Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-15 / 216. szám

▼asámap, 1963. szeptember 15.

5

SOMOGYI NÉPLAP

A MAMA ÉS A TÉKOZLÓK

T> »máznál szálltak fel a HÉV-re. Az ötvenes nagymama tele vitalitással, a még aktív energiák villamos kisüléseivel; a lánya, ki gyermeklánynak látszott még, dé öreges nyugalom és bölcsesség ásítozott a szemében, ujjai pedig gyermekesen töm- pék. de már a munkától lapultak; harmadiknak a pöttöm íiú unoka, a gyermek- lány gyermeke, hajában szőke hurka árulkodik, hogy minden elképzelésüket beleadják e gyerekbe a szülők.

Hárman ültek egy kettes pádra, hárman szorongtak. A gyerek az ablaknál.

— Meledem van — mondja a gyerek tárgyias hangon. Dundi térdeivel biciklizik, rugdossa a saembenülőt.

Maguk közé helyezik a kölyiköt, ahol az árnyék dominál.

— Az ablathoz atajot menni *— szól a tárgyias hang.

— Nesze! — csattan fel a csupa ideg nagymama. — Fogsz te nekem hisztériáim?

A kismama visszahelyezi a

gyereke* az ablakhoB. A béke

szétterülő szárnya meg serebben a szemében. A kölyköcs- ke nagy nyugalommal sírdo- gál, mint a tavaszi csöndes eső, tartós, növónyinevelő eső.

A nya és lánya közt pe- A dig elindul a beszélgetés, hogy a helyükön immár így megnyugodtak.

Nagymama:

— Rendes ember ez a sofőr.

Kismama:

— Én már csak legyintettem a buszra, Intésnek vette és megállt.

— Lekéstünk volna a HÉV-rol.

— Le.

— A pénz értékét, azt nem ismeri.

— Miből gondolja, mama?

— A vegyesboltban á múltkor minden műanyag takarót meg akartak venni a feleségével. Éppen akkor érkezett, nagyon szép, halvány színekben. Az egészet vinni akarták, AzTAKÁTS QYULA KÉT VERSE

Mandulaszüret

Csattog a pózna.... Mint a, madarak röpködnek arany mandulák.

A fűből szöcskék szikrája pattog s mint zöld madár helyére ül az ág

Helyére ül, hogy gyümölcse után majd levelét is leszórja.

Mint álló csontváznak hegedül már a kőris közt egy ezüst kabóca.

Ezüst bogár a mandulának, míg szórja arany gyümölcseit a csóragos serény gazdának,

ki egyre csak veri s a botja, mintha e vad szimfóniában örült mester pálc ája volna.

Nem kék acél

A beton-kád hűvös karimája ha ráülsz, máris fölemel, mint szobrok testét a márvány láza medencék, parkok csöndjtben.

Megmunkált kő helyett itt parlagi s gátiétól égi foglalat tart téged, szép szedölány, s alkonyt források mossák lábadat.

Rőt csermelyek, indák reflexei, hogy szebb legyél, — kinek keze Kádunk zöld rizlinggel hordta teli —, mint Praxiteles ihlete.

Nem kék acél! A legszebb tűz heve emelt téged e kád szegélyire.

László Ibolya:

Őszi szerenád

Hová vilióznak el a fecskék mikor az ősz a nyárra ront Ajtódon kilincs is lehetnék de már nem vagyok oly bolond

A fecskék mind visszatalálnak Ha vége van hát vége van Hűséged holtan leng a házban mégsem ölhetem meg magam

Vágyott egekbe vitt veled táltoscsikóm a szerelem kaptam csókot és kenyeret az emberséget éhezem

Lehettem \, • társad —

angyalod

A fecskék tudom -Önnek Bár csontjaimban 1L már nem kellesz csak

szeretőnek

Kitagai'a Fujuhiko:

A háború

Ha üres szemgödrömbe Gyémántot tesznek,

A vak drágakő Mit ér nekem?

Ha porladó Csontjaimra kitüntetést Akasztanak,

Mit ér nekem?

I

t

Ö, e mellükre lógó Tőkéjű gazokat Tiporjátok el!

Csak Ütne már az óra,

S szórhatnánk szét A szélbe A hamvukat Pitypangvirágkénl!

Papp Árpád fordítása

tán csodálkoznak, hogy elfogy a pénzük.

A kismama szeméből nagy, megértő, békés moáoly sugárzik,

— Mit csináljanak? Gyűjtsék?

— Ez a ti felfogásiok. A rádiót, ugye, megint nyitva hagytátok?

A kismama tétova mozdulatot tesz a fejével meg a vél- lávai: nem tudná megmondani.

— Feri majd elzárja.

— Az úgy alszik, mint a monmota, A múltkor hazamegyek este, bömböl a rádió, Feri alszik.

A kismama válla azt mondja: hadd aludjon.

A nagymama egészen beleéli magát.

—• Azt hiszitek, a villany ingyen van?

A kismamái neon lehet kimozdítani. Nevet. Olyan csöndesen, bölcsen.

— Már ez a pcüesök is be tudja kapcsolni. —* A gyerek felé biccent zsörtösen a nagymama. — odatolja az asztalhoz a hokedlit, az elé meg a sámlit.

A kismama magához vonja a csöppséget.

—- Föl kell tenni a szekrényre.

— Ebből is hogy mi lesz, ha megnő?! Múltkor kezébe nyomtam egy negyed kiló csokoládét, Hazáig mind befalta. Semmi érzéke nincs a beosztáshoz.

A kismama sapmét porontyán legelteti.

— legyen neki jó.

— Feri is, nem tudom, mit csinál a keresetével. Jön, hogy adjak neki öt forintot, meg kell vennie a hetijegyet. No, jó, de a jegyet estére megmutatod. Este mutogatja a múlt hétit. Aztán moat mi lesz, mondom neki, miből vészed meg a jegyet? Majd ad a

mama másikat tt aünet. Csak a vonat hintája. Aztán a nagymama felrámcolja az orrát. Kicsit tréfásan, kicsit kagvesen, kicsit büszkén.

— Nem is mondtam, hogy vasárnap hajókirándulás lesz az élenjáró dolgozóknak. Ha akartok, jöhettek.

— Nem tudom — mondja a kismama bizonytalanul, mert tán szégyell! a bizonyosságot. Békés mosolyát befutja némi szemérmes bűntudat.

— Majd én fedezem — szól a nagymama az ömeltartó nagymamák lépeseiéről. Egészen megjött a kedve. Látszik

kiderült arcán, hogy onnan, arról a magas lépcsőről szinte jólesik a megbocsátás, Pláne, mikoir a lépcső alatt ott kuporog a rászoruló család.

— Ugyan, mama — saé- gyantefezik a fiatalasszony —, kérhetnénk előleget. De mikor mosok akikor? Hétközijén nem érek rá.

— Kell nektek televízió.

— Különben is, tán Feri megkapja a száznegyven forintot.

—• Megkapta ez mér, csak dugja.

— Ej, mama.

— Apunál sót pénze van — két yen közbe a gyerek.

A nagymama föl nevet.

— Elárul ez már benneteket, Sok pénze van apunak, kisfiam?

•— Sót pénze,

— Hol láttad? A tárcájában?

— Tálcájába.

A kicsit, a két asszony kétféle mosolya övezi.

A kismama segítené:

— olyan volt, amilyet a múltkor kaptál? Olyan kerek, kicsi, fényes?

A pöttöm legény nem engedi magát az anyjától befolyásolni. Férfias határozottsággal ingatja fejét.

— Ugye, papírpénz volt? —

következik a nagymama.

Kurta bólintá*.

Erre a nagymama kihúzza magát ültében diadalmasan.

Á kismama tartja a mosolyt az arcán. látni, hogy tartja, hogy erő kell neki hozzá. Most ő 'következik a mentő kérdéssel:

— Milyen volt, kisfiam, piros vagy zöld?

— Zöjd —- mondja a férfiú.

A kismama mosolya megkönhyül. Nem kell már erővel tartania.

— Én adtaim neki két tízest.

A nagymama csak nevet, legyint. Nem hisz. Vereségről hallani sem akar.

— Tudjátok is ti, mi az a pénz. Szórni tudjátok.

A végállomáson kétfo■r*' rilitoet kotor elő reti- küljéból, s nyújtja a lányának.

—■ Na, Vegyetek magatoknak fagylaltot.

A kismama nem akarja a gesztust észrevenni.

A gyerek elkapja a kétforintost. Kis kacsójának egyetlen ragadozó mozdulatával.

A kismama mosolyog. A béke szétterült szárnyain át.

Szebcrényi Lehel

rOö tL JmU'U U

Ezen a bálon Darázs Barna szivében újra kinyílt a szerelem virága.

Régi Don Juan volt, akit valaha szerettek a lányok és a kikapós menyecskék; sikere volt mindig; a fruskák úgy szédültek körülötte, mint tarka szárnyú pillangók a jázmin illatában; volt benne valami varázslat, amelynek nem lehetett ellenállni...

Történt azután egyszer — ó, gyorsan múlnak az évek —, hogy az egyik, jázminillatban szédelgő pillangó lány jövendöléshez is értő mamája megjósolta neki, hogy hamarosan megnősül, mégpedig az ö lányát veszi el, mert ha nem, hát majd nézze meg magát. S a vidéki kisváros nemes ragadozója, a szédítő Don — úgymond — ki se szállhatott a korai nászágyból. Fogva volt. S az ezután már kettőssé vált életúton — amely fölött a sas- szemú anyós-arkangyal őrködött kiterjesztett nyelvszárnyakkal — egymás után sorjáztak mindkét nemben a gyermek-mérföldkövek: egy fiú, egy lány, egy fiú, egy lány: kis Don Jüanok és Don Jua- niták.

Es múlt az idő megállíthatatlanul, s nőtt, egyre nőtt a nagy Don feje búbján az időmúlás holdvilága.

A vállalati bál előkészületei izgalomba hozták; valamit érzett, valaminek történnie kell. Megfoghatatlanul és megfogal- mazhatatlanul sűrűsödött benne a lázadás: még egyszer Don Jüannak lenni ezen a bálon! Hej, hát mi maradt a régi ragyogásból? Ahogy felállt az íróasztal mögül, egy kicsit kihúzta magát; így ment végig a folyosón, s a férfitoilette halvány tükrében közelről vizsgálta az arcát. Jó, minden jó, s mindehhez jön majd a hajdani frakk, már kitisztittatta, felpróbálta — elmegy. Sőt, nagyon jól áll! S a tükör előtt graciőz mozdulattal meghajolt;

— Hölgyeim, uraim, kartársnők, kartársak, kezdődhet a bál!

S megtörtént a csoda: a bálon kivirult az Öregedő szív; nem volt többé Darázs Barna főkönyvelő, meghalt; s lelki poraiból feltámadt a hajdani Don Juan, szívében szerelemmel Karola iránt, aki húszéves volt.

Húszéves volt Karola. Fél éve dolgozott a vállalatnál; előző munkahelyén platinaszőke volt a haja, feltűnően festette a száját, és a pletyka ösz- szehozta az igazgatótól kezdve a kocsikísérőkig mindenkivel. Persze minden alap nélkül... Azért is jött el onnan. Most nem volt platinaszőke haja, száján diszkréten piroslott a rúzs, és szeme környékét is alig láthatóan érintette a szénceruza. Csoda volt, csodapillangó, egy kis mélabúval az arcán. Don Juan lobogott. Lángolt. Bohó volt, mint egy kis kakas. Udvarolt. Csacstskodott. Táncolt ■— egy kicsit urasam.

BALATONI TÁJAK

0

y4NNfc.sK

Szlovák György rajzai

r

Iga* lettet, hogy férfitársaim zöme azért Jár saiveseb- ben a hölgyek kei.« alá, mert unja már az örökös focitémát?. Nem, nem! Tudnak a férfiemberek másról is beszélni, ha valamelyik vendég mindenáron sportra tereli a szót. Igazolja ezt a* alábbi hiteles történet.

Idős fodrász ismerősöm sohasem szerette a futballt, hanem csak a sakkot. Dorogon (vagy a környékén) dolgozott sz idő tájt, a járási versenyéken rendszeresen részt vett. Egyszer aztán váratlanul abbahagyta azt is.

Utolsó versenyén — vagy harminc éve lehet — sérelem érte a díjkiosztásnál. Az első díj egy vándor- serleg volt. Erre nem pályázott, mert csak a győztes nevét vésték bélé. Ha egy év múlva más lett az első. a* őrizte tovább. A második dura. a finom bőröndre viszont nagyon fájt a foga. Sikerült IS et

A dl{

érnie a második helyezést, de a verseny intézője, aki a harmadik helyre volt esélyes, szintén a bőröndöt szerette volna elnyerni.

— Ebből lett a bonyodalom «- meséli egy kit szusszanássat borotválkozás és hajvágás között, —• A díjakat érték szerint kaptak a verseny helyezettjei. Mikor az intéző látta, úgy alakul a végső sorrend, Hogy én leszek a második, ő meg a harmadik, megcserélte a dijakat.

— B ml volt a harmadik díj?

— Egy Mária-kép. Mikor gaövA tettem a cserét, azt mondotta: időközben elküldte beezustöztetni a képet, hogy még szebb légyen. Így most már pengőben is az a drágább, tehát én kapom meg mint második, őneki viszont a harmadik helyért jő lesz a bőrönd is. Ekkor sakkozói leleményességhez folyamodtam. Megkérdez tem tőle, nem gon"\

üolja-e, hoy a* o

vaiiasusáüö lisaiád- jabttn nagyobb örömet keltene a kép, műit egy közönséges, bár finom kidolgozása bőrönd, t'savaras észjárása azonban nem hagyta cserben, így válaszolt:-» Mivel én Is, kedves nőm is vallásunk régi hívei vagyunk, szeiukép már több isi van a lakásunkban, de bőrönd csak kevés. Önöknél viszont, kedves szaktárs, úgy emlékszem, még nem található ilyen szép tárgy, mint ez az értékes második díj. Így hát fogja a szentRépet, s fogadja őszinte elismerésemet a második helyezéshez.

Ezzel fölvette a bőröndöt, es barátságosan elköszönt.

Eszének hajlékonyságát ma is elismerem. de a sakkver- senvektől mindazóta tartózkodom. Mert én ilyen megtenő kombinációkra soha nem voltam képes sem a sakktáblán, sem az életben.

Holka Vilmos

j

tartással, s még a tvisztnél sem jött zavarba.

S Karola milyen kedves volt... Kedves? Tündér! Belesimult az Ölelésbe. Finoman, Puhán. Lágyan. Odaadóan. Hajából csodálatos illatok szálltak. (»Ö, otthoni hagymaszag.«) És milyen pazarul szórta szépsége gazdagságát. Keveset beszélt, inkább hallgatta a má- morító szavakat. Don Barna Juan elemében volt, a régi csúcsokon érezte magát, s dobbant a szive, amikor azt mondta a lány:

— Maga igazán aranyos ... ember.

— Nem, nem! Szólítson csak Barnának! Akiket szeretek, és hát... nem tudom, mondhatom-e ... akik szimpatizálnak velem, azoknak csak Barna vagyok. Egyszerűen csak így szólítanak.

— Barna.,,

— Milyen szépen mondta ... drága Karola... kedves Károly ... drága Charles ... igazán, kedves Charlotte ...

— Ö, hát maga franciául <s tud?

— Franciául? Ahogy maga akarja!!... És most engedje meg nekem, meghívom egy pohár... pezsgőre!

A zenekar éppen akkor kezdett egy csacsacsát. Az egy pohár pezsgőt a másik követte, (Egy üveg ára itt cca hatvan forint, »szent isten, hogyan számólok el otthon!«), a másodikat egy futó puszi a fül mellé, tánc közben, majd apró kézszorítások következtek.

Siker! Bombasiker! Most már csak a hazakíséret következik; hosszú séta, még egy kis andalító szöveg, azután vad csókolózás a kapuban, suttogások, sóhajok; hol lesz a holnapi randevú? S holnap randevú valami intim kis helyen, azután, azután ... —- Gyalog

mentek, át a város másik részébe.

De a hajnali hideg mintha lehütötte volna egy parányit Karola hangulatát, sietni akart, nem sétálni. Fázik.

— Persze, persze — mondta Don Barna —, hideg vám, de hát egy ilyen lángoló szív mellett, mint az enyém, hogyan fázhat egy ilyen tünemény .. * — s amint meg akarta csókolni Karolát, megkapta az első pofont.

Hohó... persze ez olyan kís- lányos védekezés. Kötelező. Konvencionális.

A második csókkísérletnél megkapta a második pofont, azután a harmadikat.

Na de ilyet! Hát ilyen még nem volt! Ezt már csalt az erő teljes férfitettek követhetik. /, női karok lefogása, átölelés és minden tiltakozást lezárd, majd odaadássá változó csók a szájra. Egy mozdulat..,

— Eresszen, maga vén SZ'- tir! — kiáltotta Karola és rúzs- zsal elkendőzött szájából bántó rikácsolással süvített ki a szó: — Maga nevetséges vén trotil!

Darázs Barna—Don Juan azután, csöndesen lépett be otthon az ajtón. A konyha felől halvány hagymaszag csapta meg. Tömjénillat a megtérő- nek.

Dér Ferenc