Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-07 / 209. szám

Ilona főiskolára megy AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Bölcsődék és segítőik Amikor felavatták Kaposvá­ron a jórészt társadalmi mun­kával épült Szigetvár utcai bölcsődét, a rádió nyilatkoza­tot kért a városi főorvostól, hogy ez az akció a továbbiak­ban is megmarad-e, vagy ezzel lezáródik a bölcsőde segítése. »Szeretnénk, ha az üzemek és a bölcsődék kapcsolata a jövő­ben tovább fejlődne, mert még sok a munka mindenütt...« — volt a válasz. A nyilatkozat nem hangzott el a műsorban, mégis a kapcsolatok kialakítá­sának’ egy új korszaka kezdő­dött a város három bölcsődéje és az üzemek, intézmények kö­zött. Tűzoltóautó a ház előtt A tűzoltóság kaposvári al­osztályparancsnokságán párt­vezetőségi ülésen foglalkoztak a 3-as számú bölcsőde, patro- nálásával. Mindenki egyetértett azzal, hogy lehetőség kínálko­zik a segítésre. Nem is várattak sokáig magukra a tűzoltók. El­mentek a Szigetvár utcába, megnézték, hogy mit lehet és mit kell csinálni, aztán egy na­pon megállt az épület előtt egy nagy piros teherautó, felpakol­ták rá a hibás ágyakat, nyug­ágyakat, és bevitték a lakta­nyába. Ügyes kezű emberek láttak munkához. Üjra összeil­lesztették a szétcsúszó léceket, sőt egy kis vaspálcát is tettek az ágyakra, hogy az apróságok ne tudják szétrúgni őket. A bölcsőde megvette a festéshez szükséges anyagot, és a tűzol­tók hozzáláttak a tatarozáshoz is. Két és fél hónapig tartott a munka, majd minden nap csináltak valamit az apróságok birodalmában. Szerény becslé­sek szerint legalább 20 000 fo­■ar_w rdntnyi munkát végeztek. Most már nem titok; a 3-as bölcsőde dolgozói és apró la­kói viszonozni kívánják ezt a nagy szívességet. Teadélutánt rendeznek a közeljövőben, s rövid kis műsorral kedvesked­nek majd a derék tűzoltó bá­csiknak. Szülők, szövetkezetek, katonák A Beloiannisz utcai 2-es szá­mú bölcsődének is kiterjedtek a kapcsolatai. Szülői munkakö­zössége jelentős segítséget nyújt az épiSet csinosításához, a belső karbantartáshoz. A mo­sógépet még egyetlenegyszer sem javíttatták pénzért, mert mindig akadt szakember apu­ka. Nem kell forintokat kiadni a vízcsapok javításáért sem, sőt még a villanyt is »házon belül« hozzák rendbe. Amikor tavaly terv született arról, hogy a II-es korcsoportnak az ud­varon kellene egy elkerített rész, a szülők azonnal megszer­vezték a segítőakciót: megvet­ték a kerítéshez szükséges fa­anyagot és drótot. A mamák, papák nyolcvan százaléka vett részt a szombat délutáni, va­sárnapi építésben. Igen számottevő az a segít­ség is, melyet a Pehémemű- készítő Ktsz ad. Tagjai társa­dalmi munkában javítják a ru­hákat, szegik a pelenkákat. Gyakran bemennek az asszo­nyok, és megstoppolják a kis ruhácskákat, meg minden szak­májukba vágó munkát elvégez­nek. Az Asztalosipari Ktsz KISZ- brigádja az asztalokat, járóká­kat javította meg. A honvéd­ség — a legújabb patronáló — ugyancsak felajánlotta segítsé­gét. A katonák azt is elhatá­rozták, hogy szabad idejükben gyermekjátékokat barkácsol­nak a kicsinyek nagy öröfnére. A DÉDÁSZ is segít hogy a DÉDÁSZ vállalja a pat- ronálást. Már korábban beszél­tek erről, s a vállalat hajlan­dónak mutatkozott a bölcsőde támogatására. Felajánlotta mű­helyeit, s támogatást ígértek a lakatosok, a festők, az asztalo­sok és a villanyszerelők is. És mivel egy bölcsődében igen sok az elektromos gép, gyakori a hiba is. Milyen egyszerű — és főleg olcsó — lesz a karban­tartásuk! Aztán itt is követ­kezhet a tatarozás. Az anyagot a bölcsőde megveszi, csak pik­torra lesz szükség. Rossz né­hány fektető is, az asztalosok sem maradnak társadalmi munka nélkül. Űj jelenségek ezek Kaposvár életében. Arról már hallot­tunk, hogy a szülői munkakö­zösségek segítenek az oktatási intézményekben és a bölcső­dékben, de ez az új patronólásí akció most minden várakozást felülmúl. Nem hatalmi szóra történt mindez. Valaki megemlítette, hogy »mi lenne, ha«... S az eredmény máris mutatkozik. — Csak szóljanak, és mi me­gyünk, ha segítem kell — mon­dotta Völgyi százados, a tűz­oltók parancsnoka a 3-as szá­mú bölcsőde vezetőjének. Valóban, ezekre a patronáló emberekre mindig úgy lehet számítani; mintha saját gyer­mekeik segítéséről lenne szó. Polesz György Nem jó a villanytűzhely? Át­megy egy szakember a DÉ­DÁSZ villanyszerelői közül, és megjavítja. Körülbelül ez lesz az elintézés módja az 1-es szá­mú bölcsődében, ha hivatalo­san is létrejön a megállapodás, Múzeum Göcsejben Zala megyében tervbe vet ték, hogy az ország egyik leg­híresebb néprajzi tájegységé­nek népszerűsítésére szabadté­ri múzeumot állítanak fel. A múzeum színhelye a Göcsej »fővárosaként« emlegetett No- ván lesz. Hercegh Ilo­na, a balaton­szentgyörgyi állomás blokk- mesterének ötö­dik gyermeke főiskolára mégy. A hét testvér közül elsőnek. A fölvételi vizsga utáni he­tekben Ilona izgatottan vár­ta az értesítést. A nyári szünet­ben a fatelepen dolgozott mint centiző. Ami­kor hazament a munkából, az volt az első kérdése: — Nem jött levél Pécsről? Egy nap az­tán meghozta a postás a várva várt levelet. A Keszthelyi Vaj­da János Gim­názium kitű­nően érett nö­vendékét föl­vették a Peda­gógiai Főisko­la matematika­fizika szakára. Ilona nem volt odahaza, még dolgozott. Édesanyja léleksza­kadva rohant a telepre a jó hírrel. — Majdnem a máglya tete­jére ugrottam örömömben — emlékezik vissza Ilona a bol­dog pillanatra. Álmában sem merte gondol­ni, hogy fölveszik, de remélte. Csak két napja maradt érett­ségi után a felkészülésre. Ami­kor megérkezett Pécsre, ki­kérdezte az ismerős lányokat: mennyit tanultak. — Egy hónapja készülök — mondta egyik barátnője, aki magyar—orosz szakra jelent­kezett. — Na, te jó ég, akkor mi lesz énvelem? — szömyülkö- dött Ilona. A balatonszentgyörgyi vas­utas középső lánya azonban nem hozott szégyent a család­ra, megállta helyét az írásbe­li és a szóbeli vizsgán. A raj­zot választotta harmadik szak­nak. A tanár egy gipsz mell­szobrot tett az asztalra. Tessék, rajzolják le. — Életemben nem rajzoltam még ilyet... azért megoldot­tam a feladatot Rajzkészsége­A császár* hű szolgája TALÁN FÖLFIGYELTEK AZ ÚJSÁGOLVASÓK egy néhány hete megjelent rövid cikkre, amely árról szólt, hogy Angliában a Public Re­cord Office Levéltár kutatói kellemetlen iratcsomót küld­tek Becsbe, az Osztrák Álla­mi Levéltárba Az okmányok azt bizonyítják. hogy báró Ju­lius Jacob Haynau osztrák táborszernagy angol Teám volt. Vajon érdekesek-e még szá­múnkra ezek a sárga papí­rok? Momdanak-e még ne­künk valamit, érdemesek-e fi­gyelmünkre? Ügy gondoljuk, igen. Hi­szen Haynau a magyar törté­nelemnek egyik legsötétebb, leggyűlöltebb figurája, akit egymást követő nemzedékek megvetése és haragja sújt több mint egy évszázad óta, s akinek magyarországi vé­rengzéseiről történelmünk leg­feketébb lapjain emlékezünk meg. Szükséges röviden áttekin­teni ennek a hírhedt katoná­nak életpályáját. Fiatalkorá­ban császári tiszti kiképzést kapott, rövidesen — arisz­tokrata kapcsolatainak segít­ségével — törzstiszt, majd tá­bornok lett. Már korán hí­ressé vált szigorúságáról. A toborzott paraszti legénységgel céltalanul kegyetlankedett. És rendkívüli volt a pénzéhsége. A napóleoni háborúkban mint fiatal tiszt vett részt. Ott volt a szövetségesek párizsi bevo­nulásánál; az elsők között volt, aki a francia forradal­márokon halálos ítélet végre­hajtását követelte a Szent Szövetség egyik »sarkalatos ígéretének« ellenére. Később fc részt vett minden Császári hadjáratban mint »a Habs­burg-ház őszinte szolgája«. Becsben rendkívül nagyra be­csülték Haynau szolgálatait; kitűnő katonának tartották, aki sohasem habozik a »leg­célravezetőbb« rendszabályok­hoz folyamodni, ha »az oszt­rák uralkodóház érdekei meg­követelik«. Amikor a múlt századi nagy szabadságmoz­galmak előszele végigsöpört Európán, Haynau már nyug­díjban volt, de azonnal je­lentkezett szolgálattételre. Tevékenységét ettől kezdve jól ismerjük. Mi magyarok is és Európának még más ré­szein is a népek — például Olaszországban, ahol Brescia városának lerombolásával, a szabadságáért harcoló nép és a hős forradalmárok kímélet­len lemészárlásával méltán érdemelte ki a »bresciai hié­na« nevet Becsben, a Schwarzenberg téren ott áll büszke lovasszob- ra‘3 tábonszemagyi unfcxrmis- ban, hetyke tartással ül a lo­von az »osztrák császári ház hűséges védője«, amint Szé­chenyi elnevezte: »a hosszú bajszú had-fő-és kényúr«. s most Írásos bizo­nyítékok ÉRKEZTEK Londonból arról, hogy a hős generális, a Habsburg-ház osz­lopa fizetett kém volt, meg­vásárolt ügynök több mint egy évtizeden át Mit bizonyítanak ezek az iratok? A bécsi Állami Levéltár­nak, a Stadtsairohivnak szűk­szavú tájékoztatója, amelyet angol forrásból ismerünk, né­hány részletet tartalmaz az okmányokból. ' Az első számlák Haynau olaszországi működésének ide­jéből származnak. Keltezésük Prato és Brescia; egy Stephen nevű (ez feltehetően fedőnév) ügynök juttatta el őket Lon­donba, A számlák mindegyike 600 fontról szól, amelyet Hay­nau Stephentől »rendben és hiánytalanul átvett«. Egy ugyancsak Bnesciából küldött jelentés az osztrák császári ha­dak tüzérségéinek fölszerelését írja le részletesen. A másikban azokat az ausztriai gyárakat nevezi meg, amelyekben a lö­vedékeket gyártják. Az iratok között van egy sürgető levél: Haynau 1848. február 12-én Klagenfurtból küldte London­ba. »Kérem az esedékes jutta­tás haladéktalan kiutalását a szokott párizsi címre«, ennyi áll a levélben. A KŐVETKEZŐ OKMÁ­NYOK — amennyire a tájé­koztatóból meg lehetett ítélni — nem tartalmaznak érdekes anyagot, főleg magán jellegűek. De van közöttük egy, amelyik figyelemreméltó: a Lady Malmbury nevű hölgyhöz írt levelének egy mondata. így hangzik: »A közeljövőben, ha a császár váratlan elhatározá­sa nem keresztezi a vezérkar terveit, Walden helyett Ma­gyarországra indulok.« Valóban, 1849-ben a császár az idegileg összeomlott Walden tábornok helyett Haynaut ne­vezte ki a magyar szabadság- harc ellen küzdő osztrák sere­gek főparancsnokának, Ma­gyarország »teljhatalmú csá­szári megbízottjának«. Nem szükséges részletesen szólni 1 arról, mit müveit Haynau Ma­gyarországon. A győzelmi má­morban tomboló reakció és ai szabadságharc bukása feletti örvendező ellenforradalom leg« véresebb kezű hóhéra volt; ő végeztette ki a tizenhárom honvédtábornokot Aradnál; küldötte vérpadra a hazafiak százait, papokat, katonákat, li­berális értelmiségieket, mun­kásokat; Haynau rendelte el a »parasztság fékentartását« szolgáló csendőrség megszer­vezését; írta alá a várfogságra, bitóra küldött forradalmárok ítéleteit; személyes parancsá­ra végezték ki Batthyány La­jos miniszterelnököt. Az okmányok között van néhány Magyarországiról kül­dött jelentés is — ezek a for­radalom elfojtására bevonult orosz cári hadseregre vonat­koznak. A levéltári jegyzék csak sommázva említi: »Jelen­tés Paszkievics herceg, lovas­sági tábornok hadseregéről... Beszámoló Kuprijanov lovas­sági tábornok hadtestének el­helyezkedéséről ... Jelentés és helyszínrajz a Cseodajev tá­bornok és Rigyigev báró lovas­sági tábornok parancsnoksága alatt álló III. és TV. hadtest felszereléséről...« A címzett: lord Budley Stuart, Palmerston angol mi­niszterelnök egyik bizalmi em­bere. A HAYNAU-KÉPEN, ame­lyet a magyar történettudo­mány a szabadságharc elfojtá­sában játszott szerepe alapján megrajzolt, ezek a bizonyíté­kok nem sokat változtatnak már; mindössze — ha egyálta­lán lehet még — néhány söté- tebb színt kevernek hozzá. De hűségesen tájékoztatnak arról, milyen emberekre támaszko­dott a Habsburg-szoldateszka a népek szabadságvágyának, küzdelmeinek vérbefojtásakor. Tamás István met megfelelőnek találták, csak arra biztattak, hogy so­kat gyakoroljak. Hát bizony egy kicsit hátrányban voltam. Akadt olyan felvételiző, aki egész paksaméta rajzot hozott magával — eleveníti föl a pé­csi emlékeket Ilona. A matematikát már az álta­lános iskolában szerette Ilona, a fizikát azonban nem. Édes­apja szerettette meg vele. Rá­diókat, órákat javított odaha­za esténként. Lassan-lassan a lányát is beavatta a műsze­részmesterség csínjába-bínjá- ba. Először csak a forrasztó­pákát adta a kezébe, majd megmutatta a rádió belsejét, elmagyarázta az alkatrészek rendeltetését. Mire Ilona gim­náziumba ment. megszerette a fizikát. Osztálytársait sok mindenre megtanította. Töb­ben nem tudták, hogy mi az a kondenzátor. Elcsent egyet- kettőt hazulról, s megmutatta a lányoknak kellő magyarázat kíséretében. — Ha valamit nem értettek a gyerekek matematikából, el­magyaráztam nekik. Már álta­lános iskolás koromban korre­petáltam a velem együtt járó­kat. S egy kicsit jobban ké­szültem, nehogy szégyenben maradjak a többiek előtt. Részt vettem a matematikai tanulmányi versenyen is. Saj­nos, nem tudtam megoldani az egyik .példát. Amikor kimen­tem a teremből, akkor jutott eszembe a megoldása — ma­gyarázza Ilona. Kaposváron, a MÁV Leány­nevelő Intézetben végezte az általános iskola hatodik, hete­dik és nyolcadik osztályát. Amikor utolsó éves volt, sok­szor megbízták őt és a barát­nőit, hogy vigyázzanak az al­sósokra. A lányok szívvel-lé- lekkel teljesítették a feladatot. Egy este arról beszélt Ilona a társnőivel, hogy be jó lenne visszakerülni egyszer az inté­zetbe nevelőnek! — Nagyon szeretném a kis egyenruhás gyerekeket taníta­ni a főiskola elvégzése után — ábrándozik Ilona. Két testvére már dolgozik, négy még tanul. Margit első gimnazista, László vasútgépé­szet! iskolába jár Pesten, Gé­za a hetedik, Béla a negyedik általánosba ment. — Ha végeztem, elhelyezke- dek, s hazaadom fizetésem ja­va részét. Szüleimnek négy gyereket ken még kitaníttat niuk.S biztosan tovább tanul­nak ők is... Sose tudom meg­hálálni anyuéknak, hogy any- nyit költöttek rám. Hercegh néni megsimogatja lánya fejét. E Lérzékenyülve suttogja: — Mindig ez volt a vágya. - - Hogy taníthasson ..: Lajos Géza MíSOJZOfC Szomorú kilátások A nyaszai parlament ülé­sén egyebek között a követ­kező napirendi pont szere­pelt: Mindazokat, akik gép­kocsijukkal megelőzik Sir Hastings Bando miniszterel­nök autóját, súlyos (ötezer forintnak megfelelő) pénz- büntetéssel sújtják. A lemngrádi műszaki inté­zet megkezdte az egyetemi hallgatókat kikérdező — te­hát »tanárpótló« — készülé­kek gyártását. Mint kiderült, az elektronikus készülékek hajszálnyira úgy osztályoz­zák a diákokat, mint a ta­nárok. — Hajszálnyira — mond­ják a leningródi diákok és hozzáteszik: — Sajnos! A művelődési otthon han­gosanbeszélő jéből halljuk: »Felhívjuk kedves közönsé­günk figyelmét, hogy a ma estére hirdetett színházi elő­adásra — a nagy érdeklődés­re való tekintettel — jegyek már csak korlátozott szám­ban kaphatói?...« És ezt naponta félórán­ként megismételték. * * * Kiállítás van a művelődé­si házban. Kint az épület előtt egy Wartburg áll meg Olyan negyven év körüli fér­fi száll ki, s a bejárat félé tart. — Mennyi a belépődíj? — kérdezi a jegyszedőtől. — Felnőtteknek egy forint, gyermekeknek és tanulóknak ötven fill«. Nyúl az erszénybe. Fizet. — De kérem — szól a pénztáros —, hisz az előbb mondtam, hogy felnőtteknek egy forint..; — Igen, igen :í, de én ta­nulni jöttem í_í 335 éves rum A svéd hadiflotta egyik vezérhajója 1627-ben a Stockholm előtti tengeri üt­közetben elsüllyedt. A múlt évben nagy erőfeszítések árán sikerült ezt a XVII. századból való vitorlás ha­jót kiemelni. A tömérdek emléktárgy, fegyver, pénz és egyéb régészeti lelet mellett egy nagy üveg rumot is ta­láltak. Az üveg gondosan le volt pecsételve. A rumnak a 335 év alatt semmi baja sem történt. A nevezetes rumosüveg megszerzéséért most néhány amerikai likőrgyár verseng, mindenáron meg akarják vá­sárolni. Érdekes, hogy a svéd szeszgyárak semmilyen ér­deklődést sem mutatnak a tengerfenékről előkerült sze­szes ital iránt. Pedig felte­hető, hogy pontos laborató­riumi vizsgálattal esetleg a (rumkészítésnek valamilyen különleges előállítási mód­jára lehetne bukkanni, amit annak idején titkoltak, az­óta pedig régen elfeledtek. Házastársi párbeszéd *— Többi jó tulajdonságai mellett — szólt a feleség — finom lelkű és gavallér volt, s ha te azon a végzetes na­pon nem kéred meg a keze­met ... — Tudom — válaszolt a férj —, ha én azon a végze­tes napon . .. szóval akkor én volnék a sokat emlegetett elmulasztott szerencse, j J Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár Kossuth tér 1. Telefon 15-11» Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latiaké- ftáartnr utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom