Kiesett a szerelem a papucs sarkából, / jaj, de mesz- sze estem a babámtól.« — a kertészet fölött száll a dal. Paprikát válogatnak, osztá­lyoznak a lányok: Győrfi Ró­zsi, Hargitted Ilonka, Márkus Julianna, Porczik Ilonka, Cza- bula Mária és Csincsi Teréz. — Van még munkánk bő­ven — egymás szavába vágva beszélnek —, kiadós év volt, dolgoztunk sokat. Most jön a virágmagszedés meg a gyü­mölcsfa ültetés.. j Telnek a ládák, ez már az utolsó szállítmány lesz... Zörög a kukoricalevél, az érett csövek mintha hullni ké­szülnének, a földet bámulják. Szépek ezek a csövek, sűrű szeműek és hosszúak. Mennyi örömet szereztek már a heré­nyieknek, és ennek a kicsi, lepke súlyú, 78 éves asszony­nak, özv. Balogh Polliénak, aki menyével, Balogh Györgynével fáradhatatlanul bontja a esti­mái, töri a fejeket. Szinte csodálom, hogy ho­gyan bírja a törékeny válla a zsákot. ■— Nem lehet otthon tartani a mamát — mondja a menye —, annyira szereti ezt a mun­kát. — Miért ne jönnék, megsze­dek én annyit, mint bármelyik fiatal... — Azt látta volna — szól közbe Balogh Györgyné —, hogy mi volt itt, mikor kezd­tük a kukoricatörést. Csak úgy nyüzsgőit a nép! Persze min- denlci igyekszik, örül, ha elvé­gezheti idejében. Jól emlék­szünk mi arra, mit jelent hó­ból szedni a kukoricát! — De én akkor is itt voltam — teszi hozzá a mamika. — Hoztunk ám, egy határo­zatot — lép mellé az elnök. — Férjhez kell menni minden özvegyasszonynak! — Férjhez megyek én! Csak fiatal legyen az ember, meg sokat keressen a téeszben! — Meleg, barna szeme nevet, fe­kete kendője alól hófehér für­tök kandikálnak elő. Aztá/n ko­molyra fordítja a szót. — Szép a kukoricat meg le­het elégedve mindenki. Nem hittem volna, hogy egy ilyen év után ekkora termés le­gyen... Kibont egy csövet, nézi. Sze­retettel, örömmel... Szorgalmas, kedves, jókedvű asszonyok... És megint csak eszembe jut az a régebbi ta­lálkozás. Egyiktől sem kérdez­tem, mi változott azóta, és minden szavuk a változásról beszélt. Hiszen mi mást jelen­tene ez a szívből faltadó, őszinte jókedv, mint azt, hogy már látják munkájuk ér­telmét, gyümölcseit.,, Az egyik a répaföldön, a má­sik a kertészetben, a harmadik a kukoricatáblán. Hajladoznak, fáradoznak napestig. Nem sok van már hátra... A pihenni készülő kopár határ fölött fel­csendül néha a kertészeti lá­nyok vidám nótája, s mintha a fáradt napsugár is táncraper- dülne még egyszer utoljára a lassan úszó ökörnyálon ... Vörös Márta Jelentős légköryáltozás Barcson Az okos változásokat majd két évig sürgette hiábavalóan Barcs elszíntelenedett kulturá­lis élete. Akiket hivataluknál fogva illetett a felelősség, ne­vükön tudták már nevezni a bajokat. De mintha ki tudja milyen tabut jelentő dologról lett volna szó, nyíltan és a vál­toztatás meggondolt szándéká­val a járási székhely kulturá­lis életének problémáiról nem beszélteik. Ezelőtt több, mint fél évvel lapunk hasábjain hangot adtunk annak, hogy tiszta vizet kell végre tölteni a pohárba. Megbízhatóbb, széle­sebb alapokra helyezni a nép­művelési munkát az eddigiek­nél. Nem sokkal ezután — feb­ruárban — járási tanácsi és pártbizottsági határozat fogal­mazta meg a teendőket, adott utasítást a felismert problé­mák megnyugtató megoldásá­hoz. Annyi tétovázás után azonban még e határozat sem bizonyult végrehajthatónak, mert a megyei tanács vb. mű­velődésügyi osztályának volt vezetői tétovázni látszottak. Meglehet, nem ismerték oly alapossággal Boots kulturális életének helyi és személyi gondjait, és ezért csak késve járultak hozzá ahhoz, hogy a járási művelődési ház igazga­tósát Vértes György, a község népművelési ügyvezetője ve­gye át. Augusztusban végre annyi huza-vona után sor került a kívánt intézkedésekre. Ennek tulajdonítható, hogy ma már ez a járási székhelyülik más­ként, felkészültebben néz a művelődési év elé, mint tehet­te ezt tavaly ilyenkor. Mint erre még emlékezhe­tünk, Hosszú időn áft tisztázast­Megjelent a „Béke és szocializmus“ októberi száma A kommunista - mozgalom egységéről szóló vezércikkében E. Papaioannu, a ciprusi test­vérpárt főtitkára kifejti, hogy a kommunista mozgalomban most kibontakozott ideológiai harcban két irányvonal ütkö­zik össze: az alkotó marxiz­mus, mely rámutat a társada­lom forradalmi átalakításának reális útjaira, és a kalandor dogmatizmus, mely a múltba tekint. Az alkotó marxizmusról fi­gyelemre méltó tanulmányt írt L. Sharkey, az Ausztráliai Kommunista Párt főtitkára. A' szerző többek között bebizo­nyítja, hogy a »marxizmus kí­naizálása« mélységesein hibáé koncepció. Jean Blume-nak, a Belga KP Központi Bizottsága titkárának *-A világszocializ­mus és a munkásmozgalom« cí­mű írása is érdekes vitacikk, mely azt bizonyítja, hogy a szocialista rendszer fejlődése rendkívül pozitív hatást gya­korol a tőkés országok mun­kásmozgalmára. H. Hagberg, a Svéd KP elnö­ke ismerteti a svéd .párt mai helyzetét és összegezi a párt­nak a munkásosztály egységé­ért vívott harcában elért sike­reit. Z. Zografosz, a Görög KP Politikai Bizottságának tagja »A demokráciáért és az am­nesztiáért!« című írásában hírt ad a görög nép tömeges meg­mozdulásáról. Közli a lap E. Giala »Ausztria semlegessége és a Közös Piac« című cikkét. A bolgár népgazdaság fejlődé­sének távlatait ismerteti J. Me- tejev, a Bolgár KP Központi Bizottságának tagja. Az NDK gazdasági fejlődésének problé­máit tárgyalja K. Mikülszkij, a tervezés és a gazdasági veze­tés új módszereinek tükrében. A lap gazdag tartalmából külön ki kell emelnünk az ér­dekes eszmecsere rovatot, amelynek címe: »Az arab né­pek nemzéti felszabadító moz­galmának jelenlegi szakasza.« lanul hagyott személyi ellenté­tek szórták szét Barcs kulturá­lis erőit. A különböző népmű­velési tényezők — a járási mű­velődési ház, a község, a föld­művesszövetkezet, a 'tern«'5- szövetkezet és a ktsz — a ma­gúit hasznára és on.s ......e igyekeztek munkálkodni. Ho­lott az egységes művelődésügy azt követelte már két évvel ezelőtt Barcson is, hogy az anyagi, tárgyi, személyi adott­ságokat ne szétaprózva, ha­nem koncentráltan, közösen készített terv alapján használ­ják fel. A járási művelődési ház ve­zetését tehetetlenség jellemez­te. Ez a létesítmény nem tu­dott még a község kulturális életének sem a központja len­ni, következésképpen a terüle­ti munkára kisugárzó hatása is elsatnyult. Nem kis gondokat kellett tehát felmérni és utá­na meghatározni azokat a lé­péseket, amelyek egyszer és mindenkorra megszüntetik Barcs kulturális életének ek­kor már tartós »rosszullétét.« Mi történi augusztus óta? Mindenekelőtt elkészült az 1963/64-es népművelési terv, ami nemcsak a község kulturá­lis életének célkitűzéseit, vár­ható eseményeit tartalmazza, hanem magában foglalja a já­rási művelődési ház sajátos módszertani feladatait is. A legnagyobb egyetértés légköré­ben készülhettek el ezek a ter­vek, hisz a tavaly még szét­szórt kulturális erők ma már egységesek. Túlságosan derű­látó lenne ez a megállapítás? Nem tartom annak, mert íme a bizonyíték: a három szövet­kezet kulturális alapját össze­vonták. A járási művelődési ház színjátszó csoportjának, kórusának és flúvószenekará- nak tehát nem lesznek működ­tetési gondjai. Persze, az anya­gi, tárgyi koncentráltság Hát sem érne erkölcsi kiállás nél­kül. Ma már ez utóbbival is számolhatunk és talán ez a legörvendetesebb a barcsi vál­tozásokban. A gazdasági veze­tők évekkel ezelőtt elzárkóztak a kulturális természetű problé­mák, feladatok elől. E maga­tartás hatását szükségtelen ele­mezni. Jólesik viszont elmon­dani, hogy a gazdasági vezetők segítőkészsége, érdeklődése, felelősségvállalása nyomán milyen sokan mozdultak meg Barcson. Mennyi felnőtt em­ber kíván részt venni a külön­böző népművelési program­ban. A műit évben például gimnazistákkal feltöltve is csak 25 főnyire ifcudott felvergődni a ktsz-kórus. Az idén 55—60 tag­Innsbruck felé. Hát további jó szabadságot. Viszontlátásra! — Kezet szorított vékán, és siet­ve távozott Letöröltem az izzadságot a homlokomról. A torkom kiszá­radt. De ez a találkozás némi előnyt is hozott számomra. Volt pénzem, tudtam a hidak megszállásáról és arról, hogy a másik oldalon könnyebben (9) Kari, így hívják a bará­tomat, olyan biztos volt a dol­gában, hogy az én poggyászo­mat is magával vitte. Termé­szetesen ő nyerte meg a fo­gadást, mert amikor odaát a nagy szikla mellett el akartam menni, megbotlottam. Az ered­ményt láthatja: megrándult a lábam. Így aztán persze, el­kerültük egymást: Na, ennek megmutatom ma este. Most kedélyesen ül a vendéglőben, és tiroli bort iszik. A meglepett spicli vállára támaszkodtam, és megmutat­tam neki a lábamat, amelyen jól látszott a daganat. A spic­li kérdezni akart valamit, de nem engedtem többé szóhoz jutni. Tudtam, hogy most minden a beszédességemtől függ. És ezekben a percek­ben, amikor teljesen tehetet­len voltam, és csak beszéd- készségem menthetett meg, hi­hetetlenül bőbeszédűvé vál­tam. Olyan gyorsan és szug- gesztíven beszéltem, hogy népi volt más választása, mint vé­gighallgatni vagy elszaladni. Tátott szájjal hallgatott. — Látja, így van ez. Az el­bizakodottság ritkán vezet jó­jutok tovább. De hogy megyek tóm keresztül. A spicli nem té-< át, ha a hidak meg vannak vedett. A híd közepén, két pil- < szállva? lér mögött megbújva, kétj Pár száz méterrel odébb volt egyenruhát láttam. Lehetetlen < ra. Az a szerencse csak, hogy a tiroliak olyan vendégszere­tők. Az előbb egy paraszt olyan kedves volt, hogy fel­hívta Telisben a »Hotel zur Post«-ot. Ott lakom ugyanis. Nagyon rendes tőle, ugye? ... — Igen, de — —... Ilyen barátságosak itt az emberek! Igazán megható. Ön is tiroli, igaz? Na persze) hogy tiroli, hiszen azt mind­járt meglátni! Ezek a férfias, bátor mozdulatok. Berlinben nem ilyen barátságosak az emberek. De ki vehetné tőlük zokon? Minden éjjel bomba­támadások, mindén éjjel a pincében! Üristen, hogy gyű­lölöm az angolokat! De egy­szer még megbűnhődik ezért a perfid Albion... — Most hallgasson ide... — ... Mit mondjak önnek, hiszen a múlt héten a nagy­anyámnál csapott be! Mindent leborotvált. Robbanóbomba volt. Tudja, mi a különbség a robbanóbomba és a gyújtó­bomba között? Figyeljen ide, megmagyarázom. A gyújtó­bomba csak gyújt — mint ne­ve is mutatja. Vízzel nem le­het oltani, ó nem, homok kell hozzá, közönséges homok, ak­kor kialszik a tűz. A robbanó­bomba viszont.'.. Az egyenruhás felnyögött. Nyilván sürgős dolga volt, mert gyakran nézett az órájá­ra. Végül nem bírta tovább a szóáradatot. Éppen el akartam neki magyarázni a lőpor fej­lődését a dinamitig. — Jó, jó — kiabált —, hi­szek önnek, egyetlen szót sem kell tovább mesélnie, sietek. Csak a kötelességemet teljesí­tettem. — Minden német kötelessé­ge a legnagyobb éberség; az ellenség mindenütt ott van! — Ez az! Ma reggel állító­lag megszökött valaki a fog­házból, ezért kértem öntől az igazolványát. De a fickónak persze megvoltak a cinkosai, és régen árkon-bokron túl van. — Az bizonyos. Egy rabló- gyilkos? — Kommunista. — Mi a fene?! Hogy ilyen még van! — Messzire azért nem jut el. Ma reggel ugyanis minden hidat megszálltak. Önnek is jobb lenne, ha a túlsó oldalon menne — itt ugyanis még egy- pár ellenőrző posztot érintenie kell. Azonkívül a vonat is odaát megy. Itt van két már­ka — oldalzsebéből egy bank­jegyet vett elő —, ez elég ar­ra, hogy Telisbe utazzék. Ha a vonatban ellenőrzés van, Telisben majd igazolhatja ma­gát. — Hát hogyne! — kiáltottam fel örömömben — nagyon kö- hogy jól áttekinthessem. Sen- szönöm, de nem is tudom, ho- kit sem lehetett látni, s spicli, gyan fogadhatom el ezt a úgy látszik, tévedett. pénzt... A (túlsó oldalon egy vonat A nácinak hirtelen sürgős hagyta el a pályaudvart. Inns- lett: 'bruck felé ment. És amarról — Lekésem a vonatomat jött az ellenvonat, Két vagy három óra alatt Lamdeekban lehetnék vele. Tulajdonképpen miért ne? Vannak mellékhelyi­ségek, amelyeket be lehet zár­ni — még jegyet is válthatok, j> és nem minden vonatot ellen-^ őriznek. Meggyorsítottam lép-a teimet, amennyire beteg lá-c ban engalte. Lépteim vissz-i hangzottak a híd fapallóin. } Hirtelen ijedtség futott raj­a vasúid, ezen kellett a spicli­nek is átmennie, ha a vasút­hoz akart jutni. Miattam száll­ták meg a hidakat? Ez egy ki­csit sok lett volna a megtisztel­tetésből. Ha ez az istenverte folyó nem volna! Megvizsgál­tam a bokámat. Vöröses színű volt. Holnapra meglkéküL Ha • az az átkozott paraszt nem lett volna olyan gyáva, egy-két nap alatt kákúrál'hatfbam volna magam. Rosszkedvűen sántikáltam rossza. Ha őrök állnak a hídon, a cserjésből látnom kell őket. És akkor? Aikkor nincs más hátra, mint átúszni a folyót. Egyre kevesebb reményem volt rá, hogy valaha is elérem a határt. Amellett á távolban még mindig kivehetők voltak a város körvonalai. Letörtem egy égerfa ágat, és támasztékul használtam. Csak­nem félórába tellett, amíg olyan közel jutottam a hídhoz, volt visszafordulni, mert a két katona mér meglátott. Elhagy­ták búvóhelyüket, és figyeltek. Ki akartam valamit találni, de gondolataim összezavarodtak. Az egyik őr kézmozdulatával jelezte, hogy álljak meg. — Wehrmacht-őrjárat, iga­zolvány-ellenőrzés ! Bécsi kiejtéssel beszélték. Csak hogy valamit válaszolja!:, így szóltam: — Ugye, maguk bécsiek, iga­zam van? — Igen — mondta az egyik. — Bécs, vágyaim városa. Mi­lyen most maguknál odahaza? Áll még a Práter? És mit csi­nálnak a bécsi lányok? — Ó... — mindketten ne­vettek. Örültek, hogy szülővé-, rosuk után érdeklődöm. — Is-? { ja van már az énekkarnak. Fel­nőttek, akik várhatóan nem hagyják cserben a reménytel­jesen induló éneklő közösséget A már összeszokott színjátszó csoport is bővült, méghozzá termelőszövetkezetben dolgozó fiatalokkal, akik látják, hogy termelőszövetkezetük kulturá­lis székbáza is a község kultu­rális életénök alkotó elemévé vált. Számos esemény zajlik itt, és nemcsak a szakmai tovább­képzésre, a tanfolyamokra gondolunk, hanem egyéb kul­turális eseményekre is. Na­gyon jó dolog az, amikor a ter­melés barátságot köt a kultú­rával, a gazdasági vezetés szö­vetkezik a népművelés mun­kásaival, hogy mind több em­ber találja meg a művelődés forrásait. A három művészeti csopor­tot minta csoportként kívánja működtetni a művelődési ház a szövetkezetek segítségével. Mi a célja ennék? Az, hogy a színjátszó csoport, a kórus és a zenekar sorra látogathassa a járás (könnyebben megközelít­hető községeit, és műsort; ad­jon. Egy sor közös program vár a három művészeti ág mű­kedvelőire. Ilyesmire tavaly legföljebb gondolni lehetett. Nem kívánunk szólni a kü­lönböző tanfolyamokról, aka­démiákról, de példaként em­lít] üik meg, hogy a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetben már fölmérték azoknak a dol­gozóknak a számát, akik még nem töltötték be negyvenedik évüket, s nem rendelkeznék nyolc általános iskolai végzett­séggel. A vizsgálódás eredmé­nye: közel száz termelőszövet­kezeti dolgozót kell beiskolázni a következő években. Tavaly húsz tez-tag iratkozott be a dolgozók esti általános iskolá­jába. Az idén új VII. osztály indul. A múlt évben dugába dőlt a mezőgazdasági technkium. ki­helyezett osztálya. Az idén —■ igaz, hogy jóval erőteljesebb szervezés eredményeként — körülbelül hatvan hallgatója van a kihelyezett osztálynak. Jobb légkörben kezdődhet el Barcson az 1963/64-es művelő­dési év, A népművelés szenve­délyes munka. Nem tűri a kö­zönyösöket, a könnyen meghát- rálókat, a hivatalnok észjárá­sú embereket. Barcson éppen, a népművelés szenvedélyessé­ge hiányzott tavaly, meg az­előtt. Hódított a közönyösség, az alkudozás és a tehetetlen­ség. Időszerű volt érvényt sze­rezni, a járási szervek határo­zatának és jó útra terelni Barcs kulturális életét. Néhány hónap múlva már szigorúbb mérlegre kerülhetnek az újra­kezdés eredményei. László Ibolya Gépkocsivezetőnek alkalmas Sok száz esetben mondta M ezt a határozatot a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium Somogybán tartózkodó képességvizsgáló állomása. A modemül fölszerelt mozgóál­lomás e héten Kaposváron, Siófokon, Marcaliban, Nagy­atádon és Barcson vizsgálta meg azokat az ifjakat, akik jelentkeztek az MHS sorköte­les gépjárművezető-képző tan­folyamára. A tervek szerint a most induló hathónapos, tanfo­lyamon csaknem négyszáz if­jú sajátítja el a gépjárműve­zetést. Az igazságügyminiszter veszi át a büntetés-végrehajtás felügyeletét meri Bécset? — Sajnos nem, de hiszen Bécsről az egész világ beszél. A Sänger kn aben-kórust hal­lottam egyszer... — Igen, a Sängerknaben ... — Na és aztán a bécsi mu­zsikusok! És egyáltalán a bécsi zene! De most a háborúban nincs annyi esemény, mi? (Folytatjuk.) Az Elnöki Tanácsnak a hi­vatalos lapban kihirdetett tör­vényerejű rendelete értelmé­ben a büntetés-végrehajtás fel­ügyeletét november 1-től az igazságügyminiszter látja el. Az igazságügyminiszter gya­korolja mindazokat a jogokat, amelyeket a büntetés-végre­hajtással kapcsolatban kiadott korábbi jogszabály a belügy- * miniszterre ruházott. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom