Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)
1963-08-25 / 197. szám
Vasárnap, 1963. augusztus 25. s SOMOGYI NÉPUAF TÓTÚJFALU BÜSZKESÉGE Az összefogás erejével szép művelődési otthon épült Tótújfalun. Saz összefogás nemcsak a társadalmi munkát jelenti, hanem a különböző szervek pénzügyi összefogását is. A megyei tanács 240 000, a falu 100 000, a megyei pártbizottság 100 000 forintja, a lakosság 100 000, a határőrség 20 000 forintos társadalmi munkája, a tsz 35 000 forint értékű gépi fuvarja s az 50 000 forint értékű helyi anyag együttesen teremtette meg a község lakóinak művelődési lehetőségét. A szép épületben kétszáz személyes nagyterem, korszerű színpad, öltözők, vetítöfülke, klubszoba, párthelyiség, nagy előtér várják a látogatókat. Belül, az udvar felől táncteret képezlek ki, szép kerítéssel vették körül az épületet, s jövőre neonfelirat csalogatja az embereket a művelődési otthonba, mely Tótújfalu legifjabb büszkesége. Rendszerezik a műszaki fejlesztést Interjú Kovács Endrével, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjével Kovács Endre elvtárssal, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjével az idei tervek teljesítéséről és a jövő évi terv- készítésről beszélgettünk. — Hogyan állnak a tervteljesítéssel a tanácsi ipar- vállalatok; mi várható az év végére? — Az első félév végén a Csurgói Faipari Vállalat, a tőzegüzem s kisebb mértékben a keíeüzem maradt adós a terv teljesítésével. A Csurgói Faipari Vállalat és a kefeüzem azóta már pótolta a kiesést. A tőzegüzem — részben, mert nem volt elég vasúti kocsi, részben pedig, mert a rakodót át kellett építeni — máig sem tudott megbirkózni feladatával. Az év végéig valószínűleg nem fogja elérni célját a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat és a Mértékű tani és Vegyesruházati Vállalat. Ugyanis a Finommechanika gyártotta korszerűtlen mosdóállványokból nem vesz át annyit a kereskedelem, mint amennyit igényelt. A Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalatnál pedig a kissé aránytalanul megemelt terv teljesítésének nincs meg minden feltétele. Elsősorban az anyag hiányzik. Mindent egybevetve vállalataink — becslésünk szerint — 99—100 százalékra fogják teljesíteni pénzügyi tervüket az év végére. Ügy érezzük, hogy nem kell majd szégyenkeznünk. — Kellő gondot fordítanak-e a vállalatok a jövő évi terv készítésére? — A terv készítéséhez a tavalyinál egy hónappal korábban kezdtek hozzá az üzemek — mondotta Kovács elvtárs. — Ez azt jelenti, hogy bőségesen van idő elemző, előrelátó, elmélyült munkára. Akadnak olyan vállalatok, ahol széles körben megvitatják a következő év feladatait, alapos munkát végeznek. Sajnos azonban, szép számmal vannak olyan üzemek is, ahol ezt félvállról veszik. A tervet csak az igazgató, a főmérnök és a főkönyvelő igyekszik összeeszkábálni ahelyett, hogy kérnék a dolgozók, a műszakiak segítségét is. Sőt, a Finommechanikai Vállalatnál még a főmérnök sem igyekezett megfelelően elmélyülni a tervkészítésben. — A tanács hogyan segíti elő, hogy a jövő évi tervek megalapozottak, jók legyenek? — Az osztály dolgozói a helyszínen beszélték meg a vállalatokkal a tervjavaslatokat. Így sok fölösleges munkának vettük elejét. Több kérdést tisztáztunk, összehangoltuk az üzemek és a tanács elképzeléseit, eldöntöttük, milyen célok elérésére van, illetve milyenekére nincs lehetőség. A Csurgói Faipari Vállalat vezetőinek azt javasoltuk, ne fokozzák olyan nagyon a fűrészáru termelését, mert az importanyag gyakori hiánya veszélyezteti a feladatok megvalósítását. A Finommechanikai Vállalat marcali telepén korszerű gyártmányok bevezetését sürgetjük. Egyébként olyan termelési értéket sehol se engedtünk tervezni, amely mögött nincs meg a fedezet. — Hogyan foglalkoznak a műszaki fejlesztéssel? — Azt mondhatnánk — hangsúlyozta az osztályvezető —, hogy a legtöbb segítséget talán a műszaki fejlesztési tervek kidolgozásához adjuk. Sajnos, a korábbi években a tanácsi iparban elhanyagolták a műszaki fejlesztést, ötlet- és alkalomszerűen végezték ezt a nagyon fontos munkát. Akadt olyan vállalat is, ahol ugyan formaságból papírra vetettek valamit, de rendszerint nem valósították meg. Ennek véget akarunk vetni. Főmérnökünk, Nagy Lajos egy olyan műszaki fejlesztési rendszert dolgozott ki, amely hatékonyan előmozdítja majd azt, hogy a vállalatok elemző módon foglalkozzanak a műszaki fejlesztéssel. Ennek segítségével tiszta képet lehet majd látni, pontosan mérhetők lesznek az eredmények, és bármikor ellenőrizhető, vajon megvalósítják-e az üzemek, amit célul tűztek maguk elé. E rendszer különválasztja a területeket A műszaki fejlesztési terv készítésekor külön kell meghatározni például, mit akarnak tenni a gyártmányfejlesztés, a gyártástechnológia, a gépesítés és a munkaóra-csökkentés stb. terén. Bár a minisztériumok még nem követelik meg a tanácsi üzemektől, hogy így készítsék el a »műszírrt«-tervet, mi ennek ellenére elvárjuk tőlük. Véleményünk szerint alapos, elemző munkát csak így lehet végezni; — Mikorra várható a tervjavaslatok jóváhagyása? _— A vállalatok tervjavaslatát, ha a megyei tanács vb elfogadta — felküldjük jóváhagyás végett az Országos Tervhivatalba. Onnan október végére, november elejére várható vissza. A felküdésig azonban még van egy kis idő. Az a kérésünk, hogy ahol még nem vitatták meg a tervjavaslatot a dolgozókkal, a műszakiakkal, ott haladéktalanul pótolják a mulasztást. Az üzemek vezetői ezzel csak nyerhetnek, hisz minél többen vesznek részt a jövő évi terv készítésében, az annál alaposabb, reálisabb lesz, és hamarabb meg is valósul. k Sz. N. 1 A csávázott vetőmag több és jobb minőségű termést ad! Csávázásira szerves higanytartabnü GERMSAN-t, RADOSAN-t és CERESAN-t használjunk. ____________ F igyeljük az aimamoly utórajzását! Almamoly elleni permetezésre bevál a PERNIT, az 50 %-os DDT, HUNGÁRIA DU 40 és a DARDTOX 70 permetező szer. A takácsatkát a védekezőszerek változtatásával sikeresebben irthatjuk. Takácska irtó szerek: Ssínkészftmények: Thiovit, fosán és Snlfex. Speciális akkaölő szeri Tebion Y—18. Foszforsavészter: Diazinon phenkapton. Gyümölcsszüret táján az a tórajzó pajzstetűlárvákat nlkotlnos permetezéssel vagy ffirösztéssel irtsuk! A növényvédő szerek beszerezhetők m földműves- szövetkezetek és az állami kiskereskedelmi vállalatok boltjaiban, valamint a vetőmagboltokban. Forgalomba hozzák! a megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalatok, AGROKER-ek. (1111) Tévelygésekről politikus ssemmel ÍVJ émelyek úgy vannak a kétfrcmtos harccal, mint az egyszeri hadastyán, aki teljes fegyverzetben és harci készenlétben a csatatéren termett, de nem találta az ellenséget.., Ezek az elvtársaink nem kerültek volna efféle problémába, ha a két tévelygés, a dogmatizmus és a revizionizmus. képviselői — rohamsisakban vagy anélkül — valamiképpen a nyílt színen ágálnának a marxizmus— leninizmus ellen. De hát ez nem így van az életiben. Ezért aztán némelyik elvtársunk képzeletében a dogmatizmus és a revizionizmus nem több, mint árnykép, misztikus, alaktalan és megfoghatatlan. Pedig a valóságban létezik ez a veszély mint töretlen fejlődésünk; tempós szocialista épí- tőmunfcánk tényleges ártalma. Éppen ezért e tévelygések ellen való konkrét harc nagyon is fontos nagyon is időszerű. De mindenekelőtt azt szükséges tudnunk, hogy a dogmatizmus és a revizionizmus elleni harc nem emberek elleni küzdelem, hanem tévedések, tévelygések és hibák elleni harc. Harc bizonyos rossz eszmék ellen, amelyekéit ugyan valóban emberek követnek el, de ennek a harcnak éppen az a célja, hogy ezeket az embereket megszabadítsuk tévedéseiktől és hibáiktól. Egyrészt meggyőzően bebizonyítsuk nekik, hogy tévednek és hibáznak, .másrészt segítsünk nekik abban, hogy a megvilágo- sult értelem és tisztánlátás jegyében helyesen dolgozhassanak pártunk politikájának megvalósításáért, azaz népünk javáért és boldogságáért. Még egyszer hangsúlyozzuk tehát: ez a harc nem emberek ellen, hanem az emberekért folyik. IV épünket és pártunkat ' egészében véve eszmei egységbe tömöríti az a meggyőződés, hogy a párt politikája heftyes, marxista—leninista politika, amelyben kifejeződik a nép érdeke. Ennek a politikának valóra váltásáért az élet valamennyi területén emberek százezrei és milliói dolgoznak. Közülük nagyon. sokan fel vannak vértezve ~a marxizmus—leniniz- mus eszméivel, világnézetük és tetteik tökéletesen egybevágnak. Mások, jóllehet azonosítják magukat a párt törekvéseivel, és gyakorlatilag a szocializmus készséges építői, még nem minden kérdésben tették magukévá a kommunista ideológiát. Megint másokat Msebb-nagyobib mértékben elér és megérint annak a burzsoá ideológiai háborúnak szele, amelyet az imperializmus ma fokozott erővel igyekszik folytatni a szocializmus ellen. Ezek az emberek tulajdonképpen szintén a szocializmus pántján állnak, mégis az ellenséges szellemi befolyás olykor helyet követel magának gyakorlati munkájukban. Vannak aztán olyan emberek is, akik éleltme-haüálra hívei szocialista rendszerünknek, de gondolkodásukban egy-két lépéssel lemaradtak korunk tempójától, nem könnyen értik meg az élet sok-sok új jelenségét, és noha a szocalista célok elérése dolgában túlzottan is türelmetlenek, tetteikben, nézeteikben gyakran konzervatívok és korszerűtlenek. Íme, csupán néhány típus arcélére világítottunk; valamennyien a szocializmus gyakorlati építői, mégis számos dologban különböznek egymástól. Ezek az emberek élik maguk köznapi életét. Különböző feladatokat teljesítenék. A maguk keze ügyében párt politikájának megvalósításán dolgoznak. Naponta akár több kérdésben is állást foglalnak, döntenek, intézkednek. De éppen a szocializmust építő emberek óriási táborának sokszínűségéből ered, hogy munkájukba tévedések és hibák is becsúszhatnak. Vagyis részletkérdésekben néha eltérnek pártunk politikai irányvonalától. Az elkövetett hibák különféle előjelűek lehetnek. Egyik dogmatikus felfogásra vallhat, a másik revizionista befolyásra utalhat. De a lényeg mindig az, hogy a köznapi munkában, a párt helyes politikájának gyakorlati végrehajtásában kisebb-na- gyobb jelentőségű eltérés adódik a mi marxista-leninista politikánktól. P bből világosan követke^ zik, hogy mi is a dogmatizmus és a revizionizmus elleni harc a gyakorlatban. Karc minden olyan nézet és szemléletmód, minden olyan konkrét hiba és jelenség ellen, amely szemközt áll pártunk politikájával. Az életben, a gyakorlati munkáiban sok mindent fontolóra kell vennünk, el kell döntenünk. Az a fő, hogy mindig és mindenben a párt marxista—leninista politikájának szellemében döntsünk és dolgozzunk. Ha pedig olyan hibával, jelenséggel találkozunk, ami ellentétes ezzel a helyes politikával, akikor ne csak elvileg. ítéljük azt él, hanem gyakorlatilag is hozzuk helyre! Aki mindezt érő, annak számára a dogmatizmus és a revizionizmus elleni harc már korántsem misztikus, nem körvonalatlan és nem megfoghatatlanul lebegő valami. És az már nem másutt keresi dogmatizmust és a revizio- nizmust mint ahol az tény- iegepen létezik, ahol ügyünk ártalmára van. Ezek a rossz eszmék és tévedések ott élnek, ott öltenek cselekvő alakot, ahol az élet zajlik, ahol döntések és intézkedések születnek. Az a célunk, hogy életünk teljességében a párt helyes poditkája érvényesüljön, és ezzel megakadályozzuk, hogy a dogmatizmus és a re- vizionizmus kárt okozzon a szocialista építésnek. A dogmatikus és a revi- zionista eredetű hibák közé egy sereg — mondhatni előjel nélküli — fogyatékosság is keveredik. Kitűnően határozta meg ezeknek a fogyatékosságoknak és melléfogásoknak lényegét a VII. pártkongresszus zárszava: Ezek »olyan tőről fakadnak, amelyet már jóval előbb feltaláltak, mint akár a revizio- nizmust, akár a szehiUiriániz- must; ilyen a közönséges emberi butaság, a trehányság, a felelőtlenség — és ezek ellen is harcolnunk kell«. Nézzünk körül a házunk táján: hány ilyen közönséges eredetű hibát és baklövést látunk?! És ezek a közönséges hibák, akár butaságból, tudatlanságból, hánya vetiségfből, akár önző érdekhajhászásból fakadnak, éppen annyit árthatnak szocialista ügyünknek, mint a dogmatikus vagy revizionista tévelygések. Sőt igen gyakran nehéz volna ezeket a jellegzetességeket szétválasztani. Mert az életben adódó legtöbb melléfogást nem elvi fontolgatás alapján követik el az emberek, hanem éppenséggel megfontolatlanul. Éppen ezért — jóllehet helyes és kívánatos, hogy minden kárt okozó jelenséget politikai éleslátással ítéljünk meg — mégsem az a fő, hogy ezeket helyesen tudjuk osztályozni. Nem sokra mennénk azzal a bölcsességgel, ha minden hibáról találóan megállapítanánk ugyan, hogy dogmatikus, revizionista vagy egyéb eredetű-e, viszont a hibák és torzulások tovább virulnának. Ezt szemlélteti annak a járási bizottságnak példája, amely körülbelül egy évvel ezelőtt megvizsgált egy termelőszövetkezetet. A vizsgálódók tapasztalták, hogy a vezetőség elszakadt a tagságtól, önfejű, nem hallgat az emberekre, ezért nem s kapja meg tőlük a kívánatos támogatást a közös gazdaság fejlesztéséhez. A jegyzőkönyvbe akkurátusán beírták, hogy ez szektás—dogmatikus eredetű hiba. Azt is tapasztalták a vizsgálódók, hegy a vezetőség nem kötelességtudó a társadalom iránt, mert a leszerződött termékek egy részét könnyelműen elpia- colja a némiképpen több üzle- , ti nyereség reményében. A jegyzőkönyvbe bekerült: ez jobboldali, revizionista szemléletből származó hiba. A bizottság minden további észleletét szintén besorolta valamelyik politikai—elvi kategóriába. És módfelett büszke volt a jegyzőkönyv »elvi—eszmei pontosságára«. Eüitelit egy esztendő, a jegyzőkönyvet belepte a por, és a valóságban nem történt emlíitésreméltó javulás ebben a közös gazdaságban. Mit ér hát az »elvi— eszmei pontosságú« jegyzőkönyv, ha a hibák megma- radtak? És mi értelme volna, ha mi most azit kezdenénk mérlegelni, hogy vajon ez a bizottság dogmatikus vagy revizionista jellegű hibát követett-e el, amikor nagy ügybuzgalmában semmi lényegeset sem végzett? Mert a lényeg az, hogy a bizottság ellenőrző munkája nem eredményezte a párt politikájának hiánytalan érvényesülését ebben a termelőszövetkezetben; Ez hiba, és ezen a hibán semmilyen előjeülél sem változtathatnak, csakis azzal, ha érdemben és operatív módon segítenek a vezetőségnek, a pártszervezetnek, a tagságnak, hogy mostantól valódi érdekeik szerint, a párt politikájának szellemében, dolgozzanak. A dogmatizmus, a revi- zi cinizmus és a szocializmus ügyének ártalmára való mindenfajta tévelygés, hiba, baklövés ellen tehát a köznapi gyakorlati munka folyamatában szükséges küzde- nünk. Ebben fő fegyverzetünk az az eltökéltség és szilárd készség, hogy mindenütt és minden kérdésben a párt politikájának jegyében dolgozunk, vitázunk, foglalunk állást. A legkisebb gyakorlati tett, amely a szocializmust erősíti, és érvényre juttatja marxista—leninista politikánkat, többet ér, mint száz üres dörgedelem, a dogmatizmus és a revizionizmus ellen. H. J. Már több mint 18 kilométeres szakaszon elkészült az új sínpár Kaposvár és Fonyód között Mint ismeretes, új vasútvonal nagyon csökkenteni. Az eddigi IS épül Kaposvár és Fonyód között. Domián Józseftől, a MÁV 2. sz. kaposvári építésvezetőségének főnökétől a következő tájékoztatást kaptuk e nagyarányú munkáról. — A Kaposvár és Várda közötti 14 kilométeres szakaszon már az új síneken futnak a szerelvények. Kész az új pályatest Fonyód és Feketebézseny között. Most Pusz- taberénynél dolgoznak a vasútépítők. Az év utolsó hónapjában Fonyód és Somogy vár között végeznek a síncserével. Jövőre marad a középső sínszakasz. Több szakaszon a régi vonal helyett újat építenek. Somogyjádon például a falu másik oldalára kerül a vasút és az állomás. Osztopán és Somogvjád között az újonnan épülő sínpárból kiiktatják a 250—300 méter hosszú kanyarokat és a nagy emelkedőt. így a vonatok sebességét nem keil jezik be. km-es átlagsebesség helyett km-es gyorsasággal roboghatnak a szerelvények, s a végállomások közti menetidő a felére csökken. Jelenleg 400 munkás végzi a kilométerenként 2 millió forintba kerülő vágánycserét, de még legalább 100—120 embernek tudnának munkát adni. A vasútépítők között öt szocialista brigád dolgozik. Tagjai közül 14-en »►Kiváló dolgoző«- jelvényt, illetve oklevelet és pénzjutalmat kaptak. Ha ezt a munkát befejezik, hozzáfognak a dombóvár—gyékényest vonal korszerűsítéséhez. Itt hézag nélküli vágányt fektetnek le (minden sindarabot összehegesztenek)* s ezen a sínpáron 120 km-es sebességgel is száguldhatnak majd a vonatok. Ezt a munkát 19C4 közepén kezdik meg, és 1965 végére !#•