Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)
1963-09-22 / 222. szám
Vasárnap, 1963. szeptember 22. 3 SOMOGVT NÉPLAP SZEDIK A CUKORRÉPÁT a merayei Március IS. Tsz szentmiklósi üzemegységében. A tsz 22 holdon termel cukorrépát. Megjelent a 3004/ó-os kormányhatározat A kormány évenként határozatban szabályozza a termelőszövetkeztek állami támogatásának feltételeit. A jövő évre szóló rendelkezést legutóbbi ülésén fogadta el a Minisztertanács, s a Magyar Közlöny ezt szeptember 20-i számában közli. A 3004/6-os kormányhatározat több vonatkozásban módosítja, hatékonyabbá teszi a tsz-ek állami támogatásának eddigi rendszerét. A kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek például vissza nem térítendő támogatást kapnak a talajjavítás, a talajvédelem, a vízrendezés, a rét- és legelőjavítás, valamint a gyümölcsös szőlőtelepítés tereprendezési költségeire. Növekszik az új határozat értelmében a i beruházásoknál adott hitelelengedés mértéke. Tehénistálló építésénél például a jelenlegi 1000 forint helyett 11 000 forintig terjedhet a férőhelyenként elengedhető hitelösszeg. Tojóházaknál 50 forintról 200 forintra nő az egy-egy férőhelyre járó ilyen kedvezmény. A vissza nem térítendő állami támogatás összege ömtözőte- lep, víztároló és csőkút, a szarvasmarha- és baromfitenyésztés épületei, a dohánypajta és a gépműhely létesítésénél a költségvetési előirányzat 80 százalékáig, a többi új épületnél 50 százalékig terjedhet. Épületek korszerűsítésére 30 százalékos kedvezményt állapít meg a határozat. A 3004/6-os a tsz-ek szakmai vezetésének javítására, a társadalmi tanulmányi ösztöndíj alapítására is fontos intézkedéseket tartalmaz. Az eddig az áruértékesítési mutatók teljesítése után adott kedvezményt a szövetkezetek a jövőben más címen kapják meg. Csak néhány részletére utaltunk az új rendelkezésnek, de ez is mutatja, hogy a 3004/6- os még hatékonyabb támogatást ad a szövetkezetek további erősítéséhez, kivált a gyengék megerősítéséhez. A végrehajtási utasítás néhány hét múlva jelenik meg. Tűzhely, füstcső (Tudósítónktól.) Megnőtt az érdeklődés a kályhák és a tűzhelyek iránt. Kaposváron igen sokan keresik föl az Ady Endre utcai vasboltot. Kalor- kályháből minden igényt ki tud elégíteni az üzlet. Nemrég több mint száz olajkályhát osztottak szét, s a negyedik negyedévben újabb mennyiséget adnak el szak- szervezeti javaslat alapján. Október elején 385 darab cseh, lengyel német és magyar gáztűzhely érkezik. Füstcsövekből sem lesz hiány. Nagy tételekben állnak raktáron a zománcosak és a zománc nélküliek. Van szeneslapát és kanna is bőségesen. Nem kielégítő viszont az asztal- tűzhely- és a teatűzhelyellátás. Kéthetenként egészen minimális mennyiséget kapnak, s az egy-két nap alatt elfogy. szerű ötlet! Lehetővé teszi »Big Joe"-nk »rehabdlitását«. — Az ötletet megvalósíthatja magának Harvey Morrison rádiókommentátor is — tanácsolta a tengernagynak Dudley mérnök, aki eddig hallgatott. — Még csak nem is kell személyesen megjelennie a stúdióban, megírják és fel is olvassák maga helyett azt, amire szükségük van. Dixon tengernagy érdeklődését annyira fölkeltette az a lehetőség, hogy különféle módszerekkel kiköszörülheti a jó hírén esett csorbát, hogy észre sem vette a mérnök szavaiban rejlő gúnyt. Dudleynak pedig az egésztől hirtelen olyan hányingere lett, hogy engedélyt kért Hapwarthtól: legalább öt percre kimehessen a friss levegőre. Az orvos megsajnálta, és megengedte, hogy kimenjen a fedélzetre. A nap csak az imént nyugodott le a látóhatár mögött. Az óceán lassan, egyenletesen ringatta a hajót. Csend, nyugalom honolt körös-körül, de Dudleyt már nem érdekelte a természet szépsége. Most mindent másnak látott: fertőzöttnek, tönkretettnek. Előtte most minden elvesztette értelmét.;. De nem ugrott a tengerbe. Ehhez bizony már nem volt elég bátorsága. Volt még egy óka: a család. Felesége, gyermekei, öreg szülei. Nem tudta, nem. volt joga magukra hagyni őket ebben a pokolian rosz- szul berendezett világban. »Hát igen, tulajdonképpen miért is vetném magam a tengerbe?" — kérdezte önmagától, miközben a fedélzeten sétált, és megnyugodott kissé. Mintha nem tudta volna ő már ezelőtt is, amit most megtudott? Bridge, a matrózok és egy-két fiatal hadnagy valószínűleg sok mindent nem tudott. Csodálkoztak rajta, megrendítette őket. És ezt nem felejtik eL Lehet', hogy még megpróbálnak harcolni a gonosz ellen, amely ezt az egészet szülte. De ő, Dudley hadmérnök, minderről tudott. Most aztán saját bőrén tapasztalta. De ő nem képes harcolni, ő csak együtt tud érezni azokkal, akik harcolnak, akik harcolni fognak. Neki családja van, megszokta a jólétet, őt nagyon jól megfizeti a gazda ahhoz, hogy rájuk emelje kezét, fölemelje a hangját..: — Nem, erre ő határozottan nem képes. De most már ő sem az az ember, aki azelőtt volt. Ügy érezte, hogy már nemcsak együtt tud érezni azokkal, akik harcolni fognak, hanem már segíteni is tudja őket, mert mindenkinél jobban tudja, mibe fog kerülni az emberiségnek nemcsak az atomháború, hanem a magfegyverkísérletek folytatása is.. Szövetségi politikánk és az osztályharc A párt szövetségi politi- ** kájának és az osztályharcnak helyes értelmezése körül elég sok vita van nálunk. Ének oka, hogy a szocializmus teljes fölépítésének szakaszában sokkal bonyolultabbak a feladatok. A lenini hármas jelszót például, a mi viszonyaink között már nem lehet alkalmazni, érvényét veszítette, hiszen a társadalom szerkezetében nagy horderejű változások mentek végbe, megszűntek a kizsákmányoló osztályok. »Nincsenek olyan osztályok, olyan számottevő társadalmi rétegek, amelyeknek az érdekei ellentétesek lennének a szocializmussal.-« (Az MSZMP VIII. kongresz- szusánaJk határozatából.) A szocializmus teljes fölépítése megköveteli, hogy minden társadalmi osztályt, társadalmi réteget bevonjuk e nagy munkába. Kevés azoknak a száma, akik ne találnák meg számításukat a szocializmusban. Az ellenforradalom utáni idősizak fényesen bizonyította: csak úgy lehet eredményeket elérni, ha mindenkinek lehetőséget adunk, hogy részt vehessen a munkában. Mindenki örül az eredményeknek, a sikereknek. Némelyek azonban türelmetlenek, mert gyorsabban szeretnének előrehaladni. Akadnak olyanok, akik szem elől tévesztik, hogy a szocializmus alapjainak lerakása után egy sor elvi tétel másként vetődik fel, mint azelőtt; nem veszik figyelembe azokat a törvény- szerűségeket, amelyek a szocializmus teljes fölépítése idején hatnak. Van-e osztályharc? — teszik föl pl. a kérdést elég gyakran. Sokan azt mondják, hogy jelenleg nincs, pedig kellene lenni; mások meg úgy vélik, hogy szükség volna rá, de a párt politikája olyan, hogy nem lehet osztályharcot folytatni. Ezt némelyek azzal magyarázzák, hogy a párt szövetségi politikája — úgymond — kizárja az osztályharcot. A legnagyobb zavart az okozza, hogy sokan különválasztják az osztályharcot a szövetségi politikától. Pedig a munkásmozgalom története, a forradalmak története arra tanít bennünket, hogy a munkásosztály szövetségeseiért folyó harc mindig osztályharc volt. A munkás—paraszt szövetség kialakulása, a kispolgárság megnyerése csak osz- tályharcbam jöhetett létre. A helyzet ma sincs másképp. Ezért e két fontos kérdést mindig együtt kell vizsgálni, persze a kérdést föl lehet tenni úgy is, hogy ma már a szövetség rendben van, ezért nem kell harcolni, tehát az osztályharc elvesztette lét- jogosultságát. Mi sem téve- sebb ennél! Emlékezzünk az ötvenes évek elejére: hányszor kijelentettük, hogy a munkás—paraszt szövetség szilárd, pedig a személyi kultusz és következményei akkor ala- pas-an kikezdték ezt a szövetséget. Az MSZMP VIII. kongresz- szusa az osztályharcra vonatkozóan a következőket határozta meg: »Az osztályharc fő területei jelenleg: a szocialista gazdaság megerősítése, fejlesztése és a szocialista tudat kialakítása.« Ebből következik, hogy a szocialista gazdaság erősítése elsőrendű osztály- harc. Természetes következménye ez szocialista rendszerünk fejlődésének. Ki ne találná meg csak e területen a maga tennivalóját? Van még szervezetlenség, fegyelmezetlenség, találkozni még a nép- vagyon herdálásával? Igen. Osztályharc, hogy az üzemben megfelelő körülményeket teremtsünk a munkások részére, hogy nyugodtan dolgozhassanak; legyen jó és alapos terv, anyag, ami biztosíthatja a jó minőségű, termelékeny munkát. Több igazgató panaszkodik, hogy sok a fegyelmezetlenség, nincs kihasználva a ;munkaidő. Ama gyakran az a tapasztalat, hogy ha az üzemben nem megy megfelelően a munka, ennek nem a munkások az okai, hanem a vezetők. Ha minden vezető elvégzi feladatát, akkor olyan, körülményeket tudnak teremteni, amelyek kizárják a fegyelmezetlenséget. A gazdasági vezetők azonban (nemcsak itt találhatják meg az osztálybarcban a, feladatokat. A dolgozók nevelése nem kevésbé fontos területe tevékenységünknek. lljicsov elvtárs az SZKP Központi Bizottságának július 18-i ülésén erről a következőket mondta: »A párt számára nem közömbös, milyen érem teljesítik a tervet. Hiszen a termelést a tőkés is jól meg tudja szervezni. A szovjet vezetőtől sokkal többet követelünk; a tervet teljesítve, a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért folyó harc közepette nevelje az embereket, alakítsa ki köztük az új viszonnyokat. Nem értékelhetjük helyesen a vezető munkáját, ha nem vesszük figyelembe tevékenységének erkölcsi-politikai eredményeit. Különösen fontos a mesternek, a brigádvezetőnek, mégpedig nemcsak mint a termelés vezetőjének, hanem. mint az ifjúság nevelőjének, tanítójának a szerepe.« Osztályharc tudatosítani, hogy a szocializmus fölépítése nagyon fegyelmezett munkát kíván mindenkitől. Semmi sem áll távolabb a szocialista gondolkodástól, mint az a felfogás, hogy ebben a szakaszban lehetőség van a lezser- ségre, a nemtörődömségre. Könnyű erről beszélni, de hogyan realizálódnak mindezek a gyakorlati munkában? Receptet adni semmiképp sem lehet. Jól dolgozni azok tudnak, akik ismerik a párt politikáját és eligazodnak azokban a bonyolult dolgokban, amelyek az üzemekben előfordulnak. jliég a legjobb szándék is visszájára fordulhat, még a legjobb terv is papíron maradhat, ha végrehajtásába nem vonjuk be a dolgozókat. Az egyik kaposvári gyárban több panasz hangzott el, hogy az igazgató durva, nem becsüli a munkásokat, igazságtalanul csökkenti a béreket stb. Majd később elhangzott az is, hogy a párttitkár is elszakadt a dolgozóktól, nem képviseli érdekeiket, hanem csak az igazgatót, a gazdasági vezetőt támogatja. Kiderült, hogy az igazgató helyesen intézkedett, amikor a jogtalan csoportvezetői pótlékokat vagy a jogtalanul fölvett ártalmassági pótlékokat megszüntette. Ebben semmi kivetnivalói nem lehet találni. A kifogásolnivaló az volt, hogy ezt egyedül, illetve csak a párttitkárra támaszkodva igyekezett megoldani, nem vonta be a dolgozókat, nem magyarázta meg az intézkedés helyességét. Ennek következtében — mert a dolgozók jó része nem értette, hogy miről van szó — még azok is bírálták, akiket különben nem érintett az intézkedés. A párttagság egy része hasonló állásponton volt az igazgatóval és a párttitkárral szemben. A gazdasági vezető érdekei nem lehetnek ellentétesek a munkások érdekeivel a szocializmusban. Egy-egy intézkedés végrehajtása nem egyforma érzelmet, hangulatot vált ki az emberekből. Gyakran fordul elő, hogy mert nem magyarázunk meg megfelelően dolgokat, a munkások nem értik az összefüggéseket, s ezért bírálják a gazdasági vezetőket. A gazdasági vezetőnek ügyelnie kell arra, hogy idejében észrevegye a jelzéseket, ne akkor, amikor már nyilvánosan bírálat éri. Sokan feledkeznek meg arról, hogy a munkás ugyanúgy igényli a gondjaival való foglalkozást, mint a gép a karbantartást. A legtöbb vezető megszervezi a tervszerű megelőző karbantartást, de az emberek gondjainak, bajainak karbantartása elmarad, ezt kifelejtik az intézkedési tervből. Pedig ez gyakran többet lendíthet a termelékenység emelésén, mint sok gazdasági intézkedés. A z osztályharc másik fon- " tos területe az eszmei, ideológiai harc. Még mindig szép számmal vannak az emberek gondolataiban — a munkásokéban is — burzsuá kispolgári nézetek. Pártunk VIII. kongresszusának határozata értelmében eszmei of- fenzivát kell indítani a marxizmus-leninizmus térhódításáért minden, a marxizmustól idegen nézettel szemben. A nacionalizmussal szembe kell állítani a proletár internacionalizmust. Vannak még nacionalista nézetek, találkozni a KGST körüli vitáknál is még irrendentinsta, nacionalista nosztalgiával a »nagy Magyarországért". Elég gyakran találkozunk kispolgári magatartással, karrierizmussal, protekciózással Mindmind olyan terület ez, ahol igazán helyénvaló az osztály- harc. Van mit tenni tehát az osztályharcban. Persze ez más, mint az 1945—48-as időkben volt. Akkor az osztályharcnak megvolt a maga romantikája, de ez a mai sem kevésbé forradalmi, sőt megvívásához sokkal nagyobb politikai érettségre, tudásra, tapasztalatra van szükség. Tapasztalataink vannak, ezeket helyesen kéül felhasználni, alkalmazná. Ebben az osztályharcban csak azok tudják megállni a helyüket, akik megfelelő marxista-leninista műveltséggel rendelkeznek. Mi sem volna károsabb annál a felfogásnál, hogy csak a szakmai ismeret elégséges ahhoz, hogy megfelelően eligazodjunk a társadalmi kérdésekben. Nemcsak azoknak kell tanulni, akik még nem rendelkeznek marxista ismeretekkel, hanem azoknak is hővíteniük, fejleszteniük kell ismereteiket, akik már ismerik é marxiz- mus-leninizmus alapvető tanításait. Czövefcségi politikánk ^ egyik alapvető fundamentuma, hogy a munkás- osztály vezető szerepét biztosítsuk. A VIII. kongresszus határozata kimondja: »A Szocialista nemzeti egység vezető ereje a munkásosztály, annak forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt, az egész nép elismert vezetője.« Ma nyugodtan elmondhatjuk, hogy a munkásosztály vezető szerepe, a párt vezető szerepe érvényesül. Ez azonban sem- mikép nem jelentheti ári, hogy már semmi tennivalónk sincs e téren. A párt vezető szerepe akkor érvényesül, ha a párt politikájának alapján tevékenykedünk. Semmi sem veszélyeztetheti jobban a párt vezető szerepét, mint a párt politikájának eltorzítása akár revizionista, akár szektás torzítás az. A vezető szerepet veszélyezteti az, aki nem érti meg, vagy nem ért egyet a párt szövetségi politikájával; aki nem ért egyet azzal, hogy a munkásosztálynak minden társadalmi réteget be kell vonnia a szocializmus építésébe, mert nincs vezető szerep, ha nincs szövetséges. Vannak-e olyanok vagy olyan nézetek, akik, illetve amelyek tagadják a munkásosztály vezető szerepét? Igen, vannak. Természetesen nem nyíltan, nem pódiumon teszik ezt, hanem »finom" megnyilvánulásokban. Hallottam olyan megjegyzéseket, melyek kétségkívül a munkásosztály vezető szerepének tagadását jelentik. Hyen vélemények: »Az állami intézményekben nem olyan emberek dolgoznak, akik megfelelő partnerei lehetnek az értelmiségieknek", vagy »Somogybán néptanítói szinten folyik a kulturális élet vezetése", vagy »Szerencséje a magyar népnek, hogy a párt politikáját az értelmiségiek megértik, végrehajtják, szemben a párttagokkal, akik szektásak, dogmatikusak« stb, Persze nem újak ezek a nézetek, más formában már találkoztunk velük. E nézetek újjáéledéséhez hozzájárult, hogy sokan félreértik a pártnak azt a helyes politikáját, hogy az értelmiségieknek egyre nagyobb a szerepük a szocializmus építésében. A ? osriályharccal együtt jár-, hogy amikor elismerjük és készséggel támogatjuk az értelmiségi dolgozók minden olyan tevékenységét, amely a szocializmus építését szolgálja, ugyanakkor harcolni kell mindenfajta kispolgári nézettel szemben, amely vitatja a munkás osztály vezető szerepét a társadalomban. Mégpedig az eddiginél határozottabban és nagyobb eszmei következetességgel kell ezt a harcot folytatni. Az értelmiség döntő többsége helyesli a párt politikáját, tevékenyen táihoigatja, ».. .számottevő részének gondolkodásában azonban még halnak a régi világ eszméi.« (A VIII; kongresszus határozatából.) Nem elégséges az, hogy gyűlésen és másutt elmondjuk, milyen problémák vannak, hanem naponta, a gyakorlati munkában is szükség van arra, hogy szem előtt tartsuk e fontos megállapítást. A szövetségi politika helyes végrehajtása azt követeli meg a munkásosztálytól, hogy szövetségeseivel baráti, de elvi alapon nyugvó politikát folytasson. A szocializmushoz való hűségük, a társadalomért való felelősségvállalásuk, szakmai tudásuk, tetteik, tevékenységük alapján kell hogy megítéljük az embereket. Mindez nem zárja ki, hogy a szocializmustól, a szocialista embertípustól idegen nézetek ellen ne harcoljunk következetesen, még ha barátainkról van is szó. Az igazi barátság nem ári jelenti, hogy nem mondjuk meg az igíazat, mert az ilyen barátság nem lehet tartós. Az egyik intézmény kávé- ló képzettségű vezető beosztású dolgozója évek óta olyan magatartást tanúsát beosztottjaival szemben, melyet munkatársai is mélyen elítélnek. Egy évvel ezelőtt ismét tűrhetetlenül viselkedett. A felelőségre vonás azonban elmaradt. Miért? Mert kiváló szakember — mondják —, nem szabad megsérteni. De lehet-e valaki bármennyire kiváló szakember, akitől ne követelhetnék meg, hogy tartsa meg a szocialista együttélés szabályait? Senkinek sem lehet olyan privilégiuma, hogy figyelmen kívül hagyjon emberi, erkölcsi normákat. 'E'szmei kérdésekben, esz•*_l mei harcban nincs helye semmiféle kétértelműségnek, megalkuvásnak. Feladataink megoldása többé-kevés- bé azon áll, hogy értik-e mindenütt a párt politikáját, és ha értik, harcolni tudnak-e végrehajtásáért A jószándékot senkitől sem vitathatjuk el A szándék azonban még nem minden. Politikánk kiállta a próbát, senki előtt nem lehet kétséges, hogy e politika végrehajtásával a szocializmus fölépítésében egyre nagyobb sikereket fogunk elérni. Kisdeák József, a Kaposvári Városi Pártbizottság első titkára. TENGERISZÁRÍTÁSHOZ w* r fi P not es fern munkaerőket FELVESZÜNK. Jelentkezés a kaposvári Nosztránél. (78336)
