Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-28 / 227. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1963. szeptember A KGST szénoíf enzí váj a Varsó (MTI). Jan Mitrega lengyel bánya- és energiaügyi miniszter, a KGST állandó szénbizottságá­nak elnöke a napokban inter­jút adott a PAP munkatársá­nak a KGST-n belüli országok széntermelésének problémáiról. A következő években — mon­dotta a miniszter — e fontos termelési ágazatban, mely az ipar egyik legfontosabb anya­gát szolgáltatja, közös offenzív lépésekre készülünk. Az euró­pai népi demokratikus orszá­goknak 1980-ig az 1960-as év­hez viszonyítva tízszeresére kell emelniük á kokszolható és barnaszénbányászat termelé­sét. E tervek teljesen reálisak. Közös bizottságok munkálkod­nak az ezekhez az országok­hoz tartozó szénbányák teljes automatizálásának kidolgozá­sán, valamint a tudományos technika, kutatómunka össze­hangolásán. Az atomcsendegyezmény a néptömegek reális sikere a nukleáris háború elleni küzdelemben A Pravda vezércikke az atomcsendszerzödés ratifikálásáról Amerikai beismerés a dél-vietnami hazafias erők győzelmeiről New York (TASZSZ). A Wall Street Journal sai- goni tudósítója írja: McNamara, az Egyesült Ál­lamok hadügyminisztere és Taylor tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságá­nak elnöke »kellemetlen meg­lepetésben« részesült dél- vietnami szemleútja során. Fölfedezték ugyanis, hogy az Egyesült Államok katonai erő­feszítései és a sok száz • mil­lió dolláros »katonai segély« ellenére az utóbbi két évben jelentősen megerősödött Dél- Víetnamban a partizánok moz­galma. A partizánok jelenleg Dél- Vietnam területének körülbelül ötven százalékát ellenőrzik — írja a tudósító. Egyes számí­tások szerint a nemzeti fel­szabadító front hadseregének létszáma két év alatt 25 00P- ről 32 000-re emelkedett. Ez a "hadsereg szervezett és jól föl­szerelt — írja a tudósító. (MTI) Jurij Gagarin Párizsban Párizs (MTp. Jury Gagarin, az első szovjet űr­hajós pénteken reggel Moszkvából jövet repülőgépen Párizsba érke­zett. Gagarint a repülőtéren nagy és lelkes tömeg fogadta. A szovjet űrhajós részt vesz a 14. nemzetközi űrhajózási kong­resszuson, amely tegnapelőtt nyílt meg a francia fővárosban. Párizsi tartózkodása alatt Jury Gagarinnak átnyújtják az űrhajó­zás fejlesztésében elért kiváló ered­mények jutalmazására 1956-ban ala­pított Galabert-díjat. Moszkva (TASZSZ). A Pravda pénteki számának vezércikke méltatja a részle­ges atomcsendegyezmény moszkvai ratifikálásénak je­lentőségét. A vezércikk megállapítja: Abban, hogy a Legfelső Ta­nács elnöksége ratifikálta az egyezményt, a szovjet nép egységes akarata fejeződött ki. A moszkvai egyezmény — amelynek megtartásán a bé­keszerető népek őrködnek — nemcsak a radioaktív szeny- nyeződéstől menti meg boly­gónkat-, hanem bizonyos mér­tékben a fegyverkezési ver­seny fokozódását is fékezi. A Pravda rámutat, hogy a moszkvai szerződés a néptö­megek reális sikere a nukleá­ris háború elleni sokéves küz­delemben. Senki előtt sem titok — ál­lapítja meg a Pravda —, hogy bizonyos imperialista kormá­nyok kénytelenek voltak aka­ratuk ellenére és népük köz­vetlen nyomására — amivel korábban bizony nem törőd­tek — aláírni az egyezményt. Arra a kérdésre, vajon a moszkvai egyezmény nem ad-e bizonyos egyoldalú elő­nyöket a Nyugatnak, különö­sen az Egyesült Államoknak, a Pravda a következőket vá­laszolja: »Az egyezmény va­lamennyi aláírója számára teljes egészében és minden vi­szonylatban egyenjogúságot biztosít, s azonos helyzetet te­remt. .Valamennyien egyforma kötelezettségekkel és jogokkal rendelkeznek.« Nincs semmi különös abban, hogy a részleges atomcsend­Macmillan a Munkáspárt és a tory „lázadók“ támadásainak kereszttüzében London (MTI). Londonban a Denning-je- lentés lényegéiben mái- közis­mert »szenzációs leleplezései­ről« a figyelem a konzervatív kormány, elsősorban is Mac­millan miniszterelnök felelős­ségére és jövőjére terelődött. A Munkáspárt támadásának fő vonala az, amit a Denning- jelentés — bár minden mó­don megkísérli tisztára mosni a felelősség alól a kormányt — kénytelen elismerni: az öt konzervatív miniszter, illetve pártvezető, aki részt vett Profumo hírhedt parlamenti nyilatkozatának megfogalma­zásában, kísérletet sem tett a volt hadseregügyi miniszter állításainak ellenőrzésére. Ez­zel összefüggésben a Munkás­párt szóvivői hangoztatják, hogy a Denning-jelentés alá­támasztja az ellenzéknek azt a régi véleményét, hogy a konzervatív kormány nem al­kalmas az ország felelős veze­tésére, és »jóhiszeműen« sze­met huny, ha saját miniszte­reinek viselt dolgairól van szó. A »lázadó« tory képviselők nyolcvan tagú csoportja (amelynek jelszava: »Macmil- .lannek mennie kell!«) szintén előásita a csatabárdot. Emlé­kezetes, hogy a Profumo-bot- rénnyaí kapcsolatos alsóházi bizalmi szavazás során 27 kon­zervatív képviselő tartózko­dott a szavazástól, a többi »lázadó« pedig csakis annak' az ígéretnek a fejében volt hajlandó bizalmat adni a kor­mánynak, hogy Macmillan a lehető legrövidebb időn belül visszavonul. Az első vélemények össze­gezése alapján jól tájékozott újságírók prognózisa: a no­vemberi általános választások lehetőségét a kormánynak el kell vetnie, ha csak nem akar­ja ezüsttálcán átnyújtani a hatalmat a Munkáspártnak. Az Egyesült Államok erősíti szövetségét Francóval New York (TASZSZ). Rusk amerikai és Castiella spanyol külügyminiszter csü­Szebb az ősz TWEEDKOSZTUMBEN 480 -700 Ft-ig. (1951) MEGHÍVÓ! A kaposvári földművesszövetkezet szeptember 29-én, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel tartja féléves térrbeszámoló taggyűlését a MÁV-székház emeleti helyiségében. Kérjük a tagság teljes számban való megjelenését. (3977) _______ Igazgatóság. a lá, évre törtökön egyezményt írt amelynek értelmében öt meghosszabbították a spanyol­országi katonai támaszpontok amerikai használatára vonat­kozólag tíz évvel ezelőtt meg­kötött és most lejárt szerző­dést. A szerződés szerint Franco az elmúlt tíz évben másfél milliárd dollár katonai és gazdasági segélyt kapott az Egyesült Államoktól, és ezt jól fel is használta fasiszta dik­tatúrájának megszilárdítására. Most arra törekedett, hogy még nagyobb katonai és dol­lársegélyt kapjon. Emellett azt is szorgalmazta, hogy .Spa­nyolországot vegyék fel a NATO-ba. A New Yorkban kiadott amerikai—spanyol közös köz­lemény szerint a két ország megállapodott, hogy madridi székhellyel katonai kérdések­kel foglalkozó tanácskozó bi­zottságot létesítenek. A közleménnyel egyidejűleg nyilvánosságra hozták azt az üzenetet, amelyet Rusk inté­zett a spanyol külügyminisz­terhez. Az üzenetben az ame­rikai külügyminiszter bizto­sítja Spanyolországot, hogy az Egyesült Államok a jövőben is hajlandó széles körű kato­nai segélyt nyújtani, továbbá folytatni a szoros »technikai és tudományos együttműkö­dést«, amely »előmozdítja a spanyol fegyveres erők és ha­diipar gyors és hathatós kor­szerűsítését.« Mint az UPI jelenti, Mad­ridban közölték, hogy az Egye­sült Államok részéről Spa­nyolországnak nyújtott katonai biztosítékok egvenlő értékűek a NATO-tagsáehól eredő biz­tosítékokkal. (MTI) egyezmény eléréséhez a Szov­jetunió és más szocialista ál­lamok kormányának, minden békeszerető erőnek sokéves állhatatos harcára és lanka­datlan erőfeszítésére volt szükség. Az sem csodálatos, hogy az egyezmény megkötése az imperialista államok hosz- szsn tartó és elszánt ellenál­lásába ütközött, s még ma is dühödt támadások érik a vi­lágimperializmus legagresszí- vabb elemei részéről is. Más az. ami csodálatos — írja a lap. — A kínai veze­tők. akik álláspontjuk révén egy csoportba kerültek a béke számára legveszélyesebb ult­rákkal és revarnsistákkal, mindenképpen megpróbálják rágalmazni az egyezményt és egészében a békés együttélés politikáját. Csak a szocialista táborral, a kommunista vi­lágmozgalommal és mindem békeszerető néppel szembeni hitszegéinek tekinthetjük azt, hogy igyekeznek meghiúsítani az atomháború fenyegetése ellen folytatott népi harcot. A munkásosztály ellenségei­nek táborában ki merte volna még néhány évvel ezelőtt — amikor a kommunista pártok 1957. évi moszkvai értekezle­tén az atomfegyver-kísérletek azonnali betiltását követelő békenyilatkozatot még Mao Ce-tumg is aláírta — azt ál­modni, hogy a kínai vezetők gyakorlatilag egy sorban áll­nak azokkal, akik megpróbál­ják a világot a végső soron háborúba vivő útra taszítani? Meggyőződéssel kijelenthet­jük — hangsúlyozza a vezér­cikk —, hogy a kínai vezetők álláspontja nem akadályoz­hatja meg a békeharc továb­bi sikereit. A békés együtt­élés politikája mellett szilár­dan kitartó m'V'xista—leninis­ták lank'de'lairl harcukban svőzolmet fognak aratni. (MTI) A müncheni egyezmény 25. évfordulóján Az NDK kormányának nyilatkozata Berlin (TASZSZ). A müncheni egyezmény alá­írásának 25. évfordulója al­kalmából a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya nyilatkozatot adott ki. A nyi­latkozat bevezetésképpen fi­gyelmeztet »a német imperia­lizmus újabb revansista poli­tikájának veszélyeire«, majd megállapítja: — Az 1938-as müncheni po­litika és a második világhábo­rú keserű tapasztalatai után végül is elengedhetetlen an­nak szavatolása, hogy a né­met terület sohasem lesz új háború tűzfészke. Ennek el­érése végett azonban minde­nekelőtt föl kell számolni a második világháború marad­ványait, és békeszerződést kell kötni mindkét német állam­mal. A nyilatkozat további részé­ben az NDK kormánya fel­hívja az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britan- nia valamennyi békeszerető állampolgárát, ne engedje, hogy a nyugatnémet imperia­listák atomfegyverhez jussa­nak. A fő dolog most az, hogy a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítése végett fel­használjunk minden lehetőség get, amely a nukleáris fegy­verek részleges eltiltásáról szóló moszkvai egyezményből adódott. A müncheni megállapodás aláírásnak 25. évfordulója — hangzik végül a nyilatkozat — ösztönözze arra a világ bé­keszerető embereit, hogy kö­zös erővel küzdjenek a béké­ért, a békés egymás mellett élésért, a feszültség enyhítésé­ért, a leszerelésért, s akadá­lyozzák meg, hogy a német Imperializmus harmadszor is pusztító háborúba taszítsa a világot. (MTI) Provokáció az újságírók világtalálkozóján Algír (ADN). Provokációt követtek el az újságírók világtalálkozója ellen, amely hétfőtől szerdáig az algériai fővárosban ülése­zett. Az algíri lapok és az ot­tani külföldi hírügynökségek irodái olyan- nyomtatványokat kaptak, amelyek szerint a vi­lágtalálkozó részvevői határo­zatban tiltakoztak a kínai tu­dósítóknak a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból tör­tént kiutasítása ellen, és állí­tólag követelték az intézkedés visszavonását. A hamisítványt a világtalálkozó szervezőirodá­ja vezetőjének nevével látták el. Az igazság azonnal az, hogy az újságírótalálkozó, amely jelenleg a Földközi­tengeren úszó Litva hajó fe­délzetén folytatja munkáját, egyáltalán nem tárgyalta meg a kínai újságírók ügyét. A kínai újságíró-szövetség nem volt hajlandó részt venni a világtalálkozón, amely az újságírók kölcsönös megérté­sét és a békés egymás mellett élést szolgálja. Algír újságíró köreiben nagy felháborodást keltett a provo­káció. Hangsúlyozzák, hogy a hamisítvány - szerzői önmagu­kat leplezték le. (MTI) Egy amerikai Portugál-Guineában ,.Mintagyarmat" szögesdrótok mögött SALAZAR DIKTATÚRÁ­JA, ha tehetné, az idegen madarakat sem engedné gyar­mataira. Portugál-Guinea, ez a 36 000 négyzetkilométer nagy­ságú nyugat-afrikai gyarmat tiltott terület a külföldiek, de különösen az újságírók számá­ra. Éppen ezért keltett érdek- lé^lést Lloyd Garrison ameri­kai újságírónak a New York Times szeptember 11-1 számá­ban megjelent és a portugál- guineai Catiőtoól keltezett ri­portja. Carrisont néhány kollé­gájával együtt a portugál gyar­mati Igatóságok kalauzolták erős katonai védelem mellett a partizánok megszállta vidéke­ken. Természetesen már nem azt kérték Garrisontól, hogy a portugál-guiineai »csendről és rendről« írjon riportokat, mert a Salazar által reklámozott portugál-guineai »csend és rend« éppen úgy a múlté, mint az angolai. Inkább azt várták: Garrison az olvasók elé tárja majd, hogy a partizánokra megsemmisítő csapásokat mér­tek, és hamarosan visszaáll Portugál-Guineában a Salazar áhította »csend és rend«. NOS, NÉZZÜK MEG, MIT TAPASZTALT ezzel kapcso­latban. Garrison. A New York Times térképe szerint min­denesetre Portugál-Guinea te­rületének csaknem felén rend­szeresen tevékenykednek a föl­fegyverzett partizánok. A gyarmaton élő 2600 európai — többségükben portugál — »nyugalmát« húszezemyi por­tugál katona biztosítja. Ennek ellenére Salazar helytartói jobbnak látták, ha Garrisont és társait repülőgépről ismer­tetik meg a 600 ezer lakosú mintagyarmattal. Ügy tetszik, a levegőből is túl sokat látott... »Itt-ott szalmatetős kunyhók­ból álló falvakat látni, ame­lyek a portugál légierő bomba­támadásainak sebhelyeit mu­tatják — írja Garrison. — Co- tióban aztán félreismerhetetle­nül felfedezzük a háború je­leit.« Catio a mocsaras déli te­rületen fekszik, központjában THE NEW YORK TIMES INTERNATIONAL Etl se Guinea Looks Decepti tizenöt ház áll, mint Garrison írja: »Körülvéve szögesdrótsö- vényekkel, földhányásokkal és itt-ott beton géppuskafészkek­kel. Az egész város börtönhöz hasonlít, amelyben a portugá­lok menedéket kerestek. Nap­közben fegyver nélkül senki sem megy a városon kívül, sö­tétedés után pedig bezárják a szögesdrótkerítés réseit, és reflektorokkal világítják meg az ellenséges dzsungelt.« ÍGY ÉLNEK TEHÁT A PORTUGÁLOK ezen a »min­tagyarmaton«. Az újságírók­nak mindenesetre szerelték volna megmutatni, hogy a partizánoktól nem kell külö­nösebben tartani, mert a Ca- tiót támadó hat felkelővel már régen végeztek... Felrakták Garrisonékat egy páncélozott katonai teherautóra, és fegyve­res kísérettel elhagyták a vá­roskát. Néhány perc múltán azonban — fényes nappal — egy partizáncsoportra bukkan­tak, és csak nagy nehezen tud­tak visszamenekülni... »Catiótól mindössze pár száz méterre van a repülök leszál­lóhelye, amelyet buldózerekkel szakítottak ki az őserdőből — olvashatjuk a továbbiakban Garrison riportjában. — Még­is katonák seregét küldik ki, hogy őrizzék a leszállópályát, ha egy gép érkezik.<-< A portu­gálok állandó félelemben él­nek, nemkülönben a katonák, akik közül a legtöbben csupán nyolchetes újonckikópzést kap­tak, és néhány hónapos szol­gálat után szakállas idegron­csoknak látszanak. Ezek a ka­tonák tudják — és a New York Times megírta —, hogy »■'Portugália reménytelen há­borút folytat Portugál-Guineá­ban». A gazdasági élét teljesen megbénult, és a felkelők tá­madásai egyre gyakoribbak. AMIKOR ÖTSZÁZ ESZ­TENDŐVEL EZELŐTT az el­ső portugál tengerészek erre a földre léptek, elnevezték »a fehér ember sírjának«, olyan sok volt a moszkitó. A gyar­matosítók kitűnő gyógyszerrel rendelkeznek a maláriát ter­jesztő moszkitók ellen, de te­hetetlenek a szabadságukért és függetlenségükért harcoló af­rikaiakkal szemben. Sebes Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom