Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-22 / 222. szám

SOMOGYI NÍPLA» 4 Vasárnap, 1963. szeptember 22. A BALATON BÚCSÚZIK A NYÁRI ÓL-cm ' BÉLATELEP. Népes, vidám társaság ereszkedik alá a hegy­oldalról, hónuk alatt össze­gyűrt esököpeny. — A strandra? — Dehogy! Badacsonyba riz- linglesre — mondja az egyik, sí tréfásan vállához emeli a bo­rosüveget, mintha puska volna. Az állomásig együtt me­gyünk. Ismeretlen útitársam vidáman, szinte kérkedve mondja: — Még hogy nem jó a nyár­utó? .;. Séta a hegyoldalon, vonatozás Fonyódig, aztán gye­rünk a jó bor hazájába, Bada­csonyba hajóval... — Hajóval? Bajosan — ta- máskodik egy fiatalasszony. — Fogadok egy jeges málnába, hogy befagy a Balaton, mire a mólóhoz érünk ... Nevetnek ezen is. Azt mond­ják, a harsány, jóizű nevetés elűzi az esőfelhőket. * * * SIÓFOK. A Fő utca egyik házának ablakában kézzel írt kartonlap hirdeti: »Szoba igényesnek kiadó.« Kevesen állnak meg előtte a szemerkélő esőben, majd ro­hannak tovább. Bizonyára azt hitték, valami eladó tárgyat kí­nálnak. Benn idős házaspár. Mosolyogva, szívélyesen fogad­nak. — Parancsoljon, kedveském... A szoba felől érdeklődik? Most olcsón megkaphatja, már sze­zon vége van. Amikor mondom, hogy csu­pán érdeklődöm, keresnek-e ilyenkor kiadó szobát, csaló­dottan néznek rám. Elköszö­nök. Távozóban hallom, amint a kedves, ősz hajú asszony eré­lyesen szól párjának: — Apjuk, láss munkához... Nem maradunk tovább a pad­láson ... Ügyse jönnek az idén már nyaralni . .. * * * A HETES MC ÜT széléin ál­lok, a forgalmat figyelem. Két csehszlovák rendszámú autó­A mik or ezeket a sorokat ko­pogja az írógép, odakint egy­hangúan, hűvös locsogással esik az eső. Behúzott nyakkal, esőkabát­ban vagy esernyővel sietnek az utcán az emberek. Milyen most a Balaton? Milyen lehet, ami­kor búcsúzik a nyártól? busz robog Boglár felé, vidám turisták integetnek az ablak­ból, aztán egy vállalati kocsi, egy Trabant, egy Skoda, há­rom motorkerékpár. Fél óra forgalmát a tíz ujjamon meg­számolhatnám ... Egy hónapja szombat—va­sárnaponként végeláthatatlan sorokban özönlöttek a jármű­vek a forró aszfalton; a színes campingsátrak körül nemzet­közi tömeg nyüzsgött; a kert­helyiségekből ritmusos tánc- zene úszott a Balaton fölé. A Balaton most az idősebbe­ké. Földváron egy csoport feke­te ruhás, kalapos férfi. Ceglé­di tsz-tagok. Hárman most lát­ják először a Balatont. — Szép?... — Szép. A válasz tömör, de a szemek beszédesek, és azt mondják, hogy kár volt megöregedni a Balaton nélkül... * * * BADACSONY FELÖL hű­vös szél fúj. A fonyódi hajóki­kötőnél csak egy-két ember vá­rakozik. Azok sem utasok — a hajózás dolgozói. Kürt szólal, élesen, elnyúj­tottam A móló végénél hajó, a Csongor tűnik fel. Néhány perc, s a kormányos gyakorlott mozdulattal oda irá­nyítja a hajóját a móló mellé. Lendül a kötél, s a fedélzeten levő néhány fázósan összehú­zódó utas sietve tűnik el az ál­lomás irányában. Felszálló alig akad. — Talán nem is indulunk menetrend szerint..., ha csak az utolsó percekben nem jön valaki — mondja az egyik mat­róz. A másik hozzáteszi: — De jó is ez a kis pihenő.. Volt olyan vasárnap, hogy tíz­ezer ember is megfordult a két part között... * * * LELLÉN a strandon öt bú­suló fiatal leány, asszony áll­dogál. Szomorú arccal nézege­tik az esőcseppek nyomón bugyborékoló vizet s kezükben n kihasználatlan fürdőruhát. — Pedig mennyire reméltük otthon, hogy szép idő lesz még szeptember elején is. s jó na­gyokat fürdünk ... Hát ezért jöttünk el Miskolcról, hogy néz­zük az esőt? Egymásra pillantanak, aztán sietve eltűnnek a kabin irá­nyában. Hamarosan megjelen­nek fürdőruhában. A víz azon­ban hűvös, nem nyújt élveze­tet. Szaporán kapkodják lábu­kat, nehány perces lábáztatás utón rohannak újra a kabinok­ba. Átöltöznek, nehogy meg­fázás legyen a hősködés vége... * * * A FONYÓDI HALSÍlTÖ ELŐTT többen várnak, mint a legmelegebb nyárban. A hosszú sor vége majd az állo­másig ér. Az ínycsiklandozó il­latok azokat is idecsalogatják, akik napsütésben — amikor fürdeni lehetett — sajnálták erre az időt. Lassan mennek előre. A sor­ban állók száma azonban nem fogy, hanem szaporodik. Aki Fonyódon jár, nem akar a fi­nom, ropogósra sült balatoni hal megkóstolása nélkül haza­utazni. Érdemes lenne fejleszteni ezt a halsütőt. * * * A BALATON búcsúzik a nyártól. Egyszer-egyszer még kisüt a nap, de gyorsan jönnek a fel­hők Badacsony felől, s éjszaka jóval húsz fok alá süllyed a hő­mérő higanyszála. A nyártól búcsúzni kell. Szeptember van. Esik sza­kadatlanul. Sötét este van. és a fényreklámok neonbetűi pasztellszínű, absztrakt ábrá­kat rajzolnak a sötét fényű asz­faltra. Az őszi szezon kezdő­dik, aztán a téli, majd a tava­szi __ É s jövő májusban ... Szalai László—Vincze Jenő A télre való felkészülésről tárgyalt a Tabi Járási Párt-Végrehajtóbizottság és a járási tanács vb (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Párt-Vére- hajtóbizottság és a járási ta­nács vb legutóbbi együttes ülésén a járás állattenyész­tésének helyzetét és az áttelel- tetéssel kapcsolatos feladato­kat vitatták meg, majd elfo­gadták a jövő évi premizálás­ra vonatkozó javaslatokat. A tanácskozáson megállapí­tották, hogy még nagyon sok a tennivaló az állattenyésztés­ben. Több tsz-ben kevés vagy korszerűtlen az állatférőhely, sok helyütt nem kielégítő az állatok gondozása, takarmá­nyozása. Az év első felében például 1604 sertés és 342 juh hullott el, s 165 sertést és 108 juhot kellett kényszervágmi. A járási vezetés intézkedett a tenyészállatok számának nö­velésére. A háztáji gazdasá­gokba 861 tenyészkocát és 75 tenyészüszőt helyeztek ki. A tsz-ek a TEGI útján 203 elő- hasi üszőt kaptak, a leszerző­dött tenyészüszőkből pedig mintegy 80-at vásároltak visz- sza. Kocaállományukat a tsz- ek saját nevelésű süldőkkel igyekeztek gyarapítani, 110 tenyészsüldőt pedig máshon­nan vásároltak. Tenyészálla­tok vásárlására a tsz-ek csak­nem hárommillió forint hi­telkeretet kaptak ez évre. Az együttes ülés fontos fel­adatként jelölte meg a tehén- és a kocaállomány állandó nö­velését. El akarják érni, hogy 1964 végére a jelenlegi 1190 tehén helyett 2000—2100, az Őszi és téli szövetújdonságok! F. hó 23-tól 28-ig nagy ŐSZI * TELI SZÖVETVÁSÁRT tartunk a kaposvári, barcsi és siófoki szaküzleteinkben. Most vásároljon szövetméterárut! Somogy megyei Iparcikk­kiskereskedelmi Vállalat (78367) 1217 koca helyett pedig 1700— 1750 legyen a közös gazdasá­gokban. , Jövőre a bedegkéri, a ga- mási, a nágocsi és a török- koppányi tsz-ekben gümőkór- mentes szarvasmarha-állo­mányt hoznak létre. Fontos tennivaló a takarmányozás, a tartási viszonyok lényeges ja­vítása, a táptakarmányok használatának fokozása — ha­tározta meg a két vb. Több tsz-ben ugyanis még mindig idegenkednek a tápta­karmányoktól, más tsz-ek meg gazdasági abrakkal keve­rik a táptakarmámyt. Mivel a keverés nem tökéletes, gya­kori a sertések gyomor- és béJgyulladása. Járási átlagban 1 kg sertéshús előállítására 4,6 kg, a fiadi tsz-ben 3,2, Nagyberényben 3,9, ezzel szem- 1 en Torvajon 9,9, Bonnyán 9, Andocson 8,5, Bábonymegye- ren pedig 7,7 kg abraktakar­mányt használnak fel. Nagy- berenybem és Fiadon a serté­sek hizlalási ideje csak 7—8 hónapig tart, a zalai tsz-ben viszont az idei márciusi ma­lacokat valószínűleg csak a jövő év márciusában vagy áp­rilisában értékesíthetik. A be­degkéri, a karádi, a kányái, a nagyberényi, a nágocsi, a so- mogydöröcskei és a zicsi tsz- ekben 7 liter körül van a tej­termelés istállóátlaga, Bá- bonymegyerem és Szorosadon csak 4,6, Somban 4,4, Fiadon 4,1, Zalán pedig csupán 3,3 liter az istállóátlag. Az átteleltetés biztosítása végett az együttes ülés több sürgős és fontos feladat el­végzésére hívta fel a tsz-ve- zetők figyelmét. Nem szabad olyan esetnek előfordulni — hangsúlyozták —, mint So- mogyacsán, ahol a szénakaz­lak gondatlan befedése követ­keztében mintegy 30 000 fo­rintnyi kár keletkezett a be­ázások miatt. SÉTA Tkástiéilyibáin Az eső utáni friss levegő olyan tiszta, mint a kristáiy. Tócsák fénylenek az úton és a kastély előtt. Komor és mégis megkapó ez az épület. Az oszlopos bejárathoz széles út vezet. Mellette végig sudár fenyők. Mókusok hancúroznak az egyiken. — Nézd ... Egy napcserzett arcú, töm­zsi ember mutat a magasba. Mellette kerek képű, szeplős kisfiú. Nézik az ágak művé­szeit. A gyerek ujjong, lát­szik rajta, hogy igazi az él­mény. — Jó napot... Az öreg megemeli kalapját. A gyerek kutatóan kérdez: — Ki volt ez, nagypapa? — A gróf... Gróf Janko- vich Antal. Üjabb kérdés: — Mi az a gróf? Az öreg türelmesen magya­rázni kezd .. . — Grófok ma már nincse­nek. De voltak. Ez az ember gazdag volt. ö uralt hárem falut Győröktől le egészen a Balatonig. A gyerek közbevág: — Hát ha most nincs gróf, akkor micsoda? Az öreg leveszi kalapját, és megvakarja deres üstökét. — Munkás ... Az erdőben dolgozik ... — És szeret dolgozni? — Ügy látszik, mert hanem szeretne, már régen elment volna. A rokonsága és a test­vére külországban él. Hívták, csalogatták, de nem ment utá­nuk. — Miért nem? — Mert okos ember... — Okos? Miért okos? — Azért, mert tudja, hogy mindenütt dolgozni kell... A kis szeplős fél szemmel a mókusokat nézi, de közben tovább kérdez: —• Te szereted a grófot? Meglepő a kétdés. Üjabb üstökvakarás. — Nem szeretem, de becsü­löm .. . — Miért? — Azért, mert dolgozik. De te ezt úgysem érted ... Kézen fogja a kicsit, és el­ballag vele a müút mellett a bolt felé. A hallottakon gondolkodom, a gyermeklogikán és a vála­szokon. — Szép? ... Észre sem vettem, hogy a szürke ruhás, alacsony em­ber, a beszélgetés alanya mel­lém lépett. Nem várja a vá­laszt, magyarázni kezd. Ra.cs- csolva beszél. Egy fehér köpenyes asszony sétál a fenyők között. — Látom, nézelődik. Nyújtja a kezét és bemutat­kozik. Tanárnő a kastélyban levő gyermekotthonban. Együtt megyünk tovább. — Hogy el ne tévedjenek... Az oszlopos bejáratnál meg­állunk. — Egykor itt fogadták a vendégeket. Inasok segítettek a hintókból kiszállóknak. Ma ez a tanulók bejárata ... A folyosón hűs félhomály van. — Erre tessék, kezdjük ta­lán itt. A csontszínű ajtó mögött fe­hér mozaikvilág. Csempék, ra­gyogó kagylók és kádak. — Ez a gyerekek fürdője... Továbbmegyünk. A tanárnő töpreng. — Nem tudom, hogy mi volt itt régen. A szürke ruhás is gondol­kodik. — Ez, kérem, könyvtár volt... könyvtár. Apró fehér ágyak vannak a teremnek beillő szobában Tisztaság, szőnyegek, térítők. Lágyan omló függönyök az ablakon. Hallgatunk. — Csinos — mondja végül a szürke ruhás. A tanárnő nem szól semmit, csak moso­lyog. Lassan továbbsétálunk. Hálószobák hosszú sora, a fo­lyosón és a szobákban vilá­gos, fényezett szekrények. — Megnézhetem? Már nyitja is az ajtót, öt rend öltöny, tizenkét ing, hat pár cipő, pizsama. Minden szi­gorú rendben. — Csinos... A folyosó a kanyar után el­szűkül. Gótikus a hajlat. Itt Vannak a nevelőszobák.. . — Nézzük meg az iskolát. Előremutat. A fenyők és a platánok között egy gyönyörű üvegpalota áll. Szebb, mint a másik. Minden csupa fény. Odább újabb szép épület. Az is ilyen lesz, de még dolgoz­nak rajta. — Fény — mondja a kas­tély egykori ura és hunyorog. — Mindenütt fény ... A séta után visszatérünk a kastélyhoz, a bejáratnál balra csigalépcsőn megyünk fölfelé. A kék szemű asszony szóval tart bennünket. — Amikor ide kerültem, mindent felkutattam a kas­tély múltjáról... Egy barátságosan berende­zett szobába tessékel bennün­ket és folytatja. — Tudom, hogy az ön csa­ládjának csupa ellentét a múltja. Rokonságban voltak a törökverő Zrínyivel. Ősei kö­zött akad kuruc vezér, udvari kamarás, somogyi kapitány és táblabíró. Sőt aranysarkan­tyús vitéz, függetlenségi esz­mékért rajengó és osztrákba­rát. Egyik őse a Rákóczi-sza- badságharc mellé állt, egy má­sik Mária Terézia benső em­bere, kabinettitkára volt. Akadt köztük gőgös, dorbézo- ló, kegyetlen és szelíd. A cse­lédek elmondták, hogy ön rendes ember volt, A testvére elment, a rokonok is. Maga maradt. Mondja meg, miért. Halk, de határozott a vá­lasz. — Itt van a helyem ... Lassan, akadozva beszélni kezd. — Könnyű megérteni: itt éltem, itt lettem férfi. Szere­tem ezt a vidéket és az em­bereket. Mit keresnék külföl­dön? Dolgozom, munka után rádiót hallgatok, vagy éppen beszélgetek. Csodálkozom, szá­mon tartom a változásokat. Száz cselédünk volt. Akkor azt hittem, hogy jól élnek a mi embereink. Most látom, hogy így más. Ez a történelmi sorsfordulat csodákat művelt. Már senki sem lakik a cse­lédházakban. Saját, szép két- három szobás háza van mind­egyiknek. Gyerekeik művelt emberek, gimnáziumot, egye­temet végeztek sokan. Józa­nul kell nézni az életet. A ré­gi ismerősök közül — már tíz éve, hogy favágó lettem — sokan azt mondták, hogy a végén kommunista leszek. Nem leszek az, de az igazsá­got igazságnak látom. Az órára néz, és elnézést kér. — Mennem kell. .. Csak az eső miatt maradtunk itthon, délután már dolgozunk ... Lemegy a csigalépcsőn és ki a széles úton. A kapunál jobbra fordul. A tanárnő el­gondolkozik. A szürke ruhás embert akarja beilleszteni a kastély történelmébe... Németh Sándor AJKAI TI1HFÖLDCVÄR szabad készletéből át tud adni 3400 fm 38x2, 5x2860 mm méretű AST 35 Din 17 975 minőségi forresövet. A rendeléseket a beérkezés sorrendjében teljesítjük. Rendelések Timföldgyér és Alnmíniumkobó Anyagosztálya, Ajka címre küldendők. (3963)

Next

/
Oldalképek
Tartalom