Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-05 / 207. szám

Csütörtök, 1963. szeptember 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP Az út Nagy fába vágták fejszéjü­ket Lipótfa meg Bárdudvarnok és a két falu közötti apró tele­pülések lakói. Megunták már az elzárkózott életet, az esőzé­sek utáni vendégmarasztaló sa­rat, latyakot — utat, bekötő utat szeretnének építeni, amely összekapcsolná őket a város­sal, a környező községekkel. Mert Bárdudvarnokig van be­kötő út, de Lipótfát ősszel meg télen csak vonattal vagy gya­log lehet megközelíteni. S nem kell mondani, hogy mit jelent ez például akkor, ha valaki azonnali orvosi kezelésre szo­rul. Az erdőgazdaság 1955-ben elkezdett építeni egy utat, ti­zenhét kilométer hosszú lett, és Lipótfát Enyezddel köti össze. Vagy ezer emberen segítettek már így is, hiszen kövesúton juthatnak el az állomásig. De ez csak a kezdet volt. Az élet sürgeti, hogy tovább ked lépni. Ezért született meg az ötlet, hogy épüljön út Bárdudvarnok és Lipótfa között is. A terv szép, és ígéret van rá, hogy a sokmilliós egyéb beru­házások mellett ide is csurran- cseppen valami. Ha megépíte­nék az utat, kimozdulna év­százados elmaradottságából ez a vidék, sőt már olyan elkép­zelésekről is hallhatni, hogy a környéket Kaposvár nagysze­rű kirándulóhelyévé lehetne tenni. Mert turisztikai szem­pontból gyönyörű ez a vi­dék erdeivel és tisztásaival, csörgedező forrásaival. Persze az úthoz pénz kell, sok pénz, majdnem hatmillió forint. Mert a terv szerint Bárdud­varnokról folytatva a bekötő utat, a vasút mentén jutnának el Lipótfáig, a tizenhét kilo­méteres erdei útig. (Így máris huszonhárom kilométerrel nö­vekedne a megyei úthálózat, s ez nem lebecsülendő!) A Bárdudvamoki Községi Tanács már 1962 júliusában rendkívüli tanácsülésen foglal­kozott az útépítés gondolatá­val, akkor ugyanis egy pilla­natra fölcsillant a remény, hogy érdemes valamit kezdeni. Érthető, hogy első fellángolás­ra lelkesen, odaadóan 250 000 forint értékű társadalmi mun­kát ajánlottak fel az emberek, fuvarozást vállaltak meg ku- bikolást, vagyis minden olyan munkát, amihez nem kell szakképzettség Aztán eszükbe jutott az is, hogy a termelő­szövetkezetet a Bárdudvamo­ki Állami Gazdaság patronál­ja, s arra is számítottak, hogy onnan is kapnának gépet, ha szükség lenne rá. Így kijött vagy 300 000 forintnyi összeg, amivel már oda lehet állni a hivatalos fórum elé: tessék, mi ezt tudjuk adni, igaz, nem sok, de mégis több a semminél. Üjra tanácsülésen foglalko­zik majd az útépítés ügyével a két község, mert egyre határo­zottabb formát ölt az elképze­lés. Bizottság alakult, s tár­gyalnak már a szükséges terv­dokumentáció elkészítéséről is. A mérnök az év végére ígérte az anyagot. S akkor már csak a minisztérium igenjére lesz szükség. Utat akarnak a lipótfaiak, a zsippóiak, a bárdudvamokiak. Van, aki pesszimista, s azt mondja, úgysem lesz belőle semmi. De a többség másként vélekedik. Ügy gondolkodnak, hogy minden rendelkezésre ál­ló eszközt meg kell ragadni. S nekik van igazuk, P. Gy. Meghalt Gimesi Aurél, a munkásmozgalom régi harcosa Gimesi Aurél, a munkás- mozgalom régi harcosa 85 éves korában elhunyt. Temetése ma délután fél 4 árakor lesz a Nyugati temetőiben: • * * A szocialista forradalom sze­rény, de jelentős harcosát vesztettük el Gimesi Aurél elvtársban. Több mint fél év­századig volt szervezett mun­kás. Nevét, tetteit 1919 dicső napjaiban írta be történelem- könyvébe a somogyi forradal­mi munkásmozgalom, ö volt az, aki 1919. március 10-én — tíz nappal a győztes proletár- diktatúra kikiáltása előtt — a szakszervezet nevében lefoglal­ta, és ezzel néptulajdonba vet­ték a Mezőgazdasági Ipar R. T. kaposvári cukorgyárát és ma­lomrészlegét. Tevékeny, fá­radhatatlan harcosa volt a Ta­nácsköztársaságnak. Az ellen­forradalmárok lefogták, bán­talmazták, börtönbe vetették, de ő sohasem szakadt el a for­radalmi munkásmozgalomtól, önzetlenül, tevékenyen szol­gálta a pártot és a népet a felszabadulás utáni években js. Emlékét kegyelettel megőrzi a hálás ufókor; Egyesülés előtt Gondokban a Tabi Műszaki Ktsz A ktsz-elnökök egyik érte­kezletén elvként szögezték le, hogy ahol mód van rá, egyesí­teni kell a kisipari termelő- szövetkezeteket. Erre — mond­ták — azért van szükség, hogy a ktsz-ek jobban fejlődhesse­nek, megfeleljenek a szolgálta­tás követelményeinek. Sok szövetkezet ugyanis egyedül képtelen korszerűsíteni beren­dezéseit, bővíteni hálózatát. Az összevonások szükséges­ségét a ktsz-elnökök többsége elismerte. Várható volt azon­ban némi ellenállás is elsősor­ban azoknál a ktsz-eknél, ahol eddig jól vagy valamivel job­ban gazdálkodtak, mint az a szövetkezet, amellyel egyesül­ni fognak. Ez történt most Ta- bon. A járási párt- és tanács vb júniusi együttes ülésén ja­vasolták, hogy december 31-ig egyesítsék a tabi műszaki és vegyesipari ktsz-eket. A javas­latot a KISZÖV is támogatja, hiszen ha végrehajtják, az egyesített szövetkezetek előtt megnyílik a gyors fejlődés út­ja. A vegyesipari ktsz tagsága és vezetősége a legutóbbi köz­gyűlésen fölismerte az egyesí­tés előnyeit, és mellette foglalt állást; Tyereskova és Bikovszkij Szófiába látogat Szeptember 9-én lesz a felszaba­dulás 19. évfordulója Bulgáriában. Az idei ünnep talán az eddigiek­nél is nagyobb szabású lesz: emlé­kezetessé teszi Valentyina Tyeres­kova, a világűr első hősnője és Valerij Bikovszkij, az ötös számú szovjet űrrepülő jelenléte. Az űr- ikrek vasárnap érkeznek Szófiáoa, s ott-tartózkodásuk minden bi­zonnyal a bolgár—szovjet barátság nagy ünnepévé is teszi szeptember 9-ét. (MTI) HASZNOS ÚJÍTÁS A TRANSZVILL-NÁL Nem ilyen egységes a véle­ménye a műszaki ktsz vezető­ségének és tagságának. Kétel­kednek az egyesülés helyessé­gében, s határozatlanok. Kívül­állók és némelyeik a vegyes­ipari ktsz tagjai közül úgy vé­lik, hogy a műszaki ktsz azért fél az egyesüléstől, mert fel­osztható nyeresége valamivel mindig több volt, mint az egyébként nem rosszul gazdál­kodó vegyesiparinak, és mert az utóbbinak még mintegy 350 000 forint adóssága van az egyik üzletházra. Elfogadható indok ez? Alig­ha. Hisz jó gazdálkodással, ha nem is az első évben, de ha­marosan elérhetnék vagy meg­közelíthetnék a műszaki ktsz felosztható nyereségét. A mű- szaki ktsz dolgozóit különben nem érné lényeges károsodás, mert szakmájuk sajátosságai­nak megfelelően valamivel több lesz a fizetésük, mint a vegyesipariaknak, tehát több osztalék is jut nekik a bére­zés arányában. A hitel vissza­fizetése sem égető gond, hi­szen a vegyesipari ktsz-nek mintegy 600 000 forint tarta­lék vagyona van. A húzódozás oka inkább az, ami a műszaki ktsz elnökének szemléletében . megnyilvánul. Ugyanis ezt mondta: »Jó, jó, egyesülünk. De mi lesz akikor, ha nem si­kerül a dolog? A tagság azt fogja mondani, eladtuk a szö­vetkezetei ..; Én nem foglalok állást ebben a kérdésben. Mert ha azt mondom, hogy nem kell egyesülni, ellentétbe kerülök az irányelvvel, a KISZÖV és a tanács véleményével. Ha azt mondom, hogy kell, s netán balul üt ki, a tagság elsősor­ban engem fog okolni.« Az elnök langyos véleményé­vel nem lehet egyetérteni. Hi­bás a műszaki ktsz vezetősége is, mert bár tisztábban látja az összefüggéseket, mint a tagság nagy része, mégse foglal el ha­tározott álláspontot az egyesí­tés mellett. így nem lehet oda­állni a közgyűlés elé! Mert ho­gyan győzze meg a tagságot az összevonás helyességéről az az elnök, aki maga sincs vele tisztában, aki nincs meggyő­ződve igazáról, s vajmi keve­set tud mondani a jövőről. Megértjük, hogy minden új előtt felmerül a kérdés: vajon jó lesz-e? Ez eddig még egész­séges aggodalom. De túlzásba vinni nem szabad. Az ugyan­is, hogy az egyesítés eredmé­nyes lesz-e, nem a végzet ha­talmától, hanem csakis a két ktsz vezetőitől, tagjaitól függ; Saját kezükben van jövőjük, s az olyan lesz, amilyenné for­málják. Ha jól gazdálkodnak, az eddigi eredményeket túl­szárnyalhatják. Ha csak ím- mel-ámmal dolgoznak, s kény- szerűségnek tekintik az egye­sítést, akkor már most biztos­ra vehetik, hogy — az elnök szavaival élve — balul üt ki a dolog. Szerintünk mindkét ktsz ve­zetősége és tagsága elég ta­pasztalt ahhoz, hogy az össze­vonás fölvetette problémákat megoldják, és teljesítsék a szolgáltatásban rájuk háruló feladatokat. Kétségtelen, nem kellemes kizökkenni a megszo­kott mederből. De se ez, se pe­dig a vélt vagy valóságos bé­rezési nehézségek nem homá- lyosíthatják el a fő célt, nem akadályozhatják meg a fejlő­dést, a lakosság igényeinek kielégítését. Szegfedi Nándor Már az ötödik versenytájékoztatót adták közre az idén Balatonújheíyen A TR ANSZVILL szerszámműhelyében készítik azt a célberendezést, mely lehetővé te­szi a szigetelőknek kéngrafittal való kiöntését. Eddig drága importanyagot használ­tak föl erre a célra. Lovas József újítása jelentős hasznot jelent a népgazdaságnak. A célberendezést Tolnai Tibor szocialista brigádja készíti. A' munkaverseny ott eleven igazán, ott hozza meg a kí­vánt eredményt, ahol rendsze­resen értékelik, s állandóan tájékoztatják a dolgozókat a verseny állásáról. A Balaton- újhelyi Állami Gazdaság szép példáját adja ennek. A mun­kaverseny évről évre számta­lan kiugró teljesítményre ser­kenti a dolgozókat. Lelkesen és odaadással teljesítik felada­taikat, hiszen nem marad el az elismerés egy-egy munkasza­kasz befejeztével, mindig tud­ják, hányadán állnak. N. Toman: A alO Kisregény JÓ*“ foglyai Fordította: Sárközi Gyula . fgVo 4 I iv.M m Hazard utasította Queltchet, hogy felelje a következőket: fölvételeket nem sikerült ké­szíteniük, mivel a tv-kamera túlságosan hamar tönkrement. — Értettük — felelte a ten­gernagy. — Mindjárt egy új tv kamerát függesztünk a szi­get fölé, bekapcsolhatják a ké­szüléküket. A képernyőn egyre világo­sabban rajzolódott ki a végte­len óceán látványa. Először sű­rű, tompán csillogó sötétszür­ke tömegnek tetszett. Aztán felszíne fokozatosan világosod­ni kezdett. Rövidesen pedig kirajzolódott a Szent Patrick- sziget sárgás foltja is. — Nagyon magasan van a — Hát a mi megmentésünk­Ebben az évben már az ötö­dik versenytájékoztatót bocsá­totta közre a gazdaság szak- szervezeti bizottsága. Miről ad számot a tájékoztató? Kitűnik belőle, hogy a nyári betakarí­tásban, a zöldség- és gyümölcs­szedésben eredményes, jó munkát végeztek a gazdaság dolgozói. Schvartz János csa­pata a pillangós széna betaka­rításában, Góren József és Se­bestyén Imre a komibáj nara- tásban ért el sikereket. Idejé­ben, szakértelemmel végezték el feladatukat éppúgy, mint a zöldségtermesztésben Balogh Jánosné, Nikii Istvánná és Horváth Mária munkacsapata.- Versengésük is segített abban, hogy a zöldborsó termelési ter- vét 104, a zöldbabét 105, az A tengernagy rádiósa igazol­ta Hazard tábornok rádió- gramjának vételét, és közölte, hogy egy fél óra múlva ismét összeköttetést teremtenek egy­mással. Míg a következő rádióbeszél­getésre vártak, elrendelte, hogy majd ismét az Old által számba vett éle- valaki, lem egyharmadát osszák ki a »gamizonjának«. — A konyakot majd közvet­lenül az óvóhely elhagyása előtt isszuk meg — kacsintott vidáman Medows professzor felé. — Hát ezek kicsodák? — kérdezte a tábornok. — Megint a japánok? — Nem, kínaiak — felelte Medows. Rólunk egy szót sem szólt? tv-kamera — jegyezte meg — szólalt meg csalódottan Old. Queltch gondterhelten. — Ak­— Várjon, Eddy — legyin- kora magasságból aligha lát- tptt Hazard elégedetlenül. — hat valamit az ember a szige- Queltch úgy látszik, még nem tünkből.; j az egész szöveget kapta meg. Hazard tábornok hanyag — Ennyi volt az egész, Sir mozdulattal félretolta a rádió­... öt perccel a kijelölt idő- kezett Hazard. — Még aztán pont előtt Queltch bekapcsol- elszalasztjuk az »Omár«-t. ta az adó-vevőt. — Menjen csak lassan végig az éteren — utasította Hazard a rádiótechnikust. — Kíváncsi vagyok, mi újság a világban. Az a benyomásom, professzor, mintha már ősidők óta vol­nánk itt bezárva. A hangszóróból érthetetlen nyelvű, szaggatott beszéd hal­latszott. — vakkantott a rádiótechnikus mérgesen. — Hát ez furcsa . =; — vono- A beszédet zene váltotta fel, gáttá vállát a tábornok, & szó­beszélni kezdett rakozottan bekapcsolta a tv-t. Miközben arra várt, hogy bemelegedjenek a csövek, pa­rancsot adott Queltchnek. — Kérdezze meg tőlük, érintkezésbe tudtak-e lépni szomszédos szakasszal. A rádiótávíró aprókat kat­togva ismét megszólalt. Ha­zard Medowshoz fordult: — Professzor, készítse elő a mérőműszerek által közölt adatokat. Még most is ugyan­azt mutatják? — Még mosit is — felelte Medows. — Kép! — kiáltott fel a tv­— Franciák? — Igen, franciák. — Honnan? — Azt hiszem, Kambodzsá­ból vagy Laoszból. No, elég volt — rendel­Pontosan a kijelölt időpont­ban gyors, szaggatott és igen magas hangon megszólalt a torpedóromboló morzejele. Queltch alig győzte jegyezni. Amikor pedig Hazard elolvasta Dixon rádiógramját, kiderült, hogy a tengernagy azt kérdi, készülék közelében ülő Eddy, sikerült-e lefényképezniük a Old izgatottan és gyorsan csa- »Big Joe« robbanásának tele- vargatni kezdte a beállító gom- víziós közvetítését. bei. technikust, és a tv-készülék elé ült. — Nem számít — mondta fölényes hangon —, a kamera rövidesen lejjebb ereszkedik. Eddy, ne csavargassa annyit azt a gombot! Teljesen mind­egy, hisz úgysem látni egyelő­re semmit. — Hogyhogy semmit? — ki- a áltott fel Old. — Nézzen csak ide. Látja? Azt a kis foltot? Alighanem Dixon tengernagy torpedórombolója. — Igaza van — bólintott Ha­zard. — Rendkívül éles a sze­me, Eddy. De azért csak hagy­ja békén a készüléket. Hát magánál mi újság? — fordult a rádiótecnikushoz, aki ismét jegyezni kezdte a hajó adását. — Közük, hogy a másik sza­kasszal még nincs érintkezé­sük. re kigondoltak-e már valamit? | uborkáét 148 százalékra telje­— Rövidesen repülőgépről fertőtlenítő homokot fognak szórni a sziklára, mely alatt óvóhelyünk húzódik. Beborítja a fertőzött részeket, és legyen­gíti radioaktív sugárzásukat. — Közölje velük Medows professzor számadatait — ad­ta ki az utasítást Hazard. Queltch leadta a szikla ra­dioaktivitását jelző adatokat, és közölték vele, hogy egy óra múlva ismét álljon vételre. Parancsot kapott arra is, hogy az összes további beszélgetése­ket csak rejtjelesen szabad folytatni; AGGASZTÓ VÁRAKOZÁS A Szent Patrick-szigetet most már nemcsak sokkal vi­lágosabban lehetett látni, ha­nem nagyobb méretekben is. Néhány perc múlva pedig kör­vonalai betöltötték a tv-készü­lék egész képernyőjét. — Rövidesen bizony láthat­juk maja a sziklánkat is — jegyezte meg Eddy Old. Lát­ván, hogy milyen élénk lett főnöke, ő is felélénkült, és már nem is kételkedett töb­bé abban, hogy hamarosan megmenekülnek. Mi több: je- gyezgetni kezdett valamit fü­zetébe. 0Folytatjuk.) t sítették. A tájékoztató nemcsak érté­kkel, hanem emlékeztet a ko- trábbd felajánlásokra is. Május­iban a gyümölcsös dolgozói a í kétezer helyett 2224 mázsa kaj- [szibarack termelését vállalták; [Most a betakarításkor kide- írült, hogy felajánlásukat 12 [százalékkal túlteljesítették. | Méltán érdemeltek dicséretet iPotó Ferenc és Ercsi Ferenc [szakmunkások, valamint a • Geister Eta KISZ ifjúsági tá­lbor tagjai. A tájékoztató ró- [luk sem feledkezik meg. A részletes és rendszeres ér­tékelés lendületet ad a bálá­kon újhelyi dolgozóknak. Ez a [magyarázata annak, hogy évek [óta élénk versengés folyik a [gazdaságban. Nem fog rohadni a burgonya Egy különleges preparátummal való beporzás után a burgonyagu- ; mók két éven át megőrzik frlsse- ségüket és teljes táp értéküket. E beporzás elvégzésére Rjazanyban >'MKP—4« néven speciális gépet gyártanak. A gép egy óra alatt 4 tonna burgonyát munkál meg. Az iidén Rjazanyban elkészül e gépek első sorozata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom