Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-07 / 182. szám

SomogyiMéplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A' MEGYEI TANÁCS LAPJ A AZ ANDOCSI ÁSATÁS utolsó napja Vallanak a sírok Andocson. Régmúlt időkről, régmúlt em­berekről. A Rippl-Rónai Mú­zeum avar kori temetőre buk­kant az egykori gulyásház tel­kén Hoppár Sándor iskolaigaz­gató bejelentése alapján. Meg­szakítással két hónapja foly­nak az ásatások. Eddig hetven­hét sír titkát fejtette meg Dra­veczky Balázs régész. — Látod azt a bozótost a domboldalon? Ott táboroztak az avarok. Lejjebb patak ka­nyargóit valamikor. A túlpart­jára temetkeztek, ide, ahol most állunk — mutat az ásatás ve­zetője a távolba. — Legalább olyan négy-ötszáz sír lehet még itt. Ma befejeződik az ásatás. Horváth János, Nagy Ignác és Ormándi Péter már temeti a föltárt sírokat a telek túlsó ré­széiben. Az országút felőli vé­gében még hátravan három. Maxmilián István és Horváth József ásója nyomán egyre mé­lyül a gödör. ,Rajzol a sir* Hogy merre kell a több mint ezerháromszáz évvel ezelőtt el­temetett avar férfi vagy nő te­temét keresni, a sírfoltok árul­ják el »Rajzol a síre, a hu­musz- és löszkeveredéstől sö- tétebb a föld. — Ezt biztosan nem rabol­ták ki, nagyon szépen kevere­dik a föld — jósol bizakodva Maxmilián István. — Jó lenne a foltban halad­ni tovább — utasítja Istvánt az ásatás vezetője. Nagy Laci, a siófoki gimná­zium másodikos tanulója jobb keze Draveczky Balázsnak. Most a 78-as sírból előtűnt csontvázról tisztítja spaklival a földet. Ormódi Péter kűtvizet hord körül egy üvegben. Horváth József abbahagyja az ásást, jót húz az üvegből. — Mit gondol, Józsi bácsi, ratolott lesz a sír? — érdeklő­dik a régész. — Hát... nagyon süpped a föld. — Nem jó jel. Az időszámítás után 568-ban letelepedő török-tatár eredetű lovasnomád nép eltemette a halottal mindazt, amit földi életében használt. Ha nem bolygatták meg később a síro­kat, most előkerülnek a föld­ből az egykori használati tár­gyak, ékszerek maradványai. — Sajnos, az andocsi teme­tőt kétszer is kirabolták. Elő­ször a hozzátartozók, aztán is­meretlen sírrablók — jegyzi meg a régész. Elindulunk a muzeológus an­docsi szállására. A félig le­eresztett spaletta résein kevés fény szűrődik be, kellemesen hűs a szoba. Az ablak alatt vagy negyven zacskó sorako­zik. A rájuk írott számok azt jelzik, hogy melyik sír leleteit tartalmazzák. Az ágyon kite­rítve az ásatás térképe. — Annyi sírt tártunk föl ed­dig Andocson, mint az eddigi öt vagy hat somogyi ásatásnál összesen — mutat a régész a térképre. Hajkarikákat, fülbevalókat vesz elő a zacskóból. Dinnye- msg, darázsszem alakú üveg- és pasztagyöngyöket mutat. Csontból készült tűtartót. Öv- csatot, késeket, tűzcsiholó szer­számot. Egy zacskóból gabonát szór a tenyerembe. — Az egyik sír földjében találtuk. A laboratóriumi vizs­gálat dönti el, hogy micsoda. Az „elcsípett“ sírrablók Az avarok nem ismerték a koporsót, vászonba vagy bőr­be csavarták a halottakat. Amikor a 71-es számú sírt föl­tárták, Draveczky Balázs ér­dekes leletre bukkant. A sír alját kék agyaggal tapasztot­ták ki. — Más »csemege« is akadt — magyarázza szenvedélyesen a régész. — Az egyik gödörben ott felejtették a sírrablók az ásójukat. »Elcsíptük« őket. Népvándorlás kori a szerszám. Egy másikban nem találtunk koponyát, a következőben vi­szont kettő volt. Megbolygat­ták valamikor a sírokat... Az avarok öweretei általában bronzból készültek, itt talál­tunk egy ezüstgamitúrát. Or­szágosan ritka lelet. Visszamegyünk az ásatás­hoz. Draveczky Balázs Nagy Laci segédletével hozzálát a 78-as sír bontáséhoz. Laci vé- dőpámát húz a térdére, úgy »spaklizza« a földet. Csak egy övcsat meg egy hajkarika ke­rül elő a sírból. A régész váz­latot készít a sírról és a benne fekvő avarról. Laci sokáig dol­gozik a mérőszalaggal, egymás után mondja be a legkülönbö­zőbb adatokat a sírról és a csontvázról. Tájolóval megál­lapítja, hogy hány fokkal tér el a gerinc vonala a temetés égtájától. Amikor minden adat papíron van, egy hetest meg egy nyolcast, műanyag jelző nyilat helyez a sírba. A régész lefényképezi. A következő avar sír sokkal többet ígér. Jellegzetes ázsiai feje volt a beletemetettnek. .— Azt hiszem, hogy becso­magoljuk a csontvázat — áll meg a régész a gödör szélén. Csodaszép szíjvég kerül elő a földiből, két egymásba fonó­dó növénymotívum díszíti: — Hű, ez biztosan ezüst! — szalad ki az egyik munkás szá­ján. — Nem az — ingatja a fejét Draveczky Balázs. — Onnan látni, hogy ez bronzrozsda a szélén. Tűzcsiholó szerszám, kés, öv­csat bukik elő a földiből a spakli nyomán. — Gazdag sír — dörzsöli a kezét boldogan Maxmilián Ist­ván. — Ugye, mondtam, hogy nem rabolták ki! — Az utolsó nap szokott a legjobb lenni — bólint a ré­gész. Következük a sír »bezacskó- zása«. Megtisztítják a csonto­kat, spárgára fűzik a csigolyá­kat, aztán minden darabot gon­dosan elcsomagolnak. Náci bácsi előadást tart Az év utolsó sírja, a nyolc­vanas már nem ajándékozza meg a temető vallatóit annyi mindennel. Mindössze néhány madárcsont és egy övcsat ke­rül élő. A koponya azonban érdekes. — Heg van rajta, biztosan megsebesült valamikor — ma­gyarázza a régész Nagy Ig- nácnak. — Mutassa meg a többieknek is. Náci bácsi egész kis előadást tart az avar öregasszony ko­ponyájáról a többi munkásnak meg a szomszédból ideldván- csí skodóknak. Az avar kori temető föltá­rása egyelőre befejeződött. A sírok Szabó Ferencné udvarán folytatódnak. Szabóné azon­ban hallani sem akar arról, hogy fölássák az udvarát. A leleteket hamarosan be­szállítják a múzeumba, a res­taurátor helyreállítja őket. Ti­zenöt sír anyagát már feldol­gozta, hatvanöt még hátravan. A múzeum egyik tárlójában néhány avar fülbevalót láthat a látogató. Az ezüstékszerek az andocsi temetőből valók. Hamarosan közkinccsé válnak a most előkerült használati tárgyak is. i Lajos Géza Számok az életről i és a halálról C zörnyűséges számításokat végzett egy tekintélyes; amerikai szakember a nukleáris fegyverkezésről. Adatai szerint Keleten 370, Nyugaton pedig 404 százezren féiüli lakosú város van, s a világon már annyi atomfegy­ver halmozódott fel, hogy ezt a 774 várost 376-szor semmi­síthetnék meg vele. Hátborzongató számok. S ez még nem minden. _ A világ tudósainak 70 százaléka a hadiipariban dolgozik, tankot és ágyút, repülőgépet és rakétát tervez, gyárt. Az Egyesült Ál­lamok katonai kiadásai már a nemzeti termelés értékének tíz százalékát teszik. Az emberben önkéntelenül felvetődik a kérdés: Miért? Mit lehetne megvalósítani a fegyverek árából? Hogyan élhetne az emberi.ha nem keltenének évente több mint százmilliárd doll? yvarkezésne? Egy harckocsi á-ából például egy mc :olát építhetnének teljes fölszere­léssel, egy torpr "*si költségeiből pedig öt családi házat. Egy csata ' jy százezer lakosú város épül­hetne, egy lökhajtáscs v .iászrepülőgép árából pedig három­ezer embert lehetne felöltöztetni tetőtől talpig. De talán elég is az összehasonlításból. A számok, a té­nyek önmagukért beszélnek. Csak abnormális ember mond­hatja azt, hogy a háborút választja a Ibéke helyett. Az utóbbi időben azonban, úgy látszik, hogy a Kínai Kommunista Párt némely vezetői atomháborút kívánnak a béke helyett. Különböző fantazmagóriákat szülnek arról, hogy egy termonukleáris háború után az életben maradot­tak fölépíthetik a tiszta kommunizmust. Jogot formálnak arra, hogy százmilliók életét odavessék az általuk papír­tigrisnek nevezett atomfegyvernek. Milyen furcsa is.- a tör­ténelem! Kína, az emberi tudás és kultúra bölcsője 1963- ban ilyen sötét gondolatokkal rémisztgeti az emberiséget! S Batsányi ismét felkiálthatna napjainkban is: »Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!« De nem a szabadság és a for­radalom Párizsára, hanem a sötéten agresszív, De GauHe-d Párizsra. A francia uralkodó osztály most keresetlen szö­vetségesre talált Pékingben. Ugyanazt a nótát fújják, csak más hangnemben. Az emberek élni akarnak. Moszkvában az életről folyt a tanácskozás az atomesendtárgyalásokon, hogy ne halmo­zódjék föl több Stroncium—90. és Cézium a levegőben; Bu­dapesten vagy Berlinben pedig arról ábrándoznak az embe­rek, hogy újabb tanácskozások következnek — talán a tel­jes leszerelésről. Hogy az étet számai győzedelmeskedjenek! Polesz György kg SO&OJK Gyorsjavító szolgálatot szervezett Kaposváron a KIOSZ (Tudósítónktól.) Gyakran megtörténik, hogy eltörik vagy elveszik a lakás­kulcs, betörik az ablak, »meg­dagad«, rosszul csukódik az ajtó, az esővíz beáztatja a szo­bát, a vihar összezúzza a tetőn a cserepeket. Sok helyen elő­fordulhat csőrepedés, dugu­lás, felfagyás, vízszivárgás. A háztartási gépek elromlása is sok kellemetlenséggel jár. A mesteremberek után való fut- kosás bizony nem kis fárad­ságba kerül. Hogy a javítószolgáltatás gyorsabb legyen, a KIOSZ me­gyei titkársága kisiparosokból gyorsjavító szolgálatot szer­vezett Kaposváron. A KIOSZ vezetői szerint a szolgáltatás­ban részt vevők a hibát beje­lentése után 24 órán belül megjavítják. A lakatosokból, férfiszabókból, ácsokból, kár­pitosokból, kályhásokból, tető­fedőkből, vízvezeték-szerelők­ből szobafestőkből, asztalosok­ból, üvegesekből és műszeré­szekből álló brigád tagjainak munkáját a KIOSZ-nál igé­nyelhetik a megrendelők: SÉTA EGY SZOBOR KÖRÜL A Szakszervezetek Megyei Tanácsának székháza előtt új szobrot állítottak fel. Sokat beszélnek róla az emberek. Ki haraggal, ki eltűnődve, ki bé- külékeny hangon. A »jöve­vény« pedig várta, tűrte, hogy szópárbajokat vívjanak ellene, mellette, érte. Aligha sejtet­ték a mindig megújuló vitafó­rum járókelő szereplői, hogy a szobor talapzatának készítői között ott van Kiss István Munkácsy-díjas szobrászmű­vész is, akinek az országban — noha a fiatal művészgene­rációhoz tartozik — tizenöt járó korrekció elvégzését ma­ga kívánta elvégezni. — Mi ez? .;. — Mit jelképez? :.. ■— Miért olyan merevek ezek a figurák? :.. Megannyi kérdés és ítélet hangzott el a szoborról. S té­vedés lenne azt hinni, hogy az alkotó bosszankodva hall­gatta a futtában alkotott ítéle­teket. Sőt, az alkalom szülte tréfák miatt sem sértődött meg, jóllehet a városszerte emlegetett »kőembereket« ugyancsak viccalanyként ke­zelte az utca humora. Kiss Ist­Megkezdik a büssüi művelődési ház építését. Képünkön az általános iskolások a bon­tásból származó téglát tisztítják. .................. , . . __ ván, mint távozása napján ki­szobra all,', es aki annyira - derült, elégedett a »Tanácsko- reti ezt a legújabb alkotását, I 2(j munkások« fogadtatásával, hogy a felállítás alkalmával I Nem alaptalanul. Szerinte — 1 és szerintünk is — az a leg­fontosabb, hogy az emberek sokasága ne tudjon elmenni közömbösen egy-egy műalko­tás előtt. ítélhet képzőművé­szeti műveltségének, világ- szemléletének határai között pozitívan, negatívan vagy a langyos-kas középutat választ­va. De az a tény, hogy nem tud valamilyen alkotásról nem beszélni, azt bizonyítja, hogy a művész elérte célját, nemhiába dolgozott. Még ak­kor sem hiába, ha nem mind­járt az első »szóra« csodálko­zik rá a közönség a kőben megfogalmazott eszmére, is­meri föl, hogy amit korábban élettelen merevségnek neve­zett, az nem más, mint a szervezettség szigorú fegyelme. Visszapergetve a beszélge­tést, Kiss István gyakran em­legette a szigorú rendet. Fia­tal költőink nemrég megjelent antológiájára kellett gondol­nom, amelynek címe — »Tiszta szigorúság« — ugyanilyen mű­vészi hitvallással közelíti meg életünket, gondjainkat. Bizta­tó és megnyugtató az a fele­lősségtudat, amely mind az előbbiből, mind az utóbbiból árad, mert ez a szocialista eszmeiség egész emberes válla­lása! — Rodin Gondolkodója a legegyszerűbb emberben is fi­lozófiai: gondolatokat ébreszt. Ezt akartam ón is — gondol­kodtatni — mondja a mű­vész. — Itt forrong, fe­szül hétköznapi életünkben az egyén és a társadalom sok problémája. Naponta ütkö­zik meg a materializmus az egzisztencializmussal Ennek a szobornak agitatív rendelteté­se van a szó filozófiai értelmé­ben; azt hirdeti, amit József Attila úgy fogalmazott meg, hogy »a dolgozó nép okos gyü­lekezete«. A szobrász kőben, bronzban, mondhatni holt anyagban fogalmaz. Lehet vi­tatkozni azon, hogy ez a szó, momra nagyon izgalmas fel­adatot jelentő munka mennyi­re sikerült. Az bizonyos, hogy pályafutásom során ez jelen­tette a legnagyobb erőpróbát. Gondolkodtatni akarok, hatni a látszólag közömbösökre is. Bizonyítani, hogy az eleven társadalmi kérdésekről lehet és kell is beszélnie a képzőmű­vészetnek. A »Tanácskozó munkások« viharzást támasztott. Szenve­délyes vitákat. De ezen túl­jutva már, azt hiszem, vég­érvényesen »megérkezett« ez a szoborcsoport fehéren szikrá­zó fegyelmével, mert lassan teljes fényébe burkolja a meg­értés napja. Ha nem beszél­tem volna alkotójával erről, akkor is szilárdan hinném, hogy talán nem is olyan soká­ra büszkék leszünk városunk­nak erre az új szobrára, amely olyan középület előtt beszél a szervezettség összegezett erejé­ről, amely a szervezett munká­soké . j. L. L A részeg A vendéglő kerthelyiségé- 5 ben ül, dülöngél, gubbaszt, j Mikor hogyan, Gondozatlan > a külseje. Borgőzösen beszél ' egy képzeletbeli valakinek. —... Persze nem becsülik meg a dolgozó embert... • Még hogy mindig részeg va­gyok?! fii meri ezt álütani? Hukk. .. Ez csak kifogás ahhoz, hogy nem tesz... hukk... tesznek jobban fi- I zető helyre. — Nem érdekel, vezető kartárs, adja ki a munka­könyvemet! — ... Kari! Kétszer három decit tisztán, egyik a tied... Hiába, kérem, kilencszáz- húsz forintból nem lehet megélnikukk.*. 5 — hs — ; *** ; A Nap vágja j a sarki jeget Ivan Peszcsamszikij szovjet professzor hajózható csator­na építésére fogta be a Na­pot. Ha a sarki jégmezőkön 50 kilométeres hajózható csatornát akarnának »meleg módszerrel« létesítem, eh­hez 90 000 köbméter fát vagy 20 szerelvényre való kőszenet kellene elégetni. A Nap mindezt ingyen végzi. Peszcsanszkij professzor ho­mokkal kevert szénport szó- ratott le repülőgépről a jég­mező kijelölt szakaszára. A szén- fekete színe sokszorosá­ra növeli a napsugaraknak a jégre gyakorolt hatását. A művelet után a jég nemso­kára olvadni kezdett, a ho­mokszemcsék pedig súlyúk­nál fogva csiszolni kezdték a jeget, s ezzel meggyorsítot­ták az olvadási folyamatot. Ezzel az ötletes módszerrel vágtak a jégmezőn hajóutat Csukotkától a Tikszi-öbölig. Peszcsanszkij professzor sze­rint a közeli években az antarktiszi jégvilágban is felhasználják az új eljárást. Churchill adóssága Most derült ki, hogy Winston Churchill 64 éve tartozik egy dél-afrikai bor­bélynak 1 shilling 6 penny­vel. C. B. Welgemoed pretoriai borbély írásban tudja bizo­nyítani, hogy Churchill 1899. december 12-én — egy nap­pal azelőtt, hogy megszökött a búrok börtönéből, a bör­tön borbélyánál hajat vága­tott. Hajvágás után kijelen­tette: ».:. Majd holnap fi­zet ikk, másnap azonban már kiszökött a börtönből. Az akkori borbélytól Welge­moed vette át az üzletet, s a régi könyvekben fölfedezte a nevezetes tartozást. 13 éves egyetemista Franciaország Montpellier nevű városa dicsekedhet ez­zel a különös fiatalemberrel, aki fél évig járt iskolába, mégis a közelmúltban kitű­nő eredménnyel leérettségi­zett. Boniatris, a csodálatos képességű fiú a legnehezebb matematikai műveleteket képes megoldani; kívülről fújja a modem írók és a klasszikusok legnevezete­sebb alkotásainak tartalmát. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telelőn 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem orz (ink meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitöknél. Előfizetési díj egy hónapra U Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemébei Kaposvár. Latinka Sándor utca I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom