Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-01 / 203. szám

▼asämap, 1!>«3. szeptember X. § SOMOGYI NfiPLAP Csurka Péter: Rif ég negyvenkilencben —, na, üljön csak be gyorsan, alakultak, és ma már Elférünk itt elöl hárman is. azt mondják, -milliomosok« tehetett volna? Szótla­Marrmnt a termelőszövetkezet milliomos. Nem külön-külön és nul engedelmeskedett, egyenként a tagok, bár nagyon Így se utazott még sohase, feszül a mellük a jóemberek- Szorosan két fiatalember kő­nek, ha az utcán járnak. Nem zött. Szegény szép kis Juliska is nagyon »-járnak«, csak az néni szinte elpirult, idősebbek; a fiatalok alatt ki- * * » vánatos, nagy Pannóniák, Da- ti#őst pedig —■ fejezte be nufoiák zúgnak. ■ záróbeszédét az el­A központban lakások épül- nők —, lehetőleg mindenki bek. Egy ilyen lakást kapott maradjon a helyén. Mindenki Tenkei János hattagú család- tudja, hogy a szövetkezet fan­jával. János a feleségével, há- együttese a megyei táncver- rom kiskorú gyerekével be is senyre készül, táncokat mutat költözött az új lakásba; a ma- be. Szóljanak hozzá, bírálják, mát, János édesanyját azon- javítsák a táncot, még nem ban sehogyan sem lehetett késő, hogy ezáltal is jobb ki­kihúzni a régi tanyából. látásokkal induljunk a ver­— Nem tudom itthagyni a senyre regi emlékeket — mondogat- ^ vezetőség levonult a szín- ta félsírósan. Negyven esz- Aztán mindenki izga­tendőki. Zug az erdő alja, lommal figyelte a színpadra búgnak a gerlek...! Hadd hall- felsorakozó fiatalokat, akik a gassam én itt, amíg élek, ho- Fáma tánc bemutatáséira ké- gyan sóhajtozik az erdő, ha szülődtek. Négy legény és le- S2él csóválja a fákat. ány állt fel körben. A körbe — De meg aztán folytat- egy leányt zártak be. A te komolykodva —, mit esi- ]eány díszes párnát tartott a nálnék én ott bent köztelek?... j^t kezében, magasan a feje Nagyon elmaradtam én tőle- fölött. A lányok dalolni kezd­tek. ;. Nem jártam én soha a tek. Erre a középen álló leány szemináriumokra, nekem min- tánclépésekkel közeledett az dig itthon kellett maradnom egyik fiú felé. A párnát lehe- a gyerekekkel..: lyezte a fiú elé, mindketten — De édesanyám, ezt a há- rátérdeltek, megcsókolták egy­est át kell adni... Ez lesz a mást, és helyet cseréltek. A vadetető!... Lebontjuk, hiszen legény vette föl a párnát, im- esaknem összedől már.. . Tud- dúlt középre, a középről visz- ja nagyon jól, így szegőd- szatáncolt egy másik lányhoz, bünk .; i aztán így folytatták lányok le­A z a brigád, amelyben a gáiyek a helycserét, miközben mama dolgozott, a cu bor répát egyelte. Délután jött ki az üzenet, hogy korábban abba kell hagyni a munkát, taggyűlés lesz az új művelő­dési házban. En nem megyek be — _ énekeltek: »A reszegi vásártéren, ihaj- la, csuhajla, Leányvásár lesz a héten, ropogós a gerenda.« Összefogózkodva köröztek, szolt csöndesen özvegy Ten- így fejezték be a táncot. A Hiszen hire volt ennek az asszonynak hajdanában! Ba­rátkáié, a kerékgyártó felesé­ge már emlékezett is. Kis­leány korában sokszor meg­csodálta a Tenkei házaspárt... — Ne üljön le, Juliska néni — kiabáltak feléje —, ha már eddig ment a bírálattal, mu­tassa meg a táncolőtonak, hogy csinálják jói! Tankelné viharzott a székek között, fönt termett a színpa­don. — Ez a cipő ugyan, ami most a lábamon van, nem nagyon alkalmas a táncra. Azért meg­próbálom. Ne nevessetek ki. .. Hát idenézzetek! Itt van a középen a kezdő táncos. Az így táncol: »Hármat tojott a fekete kánya, Engem szeret a kend barna lánya. Lipítyembe, lipityomba, Bokréta a kalapomba.« Két kezét a csípőjére tette. Szemét, fejét fölszegte. Mellét kifeszítette. Megifjodott. És megifjodotf körülötte a világ. Fellobbant benne a szendergő tűz, és belobogta a művelődési házat. Felzúgott a taps, szűnni sem akart. És még akkor este bemutatta a fiataloknak a Karikázót, azt a régi, szép, üde leánytáncot. * * * TV égy nap múlva így szólt ' a fiához: — Mondd meg az elnöknek, fiam, küldheti a gépkocsit... Beköltözöm hozzátok. .. Nem hagynak békét ezek a fiata­lok. .. Majdnem minden este próba, meg aztán már én is úgy vagyak vele, szeretném, ha megnyernénk az elsőt, és hát most már úgy látom, hogy a helyemet is megtalál­tam. .. VITORLÁSOK > , í Wá ,* -v; Äi (Daday Kálmán akvarehje SIPOS GYULA: BOLGÁR HEGYEKBEN Keskeny ösvény a Rilan, jön a szamárkaraván, Elöl lép a csacsi vaj da, csengettyű cseng a nyakán. Szálas erdő, rengeteg, vízesés, körengeteg, öt-hat szamár egy kötélen cipeli a terheket. Ballag, nem siet soha. Nincs hajcsárja, ostora. Hová indult, bólogatva, úgyis elér majd oda. Ismeri jól az utat, patak partján megitat, farka bojtját meglegyinti, elűzi a gondokat. KISS DÉNES: A GONDOLAT i. A gondolat acélba zárba suhan a csillagok felé, femszeruek fülelnek utána: mit súg róla a messzeség? Mit izén idegen érc, fa, kő s az űr kitöltő hidrogén, más ütemű szívverés: idő. emberen-fényen túli fény? Mit jelez onnét a napelem, ahol a szív kihagyna már? Atomiban is te vagy velem, vagy lelkem más bolygókra jár? Az időtlent kutatja egyre: a gondolat is űrhajó! Fény sem juthat nála mész* szebbre, a mindenütt jelenvaló. 11. Én a lélekbe küldök naponta sok száz űrhaját! Emberi jelzésre éhezem. Minden rezdülést összegyűj­tők, mert az sem kisebb végtelené így lesz egész a törvény s ember így juthat el galaktikákra, Ha szemek fényét nem fojtja el belül a gondolat homálya! keiné a mellette dolgozó fia­tagság tapsolt. Az elnök fel­fal lányhoz. A leány felhúzta ... . a vállát, nem túlságosan ér- állt, es kerte a hozzaszóláso- dekes azt tudni egy fiatal kát. — Jó volt, szép volt, he- lánynak, hogy egy idősebb tag ]yes volt — hangzott innen miért nem jár a taggyűlések- ^ onnan is. Azután hosszú re. Az is igaz, ott van a fia, , , _ aki tagja a vezetőségnek, a csond allt E^szer csak menye is mindig ott sűrít leghátul, egy magános padom minden taggyűlésen. Azért ülő valaki megszólalt: most érdektelenül, színtelenül __ Bizony nem volt ez jó* k iesett belőle a kérdés: Nem is voU szép,- Miért nem jön be Juliska Mindenki hatrafardult. nem?... A gyűlés után be­mutatjuk azokat a táncokat, Ki volt az?.. . Ki az...? amelyekkel a megyei verseny- Ki beszélt?... Álljon fel! — re megyünk. hangzottak a biztatások. Juliska néni erre nem szólt Cs6nd. valaki felállt az el- semmit. Abbahagyta a mun­kát, lépegetett a földút felé, ső soriból: haza. Az erdőszegély mentén — Nem lehet ilyen kurtán- gépkocsi zúgott, a rajta ülők furcsán eldönteni, hanem meg daloltak. leéli mondani, hogy mi nem »Sárgadinnye levele, elszá- volt sz^p benrie- radt a gyökere a nyáron, Özvegy Temkeme folemelke­Megállj, kislány, megbánod,, dett. Fiának, menyének tátva ha nem én leszek a párod'.« maradt a szája. Nem vették ész­Tenkeiné köténye szegélyét « a művelődési házba besur- markolázta. De szép is ez a ranó mamát. A mama ereiben jókedv! Jó nekik. Ö pedig pedig mér régi virtusok sza- egyedül a tanyán a nagy kiét- ladgálbak. Bálok, tollfosztók, lenségben! Most talán mégis- , csak be kellene menni. Tán- íonok> lakodalmak, szombat colnak. Emlékezetében fel- esték szilaj táncai verték visz­rajzolódtak a régi nagy vigas- sza szívében a taktust. A ver­ságok, bálok, kapkodták a le- bankossal, a kanásztáccal sok­génvek, híres táncos volt szoff bámulatjba ejtették férjé­Mint menyecske az uraval folytatta. Sokszor csak ketten vel a balozokat. járták a bál porondján. Körül- Szeme átszellemültem csillo­állták, úgy nézték őket. gott. — Minden elmúlik —, tű- _ Először azért nem volt nődött. A, mégse megy he! _ a hangja _ A gépkocsi erősen kozele- -u s , . , dett. Pillanatok alatt odaért mert lustáin mozogtatok mmd- hozzá. Lassított, megállt. A annyian. .. Meg aztán már párttitkár ugrott ki. kezdetben a legényeknek is Tudom, hogy minket vár, ^ kell ^ fáj a szá­Juliska néni — szolt tréfásán .. tok?... És nem azok a lanc­lépések, melyekkel a párnás táncos a párjához közeledik... És csak a párnás táncos tán­col, pedig mindenkinek tán­colni kell.. . A nóta se nagyon erre a táncra való... így, gyermekeim, nem nyertek, jobb, ha el se mentek... Villámgyorsan leült. Ni csak, Tenkeimé! Az idő­sebbek kapiskálni kezdtek a jaáltba visszafelé. Ügy an»! KISZ1RO TANAKA: ÁRNYHALOM Kts ámyhálom — Nino-szima szigetén Nyugszik a lányom ... Nevét ezernyi név közt Nem találom... Ő, bánatom, Ó, Hirosima — Atombomba-város!. ,. (Papp Árpád fordítása) AZ IFJÚSÁQ NYELVÉRŐL A felnőttek hajlamosak elítélni az ifjúság beszédmódját. Ha ez a rosszallás nem a gyakran bántó hangnemet, hanem magat az ifjúságot illeti, nem vagyunk egészen igazságosak. A fiatalok ugyanis többé-kevésbé mindig elkülönülnek a fel­nőttek társadalmától, és társas ösztönük szerint már gyer­mekkorukban kisebb közösségekbe tömörülnek. Ezekben a csapatokban, »bandákban« az állandó együttlét kialakít va­lami közös nyelvet, pontosabban: egy sajátos szóhasználatot, amely a csoport egységének, egyazon közösségbe való tar­tozásnak a kifejezése. Mi alakítja ki az ifjúság sajátos nyelvhasználatát? A szőkébb közösségbe tartozás mellett az ifjúság utánzó haj­lama. A fiatalok figyelme és érdeklődése a felnőtték felé fordul: hozzájuk igyekeznék hasonulni. Beszédmodoruk is tükrözi tehat ezt a szerepjátszást, mégpedig sokszor kevéssé rokonszenves módon: cinikus fölényeskedésben, az érzelmek­nek' még a látszatát is leplező s megszokássá rögződő durva­ságban, a lebecsülő tiszteletlenségben. Vegyük sorra röviden ennek a furcsa magatartásnak né­hány nyelvi tünetét. Ha Budapesten vagy vidéki városok forgalmas utcáin odafigyelünk a fiatalság beszédére, szinte mindenütt ugyan­azt halljuk: ocsmány szavakat, trágárságokat, otromba jelző­ket, kedélyeskedésnek, tréfának szánt durvaságokat. Gyak­ran nincs is beszédbeli szerepük ezeknek a trágárságoknak; megszokásból, gépiesen, töltelékszóiként ékelik őket monda­taikba, mint mások az izé, ugye, kérem szókat. Kiábrándító tapasztalat, hogy a lányok is többnyire természetesnek, ma­gától értődőnek veszik ezt a hangot, sőt, az egyenjogúság furcsa értelmezésével, maguk is ebben a hangnemben »társa­lognak« a fiúkkal. Mik az okai a beszéd modor ilyen eldurvulásának? Sok­szor az otthoni környezet züllesztő példája. Nagy tehát a család felelőssége, mert az erkölcsi műveltség nélkül közös munkahelyekre kerülő fiúk, lányok éppen a szertelenségek­re hajlamos korban szinte tetszelegnek a közönséges, sőt mocskos beszédmódban, amelyre sokszor az idősebb dolgo­zók rossz példája is ösztönzi őket Megemlítjük az irodalom, film és színház »realista« stí­lusát is. Azok a szók, amelyeket régebben legföljebb kipon­tozva mertek lenyomtatni, ma vaskos természetességgel har­sognak fülünkbe, szemünkbe. Mindez persze elhatol a faluk- b is, A hang általános eldurvulásának megnyilvánulása a har­sány, tapintatlan hangoskodáson kívül a nyegle vagy gúnyos tiszteletlenség szülőkkel, tanárokkal, föl ötté sekkel, úgyszól­ván mindenkivel szemben Hogy a fater és a muter újabban megmagyarosodott, s az öregem és az öreglány lett belőle, aligha mutatja szebb színben ifjúságunk szülőtiszteletét. Nem vall embertársaink megbecsülésére, hogyha csak ürgét, pó­kot, hapsit, palit látunk bennük. Nem tudjuk mi alapozza meg a fiataloknak ebben a megvető, embertelen szemléletben kifejeződő fölényérzetét. Különösen feltűnő és visszataszító az a mód, ahogyan a fiúk a lányokról, udvarlásról (szerelmet nem is mernék mon­dani), sót magukkal a lányokkal beszélnek. »Csurgli közben a krapek kistíróiLte magának a csajt. Megkomálta, hogy jó mankói vannak, s hívta rázni egyet. Aztán addig szövegelt neki, addig fűzte, mig az is beleesett.« Így hangák egy mai ismerkedés elbeszélése. Nem fordítjuk le közmaigyarra, ne­hogy terjesszük ezt. a stílusdivatot, de aki nem érti teljesen, az is érzi, hogy ez a hang megcsúfolása minden érzelmi emelkedettségnek és tisztaságnak. Nem kell kifejtenünk, mi­lyen elriasztó, durva lelkiségre, közönséges felfogásra vall az, ha egy fiatalember számára egy lány vagy általában ao csak tojó, pulyka, bőr, áru, sőt dög. S meglepő, de jellemző, hogy sok leánynak azok a fiúk tetszenek, imponálnák, akik így beszélnek róluk. Vannak, akik szerint ez a modor csak fölvett, mesterkélt divat — póz az ifjúság körében, mert hallgatólagos jelsza­vuk: semmit sere szabad komolyan venni, érzéseiket nem illik kimutatni, tréfát, gúnyt kell űzni mindenből. E kérdés elemzése a társadalomtudósoknak és a lélektan kutatódnak a feladata; mi a jelenség nyelvi tüneteit tesszük szóvá. A fölényes életszemlélet egyrészt hányaveti, fitymáló vagy tréfás-kedélyes semmibevevésben, másrészt rikító túl­zásban fejeződik ki. A százforintos a fiatalok nyelvén csak rongy, a nyakkendő kultúrmaázag, az autó láda, kasztni, pléhslcatulya, a géppisztoly gitár, a revolver pukkantyú. Az embereiket a háborúban kinyírták, akit halálos motorkerék­pár-szerencsétlenség ért, az fejreállt. A mindent lebecsüléssel jobban érvényesül, kidombo­rodik a beszélő egyéniségének fontossága, elbeszélésének ér­dekessége, véleményének súlya. Az erre való ösztönös törek­vés szüli a fantasztikus, túlzó jelzőket, ötleteket: halálos, halált, állati, atomi, világi, oltári, lebecsmérlésül: leyi'a. Jelentős része van ebben a fiatalokra oly jellemző fe^ünési vágy­nak, eredetieskedésnek. Ez készteti őket új meg új meglepő szóhasználatra. Akinek tegnap minden tök volt (tökhülye, lökfekiete, tökmindegy), az ma hullajó-1 és hullaelegáns-at mond, de lehet, hogy holnap már csak meredek dologról, kérdésről, ügyről beszél. Az eredetiségnek, újszerűségnek ilyen hajszolása azonban célját téveszti, mert minden fel­bukkanó új, meglepő, meghökkentő szóhasználatot rögtön fölkapnak a mások ötletein élősködő utánzók, pontosabban: majmolok, s mivel a tömeg belőlük áll. minden új szóhasz­nálat rögtön divattá szélesül, s egy-két hét vagy hónap alatt elkopik, elavul. Üjabb, még furcsább, meghökkentőbib ötletekre van tehát ismét szükség, és ebben nincs megái1 ás. Ezért van az ifjúság divat-nyelve állandó változásban, já­tékos megújulásban. Gondoljunk csak ónra, hogy rövid időre visszapillantva is, hány szó bukkant fel a fiatalság körébe® leggyakrabban szóba kerülő fogalmakra: pénz, nő, szórako­zás, tánc, evés-ivás, iskolai élet stb. Az ifjúság nyelvének néhány jellemző vonását emlí­tettük a fentiekben. Mint előrebocsátottuk, nem akartunk eleve és mindenben elítélő véleményt mondani róla. sem igaztalanul általánosítani a mondottakat. Talán az eddigiek­ből is kitűnt, de sok példát idézhetnénk még arra, hogy mennyi ötlet, tréfás eredetiség, játékos frisseség lüktet a fiatalok beszédében. (Mutatóban: háborog a belügyminiszter — éhes vagyok; edzésre jár = korrepetálásra: bibliaórán van: kártyázok; kétlábú kirakat: agyonpiperézett divathölgy; vedd le a lemezt! = hallgass el!; stb.) Az ifjúság pezsgő élet­erőinek. eleven képzeletének, friss szemléletmódjának termé­szetes megnyilvánulása ez. Elfojtani éppúgy nem lehet, mint egy vulkáni mélységekből feltörő hőforrást. Ahogy azonban ennek vizét a technika segítségével megfékezik, forróságát szelídítik a hasznosításhoz, éppígy kell az erkölcsi nevelés­sel, a műveltség, a jóízlés fékező erejével mérsékelni az ifjú­ság nyelvének kirívó szertelenségeit, korunk szocialista em­beréhez métatlan durvaságait, rikító túlzásait. Az ifjúság ösztönösen febuzgó, kiapadhatatlan nyelvteremtő ereje az értelem és az ízlés szabályozta csatornákon át frissítheti és gazdagíthatja az egyetemes magyar nyelhaszmálatot. Dr. Kovalovszky Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudo­mányos munkatársa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom