Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-28 / 227. szám

Szombat, 1963. szeptember 38. 3 SOMOGYI VßP^Jtr Többet várunk munkásőreinktől, mint más kommunistáktól Fegyelmezettségükkel, ki­képzési eredményeikké] évek óta felhívják magukra a fi­gyelmet a barcsi járás mun- kásőrei. Minek köszönhetik ezt, hogyan foglalkoznak a munkásörök nevelésével, erről beszélgettünk Oravecz Ferenc elvtárssal, a megyei munkás­őrség parancsnokával és Man­dik Béla elvtárssal, a járási pártbizottság első titkárával. — Magasfokú követelményt támasztunk munkásőr elvtár­sainkkal szemben. Tőlük töb­bet várunk, mint más kom­munistáktól. Ezt már akkor tudomásukra hozzuk, mielőtt felvételükről döntenénk ... Pártbizottságunk félévenként megtárgyalja a munkásőrség tevékenységét. Ebben azonban nem merül ki a pártbizottság segítő, ellenőrző szerepe. Mandik elvtárs soha nem mulaszt el egyetlen századgyű­lést sem, s tájékoztatja a munkásőröket nemcsak a fon­tos bel- és külpolitikai kérdé­sekről, hanem a járás életéről is, ezenkívül újra és újra fel­hívja figyelmüket arra, hogy hogyan éljenek, cselekedjenek, mit vár tőlük a párt. Hogy nem volt különösebb fegyelemsértés, az annak is köszönhető, hogy az első sú­lyos szabálytalanság elköveté­sekor — F. I. és G. J. ittasan visszaélt hatalmával — azon­nal és határozottan intézked­tek. Mindkettőjüket kizárták a munkásőrségből, pártbünte­téssel sújtották, s a végrehaj­tó bizottság külön-külön tár­gyalta ügyüket. A pártbizottság példáját kö­vetve az alapszervezetek is igen fontos feladatuknak tart­ják, hogy a munkásőrségbe a legjobbakat javasolják, és fel­vételük után állandóan formál­ják, neveljék őket. A Barcsi Fűrészüzemben 1957-ben négy munkásőr volt, ma tizenhat van. Bencze János párttitkár — ugyancsak mun­kásőr — elmondja, hogy nem­csak szolgálati, hanem csa­ládi ügyekben is segítik a munkásőröket. — Baj volt a szolgálat utá­ni munkába állással, többen nem jöttek be dolgozni. Tag­gyűlésen megbeszéltük ezt, az­óta nem fordul elő ilyesmi. Ö. K. családja nehéz körül­mények között él. Munkához juttattuk feleségét. D. 3. ott­hagyta családját. Többször be­széltünk vele, taggyűlésen is szóba került a dolog. Nem használt, kizártuk a munkás­őrségből, és súlyos pártbünte- tést kapott. A. J—nak az öko- zott gondot, hogy nemrégen született gyermekét az anyós meg akarta keresztelni. Az üzemiben rendeztük meg a névadó ünnepséget, s ez vé­gül az anyósnak tetszett a legjobban. * * * — Elégedettek vagyunk munkásőreinikkel, becsületesen teljesítik pártmegbízatásukat — mondotta Mandik Béla elv­társ, a járási pártbizottság el­ső titkára. S hogy ez így van, az a pártbizottság és a párt- alapszervezetek rendszeres se­gítségének is köszönhető. A buszmenetrend szerkesztőinek figyelmébe (Tudósítónktól.) Igen sokan járnak a Pamut- Fonóipari Vállalat üzemébe a 2-es jelzésű autóbusszal. A Damjanich utcai házak elől már 5.13-kor indul a jármű, és 35 perccel a műszak kezdés előtt az üzemnél van. Minden­ki bosszankodik a több mint félórás tétlenség miatt, hiszen a műszak jóval később kezdő­dik. Ha ezt a járatot 15—20 perccel később indítanák, egy negyedóra alatt még mindenki felkészülhetne a munkára. An­nál is kevésbé érthető ez a ko­rai indulás, hiszen az üzem előtt 60—65 percet várakozik a busz, hogy a hazatérő munká­sokat elszállítsa. Szalai László A kastélyosdoni- bói Néphadsereg Tsz szeszfőzdéjé­ben körtéből, sző­lőből és vegyes gyümölcsből na­ponta 80 liter pá­linkát készítenek. Képünkön: Szoj- ka István, a szeszfőzde veze­tője kiméri a pá­linkát Füle Jó­zsefnek. m — Sokan kérik felvételüket a munkásőrségbe — mondja Berkics Mihály elvtárs, a bar­csi Vörös Csillag Tsz párttit­kára —, de nem javasolunk mindenkit. Némelyiknek azit mondjuk: dolgozz tovább be­csületesen, majd meglátjuk.:; Berkics László fiatal párton kívüli traktorost, a megyei szántóverseny győztesét alkal­masnak tartották és javasold ták. Mióta munkásőr, jó mun­kája alapján párttagnak is fölvették. A pártvezetőség in­dítványéra azok, akik kezdet­től fogva munkásőrök, az em­lékérem kiosztásakor 500—500 forint jutalmat kaptak a ter­melőszövetkezettől. Akik pe­dig munkásőrhöz méltatlanul viselkednek, felelősségre von­ják. M. J. többszöri figyel­meztetés ellenére is berúgott, egyszer a gyakorlaton elaludt. Kizárták a munkásőrségből, és pártbüntetést kapott. H. J—t, bár 1957 óta tagja a munkásőrségnek, téves néze­tei miatt taggyűlésen vonták felelősségre. Használt a bírá­lat. Rendkívüli gyűlést tartottak nemrégen Csokonyavisontán a munkásőrszakasz kommunis­tái. Hegedűs Ferenc titkár is­mertette, hogy B. L. munkás­őr családi problémái miatt ivott, gyakran veszekedett csa­ládjával, s elhanyagolta fel­adatát. Valaki azt javasolta, hogy zárják ki a munkásőr­ségből. Végül egy másik iavas- lat kerekedett felül: a szakasz felelősséget vállalt érte. Nyomban a taggyűlés után há­Hét községben építenek törpe vízmüvet jövőre ( Tudósítónktól.) A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban tár­gyalta meg a megye 20 éves vízműfejlesztési tervét, és el­határozta, hogy 1970-ig 54, 1971 és 1980 között 64, össze­sen 118 község kap törpe víz­müvet. Meghatározták a jövő évi építési sorrendet is. 1964-ben Marcali, Barcs, Somogyvár, Somogyvámos, Somogyszent- pál, öreglak és Somogyszil kap törpe vízmüvet. 1965-ben ke­rül sor a böhönyei, a lengyel­tóti, a balatonszárszói, az iha- rosberényi és a balatonfeny- vesi vízmű építésére. A falvak egészséges vízzel való ellátása céljából a vb úgy intézkedett, hogy a KÖ­JÁL a vízügyi osztállyal kar­öltve évente 10 községben mérje föl a kutakat. Az egész­séges vízzel rendelkezőket közkúttá nyilvánítják. Ahol al­kalmas közkutakat nem talál­nak, ott új kutak létesítésével fogják az egészséges ivóvizet biztosítani. Zaklatás Ti ár éles hangon fakadt ki Tibáld Ferenc kaposvári levélírónk, mégis egyetértettünk vele. S ha törté­netét közreadjuk, bizonyára olvasóink is igy vélekednek majd. Tibáld Ferenc a múlt év januárjának elején kérelem­mel fordult a Kaposvári Városi Tanácshoz. A háza előtti közterületen szeretett volna építőanyagot tárolni, ehhez kért engedélyt A tanács 1962. január 18-án keltezett 10 487/ 1962-es számú határozatában közölte, hogy az engedélyt megadja, s hogy a terület használatáért fizessen 30 forin­tot. Tibáld ezt tudomásul vette, s a múlt év január 30-án a tanács 2 642 100 költségvetés számlájára befizette a pénzt. Azt hitte, ezzel minden .rém dezödött... Tavaly nyáron egy felszólítást kézbesített részére a pos­ta: »30 forint, közterület használata utáni tartozását nyol< napon belül fizesse meg, mert különben elrendeljük a vég­rehajtást .. .* . Bement a tanácsra, megmutatta a befizetésről széle nyugtát, erre azit a választ kapta: »Rendben van, menjen haza nyugodtan, az ügy el van intézve...« Levélírónk ezt komolyan is gondolta, de úgy látszik, a városi tanács illetékesei nem. Mert 1963 augusztusábar újabb felszólításit kapott a már ismert szöveggel. S nehogi tréfának vélje, szeptemberben a városi tanács pénzűgj:: osztályának két dolgozója megjelent Laborfalvi Róza liter 39. szám alatt levő lakásán végrehajtási szándékkal. Tifcál Ferencné hiába tájékoztatta őket a való helyzetről, szép temfoer 19-én fizetésletiltási rendelvényt küldtek és eg: újabb felszólítást: »Nyolc napon belül nyilatkozzon, elis meri-e tartozását, s hajlandó-e azt megfizetni...« Tibáldék helyett mi nyilatkozunk, s mi kérdezzük mf' A városi tanács szerint hányszor kell egy illetéket, hel- sebben egy közterület utáni használati díjat megfizetni? vajon meddig zaklatják még őket olyan pénzért, amit re ' befizettek? Nem gondolják, hogy az ilyen bürokratikus hí zavona idegesíti az embereket?!' Sz. L. SÍELT, SÜTEMÉNY 1 rom munkásőr ment el B. L. lakására. Elmondották a sza­kasz véleményét feleségének, hozzátartozóinak. Azóta meg­változott minden. A csokonyavisontai szakasz elhatározta: új munkásőr fel­vételét csak akkor javasolják ezután, ha a kollektíva fele­lősséget vállal érte. Anté villa m oasághoz értő szerelőt felveszünk. Jelentkezni a MÉK személyzeti előadójá­nál lehet. Kaposvár, Noszlopy Gáspár utca 12. (78441) Táguló orrcimpákkál mé­lyet szív, ki arra jár este — péksütemény ingerlő il­lata lengedez a Mártírok te­re környékién. Bekukkantva a hatos számú sütöde abla­kán, mosolygó, piros-barna zsömlehegyekre hull a te­kintet. Estétől hajnalig a sü­temények tízezreit ontják a kemencék, hogy jusson ele­gendő a reggelizőasztalra, a tízórais csomagokba. Ám amíg ide ér, hosszú utat jár meg a péksütemény. Kovács Ferenc műszaktve- zető kalauzol a melegtől pá­rolgó helyiségekben. Sétán­kat a kovászaiéban kezd­jük. Naponta 18 mázsa liszt vegyül itt a hatalmas da­gasztó-»csészék«-ben vízzel, tejjel, zsiradékokkal. Az ön­működően forgó, üstszerű edényben körkörös mozgás­sal gyúrja, gyömöszöli egy kar a tésztamasszát, s az a feldolgozó asztalról 1,25 kg-a* adagokban jut a prés­gépbe. A gép harminc egyenlő részre vágja és la­pítja a kimért adagokat, s máris mellette a sodrógép­ből potyog, gurul megállás nélkül a sok ösztövér nud­liforma kifli, hogy végre — ennyi tortúra után — fél­hold alakúra görbülve meg­pihenjen a hosszú kelesztö- ládákbam. Jó fertályára múlva lapátra ültetik őket, aztán »sutty!«, a szakmun­kás beidegzett mozdulatára a forró kemencében foglal­nak helyet, hogy egy kis idővel később megpirulva, frissen és forrón hulljanak a kosárba. A »beolvasó«-he- lyiségben a kifli, zsömle 599 társával zárható kosarakba kerül. Oly erős, hogy szinte mell­be vág a friss süteményil­lat. Számban összefut a nyál, amikor szívélyes ven­déglátóim sós-köményes kif­livel kínálnak. Herseg a fo­gaim között, ahogy beleha­rapok. Még ropogós, még meleg.., — Jó reggelt, sütemény! — köszöntöm magamban. — örülök, hogy találkozhat­tunk, és megismerhettem igazi énedet. Ment te ilyen vagy tulajdonképpen. Ropo­gós, ress, gusztusos, amikor meglátod a szűk, zsúfolt he­lyiség pilácsfényű, sápadt világát. S nem tehetsz ar­ról, hogy mire — egymás­tól összelapítva, petyhüdten — a fogyasztó kezébe jutsz, ő mér csak elgyötört, puhán szivacsos énedet láthatja. Éjszaka, fél három. Most vetik az utolsó búrkifliada­got a kemencébe. A város alszikí Az emberek most fordulnak a másik oldaluk­ra. Ahogy lévegetek, friss hajnali szellők messze utá­nam haiítiák a mén ropo­gós sütemények csiklando­zó illatát. Védjük a közös vagyont! Nemrég fejeződtek be a me­gyei és a járási népi ellenőrző bizottságok vizsgálatai, me­lyeknek során azt nézték meg, hogyan védik a közös vagyont a termelőszövetkezetekben. A népi ellenőrzés megállapí­totta, hogy a pár évvel ezelőtti helyzethez képest sokat javult a közös vagyon védelme, de tennivaló is van még bősége­sen ezen a területen. Általá­ban az irodai nyilvántartások, a pénzkezelés rendiben megy, nagyrészt hozzáértő emberek, szakképzett könyvelők végzik ezt a fontos munkát. A tsz- majorokban a külső rend is sokat változott. Ma már egyre ritkábban látni meszeletlen fa­lakat, cseréphiányos tetőket, gazdátlan szerszámokat, gépe­ket. Nem sokat javult viszont a bizonylati fegyelem, a belső anyagmozgatás rendje. A mag­tárak, raktárak kezelése, sőt itt-ott a vagyon tárgyak nyil­vántartása, leltárba vétele kö­rül is bajok vannak. Sokszor előfordul például, hogy az év­közben bevitt vagy vásárolt vagyontárgy a bevitelkor nem kerül nyilvántartásba, csak majd az év végi leltározáskor, s közben ki van téve az eltu­lajdonítás veszélyének. A vizsgálatok egyik fontos tanulsága az volt, hogy a kö­zös vagyon védelme nem ala­kul ki csak úgy magától: azt szervezni kell. Elsősorban is jó lenne, ha a tsz-ben nemcsak a vezetők, nemcsak az ellenőr­ző bizottságok tagjai, hanem a szövetkezeti gazdák közül is minél többen ismernék a kö­zös vagyon védelmének és ke­zelésének szabályait. Aki eze­ket a szabályokat ismeri, köny- nyen megállapíthatja, hol van meg a visszaélés veszélye, és harcolni tud megszüntetéséért. A leltározó bizottságok pél­dául mindig az eredeti, illetve a korábbi leltárjegyzék és lel­tárbizonylatok alapján fogja­nak munkájukhoz, és egyeztes­sék őket a ténylegesen megle­vő vagyontárgyakkal, vagyis ne csak azt nézzék, hogy a lel­tározás időpontjában md van meg, hanem azt is, hogy mik­nek kell meglenniük. És ha egy-egy vagyontárgy, amely- tek a korábbi jegyzék alapján neg kellene lennie, de nincs neg, hová lett, szabályosan örtént-e a felhasználás vagy íz elidegenítés. Sajnos, itt nincs minden rendben, és ép­en ezért láthatunk még min- ig szántóföldön hagyott gé­neket vagy talajművelő eszkö- öket. A népi ellenőrök sok olyan esettel találkoztak, amikor el- losódott, homályba veszett a agyonkezelő személyes fele- őssége. Ezt nem szabad tűrni ehol. Akire közös vagyont íznak, az vegye át jegyző- önyvileg, a mennyiség és mi­őség pontos feltüntetésével. !a íredig a vagyonkezelő sze- nélyében változás történik, nkkar szintén jegyzőkönyvben ell rögzíteni, hogy mit vett át 'ődjétőü, mert kár vagy hiány étén csak így derül ki, hogy a felelős személy. A legtöbb hiba a raktári * yilvántartások és a raktári bizonylatok körül tapasztalha­tó. Előfordult például, hoey a termésfölmérésekről készítet­tek ugyan raktárbevételi bi­zonylatot, de a rajta szereplő mennyiséget nem írták be a raktárkönyvbe. Az sem ritka, hogy a raktárbevételi bizony­latra csak a raktáros írja rá a nevét. Mindkét eset kész visz- szaélésd lehetőség. Az elsőnél — ha később megsemmisítik a bizonylatot — nem marad nyoma a bevett mennyiségnek, tehát szinte kínálja az alkal­mat a lopásra. A második eset­nél meghamisítható a bevett mennyiséget mutató szám, gokra és eszKozökre fordítód összegeket, de ezek bevételező, se már hiányzott a raktár­könyvből. Márpedig a közös vagyon nyilvántartásánál, il­letve védelménél a legelemibb szabály, hogy egy-egy tétel, il­letve mennyiség útját ponto­san végig lehessen követni a nyilvántartásokban. Ha pénzt ad ki a tsz valami, re, akkor nemcsak kiadás tör­tént, hanem bevétel is anya­gokban, eszközökben, és ha er­ről nem lenne írásos bizonyí­ték, akkor mindenki mondhat­ná, hogy ennyi vagy ennyi pénzt adtam ki gazdálkodási célokra. Ha árut ad el a tsz, akkor az árukészletből kiadás van, a pénztárban viszont ez bevételként jelentkezik. De so­rolhatnánk tovább, hogyan függenek össze a gazdálkodás eseményei. Egyáltalán nem kielégítő a tsz-gazdaságokban a belső anyagmozgatás rendje sem. Sok gazdaságban nem használ­ják a szállítójegyeket. Pedig ezek a kis papírdarabkák se­gíthetnék a visszaélések meg­akadályozását. Tegyük fel pél­dául, hogy 4—5 kilométerről szállítanak terményt vagy más anyagot. A szállítmányok külö­nösen nagy termelőszövetkezet területén két-három községen is áthaladnak, s a szállítmá­nyok kezelői között bizony akadhat olyan, aki kísértésbe esik. Mert a közmondás is azt tartja, hogy alkalom szüli a tolvajt. Nos, szervezzük meg a közös vagyon védelmét úgy, hogy ne legyen alkalma senki­nek sem a közös dézsmálása» hoz. Az átírós, több példányos szállítójegyek alkalmazásával a szállítást végző tudja igazol­ni, hogy a szállítmányt honnan hozza, hova viszi, marad pél­dány az átadónál is, kap belő­le az átvevő raktáros is. A szállítást végző nem tüntethe­ti el sem a szállítmányt, sem a hozzátartozó szállítójegyet, mert az egyeztetéskor — mi­vel a jegyzékek sorszámozva vannak — a hiány rögtön ki­derül. Ilyen megoldás mellett nem kell ellenőröket sem állí­tani a munkához, hiszen köl­csönös az ellenőrzés a szállí­tási munkát végzők között, mindenkinek érdeke, hogy hiánya ne legyen. A közös vagyon védelme persze bizonyos összegű anya­gi ráfordításokat is igényel. Tá­gas, szellős, a célnak megfele­lő, jól zárható raktárak szük­ségesek, amelyekben az áru megőrizhető az időjárás kárté­teleitől, az enyveskezű éktől, és amelyekben jól csoportosítha­tók az elraktározott áruk. Ez utóbbi követelménynek is egy­re nő a jelentősége, hiszen mind több tsz belterjesül gaz­daságát, többféle áru, termény, anyag elraktározásáról kell gondoskodnia, egyre több tsz alakít ki saját gépállományt. Ezzel párhuzamosan növekszik a műszaki áruk száma is, ame­lyeket már nem lehet egymás hegyére-hátára bedobálni a raktárba, hanem szépen, rend­ben, megfelelően csoportosít­va kell őrizni őket. Bőségesen visszatérül a híd­mérlegre fordított összeg is. Mérés nélkül, csak úgy becs­lés alapján ne kerüljön nyil­vántartásba a termés (sajnos, még sok helyen ez történik), mert ez is melegágya a vissza­éléseknek. Különben is a híd­mérlegnek nemcsak a közös vagyon védelme szempontjából van jelentősége, hanem a ter­vezésnél, az üzemi számítások­nál is. Az ellenőrzések nyomán kiderült, hogy nagyon fontos lenne a raktárosképzés is. Mindinkább kiütköznek annak hátrányai, hogy sok mezőgaz­dasági üzemben szociális szem­pontokat tekintve idős, beteg, hozzá nejn értő raktárosokat állítanak munkába. A rákia­mért fölmérést, illetve a rak­tárba történő átadást nem ta­núsítja az átadó aláírása. Mindkét példában állítottak ugyan ki bizonylatokat, látszó­lag nem sértették meg a bi­zonylati fegyelmet, ám ezek­nek a bizonylatoknak semmi bizonyító erejük nincs. Olyan eseteket is feltártak a népi ellenőrök, hogy bár a pénztárkönyv rendben volt, feltüntették szépen, rendben a termeléshez szükséges anya­rosmunka ma már szaktudást igényel, és jó lenne raktáros­tanfolyamokat szervezni, ahol az arra alkalmas tsz-tagok el- saiátíthatnák a szükséges tud­nivalókat. A termelőszövetkezeti gaz­daságokban a közös vagyon vé­delmének további javítása cél­jából ezek látszanak a legsür­gősebben elvégzer toknak. Megoldási­gazdaságaink eiő< tólada­¥ te» é? £> W. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom