Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-25 / 197. szám

Vasárnap, 1963. augusztus 25. s SOMOGYI NÉPUAF TÓTÚJFALU BÜSZKESÉGE Az összefogás erejével szép művelődési otthon épült Tótújfalun. Saz összefogás nemcsak a társa­dalmi munkát jelenti, hanem a különböző szervek pénzügyi összefogását is. A megyei tanács 240 000, a falu 100 000, a megyei pártbizottság 100 000 forintja, a lakosság 100 000, a határőrség 20 000 forintos társadalmi munkája, a tsz 35 000 forint értékű gépi fuvarja s az 50 000 forint értékű helyi anyag együttesen teremtette meg a község lakóinak művelődési lehetőségét. A szép épületben két­száz személyes nagyterem, korszerű színpad, öltözők, vetítöfülke, klubszoba, párthelyiség, nagy elő­tér várják a látogatókat. Belül, az udvar felől táncteret képezlek ki, szép kerítéssel vették körül az épületet, s jövőre neonfelirat csalogatja az embereket a művelődési otthonba, mely Tótújfalu leg­ifjabb büszkesége. Rendszerezik a műszaki fejlesztést Interjú Kovács Endrével, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjével Kovács Endre elvtárssal, a megyei tanács ipari osztályá­nak vezetőjével az idei tervek teljesítéséről és a jövő évi terv- készítésről beszélgettünk. — Hogyan állnak a terv­teljesítéssel a tanácsi ipar- vállalatok; mi várható az év végére? — Az első félév végén a Csurgói Faipari Vállalat, a tő­zegüzem s kisebb mértékben a keíeüzem maradt adós a terv teljesítésével. A Csurgói Faipa­ri Vállalat és a kefeüzem azóta már pótolta a kiesést. A tőzeg­üzem — részben, mert nem volt elég vasúti kocsi, részben pedig, mert a rakodót át kel­lett építeni — máig sem tudott megbirkózni feladatával. Az év végéig valószínűleg nem fogja elérni célját a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat és a Mértékű tani és Vegyesruháza­ti Vállalat. Ugyanis a Finom­mechanika gyártotta korsze­rűtlen mosdóállványokból nem vesz át annyit a kereskedelem, mint amennyit igényelt. A Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalatnál pedig a kissé aránytalanul megemelt terv teljesítésének nincs meg min­den feltétele. Elsősorban az anyag hiányzik. Mindent egy­bevetve vállalataink — becs­lésünk szerint — 99—100 száza­lékra fogják teljesíteni pénz­ügyi tervüket az év végére. Ügy érezzük, hogy nem kell majd szégyenkeznünk. — Kellő gondot fordíta­nak-e a vállalatok a jövő évi terv készítésére? — A terv készítéséhez a ta­valyinál egy hónappal koráb­ban kezdtek hozzá az üzemek — mondotta Kovács elvtárs. — Ez azt jelenti, hogy bőségesen van idő elemző, előrelátó, el­mélyült munkára. Akadnak olyan vállalatok, ahol széles körben megvitatják a követ­kező év feladatait, alapos mun­kát végeznek. Sajnos azonban, szép számmal vannak olyan üzemek is, ahol ezt félvállról veszik. A tervet csak az igaz­gató, a főmérnök és a főköny­velő igyekszik összeeszkábálni ahelyett, hogy kérnék a dol­gozók, a műszakiak segítségét is. Sőt, a Finommechanikai Vállalatnál még a főmérnök sem igyekezett megfelelően el­mélyülni a tervkészítésben. — A tanács hogyan segíti elő, hogy a jövő évi tervek megalapozottak, jók legye­nek? — Az osztály dolgozói a helyszínen beszélték meg a vállalatokkal a tervjavaslato­kat. Így sok fölösleges munká­nak vettük elejét. Több kér­dést tisztáztunk, összehangol­tuk az üzemek és a tanács el­képzeléseit, eldöntöttük, mi­lyen célok elérésére van, illet­ve milyenekére nincs lehető­ség. A Csurgói Faipari Vállalat vezetőinek azt javasoltuk, ne fokozzák olyan nagyon a fű­részáru termelését, mert az importanyag gyakori hiánya veszélyezteti a feladatok meg­valósítását. A Finommechani­kai Vállalat marcali telepén korszerű gyártmányok beveze­tését sürgetjük. Egyébként olyan termelési értéket sehol se engedtünk tervezni, amely mögött nincs meg a fedezet. — Hogyan foglalkoznak a műszaki fejlesztéssel? — Azt mondhatnánk — hangsúlyozta az osztályvezető —, hogy a legtöbb segítséget talán a műszaki fejlesztési ter­vek kidolgozásához adjuk. Saj­nos, a korábbi években a taná­csi iparban elhanyagolták a műszaki fejlesztést, ötlet- és alkalomszerűen végezték ezt a nagyon fontos munkát. Akadt olyan vállalat is, ahol ugyan formaságból papírra vetettek valamit, de rendszerint nem valósították meg. Ennek vé­get akarunk vetni. Főmérnö­künk, Nagy Lajos egy olyan műszaki fejlesztési rendszert dolgozott ki, amely hatékonyan előmozdítja majd azt, hogy a vállalatok elemző módon fog­lalkozzanak a műszaki fejlesz­téssel. Ennek segítségével tisz­ta képet lehet majd látni, pontosan mérhetők lesznek az eredmények, és bármikor el­lenőrizhető, vajon megvalósít­ják-e az üzemek, amit célul tűztek maguk elé. E rendszer különválasztja a területeket A műszaki fejlesztési terv készí­tésekor külön kell meghatároz­ni például, mit akarnak tenni a gyártmányfejlesztés, a gyár­tástechnológia, a gépesítés és a munkaóra-csökkentés stb. te­rén. Bár a minisztériumok még nem követelik meg a ta­nácsi üzemektől, hogy így ké­szítsék el a »műszírrt«-tervet, mi ennek ellenére elvárjuk tő­lük. Véleményünk szerint ala­pos, elemző munkát csak így lehet végezni; — Mikorra várható a terv­javaslatok jóváhagyása? _— A vállalatok tervjavasla­tát, ha a megyei tanács vb el­fogadta — felküldjük jóváha­gyás végett az Országos Terv­hivatalba. Onnan október vé­gére, november elejére várha­tó vissza. A felküdésig azonban még van egy kis idő. Az a ké­résünk, hogy ahol még nem vitatták meg a tervjavaslatot a dolgozókkal, a műszakiakkal, ott haladéktalanul pótolják a mulasztást. Az üzemek vezetői ezzel csak nyerhetnek, hisz minél többen vesznek részt a jövő évi terv készítésében, az annál alaposabb, reálisabb lesz, és hamarabb meg is való­sul. k Sz. N. 1 A csávázott vetőmag több és jobb minőségű ter­mést ad! Csávázásira szerves higanytartabnü GERMSAN-t, RADOSAN-t és CERESAN-t használjunk. ____________ F igyeljük az aimamoly utórajzását! Almamoly elleni permetezésre bevál a PERNIT, az 50 %-os DDT, HUNGÁRIA DU 40 és a DARD­TOX 70 permetező szer. A takácsatkát a védekezőszerek változtatásával sikeresebben irt­hatjuk. Takácska irtó szerek: Ssínkészftmények: Thiovit, fosán és Snlfex. Speciális akkaölő szeri Tebion Y—18. Foszforsavészter: Diazinon phenkapton. Gyümölcsszüret táján az a tórajzó pajzstetűlárvá­kat nlkotlnos permetezéssel vagy ffirösztéssel irtsuk! A növényvédő szerek beszerezhetők m földműves- szövetkezetek és az állami kiskereskedelmi vállalatok boltjaiban, valamint a vetőmagboltokban. Forgalomba hozzák! a megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalatok, AGROKER-ek. (1111) Tévelygésekről politikus ssemmel ÍVJ émelyek úgy vannak a kétfrcmtos harccal, mint az egyszeri hadastyán, aki teljes fegyverzetben és harci készenlétben a csataté­ren termett, de nem találta az ellenséget.., Ezek az elv­társaink nem kerültek volna efféle problémába, ha a két tévelygés, a dogmatizmus és a revizionizmus. képviselői — rohamsisakban vagy anélkül — valamiképpen a nyílt szí­nen ágálnának a marxizmus— leninizmus ellen. De hát ez nem így van az életiben. Ezért aztán némelyik elvtársunk képzeletében a dogmatizmus és a revizionizmus nem több, mint árnykép, misztikus, alak­talan és megfoghatatlan. Pe­dig a valóságban létezik ez a veszély mint töretlen fejlődé­sünk; tempós szocialista épí- tőmunfcánk tényleges ártalma. Éppen ezért e tévelygések el­len való konkrét harc nagyon is fontos nagyon is időszerű. De mindenekelőtt azt szük­séges tudnunk, hogy a dogma­tizmus és a revizionizmus el­leni harc nem emberek elleni küzdelem, hanem tévedések, tévelygések és hibák elleni harc. Harc bizonyos rossz esz­mék ellen, amelyekéit ugyan valóban emberek követnek el, de ennek a harcnak éppen az a célja, hogy ezeket az embe­reket megszabadítsuk tévedé­seiktől és hibáiktól. Egyrészt meggyőzően bebizonyítsuk ne­kik, hogy tévednek és hibáz­nak, .másrészt segítsünk ne­kik abban, hogy a megvilágo- sult értelem és tisztánlátás jegyében helyesen dolgozhas­sanak pártunk politikájának megvalósításáért, azaz népünk javáért és boldogságáért. Még egyszer hangsúlyozzuk tehát: ez a harc nem emberek ellen, hanem az emberekért folyik. IV épünket és pártunkat ' egészében véve eszmei egységbe tömöríti az a meg­győződés, hogy a párt politi­kája heftyes, marxista—leni­nista politika, amelyben kife­jeződik a nép érdeke. Ennek a politikának valóra váltásá­ért az élet valamennyi terüle­tén emberek százezrei és mil­liói dolgoznak. Közülük na­gyon. sokan fel vannak vér­tezve ~a marxizmus—leniniz- mus eszméivel, világnézetük és tetteik tökéletesen egybe­vágnak. Mások, jóllehet azo­nosítják magukat a párt tö­rekvéseivel, és gyakorlatilag a szocializmus készséges épí­tői, még nem minden kérdés­ben tették magukévá a kom­munista ideológiát. Megint másokat Msebb-nagyobib mér­tékben elér és megérint an­nak a burzsoá ideológiai há­borúnak szele, amelyet az imperializmus ma fokozott erővel igyekszik folytatni a szocializmus ellen. Ezek az emberek tulajdonképpen szin­tén a szocializmus pántján állnak, mégis az ellenséges szellemi befolyás olykor he­lyet követel magának gyakor­lati munkájukban. Vannak az­tán olyan emberek is, akik éleltme-haüálra hívei szocialis­ta rendszerünknek, de gondol­kodásukban egy-két lépéssel lemaradtak korunk tempójá­tól, nem könnyen értik meg az élet sok-sok új jelenségét, és noha a szocalista célok el­érése dolgában túlzottan is türelmetlenek, tetteikben, né­zeteikben gyakran konzervatí­vok és korszerűtlenek. Íme, csupán néhány típus arcélére világítottunk; vala­mennyien a szocializmus gya­korlati építői, mégis számos dologban különböznek egy­mástól. Ezek az emberek élik maguk köznapi életét. Kü­lönböző feladatokat teljesíte­nék. A maguk keze ügyében párt politikájának megvaló­sításán dolgoznak. Naponta akár több kérdésben is állást foglalnak, döntenek, intézked­nek. De éppen a szocializmust építő emberek óriási táborá­nak sokszínűségéből ered, hogy munkájukba tévedések és hibák is becsúszhatnak. Vagyis részletkérdésekben né­ha eltérnek pártunk politikai irányvonalától. Az elkövetett hibák különféle előjelűek le­hetnek. Egyik dogmatikus fel­fogásra vallhat, a másik re­vizionista befolyásra utalhat. De a lényeg mindig az, hogy a köznapi munkában, a párt helyes politikájának gyakorla­ti végrehajtásában kisebb-na- gyobb jelentőségű eltérés adó­dik a mi marxista-leninista politikánktól. P bből világosan követke­^ zik, hogy mi is a dog­matizmus és a revizionizmus elleni harc a gyakorlatban. Karc minden olyan nézet és szemléletmód, minden olyan konkrét hiba és jelenség el­len, amely szemközt áll pár­tunk politikájával. Az életben, a gyakorlati munkáiban sok mindent fontolóra kell ven­nünk, el kell döntenünk. Az a fő, hogy mindig és minden­ben a párt marxista—leninista politikájának szellemében döntsünk és dolgozzunk. Ha pedig olyan hibával, jelenség­gel találkozunk, ami ellenté­tes ezzel a helyes politikával, akikor ne csak elvileg. ítéljük azt él, hanem gyakorlatilag is hozzuk helyre! Aki mindezt érő, annak számára a dogmatizmus és a revizionizmus elleni harc már korántsem misztikus, nem körvonalatlan és nem meg­foghatatlanul lebegő valami. És az már nem másutt keresi dogmatizmust és a revizio- nizmust mint ahol az tény- iegepen létezik, ahol ügyünk ártalmára van. Ezek a rossz eszmék és tévedések ott él­nek, ott öltenek cselekvő ala­kot, ahol az élet zajlik, ahol döntések és intézkedések szü­letnek. Az a célunk, hogy éle­tünk teljességében a párt he­lyes poditkája érvényesüljön, és ezzel megakadályozzuk, hogy a dogmatizmus és a re- vizionizmus kárt okozzon a szocialista építésnek. A dogmatikus és a revi- zionista eredetű hibák közé egy sereg — mondhatni előjel nélküli — fogyatékos­ság is keveredik. Kitűnően határozta meg ezeknek a fo­gyatékosságoknak és melléfo­gásoknak lényegét a VII. pártkongresszus zárszava: Ezek »olyan tőről fakadnak, amelyet már jóval előbb fel­találtak, mint akár a revizio- nizmust, akár a szehiUiriániz- must; ilyen a közönséges em­beri butaság, a trehányság, a felelőtlenség — és ezek ellen is harcolnunk kell«. Nézzünk körül a házunk táján: hány ilyen közönséges eredetű hi­bát és baklövést látunk?! És ezek a közönséges hibák, akár butaságból, tudatlanságból, hánya vetiségfből, akár önző érdekhajhászásból fakadnak, éppen annyit árthatnak szo­cialista ügyünknek, mint a dogmatikus vagy revizionista tévelygések. Sőt igen gyakran nehéz volna ezeket a jellegze­tességeket szétválasztani. Mert az életben adódó leg­több melléfogást nem elvi fontolgatás alapján követik el az emberek, hanem éppenség­gel megfontolatlanul. Éppen ezért — jóllehet he­lyes és kívánatos, hogy min­den kárt okozó jelenséget po­litikai éleslátással ítéljünk meg — mégsem az a fő, hogy ezeket helyesen tudjuk osztá­lyozni. Nem sokra mennénk azzal a bölcsességgel, ha min­den hibáról találóan megálla­pítanánk ugyan, hogy dogma­tikus, revizionista vagy egyéb eredetű-e, viszont a hibák és torzulások tovább virulnának. Ezt szemlélteti annak a járási bizottságnak példája, amely körülbelül egy évvel ezelőtt megvizsgált egy termelőszö­vetkezetet. A vizsgálódók ta­pasztalták, hogy a vezetőség elszakadt a tagságtól, önfejű, nem hallgat az emberekre, ezért nem s kapja meg tőlük a kívánatos támogatást a kö­zös gazdaság fejlesztéséhez. A jegyzőkönyvbe akkurátusán beírták, hogy ez szektás—dog­matikus eredetű hiba. Azt is tapasztalták a vizsgálódók, hegy a vezetőség nem köteles­ségtudó a társadalom iránt, mert a leszerződött termékek egy részét könnyelműen elpia- colja a némiképpen több üzle- , ti nyereség reményében. A jegyzőkönyvbe bekerült: ez jobboldali, revizionista szem­léletből származó hiba. A bi­zottság minden további észle­letét szintén besorolta vala­melyik politikai—elvi kategó­riába. És módfelett büszke volt a jegyzőkönyv »elvi—esz­mei pontosságára«. Eüitelit egy esztendő, a jegyzőkönyvet be­lepte a por, és a valóságban nem történt emlíitésreméltó javulás ebben a közös gazda­ságban. Mit ér hát az »elvi— eszmei pontosságú« jegyző­könyv, ha a hibák megma- radtak? És mi értelme volna, ha mi most azit kezdenénk mérlegelni, hogy vajon ez a bizottság dogmatikus vagy re­vizionista jellegű hibát köve­tett-e el, amikor nagy ügy­buzgalmában semmi lényege­set sem végzett? Mert a lé­nyeg az, hogy a bizottság el­lenőrző munkája nem ered­ményezte a párt politikájának hiánytalan érvényesülését eb­ben a termelőszövetkezetben; Ez hiba, és ezen a hibán sem­milyen előjeülél sem változtat­hatnak, csakis azzal, ha ér­demben és operatív módon segítenek a vezetőségnek, a pártszervezetnek, a tagságnak, hogy mostantól valódi érde­keik szerint, a párt politiká­jának szellemében, dolgozza­nak. A dogmatizmus, a revi- zi cinizmus és a szo­cializmus ügyének ártalmára való mindenfajta tévelygés, hiba, baklövés ellen tehát a köznapi gyakorlati munka fo­lyamatában szükséges küzde- nünk. Ebben fő fegyverzetünk az az eltökéltség és szilárd készség, hogy mindenütt és minden kérdésben a párt politikájának jegyében dol­gozunk, vitázunk, foglalunk állást. A legkisebb gyakorlati tett, amely a szocializmust erősíti, és érvényre juttatja marxista—leninista politikán­kat, többet ér, mint száz üres dörgedelem, a dogmatizmus és a revizionizmus ellen. H. J. Már több mint 18 kilométeres szakaszon elkészült az új sínpár Kaposvár és Fonyód között Mint ismeretes, új vasútvonal nagyon csökkenteni. Az eddigi IS épül Kaposvár és Fonyód között. Domián Józseftől, a MÁV 2. sz. kaposvári építésvezetőségének fő­nökétől a következő tájékoztatást kaptuk e nagyarányú munkáról. — A Kaposvár és Várda közötti 14 kilométeres szakaszon már az új síneken futnak a szerelvények. Kész az új pályatest Fonyód és Feketebézseny között. Most Pusz- taberénynél dolgoznak a vasútépí­tők. Az év utolsó hónapjában Fo­nyód és Somogy vár között végez­nek a síncserével. Jövőre marad a középső sínszakasz. Több szaka­szon a régi vonal helyett újat épí­tenek. Somogyjádon például a falu másik oldalára kerül a vasút és az állomás. Osztopán és Somogvjád között az újonnan épülő sínpárból kiiktatják a 250—300 méter hosszú kanyarokat és a nagy emelkedőt. így a vonatok sebességét nem keil jezik be. km-es átlagsebesség helyett km-es gyorsasággal roboghatnak a szerelvények, s a végállomások közti menetidő a felére csökken. Jelenleg 400 munkás végzi a kilo­méterenként 2 millió forintba ke­rülő vágánycserét, de még leg­alább 100—120 embernek tudnának munkát adni. A vasútépítők között öt szocialista brigád dolgozik. Tag­jai közül 14-en »►Kiváló dolgoző«- jelvényt, illetve oklevelet és pénz­jutalmat kaptak. Ha ezt a munkát befejezik, hoz­záfognak a dombóvár—gyékényest vonal korszerűsítéséhez. Itt hézag nélküli vágányt fektetnek le (min­den sindarabot összehegesztenek)* s ezen a sínpáron 120 km-es se­bességgel is száguldhatnak majd a vonatok. Ezt a munkát 19C4 köze­pén kezdik meg, és 1965 végére !#•

Next

/
Oldalképek
Tartalom