Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-25 / 197. szám

SOMOGM NltPLAP 4 Yasáwiap, 198S, MgmmfcM Ä Bonyodalmak egy építkezés körül Panasszal fordultak a szer­kesztőséghez a Kaposvár, Má­jus 1. utca 54. szám alatt épü­lő társasház leendő lakói. El­mondták, hogy kezdettől fogva balszerencse üldözi őket. A társasház építésére a Kapos­vári Építőipari KtsZ-szel kö­töttek szerződést. Alig kezdte meg munkáját a szövetkezet, máris közbejött egy . akadály. Kiderült, hogy a terv szerint nagyobb a lakóépület mint a telek. Ekkor már álltak a falak, de mivel a telektulajdonos ér­dekeit sértette az építkezés, félbe kellett hagyni a munkát. Megkezdődött az egyezkedés. Ki a hibás? A lakóközösség? Az nem lehet. A tervező, akit azzal bíztak meg, hogy pontos tervet készítsen? Azért fizettek neki súlyos ezreket! A tizen­két leendő főbérlő személyen­ként 2500 forintot. A tárgyalá­sok végén elképesztő megegye­zés született. A kollektíva a tervezési hiba miatt kénytelen volt egy négyzetméternél vala­mivel nagyobb területet meg­venni 7000 (!) forintért. Megvették, mert lakást akar­tak. Most újra kétségbe van­nak esve, és végigkilincseltek már minden szervet, hogy se­gítsenek, mert a ktsz egy hó­napja szünetelteti a munkát. Az Építőipari Ktsz vezetői érdeklődésünkre elmondták, hogy anyaghiány miatt kellett abbahagyniuk a munkát. Most intézkednek, hogy pótolják az egyhónapos lemaradást. A ktsz vezetőjével folytatott beszélgetésre meghívtuk az OTP képviselőit is. Megkértük őket, hogy mondják el Vélemé­nyüket a telekeímérés, illetve a tervezés hibájáról. Szerintük a tervezőt terheli a felelősség. Az alakulandó társulásoknak azt javasolják, hogy éppen az ilyen tévedések elkerülése vé­gett a Tervező Irodával csinál­tassanak tervekét. N. S. Gyalogosok balra! Halálos végű, cserbenhagyá- sos gázolás bűnösei fölött ítél­kezett a Fővárosi Bíróság. A példásan szigorú büntetés kü­lönösen indokolt a halált oko- Zó lelkiismeretlen gépkocsive­zető, Sípos László esetiében, aki Pillanatkép a piacról — De szép ez a paprika! Ké­rek egy kilót... — Vasárnap is lesz csibe, ugye? — öt kiló krumplit... A piac forgatagának egyik legforgalmasabb pontja a ka­posvári Latinka Termelőszö­vetkezet elárusítóhelye. Hor­váth Gyuláné egyedül alig győ­zi a kiszolgálást. A bódé mel­lett ledrótozott ládában barom­fi. Horváth Gyula vigyáz rá­juk — szabad idejében segít feleségének. Ha nagy a forga­lom, és sok a vevő, nem szí­vesen beszélgetnek a kereske­dők. Horváth Gyuilánétól azon­ban munka közben mégis kap­tam egy-két felvilágosítást. — Milyen a baromfikereslet, mennyiért adják kilóját? — Huszonkilenc forintért. Augusztus eleje óta árusítjuk, 200—220 darabot kapok egy- egy napon, de el is fogy. — A zöldségfélék? — Most azok a legkapósalb- bak. Nagyobb piaci napon négy mázsa paprikát is el­adok. Sokszor már reggel öt­kor, fél hatkor várnak a ve­vőim. Itt a befőzés, jól megy a paradicsom is. A múlt hó­napban harminchatezer forint volt a zöldségforgalmam. Au­gusztusban a tegnapi napig öt­venegyezret forgalmaztam. S. M. Német kultúrmunkások Nagyatádon (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Gábor Andor Járási Művelődési Ház kap­csolatot teremtett az NDK-beli Bitterfeld város Wilhelm Pieckről elnevezett elektroké­miai kombinátjának művelő­dési házával. Leveleztek egy­mással, majd e hét csütörtö­kén a bitterfeldi művelődési ház két munkatársa ellátoga­tott Nagyatádra, hogy szemé­lyesen is megismerkedhessen a testvér kultúrház vezetőjé­vel, munkatársaival. A vendégekkel Dorcsi Sán­dor igazgató ismertette a mű­velődési ház munkáját, majd hasznos eszmecserét folytattak a művelődési munka tervezé­séről, szervezési kérdéseiről. Megbeszélték a két művelődé­si intézmény közötti kapcsola­tok elmélyítésének lehetősé­geit is. A közeljövőben fény­képkiállítási anyagot cserél­nek, majd pedig a két művelő­dési ház igazgatója egyhetes tapasztalatcserén találkozik Bitterfeldben, illetve Nagy­atádon. A német vendégek ellátogat­tak a Nagyatádi Konzervgyár­ba is. Itt Sasvári Ferenc igaz­gató tájékoztatta őket az üzem munkájáról és a dolgozók szo­ciális, kulturális ellátásáról. Észak A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának központi bota­nikuskertjében 2500 rózsafajta díszük. A külföldi fajtákat hoz­zá kellett szoktatni a moszkvai éghajlathoz. Az akklimatizálás módja az, hogy a külföldről ér­kezett »vendégeket« beoltják a Moszkva környékén élő vadró­zsaalanyba, s ettől azok az északibb éghajlattal szemben új tulajdonságokra, ellenállóképes­ségre tesznek szert. Az eljárás eléggé költséges: 1 hektárnyi területű rózsaültetvény »beöl- töztetése« új, melegebb »ruhá­jába« 3000 rubelbe kerül. A te­let fűthető műanyag sátor alatt jól vészelik át. A földtől 40 cm magasban —2 foknál mé­lyebbre nem hűl le a levegő a rozsai legnagyobb hidegben sem, a ta­lajszinten viszont. a rózsatő legérzékenyebb részénél 0 íok marad a hőmérséklet. A moszkvai rózsakert a Kola- félszigettől a Krímig küld kísér­leti példányokat szerte az or­szágba. A -Moszkvai reggel­nevű eredeti remek rózsafajta az erfurti virágkiállításon dí­jat nyert, -atyját«, Ivan Stany- kót pedig az Egyesült Államok kertészegyesülete tiszteletbeli taggá választotta. Nagyüzemi rózsatermesztés fo­lyik a sztavropoli körzet egyik szovhozában. Itt évente 300 000 virágot nevelnek. Szibériában Tomszk és Novoszlbirszk foglal­kozik újabban a rózsa megho- sonításával. nyolc deci sörtől bizonytalan érzékkel az ismét felkapcsolt reflektor fényében néhány méterrel előtte bandukoló em­bert pillantott meg. Ilyenkor már nincs menekvés ... A gépkocsivezető — áldoza­tát cserbenhagyva — megkísé­relte, hogy gyáván elbújjon a felelősség, az igazságszolgálta­tás elől. Két nap alatt elfogták. Büntetése ötévi szabadságvesz­tés. Vajon elégtétel-e, kárpót­lás-e az elgázolt Anka Imre családjának ez az ítélet? Nyilván nem. Az ilyen bűnt jóvátenni a gázoló gépkocsive­zető már sohasem lesz képes. S ilyen emberek vannak, és bizonyára lesznek is. Ezért hangsúlyozzuk: jobban kell vi­gyáznunk, és nekünk, gyalogo­soknak is meg kell tartanunk a közlekedés szabályait. Ha An­ka Imre is ezt tette volna, a szabálytalan gépkocsivezetés ellenére ma is élhetne. Anka Imre a járművekre kötelező -jobbra hajts!«-szabály szerint áz országút jobb oldalán ha* ládt. Így üthette el a lelketlen gépkocsivezető. A KRESZ-nek a gyalogosok magatartásáról szóló 41. pa­ragrafusa meghatározza: «■Olyan közúton, ahol járda nincs, vagy azt lezárták, a gyalogos az úttest szélén — álló jármű vagy egyéb aka­dály kikerülését kivéve —, an­nak legföljebb egy méter szé­les sávján, lakott területen kí­vül csak a menet iránya sze­rinti bal oldalon, az ott köz­lekedő jármüvek menetirányá­val szemben közlekedhet.-« A balatoni műúton és más közutakon is hányszor látni jobb oldalon haladó gyalogoso­kat! A napokban is tapasztal­tam ezt. Csak hosszas rábe­szélésre sikerült meggyőzni az embereket arról, hogy húzód­janak át a közút bal oldalára, hogy a szembejövő járműve­ket észrevehessék. Anka Imrét már nem győz­heti meg erről senki... W. E. Közlekedési balesetek Ittasan kerékpározott Bala- tonlellén Lukács István Bala- tonlelle, Rákóczi utca 89. szám alatti lakos. Erősen imbolygóit, és Farkas Ferenc Balatonföld- vár, Petőfi utca 15. szám alatti lakos motorkerékpárjával el­ütötte. A Bárdudvamok-szendihe- gyi földúton Krakovics István Bárdudvarnok, Zsippó 30. szám alatti lakos motorkerékpárjá­val az úttest bal oldalán ha­ladt, és összeütközött a Farkas József Hetes, Vorosilov utca 1. szám alatti lakos vezette mo­INKÁBB A VULKÁN... Van egy szigetcsoport az At­lanti-óceán déli részében, amelynek hosszú ideig semmi különösebb jelentősége és hí­re nem volt a végtelen tenger birodalmában. Legföljebb a romantikus álmokat dédelgető, örök békére vágyakozó utazó­kat hívogatta. Míg aztán 1961- ben történelme nagy napjait élte a szigetcsoport, de külö­nösen egyik tagja, a Tristan da Cunha hozta lázba az újság­szerkesztőségeket és természe­tesen a sziget »örök békére« vágyó lakóit. Földjén, halott­nak vélt tűzhányók léptek működésbe, s úgy rémlett, hogy a sziget maga a földi pokol. A lakók menekültek — csak mi­nél messzebbre — a szörnyű helyről... Mindössze 250 lako­sa volt a Tristan da Cunhának, amely több mint 3000 kilomé­terre van a legközelebbi konti­nenstől. Ügy látszott, hogy a kis közösségnek végleg le kell mondania nyugalmasnak vélt lakóhelyéről. Az első partraszállók Az első telepes, aki partra lépett, a látvány hatására a »Felüdítés szigetének« nevezte el. Ez az ember Jonathan Lam­bert volt, s a naptár 1811-et mutatott abban az évben. A derék férfiú a természetbarát filozófus, Rousseau eszméi szerint kívánta az életét be­rendezni a következő igény je­gyében: »Távol a kalózok zak­latásától és a természet hábor- gattatásától.-« Valóságos kis »mikroszkopikus társadalmat« alakított ki; sajnos azonban nem kalkulálta bele a termé­szet szerepét. Egy halászat al­kalmából a viharos tengerbe veszett. Művének folytatója, William Glass már szerencsé­sebb volt. Mert amikor őfelsé­ge, Nagy-Britannia királya a szigeten tartott őrséget haza­rendelte — ezt egyébként azért állomásoztatták itt, hogy Na­póleon esetleges Tristan da Cunha-i partraszállását meg­akadályozzák —, Glass enge­délyt kapott, hogy feleségével és fiaival a szigeten marad­hasson, és fölvegye a kormány­zó címét. A skót származású, volt nemesi szolgalegénybői lett kormányzó néger feleséget vett, s a rendhagyó élet már itt jelentkezik. Majd folytatja az a történelmi tény, hogy ők ketten ezen a kis óceáni föld­darabon a világnak talán a legszabadabb kolóniáját terem­tették meg, amelynek lakói amerikaiak, angolok, hollan­dok, olaszok voltak — csupa civilizációban zátonyra futott, csalódott emberek. Az élet egy századon át sem­mit sem változott a szigeten. A civilizáció csupán a máso­dik világháború idején látogat­ta meg őket, amikor az angol haditengerészet légköri megfi­gyelőállomást szervezett a szi­geten. Ekkor mehettek először orvoshoz, figyelték a tanító sza­vait és az agronómus munká­ját, s hallhatták a békéről szó­ló igét, amit egy odaküldött pap ecsetelt előttük..; A pénzzel csak 1948 tava­szán találkoztak először, ami­kor már egy szép nevű társa­Tórsadalom, ahol nincs pénz Robinsonként éltek az első szigetlakok: állatbőrökbe öltöz­tek, »ruháikat«, takaróikat maguk szőtték, állatokat tar­tottak, burgonyát termeltek, halásztak. Nem hallottak a forradal­mas Európáról, a repülőgép feltalálásáról, a világháború lövészárkairól... A partraszállás előtt a szakállas Frank Glass és Willie Repetto, a kolónia vezetői elköszönnek az őket szállító hajó kapitányától és első tisztjétől. Hatalmába kerítette őket a honvágy: minden volt szigetla­kó megcsomörlött a modern­ségbe, amelynek eldorádójába a munkanélküliség is beletar­tozott. Vissza kell térni az őshazá­ba! Hazamegyünk... •Kgerek, fehérek együtt, szállásnál és egyesi ctt erővel tlolgozn. k a halászatnál egyaránt. a partra­Aa »új honfoglalók« ság hivatott gondoskodni jövő­jükről: a Sziget Fejlesztésiének Társasága. Következésképpen az angol gyarmatügyi minisz­térium is elküldte már tiszt­viselőjét Tristan da Cunhára. A minisztérium azonban nem számolt a sziget hagyományai­val: a lakók becsülték ugyan az angol tisztviselőt, de ők a Glass kormányzó által kitűzött »fényes elszigeteltség« elve szerint éltek továbbra is. Menekülés a »börtönbe' A világba való »nagy ug­rást« 1961-ben tette Glass kor­mányzó népe, amikor megmoz­dult alattuk a sziget: földren­újra a szigeten. gés kíséretében kitört a tűz­hányó. Mivel formailag angol alattvalók voltak, mind a 250 lakost Angliába szállították, és ott munkát is adtak nekik. Napról napra ismerkedhettek tehát a huszadik századdal. Ültek autóban, telefonáltak, villamos hűtőszekrényt hasz­náltak, nézték a televízió mű­sorát ..; És megismerkedtek az övéknél komplikáltabb tár­sadalom intrikával és ismeret­len betegségeivel egyaránt. Valamennyien úgy érezték, hogy végtelenül szegények az elhagyott sziget miatt. Nem találták helyüket Euró­pában, a modern világban! Elhatározták a hazautazást, és a hivatalos szervek, vala­mint a tekintélyes Brit Kirá­lyi Földrajzi Társaság tudósai­nak és szakértőinek óvó taná­csai ellenére is az indulás mellett döntöttek. Civilizált társadalomban éltek, ezért te­hát először titkos szavazással kellett bizonyítaniuk, hogy csakugyan a többség akar visz- szamenmi a földrengéses, tűz- hányás szigetre. Ez volt tehát a legutolsó is merkedés, a választóurnával való találkozás. Az eredmény elsöprő: a választásra jogosul­tak közül 148 a szigetre való visszatérést óhajtotta, és csu­pán 5 akart Angliában marad­ni . i ; A gyerekek nem szavazhat­tak, de ha szavazhattak volna, még teljesebb a patriotizmus, hiszen naponta »élvezték« az angliai ködöt, s ilyenkor az el­hagyott Tristanra gondoltak, ahol örök a nyár. ítéletük tragikusan komoly ítélete a »művelt világnak«, hiszen a természeti csapást nem tartották annyira ször­nyűnek, mint a XX. század forgatagában élni. Azt mondták: »Akkor kább a vulkán ... « m­K. E. torkerékpárral. Mindketten súlyosan megsérültek. Szenner József Kercseliget, Fő utca 38. szám alatti lakos Rákópusztán a Kaposvári Ál­lami Gazdaság pótkocsis von­tatójával a keskeny úton meg akart fordulni, de a vontató az árokba zuhant. Vezetője sú­lyosan megsérült. Tabon Pihelevits Pál buda­pesti lakos motorkerékpárjá­val szabálytalanul kanyarodott, és összeütközött a dr. Schnei­der Sebestyén Tab, Szabadság út 10. szám alatti lakos vezet­te személygépkocsival. Pihele­vits pótutasként szállított fele­sége súlyosan megsérült. Farkas József boronkai la­kos Somogyszentpál és Sári­puszta között elaludt a VB 80-30 rendszámú vontató vo­lánja mellett, és az árokba fordult. Androsits Sándor ra­kodómunkás súlyos, Pál Imre könnyű sérüléseket szenvedett. Kaposváron a Vöröshadsereg útja 48. számú -ház előtt Bá­rány Tibor Kaposvár, Vörös­hadsereg útja 165. szám alat­ti lakos motorkerékpárjával fi­gyelmetlen vezetés miatt el­ütötte az úttesten szabálytala­nul áthaladó Petes Józsefné Kaposvár, Vöröshadsereg útja 134. szám alatti lakost. Mind­ketten életveszélyes sérülése­ket szenvedtek. A kaposvári kórházba szállították őket. Pe- tesné állapota válságos. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat (Ka­posvár, Május 1. utca 57. szám) ipari tanuiat »esz és ácssz Fölvételre jelentkezhet az a tanuló, akinek az általános iskolai vég­zettsége megvan, de ál­talános osztályzata kö­zepesnél nem gyengébb, és a bejáráshoz lehető­sége van, mert tanuló­otthonban bentlakást biztosítani nem tudunk. Jelentkezés a vállalat oktatási előadójánál. Határidő: 1963. szeptem­ber 30. (71363)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom