Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-18 / 192. szám

Vasárnap, 1963. augusztus 16. 3 SOMOGVI NÉT?:A* Nincs ok ', Neízetek körül! AZ EGÉSZ HEGYTETŐT BEBORÍTJA A VADSZŐLŐ. MINDEN EMBER MUNKÁRA F KOTÉLHAGCSOT fonunk jgsdn szőlő- índAkbol. £s MÁSNAP. , ALKONYAT UTÁN. Semmi mozgás A HEAVEN. MOCCANNI SE > MERNEK A L, MOCSKOSOK A § ÉKES ALMÁT ALVÓ RÓMAI TÁBOR CSENDJÉT AZ ŐRSZEMEK LÉPTEIN KÍVÜL CSAK MNOGO FÁJDALMAS NYÖSZÖRGÉSE TÖR! MER. Minden , ,RENDBENf áj Nem ^ ' arultalAk el, Spartacusi ES HALLGATNI FOGOK, BARMIT TESZNEK YELEMl Indokolt-e a sorbaállás? Meleg helyzetben a TÜZÉP — Melyik szén a legjobb? — 350 vagon szén eladásra vár Már a nyár elején is szóvá tettük, hogy a TÜZÉP eladá­si irodája előtt olyan hosszú sorok állnak szénre várakoz­va, amilyenre a télen is alig voítt példa. Indokolt-e vajon ez a legmelegebb nyárban? Mi lesz majd akkor, ha beáll a hideg? — Miért áll oda már este nyolc órakor? — kérdezem K. I. Május 1. utcai lakostól. — Bizonytalan, hogy mikor és mennyi iszapszenet és bri­kettet ikapnafa. Nekem pedig ezekre van feltétlenül szüksé­gem — hangzott a válasz. A többi — pokróccal, táskarádió­val fölszerelt — várakozó is hasonló feleletet adott. B. J. rokkanttelepi lakos viszont c®! mondta: »A múlt ősszél 15 má­zsa szenet vettem, a hosszú té­len kevésnek bizonyult... Most 50 mázsa iszapszenet vá­sárolok, rajtam nem fog ki a tél.« Senki, még a meteorológusok sem tudják, hogy az idén mi­lyen télre számíthatunk. Csak bizakodunk, hogy enyhébb és rövidébb lesz, mint amilyen a legutóbbi volt Helyesen cse­lekszik az, aki már a nyáron beszerzi téli tüzelőjét, s nem hagyja az utolsó pillanatra. Ezt kéri évék óta a TÜZÉP is, mert csak így tudja a lakossá­got zavartalanul ellátni. De az már túlzás, amit most tapasz­talni. Az év második negyedé­ben a TÜZÉP egymillió forint­tal nagyobb forgalmat bonyo­lított le, mint a télen, a legna­gyobb hidegben. Nem lehet egyetérteni azokkal, akik szükségtelen pánikot idéznek elő a sor­baállással, azzal, hogy min­den körülmények között ragaszkodnak a briketthez, illetve az iszapszénhez. Az még érthető, hogy olcsó, emellett nagy kalóriaértékű tü­zelőt akarnak vásárolni. De mi lenne, ha Kaposvár valameny- nyi lakója sorba állna ezért? Ha viszont « mostani gyakor­latnak nem vetnek előbb-utóbb véget, kénytelen lesz minden­ki éjszaka sorba állni, mert délelőtt hiába is mennek a TÜZÉP eladási irodájához. Szükséges-e, indokolt-e a sorbaállás? A TÜZÉP-nék mintegy tízezer kaposvári csa­ládot kell téli tüzelővel ellát­nia. Az idén 9100 vagon szén — 1500 vagonnal több, mint a múlt évben — érkezik a válla­lat telepeire. Ez — ha normá­lis télre számítunk — elég lesz, hiszen még 2200 vagon tű­zifa is jön. De ha a családoknak csak a fele kétszer-Jiáromszor annyi tüzelőt vásárol, mint amennyire valójában szük­sége lenne, akkor az igé­nyeknek csak egy részét tudják kielégíteni. A vásárlók többsége ezzel ál­lít be a TÜZÉP eladási irodá­jába: — Tudom, jött az Erzsébet- rakodóra tíz vagon szén, s még nem adtak el belőle csak né­gyet, adjanak nekem is. — S amikor közük vele, hogy en­nek a tüzelőnek csak egy ré­szét kaphatja a lakosság, a töb­bi közületeknek, óvodáknak, bölcsődéknek, a kórháznak, üzemi konyháknak kell adni, akkor értetlenkednek, minden­féle vádakkal illetik — alapta­lanul — az iroda dolgozóit. Ez csupán a brikettnél és az iszapszénnél tapasztalható. A többi szénért nem állnak sor­ba. Nem akarják megérteni a vásárlók azt, hogy a megyébe érkező 9100 vagon szénnek csak alig féle brikett és iszap- szén. Mi történjék a másfajta sze­nekkel? Azokat nem kell el­adni? 80 vagon úgynevezett pé­csi mosott akna két hó­napja vár eladásra. Mázsája 38,80 forint, korom- mentes, 5500 kalóriás, a leg­jobb 'kereskedelmi forgalom­ban levő szén. Igaz, az iszap- szén csak 22,50 forintba kerül, de kalóriaértéke alig éri el a 3200-at. Eladásra vár 300 va­gon lignit is, ez is olcsó. A vevők túlzott válogatásá­nak következtében kénytelen volt a TÜZÉP megfelelő in­tézkedéseket tenni. A brikettet ezentúl csak várpalotai lignit­tel együtt adják 50—50 száza­lékos arányban. (Budapestet kivéve így árusítják az egész országban.) Hogyan lehetne a sorbaállást megszüntetni, egyúttal pedig biztosítani, hogy az utalvá­nyokkal rendelkezők is meg­kapják tüzelőjüket, s azok is vásárolhassanak, akiknek nincs utalványuk? Helyes lenne, ha a TÜZÉP megrendeléseket is fölvenne. Elfogadná az utal­ványokat is, a készpénzes megrendeléseket is, s a tüzelő érkezése, illetve a megrendelés sorrendjében elégítené ki a vásárlókat. Jelenleg ugyanis csak a telepe­ken levő tüzelőt árusítják. Ha a javasolt módszert bevezet­nék, bizonyára megszűnne a sorbaállás. Szalai László A pult és a túl«aló mögött Élelmezés-egészségüg/i körúton a Balaton-parton • • • A nyáron két súlyosabb ételmérgezés történt a Bala- tan-parton. Mindkettő étte­remben, mindkettő a megelő­ző rendszabályok — például kifőtt tésztafélét három órán túl tilos eladni és tárolni — félredobása miatt. Sajnos, sok helyütt a legalapvetőbb tisz­tasági követelményeket sem tartják meg. Zsúfoltság Balatonszabadd—Sóstón az 507. számú tejívó előtt nagy a tumultus. Szerencse, hogy a vevő nem láthatja, mi van az ablakon túl. A helyiségből ketten kihúzódnak, hogy egyi­künk beléphessen. A pult alatt, a földön papírzsákok, tejeskanna, piszkos üvegek és kenyér ömlesztve. Sok a légy. Az egyik elárusító szokott sa­ját pénzéből légyfogót vásá­rolni, de most nem kapott A pavilon mögött egy iödetlen kis odú a »raktár«. Itt ládák, használt csomagolópapírok áll­nak egy kupacban, s rozsdás bádagdobozokon (!) vár ela­dásra két mázsa friss kenyér. Az 501. számú vegyesbolt­ban két elárusító dolgozik Köpenyük elöl fekete, hátul sötétszürke itt-ott fehér fol­tokkal. . j Az üzlet szűk és zsúfolt: a só kiömölve, mellet­te zsírtól átázott papírzsáikban bácskai tepertő és porcukor meg száraztészta. Odébb kávé, üvegcserepek, ecet; a padló­tól 5 cm-re olvadó szalonna, kolbász, szalámi, ismét porcu kor, trisó, mosópor ömlesztve, elképesztő összevisszaságban. Ujjnyi vastag a piszok, a por. A raktárban üres üvegek szá­zai; egy deszkalapon 2S kg-os zsírtömb; göngyöleg; ládában gyulai kolbász. Egyet kibon­tunk: minden szál penészes. Azért egy »kis« kozmetiká­zással eladható. — Ecetes vízzel lemossuk, zsiradékkal, étolajjal beken­jük, így nem látszik — hall­juk az egyik eladó szakszerű magyarázatát Jogos viszont a kérdés, hogy tulajdonképpen hová tegyék az árut; Az elárusítóhelyek kicsik és korszerűtlenek Ez jellemző Siófokon a bá­dogtetős 541. számú tej csár­dára is. Itt az alig 4—5 négy­zetméteres belső térben azon­ban minden a helyén van, és raprog a tisztaságtól. Nincs zsúfoltság, a padló frissen fel van mosva. így is lehet! — Csak annyi árut rende­lek, amennyi biztosan elfogy, és állandóan vigyázok a tisz­taságra — mondotta az éladó. Példás rendet, tisztaságot tapasztaltunk az Éttermi és Büfé Vállalat földvári bazár­soránál, s ilyen a vállalat többi üzlete, étterme is. Honnan adódnak ezek a végletek? Mi a zsúfoltság és a korszerűtlenség magyaráza­ta? Javul-e a helyzet? Sajnos, a leggondosabb elemzés sem biztat jóval, fej­lődést ígérő távlatokkal. Az idény-elánusatóhelyek alkal­mazottai nem kapnak fix fi­zetést az Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalattól. Keresetük meghatározott százalékkulcs alapján a forgalom függvénye. A siófoki tejivó vezetője pél­dául kb. napi 10 órai munká­val sem keres többet 740 fo­rintnál. Az idénypavilonok eladója tehát igyekszik mi­nél több és többféle áruj el­adni. A növekvő kereslet is megköveteli azt. A vállalatnak bővítésre, korszerűsítésre az illetékes minisztérium nem ad pénzt a rendes évi beruházásokon kí­vül. A megyei tanács kereske­delmi osztályvezetője elmon­dotta, hogy a Dél-Baiaton- part élelmiszer-kiskereskedel­mi hálózatának fejlesztésére még ígéretet sem sikerült ki­harcolniuk. A húszéves távlati tervben valamikor Balaton- szabacüban is építenek majd iker üzletházat. Addig azon­ban — bár a forgalom állan­dóan növekszik — minden marad a régiben. Ilyen körülmények mellett nehéz tisztaságot, rendet tar­tani. Mégis kell! Ezt követeli a vásárlók és az eladók érde­ke; A tálalón túl.-. Találomra választottunk ki négy vendéglőt. Közülük há­rom kapacitásának négy-ötszö­rösét termeli naponta A bé­tatelepi Kispipa Vendéglő egykor 60 személyre főzött, ma ugyanabban a konyhában 500 ebédet készítenek. S ilyen nagyon sok van még a Bala­ton partján. Üdülők, átmenő csoportok, egy-egy hétvégi »hullám« sok ezer éhes, türel­metlen vendégéről gondos­kodnak ezekben az elavult, szűk, korszerűtlen konyhák­ban. Előkészítő és szociális helyiségek nincsenek. Például a leilei Muskátli irodájában 25 dolgozó mosakszik egy la­vórban (!?). Nem győzi a konyha, nem bírják a dolgo­zók a túlfeszített munkát? Kell hogy bírják! Beruházás kellene? A helyiség idegen bérlemény, rendelet tiltja bő­vítését. Különben is »rövide­sen« lebontják, még egy évig kibírja stb. — mondják a köz­pontban. A forgalom pedig évente ugrásszerűen növek­szik. Az éttermi részék — özeket a vendég is látja — szépülnek, bővülnek. Az an­nak idején 60—80 személy el- 1 átására készült konyhák pe- < lig maradnak olyanoknak, amilyenek 20—25 évvel eze- ' őtt voltak. A Belvárosi Üzemi Vendég- átó Vállalat Muskátli Vendég­őjének 5x4 méteres konyhá­jában 300 személyre főznek. A zöldséget, a húst és min­dent egy helyen, egy 5x2 mé­teres folyosón készítenek elő. — Mégis végezni kell a munkánkat, akárhogyan is — mondja a vendéglő vezetője. — »A Ba!aton-parti ellátás, a vendégek érdeke stb.« ezt halljuk állandóan. Ide azon­ban nem jön körülnézni a vál­lalat vezetősége Veszélyes ételmaradékok Zamárdiban a 10. számú büfé-falatozó zenés kisvendég lóként működik. Az előkészí­tést, a mosogatást egyetlen szűk kis helyiségben végzik. Itt tárolják az edényeket is. A hűtőszekrényben egy lábas alján 4—5 adag előző napról maradt makarónit találtunk. —. Nem adjuk el, mi esszük meg! Különben sem hiszem el, hogy bárkinek baja esne tőle —oktatta ki a KÖJÁL főorvo­sát egy dolgozó a húsvágó tő­ke mellől; Pedig a kifőtt tésztával nem szabad tréfálni! Mégis hányán és hányán próbálkoznak ilyes­mivel! A megyei KÖJÁL 1963. augusztus 7-én fölvett jegyző­könyvében olvastuk a balaton máriai Két jó barát Kisven­délőről; »A jeges hűtőszek vényben már szagos csirkefe­jeket és lábakat, előző napi kifőtt tésztát, előző napi főtt burgonyát és más régebbi ételmaradékot találtunk«. A balatonberényi Határcsárda Kisvendéglőben készített jegy­zőkönyvben ez olvasható: »Ellenőrzéskor egy hűtőtérben előző napi kifőitt tésztát, nyers húst, tejfölt, nyers ha­lat, felvágott dinnyét, para­dicsomot, előző napról maradt halászlét, felbontott húskon­zervet és egyéb ételmaradé­kot találtunk.-« Ugyanitt egy 2x2 méteres helyiség »kincsei«: »■Petróleumlámpák, füstölt sza­lonna, kenyér, egy nagy lá­basban előző napi petrezsely­mes burgonya, tisztítóielsze­relések. Az egész egység kor­szerűtlen, piszkos, elhanytp- goit. Jelenlegi állapotban való működése közegészségügyi szempontból veszélyes.« Nem szabad néhány forint haszon reményében az étel- mérgezés veszélyének kiten­ni a vendégeket és a dolgozó­kat! A perspektíva Júliusban megnyílt az ÜJ» jáépített fonyódi Sirály. ízlé­ses, nagyon szép, modern vo­nalú étterem és szálloda . ez. A KÖJÁL mégis súlyos hiá­nyosságokat talált a konyhá­ban. Az épületnek nem volt szeméttárolója; kevés a konyha előkészítő helyisége; a moso­gatókat elcserélték;. A tetőte­raszon nincs védőrács: a nagy szimpla ablakokon át ott tá- tóhg egy emelet mélységiben az étterem. Egy rossz mozdu­lat, és egyensúlykeresés köz­ben fejest ugorhat a vendég .. (Ottjár tünkkor a szeméttáro­lót már egy befedett gödörrel pótolták.) Ez is azt példázza, hogy a felújítások, a korszerűsítések alkalmával is a figyelem csu­pán odáig terjed, ameddig a vendég is látja. Hogy a tá­lalóablakon túl mi van...? A Balaton somogyi partján 1964-ben két új üzletház épül: Földváron és Zamárdiban. Egyébre, bővítésre, korszerűsí­tésre nincs kilátás. A vendég­látóiparban valamivel jobb a helyzet: épül 2—3 kor­szerű étterem, de nem több. Mind a kereskedelemben, mind a vendéglátóiparban egy­re kevesebb a szakember a Dél-Balaton-partom. Szép üzletiházak, éttermek épültek az utóbbi évékíben a központi helyeken. És szép az is, hogy húsz év aűatt úgy- aihogy rendeződik a helyzet. De mi lesz addig? Vajon bel­kereskedelmünk komolyan gondolja azt, hogy a jelenlegi primitív eszközökkel a sok-sok gyenge ponton recsegő-ropogó hálózat kibírja az idegenforga­lom mind magasabbra csa­pó hullámait? Hiszen mahol­nap a legelemibb egészségügyi rendszabályok megtartását is lehetetlenné teszi a szűk odúkban felgyülemlő szemét­tenger. Helyesnek tartanánk, ha az Egészségügyi és a Belkereske­delmi Minisztérium illetékes főosztályai még idejében or­voslást keresnének a súlyos problémákra. Wallimger Endre S25a525ara5aSaS2m52Sa52S2525E5HSE5HSÍ5H5H5H5HSESSSH5H5H5H5H5H5H5a5E5HSH5H5E5H5HHSH5S52SESHSaH5Eff 5í5H5H5H5H5H5H5E5S5HSa5Z5HSHSZ5H5HSa5HSE5S5H5H5E5E5H5H5E5H5a5a5É5aSHSH5H5HSZ5H5B CS. HORVÁTH TIBOR «— ZÓRÁD ERNŐ: A CAPUAI FENEVAD (14) Előzmények: Az idő* számításunk előtti 74. esztendőben Spartacus vezetésével fellázad­nak, és a Monte Ve- zuviusra vonulnak a capuai gladiátorok. Egy éjszaka római ka­tonaság szállja meg a hegyről lefelé vezető egyetlen járható út torkolatát. Mnogót, fekete óriást náriusok elfogják.-J ÁZALATT. A VEZÉRREL AZ ÉLEN. A LÁZA­DÓK EZER VÁLOGATOTT HARCOSA ALÁ­ERESZKEDIK A MEREDEK SZIKLAFA­LON ÉS LOPAKODVA MEGKERÜLI A

Next

/
Oldalképek
Tartalom