Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-03 / 205. szám (204. szám)

NYUGDÍJBAN AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Ismét egy nyároq át pangott! "Egy nyáron át pangott...* Két éve ezzel a címmel bírál­tuk Kaposvár nyári kulturális eseményekben való elhagya- tottságát. Azóta sem változott a helyzet, ma ugyanazt mond­hatjuk: egész nyáron nem volt semmi. A művelődésügyi ve­zetők ez alkalommal is rendez­vények nélkül hagyták a me­gyeszékhelyet. Mi készteti ezt a várost a nyári mély álomra? Akadnak "‘teoretikusok«, akik tudni vé­lik, hogy itt nem érdemes ilyenkor semmit sem rendezni, mivel »nyáron úgyis mindenki a Balatonra megy«;.; A mé­lyebben gondolkodók szerint »azért van, aki itthon is ma­rad«. S ml az igazság? Az igazság az, hogy van, aki elutazik hét végién a Balaton­ra. De egész nyáron át az élet megy tovább. Az emberek dol­goznak, és néha szeretnének szórakozni is .;. Az a bizonyos jó kifogás már régóta tehetet­lenséget palástot A másik ok: Kaposvár kitar­tóan és hősiesen nélkülözi a szabadtéri színpadot. 1. »Nincs pénz ...« 2. »Ajaj, rizi­kós dolog ez, jöhet egy eső ;..« 3. »Minek az .: .2* Vannak kicsiny városkák, feleakkorák, mint a mienk, ahol az ilyen kérdésekre, aggá- lyoskodásokra már öt-hat év óta méltó választ adnak: tet­tekkel. Nincs pénz? Előterem­tik azt a keveset, amellyel hoz­zákezdhetnek, és társadalmi munkával fölépítik például a szabadtéri színpadot. Nem akarjuk megbántani azokat, akik kivették részüket a cseri, a danraeri kulturális intézmények életrehívásából. De engedtessék meg egy kis alföldi városka példájával él­nünk: Gyulát (Békés megye) lelkes lakossága az utóbbi négy-ot évben szinte újjávará­zsolta. 16 millió forinton nem­régen gyógyfürdőt építettek a Körös partján. Az állam mind­össze kétmilliót adott hozzá, a többit a 25 000 lelkes városka apraja-nagyja hozta össze köz­ségfejlesztésből, társadalmi munkával. Renoválták a kö­zépkorú várat. Parkja ifjúsági találkozók, könnyűzenei feszti­c<y válók, Erkel-ciklus színhelye nyáron. Igaz, ötvenórás .mun­kamozgalmat indítottak, és ma már a megbecsülés, a tekintély fokmérője a társadalmi munka elvégzését tanúsító jelvény sok ember kabáthajtókáján. Fele­annyian a sokszorosát végez­ték el a kaposváriak több éves társadalmi munkájának. Hol tartunk mi, és hol tarthatnánk egy kis jóakarattal? A nyáron három kulturális intézményünkből kettő néma volt. Mindkettő — az Ifjúsági Ház és a zeneiskola — udva­rán kitűnő lehetőség nyílna szabadtéri színpad felállításá­ra. Legalábbis addig, amíg a városhoz méltó színpad el nem készül — valamikor a húsz­éves távlati terv szerint. Kaposvár szereti a jó mű­sorokat, és szívesen látná őket nyáron is. Mire gondolunk? Elsősorban a könnyű műfaj színvonalas, tartalmas meg­nyilvánulásaira. S figyelembe véve a Balaton-part nyári mű­sorellátását, nem is elképzel­hetetlen, hogy jó esztrád- együttesek, külföldi együttesek egy-egy estén a megyeszékhe­lyen is föllépjenek. A nyáron hosszabb ideig megyénkben szerepelt a jó hírű mátészal­kai cigányegyüttes, az Egyete­mi Színpad, s itt járt a folklór­napokon több neves népi együttes is az országból. Miért nem láthattunk mindebből Ka­posváron csak egy előadást is? A közönyös, az óvatoskodó, a »rizikós dolog ez...« szemlélet miatt, amely átitatja mind­azok gondolkodását, akiknek módjuk, kötelességük lett vol­na legalább kéthetenként gon­doskodni a város nyári prog­ramjáról. A közönség szívesen emlék­szik vissza a Vándor-kórus, a pécsi MÁV-énekkar hangver­senyére, egy-két nívós, könnyű­zenei rendezvényre, a pécsi ba­lett vendégszereplésére, és szí­vesen venne az idén is hason­lókat. Jó lenne megismerni több országos nevű dunántúli művészeti együttest: például a Veszprémi Irodalmi Színpadot, a Pécsi Irodalmi Színpadot s a fővárosi Egyetemi Színpad együttesét is. Szívesen fogadná a közönség a már említett má­tészalkai cigányegyüttest, a szomszédos megyék népi együt­teseit vagy a Balassi-együttest (Békéscsaba), a Vasas Közpon­ti Művészegyüttest stb. És nem kevésbé, nagy érdeklődést keltene például a Vidám Szín­pad politikai kafoaréműsora is Kaposváron. Jó lenne, ha most, a terve­zések, a műsorok egyeztetésé­nek időszakában szó esne ezek­ről az évad közben és nyáron adódó lehetőségekről. Ne kell­jen évekig szégyenkeznünk még, amíg rájövünk, hogy másképpen is lehet. Wallinger Endre Megszokott, kedves alakja már csak vendégként tűnik fel az óvoda falai között, az apróságok körében. 25 évi munka után betegsége miatt nyugalomba vonult We­ber Eszter, a marcali óvodások Eszti nénije. Sok sza­bad idejében kedvenc időtöltésnek megmaradt a kézi­munka. Szép hímzéséi — kiállítások útján — ismertek a környéken és a megyében. Csisziapusxta sötét foltjai Aki évekkel ezelőtt, közvet­len megnyitása után látta utoljára a Buzsáki Községi Tanács csisztapu&ztai termál­vizes gyógyfürdőjét, ma meg sem ismémé. Az akkor pará­nyi csemeték kellemes hűvöst árasztó fákká növekedtek, vi­rágágyak díszítik a medencék környékét. Eltűntek a deszká­ból összetákolt öltözőfélék, rendes épületek állnak a ven­dégek rendelkezésére. A fürdő környékén magán- és vállala­ti üdülők sorakoznak. S egy pohár sörért, süteményért vagy más apróságért nem kell a gyógyulást keresőknek a faluba fáradniuk, mert két büfét is felállított itt a len­gyeltóti fmsz. A fürdő vize gyógyhatású. Ezt bizonyítja Jancsekity La­jos is. Néhány éve még olyan beteg volt az ízületeivel, hogy kocsin hozták Buzsákról, s úgy tették a medencébe. Ma pedig, amikor csak ideje en­gedi, maga kerékpározik ki. Gál Albert feleségével együtt 1956 óta minden évben itt tölti szabadságát. A kaposvári Kerzsó István és felesége szin­tén évek óta rendszeres ven­dége Csisztapusztának. — Nyíregyházáról és Buda­pestről is járnak ide. A nyá­ron naponta átlag 750, vasár­naponként 1500—2000 látogató­ja volt a fürdőnek — mondja Szabó István vezető. A csisztapusztai gyógyfürdő tehát országos hírnévnek ör­vend. Megérdemelné, hogy a •községi tanács és a földmű­vesszövetkezet jobban gondos­kodjon róla. A szerkesztőség­hez írt levelében özv. Stadler Ferencné és Böröcz Ferenc, a Kaposvári Húsipari Vállalat dblgozója arról panaszkodott, hogy Csisztapusztán igen sok hiba vár megszüntetésre. A büfékben például nincs ke­nyér. Ottjártunkkor még pék sütemény sem volt. Szóvá tet­ték a fürdő látogatói azt is, hogy hiába váltanak egész napra szóló jegyet, csak egy­szer 'mehetnek el a közelben levő szállásukra, utána, ha vissza akarnak térni, újabb jegyet kell váltaniuk. örvendetes, hogy a gyógy­fürdőt az idén bekapcsolják a villanyhálózatba. Helyes len­ne az is, ha az fmsz tovább fejlesztené a büféket. Nagyon elkelne egy étterem is, hogy a gyógyulást keresők ne kény­szerüljenek az engedély nél­kül működő étkezde konyhá­jára szorulni. Megold ható .len­ne az is, hogy az egész napra jegyet váltók bármikor elme­hessenek szállásukra anélkül, hogy visszatéréskor jegyet kellene váltaniuk. A kapun ki­lépőknek egy visszatérő jegyet kellene adni, s azt a fürdőbe való belépéskor a pénztárnál, illetve a jegyszedőknek lead­nák. A fürdő látogatói örülnének, ha jövőre nem kellene bosz- szankodniuk az említett hi­bák miatt — ló — Háborúellenes nap \ y liga t-!\ém el országba n Vasárnap a második világ­háború kitörésének évforduló­ján az atomfegyverkezés el­lenfelei mozgalmának kezde­ményezésére Nyugat-Németor- szág több nagy városában há­borúellenes napot rendezték. A felvonulások és gyűlések részvevői azt követelték a bonni kormánytól, hogy az enyhülési politika elgánesolá- sóra irányuló kísérletei he­lyett tegyen meg mindent egy újabb háború borzalmainak megakadályozására és kezde­ményezzen tárgyalásokat a nemzetközi leszerelésről. Hamburgban az esti órák­ban több ezren vonultak fel fáklyás menetben a város ut­cáin. Frankfurtban Eugen Kogon professzor kijelentette: — Ha semmi új nem jut az eszükbe, akkor majd mások fognak dönteni sorsukróL A kényelmes csatlós-szerep ide­je lejárt. Az NSZK-nak most partnerré kell vállnia és erő­teljesen támogatnia kell a nemzetközi enyhülésre irá­nyuló kezdeményezéseket (MTI) — Aztán okos légy ám! (Balogh Bertalan rajza) Nagy a forgalom a kaposvári gyermekruházati áruházban (Tudósitónktól.) Ugrásszerűen megnövekedett a Kossuth téri gyermekruhá­zati áruház forgalma. Állan­dóan foglaltak a próbafülkék, a szülők igyekeznek gondos­kodni csemetéik iskolai ru­házatéról. Az áruházban csak­nem 2000 iskolaköpeny, sok száz rakott szoknya, elegendő úttörőing és nadrág van rak­táron. Tornacipő minden mé­retben, többféle színben kap­ható. Nincs hiány klottnad- rágban, leányka tomanadrág- ban és tamablúzban sem. Nagy a készletük nylon- és viharkatoátból. Gondoskodnak az óvodásokról is: kék, piros, zöld és sárga színben tudnak részükre lábzsákot adni. A gyakorlati oktatás fejlő­désével párhuzamosan meg­nőtt a kereslet a fiúköpenyek és overallok iránt. Ezekből is van elegendő. Tavaly hiány­cikk volt a bakfismelegítő. Most ebből is jelentős meny- nyiség érkezett. Matrózblúzból egyelőre cse­kély a készlet. Hiánycikk a leányka esőgallér és a sötét­kék fiúöltöny is. Pótlásukról azonban már gondoskodtak, &ak LzltyőPiíati, tarnte nini!------ -i—-l—i-1ni-iri-»i->n ryiimmir És most sir. Keservesen, vi- gasztalhatatlanvl. Amikor ki­buggyant belőle a sírás, és kis piros arcán végigfolytak a könnyek, az egész osztályban megilletődött csend lett. A ko­romfekete hajú Búzás Magdi pedig sírt, egyre .keserveseb­ben a tanító néni előtt. Klári tanító néni nem tudta, hogy mit csináljon, ő nem akarta mindjárt az első tanítási na­pon megríkatni az első osztá­lyosokat. Érezte, hogy elpirult. Csak a gyerekek ne vegyék észre. Mit csináljon? Körülné­zett; a kis szemek mélyén, mint csapdába esett madár, vergődött az ijedtség. — Ezt nem akartam — sut­togta maga elé, majd hango­san hozzátette —, ne sírj, Mag­diké. Ám mintha ez lett volna a jeladás, Magdiké, még keserve­sebben sírt, már kis szőke szomszédjának is legörbült a szája. Klára tanító néni valóban nem ezt akarta, különösen nem az első tanítási napon, amely első volt tulajdonképpen neki is meg a kicsiknek is. Csak hát mindenki azt mondta, hogy szigorúnak kell lennie. Semmi­re se fog menni, ha nem lesz szigorú. Tanyai iskola, ne fe­lejtse eV. Ott pedig vajmi ke­vés időt fordítanak a gyerekek nevelésére. Persze így aztán később már nem is lesz szük­ség a sgigorúságra. De hasonlóan nyilatkoztak a szülők is ma reggel, amikor el­kísérték csemetéiket: »Csak szigorúan, tanító néni/-« »Kis vadócok ezek., igaz, nem neve­letlenek, csak éppen nem is nagyon nevelték őket.* Furcsa módon, amikor reggel belépett a földíszített osztályba, nem vette észre a ragyogó, frissen mosdott, hamvas arcocskákon a »vadócságot«. Klári városi lány volt, s főként ismerősei, barátnői figyelmeztették a szi­gorúságra. De most mit tegyen? Hiszen nem bántotta Magdit. Kérte az osztályt, mindenki tegye ki a padjára a tanszereit, és sorba járt a padok között. Magdi előtt ’ nem volt semmi. Csak fehér kis kezecskéjét tette ki a padra. — Hát a te dolgaid? A füze­tek? A ceruzád? — kérdezte Magditól, és lehet, hogy szigo­rúbb arcot vágott, mint kellett volna. De hát mit tehetett? Mindig attól félt, hogy majd a mosolyával mindent elront, majd nem tud tekintélyt sze­rezni. Talán mégis jobb lett volna mosolyognia? Magdi ülve maradt, és ver­gődő pillákkal nézett föl rá. — Akihez szólok, az mindig álljon fel — mondta még Klá­ri tanító néni, és most sem mosolygott. Magdi felállt, egy kissé meg­lepődött, és rögtön eltörött ar­cocskájának finom porcelánsi­masága. Apró ráncocskák ke­letkeztek rajta, kétoldalt két kis gödröcske mélyült el, és már sírt is. És még mindig sír, attól lehet már félni, hogy a padtársa is rákezdi vagy ta­lán még más is. Valahogy így történt — gondolta végig Klá­ri tanító néni, és mielőtt át­gondolta volna a teendőket, mint ahogy megfogadta, hogy hebehurgya, kislány módjára nem szeleskedik, hiszen ő már tanító néni, akinek minden mozdulatát figyelik és tükrö­zik is. Megfontolás nélkül ki­emelte a pádból az amúgy is csöppebbre sikerült, bogársze­mű, csupákeserv Magdit, és el­kezdte csókolni. — Te, te, te kis csacsi! — babusgatta. — Ne sírj, nem baj, ha otthon feledted a füze­teket, majd elhozod holnap, jó? Így folyt percekig a békítge- tés, végül Klári tanító néni megtudta, hogy Magdi anyu­kája elfeledte megvenni a fü­zeteket. Ekkor azt mondta Klári tanító néni: — Együtt megyünk haza, jó? És megveszünk neked min­dent, ami kell. Jó? Magdi már visszamosolygott, és amint Klári tanító néni föl­nézett, csupa mosolyt látott mindenütt, és nem külön-kü- lön mosolyogtak a lányok, fiúcskák, hanem úgy látta, hogy mosolyog az osztály. Kiss Dénes Szülők és nevelők egymás között Rio de Janeiróban egy szülői értekezleten az egyik mama panaszkodott, hogy derék fiacskáját osztálytár­sai nagyon gyakran verik, és a tanárok a gyerekeket ritkán és hanyagul figyel­meztetik. A vélemények megoszlottak, és az éles vi­ták végül is tetlegességgé fajultakt. Szabályos terem­csata kerekedett. A szülői értekezletet »a modern neve­lés nem ismeri él a verést mint büntetést« jelszóval hívták össze. * * * Tehén a fogadószobában Csak harminc tűzoltónak sikerült az indiai főváros­ban rávenni egy »szent« te­henet, hogy elhagyja az egyik lakás szalonját. Ma­gától bement a házba, föl­ment a lépcsőn az első eme­letre, és a lakásban elhelyez» kedett /Most aztán tényleg meztelen Liti Sí. Cyr. Amerika egyik legismertebb sztrip­tíz táncosnője elveszítette legtöbb ruháját, de nem a szokásos módon a színpa­don, hanem egy betörő jó­voltából, aki Los Vegas-i lakásába behatolva majdnem teljesen kifosztotta körülbe­lül 250 000 forint értékű ru­határát. Hízelgő kritika Whistler angol festőhöz egy nap egy gazdag gyáros állított be, aki óriási kép- gyűjteményt vásárolt össze, és a művész tanácsát kérte, melyik jótékonysági intéz­ménynek adományozza műkincseket. Whistler meg­tekintette a szakértelmére büszke gyáros gyűjtemé­nyét, majd kijelentette: »Legmegfelelőbbnek a va­kok intézetét tartom.-* * * * Ki vesz meg egy 37 éves özvegy férfit ? Egy 37 éves ausztráliai férfi hirdetést tett közzé az egyik sydneyi napilapban: 960 angol fontért áruba bocsátja magát. Aki megvásárolja, négy gyer­meket, egy teljesen berendezett házat és ráadásul gépkocsit kap. A férfi olyan 27—36 éves nők­nek teszi meg ajánlatát, akik szeretnének férjhez menni. A férfi, aki húsz fontot keres hetente, kijelentette az újság­íróknak, hogy családi okokból szánta rá magát erre a lépésre. Felesége tavaly márciusban meghalt; a kórházi és a temet­kezési költségek után teljesen pénz nélkül maradt. Adósságai­nak kifizetéséhez van szüksége a 960 fontra. Jövendő felesége oldalán új életet akar kezdeni 14 és 13 éves leányaival, 12 és 10 éves fiaival. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyeJ Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11» Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 250S7. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom